Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

1874. november Sű. SEOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Január. l*tói A vasutasok munkaideje heti 44 óra A szakszervezet főtitkárának nyilatkozata A dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítását •szolgáló intézkedések sorá­ban 6 évvel ezelőtt kezdő­dött a rövidített munkaidő •tömeges bevezetése, 1968—70 között, az iparban és az épí­tőiparban mintegy kétmillió •dolgozó tért át a rövideiib munkahétre. (Ezt megelő­zően csak az egészségre ár­talmáé munkakörökben és a folyamatosan termelő üze­mekben volt munkaidő ked­vezménye körülbelül 210 ezer munkavállalónak.) — Utána, ahogy a feltételek, -** a lehetőségek megengedték, — fokozatosan jutott több sza­badidőhöz 1972—rl973-ban az államigazgatásban, a társadalmi szerveknél 250 •ezer, majd az idén félmillió • kereskedelmi, hírközlési, va­lamint a kommunális ellá­tásban, az oktatásban és kul­turális területen dolgozó ern- Iber. Jelenleg a népgazdaság kü­lönböző ágazataiban a négy­millió bérből és fizetésből ■élő 75 százalékának, mint­egy hárommillió dolgozónak 44 óra vagy ennél kevesebb a heti munkaideje. A Minisztertanács idei augusztusi határozata intéz­kedett a többiekről is, arról, b,ogy 1975. január 1. és 1977. december 31. között minde­nütt’ át kell térni a 44 órás munkahétre. A tervek sze­rint jövőre újabb 450—500 ezer,— egészségügyi és köz­lekedési — dolgozó helyzetét könnyítik a rendelkezés vég­rehajtásával, s 1976—1977- ben keirül sor az állami me­zőgazdasági üzemek és a szállítás körülbelül további százezer dolgozója munka­idejének rendezésére. A MÁV január 1-től egy­szerre valamennyi munka­körben, ahol eddig. 48 órát dolgoztak, bevezeti a 44 órás munkahetet. Szabó Antal, a vasutasok szakszervezetének főtitkára az MTI munkatársának el­mondotta. hogy a MÁV tu­lajdonképpen folytatja a megkezdett munkát, hiszen dolgozói felének már megte­remtette a több szabadidő lehetőségét. A mostani in­tézkedés további 1 mintegy 75—76 ezer vasutast érint. — Az áttérés feltételeit a vasút gazdasági és szakszer­vezeti vezetői a belső erőfor­rások, a tartalékok feltárá­sával már korábban megte­remtették — mondotta — s további erőfeszítéseket tesz­nek a munka jobb megszer­vezésére, — az úgynevezett üresjáratok, a teljesítmény nélküli foglalkoztatottság csökkentésére. Más ágazatok tapasztalatai alapfán is meg­győződtünk arról, hogy — bár a szűkös munkaerőhely­zet nehezíti a megoldást — mód van arra, hogy a rövi- debb idő alatt is elvégezzék dolgozóink feladatukat — Az előkészületekből úgy látjuk, hogy mintegy 29 ezer vasutas — az alkalmazottak, az állandó nappalos beosz­tású forgalmi dolgozók, a munkások és az utazósze­mélyzet egyrésze — munka­idejét többletlétszám és többletbér nélkül önerőből tudjuk csökkenteni, — több mint 46 ezer dolgozónál azonban központi támoga­tásra van szükség ahhoz, hogy a kieső munkaidőalapot túlmunkával pótolhassuk. — Erre a célra jövőre a MÁV és a GYSEV 130 millió fo­rint bértöbbletet használhat fel. Szakszervezetünk belát-, ja, hogy esetenként és he­lyenként a vasúttól függetle­nül adódnak olyan rendkí­vüli feladatok, amelyeket a népgazdaság érdekében akár túlmunkával is el kell látni, de ez nem lehet rendszeres gyakorlat. Ezért arra ösztö­nözzük a gazdasági vezető­ket és műszaki dolgozókat is, hogy korszerű eszközök­kel, okos szervezéssel csök­kentsék a munkaidőt. A ko­rábbi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy nem lehet az egyik oldalon a munkaidőt rövidíteni, a munkabeosztást korszerűsíteni, s másfelől a munka szakmai, szervezeti feltételeit változatlanul hagy­ni. A szolgálati helyek, az igazgatóságok intézkedési tervei mindezeket figyelem­be is vették. A szik, nehezen adja meg magát. Hiúba süt a Nap, a Tiszasülyi Állami Gazdaság­ban a 40’rizskombájn még mindig nehezen birkózik meg a kerék agyig süppesz- tó sárral. Az 1631 hektár rizs­ből már csak 360 hektár van hátra, ha továbbra sem lesz eső, akkor e hét végére befe­jezik a betakarítást. A gazdaság rizsföldjein a hagyományos betakarítógé­peken kívül négy Kolosz—6- os kombájn is dolgozik. A szovjet gyártmányú kom­bájnnak az az előnye is megvan, hogy négy órai sze­reléssel átalakítható gumike­rekesről lánctalpassá, s így a rizstáblákon is tud dolgoz­ni. A koloszok a kalászosok aratásában már bebizonyí­tották, hogy mit tudnak. Száraz időben a rizsből is könnyedén levágnának mű­szakonként 10 hektárt, most Viszont csak 2—3 hektár a teljesítményük. •ír Bagi István gépszerelő, Kovács János esztergályos. Ezekben a napokban' azon­ban ők is kombájnon ülnek, hogy rhiriél előbb a tárolók­ba kerülhessen a termés. — Szívesen dolgoznak, de már nagyon várják az aratás vé­gét, hiszen ilyen körülmé­nyek között elég fárasztó a napi műszak. Kovács János­nak külön gondot jelent, hogy munka után még ta­nulnia Is kell: a jászapáti szakközépiskolába jár leve­lező tagozaton. Ott sem akar elmaradni. Képünkön Bagi István és Kovács János azt vizsgálja, miért kellett megállnia a Kolosz—6-os kombájnnak. N. Zs,—B, Gj Méo néhány nap Milliók műve és sorsa Most amikor párt­kongresszusra készülünk, ter­mészetszerűleg megélénkült a pártélet, de felfokozódik az egész társadalmi érdeklő­dés is a politika iránt. Azt időnként a nyugati tenyér­jósok szokták csak állítani, hogy egy-egv konkrét párt- határozat, a Központi Bizott­ság egy-egy ülése, vagy egy- egy személyi változás mö­gött esetleg a politika vál­tozása is felfedezhető. Ezek a botcsinálta jövendőmondók persze feltételezésükkel óha­jukat szeretnék valósággá változtatni. A magyar való­ság azonban nem a nyugati tőkések érdekeit képviselő újságírók és rádiókommen­tárok óhaja szerint alakul, hanem a magyar nép érde­keinek megfelelően. Minden párthatározatunk állandóan annak a politikának folya­matosságát igazolja, amit az ellenforradalmi kísérlet leverése óta pártunk kiala­kított Bevezetőben mindezt azért kellett elmondani, mert most a pártalapszervezetektől kezdve a párt legfelsőbb ve­zetésig folyik a legutóbbi pártkongresszus óta végzett munka elemzése. Ennek az összegezésnek alapállása, hogy az elemzés kialakulása a X. kongresszus határozata (sőt az ezt megelőző politika folyamatossága), hiszen ezek­ben a. dokumentumokban, de az azóta alkotott közpofi ti bizottsági állásfoglalásokban is világosan nyomon követ­hető politikánk szilárdsága, folyamatossága, Természetesen — mint mindenre — a politikára sem csak az állandóság, ha­nem a fejlődés, a változás törvényszerűsége Is érvényes. Hiszen a politika — mint a felépítmény része — talán a legmozgékonyabban és leg­közvetlenebbül tudja nyomor} követni a társadalomban végbemenő folyamatokat. Ez a folyamat viszont — immár közel harminc éve — a szo­cializmus építésének a tö­megek által írt története. Egy olyan új társadalmi rendé, amely építéséhez a megelőző történelmi szakasz­ban csupán a szovjet tapasz­talatok álltait rendelkezé­sünkre. Azaz: a szocialista építés alapvető törvényszerű­ségei ismeretében lépésről- tépésre magunknak kellett azt az ösvényt kitaposni, amelyen — hogy a hasonlat­nál maradjunk — később, mint széles országúton, a nemzetnek haladnia kell. S most nem is egyszerűen a múlt kongresszus óta vég­zett munka elemzése folyik, de — közeledve hazánk fel- szabadulásának 30. évfordu­lójához — egy kicsit az egész három évtized eredményei­nek számbavétele is. S ha eltekintünk a menetközben keletkezett feszültségtől, hi­báktól, buktatóktól, sőt tra­gédiáktól (amelyeknek tanul­ságairól azonban sohase fe­ledkezünk meg!), akkor az összkép, az egész folyamat úgy értékelhető: ez a 30 év a nemzet életében történel­mi tett volt. E2t a magyar nép egyértelműen a magáé­nak vallja. Éppen ezért sem­mi okunk nincs, de erre nincs is szükség, hogy bármi is változzék az utóbbi évti­zedekben kialakított politi­ka alapjaiban és irányában, Ilyen változásnak nincs tár­sadalmi szükséglete Ezért, mondhatjuk, hogy e bevált politika megerősítését vár­hatjuk az elkövetkező párt- tanácskozásoktól is. A változásokról azonban a fejlődés értelmében eddig is beszéltünk, és ezzel a jövő­ben is számolni kell. Erre a változásra az új jelensé­gek, az új — többségében eddig nem ismert összefüg­gések — késztetnek bennün­ket. Másrészt nemcsak az előre nem látható társadal­mi-gazdasági problémák kí­vántak változást a politika napi gyakorlatában, hanem az elvégzett munka nyomán keletkezett új helyzetek is, Csak egy példát: más volt a politika — elsősorban a gazdaságpolitika — tenniva­lója a mezőgazdaságban ak­kor, amikor még nem volt többségben a szocialista szek­tor; más, amikor a tsz-moz- galom megszilárdításának szakaszában voltunk; és me­gint más napjainkban, ami­kor az intenzív fejlődés áll a magyar mezőgazdaság előtt. S ez a „más” mindenre vo­natkozik: a politikai munka módszereire, a gazdasági ösz­tönzőkre, a tervek kialakítá­sára, vagy a beruházási po­litikára. Ilyen változásokkal minden vonatkozásban a jö­vőben is számolnunk kell, és ezt kell természetesnek te­kintenünk. Nem árt idézni ezzel kapcsolatban egy lenini gondolatot, amit még Októ­ber előestéjén vetett papír­ra: „Nem állítjuk, hogy Marx vagy a marxisták vala­mennyi konkrét vonatkozás­ban ismerik a szocializmus­hoz vezető utat. Ez képtelen­ség. Ismerjük ennek az tat­nak irányát, tudjuk milyen osztályerők vezetnek ezen az úton, de a konkrét gyakor­lati utat majd csak a milliók tapasztalata mutatja meg, ha majd munkához látnak.” Nos, ennek az elvi megál­lapításnak szelleme napja­inkban is érvényes. S a tö­megeknek a szocialista épí­tésben szerzett általánosítha­tó tapasztalatait lépésről lé­pésre a politika eszközeivel, pártunk maga tárja fel, s ennek ismeretében vezeti a magyar társadalmat. Hiszen semmi se lenne károsabb, mint a marxizmus-leniniz- must dogmaként kezelve, a történelmi realitás igényeinek már, vagy még meg nem fe­lelő politikai gyakorlat eről­tetése. Egy ilyen törekvés eltántoríthatna bennünket fő politikai irányvonalunktól, attól a történelmi folyama­tosságtól, ami immár 18 éve töretlen. Eh ntPg'H akkor mit je­lent a párt életében egy-egy központi bizottsági határo­zat? Különösen az olyan ki­emelkedő fontosságú, mint például az 1972. novemberi? Éppen az addig megtett út tapasztalatainak általánosítá­sát, a fő politikai vonalon történő haladás ellenőrzését —% s ahol kell, korrigálását — jelenti. Ez a bírálat és önbirálat. marxi-lenini mód­szerének gyakorlati alkalma­zása, tulajdonképpen politi­kai harc a párt alapvető po­litikája érvényesülése érde­kében. Hiszen a politika a társa­dalmi folyamatokban jelenik meg, a politikát egyének, szervek, testületek képvise­lik, ezért a politika napi gya­korlata, vagy akár hosszabb távú koncepciója tekinteté­ben helyenként lehetnek el­térő megközelítések, eltérő gyakorlatok. A már említett 1972-es határozat például megállapította, hogy a „kong­resszusi határozatok végre­hajtásában egyes területeken elmaradás van, sőt helyen- kértt a végrehajtás nem a kívánt irányban és módon történik.” Mit jelentenek ezek a kemény szavak? A párt fő politikai vonalának teljes érvényesítéséért, s az ettől helyenként, esetenként eltérő gyakorlat kiigazításá­ért való harci felhívást. Ne féljünk ettől a szótól, hogy „harc”, hiszen munka­stílusunk régi bevált gya­korlata, hogy • pártunkban nem a személyek, hanem a politikától eltérő nézetek el­len harcolunk; ami közös ér­dek. S a harc: harc. Aminek az a követelménye, hogy a helytelen nézetet, a helyte­len gyakorlatot helyes nézet, és helyes gyakorlat váltsa fel. A harcnak csak ilyen módon van ugyanis értelme! A párt X. kongresszusa — de a már előző dokumentu­mok is — felhívták a figyel­met arra, bog;; kommunista világnézetünk a jobb- és „baloldali” torzításokat le­küzd'"e vált eddig is nemze­tünk vezető ideológiájává. S amikor a munkásosztály po­litikai vezető szerepének nö­velésére, anyagi-szociális helyzetének fokozott javítá­sára hozott határozatok a párt, akár arra, hogy gaz­dasági irányító rendszerünk alapvető jellemvonását, a szocialista tervszerűséget se­hol se leh^t megsérteni, de a gazdasági ösztönzést az új körülményekhez kell igazí­tani; akár arra, hogy a muiv kásosztály államának, a pro­letár diktatúrának minden vonatkozásban következete­sen be kell töltenie szerepét, akár más kérdések megoldá­sában tapasztalható gyenge­ségekre került a hangsúly, szintén mindig a X. kong­resszus alapvető elvének kö­vetkezetes és kétfrontos harc­ban történő védelmezéséről és megvalósításáról volt szó. Politikai harcról, amelynek a párt kezdeményezője és részese volt, annak érdeké­ben, hogy a szocialista épí­tés feladatai a legeredménye­sebben megoldódjanak. Pártunk politikája sikere­sen megvalósul, az élet té­nyei ezt bizonyítják; A szo­cialista építő munkában va­ló áldozatos helytállás, a ju­bileumi-kongresszusi. ver­senyben tíz- és százezrek részvétele, az önzetlen tár­sadalmi tevékenység sok-sok sikere mind-mind bizonyíték. Mégis, mivel magyarázható, hogy időnként egy-egy tár­sadalmi csoport, vagy akár a közvélemény szélesebb réte­ge közérzete is nem egészen megfelelő? E kérdésre tulaj­donképpen már előzetesen is válaszoltunk: . ott és akkor tapasztalható ilyen társadal­mi jelenség, ahol és amikor nem hajtják végre követke­zetesen a párt politikáját. S ez minden kérdésre vo­natkozik: a legfőbb politikai kérdésektől kezdve, a gazda­sági döntésekig, vagy akár a helyi kérdésekig. Mert igaz, hogy a pártnak természet­szerűleg csak a fő politikai kérdésekben van — doku­mentumokban foglalt — vi­lágos, határozott álláspontja. Teljes részletekben, a leg­kisebb egységekig központi­lag a tennivalókat, nem lehet meghatározni. Mert ha ez így volna, ez lenne csak a vaskos dogmatizmus, amely nem lenne képes figyelembe venni a helyi követelménye­ket, , helyi sajátosságokat, s valamiféle elvont, gyakorla­tot erőltetne. Nem! A párt általános politikáját kell jól ismernünk, tisztában kell lennünk a marxista-leninista világnézettel, hogy az elmé­let ismeretében, valamint a fentebb idézett lenini gya­korlat elemzése alapján kö­vetkezetesen meg tudjuk va­lósítani a párt politikáját mindenütt és minden szin­ten. Ugyanis a nemzet nagy programját, a szocialista tár­sadalom felépítését kitűző politikát nem egyszerűen „fent” gondolják ki. nem va­lamiféle „agytröszt” fogal­mazza meg. Hanem e politi­kát milliók gyakorlata ala­kítja. A politika maga is milliók műve, politikai-tár­sadalmi gyakorlatának ered­ménye S ahol ez a fajta munkastílus csorbát szenved, vagy ahol nem küzdenek — harcolnak! — a párt politi­kájának következetes érvé­nyesítéséért, ott a társadal­mi közérzet tényleg nem megfelelő, s az emberek azt érezhetik, hogy valahol va­lami nincs rendjén. Ctt mondják: „jó a párt politi­kája, de néhány helyen más a gyakorlat,” Most am’ttora politi­kai élet ritmusa felgvorsul, amikor nemcsak a pártban’ de az egész társadalomban növekszik mind az érdeklő­dés. mind e politika mesva- lósításáhan való aktív rész­vétel igénve, a politikánk állandóságára, töreti enségére kell utalnunk, s a válto7ta- tásnak csak olvan mértékben v: - létjogosultsága, amenv- nyiben ez la a fő politikai irányvonal még következe tosebb. mée jobb megváló«, sítását szolgálja. 'lAtrrzI

Next

/
Thumbnails
Contents