Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

1974. október tS. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 5 Az oktatási reform tapasztalata írói A NÉPLAP KEREKASZTALA az oktatási reform tapasztalatainak megvitatását szol­gáló kerekasztal beszélgetésünkre gimnáziumi nevelőket hívtunk meg. Erre az iskolatípusra sokan azt mondták, hogy konzervatív, elavult. Pedig a főiskolai, egyetemi to­vábbtanulás szempontjából elsődleges fontosságú. Sajnos, főleg a fizikai dolgozók táborában még sincs kellő becsü­lete, a magasabb tudományok elsajátítására hivatott, ki­váló képességekkel rendelkező gyermekeiket is többnyire azokba az intézményekbe íratják, amelyek a mielőbbi ke­resetet biztosítják. Ez részben anyagiak kérdése, de nem kevésbé szemléletbeli kérdés is. Annyi mindenesetre tény: a gimnáziumok megérdemlik, hogy a. társadalom figyelme rangjuknak megfelelően rájuk irányuljon. Kerekasztal beszélgetésün­kön a — mellékelt felvétel sorrendjében — részt vett dr. Görög József kunszent­mártoni igazgató; Molnár Sándor, a szolnoki Verseghy gimnázium igazgatója; Dió­szegi Sándorné újszászt igaz­gatóhelyettes; Tóth Boldi­zsár mezőtúri igazgatóhelyet­tes. dr. Kiss Kálmánná kis­újszállási igazgatónő; Tálas László tiszaföldvári igazgató; Zaják Etelka, a jászberényi Lehel vezér Gimnázium ta­nára; Kovács Libor tanul­mányi felügyelő és Szerencsi József törökszentmiklósi igazgatóhelyettes. Első kérdé­sünk így hangzott; — Tapasztalataik alapján hogyan ítélik meg a tan­anyagcsökkentést? Dr. Kiss Kálmánné: — Amit eddig tettünk, szerin­tem kevés. A szülők például azt mondjak, nem tapasztal­ják, hogy csökkenne gyer­mekeik. lekötöttsége. Főleg az ifjúsági mozgalomban te- vekenykedőké jóval megha­ladja a nyolc órát. Ezért az iskolába» eltöltött időt kel­lene olyan intenzívvé tenni, hogy minimális legyen az otthoni tanulás, mert a mos­tani állapot merénylet az egészség ellen. Joggal vetődik fel a kér- dé. : miként lehet hatéko­nyabbá tenni a tanítási órá­kat? Szerintem úgy, hogy egy-egy órára légalább egy, de meginltább másfél óra felkészülési idő jusson. Ko­rántsem csak konzervatív szemlélet kérdése ennek hi­ánya. Az ilyen alapos felké­szülést akkor lehetne meg­követelni, ha 19 órát taníta­nának a nevelők. Ennél azonban részben anyagiak, részben a tanárhiány miatti kényszerítő körülmények kö­vetkeztében jóval többet vál­lalnak. Dr. Görög József: — Az oktatási reform nemcsak tananyagcsökkentést, hanem korszerűsítést is jelent. Eh­hez módszertani korszerűsí­tés is szükséges. Mégpedig nemcsak a tanítási, hanem a tanulási módszer korsze­rűsítése is. Persze, megint felvetődik a 'kérdés: mikor van idő erre felkészíteni minden tanulót. •/ajak Etelka: — FÍözis- mert, hogy a tankönyvek nem jók. Ezért feltétlenül hatékonyabb módszereket kell kialakítani, hogy inten­zíven használjunk ki minden órát. Ez a törekvés viszont már. pszichológiai témakört is érint, nevezetesen azt: a napi hatórás erős megterhe­lést mennyiben bírják elvi­selni a diákok. Szerencsi József:.— A kor­szerűsítésnek nagy kerekkö­tője a régi tankönyv, gátja az uj módszereknek. Egy nagy óraszámban tanító ál­lag tanár nem nagyon törek­szik ilyen körülmények kö­zött új módszerekre. — Miben várnának köz­ponti segítséget? Zaják Etelka: — Sok-sok központi anyagot kellene kapnunk, — különböző mun­kaeszközöket például. Ebben a munkaközösségek is se­gíthetnének különböző úton- módon, — így például ha egy-egy ügyes tanárnak órakedvezménnyel időt biz­tosítanánk ilyen célra. Tálas László: — Túlságo­san céhes módszerrel dolgo­zunk. Sokszor ugyanabban a témakörben kísérleteznek egyik intézményünkben, amiben másik középiskolánk­ban már eredményre jutot­tak, vagy értelmetlennek tartva, abbahagytak azt. Zaják Etelka: — Rendet kellene teremteni ezen a té­ren, hiszen kísérletező ked­vüket elveszítik a kezdetné- nyezők, ha erkölcsileg, anya­gilag nem becsülik őket. Dr. Görög József: — A ne­velőknek sok olyan feladatuk is van, ami nem tartozik az oktató munkához. Közpon­tilag elkészíthető taneszközt ne barkácsoljon a tanár. Fő­leg akkor ne, ha különböző iskolatípushoz tartozó, kü­lönböző felkészültségű osz­tályokban tanít. Ezek mind­egyikéhez más-más módszer kell. Azok kimunkálásán dolgozzon Inkább, töreked­jen az új, hatékonyabb mód­szerekre. Ügy érzem, most még különben is túlságosan ragaszkodnak a nevelők a különböző szabályokhoz. Megszokták, hogy a tanterv, az igazgató, a tanulmányi felügyelő megkötötte a ke­züket, s nehezen szakadnak el a régi formáktól. Tálas László: — Figyelem­be kell venni, hogy a tan­anyagcsökkentés első kísér­let volt. Most már — fény­képész kifejezéssel élve — a retusálás van hátra. Tóth Boldizsár: — Nyugod­tan elhagyhat a tanár anyag­részeket, idegen szövegré­szeket is. Nem az a fontos, hogy valamilyen nyelven tíz sorral többet bemagoljon a tanuló, hanem az. hogy mi­nél alaposabb nyelvtudásra tegyen szert. Ügy gondolom, azt kell elérni, hogy akkor is tanuljanak a diákok, ha nem osztályozzuk őket. A házi feladatról pedig annyit: nagyon időszerű volt azokat maximálni. Kovács Libor: — A Szol­nok megyei gimnáziumok munkáját befolyásolja, hogy sok a küzös igazgatású in­tézmény. Szakmailag, mód­szertanilag egyaránt nehe­zebb helyzetben vannak azok igazgatói, mégis derekas munkát végeznek tantestü­letükkel együtt. Egyértelmű elismerést érdemelnék. Az Oktatásügyi Minisztérium gimnáziumi osztályának se­gítő munkájáról is csak jót tudok mondani. A korábbi­nál lényegesen több intéz­ményt látogatnak meg. Ör­vendetes az is, hogy a taná­rok többsége érzelmileg is jobban kötődik munkahelyi­hez, mint korábban. Ennek köszönhető, hogy a hat szá­zalékot meghaladó tanárhi­ány ellenére megbirkózunk a túlmunkával. Erre a hív.a- lásszeretetre és az1 1 intéz­ményhez való ragaszkodásra számítunk a jövőben is, hi­szen tanári állásaink egyötö­dét pályázzák csak meg. Kö­zépiskolai tanulmányi verse­nyeken mégis kétszer annvi- an vesznek részt, mint ko­rábban, s az országos dön­tőbe is ilyen arányban jut­nak be megyénkből. Ez is ta­náraink lelkes munkáját di­— S mi a véleményük a harmadik testnevelési órá­ról? Tálas László: — Ideje volt bevezetni, hiszen a gyerme­keket túlságosan sokat kény­szerítettük a padba. Ami a tárgyi teltételeket illeti: a középiskolák jobb helyzet­ben vannak, mint az általá­nos iskolák. Szinte mindegyi­kükben van tornaterem. Még így is kényszerítő megoldá­sokhoz kell folyamodni, a nulladik órában tartani pél­dául a testnevelést, vagy dél­utánra tenni azt. Javítani kellene az eszközellátást, mi­vel a különböző szerek most már jobban elhasználódnak. Az erőfejlesztő berendezések meglehetősen hiányosak. Igen kedvezőtlenül alakul a személyi feltétel. Testnevelő tanáraink a leg'obban lekö­tött nevelők. Nemcsak a túlórákra gondolok, hanem a különböző versenyekre Is, amelyek ideiét hogy nem számolják el ne­kik. Dr. Görög József: — Test- nevelési főiskolát végzett ne­velőt nem kapunk, mert azok jó pénzért inkább edzőnek mennek. Honnan vegyünk testnevelő tanárokat? Egy út van: az általános iskolából. Sajnos azok testnevelése így méginkább romlik. Diószegi Sándorné: — Ná­lunk reggel héttől kezdve be­férnek az osztályok a torna­terembe, de a testnevelő ta­nár leterhelése nagyon nagy. ~ Molnár Sándor: — Azt is' figyelembe kell venni, hogy a lányoknak külön kell szervezni a tornaórákat, s ez nagyon nehezíti az órarend készítést. Idejében kellene foglalkozni azzal a gondolat­tal is, hogy a különböző sportlétesítményeket miként hasznosíthatják az iskolák. Szolnokon például több in­tézmény van a Tisza part­ján. A másik oldalon épül a sportcsarnok. Egy vízibusz beállításával testnevelési órákra, edzésekre egyaránt könnyen átjuthatnának a ta­nulók. Dr. Görög József: — Sokat javított a tárgyi feltételeken az, hogy az iskolák többsége sportudvart épített. Ez rész­ben pótolja a tornatermet, nagyon sokban kisegít ben­nünket. * Molnár Sándor: — Gátló tényezők ilyen vonatkozás­ban is vannak. A víz köb­méterét túlságosán felemel­ték a közületek számára. Ezért nincs nálunk télen korcsolyapálya, pedig vala­mikor nagyon népszerű volt. Kovács Libor: — Ered­mény az is, hogy a kirándu­lások szervezése tervszerűb­bé vait. Dr. Görög József: — Csak az a baj, hogy a turisztikai jelleg sokszor hiányzik be­lőle. A testnevelésben egyéb­ként az általános iskolák hiányosságai miatt sem tud­juk azt elérni, amit el le­hetne. Előfordul, hogy álta­lános iskolákban a tanterem­ben tornásznak. Tálas László: — Mondhat­nánk úgy is: előfordul, hogy tornateremben tornásznak. Kovács Libor: — A já­tekszerűség, a felfrissítő jel­leg is növekedett a harma­dik testnevelési óra beveze­tésével. Molnár Sándor: — Bár a nulladik óraban még nincs mit kipihenni... — Ml a véleményük a dJ-íkok tanítási órán kívüli elfoglaltságáról ? Molnár Sándor: — Régi igazság, hogy többet dolgoz­nak, mint a felnőttek. Ez részben a szülők lelkét nyom­ja. Sok a különórák száma. Tálas László: — A gyere-f kék túlterheltségét tekintve mélyponton vagyunk. A tan­anyagcsökkentés csak azt eredményezte, hogy ne ro­moljon tovább a helyzet. Dr. Görög József: — Lé­nyeges változás nincs ilyen vonatkozásban. De azt Is fi­gyelembe kell venni, hogy a tanulók egy része túlságosan leterhelt, a másik része nem. Ezért kell megtalálni a mód­szert a túlterhelt gyerekek elfoglaltságának csökkenté­sére. Diószegi Sándorné: — Ezért is kell többet foglal­koznunk egyénileg a tanu­lókkal. Dr. Görög József:' — A szülők is óhajtiák, mi is, hogy jó tanulók vegyenek részt szakkörökön, egyetemi előkészítőkön, a különböző rendezvényeken ők képvisel­jék intézetünket, és igv to­vább. Jobban szelektálnunk kellene. — Mi a véleményük az egyetemi előkészítőkről? Szerencsi József: — A ta­nítási szünetekben rendezett tanfolyamszerű előkészítők­nek van hasznuk, de az egyéb formáknak ... Talas László: — Nem a szándékkal van baj, hanem a formákkal, a módszerekkel. Dr. Kiss Kálmánné: — A szándék jo, az vitathatatlan, de a keresztül-kasul való szervezés nem. Az előkészí­tők egy csoportja helyett In­kább a szaktanároknak kel­lene nagyobb lehetőséget biz­tosítani az elmély ültebb mun­kára. — Miként alakult az. is­kolai rend és fegyelem a tanulmányi átlag eltörlé­sével? Dr. Görög József: — Az átlag eltörlése befolyásolta a tanulmányi fegyelmet, de az iskolai rendet nem. A ta­nulmányi fegyelem lazulása sem vészes egyébként. A tantestületeknek arra kell ügyelniük, hogy az első, má­sodik osztályban, tehát túl hamar ne hanvagolianak el egvetlen tárgyat seni a ta­nulók. A felsőbb osztályok­ban viszont a tanulók irá­nyultságát méltányolja a tantestület. Tálas László: — Sem az iskolai rend, sem a tanul­mányi fegyelem tekintetében nem tapasztaltam lazulást. Persze, hogy egy-egy tárgy­ból lazít néhány tanuló. Nem Is cél, hogy mindenki mindenből kitűnő legyen. Molnár Sándor: — Nem tört ki káosz, mint ahogy egyesek várták.. Inkább a szülők szemlélete okoz gon­dot. mintsem az iskolai élet. Azok jórésze azt szeretné, ha mindenből kitűnő lenne gyermekük. Dr. Görög József: — ör­vendetes, hogy az iskolai KISZ-szervezetek tevékeny­ségében is egyre előtérbe ke­rült a tanulás ösztönzése. — Az iskolai munkában a korábbinál jobban előtér­be kell helyezni a neve­lést, a tanulók felkészíté­sét a közéleti szereplésre. Ebben sokat segíthet a KISZ. Hogyan értékelik intézetük ifjúsági mozgal­mát? • Zaják Etelka: — Az el­múlt tanévben .tértünk át á vertikális KISZ-szervezetI felépítésre. Véleményem sze­rint a KISZ-szervezet meg­sínyli a nevelők segítő kész­ségének esetleges lanyhulá­sát, Ilyen értelemben is ál­landó figyelemmel kell kí­sérni munkájukat. Szerencsi Jó2sef: — A verti­kális szervezeti forma kiik­tatta a KlSZ-alapszerveze- tekből az osztályfőnököt. Sok nevelő látóköréből Is kies­nek. Van ugyan patronáló tanár, de mégis ... Dr. Kiss Kálmánné: — Szerintem jó, hogy nem az osztályfőnökök a patronáló tanárok. Nálunk fiatal neve­lők önként vállalkoztak erre a munkára, s igen jól látják el feladatukat. Kovács Llbor: — Az a baj, hogy a KISZ járási-városi bizottságainak rétegpolitikai munkája gyenge. Az iskolai KISZ-szérvezeteknek, a pat­ronáló tanároknak nem tud­nak kellő, pedagógiailag is megalapozott támogatást nyújtani. Tálas László: — A közéle- tiségre nevelésben szerintem az »a baj, hogy tantestülete­ink sem tudják élményszerű- en és színvonalasan kielégí­teni a tanulók ilyen irányú igényét. Nincs még erre ki­forrott módszer. Pedig nagy szükség volna rá, hiszen a fiatalok érdeklődése igen nagy. Tapasztaltam ezt akkor is, amikor három tanulónak sikerült biztosítani az ország­gyűlési ülésszakon való rész­vételt. Arról szóló beszámo­lójuk élmény volt az egész osztálynál;. Dr. Görög József; — A közéletiségre való nevelésben minden szaktanárnak részt kellené venni, nemcsak né­hánynak. Ehhez persze alap­vető követelmény a nevelői munka feltételeinek gyöke­res javítása. — Azt hiszem, a tantestü­letek túlterhelésére gondol. Gimnáziumaink felszerelt­sége nehezítheti vagy köny- nyítheli azt. Szemléltető és kísérletező eszközök dol­gában hogyan állunk? Kovács Libor: — Gimná­ziumi osztályokat tekintve, a budapesti színvonal felett vagyunk. Mohiár Sándor: — Csak az a baj, hogy pénzügyi le­hetőségeink az év végén ja­vulnak ugrásszerűen, ami bi­zonyos mérvű kapkodást ele­ve feltételez. Dr. Görög József: — Az információhordozók tömeges gyártása kellene. A techni­kai eszközöket ezáltal job­ban ki tudnánk használni. — Tapasztalható-e fejlődés intézeteinkben a szocia­lista demokrácia kiteljese­désében? Tálas László: — A társa­dalmi demokratizálódás előtt nem lehet bezárni az iskolák kapuját. Hangsúlyozni kell viszont, hogy a demokrácia nemcsak jogokat, hanem kö­telezettségeket is jelent. Kovács Llbor: — Mind a gyermekközösségek, mind a tantestületek egészét tekint­ve a demokratizmus fejlődé­séről adhatunk számot. A további kibontakozás érde­kében igazgatóinknak meg kell ismertetni jogaikkal a nevelőket, mert a napi fel­adatok sok helyen eddig el­vonták arról a tantestületek figyelmét. — Hogyan vélekednek a* új rendtartásról, az Igaz­gatói jogkör bővüléséről? Molnár Sándor; — Az új rendtartás tisztázott spk min­dent. A munkaköri köteles­ségek pontos meghatározása viszont hiányos lenne. Azok megszabása •'■'''iául, hogy őszi mezőgazdasági munkára, vagy mondjuk a tiszai igetl napokra kötelessége-e a ta­nárnak elkísérni növendéke­it. Szerencsére nevelőink hi- vatásszeretete megoldja az ilyen gondokat. Kerekasztal beszélgetésünkön sok mindenről volt még szó azzal a végleges tanulsággal, amit Molnár Sándor így fogalmazott: — A kezdeti jó tapasztalatok után se szá­mítsunk nyugodt évre, a nevetői lelkiismeret, lázongjon bennünk, kezdeményezzünk, keressük az új módszerekét. Simon Bél*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents