Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

_L 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 13. Körmendi Lajos: Szigorú telek, nagy éhségek (G\őrffy István emtekére) a Föld ez a múltunktól vemhes állat sok drága halottinkat hasában hordó cet most felszínre okádja a sírokban kuporgó holtakat — hasából megannyi Jónást — világra okádja a múltat a határt nád lepi víz lepi új honfoglalása vicsognak csíknak évszakok hágnak egymás sarkába jégbefagy a mocsár Karcag rongyosa nádvágó tolókaszával neki a rengetegnek jajgatnak jég alatt rekedt kunok de most nem a töröktől hanem levegőért levegőért markolják a nádszál tövét keszeg úszkál szájukban évszakok hágnak egymás sarkába úttalan utakon falábakon jön a Néhai kezeiben teszi-veszi háló úttalan utakon falábakon megy a Néhai ásít reá kontyos kunyhó de jaj fűzfavessző haltartóból üdére jaj tojásos kupujkából kígyó Jég hátán csontkorcsolyán jön a Néhai tüskés nyakörvű komondora ordast gyanít de csak egy árva táltost fognak a táltos változik kutyává bikává de szorítja fakelevézes béklyó martalóchadával zimankó sarcai évszakok hágnak egymás sarkába szigorú szelek nagy éhségek járják hasából megannyi jónást ■ a sírokban kuporgó holtakat felszínre okádja a Föld sok drága halottinkat hasában hordó cet ez a múltunktól vemhes állat vasbeton álmainkat bebútorozza Könyvjelző: Balázs Béla: HALÁLOS FIATALSÁG A világon az utol­só, akinek a há­romdimenziós sokszorosítógép a kezébe kerülhet: Gilberto. Ennek ellenére rögtön megkaparin­totta a Mimetét, egy hónap­pal a piacra dobás után, és három hónappal azelőtt, hogy az ismert rendelkezés meg­tiltotta készítését és haszná­latát, tehát Gilbertónak bő­ven volt ideje arra, hogy bajba keveredjék. A készü­lék akkor került kezébe, ami­kor képtelen voltam bármit is tenni.: a San Vittore bör­tönben tartózkodtam, hogy megfizessek úttörő munká­mért. és álmomban sem ju­tott eszembe, hogy ki és mi­képpen folytatja majd tevé­kenységemet. Gilberto századunk fia. Harmincnégy éves, derek tisztviselő, öröktől fogva jó barátom. Nem iszik, nem dohányzik, csupán egyetlen szenvedélye van: gyötri a holt anyagot. Van egy kam­rája, műhelynek nevezi, ott reszel, fűrészel, forraszt, ra­gaszt, csiszol. Órát, hűtő- szekrényt, villanyborotvát ja­vít; szerkeny tűket készít, hogy reggel begyújtsa a víz­melegítőt, aztán fotocellás zárakat, repülőmodelleket, akusztikus szondákat, ame­lyekkel eljátszadozik a ten­gerben. Ami pedig az autóit illeti, pár hónapnál tovább egyik sem bírja nála: örökké szétszedi és újra összeszereli, fényezi, olajozza, átalakítja őket, mindenféle mütyürkét szerel rájuk, aztán megunja az egészet, és eladja. Felesé­ge, Emma (bűbájos teremtés) bámulatra méltó türelemmel viseli el mindezt Éppen hogy hazatértem a börtönből, amikor csengett a telefon: Bilberto jelentkezett. Áradt belőle a lelkesedés: húsz napja van a birtoká­ban a Mimete, és azóta húsz nappalt és húsz éjszakát szánt rá. Lihegve mesélte eh milyen csodálatos kísérlete­ket végzett, és milyeneket fog még végezni; valamint beiratkozott egy gyorstalpaló kibernetikai és elektronikai kurzusra. Elvégzett kísérle­tei sajnálatosan hasonlítot­tak az enyémekre, amelye­kért oly drágán megfizettem; próbáltam megmagyarázni neki, de hasztalan: telefonon nehéz félbeszakítani azt, aki­vel társalgurik, Gilbertót kü­lönösen. Aztán mégis véget vetettem a társalgásnak, le­tettem a kagylót, és men­tem a dolgomra. Két nap múlva újra szólt a telefon: Gilberto hangja feszült a megrendültségtől, de vitathatatlan büszkeség sütött belőle. — Azonnal beszélnünk kell. — Miért? Mi történt? — Másodpéldányt csinál­tam a feleségemből — fe­lelte. Két óra múlva befutott, és elmesélte dőre vállalkozását. Megkapta a Mimetét, elvé­gezte valamennyi kezdő szo­kásos mókáit (a tojás, a, cso­mag cigaretta, a könyv s a többi), de aztán belefáradt, a Mimetét a műhelybe vit­te, és az utolsó csapszegig szétszedte. Egész éjszaka tör­te a fejét, tanulmányozta az értekezéseket, és rájött, hogy nem lehetetlenség a modellt egyliteresből nagyobbá át-' alakítani, és nem is nehéz. Nyomban írt a NATCA-nak, és nem tudom, milyen ürügy­gyei, hozatott 200 font spe­ciális pabulumot, vett min­denféle lemezt, idomdarabot és tömítést, és egy hét alatt elvégezte a munkát. Hát ez Bilberto: veszélyes férfiú, apró, ártalmas Prométheusz, leleményes és felelőtlen, dölyfös és ostoba. Mint már mondottam, századunk fia, sőt: századunk jelképe. Min­dig arra gondoltam, hogy egy szép napon képes és összefabrikál egy atombom­bát, ledobja a városra, hogy „lássa a hatását”. Ha jól értettem, Gilbertó- ban még nem élt pontos el­képzelés. amikor elhatározta, hogy felnagyítja a sokszoro­sítógépet. legfeljebb az — ami tipikusan gilbertói —, hogy „csinál magának” egy nagyobb sokszorosítót, a sa­ját kezével és viszonylag ol­csón. Mint mondotta, az az iszonyú ötlet, hogy másod- példányt csinál a feleségéből. csak később merült fel ben­ne, amikor elnézte mélyen alvó feleségét. Ügy látszik, nem lehetett különösebben nehéz számára: Gilberto erős és türelmes férfiú, a matra­cot és rajta Emmát az ágy­ról átcsúsztatta a sokszoro­sítógép tartályába: több mint egy óráig tartott, de Emma nem ébredt fel. Egyáltalán nem látom tisz­tán. Gilbertót mi is ösztönöz­te arra. hogy még egy fele­séget alkosson magának, és ezzel megsértsen jó néhány isteni és emberi törvényt. Mint a világ legtermészete­sebb dolgát mesélte el, hogy szerelmes Emmába. hogy Emma nélkülözhetetlen szá­mára, és ezért üdvös dolog­nak tartotta, hogy két pél­dánya legyen belőle. Lehet, hogy jóhiszeműen mesélte (Gilberto mindig jóhiszemű), és a maga módján, gyereke­sen, hogy úgy mondjam: alulról felfelé, valóban sze­relmes Emmába, de szilárd meggyőződésem, hogy egész más meggondolásokból csi­nált másodpéldányt a felesé­géből, rosszul értelmezett ka­landvágyból, pontosan azért, hogy „lássa a hatását”. Megkérdeztem, arra nem gondolt-e, hogy mielőtt ily szokatlan módon rendelke­zik Emmával, megbeszélje vele a dolgot, beleegyezését kérje. A haja tövéig elvö­rösödött : ennél sokkal rosz- szabbat csinált, Emma ugyan­is nem magától aludt oly mélyen: altatót adott neki. — És most* hol tartasz a két feleségeddel? — Nem tudom, még nem döntöttem. Egyelőre mind­kettő alszik. Majd holnap meglátjuk. Másnap semmit nem lát­tunk, vagy legalábbis én nem láttam semmit. Az egy­hónapos kényszerű semmit­tevés után hosszabb utazásra indultam, két hétig távol voltam Milánótól. Tudtam, mi vár rám, amikor vissza­térek: segítenem kell Gil­bertónak, hogy kimásszon a slamasztikából, mint akkor is, amikor gőzhajtású porszí­vót csinált, és megajándékoz­ta vele hivatali főnöke fe­leségét. És valóban: alighogy ha­zaértem, »sürgős családi ta­nácsba hívtak Gilberto, jó­magam és a két Emma rész­vételével. A hölgyekben volt annyi jó ízlés, hogy megje­lölték magukat; a második; a törvénytelen, egyszerű fe­hér szalagot viselt a hajá­ban, ettől kissé apácás lett a külseje. Egyébként feszte­lenül hordta I. Emma ruháit; szemmel láthatóan minden tekintetben azonos volt a tu­lajdonossal: az arca, a foga, a haja, a hangja, a beszéd­módja, egy vékony forradás a homlokán, a tartóshullám, a járása, a nemrég véget ért nyaralásban szerzett barna bőr. Láttam azonban, hogy erősen náthás. Várakozásommal ellentét­ben úgy tetszett, hogy mind­hárman igen vidámak, Gil­berto ostobán büszkének mu­tatkozott, nem is annyira azért, amit művelt, hanem inkább mert a két nő jól megértette egymást (ami per­sze nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Em­ma tüntető, módon anyai gvöngédséggel vette körül új „húgocskáját”. II. Emma pedig méltóságteljes és sze­rető gyermeki tisztelettel vi­seltetett iránta. Mindennek ellenére Gilberto sok tekin­tetben elriasztó kísérlete je­lentős módon megerősítette az utánzásról szóló elméletet: a huszonnyolc éves korában megszületett új Emma a pro­totípusnak nem csupán azo­nos vonásait örökölte, hanem telies szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egy­szerűséggel mesélte: születé­se után csak két-három nap­pal bizonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első, úgy­szólván szintetikus nő: vagy talán a második, ha figye­lembe vesszük Éva homá­lyosan azonos esetét. Alvó állapotban jött a világra, mivel a Mimete reprodukál­ta az I. Emma ereiben csör­gedező altatót is. és amikor felébredt, „tudta”, hogy ő Gattiné született Emma Pá­rosa, Gilberto Gatti könyve­lő' egyetlen felesége, aki Mantovában született 1936. március 7-én. Jól emléke­zett mindarra, amire I. Em­ma jól emlékszik, és rossz”! arra, amit I. Emma sem t”d nagyon. Tökéletesen em­lékezett a nászúira, „iskola­társainak” nevére, a gyer­meki és meghitt részleteire annak a vallási válságnak. amelyen I Emma tizenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senkinek nem szólt. Természetesen jól em­lékezett a Mimete megjele­nésére a lakásában, Gilberto lelkesedésére és a kísérle­tekre, így aztán nem cso­dálkozott el különösebben, amikor tudomására hozták, hogy egy önkényes teremtő cselekedetnek köszönheti lé­tét. Abból a tényből, hogy II. Emma meghűlt, arra kellett következtetnem, hogy a kez­detben tökéletes azonossá­guk nem lehet tartós életű; még akkor is, ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű férfiú lesz, még ha szigorúan szerelemforgó rendszert ve­zet be, még ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nő­nek kedvezzen (ami lehetet­len feltételezés, hisz Gilber­to kétbalkezes és mindent összekever), még akkor is óhatatlanul különbség fog mutatkozni. Elég arra gon­dolni, hogy a két Emma fi­zikailag a térnek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egyszerre egy szűk ajtón, nem hajol­hatnak be ugyanazon a pénztárablakon, asztalnál sem egy helyet foglalnak el; ezért különböző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élményeknek vannak kitéve. Végzetszerűen differenciá­lódni fognak szellemileg, akár testileg, és ha már dif­ferenciálódtak, vajon Gil­berto képes lesz-e arra, hogy egyformán közelítsen hozzá­juk, vagy távolodjon tőlük? Nyilvánvalóan nem, és ha valamelyiket a legkevésbé is jobban kedveli, a töré­keny hármas egyensúly ha­jótörésre van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meg­gondolásaimat és igyekez­tem megértetni vele, hogy ez nem áz én alaptalan, pesszimista feltételezésem, hanem a józan észen jól megalapozott előrelátás, szin­te matematikai tétel. Azt is igyekeztem megmagyaráz­ni neki, hogy jogi helyzete legalábbis kétséges, és hogy én sokkal kevesebbért bör­tönbe kerültem. Házastársi kapcsolatban áll Emma Pe- rosával, II. Emma is Emma Perosa, de ez még nem szün­teti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meg- győzhetetlennek mutatko­zott: ostoba vidámságban élt, az ifjú férjecskék lelkiálla­potában, és miközben ma­gyaráztam neki. látható mó­don máson járt az esze. Nem énrám nézett, hanem belemerült a két nő szem­lélésébe. akik e pillanatban éppen tréfásan veszekedtek, ugyan melyikük üljön a mindkettejük által kedvelt karosszékbe; Gilberto nem válaszolt az érvelésemre, hanem közölte, hogy nagy­szerű ötlete támadt: hármas­ban Spanyolországba utaz­nak. — Mindent megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal Utazik. Sőt, de­hogyis! Ó, de ostoba vagyok! Én magam csinálok másod- példányt, a Mimetével, még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gya­núm: csak azért választot­ta Spanyolországot, mert á spanyol határon nagyon szigorúan ellenőrzik az ok­mányokat. Két hónap múlva tértek vissza és a dolgok már kezd­tek összegabalyodni. Szem­mel láthatóan hármuk vi­szonya a jómodor és a for­mális udvariasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a feszültség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hoz­zám és már egyáltalán nem lelkesedett. Elmesélte, mi történt. — Meglehetősen ügvetlenül mesélte el, mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdo­bozra lefirkantson egy dif­ferenciálegyenletet, arra vi­szont vigasztalanul alkal­matlan, hogy kifejezze ér­zőméit. A spanyolországi utazás egyszerre volt szórakoztató és fáradságos. Sevillában, egésznapos zsúfolt program után, az ingerültség és a fáradtság légkörében vitat­kozni kezdtek. A két nő ka­pott össze, mégpedig egyet­len témán, amelyet illetően nézeteik eltérhetnek, és va­lóban el is térnek. Szüksé­ges és megengedett volt-e Gilberto cselekedete vagy sem? II. Emma igennel vá­laszolt, I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanat­ban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egvre növekvő zavárt ér­zett, napról napra súlyosbo­dó bűntudatot; ugyanakkor mind jobban vonzódott az új asszoonyhoz, és ez az ér­zelem ennek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt ér­zett. Még nem szakított, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő. A két nő kedélyállapota is, jelleme is differenciáló­dott. II. Emma egyre fiata­labb, figyelmesebb, táma­dóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visszautasí­tásba. Mi a teendő? Azt ja­vasoltam Gilbertónak, ne kezdeményezzen meggondo­latlanul, és szokás szerint megígértem neki, hogy gon­dom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároz­tam, hogy távol maradok ettől a búbánatos zűrzavar­tól és nem tudtam elnyom­ni a megelégedettség gonosz és szomorú érzését, hogy lám, mennyire bevált a jós­latom. • Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gilber­to sugárzó képpel állított be a hivatalomba. A legjobb formájában volt, ontotta a szót. lármázott, látható mó­dón meghízott. Jellemző ego- centrizmusával minden ker­telés nélkül rátért a témá­ra. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora, minden­kinél minden rendben van; olyan az alkata, hogy kép­telen felebarátaival törődni, viszont megsértődik és el- ámul, ha felebarátja nem törődik vele. — Gilberto igazi agykom­bajn — jelentette ki. _ S zempillantás alatt mindent elrendezett. — Gratulálok, és megdi­csérlek^ szerénységedért; másfelől ideje volt már, hogy megjöjjön az eszed. — Ugyan! Ide figyelj, nem értettél meg. Nem magamról beszélek: I. Gilbertót értem. O az agykombájn. Szerényen szólva nagyon hasonlítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasánap óta lé­tezem. Most már minden rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisztáznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs ki­zárva, hogy valami kis trükkel kell élnünk, például összeházasodunk II. Emmá­val. hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hitvessel egy­bekelni. Persze, aztán mun­kát is kell keresnem, de meggyőződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimete és többi hi­vatali gépe propagandistáját. Lontay László fordítása Balázs Béla. első alkotói korszakának legjellegzete­sebb írásait adja közre a kötet. három szídarabot (Doktor Szélpál Margit. Az utolsó nap. Halálos fiatalság) és két esztétikai-művészet- elméleti tanulmányt. Halál- esztétika. A lírai érzékeny­ségről . Élményvilágát ekkor . — mint Ady és Juhász Gyula indulását is — elsősorban az európai irracionalista filozó­fiai áramlatok határozzák meg. Szélpál Margit és — a Halálos fiatalság hősnője — Dobray Ágnes öntörvényű élet megvalósítására tör. A kutatónő és a zongoramű­vésznő tragédiájának metafi­zikus tartalmait, az egyéni létből az egyetemesbe kive­tített sors-jelleget igyekszik itt megragadni a szerző. Fre­ud, Nietzsche és Weininger tanainak együttes jelenléte próbálja hitelesíteni a volta­képpen egyszerű képletből származtatott emberi buká­sokat: a nőiség „földhözkö­töttoégét”. Miként az előbbi két drá­ma, Az utolsó nap is általá­nos századfordulós korél­ményt dolgoz fel. A 15. szá­zadban. Perugiában játszódik a „reneszánsz” dráma. A tra­gédia ellentétesé szerkezet­ben. Simonette és a művészi élettelenségre vágvó Rafael lélektanilag motivált küz­delmében hirdeti meg a vi­talista művészeteszmény ma gasabbrend űségét. A Halálesztétikában saját művészetontológiáját, eszté­tikai elveit fejti ki: a mű­vészet alapvetően filozófiai tartalmú, ezoterikus, tehát az alkotó számára életforma, tragikus vállalás. A kötet talán legértékesebb doku­mentuma A lírai érzékeny­ségről írott tanulmány. Ba­lázs Béla itt. is újszerű, ko­mikus magánélményből ve­zeti le a modem európai költészet sajátos jellemzőit in.-...-M - . .. • in. Damiano Malabaila A Mimele néhány felhasználási módja

Next

/
Thumbnails
Contents