Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember 11. Munkatársunk törökországi riportsorozata A félhold közelről 7. A hirmadik ha'^om II. Rákóczi Ferenc étkező háza Rodostóban £T|tjHÉPERNYeJE A török városok utcáin sok helyen még tényleg ponyvá­ról árulják a könyvet. A szí­nes. bizarr kötésben virító kötetek javarésze valóban ponyva. A rémregények el­árasztották a — különben elég szerény felvevő képes­ségű — könyvpiacot. De lépten-nyomon ott van­nak Marx, Engels, Lenin, Sztálin és Trockij munkái is az utcák ponyváin, az üzle­tek polcain. Ilem áll az idő A leendő harmadik hata­lom — Y. N. török tanár szóhasználatával élve — a bányák mélyén, és az egyre szaporodó üzemekben, gyá­rakban küszködve keresi sze­rény kenyerét, vagy vándor­útra kelt — egyes adatok szerint a török vendégmun­kások száma már megköze­líti a kétmilliót — hogy megélhetést találjon. Azt hiszi, kérdezte Y. N., hogy itt áll az idő?! Hogy azok a munkások, akik most Nyugat-Európa különböző or­szágaiban dolgoznak, ugyan­olyan emberekként térnek majd haza, amilyenekként elmentek? Nem, nem! A tö­rök uralkodó osztályok el­nyomottjai világot látnak, sok mindent megtanulnak, emberi élethez szoknak. Többségük kapcsolatba ke­rül a leghaladóbb baloldali mozgalmakkal, kinyílik a szemük: látni jognak. Sőt, nemcsak látni, mert tudják, az kevés. Az országot sok vonatkozásban még mindig félfeudális körülmények kö­zött tartó tényezők megszün­tetésének lehetőségét és mód­ját is felismerik. A Kék Mecset parkjában beszélgettünk. Ha valaki a közelünkbe jött, a világot lá­tott tanár halkabbra fogta a hangiét: Azt, hiszi, tette fel a költői kérdést, hogy a pal- lérozottabb fejű emberek nem tudják, hogy milyen sú­lyos árat fizet az ország az úgynevezett „ellenszolgálta­tás ~Hküli” amerikai segé­lyért? Azt hiszi, a jövő év­tizedek Törökországában a munkás és a paraszt hajlan­dó lesz úgy élni, mint most? A Nyugatra járó munkások szocialista országokon utaz­nak keresztül. Ne gondolja, hogy az ott látottak, hallot­tak nem fogják meg őket. Dehogynem! Csak idő kér­dése. A török értelmiség for­radalmi módon fogja támo­gatni a megerősödő török munkásosztály harcát. A minaretről az álló idő papjainak hangja száll... Az utca zsibongását túl­kiabálja egy rikkancs: Gö­rögország kilép a NATO-ból! Y. N.-nek van igaza. Nem áll az idő __ D e mit szól a török mun­kásság a kardcsörtetéshez? Egy török kollégám ezt így foglalta össze: Már nem sokáig lehet megtéveszteni a jelenleg még szólamokkal, nacionalista demagógiával becsapott népet. Az iskolá­zott, a világ eseményeit is­merő törököknek nár hatás­talan a NATO szükségességé­nek mákonya. A szocialista eszmék — ha olykor téve­sen, vagy zsákutcába jutva is — terjednek a mi föl­dünkön is. A szomszéd or­szágokban — Szovjetunió, Bulgária, Jugoszlávia — tör­tént társadalmi változások híre nem múlik nálunk sem nyomtalanul. A fejedelem hajléka Tekirdag harmincezer la­kosú városka a Márvány- terger partján. Számunkra Rodostó néven ismert, még Záeoni Mikes Kelemen 1720. május 28-án keltezett leve­léből: „Tréfa nélkül, édes nő­ném. mi itt igen szép kies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép. a tenger­parton levő kies és tágas ol­dalon fekszik. Az is való, hogy Európának éppen a szé- lyén vagyunk. Lóháton in­nét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni, tengeren vedig egy nap. A bizonyos, hogy suhult a fe­jedelemnek jobb lakóhelyet nem adhattak volna. Akár- mely felé menjen az ember, mindenütt a szép mező. De nem puszta mező, mivel itt mindenütt a földet jól meg- mívelik, a faluk mellett levő mezők nem puszták és en­nek a városnak a földje olyan mívelt, valamint egy jól megmívelt kert. Annyi szőlőhegyek vannak, hogy másutt egy vármegyében elég volna. A város felöl azt mondhatom, hogy ezen a földön elmondhatni egy szép városnak, amely nem olyan szélyes, mint hosszú. De akármely szép házak légye­nek itt a városokon, nem tetszhetnek szépeknek, mivel az utcára nem hagynak ab­lakokat, kivált a törökök, azért, hogy a feleségek ki ne láthassanak.” A fejedelem háza a ten­gerre néz. A homlokzaton emléktábla. „Rákőczinin Ani- lari Müzesi..." Az emléktábla alatt né­hány szál virág. „E házban élt 1720—1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703—1711-ig a magyar nép szabadságharcát vezette, s később török földön talált menedéket. Ezt az emlék­táblát a Rákóczi vezette ma­gyar szabadságharc évfordu­lóján a Magyar Népköztár­saság kormánya állította.” A ház a mi tulajdonunk. Megvettük a török kormány­tól. A fejedelem étkező háza mellett a Macar Sokaci, — magyar köz, magyar utca. Itt lakott a fejedelem kísé­rete. Mondják, a környéken még most is sűrűn születik szőke hajú gyerek — az ükapára emlékeztetve. A ház előtt a tengerparton soksávos autósztráda, a par­kírozóhelyen magyar kocsik. Itt minden hazánkfia meg­áll, meghallgatni a „tenger mormolását...” Az égen repülők húznak délnek, Ciprus irányába. Vége. Víz alaíli liufatóhajó Szovjet tudósok megkezd­ték Jakutia közlekedésének felmérését. Ajánlásokat ké­szítenek a zord vidék folya­mi. tengeri, közúti, légi és vasúti közlekedésének fej­lesztésére. Hamarosan megkezdődik a Tinyro—2 nevű szovjet víz alatti kutatóhaió kísérletei­nek második szakasza az At­lanti-óceánon. A Tinvro—2 legénysége az idén február­ban a Fekete-tenger mélvén 81 napos kutatómunkát vég­zett. Újabb expedíciójuk célja, hogy tanulmányozzák a mélytengeri halakat, a puhatestűeket és más gerinc­teleneket. áramlatokat és a kőzeteket, illetve ezek hatá­sát az élővilágra. Oiaí Uj lelőhely Venezuelában Carscasban bejelentették, hogy jelentős olajlelőhelyet fedeztek fel a Vela-öbölben. Venezuelától északkeletre, mintegy 100 kilométernyire Maracaibo tói. Venezuela jelenleg napon­ta 3 millió barrel kőolajat termel. Az ország az Egye­sült Államok legfontosabb kőolajszállítóia és a kőolaj- termelés szempontjából vi­lágviszonylatban az ötödik helyen áll. Mongól'ában 20 OOO új szakember Csojbalszan városában, Mongólia keleti részének központjában új mezőgazda- sági technikum nyílt. Az is­kolában 600 fiú és leány sa­játítja el a traktor-, a kom­bájn és a gépkocsivezetést és javítást. Az osztályok be­rendezése modern, a gyakor­lati foglalkozásokat 70 kü­lönböző tíoúsú mezőgazdásá­gi gép segíti. Az iskolának saiát könyvtára. rádióköz­pontja és moziterme is van. A mongol szakmunkáskép­ző intézetek a legutóbbi év­tizedben több mint 20 000 szakképzett munkást adtak a népgazdaságnak. Cementgyár kulcsra készén A lengyel ..Pohmex-Ce- kop” és a szovjet ..Tehno- export” Vállalat megállapo­dást írt alá. amelynek alap­ján a Szovjetunió kulcsra­kész cementgyárat szállít Lengyelországnak. Az évi 2.2 millió tonna kapacitású avá­rat Wierzbican építik fel és 1978-ban adják át rendelte­tésének. Az elmúlt héten két „szín­házi” előadást is láthattunk a képernyőn. A kecskemé­tiek nagysikerű Heilbronni Katicáját és Shaw Soha sem lehet tudni című komédiá­ját a Madách Színház színé­szeinek előadásában. Az előbbit a helyszínen vették fel színházi környezetben, az utóbbit a televízió stú­diójában rögzítették illetve ott készítették el. Jóformán a felvétel körülményeiben különböznek csupán, hisz a stúdióbeli előadás is meg­őrizte színház-jellegét, még­is a két produkció-hatásfok tekintetében — a néző szá­mára egészen más minősé­get képviselt. Színház a stúdióban A kecskeméti előadás fel­vétele csak halvány mása volt a vérbő, temperamen­tumos, nagy hevületű szín­házi előadásnak, a kamera csak birkózott a feladattal, hogy a részek egységét meg­teremtse. Ugyanakkor a Shaw-darab esetében zavar­talan, teljes élményben volt részünk. Nem első eset, hogy a televízió színházi előadást produkál saját környezeté­ben, a színházi játékot így szelídítve, igazítva hozzá a képernyő és a szobaszínház esztétikai követelményeihez. A nagy nézőtérnek dolgozó színész fokozott hangereje a képernyő intimebb han­gulatában sokszor eléggé za­varó. S a kiemelt közeli ké­pekben a színpad-megköve- telte, szükséges, erőteljesebb gesztusok is eltorzulnak. Ezért csak üdvözölni lehet az afféle próbálkozást, mint amelynek vasárnap este lát­tuk az eredményét, amikor kevés dramaturgiai kozme­tikával, kitűnő technikai körülmények közepette oly formában sikerült „televí- ziósitani” egy klasszikus vígjátékát, hogy a játék minden szépsége átmentő- dött a képernyőre, s eljut­hatott hozzánk. Legfeljebb azon csodálkozhattunk, hogy a választás miért éppen a Soha sem lehet tudni-ra esett, hisz nem is oly rég megjárta már a képernyőt, s a színpadokon is gyakori vendég. A sikerben termé­szetesen benne van Ádám Ottó és a szerepeket játszó színészek kitűnő munkája. Remek stílusérzékkel állí­tották elénk Shaw fanyar humorú játékát. Talán Tol- nay Klári kivétel, nem érezte eléggé ennek a hu­mornak a sajátos ízeit. A látott produkció sike­rén felbuzdulva vajon nem volna-e ideje elgondolkod­ni azon, hogy esetleg szín­házi előadások képernyőre vitelében is hasonló módon járjon el a televízió. Az elő­adás stúdióba történő „át­telepítésével”, kevés mun­kával alighanem alaposan lehetne növelni az előadások érzelmi hőfokát, és biztosí­tani zavartalan gondolati tisztaságát. Napok és emberek Vészi Endre, akinek újabb tévéjátékát pénteken este mutatta be a televízió, ál­talában nem az élet napfé­nyes oldalát ábrázolja, sok­kál inkább árnyékos helye­it keresi. Történeteinek tó­nusai többnyire komorak, sötétek. A mindennapi élet jelenségeire figyel, állapoto­kat, magatartásokat rajzol. Az erkölcs normái érdeklik, s az esetleges erkölcsi „fél­homálybún” is titkon a fényt keresi, a tiszta ember­ség, az igazi értékek fénye­it. Vonzalma a kisemberek­hez, az elárvultakhoz, min­dig nyilvánvaló. Hőseit elő­szeretettel a hétköznapokból emeli ki, s lelke mélyén mindig szereti. A félszeg és visszahúzódó, a társasági életben járatlan ember, ahogy üdülőtársai bélyegzik, ELŐTT a klottgatyás és a vele együtt nyaraló, bátran erő­szakos és agresszív üdülő­társ drámájában is a klott­gatyás mellé húzza rokon- szenve. Pontos rajzát adta három különböző magatartásnak A szabadság napjaiban, máso­dik történetében azonban el­távolodott sajátos realizmu­sától. Kiagyalt és szinte képtelen ötletre építette já­tékát. Mert ma, azaz 1974- ben, hogy egy hölgy koránt­sem egyértelmű utcai bizta­tására valaki csak fogja magát, egy fiatalember, és a bérház kellős közepén, az ablakon át követi a lakás­ba, majd eléggé aszfaltbe- tyár módra dönti ágynak, s a végén pedig csattanóként épp a hazatérő férjnek tá­lalja ki a történteket, nem­hogy tipikusnak nem tekint­hető, de még csak valósze­rűnek sem fogadható el. Ha Vészi benne, mármint e tör­ténetben a tartalmatlan üresség, a felszínesen mo- ralizálás kritikáját próbálta adni, akkor ez a gondolata bizony csorbát szenvedett a történet valószínűtlenségén. A részvét napjaiban már sokkal hitelesebb ábrázola­tát adta a megözvegyült férjre zúduló felesleges és terhes részvétnyilvánítások­nak. Ebben a történetben Garas Dezső játéka külön is telitalálat. Milyen jól ér­zékeltette a történet gro- teszkségét. Viszont feltűnő volt a második történetben Medgyesi Mária bizonyta­lansága szerepében, és Dó­zsa László túlzott harsány- sága az első történetben. Kövid-n A Magyar tudósok sorozat méltán vívott ki magának elismerést a képernyőn; Kar­dos István riporter-rendező, a sorozat mindenese, felké­szültségével a különböző tu­dományok képviselőit úgy tudja szóra bírni, hogy a párbeszéd sohasem billen a meghívott tudós oldalára, a kérdező riporter ha keve­sebbet szól is, a beszélge­tésben mindig szellemi tár­sa marad tudós partnerének. A neves gazdaságtörténész­szel készített eszmecserének is ez adott sajátos vonást, túl azon, hogy Berend T. Iván a fogalmak világos rendjében igen rokonszen­vesen fejtette ki álláspont­ját a laikus számára szá­raznak tűnő gazdasági kér­désekről. A kispolgáriságról pedig régen hallottunk ilyen lényegbe vágó, ugyan­akkor színes magyarázatot. (Egy-két durvább vágást azonban szívesen mellőz­tünk volna.) Dühös utazás — két éve készült bolgár film, ame­lyet Bulgária felszabadulá­sának évfordulójára tűzte műsorára a televízió. A té­májában izgalmasan mai, megoldásában azonban már korántsem eredeti filmalko­tás a pályát kezdő fiatal bolgár értelmiség gondolko­dásmódjáról kívánt képet nyújtani. Arról, hogy egy fiatal geológus, aki kezdet­ben csak tudományos inté­zetben tudja elképzelni kar­rierjét, egy távoli hegyvidé­ki falucskában miként is­meri fel az érvényesülés he­lyes útját: az élet igazi ér­telme a hasznos munka. A szép felvételekre és a tehet­séges, főszerepet játszó szí­nészekre szívesen emlékez­hetünk. Ügy látszik, a televízió­ban is csak három napig tart a csoda. A nyári szü­net után újra jelentkező Családi kör kezdetben meg- hurrázott újításai kezdenek megszokottá válni. Legutób­bi adásában már az ismét­lődéssel járó elszürkülés je­lei is kiütköztek. A forma állandósága, úgy tűnik, a tartalom elöregedését „segí­ti”. Kár lenne. Y. M. Tiszai Lajos Nowa Huta — a Bienczyce lakótelep. Nowa Huta az idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A hatalmas kohókombinát, amely a Szovjetunió segítségével épült, jelenleg Lengyelország legnagyobb acélműve. A kombinát mellett az eltelt negyedszá­zad során korszerű, nagy város épült, amely közigazgatási szempontból ma Krakkó egyik kerülete. Lakóinak túlnyomó része a kombinát dolgozója, és üzlethálózattal, sa­ját kórházakkal, színházakkal és mozikkal rendelkezik. Krakkó legfiatalabb kerülete továbbra is lendületesen feüődik, egyre több új lakótömb és lakónegyed épül. A leg­újabbak közé tartozik a Bienczyce lakótelep, amelybe az idén költöztek be a lakók.

Next

/
Thumbnails
Contents