Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

I 4 8ZOLNOK MEG FEI NÉPLAP 1974. Oktober 23. h épzöm űvészét i kiállítások Szolnokon A közeljövőben három ki­állítás vária Szolnok lakóit. Október 24-én az Aba-No- vák teremben Farkas Lídia festőművész kiállítását nyit­ják meg. amely november 6-ig tekinthető meg. Donáth Gyula grafikusművész mun­káit a Damjanich János Mú­zeumban láthatjuk október 26-tól november U-ig. S vé­gül a Szolnok megyei Rend- örfőkapitányság kistanácster­mében Fazekas Magda és Meggyes László festőművész munkái kerülnek bemutatás­ra október 28-tól. Jövőre indul A Győzelem Könyvtára A magyar—szovjet, vala­mint a Magyarország és más szocialista ország közötti két­oldalú közös könyvkiadás eddig is derekasan kivette részét abból, hogy népeink mind jobban megismerjek egymás irodalmát. A más országbeli, szocialista esz- meiségű, elkötelezett litera­ture mindinkább a magyar olvasók kincsévé is válik, a verses kötetek. regények esszék és antológiák mind több oldalról mutatják be sajátos eszközeikkel a szo­cializmus felépítéséért dolgo­zó embert. Mégis szinte példátlan az a vállalkozás, amely hét szo­cialista ország — Bulgaria, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongo­lia, az NDK és a Szovjetunió __ nevéhez fűződik. A ter­vek szerint minden résztvevő ország jövőre kezdi megje lentetni a 35 kötetre terve­zett Győzelem Könyvtárat. E sorozatban olyan művek lát- nap majd napvilágot, ame­lyek saját országaikban mar elnyerték az olvasók elisme­rését, és amelyek kiemelkedő módon tükrözik a történelmi igazságot, magas eszmei es művészi megformálásban m utatják be a kommunis­ta pártoknak a fasizmus el- tiprásában, országaik felsza­badításában teljesített törté­nelmi szerepét. 1975-től kezdve felszabadu­lásunk 35. évfordulójáig je­lennek meg a kötetek. A magyar olvasók jövő év már­ciusában vehetik kézbe a Ggőzelem Könyvtárának el­ső darabjait: a bolgár Di- mov Dohány című regényét, a csehszlovák Otcenasek: Rómeó és Júlia és a sötétség című alkotását, az NDK-beli Bruno Apitz: Farkasok közt védtelen című művét, a len­gyel Andrzejewski: Hamu és gyémánt jót és Szimonov: Élők és holtak trilógiáját. A továbbiakban Is olyan mű­veket kapnak kézhez az iro­dalom magyar barátai, mint például Fagyejev: Ifjú gár­dája, Solohov: A hazáért harcoltak című munkája, Csakovszkii Blokádja' vagy Bondarev: Égő hója. A való­ban hatalmas vállalkozás ré­vén — hiszen a hét ország­ban összesen többmillió kö­tetről van szó — 33 egyedi mű és két antológia hagyja el az Európa, a Kossuth és a Zrínyi Kiadó nyomdáját. A felszabadulást „elbeszé­lő” magyar művek közül Nagy Lajos Pincenaplóját, Illés Béla Honfoglalás triló­giáját, Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című kisregényét, Szabó Pál Isten malmai cí­mű művét. Darvas József Város az ingoványon című írását, valamint Karinthy Ferenc Budapesti tavasz és Dobozy Imre A tizedes meg a többiek című írását „ne­veztük”. Figyelemre méltó kezdeményezés Könyvtár önképzés gimnáziumban Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Mlúzeum vala­mint a megyei könyvtár ha­tékony támogatósával fakul­tatív alapon, országosan is ritka kezdeményezésként könyvtárosképzés kezdődött ebben a tanévben a jász­apáti gimnáziumban. A III. és a IV. osztályban folytatott ilyen irányú tanulmányaink alapján a növendékek alap­fokú köwtárosí vizsgát te­hetnek. Kb. kétszáz órában a hároméves középfokú könyvtárosképzés anyagát veszik vázlatosan át Első­sorban gvakorlati kérdések­kel foglalkoznak. A tanulók francia vagy olasz nyelv helyett választ­hatják p könyvtári ismere­teket. amellyel most már gépírás is párosul. A diákok kedvelik ezt a tantárgyat, tud ják, hogy nemcsak akkor veszik hasznát, ha könyvtá­rosként akarnak maid elhe­lyezkedni. hanem az élet bármely területén hasznukra válhat. Tankönyvük egyelőre nincs, jegyzeteket készíte­nek. A tanmenet most ké­szül. Érthető ez. hiszen kí­sérleti tantárgyról van szó. Ezért kíséri megkülönbözte­tett figyelemmel az Orszá­gos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum az itteni munkát. A ..műhely” meglehetősen gazdag, tízezer kötet van az iskolai könyvtárban, s a köz­ségitől és a megyeitől is kapnak segítséget. Évente át­lag 800 kötettel gazdagod­nak. Először „önzésből” kérték a diákok segítségét. Har­mincezer cédulát kellett megírni, s ez a munka köz­reműködésük nélkül igen hosszadalmas lett volna. A növendékek egy részében ezzel a megbízatással jóelő- re felkeltették az érdeklő­dést p könyvtáros szakma rejtelmei iránt, nem kellett különösebb agitációt kifejte­ni jelentkezésük érdekében. Külön figyelemre méltó, hogy a könyvtárban való el­igazodásra minden növendé­ket igyekeznek megtanítani p jászapáti gimáziumban. Mégpedig úgy. hogy a sza­kos tanár hiánya esetén, az úgynevezett szakszerűtlen órák helyett — évente átlag öt órában — minden osz­tályban könyvtári ismerete­ket tanítanak. A szakszerűt­len órák haszna vitatható — ez utóbbi ismeretnyújtásé vi­szont nem. hiszen beigazoló­dott a jászapáti gimnázium­ban is. hogy tíz gyerek kö­zül nyolc nem tud önállóan, gyorsan eligazodni p könyv­tárban. Az ilyen irányú jár­tasság viszont az önműve­léshez szükséges. Az intézet olvasóterméül egy tanterem szolgál dél­utánonként. Mintegy 30 ezer forint értékben ott találha­tók a lexikonok szótárak, egyéb kiadványok Minden módon arra törekednek te­hát. hogy a gyerekek kezébe adják a könyvet, s megsze­rettessék velük. Az érdekes kísérlet min­den bizonnyal eredményes lesz. Példájára jó lenne ha­sonló módon a fiatalok nép­művelő előképzését, pálya iránti érdeklődésének felkel­tését is megkezdeni közép­iskolában is. — simon — Ki lesz a kiváló? Forog a korong Forog a korong, sorba kéz­be kerülnek a színes írókák. Tizennégy fiatal fazekas „mester” gyürkőzik Mezőtú­ron a fazekas ktsz-ben, hogy bizonyítsa: érdemes a Szak­ma Kiváló Művelője címre. De a tizennégy fiatal „céh­legényből és céhleányból” — a versenyzők az ország különböző fazekas házaiból jöttek — csak egy kaphatja meg a szakmában már ran­got jelentő címet. Kőműves Lajos — Mező­túr színeiben — egy jó fél­méteres Miska kancsóval birkózik. — A nyáron „szabadul­tam” ez az első komoly, fel­nőtt versenyem. Drukkoljon nekem! — Azt nem tehetem, de ez a Miska kancsó szépnek ígérkezik, az bizonyos. Kapkodhatja az ember a fejét. Egy másik korongon Koroknai Ferenc házi kan- csót formál. Tolnából jött, sárközi díszítő motivációkkal dolgozik. Pontosabban nem is ő, hanem a felesége. — A verseny elméleti ré­szén már túl van? — Hogy lekopogjam ... — Mi volt a kérdése? — Az, hogy mit neveznek soványító anyagoknak... — Biztosan ^tudta? — Ezt igen. Hanem a me­zőtúri agyaggal igen nehéz dolgozni. Sokkal könnyebb, mint a miénk, a bátaszéki. Herner Ferenc Kaposvár­ról jött, pintyőkés bögrét és orros kancsót írókázik, — és izgul, mint mindenki. A zsűri elé egy-egy szám­mal mennek a versenyzők. A háromtagú bíráló bizott­ság — id. Jakucs Imre a népművészet mestere. Tamás László, a népművészet mes­tere, és Doma György, a Képzőművészeti Főiskola ta­nára — nagyon igazságos akar lenni. — Egyelőre nekünk min­den versenyző csak egy szám — mondja Szabó Endre a Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezetek Orszá­gos Szövetsége — a rendező szerv — munkatársa. — Miért pont Mezőtúron rendezték ezt az országos versenyt? — Az adottságok itt a leg­jobbak, ez a legjobban fel­szerelt szövetkezetünk, jó tanműhellyel, s különben is Mezőtúr ma már a magyar fazekasművészet egyik leg­rangosabb központja. Déltájt a mestermunkák elkészültek, ki-ki agyagba, vagy agyagra álmodta amit akart. Egy kisebb múzeumot lehetne berendezni a most készült sok, szép köcsögből, kancsóból, tálból... ☆ A bíráló bizottság tegnap délután hirdetett eredményt, a Szakma Kiváló Művelője címet a 11-es számot viselő Frank Eszter kaposvári ver­senyző nyerte. Második: Szekér Gizella, a budapesti Kerámia Háziipa­ri Szövetkezet tagja, a har­madik pedig Tóth Géza me­zőtúri ifjú fazekas. — ti — a z íróasztalnál doktor Danyek oldalán Tu- ja Ferenc technikus ült és dúlt arccal próbálta kisilabizálni, mit ír az orvos. — Azonnal felolvasom ma­gának — rázta ki az indigót a két papírlapocska közül a doktor. Ebben a pillanatban Pál­ma bába fehér kendős feje jelent meg az ajtónyílásban. — Folytatjuk már a ren­delést, doktor úr? Réti bá­csi, a lakatos van itt és azt kérdezteti, hogy megvizsgál­juk-e még most az egyszer. Tetszik tudni, egy hónapja nyugdíjas és hivatalból a városi körzethez tartozik... — Az a forradásos arcú öreg, aki a kis Tóth lányt kihúzta a tűzből? — Nemcsak most az egyszer, bármikor! Jöjjön csak be. Amíg én fel­olvasom. Tuja technikusnak ezt a jegyzőkönyvet, addig tnérje meg a vérnyomását. Lépjen be. Réti bácsi! — Az utolsó mondatot a doktor már a kitáruló ajtóban meg­jelenő, mókustekintetű, ala­csony öreghez intézte. — Jó napot kívánok. Jó napot kívánok, maga is be­teg? — köszönt duplán az öreg és kíváncsian nézett a technikusra. — Még nem vagyok, de rövidesen leszek — mor­mogta az a fogai közt. rs ki! — mondta sértődötten a doktor, akit érzékenyen '-in­tett a fogalmazási készségét ért bírálat. — Két hét és punktum. Itt írja alá, hogy átvett egy példányt. — Az egész hóbei evancot le kell szerelni és egy mé­terrel odébb visszahelyezni — vakarta a fejét Tuja. — Legalább három hétre lesz szükség. — Legyen — adta be a derekát Danyek, és aláírta a határidőt —, legyen, de az­tán nincs kegyelem! — Arról a szálhúzó gépről van szó? — kérdezte meg az öreg Réti a doktort, amint Tuja távozott. — Arról, Réti bácsi. Rosz- szul szerelték fel az elszívó­berendezést. — Az emberek meg körülötte mind légcső- hurutosak — dohogott a dok­tor. — De hadd lássuk vég­re, hogy van a szíve. Az öreg Réti a vizsgálat után fürgén távozott. Ám alig telt el egy óra, amikor Pálma bába már megint je­lentette: visszajött, valamit F ilmjegyzet ÜVEGHÁZ Egy amerikai börtönbe há­rom új ember érkezik. Jonathan Paige egyetemi tanár, egy fiatal fiú, Allan Campbell és Brian Court­land, aki nem elítélt, ha­nem mint új börtönőr ke­rül a fegyházba. Paige-t erős felindulásban elköve­tett emeberölésért ítélték el, Campbell kábítószer­rel foglalkozott, Courtland pedig Vietnámból tért ha­za, s a fegyőr szakmát csak kényszerűségből, „jobb híján” választotta. A börtönben mindhárman már kialakult „játéksza­bályokkal” találkoznak. A korrupt felügyelőkkel ösz- szejátszva egy Hugo Slo­cum nevű, különösen elve­temült elítélt, hatalmában tartja a rabokat, ám Pa­ige nem hajlandó elfo­gadni a börtön íratlan tör­vényeit... A történet kísértetiesen emlékeztet a közelmúlt nagysikerű olasz filmbe­mutatójára. (A vizsgálat lezárult, felejtse el). Kel­lemetlen utánérzésről per- ^ sze szó sincs, csupán egy­azon téma két különböző feldolgozását látjuk. S az összehasonlítás eredmé­nye? Az amerikai börtö­nök látszólag kulturáltab­bak, mint az olaszok — egyszemélyes cellák, kosár­labdapálya, könyvtár, te­levízió -j, de a börtön­maffia egyformán kegyet­len. A vizsgálat lezárult- mérnök hőse és Paige ugyanúgy életével fizet tisztaságáért, becsülettes- ségéért. Az „Uvegház” megrázó, félelmetes filmalkotás. Drámai ereje elsősorban őszinteségében, bátorságá­ban rajlik. Mint a L’ Hu- manité Dimanche írja: „Az Üvegház néhol elvi­selhetetlen a maga igaz­ságában, nyilvános perbe­fogása a hatalmasok gyá­vaságának, közönyének, vagy cinkosságának”. S bár Tom Gries rendező csak egyetlen börtönbe ka­lauzolja a nézőt, mégis valamennyi börtönről, az egész igazságszolgáltatás­ról szó esik, sőt talán en- ennél többről is: az ame­rikai társadalom válságá­ról, belső problémáiról. A forgatókönyvíró Tru­man Capote — többek között a Hidegvérrel, és a Más hangok, más szobák című regények szerzője — sötét, kegyetlen képet fest napjaink Amerikájáról, s az összképen mit sem vál­toztat, hogy befejezésként az új fegyőr megpróbálja a korrupciót, a maffiát le­leplezni. Egy szál notesz, pisztolyok, — kések ellen bizony kevés. Még ha tit­kos is... A rendező és az operatőr hűen szolgálják Capote el­képzeléseit, s a kitűnő író ugyanilyen nagyszerű partnerekre talált a színé­szekben is. Alan Alda, a bizonyára magyar szár­mazású Kristoffer Tábori, Clu Gulager, Vic Morrow, Roy Jenson és a többiek egy remek film értő köz­reműködői. H. D. Konferencia az Irószövetséoben A békés egymás mellett élés új szakaszában je­lentkező ideológiai és esz­tétikai kérdésekről, s a velük kapcsolatos alkotói problémákról kezdődött tanácskozás tegnap az író- szövetségben. Az eszmecse­rén részt vevő magyar de­legáció vezetője Dobozy Imre Kossuth-díjas író, az Írószövetség főtitkára — aki egyébként megnyitotta a tanácskozást —, a szov­jet delegáció vezetője Sz. V. Szartakov, a szovjet Írószövetség titkára. A kétnapos kerekasztal- konferencián a részvevő írók, kritikusok elsősor­ban azt vizsgálják majd, hogy milyen gyakorlati kö­vetkezményekkel jár az irodalmárok és kritikusok számára a „békés egymás mellett élés új szakasza”, A konferencia vitaindító előadását Szabolcsi Mik­lós akadémikus tartja. személyesen szeretne közölni a doktorral. — Nem tartozik hozzám, mégis kétszer jön — ideges­kedett doktor Danyek, aki­nek időközben felgyűltek a betegei. — Azért csak hív­ja be. — Doktor úr — köhécselt az öreg Réti —, megcsinál­tam. — Mit csinált meg? — kérdezte a doktor szórako­zottan. — A kezelést? — Azt is megfogom — mondta Réti lakatos komo­lyan. — Csak azt akarom tudatni, hogy most már semmi baj a szálhúzó gép­nél. — Hogyan? — merdt a heges arcú öregre doktor Danyek. — Azt akarja mon­dani, hogy maga? És most ott szív, ahol füstöl? — No nem — mosolygott a lakatos. — Most már ott füstöl, ahol szív. A füstnye­lő alá toltuk a masinát. — Ennyi az egész? — ké- pedt el a doktor. Hiszen Tuja technikus szerint... — Tuja technikus úgy lát­ta, hogy a gép mélyen be van cementezve a padlóba. Hát nem volt, kérem. Hatan szépen arrébb toltuk. — Vi­szontlátásra, doktor úr. Ak­kor egy hónap múlva enge­delmével... — Ügy, ahogy mondta. — Egy gyárban . sohasem szabadna nyugdíjazni a régi szakembereket — nézett ma­ga elé okosan Pálma bába. — Zseniális felismerés — jegyezte meg doktor Danyek. Kopogtattak, az ajtóban a lelkendező Tuja Ferenc je­lent meg, kezében az imént írt jegyzőkönyvet lobogtatta. — Megoldottuk, doktor úr, közös erővel máris megol­dottuk ! — Tudom, az öreg már volt itt. Közös erővel, igen... Persze, maga is tolta a gépet. — Csak arra kérem, dok­tor úr, írjuk át a jegyző­könyv szövegében azt a részt, ahol kéri, hogy a berendezés ott szívjon, ahol a gép füs­töl. — Ugyan minek? Fő azj hogy most már nem lesz füst. Tépje el a papírt... Tuja technikus türelmesen mosolygott. — Hivatalos papírról van szó, nem téphetjük el. Iktat­ni kell, s természetesen rá­írni, hogy a kérdést meg­oldottuk. Kérem, javítsa át itt ni... hogy azt mondja: a gép ott füstöljön, ahol a szellőztető berendezés szív. így. köszönöm... Formaság csak, hiszen tudja! Fábián banda* / árion ,ii «I t — Ott, hogy satöbbi — szólt vissza szolgálatkészen az ajtó felé tartó Pálma i bába. * — Szóval megállapítottuk, hogy a szálhúzó gép fölötti i füstelszívó berendezés kifo- t gástalanul működik ugyan, i de hatástalan, mert a füst- 1 ernyő nem a füstforrás fe­lett helyezkedik el. Azaz itt i füstöl, ott szív. Bizonyos lég­ii zőszervi megbetegedések ,. megelőzése érdekében a ten- z nivaló az, hogy a berende- r zés ott szívjon, ahoi a gép füstöl. Határidő: két hét. —- Érthető? — nézett a tech­nikusra a doktor. 0 — Nem valami jól van megfogalmazva, úgy értem, z nem elég hivatalosan, de a érthető — mondta sanyarún Tuja technikus. — Rövid a e batáridő is... talán javítsuk- ki három hétre.- — Semmit sem javítunk Hát akkor olvassuk el, dok­tor úr. — Alulírottak satöbbi, sa­többi, itt és most, satöbbi, satöbbi... Pálma bába, szól­jon ki a váróba, hogy ne za- jongjanak!... Hol is hagytam abba? Itt füstöl, ott szív

Next

/
Thumbnails
Contents