Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NßPLAP 1974. október 13. ■* 1 Választójogot kapnak a vendégmunkás>k A svédek, akárcsak a nyu­gatnémetek vagy a britek, nemigen kedvelik a vendég- munkásokat, mégis Európá­ban először Svédországban adnak választójogot a kül­földi munkásoknak. A nyugat'európai álla­mokban dolgozó majd tíz­millió vendégmunkásból je­lenleg 270 000 tartózkodik Svédországban. A vendég- munkásoknak lakosok szá­mához viszonyított 3,4 száza­lékos arányával ez a skan­dináv állam a legtöbb kül­földit foglalkoztató európai országok közé tartozik: csak Svájc (9,4 százalék), az NSZK (4) és Franciaország (3,5) előzi meg. A Svédországban dolgozó külföldiek 60 százaléka azon­ban nem a déli államokból érkezett, hanem Skandinávi­ából, túlnyomórészt Finnor­szágból. A svédek azonban nem túlságosan kedvelik a náluk dolgozó finneket sem. Gyakran megtörténik, hogy taz iskolákban a svéd gye­rekek megverik a finn ne­bulókat. A svédek általában „finn ördögöknek” nevezik a szomszéd nép fiait. A svéd kormány gondos­kodott arról, hogy minden vendégmunkás ingyen és a fizetett munkaidő alatt 240 órán át tanulja a svéd nyel­vet. A Dagens Nyheter című stockholmi újság beismerte: „A nagy bevándorlás nélkül a svéd nemzet elöregedne”. Finnországban viszont a ki­vándorlás miatt számos ipar­ágban szakmunkáshiány mu­tatkozik. A cégek és az il­letékes hatóságok nagy pro­pagandát fejtenek ki a szak­emberek visszacsábítására. A finn kormány kérte, hogy Svédország engedje át a finn vendégmunkások által fize­tett adó egy részét. Svédország a javaslatra az­zal válaszolt, hogy lehetővé tette a vendégmunkásoknak, hogy kétéves ott-tartózkodás után részt vegyenek a helyi választásokon. A skandináv ország tehát ezzel eleget tett az Európa- tanács 1973. évi felszólításá­nak, hogy adjon választójo­got a vendégmunkásoknak. Igaz. az indítvány szerint öt­évi tartózkodás volt szüksé­ges e jog megszerzéséhez. Politikai megfigyelők biz­tosra veszik, hogy a vendég- munkások bevonásával a politikai életben megerősö­dik a hatalmon levő Szoci­áldemokrata Párt helyzete. A helsinki egyetem szakembe­rei közvéleménykutatást ren­deztek a Svédországban dol­gozó finn munkások között, és az eredmény szerint a megkérdezettek 11 százaléka a svéd kommunistákra, 76 százaléka pedig a szociálde­mokratákra adja majd sza­vazatát. • November 17-én választá­sokat tartanak Görögország­ban. Hosszú idő után — a katonai diktatúra nehéz esz­tendeinek elmúltával — ke­rül sor erre az eseményre. Érthető tehát, hogy Görög­országban és a határokon túl is fokozott figyelemmel kísérik azt, hogy mi fog történni azon a napon Athénban. A katonai kor­mányzat bukását követően nem demokratikusan megvá­lasztott kabinet került az ország élére, hanem kineve­zéssel töltötték be a kor­mányfői széket és a minisz­teri helyeket. Karamanliszt (igaz. hogy egy rivális és sokkal haladóbb katonai cso­port nyomására) a megbu­kott katonai junta hívta meg a kormány élére. Az új gö­rög miniszterelnök a bur­zsoázia konzervatív körei ti­pikus képviselőjének számí­tott — ezért is esett rá a katonák választása — ugyan­akkor több mint egy évtize­dig tartó emigrációiában szá­mottevő politikai tekintélyre tett szert. A legelőször kinevezett mi­niszterek Karamanlisz köz­vetlen környezetébe tartoztak és például Pezmazogiu pénz­ügyminiszter (aki gondolko­dásában már inkább a nyu­gat-európai szociáldemokrá­cia vezetőihez áll közel) jó darabig nem is volt hajlan­dó a kormányba lépni. A görögországi események bal- ratolódása, a Karamanliszra nehezedő nyomás hatására a kabinet egyre több haladó gondolkodású taggal is bő­vült. De az igazi baloldal még mindig kívül van a ha­Leningrádban 1945 febru­árjában alapították az Ipar- művészeti Főiskolát, amely azóta felvette a kiváló szov­jet szobrászművésznő, Vera Muhina nevét. Az újjászervezett főiskola ugyancsak iparművészeket, dekorátorokat és monumen- talistákat képez. Az első években sok restaurátor ta­nult itt, akik részt vettek a romokban heverő Petrodvo- rec, Puskin, Pavlovszk és sok leningrádi műemlék restau­rálásában. Muhina Iparművészeti Fő­iskolán jelenleg ipari forma- tervezőket, belsőépítészeket, kiállításrendezőket, bútor- és divattervezőket, díszítőmű­talomból. A kormány így a különféle politikai kompro­misszumok nyomán jelenleg me°lehetősen vegyes koalí­ció. Jellemző, hogy az őszi választások lehetősége után a kabinet számos minisztere új, önálló politikai mozgal­mat alapított. Ennek nyomán vált szükségessé az, hogy a választásig ügyvezető kor­mány működjék. A választá­sok előtt gombamódra sza­porodnak a pártok. Számos különböző árnyalatú, sokszor csak a nevében más párt jött létre. Az alakulás és a for­rongás jellemzi a balol­dalt is. Görögország haladó erői a hosszú diktatúra után meg­lehetősen nehéz helyzetben vannak, hiszen az illegalitás, a külföldi emigráció szétzi­lálta soraikat. A junta buká­sa után viszont nyomban megkezdődött az országban a baloldal szervezeti újjáfor- málódása. A Görög Kommu­nista Párt, miután vezetői visszatérhettek a börtönökből vagy külföldről, első nagy sikereként .elérte a legali­tást. Ez azért politikai győ­zelem, mert a katonai junta uralomra jutása előtt sem le­hetett Görögországnak legá­lis kommunista pártja. A baloldal akkor az EDA-párt köré tömörült. Az EDA is újjáalakult és ismét a bal­oldal számottevő erejének számít. Emellett azonban jó néhány kisebb baloldali cso­port működik; a legismer­tebb közülük az, amelyet a világhírű zeneszerző. Teodo- rakisz alapított. A baloldali körkép nem volna teljes, ha nem szól­véáz-szobrászokat, kerámia- és üvegtervzeőket képeznek. Mivel a hallgatók zöme később az iparban dolgozik majd, a tanmenet is alkal­mazkodik ehhez az igényhez, s a tantervben fontos helyet kap az alkotó-tervező és ki­vitelező tevékenység. Több, jól felszerelt műhely áll ren­delkezésükre, ahol a gyári termelési viszonyokhoz ha­sonló körülmények között is­merkednek meg a termelési technológiákkal, elsajátítják a különféle anyagok —üveg, kerámia, fa és fém művé­szi megmunkálásának mód­jait stb. A leendő iparmű­vészek a főiskola kísérleti műhelyeiben ismert művész­nánk Andreasz Papandreu pártjáról. Az apjánál — a jól ismert centrum párti po- tikusnál — jóval haladóbb szemléletű Papandreu jelen pillanatban az ország egvik legnagyobb tekintélyű politi­kusának számít. Egy esetle­ges egységes baloldali ellen­zék nagy hatású vezetője le­hetne. Papandreu azonban nem hajlandó együttműködni a kommunistákkal, és így széles tömegektől fosztja meg magát. Nemrég ugyan­is a Görög KP és az EDA képviselői megállapodást ír­tak, alá. amelynek értelmé­ben választási szövetséget kötnek. Ehhez a tömörülés­hez a Teodorakisz-féle cso­port és más kis pártok is csatlakoztak. Ezzel létrejött a kormánnyal szemben szo­cialista alternatívát hirdető ellenzéki erő. A választások kilátásainak mérlegelésénél, akármennyi­re is a baloldaliság jellemzi most a görög közgondolko­dást, nem lehet figyelmen kívül hagyni a választási rendszert. Ez a diktatúra előtti időszak terméke, amely korszak csak a junta ural­mának éveihez képest lát­szik demokratikusnak. A választási rendszer a hatal­mon levő pártnak kedvez, s az ellenzéket súftja. Ennek ellenére a görögországi bal­oldal képviselői bíznak ab­ban, hogy a junta bukását követő első választás tük­rözi majd az országon belüli erőarányokat, és még inkább bebizonyítja: Görögprszág­ban a haladás hívei döntő politikai erőt képviselnek. tanárok irányításával, nagy alkotó csoportokban dolgoz­nak. Leningrad művészeti életé­nek szinte minden jelentős eseményében közvetlenül, (Fotó: APN—KS) vagy közvetve ott találjuk ennek a főiskolának a diák­jait is. Példaként említhet­jük a Nyevszkij-sugárúton létesülő színes fényreklámot, amelynek tervét G. Akszjo- nova végzős hallgató készí­tette. Jelentős munkát vé­geznek abban a tekintetben is. hogy a modern építőmű­vészethez szervesen kötődje­nek a dekoratív és iparmű­vészeti alkotások. 1 Tatjana Drozd Kereszty András Alapították 1945-ben A leningrádi Iparművészeti Főiskola Modeszt Sepilevszkij professzor diákjainak bútorterveivel A Közös Pice nehézségei Az utóbbi időben a nyu­gat-európai országok sajtó­ja és közvéleménye nagy figyelemmel kíséri a Közös Piacon belüli események alakulását. Nemrégen zajlott le Párizsban a kilencek kor­mányfőinek találkozója. Jól­lehet tárgyalásaikon az ún. nyugat-európai politikai épí­tés problémáival foglalkoz­tak, azonban, mint az újsá­gok hangsúlyozzák, e tár­gyalások az Európai Gazda- só ”i Közösség növekvő gaz­dasági nehézségeinek és bel­ső ellentmondásainak hátte­re előtt folytak. Az Aktuelt dán újság rámutatott, hogy e párizsi találkozó „nem ol­dotta meg az EGK egyetlen komoly gazdasági és politi­kai problémáját sem”. A párizsi tanácskozást kö­vetően Brüsszelben folyt le a közöspiaci pénzügymi­niszterek ülése. Mint a sajtó hírül adja, a miniszterek nem tudtak kidolgozni sem­miféle konstruktív intézke­dést az inflációval szemben vívott harcra. Ugyanilyen eredménytelenül fejeződött be a külügyminiszterek brüsszeli találkozója is, amely az egységes energia- politikával foglalkozott. Ily módon a közöspiaci tagországok széles körben reklámozott politikai és gaz­dasági egysége, amint a té­nyek bizonyítják, az EGK híveinek jámbor óhaja ma­rad. Erre utalt nemrégiben nyiltan a párizsi Figaro, amikor azt írta, hogy „az infláció válik az egység fe­lé vezető út fő akadályává, mivel elrejti azt a kockáza­tot, amelyet az olyan nem­zeti szinten meghozott intéz­kedések vonnak maguk után. amelyek ellentmondanak » közösség szellemének”. Az EGK-ba nemrégen be­lépett országokban: Angliá­ban, Dániában, Írországban jelentősen megerősödött a Közös Piacból való kilépés hangulata; — a részvétel ugyanis csak újabb pénzügyi terheket és nehézségeket oko­zott, elsősorban a széles nép­tömegek számára. A napok­ban az angol kormány egyik újabb tagja — P. Shore ke­reskedelemügyi miniszter — szállt síkra a Közös Piacból való kilépés mellett. Foko­zódik az EGK-ból való ki­lépésre irányuló mozgalom a dán lakosság körében is. Az EGK-országokban mos­tanában mind gyakrabban emlékeztetnek némi irigy­séggel a norvégok éleslátá­sára, akik az 1972-es nép­szavazás alkalmával „nemet” mondtak a Közös Piacra. A Közös Piacban a „belső összeomlás folyamata zajlik” írja a koppenhágai Politiken. Az a tény, hogy a Közös Piac keretein belül lefolyt számtalan tanácskozás és ta­lálkozó nem járt pozitív eredményekkel, hogy mind élesebbé válnak a gazdasági nehézségek, az EGK politi­kájával kapcsolatosan nö­vekszik a széles tömegeken belül a nyílt elégedetlenség, arról tanúskodik, hogy e zárt tömbnek sem az „át- politizálása”, sem valamiféle más „tökéletesítési” intézke­dések nem képesek a kilen- -ns e iuiazaAii[ jreSezsjo jjso lyos válságjelenségek közül. A kiút csakis az összeurópai alapon folyó széles körű, kölcsönösen előnyös együtt­működés révén képzelhető el. Robotmasin’szta A moszkvai pályaudvarok óránként többszáz vonatot indítanak és fogadnak. Kü­lönösen naey a forgalom a helyi járatokon, amelyek naponta többszázezer dolgo-^ zót szállítanak. A minap Moszkvából Klin- be érkező szerelvény látszó­lag semmiben sem különbö­zött társaitól. Lassan begör­dült az állomásra, és simán fékezett. A peronon álldogá­lók közül senki sem gondol­ta, hogy a menetrend szerint érkező vonatot robotmasi­niszta vezette. Hét évre volt szüksége az Össz-szövetségi Vasúti Köz­lekedési Kutatóintézet auto­matikai és telemechanikai részlege munkatársainak, hogy megalkossák a robot- mozdonyyezetőt. A közel­múltban született meg a moszkvai metró-szerelvények automatikus vezérlése, majd ennek mintájára a vasúti változat. , A%asúti menetrend betar­tását számos tényező befo­lyásolja. Többek között az időjárás, a pályatest állapo­ta, a gördülőanyag műszaki állapota stb. és természete­sen a mozdonyvezető. A mozdonyvezetők kitűnő reakcióképességgel, éles szemmel, gyors döntésekhez megfelelő készséggel rendel­keznek. De az emboj: fáradé­kony és hangulata is befo­lyásolja. Pszichofiziológiai képességei korlátozottak. Az automata mentes e hátrá­nyoktól. Ha a mozdonvyteze- tő egy perccel, vagy percek­kel térhet el a menetrend­től, a robotmasiniszta csak 5—8 másodpercet tévedhet. Ez az egyetlen körülmény, mintegy 20 százalékkal nö­velheti a vasútvonalak át­eresztő képességét. A számítógép-automata előre kidolgozott program szerint irányítja a szerel­vényt. Mint minden számi­tógép, ez sem üzemelhet em­beri irányítás nélkül. Ez a szerep az ellenőrzésre kor­látozódik. A kísérleti robotmasinisz­ta első útjai bebizonyították, hogy az útvonal áteresztő- képességének növelése mel­lett gazdaságosabb villamos- nergiafelhasználást biztosít az indításnál és a fékezés­nél. s elősegíti a menetrend még, pontosabb betartását. V. Svarc (APN—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents