Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-11 / 212. szám

1974. szeptember 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyorsabb, szakszerűbb lesz az orvosi ellátás, megszüntetik a betegek küldözgetését Napirenden az egészségügvi ellátás egységesítése Egészségügyi intézménye­ink — a körzeti orvosi szol­gálat, a kórházak, rendelők­és gondozóintézetek — je­lenleg többé-kevésbé egy­mástól függetlenül kezelik, gondozzák a betegeket. A gyógyítás útja, folyamatossá­ga gyakran megszakad, mert nem egy intézmény látja el a megelőzés, a kivizsgálás, a gyógykezelés, az utókezelés és a gondozás feladatát. Rendszerint erre vezethető vissza a betegek fölösleges küldözgetése és a nem egy­szer szükségtelen párhuza­mos vizsgálat. E szervezeti hiányosságokat kívánják megszüntetni az Egészség- ügyi Minisztérium vezetői az egészségügyi intézmények átszervezésével. Az utóbbi években már több újonnan épült kór­házban és számos régi in­tézetben megvalósították az egységesítést. Az ezeken a helyeken szerzett tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy megfelelő átszervezéssel a jelenleginél jobban érvénye­síthető a fokozatos, a bete­gek mindenkori állapotának megfelelő ellátás elve. Ahol az újszerű szervezeti módo­sításokat már bevezették, a szakemberek „váltó-műszak­ban” dolgoznak: a főorvos közvetlenül irányítja és szükség esetén személyesen is ellátja a szakrendelést, ugyanakkor kórházi munkát is végez. Az eddig végrehajtott át­szervezések tapasztalatai szerint bővült az orvosok szakmai tájékozottsága, lá­tóköre, eredményesebben tudják ellátni feladataikat. Előnye az egységesítésnek az is, hogy a szakorvosok job­ban ki tudják használni a különböző nagyteljesítmé­nyű diagnosztikai berende­zéseket, zökkenőmentesebbé válik a kivizsgálás és így eredményesebb a gyógyítás. Az összevont egészségügyi egységek kialakítása ugyan­akkor lehetővé teszi azt is, hogy az orvostudomány kü­lönböző területeinek orszá­gos szakmai irányító inté­zetei és az ország különböző részeiben levő területi egy­ségek között közvetlen mun­kakapcsolat alakuljon ki, amely az ellátás színvonala és a gyógyítás hatékonysága szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. Az integrált egészségügyi hálózat tervezete már elké­szült. A helyi tanácsok egészségügyi vezetői és a kórházak vezetői, orvosai különböző fórumokon még az idén megvitatják a ter­vezet részleteit. A hazai egészségügyi intézmények integrációs átszervezéséről előreláthatólag az év végén születik végleges döntés. Két kiállítás egy napon Tanya — falu — mezőváros Gál Vera textíliái Tegnap délután a Damja­nich János Múzeum munka­társainak rendezésében egy­szerre két kiállítást nyitottak Szolnokon. A múzeum föld­szinti termeiben dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemze­ti Galéria főigazgatója nyi­totta meg Gál Vera ipar­művész textilmunkáinak be­mutató kiállítását, amelyen a művésznő változatos for- mavilágú faliszőnyegeit, min­taterveit, témavázlatait lát­hatják az érdeklődők. A Szolnoki Galériában Zsoldos István, a kisújszál­lási néprajzi szakkör veze­tője nyitotta meg a Tanya — falu — mezőváros című nép­rajzi kiállítást, amelyet a közeljövőben kezdődő nép­rajzi vándorgyűlés tisztele­tére rendeztek. A földszin­ti teremben a túrkevei D. Szabó család parasztgazda­ságát mutatják be. Szabó László muzeológus összeál­lításában megismerkedhe­tünk a parasztház „lakbe­rendezésével”, a kertgazda­ság, az állattartás, a házi iparosmunkák jellegzetes munkaeszközeivel, szerszá­maival. A megnyitón Hagy- másy Sándor mezőtúri gyűj­tő tart tárlatvezetést. A Ga­léria emeleti kiállítótermé­ben a tanya, a falu és a me­zőváros népművészetét mu­tatják be a kiállítás rende­FILMJEGYZET Gerat! kontra Massaro Germi következetes mű- ész. Az Oscar-díias Válás lasz módra, az Elcsábítva s elhagyatva a Hölgvek és rak után újra a családi élet a jrfi és nő viszonya, a _ há­jasáé. a házasságon^ kívüli serelem. s persze elsősorban válás problémakörének jövevényeit bogozza. De Alfredo, Alfredo ímű úi filmie — ellentét­en a felsorolt elődökkel — lár nem leleplező vádirat, ikább afféle csata utáni nigazolás. magyarázkodás. \ ..csata” természetesen em más. mint a válás be- ezetéséért folytatott küzde- :m. melynek Germi is el- zánt harcosa volt.) A ló rőben levő gvőztes padlón leverő ellenfelét már nem .ántia. de tartalékait fitog- atva még a levegőbe üt né- lán.vat. Nem megrendítő, nkább játékos, pajkos üté- ek ezek — ..a szatíra villo­gását” tehát vígjátéki hu- nor helyettesíti. Helyettesíti, de sajnos nem lótolja. Germi túlontúl hihe- etlen. szélsőséges történetet irodukál. olvannvira. hogy innak szinte tanulsága sincs. Izeeénv Alfredo elsőig fele- ,ége. Mariarosa már-már dinikai eset. s mindezt a •endező egészen = nézőtéri malomig biznnvgatia Caro- ina. az úi nő feltűnése lem csak Alfredónak. de ne­jünk is meakönnvebbülés... \zt hihetnénk, ezzel minden -endben. ám Carolina egy­szerre megváltozik. Germi 5t is Mariarosa kénére gyúr­ja. s így rendezőnk már nem i válás mellett. hanem a házasság ellen ránt kardot.. Mindezt helyenként bosz- szarikodva. helyenként szó­rakozva nézzük A színészek jobb ügvhöz méltó buzgalom­mal serénykednek, különösen a címszereplő Dustin Hoff­man. akit a magyar közön­ség legutóbb a Kicsi, nagy ember főszerepében láthatott. Alfrédéi a kedves, rokonszen­ves. békeszerető fiatalember. Kálváriájáért titokban talán feleségei — Stefánia Sand- relli és Carla Gravina — is sajnálják. Egy filmet aligha dicsér az. ha vetítése közben, aka­ratlanul is egy másikra gon­dolnak. Nos A tábornok állva alszik című Massaro-filmalkotás a legtöbb nézőt egv koráb­bi bemutató. Az ezredese­ket akarjuk gondolataira emlékezteti. Ugyanarra a ve­szélyre figyelmeztet mindkét film. melvet a hadsereg egyes bugyuta ezredesei, tá­bornokai zúdítanak mérhe­tetlen hatalmuk és mérhetet­len ostobaságuk révén az or­szágra. A veszélv bizonyára létező, ám másodszorra csu­pán ismétlésnek tűnik. Mas­saro nem talál eredeti for­mát. ötleteit pedig kihasz­nálatlanul hagyja. Különösen kár a mulasz­tásért a címötletnél. A tá­bornok állva alszik — mert ha szabályosan lefekszik, ak­kor álmában beszél. még­hozzá olyasmit, ami kettétör­heti karrierjét. A két én küzdőimé, a páratlan tudat- hasadás nagyszerű lehetősé­get kínál — sajnos hiába. Massaronak egy-egv gyenge poén fontosabb... Ugo Tognazzi megpróbálta megmenteni a filmet, kevés eredménnyel. Partnerei el­vesznek mellőle, s talán csak Mariaogela Melato és Geor­ge Wilson játéka érdemel említést. /• H. D. Óvoda Kuncsorbán Kis község — nagy öröm Váratlan öröm érte szep­tember 4-én, szerdán a kuncsorbaiakat: hetven nap­pal a kitűzött határidő előtt elkészült a huszonöt sze­mélyes óvoda. A község központjában, az úgyneve­zett gyermekfoglalkozó szobát bővítették — építet­ték át korszerű gyermek- intézménnyé a túrkevei Tö- VÁLL dolgozói. Az építke­zés 700 ezer forintba került, a berendezésekért 100 ezer forintot fizettek. A Vörös Október Tsz 70 ezer, a Kos­suth Tsz 30 ezer forinttal, a lakosság pedig társadalmi munkával járult hozzá. Az odaadó munka, a gondosko­dás barátságos légkört te­remtett az otthonban, a tá­gas, világos helyiségek me­leg fénytől ragyognak. S hogy kint is jól érezzék ma­gukat az apróságok, nem sokára1 játszóteret alakíta­nak ki az udvarban, s kerí­téssel övezik az új óvodát. Ugyancsak játszóteret lé­tesítenek a község ligetében is, szintén társadalmi mun­kával. Felszereléséhez anya­got és berendezési tárgya­kat a Vörös Október Tsz szocialista brigádja ajánlot­ta fel. A vízelvezető árko­kat is maguk ásták a kun- csorbaiak. Társadalmi mun­kájuk értéke 110 ezer fo­rint. Nem kell bizonygatni az összefogás jelentőségét, ha tudjuk, hogy mindössze 1176-an lakják a községet. Az öregek nővérei Reggel nyolckor üres szatyrokkal indulnak el. A három gondozónő háromfelé. Borók Józsefné mellé sze­gődöm. A csemegében kis noteszt vesz elő és a listán szereplő kalács, margarin, konzerv, mosópor... a táská­ba kerül. Irány az SZTK, két kitömött szatyorral, gya­log. — Kaptunk buszbérletet, de most gyalog gyorsabban célhoz ér az ember. Majd ha Szolnokon elkészülnek az utak, nekünk is könnyebb lesz, mert a buszok ismét a megadott útvonalon járnak. Egyelőre nincs más válasz­tásunk, mint úgy összeállí­tani a napi programot, hogy ne gyalogoljunk feleslegesen, így is a nyolc órából hármat úton vagyunk. Nincs még két éve, hogy új foglalkozás született: há­zigondozó. Hárman vannak Szolnokon. Három fiatal nő, akik a megyében elsőként vállalták az elesett öregek gondozását. Majoros Béláné és Selmeczi Gyuláné ápoló­nő volt a tüdőkórházban. Borók Józsefné gondozónő egy bölcsődében. 1972 no­vembere óta házigondozók, a városi tanácsi szociális in­tézmények alkalmazottai. Mindennap bekopog Zsúfolt váróterem. „Elné­zést, gondozónő vagyok” — mondja Borókné udvariasan a várakozóknak, és az ajtó­hoz lép. Morognak, hogy várja ki a sorát... Az ajtó mögött a doktornő ismerős­ként üdvözli. Felírják a gyógyszereket és... Azt hit­tem, máris mehetünk az öre­gekhez. — Környezettanulmányt kell készítenem itt valahol az Ostor utcában. Egy sor­köteles fiatalemberről van szó, akinek valami miatt nem kell bevonulni. Nem értem, miért a gon­dozónő dolga ez. Ö sem. A háznak, ahol annak a bizo­nyos férfinak lakni kellene, hűlt helye. Ott már egy új emeletes épület áll. „Ide, nem messze költöztek” — magyarázza egy szomszéd. Eltelik egyóra, másfél, hiá­ba kopogtatunk, a férfiről senki sem tud. — Holnap újból meg kell próbálnom — bosszankodik jogosan Borókné. Rohanás két-három utcán végig, hogy behozzuk az elfecsérelt időt. Egy hosszú, régi háznál a gondozónő megkocogtatja az ablakot. Mosolygós, idős asszony hajol ki, köszöni a gyógyszert. Úgy érzi, nekem, az ablak alatt álló idegen­nek feltétlen el kell magya­rázni, miért nem tud az or­vosságért menni. — Nincs senkim, egyedül élek — görnyedt, kövér tes­tére, bedagadt lábára mutat. — Nehéz minden lépés. Csak az újságokból tudom, mi tör­ténik a Városban. Nemrég olvastam, hogy a gondozó­nőknek gépkocsi kellene, hogy több ilyen magamfajta elesetthez eljussanak. Nél­külük ... Nem hiszi el, már az is milyen jólesik, hogy valaki mindennap megko­pogtatja az ablakot. Zsuzsi néni rosszkedvű Horváth nénintől a Dobó házaspárhoz sietünk. Asztal­ra kerül a boltban vásárolt élelem, elő a seprű, a felmo­sóveder. Pedáns, tiszta öre­gek, hatvannégy éve élnek együtt. Tanárlányuk, orvos­fiuk néhányszáz kilométerre tőlük. — Nekik is megvan a ma­guk baja. Nem érnek rá tö­rődni velük. Minden hónap­ban küldenek néhányszáz fo­rintot és kész — kesereg Zsuzsi néni. — Ha el tud­nánk adni ezt a félházat, gondolkodás nélkül szociális otthonba költöznénk. Ha lát­ta volna, hogyan éltünk ré­gen. Ragyogott a három szo­ba — lemondóan legyint. — Most meg ezzel az eggyel sincs aki törődjön, beázik omlik a fal. Borókné vigasztalja. Meg­ígéri, keres egy kőművesbri­gádot, rendbehozzák a la­kást, de Zsuzsi néni nagyon rosszkedvű, semmivel sem lehet megvigasztalni, a gon­dozónőnek pedig tovább kell menni. Útközben a társadal­mi aktívákról beszélgetünk. — Hét szocialista brigád támogatja az idős embere­ket. Meszelnek, takarítanak, főznek, mosodába viszik a szennyest. mit fizetnek?** — Nagyon gyakran a szomszédokat is megkérjük, segítsenek. Nem győzzük egyedül. — Szívesen vállalják? — Van, aki azzal kezdi: na és mit fizetnek? — És fizetnek? — Tiszteletdíjat kapnak általában negyedévenként. Nem is keveset. — Csak ezért vállalják? — A többség nem. Meg is győződhet róla: — Egy éve istápolóm Sán­dor nénit — meséli Tasiné. — Nyolcvankét éves beteg asszony. Borókné kért meg rá, hát vállaltam. Megszeret­tem. Ő is engem, mintha a lánya lennék. Az igazi meg­halt. Én vagyok az egyetlen támasza. Miért csinálom? Otthon vagyok. Van időm, hogy törődjem egy elesett, magatehetetlen emberrel. Azt tartja a mondás, aján­dékot adni nagyobb öröm, mint kapni. Hát így vagyok én Sándor nénivel. Búcsúzunk, a gondozónő­nek sietni kell. Egyik helyen ágyneműt cserél, máshol vi­zet hord. Türelmesen végig­hallgatja a panaszokat, ké­réseket, noteszbe jegyzi a vásárolandókat. És vége a munkaidőnek. Hazafelé tar­tunk, mikor eszébe jut az öreg Csordás néni. Sötét, piszkos lakás,' onb ló vakolattal, méternyi pók­hálókkal. Borókné röstell- kedve meséli, hogy lakója nem engedi, hogy kitakarít­sanak. Tavaly eljött hozzá egy kőműves brigád, de őket is elzavarta. Nem könnyű természet. — Nem kell ilyen segítség! :— fogad bennünket dühösen a néni. — Csak a markát tartja a borravalóért. Mond­ja meg neki, látni sem aka­rom! — ripakodik a gondo­zónőre. A végszóra töpörö­dött asszonyka lép be. A szomszéd; a társadalmi gon­dozó — nem vállalom to- bább! — mondja mérgesen köszönés helyett. — Jó, rendben, a jövő hét­től ne jöjjön! — mondja ha­tározottan Borókné. — Egy hete még másképp beszélt, mikor megkapta a tiszteletdíjat. Csak ezért gon­dozza a nénit. Ilyen segít­ségre nincs szükség — jegy­zi meg kicsit szomorúan, mikor már valóban hazafelé tartunk. ft Három gondozónő ötven beteg, magányos szolnoki öreget ápol. De erejükből, idejükből a brigádok, a jó­szomszédok segítsége nélkül még ennyire sem futná. Ke­vesen vannak. A legszeré­nyebb számítások szerint is még legalább ötven gondo­zásra, ápolásra szoruló idős ember él a városban. Hoz­zájuk ki kopogtat be? Kovács Katalin Pihenő hordárok Fotó: S. K. Kinevezés öt évre Uj cím: címzetes igazgató Irányelvek az iskolaigazgatók kinevezésére Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszer­vezete együttes irányelveket dolgozott ki és tett közzé az általános iskolák, a gimná­ziumok és a szakközépisko­lák vezetésének határozott idejű ellátásáról szóló ren- rendelkezések végrehajtásá­hoz. Ez a szabályozás csak az általános iskolákra, a gimnáziumokra és a szakkö­zépiskolákra vonatkozik. A rendelkezések végre­hajtása érdekében az illeté­kes művelődésügyi osztá­lyoknak — a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben el kell készíteniük a már működő, kinevezett igazga­tók határozott idejű beosztá­sára való áttérés ütemtervét. Az új igazgatókat az álta­lános iskolákban, a gimná­ziumokban és a szakközép- iskolákban — a korábbiak­ban megjelent rendeletek szerint — határozott időre, mégpedig egységesen öt tanévre szóló beosztással kell kinevezni. Az új kinevezési rendszer egyik fő célja az iskolave­zetés megszilárdítása, a megfelelő, jó munkát végző igazgatók megtartása. Ennek érdekében az igazgatók mun­káját nemcsak az ötéves ki­nevezés lejárta előtti idő­szakban, hanem a működés egész tartama alatt rend­szeresen vizsgálni kell, ve­zetői tevékenységükről az iskola társadalmi szerveitől tájékoztatást kell kérni. Az igazgatók kinevezésének meghosszabbítását, vagy en­nek mellőzését a munkálta­tó a felettes szervek ellen­őrzéseinek eredménye, a minősítés és az iskolai ösz- szegező vizsgálat alapján dönti el. Az igazgatói kinevezés le­jártakor adható kedvezmé­nyeket, vagyis a „címzetes igazgató” cím használatát és a vezetői pótlék legfel­jebb fele összegben való to­vábbi folyósítását méltá­nyos esetekben együttesen kell megadni — a cím, il­letve a pótlék azonban kü- lön-külön is engedélyezhető.

Next

/
Thumbnails
Contents