Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974, szeptember 29. földeák János: Gulyás Anti és Zsike elbúcsúzása Az új, vidéki állásod elfoglalására csak úgy készülődtél, mint egy hosszabb ideig tartó, tavasszal kezdődő nyaralásra. A fehérneműidet ugyan mind összecsomagoltad, de a kimondottan téli holmikat nem. azokat ráérsz majd az ősz beálltakor is levinni — gondolkoztál célszerűen. Györökéknek csak annyit mondtál, hogy kísérletképpen vidékre szegődtél dolgozni, egy termelőszövetkezetbe, ahol nincsen a gépekhez, motorokhoz megbízhatóan értő szakember, és hol jól megfizetnek, jobban, mint a Budapesti Motorgyárban. — Autóra szeretnék gyűjteni. Nem új kocsira, mert arra sokáig kellene spórolni, csak egy használtra. Fillérekből kigenerálozom, hisz ez a szakmám, és szocialista úr leszek. — Az autó okos ötlet, a szocialista úrral nem értek egyet — feddett Győrök bácsi. — Ne árulják el senkinek, mert meglepetésnek szántam! — kérted őket. — Ha meglesz az autó, olyan tülkölést csapok a ház előtt, hogy az egész utca összeszalad. Györökék nevettek rajtad. .. Az érdeklődésüket, hogy hová szegődtél, azzal ütötted el, még nem tudod, hol fogsz lakni, addig nem adhatsz pontos címet. — Csak annyit tudok, hogy a Velencei-tó közelében — mondtad. Ami igaz is volt. — Ha majd teljesen helyre rázódtam és ahogyan időm lesz rá, úgyis rendszeresen hazalátogatok. — Ha nem felejtené el, Antika, írja meg előre, amikor jön, hogy a kedvenc ételével várhassam — kért Zsófi néni. Csak Zsikétől nem sikerült úgy elbúcsúzni, mint szerettél volna. Az utolsó szombaton tettél rá kísérletet. Arra viszont nem gondoltál, hogy esetleg nem lesz otthon. Fodor néni kinevetett, annyira meglepődtél, amikor közölte. — Elfelejtetted, Anti, hogy Erzsiké érettségi előtt áll? ,. .Akik egyetemre jelentkeztek, azoknak a KISZ csoportos tanulást szervezett. Erzsiké is oda jár hetek óta— Körülbelül két óra felé ér haza. Jóval egy óra előtt eléje mentél a technikumhoz. Amikor meglátott, meggyorsította feléd a lépteit. Ez megtévesztett. És az is, hogy megelőzött a szóval: — Nem érek rá, Anti, hiába vártál. Tanulnom kell, készülni az érettségire. A jövőm függ tőle. Meg kell értened... ■— Megértem, Zsike. Még nem felejtettem el, mi akarsz lenni — mondtad, de magadban mégis rosszul esett az eleve szabadkozása. —- Azért szakíthatnál időt számomra. Neked is érdeked, hogy végleg tisztázzuk magunk között... Zsike nem engedte folytatni. — Nekem egyelőre a jó érettségi az érdekem. Meg az, hogy az egyetemi felvételi vizsgám is sikerüljön — mondta határozottan. — Matekból én is segíthetnélek. Talán még jobban, mint a veletek konzultáló egyetemisták — ajánlkoztál. — A csoportos foglalkozásból többet tanulok — utasított vissza. Nem adtad fel a reményt. — Szeretném jobban megvilágítani neked az elképzeléseimet. Még módosíthatók.. — De minek módosítanád? Pláne én miattam ne!... — mondta ridegen. Most az őszinteségedben bíztál, hátha mégis kiengeszteled. — Hidd el. Zsike, sokat gondolkoztam a kifakadáso- don. Azóta másképp ítélem meg a jövőnk kialakítását. — A magadéval törődi csak! — válaszolta fölényes hangon. — Én sorsdöntőnek tartom, amibe belekezdtem. De egy olyan indulásnak, mely közös erővel tetszésünk szerint fejleszthető — próbáltad meggyőzni. — Engem hagyj ki a fejlesztésből — mondta idegesen. — Nem hagylak ki! Pótolni akarom a mulasztásomat. Köszönöm is, amiért figyelmeztettél rá — vetetted közbe hízelegve. — Mindkettőnk érdeke, hogy megbeszéljük. .. Zsikének mintha elfogyott volna a türelme. — Mit?... — Mit akarsz még megbeszélni — kérdezte gúnyosan, színlelt csodálkozással. — Semmi, de semmi tisztázandó probléma nincs közöttünk. Engem változatlanul nem érdekel más, csak az érettségi és az egyetemi felvétel. — Megértelek, de..; De azért hozzám is feljöhetsz. Gyere... — fogta meg a karját. — Sietnem kell haza, mert ebéd után visszajövök tanulni — mutatott a technikum épületére. — Mondtam már, csoportosan készülünk... — Én meg hajnalban utazom. Zsike! — vágtad közbe gyorsan. — Na és?, .! Nekem mi közöm az utazásodhoz? — nézett rád fölényesen. — Több, mint hiszed..: Azért szeretném, ha feljönnél hozzám — mondtad, és átkaroltad a vállát. Meg akartad csókolni is, de elkapta a fejét és távolabb lépett. — Nem megyek! — felelte dacosan. — Miért állsz bosszút rajtam, amikor tudod már, hogy a feleségemnek tekintelek — mondta őszintén. — S azért költözöl le vidékre, igaz? — Mert a feleségednek tekintesz? — gúnyolódott veled. — Nem csinálhattam visz- sza, Zsike! Nem csaphatom be a szövetkezet vezetőségét. Állnom kell a megállapodást — magyaráztad neki. — Hát azt természetes! Erkölcsi kötelességed a megállapodás betartása. Gulyás elvtárs — fogadta ironikus hangon. — Én is teljes mértékben helyeslem... — Ha nem válik be az állás, visszajövök. És nem fogom szégyelni bevallani, ha csalódás ér, és neked lett igazad — folytattad, hízelgésre váltva a szót. — Fél szóval se állítottam, és most se, hogy csalódás ér majd. És ha érne, nem örülnék neki — felelte. — Jól esik a kedvességed — mondtad őszintén. Erre csak megrándította a vállát. — Nem hiszel nekem, Zsike? — s megint átkaroltad. — Ne bizalmaskodj velem! — szólt rád erélyesen. — Utcán vagyunk, ha talán elfelejtetted volna. — Senki se figyel ránk — mentegetpztél ügyetlenül, de leengedted a karodat. — Akkor se bizalmaskodj! — ismételte ridegen. — Miért nem bízol bennem. Zsike? — kérdezted panaszosan. — Jaj, hagyj már békén! — felelte idegesen, és hirtelen meggyorsította a lépteit. A miniruhája alól kilátszó combja mintha incselkedett volna veled, s egyszerre többet láttál Zsikéből, mint a karcsú lábát. Néhány hosszí- tott lépéssel behoztad a lemaradásodat. — Hiányzol már nekem, Zsike! — kaptad el megint a karját, de most szenvedélyesen, és a füléhez hajoltál: — Gyere fel most hozzám!.. Ne haza. egyenesen hozzám. Jó, Zsike?... Ne legyél olyan kegyetlen... Ugye, feljössz? — Anyám már vár az ebéddel... Utána, Zsike. Mindjárt utána, mielőtt tanulni mennél... Vagy amikor onnan visszajöttél. .. Rád bízom, hogy mikor, de gyere. .. Okvetlenül gyere — kérlelted ismételten. — Nem! mondta Zsike keményen és kurtán. Ha nem felelt volna rögtön, ha pár pillanatig talán habozik, kevésbé érezted volna sértőnek. Zsike konoksága megnémí- tott... Nem fogsz még jobban megalázni — támadt fel benned is a dacosság. Zsike se beszélt. Ügy ment melletted, olyan távolságot tartva oldalvást köztetek, mintha idegenek volnátok egymásnak. így értetek a házhoz, amelyben laktok.., A liftben még felvillant benned a reménység: hátha Zsike közben meggondolta magát. De nem, a harmadik emeletre nyomta meg az indító gombot. , A lift megállásáig Zsike háttal állt hozzád, mintha változatlanul ismeretlen volnál számára. Akkor azonban megfordult. — Szervusz, Anti! — Csak ennyit mondott, kéznyújtás nélkül, és becsapta rád a liftajtót. A köszönését olyannak hallottad, mint temetéseken a halottól való utolsó elbú- csúzást. A szerelők reggelre sem végeztek az AN—2- sel. Jött volna a tantermi foglalkozás, azonban a parancsnok másképp döntött. A kis Po—2-es gépet tolták ki a gyepre. Az öreg kétfedelű, kétüléses masina köhögve, köpködve gyújtott, amikor körbeforgatták a légcsavarját. Megkapták az eligazítást: célbaugrás 3000 méterről, a reptérre, a hangár vonalába, nyitás negyven másodperc után. Szőnyi Andor várakozóan állt a csoportban. Senki sem mozdult. Na, mi az, ki kezdi? A parancsnok ránézett és intett, ö? Nem ez a sorrend, ő még itt nem volt első, Alagon. Kállai barátságosan nevetett: — Úgy, ahogy magyaráztad. Most bizonyíthatsz. Hű. ezek az éjjel megbeszélték. Bemászott a pilóta mögé, a második ülésre. Ócskavas ez p gép. a szélvédője kitörve. bever rajta a levegő. A nyitott ülésről ki kell lépni a szárnyra, megkaoaszkodni a merevítőkben, onnan ugrani. Bizonyisten ... Előbb magának kellene bizonyítaDONÄTH GYULA RAJZA ^>ooooooooaxxooaxyx»oocooooooooocxDooo<xyDoooooooooooocooooococ<xxx)oococoo(Xxx)Oooo. Petri Csathó Ferenc Dal otthon sütötték hamuban elfogy az útravaló állok az út derekán távol az éden s közbül a sárkány hét feje van hencidában boncidában visszeresen a csavargásban hej halihó Az a legszomorúbb Kezdem megszeretni a keselyűket. Legalább őszinték. A férgeket utálom, pedig sokkal alaposabban falnak föl nemsokára. Az egészben az a legszomorúbb, hogy csak az újrakezdést lehet naponta újrakezdeni. Meg még az is, hogy Ádám és Éva csak albérlők a paradicsomban, mert a kígyó nem hajlandó eltartási szerződést kötni velük. Továbbá még ha tótágast állok is, e dolgok múlhatatlanok, akár a kerti törpék. ?jooo<xxiooooooooocxaxxx!0ooooooooooooococxxx»xiooooooooooooaxoocoooi DONÁTH gyula rajza Az alagi ni, kipróbálni, úgy van-e, ahogy kigondolta? öt fogják lesni mindnyájan kidülledt szemmel, s ha mégis bepörög, kiröhögik. Na mindegy. A gép nekirohant a gyepnek, már fenn voltak, emelkedtek. Andi előírás szerint kuporgott az ülésen, féloldalasán, egyik lábát maga alá húzva. Észrevette, hogy fázik a dereka, a lember- dzsekje felcsúszott, a törött szélvédőn vág a hideg, mintha jeget tettek volna a meztelen bőrére. Pedig, talán ezer méteren lehetnek. Mi lesz feljebb? ... Hátranyúlt, az inget begyflrte a nadrágjába. a ruhát leráncigálta a derekára. M egrázkódott a hátán az ernyő. Hőhullám szaladt a fejére: ez a rázkódás a nyitás jele. Picit emelkedett, hátranézett, válla mögött a tokot látta. Megnyugodott: a tok zárja a kupolát. minden rendben. Visz- szaereszkedett a maga alá húzott lábára. Abban a pillanatban megérezte a lobbanó ernyő húzását a vállán, a hátán. Ügy látszik, amikor a derekához nyúlt, a kioldó... Veszélyben az ember agyműködése hihetetlenül felgyorsul. Andi azonnal tudta, ha a gépben marad, az ernyő húzása nekiszorítja az ülésnek s összetöri a mellkasát. A lábaival nyomta fel magát, mint amikor helyben felugrik az ember, az ernyő abban a pillanatban kiemelte az ülésből. — Sikerült — állapította meg, s nyomban ütést kapott, elvesztette az eszméletét Amikor magához tért. ká- bultan. zavarosan, az a gyanúja támadt, hogy az ernyője nem nyílt ki. Furcsa helyzetben észlelte magát, lába, keze kinyújtva, a feje beleszorítva. belenyomva a mellkasába. bárhogy erőlködött nem bírta felemelni. A karját szabadon mozgathatta, legalábbis úgy tűnt, tere volt, rá. A hóna alatt visszanézve mintha az ernyő kupoláját is látta volna. S mindez elemezhetetlenül egybekava- rodott. Ha a háternyő nem dolgozik. az ugró automatikusan a hasernyőt nyitja, ez a vészkijárat, amelyen mindig ki lehet menni. Andi is mindkét kezével odakapott szétrántotta a tokot s lábával is kirúgott., hogy nagyobb erőt kölcsönözzön a karjainak. A hasernyő zárva maradt, az iménti ütés karjaiból is elvette az erőt, de a rúgás kiszabadította. Ismét elájult. Aztán kivilágosodott körülötte a levegő. meglátta maga alatt a földet, érezte fönt az ernyő nyitott kupoláját. Nyugodtan merült, lengés nélkül. / 1
