Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-17 / 269. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP november 17; Déry Tibor: A járda szélén Lassú, őszi esÜ5 esett. Olykor egy-egy széltroham bele- szájalt a déluUtni csendbe, és Dörlekedni kezdett egy zörgő bádogtáblávai, melyről lefröccsentette ,a vizet, aztán az esőfonalak ismét kiegyenesedtek, s egykedvűen tovább szurkálták a keskeny külvárosi utcát — Megölsz, te ^hóhért — visította egy magas női hang a rom ház udvarán. — Ne csavard a karomat! — Megfojt jaj — Segítség! Kitöri a karomat ! — Válasszák el őket, hisz megöli! — hallatszott egy másik női hang. — Lakók!... Lakók!-.. — Nincs magukban irgalom? — Ingyen? — kérdezte elnyújtva egy betelt, zsíros hang, amelyből már-már ki- kunkorodott a nevetés. — Ingyen? Egy hosszú, éles sikoltás hallatszott, amely hirtelen elapadt, mintha a kiáltozó- nak a mellkasára léptek volna. Fent, az emeleti romlakásban a kislány még egy ideig fülelt, aztán lassú mozdulatokkal, bosszúsan felkászálódott vackáról, a padlóra vetett rongyágyból, amelyet legfölüL, paplanként, egy duplán hajtogatott piros- fehér-zöld zászló fedett le. Kis fehér kutyája az ágyban maradt, csak nedvesen fénylő orrát tolta ki a levegőbe. A kislány megrázta magát, majd lábujjhegyen a helyiség bejáratához futott. Ajtaja nem volt a bejáratnak, a folyosó is letöredezett előtte, a lyukból egyenesen le lehetett látni a három emeletnyi mélységben szürkülő udvarra. amelynek egyik sarkában, a törmelék között egy terebélyes platán ringatta narancssárga. esővizes koronáját. — Már megint csapolják egy'mást! — morogta a kislány, a szakadék fölé kinyújtott nyakkal, mind a két kezével a sárgára festett a.i- tórámába kapaszkodva. A szél esv pillanat alatt kifújta vékony tagjaiból az ágy langyos melegét, meglobogtatta, majd mereven felállította — Artemis sisakjaként — hosszú, kékesfeketén csillogó haját. Nevetett, le- nyomta a sisakot, maid öl- tözni kezdett. Az udvaron már elállt a küzdelem, csak a szél füttyöngött. A kislány is fütyörészve szaladt le a lépcsőn, köny- nyű lábbal ugorva át a foghíjas részeket, amelyekben át lehetett látni az alattuk kanyargó lépcsőfordulókra. Egy helyen két fok hiányzott, itt a karfába fogódzkodva csúszott át a résen. A kapuban még egyszer meg- fésülködött. lesimította a hajába kötött égszínkék szalagot, majd szoknyáját derékig felemelve, feszesre huzigálta kis piros blúzát, Odakünn az utcán csendesen szemezett az eső. Az első, alkalmasnak látszó úriemberrel körülbelül egy fél óra múlva találkozott a Váci úton. amikor már kissé elázott kedéllyel, sárgára hült fülekkel és ujjakkal, elszontyolodva azon tűnődött, ne surranjon-e be a sarki sörözőbe, egv fuvallat pörköltszagra és lelki békességre... Rögtön rávillantotta a szemét. Az úr ötvenéves. jól öltözött férfi volt, üvegzöld bársonykalappal, élesre vasalt nadrágja és hegyes orra úgy vágta a le* vegőt, mint a hajó orra a vizet; minden ellenállás közege bugyborékolva kettévált előtte. — Hogy hívnak? — kérdezte. — Marika — mondta * kislány lesütött szemmel. Egy ideig hallgatva mentek egymás mellett. — A lakásomra akarsz jönni? — kérdezte az úr. Marika csak a fejével intett, hogy igen. — A szüleid küldtek? A Kislány a vállát vono- gatta. — Nincsenek szüleim. — Hát hol élsz? — Magamban. Nem volt kedve beszélgetni, az eső erősebben zuhogott, s s szél a vizet becsapta, valahányszor kinyitotta, üres, fázó szájába. Az úr két alkalommal is hátranézett, hogy nem követik-e. Nem látszott egyébként rossz embernek; nagy, fekete szeme volt, amely az utcára ereszkedő ködön is átvilágított. — Hány éves vagy? — kérdezte. — Tizennégy. — Tizennégy? Nem tizenhárom, ugye?... Ezt megtanultad ! A következő sarkon bement egy cukrosboltba, rögtön kijött, s egy kis, fehér zacskót nyújtott a kislány felé. — Eriggy haza! — mondta. De Marika csak a fejével intett, hogy nem meg}'. — Nem kell. — A cukor sem kell? — Hát? Marika újra rávillantotta szemét. Az úr végre elmosolyodott, először amióta együtt voltak. Befordultak egy kapuba, gyalog felmentek három emeleten; amikor egy ízben a felvonó sárgán kivilágított üvegdoboza elsuhant mellettük, s kiborította fény- hálóját a homályos lépcsőházas, az úr teljes alakjával elfordult. — Majd én előremegyek, nehogy együtt lássanak — mondta a kislány. _ Hányadik emelet? A konyhában ültek le. az úr ételmaradékot melegített a gázon, Marika egy fehér zsámolyra kuporodott, s rögtön szopogatni kezdte a cukrot. Mire elkészült — három szemet félretett kabátja zsebébe — a babfőzelék is megmelegedett. Megette. — Más nincs? Az úr újra elmosolyodott. — Nincs. — Hát akkor gyerünk az ágyba apafej! — mondta a kislány. — Ha akarja, megmoshatom a lábamat. Szemben a házzal egy mozgó villanyreklám váltogatta fényeit; ha kialudt, a szoba teljesen elsotétedett, de egy nerc múlva újra izzani kezdett s önmagát ingatva — mint a rossz lelkismeret — néhány pillanat múlva pokoli vörös fényre gerjedt A kislány egy vérvörös dunyha alatt vérvörös párnákon feküdt, szemben az úr teste is vérvörös volt mint maga az ördög, a szeme fehérje ijesztően világított. — Ereszszem le a redőnyt? — kérdezte. — Nem kel, apafej — mondta a kislány — ez így nagyon mulatságos! — Felemelte a kezét, megmárto- gatta a vörös fényben, megcsillogtatta körmeit egy ideig elnézegette őket aztán hirtelen elaludt Mikor egy idő múlva álmában oldalára fordult lassan felemelte vékony karját s átkulcsolta az úr nyakát — Mennyit ad? — kérdezte reggel megállva az ágy előtt. — Micsoda? A kislány egy ideig le- horgasztott fejjel hallgatott, majd hirtelen felvetette szemét — Hallja, itt nincs mese! — morogta, s a keze ökölbe szorult. — Mennyit ad? — Mennyit akarsz? — Tíz forintot A blúz alá csúsztatta a pénzt, két apró melle közé, aztán leült, egyik cipőjéből kihúzta a fűzőt, s hátrakötötte vele a haját — Egy levélbélyegre nem adna még? — kérdezte lesütött szemmel. — -Kinek akarsz írni? — Magának. — Nekem? Hisz még a nevemet sem tudod! A kislány elnevette magát. — Hogyne tudnám — mondta, s hirtelen úgy elpirult hogy a szégyen még a nyakát is ellepte — hisz ott a réztábla az ajtaján! Odakünn az utcán csendes őszi napsütés melengette a kövezetei; itt-ott egy tócsa hirtelen kinyitotta szemét és villogva szembenézett a nappal. A kislány egyenesen a Lehel téri piac felé vette útját. Sietnie kellett nehogy lekéssen a szekeresekről; de még korán is ért oda, jó egy félórával csöngetés előtt, s így kedvére szemezhetett a tömötten buggyanó uborka-, paradicsom- és paprikahegyekkel, melyeknek nedves, nyers szaga betöltötte az egész utcát. A szekérsor végén egy magában üldögélő öreg parasztot nézett ki magának, aki karimás, fekete kalapja alatt álmosan hunyorgott a napban. Megvárta, míg meg nem szólal a csengő. — Hogy ez a paradicsom, bácsi? — kérdezte. — Nyolcvan fillér? Annyit nem adok. — Nem adsz? — dörmög- te az öreg — Akkor ott ma- rád. Marika megvetően elbigy- gyesztette száját. — Inkább visszaviszi Pócsmegyeri'e? — kiáltotta kipirulva. — Holnap ezt már a malac sem eszi meg, úgy kifolyik a keze alól! Én is csak a kutyámnak veszem, mert az véletlenül nagyon szereti a paradicsomot. Egy kiló zöldpaprikát is vásárolt még az öreg gazdától egy forint húszért és egy negyedkiló hagymát hatvanért. A kis zsineges szatyor, amelyet még odahaza, elmenetelekor gyúrt zsebébe, j már szépen kikerekedett | Bent a piacon még egy kiló krumplit is kibőitölt a hosszú sor végén, ízesítőnek pedig egy pöttöm darab kolbászra fizetett be magának. Gondterhelt redőkkel homlokán megszámolta pénzét; hat forint hatvan fillérje maradt. Vehetne még egy kis hibás almát egy kilót egy forintért. Egy fél kilót vett. Újra megeredt az eső, csuromvizes lett, mire hazaért. A második emeleten egy percre megpihent; akkor kezdett Pamacs ugatni, a visz- hangos léocsőház egyszerre megtelt panaszos vonítással. Az aitólyukban állt hátrafeszített lábakkal messzire kinyújtott nyakkal bámult le a mélységbe, — Csitt. Pamacs — mondta a kislány, s tenyerével letörölte arcáról az esővizet — lecsó van ebédre s három szem savanyúcukor. Ebéd után meg levelet írunk. „Kedves rózsám, én szerencsésen hazaértem, a Pamacs kutyám már nagyon türelmetlenül várt” — így kezdődött a levét amelyet azonban már nem tudott befejezni, mert a ceruzája hegye lekopott. Hideg is volt az ablaktalan, ajtótlan helyiségben, amelybe a szél besöpörte az esőt. az ujjai is meggémberedtek. Az ágyon heverve egy ideig eljátszogatott a kutyával, aztán — minthogy vasárnap volt, s az eső már csak lassan szemezett, kettesben sétálni mentek. 0 1947. i kis fil és a közönség Magvn rorsxágon évente körülbelül négyszáz kisfilm készül. Ennek körülbelül a fele reklám, a többi népszerű-tudományos, dokumentum, és oktató film. Rajtuk kívül a mozikban egy év alatt több mint száz külföldi kisfilmet is vetítenek. Fogalmunk sincs róla, hány néző előtt. A mozilátogatő tundiillik a nagyjátékfilm kedvéért vált jegyet. A híradót és a kisfilmet afféle ráadásként kapja. Minden bizonnyal nagyon kicsiny szám fejezi ki: mennyien számíthatók a kisfilmek iránt érdeklődők táborába, jellemző, hogy a legutóbbi miskolci kisfilmfesztivál alkalmából tervezett közvéleménykutatás azért fulladt kudarcba, mert mind a miskolci, mind a budapesti nyilvános vetítések csaknem teljesen néptelen nézőtér előtt zajlottak le. Alapos a gyanú, hogy ez az érdektelenség jobb kifejezés híján; — nem tipikus. S főleg nem írható a kisfilmek rovására. Hiszen aligha kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy megjövendöljük: a fesztivál szóban forgó díjnyertes alkotásait később százezrek nézik majd végig. A szokásos módon, a nagy- játékfilmek előtt. Akár be is lehetne érni a ténnyel: végül mégiscsak eljut a filmbarátok zöméhez a kisfilmek mondandója. Az már az alkotókon múlik, meg tudják-e nyerni a közönséget. Ha efféle kérdések kerülnek szóba, a külföldiek irigyelnek bennünket. Nálunk ugyanis az állam nemcsak a kisfilmek gyártásához szükséges milliókat biztosítja, hanem a figyelem, a pártfogo- lás a kisfilmművészet egyetemes fejlődésének elősegítésére is kiterjed. Ennek elismeréseként volt Miskolc az idén a fesztivállal egyidőben a Nemzetközi Tudományosfilm Szövetség kongresszusának is színhelye. Tizennyolc ország százötven küldötte előtt vizsgáztak alkotásaink, s nem vallottunk szégyent. A százhetven bemutatott kisfilm közül huszonnyolc nyert oklevelet. Közöttük öt magyar: Czigány Tamás „Semmiből egy új világot”, Dévényi László „Szemek”, Kis József „A Balaton védelmében”, Kollányi Ágoston „A természet geometriája” és Lakatos Vince „Bölcs mesterek. okos szerkezetek” című alkotása. Kisfilmjeink nemzetközi elismerésének semmi köze sincs a „hazai pálya” előnyéhez. A nemzetközi szövetség előző években Bécsben, Athénban, Madridban és Szófiában lezajlott kongresz- szusaival együtt rendezett fesztiválokon is hasonló sikert arattunk. Nem szerénytelenség, ha nem hallgatjuk el: afféle „kisfilm-nagyhata- lomnak” számítunk. Mindezt csak azért említjük, hogy még hangsúlyosabbá váljék a kérdés: vajon kellőképp hasznosítjuk-e kis- filmjeinket? Arányos-e a beléjük fektetett munka — az anyagiakról nem is szólva — emberformáló hatásukkal? Akadnak-e, akikben kíváncsiságot ébresztenek a látot- tak-hallottak? Számottevő-e azoknak a köre, akik szívesen cserélnek eszmét, esetleg vitáznak is valamely kis- filmről? Aligha lehet véletlen; ezekre a kérdésekre se tudunk válaszolni. Elsősorban azért, mert a kisfilm korántsem vált a közművelődés részévé. Még ismeretterjesztő előadások illusztrációjaként se igen sikerült a klubokban, művelődési házakban polgárjogot nyernie, nemhogy önálló mű» vészeli ágként. Ha filmmú» vészeiről esik szó, mindenütt csakis nagyjátékfilmekre gondolnak. S természetes, hogy például filmankétot, vitát, művész—közönség találkozót sohasem kisfilmek kapcsán rendeznek. Jószerivel Kollányi Ágoston, György István, Kis József, s a többi élvonalbeli magyar kisfilm- rendező ritkábban kap hazai, mint külföldi meghívást. Mintha határainkon túl olykor nagyobb érdeklődést keltene munkásságuk. Márpedig nemigen szükséges bizonygatni; a velük fplytatott, s kisfilmjeikkel színesített eszmecsere a szó igaz értelmében szórakoztatva művelő-; dés lenne. 4 fontiek kapcsán kell felhívni a figyelmet arra: Ahol lehet utánanézni annak, hogy valamilyen közművelődési témakörhöz illő kisfilm van-e a filmforgalmazással foglalkozó vállalat raktárában? Szinte semmiféle propagandaanyag, semmiféle ismertető, semmiféle friss katalógus nem jut el a közművelődés munkásaihoz. Márpedig a szóban forgó alkotásokat esetenként bele lehetne — pontosabban: bele kellene — illeszteni a helyi közművelődési akciókba. Nem törvényszerű, hogy ezek a kópiák szinte észrevétlenül kerüljenek az archívumok polcaira. Oda, ahol már aműgyis felbecsülhetetlen értékű kis- filmkincs vár újrafelfedezésre. —1 —s Weöres Sándor: A beszélő forrás megszólal a kimondhatatlan de nem mondhatja ki önmagát cselekszik a kezetlen de csak a te kezeddel megindul a lábatlan de csak a te lábaddal eszmél az esztelen de csak a te eszeddel virágbaborul a virágtalan de csak a te virágoddal gyümölcsbemerül a gyümölcstelen de csak a te gyümölcsöddel adakozik az adhatatlan / de csak a te adományoddal irgalmaz az irgalmatlan de csak a te irgalmaddal imádkozik az imátlan de csak a te imáddal fényes lesz a fénytelen de csak a te fényeddel megszólal a kimondhatatlan de csak a te szívedben \ FAZEKAS MAGDOLNA KAJZA
