Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
_L 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 13. Körmendi Lajos: Szigorú telek, nagy éhségek (G\őrffy István emtekére) a Föld ez a múltunktól vemhes állat sok drága halottinkat hasában hordó cet most felszínre okádja a sírokban kuporgó holtakat — hasából megannyi Jónást — világra okádja a múltat a határt nád lepi víz lepi új honfoglalása vicsognak csíknak évszakok hágnak egymás sarkába jégbefagy a mocsár Karcag rongyosa nádvágó tolókaszával neki a rengetegnek jajgatnak jég alatt rekedt kunok de most nem a töröktől hanem levegőért levegőért markolják a nádszál tövét keszeg úszkál szájukban évszakok hágnak egymás sarkába úttalan utakon falábakon jön a Néhai kezeiben teszi-veszi háló úttalan utakon falábakon megy a Néhai ásít reá kontyos kunyhó de jaj fűzfavessző haltartóból üdére jaj tojásos kupujkából kígyó Jég hátán csontkorcsolyán jön a Néhai tüskés nyakörvű komondora ordast gyanít de csak egy árva táltost fognak a táltos változik kutyává bikává de szorítja fakelevézes béklyó martalóchadával zimankó sarcai évszakok hágnak egymás sarkába szigorú szelek nagy éhségek járják hasából megannyi jónást ■ a sírokban kuporgó holtakat felszínre okádja a Föld sok drága halottinkat hasában hordó cet ez a múltunktól vemhes állat vasbeton álmainkat bebútorozza Könyvjelző: Balázs Béla: HALÁLOS FIATALSÁG A világon az utolsó, akinek a háromdimenziós sokszorosítógép a kezébe kerülhet: Gilberto. Ennek ellenére rögtön megkaparintotta a Mimetét, egy hónappal a piacra dobás után, és három hónappal azelőtt, hogy az ismert rendelkezés megtiltotta készítését és használatát, tehát Gilbertónak bőven volt ideje arra, hogy bajba keveredjék. A készülék akkor került kezébe, amikor képtelen voltam bármit is tenni.: a San Vittore börtönben tartózkodtam, hogy megfizessek úttörő munkámért. és álmomban sem jutott eszembe, hogy ki és miképpen folytatja majd tevékenységemet. Gilberto századunk fia. Harmincnégy éves, derek tisztviselő, öröktől fogva jó barátom. Nem iszik, nem dohányzik, csupán egyetlen szenvedélye van: gyötri a holt anyagot. Van egy kamrája, műhelynek nevezi, ott reszel, fűrészel, forraszt, ragaszt, csiszol. Órát, hűtő- szekrényt, villanyborotvát javít; szerkeny tűket készít, hogy reggel begyújtsa a vízmelegítőt, aztán fotocellás zárakat, repülőmodelleket, akusztikus szondákat, amelyekkel eljátszadozik a tengerben. Ami pedig az autóit illeti, pár hónapnál tovább egyik sem bírja nála: örökké szétszedi és újra összeszereli, fényezi, olajozza, átalakítja őket, mindenféle mütyürkét szerel rájuk, aztán megunja az egészet, és eladja. Felesége, Emma (bűbájos teremtés) bámulatra méltó türelemmel viseli el mindezt Éppen hogy hazatértem a börtönből, amikor csengett a telefon: Bilberto jelentkezett. Áradt belőle a lelkesedés: húsz napja van a birtokában a Mimete, és azóta húsz nappalt és húsz éjszakát szánt rá. Lihegve mesélte eh milyen csodálatos kísérleteket végzett, és milyeneket fog még végezni; valamint beiratkozott egy gyorstalpaló kibernetikai és elektronikai kurzusra. Elvégzett kísérletei sajnálatosan hasonlítottak az enyémekre, amelyekért oly drágán megfizettem; próbáltam megmagyarázni neki, de hasztalan: telefonon nehéz félbeszakítani azt, akivel társalgurik, Gilbertót különösen. Aztán mégis véget vetettem a társalgásnak, letettem a kagylót, és mentem a dolgomra. Két nap múlva újra szólt a telefon: Gilberto hangja feszült a megrendültségtől, de vitathatatlan büszkeség sütött belőle. — Azonnal beszélnünk kell. — Miért? Mi történt? — Másodpéldányt csináltam a feleségemből — felelte. Két óra múlva befutott, és elmesélte dőre vállalkozását. Megkapta a Mimetét, elvégezte valamennyi kezdő szokásos mókáit (a tojás, a, csomag cigaretta, a könyv s a többi), de aztán belefáradt, a Mimetét a műhelybe vitte, és az utolsó csapszegig szétszedte. Egész éjszaka törte a fejét, tanulmányozta az értekezéseket, és rájött, hogy nem lehetetlenség a modellt egyliteresből nagyobbá át-' alakítani, és nem is nehéz. Nyomban írt a NATCA-nak, és nem tudom, milyen ürügygyei, hozatott 200 font speciális pabulumot, vett mindenféle lemezt, idomdarabot és tömítést, és egy hét alatt elvégezte a munkát. Hát ez Bilberto: veszélyes férfiú, apró, ártalmas Prométheusz, leleményes és felelőtlen, dölyfös és ostoba. Mint már mondottam, századunk fia, sőt: századunk jelképe. Mindig arra gondoltam, hogy egy szép napon képes és összefabrikál egy atombombát, ledobja a városra, hogy „lássa a hatását”. Ha jól értettem, Gilbertó- ban még nem élt pontos elképzelés. amikor elhatározta, hogy felnagyítja a sokszorosítógépet. legfeljebb az — ami tipikusan gilbertói —, hogy „csinál magának” egy nagyobb sokszorosítót, a saját kezével és viszonylag olcsón. Mint mondotta, az az iszonyú ötlet, hogy másod- példányt csinál a feleségéből. csak később merült fel benne, amikor elnézte mélyen alvó feleségét. Ügy látszik, nem lehetett különösebben nehéz számára: Gilberto erős és türelmes férfiú, a matracot és rajta Emmát az ágyról átcsúsztatta a sokszorosítógép tartályába: több mint egy óráig tartott, de Emma nem ébredt fel. Egyáltalán nem látom tisztán. Gilbertót mi is ösztönözte arra. hogy még egy feleséget alkosson magának, és ezzel megsértsen jó néhány isteni és emberi törvényt. Mint a világ legtermészetesebb dolgát mesélte el, hogy szerelmes Emmába. hogy Emma nélkülözhetetlen számára, és ezért üdvös dolognak tartotta, hogy két példánya legyen belőle. Lehet, hogy jóhiszeműen mesélte (Gilberto mindig jóhiszemű), és a maga módján, gyerekesen, hogy úgy mondjam: alulról felfelé, valóban szerelmes Emmába, de szilárd meggyőződésem, hogy egész más meggondolásokból csinált másodpéldányt a feleségéből, rosszul értelmezett kalandvágyból, pontosan azért, hogy „lássa a hatását”. Megkérdeztem, arra nem gondolt-e, hogy mielőtt ily szokatlan módon rendelkezik Emmával, megbeszélje vele a dolgot, beleegyezését kérje. A haja tövéig elvörösödött : ennél sokkal rosz- szabbat csinált, Emma ugyanis nem magától aludt oly mélyen: altatót adott neki. — És most* hol tartasz a két feleségeddel? — Nem tudom, még nem döntöttem. Egyelőre mindkettő alszik. Majd holnap meglátjuk. Másnap semmit nem láttunk, vagy legalábbis én nem láttam semmit. Az egyhónapos kényszerű semmittevés után hosszabb utazásra indultam, két hétig távol voltam Milánótól. Tudtam, mi vár rám, amikor visszatérek: segítenem kell Gilbertónak, hogy kimásszon a slamasztikából, mint akkor is, amikor gőzhajtású porszívót csinált, és megajándékozta vele hivatali főnöke feleségét. És valóban: alighogy hazaértem, »sürgős családi tanácsba hívtak Gilberto, jómagam és a két Emma részvételével. A hölgyekben volt annyi jó ízlés, hogy megjelölték magukat; a második; a törvénytelen, egyszerű fehér szalagot viselt a hajában, ettől kissé apácás lett a külseje. Egyébként fesztelenül hordta I. Emma ruháit; szemmel láthatóan minden tekintetben azonos volt a tulajdonossal: az arca, a foga, a haja, a hangja, a beszédmódja, egy vékony forradás a homlokán, a tartóshullám, a járása, a nemrég véget ért nyaralásban szerzett barna bőr. Láttam azonban, hogy erősen náthás. Várakozásommal ellentétben úgy tetszett, hogy mindhárman igen vidámak, Gilberto ostobán büszkének mutatkozott, nem is annyira azért, amit művelt, hanem inkább mert a két nő jól megértette egymást (ami persze nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Emma tüntető, módon anyai gvöngédséggel vette körül új „húgocskáját”. II. Emma pedig méltóságteljes és szerető gyermeki tisztelettel viseltetett iránta. Mindennek ellenére Gilberto sok tekintetben elriasztó kísérlete jelentős módon megerősítette az utánzásról szóló elméletet: a huszonnyolc éves korában megszületett új Emma a prototípusnak nem csupán azonos vonásait örökölte, hanem telies szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egyszerűséggel mesélte: születése után csak két-három nappal bizonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első, úgyszólván szintetikus nő: vagy talán a második, ha figyelembe vesszük Éva homályosan azonos esetét. Alvó állapotban jött a világra, mivel a Mimete reprodukálta az I. Emma ereiben csörgedező altatót is. és amikor felébredt, „tudta”, hogy ő Gattiné született Emma Párosa, Gilberto Gatti könyvelő' egyetlen felesége, aki Mantovában született 1936. március 7-én. Jól emlékezett mindarra, amire I. Emma jól emlékszik, és rossz”! arra, amit I. Emma sem t”d nagyon. Tökéletesen emlékezett a nászúira, „iskolatársainak” nevére, a gyermeki és meghitt részleteire annak a vallási válságnak. amelyen I Emma tizenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senkinek nem szólt. Természetesen jól emlékezett a Mimete megjelenésére a lakásában, Gilberto lelkesedésére és a kísérletekre, így aztán nem csodálkozott el különösebben, amikor tudomására hozták, hogy egy önkényes teremtő cselekedetnek köszönheti létét. Abból a tényből, hogy II. Emma meghűlt, arra kellett következtetnem, hogy a kezdetben tökéletes azonosságuk nem lehet tartós életű; még akkor is, ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű férfiú lesz, még ha szigorúan szerelemforgó rendszert vezet be, még ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nőnek kedvezzen (ami lehetetlen feltételezés, hisz Gilberto kétbalkezes és mindent összekever), még akkor is óhatatlanul különbség fog mutatkozni. Elég arra gondolni, hogy a két Emma fizikailag a térnek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egyszerre egy szűk ajtón, nem hajolhatnak be ugyanazon a pénztárablakon, asztalnál sem egy helyet foglalnak el; ezért különböző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élményeknek vannak kitéve. Végzetszerűen differenciálódni fognak szellemileg, akár testileg, és ha már differenciálódtak, vajon Gilberto képes lesz-e arra, hogy egyformán közelítsen hozzájuk, vagy távolodjon tőlük? Nyilvánvalóan nem, és ha valamelyiket a legkevésbé is jobban kedveli, a törékeny hármas egyensúly hajótörésre van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meggondolásaimat és igyekeztem megértetni vele, hogy ez nem áz én alaptalan, pesszimista feltételezésem, hanem a józan észen jól megalapozott előrelátás, szinte matematikai tétel. Azt is igyekeztem megmagyarázni neki, hogy jogi helyzete legalábbis kétséges, és hogy én sokkal kevesebbért börtönbe kerültem. Házastársi kapcsolatban áll Emma Pe- rosával, II. Emma is Emma Perosa, de ez még nem szünteti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meg- győzhetetlennek mutatkozott: ostoba vidámságban élt, az ifjú férjecskék lelkiállapotában, és miközben magyaráztam neki. látható módon máson járt az esze. Nem énrám nézett, hanem belemerült a két nő szemlélésébe. akik e pillanatban éppen tréfásan veszekedtek, ugyan melyikük üljön a mindkettejük által kedvelt karosszékbe; Gilberto nem válaszolt az érvelésemre, hanem közölte, hogy nagyszerű ötlete támadt: hármasban Spanyolországba utaznak. — Mindent megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal Utazik. Sőt, dehogyis! Ó, de ostoba vagyok! Én magam csinálok másod- példányt, a Mimetével, még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gyanúm: csak azért választotta Spanyolországot, mert á spanyol határon nagyon szigorúan ellenőrzik az okmányokat. Két hónap múlva tértek vissza és a dolgok már kezdtek összegabalyodni. Szemmel láthatóan hármuk viszonya a jómodor és a formális udvariasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a feszültség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hozzám és már egyáltalán nem lelkesedett. Elmesélte, mi történt. — Meglehetősen ügvetlenül mesélte el, mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdobozra lefirkantson egy differenciálegyenletet, arra viszont vigasztalanul alkalmatlan, hogy kifejezze érzőméit. A spanyolországi utazás egyszerre volt szórakoztató és fáradságos. Sevillában, egésznapos zsúfolt program után, az ingerültség és a fáradtság légkörében vitatkozni kezdtek. A két nő kapott össze, mégpedig egyetlen témán, amelyet illetően nézeteik eltérhetnek, és valóban el is térnek. Szükséges és megengedett volt-e Gilberto cselekedete vagy sem? II. Emma igennel válaszolt, I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanatban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egvre növekvő zavárt érzett, napról napra súlyosbodó bűntudatot; ugyanakkor mind jobban vonzódott az új asszoonyhoz, és ez az érzelem ennek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt érzett. Még nem szakított, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő. A két nő kedélyállapota is, jelleme is differenciálódott. II. Emma egyre fiatalabb, figyelmesebb, támadóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visszautasításba. Mi a teendő? Azt javasoltam Gilbertónak, ne kezdeményezzen meggondolatlanul, és szokás szerint megígértem neki, hogy gondom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároztam, hogy távol maradok ettől a búbánatos zűrzavartól és nem tudtam elnyomni a megelégedettség gonosz és szomorú érzését, hogy lám, mennyire bevált a jóslatom. • Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gilberto sugárzó képpel állított be a hivatalomba. A legjobb formájában volt, ontotta a szót. lármázott, látható módón meghízott. Jellemző ego- centrizmusával minden kertelés nélkül rátért a témára. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora, mindenkinél minden rendben van; olyan az alkata, hogy képtelen felebarátaival törődni, viszont megsértődik és el- ámul, ha felebarátja nem törődik vele. — Gilberto igazi agykombajn — jelentette ki. _ S zempillantás alatt mindent elrendezett. — Gratulálok, és megdicsérlek^ szerénységedért; másfelől ideje volt már, hogy megjöjjön az eszed. — Ugyan! Ide figyelj, nem értettél meg. Nem magamról beszélek: I. Gilbertót értem. O az agykombájn. Szerényen szólva nagyon hasonlítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasánap óta létezem. Most már minden rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisztáznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs kizárva, hogy valami kis trükkel kell élnünk, például összeházasodunk II. Emmával. hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hitvessel egybekelni. Persze, aztán munkát is kell keresnem, de meggyőződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimete és többi hivatali gépe propagandistáját. Lontay László fordítása Balázs Béla. első alkotói korszakának legjellegzetesebb írásait adja közre a kötet. három szídarabot (Doktor Szélpál Margit. Az utolsó nap. Halálos fiatalság) és két esztétikai-művészet- elméleti tanulmányt. Halál- esztétika. A lírai érzékenységről . Élményvilágát ekkor . — mint Ady és Juhász Gyula indulását is — elsősorban az európai irracionalista filozófiai áramlatok határozzák meg. Szélpál Margit és — a Halálos fiatalság hősnője — Dobray Ágnes öntörvényű élet megvalósítására tör. A kutatónő és a zongoraművésznő tragédiájának metafizikus tartalmait, az egyéni létből az egyetemesbe kivetített sors-jelleget igyekszik itt megragadni a szerző. Freud, Nietzsche és Weininger tanainak együttes jelenléte próbálja hitelesíteni a voltaképpen egyszerű képletből származtatott emberi bukásokat: a nőiség „földhözkötöttoégét”. Miként az előbbi két dráma, Az utolsó nap is általános századfordulós korélményt dolgoz fel. A 15. században. Perugiában játszódik a „reneszánsz” dráma. A tragédia ellentétesé szerkezetben. Simonette és a művészi élettelenségre vágvó Rafael lélektanilag motivált küzdelmében hirdeti meg a vitalista művészeteszmény ma gasabbrend űségét. A Halálesztétikában saját művészetontológiáját, esztétikai elveit fejti ki: a művészet alapvetően filozófiai tartalmú, ezoterikus, tehát az alkotó számára életforma, tragikus vállalás. A kötet talán legértékesebb dokumentuma A lírai érzékenységről írott tanulmány. Balázs Béla itt. is újszerű, komikus magánélményből vezeti le a modem európai költészet sajátos jellemzőit in.-...-M - . .. • in. Damiano Malabaila A Mimele néhány felhasználási módja
