Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

1974. «ertember 59.

SZOLNOK MEG FEI NÉPLAP

7

A házigazda öntudata

Sütő András:

Az utolsó köntös

Weimar, Liszt Ferenc emlékház

Elfelejthetők-e a hovatartozás édesvíz-forrásai? Melyik az utolsó köntös, amit levet a lélek, ha fölkap a kisértés

— nem a bibliai negyvennapos, hanem az életre szoló —, városokat és tárt karú angyalokat ígérgető kacsintással: „Tagadd meg magad!” Az angyalokat azonban vissza lehet utasítani. Nehezebben a büntetést. Erre is van példa; épp e háznak emlékanyaga szolgáltatja. Amidőn II. Sándor cár Wittgenstein hercegnőt az alacsony származású hangásszal kötött kapcsolata és szökése miatt sújtani akarta, a vagyonelkobzást, országból való kitiltást egy még súlyosabbnak vélt záradékkal tetézte: nemzetiségétől fosztotta meg a szerelmes asszonyt. Nincs adat rá, hogy a hölgyet ez milyen mértékben aggasztotta. Ilyenszerú adatot — konokabb ragaszkodást egy eszméhez — leginkább férfiak nyújtanak. Erasmus

— a tudatos hontalan — a halál üzenetére Freiburgból Brabantba siet. A szülőföldre. S az utolsó pillanatban elfelejti a maga választotta nyelvet, a nemzetek fölött lebegő latint; merevedő ajakkal

— anyanyelvén búcsúzik a földi világtól: „Lieve God”. Minden világpolgárban megmoccan egyszer a lazactermészet; sós tengerek után — a végtelenség látszatától — visszatérni az édesvízi! patakba, az elvetett kötöttségek otthonvilágába. Akár koporsóban is, ha már hintóra nem futja.

Liszt Ferenc, német neveltetése és francia műveltsége ellenére magyarnak vollatta magát. Ez még nem ok arra, hogy bárkitől is elpereljük őt. Hiszen a díszkardot franciául köszönte meg a pesti fóuraknak, a weimari polgárok ellenben rossz német kiejtésén csúfolód- tak. Peteőfinek volt kortársa. Érthető, hogy Heine hozzá méri Liszt magyarságát is. Oly szigorúan, hogy híres versében az életét is szemére hányja. Mí- gyarország vértől piros már / De Franz sértetlen, a hamis / És szablyája szekrénybe rozsdái." Az indulat, bármily rokonszenves, korántsem igazságos. Bemnek volt igaza, mikor kedves költő-fiát, ha csak tehette, íélrezavarta az ágyúgolyók útjából.

Liszt nem esett el a csatatéren, de kitartó hívé volt a 48-as szabadságharcának. Világosan látta, hogy a népekkel többé „nem lehet úgy bánni, mint a régi operák kórusaival, amelyek arra hivatottak, hogy adott pillanatban megszólaltassák folytonos refrénjüket: libéria vagy: felicitaV’

Az emlékház különben a világnagyságok szokványos kelléktára; ugyanaz a válaszfal élők és holtak között. A használatból kivont használati tárgyak — mintegy önmaguk tagadásaként — kü- lön-külön felravatalozva sorakoznak az üveges szekrény koporsókban. Egy néma zongora, melyet nem szabad megérinteni, egy zsebóra, mely nem ketyeg, Goethe hintaszéke, melyben Goethe nem hintázik, Wagner szemüvege, mit az orromra szeretnék illeszteni, hogy vajon az a titán milyennek látta vele a világot.

Gyermekként, a bécsi Kis Redout- ban. Beethoven csókolja homlokon. Barátja Berlioz, Chopin, George Sand Lamartine, Hugo s a pápa; a porosz királyi Művészeti Akadémia tagja s a kö- nigsbergi egyetem díszdoktora; a francia Becsületrend tisztje és királyi tanácsos évi 4000 forint járadékkal; Szent Albano tiszteletbeli kanonokja, Viktória angol királynő és III. Napóleon császár művészkedvence; viharos sikereinek színhelye: Európa valamennyi nagyvárosa, el egészen Szentpétervárig s a török szultán udvaráig. A kismartoni cselédlányok közül kikecmergett gyermek, a zeneművészet istennőjének jobb kezeként, a legmagasabb körökben halomszám hódítja a nőket. Newmann megjegyzése szerint: „Úgy gyűjtötte a hercegnőket és grófnőket, mint más a ritka pillangókat, japán metszeteket vagy első kiadásokat." Miklós cárt utasítja rendre, midőn az játék közben a fecsegésével megzavarja; a nevétől hangos egész Európa. Néha mégis az az érzés gyötri, amely a sorsában osztozó Chopint Londonban késztette fájdalmas sóhajra: „Eladtam a lelkem!” A gyermek, aki zongorázás közben mindig fölfele nézett, a dicsőség aranyzáporában ugyanazzal a fejtartással egy távoli hangra kezd figyelni; Do- borján, a bölcsőringató esztendők színhelye küldi minduntalan szeme elé az otthon képét. „Hirtelen a múltba képzelem magam, s a szívemben tisztán és érintetlenül megtalátam a gyermekkori emlékek kincseit.” Szinte vezeklésszerü a vágya, hogy batyuval a hátán járja be szülőföldje legelhagyatottabb vidékeit

Fejedelmek, hercegnők tündérajándékai között bukkanok az otthon üzenetére aranykalitka, gyémántköves nyakék társaságában szerénykedik Hamupipőke küldeménye: egy varrottas fal védő és a soproniak levele. Lelkes csizmadiák, dongamesterek és kerékgyártók az „el- híresült hangművészt” díszpolgárukká avatják. Maguk közé fogadják. Ez a legtöbb — a legdrágább is —, amit adhatnak neki: a közös sorsvállalás lehetőségét Egy kortyintásnyit abból a titokzatosságból, amelynek mélyén tetteink értelme és értelmetlensége rejlik. Ajándékképpen — föloldás helyett — a kötöttség sóját és kenyerét küldik el neki. Lelkesen vállalná — „ott az enyéimmel vagyok, ott érverésem egy a nemzet érverésével” —, de füle már túlságosan tele van a vándorélet szirénhangjaival. Mégis; amit nem vállalt életformában, beépítette a művészetébe. Magyar művei — ha idézőjelbe teszi is őket a zenetudomány — egy hatalmas lélek erőfeszítéseit jelzik; elfogadtatni a nemzettel az érzést — a hovatartozás tudatát —, amelyről, mint írja; „azt hittem, hogy kihalt, pedig csak szunnyadóit bennem".

Kísérőm, látván, hogy régóta időzök a megfakult varrottas mellett, kiment az udvarra cigarettázni. Német létére joggal gyanús neki a szemem sarkában könyöklő rokoni érzület. De még csak ezután idézem föl közös — szinte személyes — emlékeinket. Ha kilépne a képkeretből, Do- borjánt föltétlenül szóba hoznám, s Liszt Ádámra, vagyis az apjára való tekintettel azt is, miszerint a juhtartás az idén nem okozott gondot. Meg aztán; én is zongoráztam Nagyenyeden, igaz, hogy nem az övéhez hasonló sikerrel, de minden korszak magához méri a fiait, így hát nem fütyültek ki. öt kifütyülték ' Nagyszebenben, mivel ráadásként az Erlkönig helyett a Rákóczi-indulót játszotta. Ha megkérdezné: mi újság Zabolán vagy Lúgoson — mert Bayreuth és Varsó, Bécs és Budapest között volt ideje a mi tájainkra is eljönni —, bizony röstelkednélc. Mentségként hoznám föl, hogy az ő viharzó nyugtalansága — mindig ott lenni, ahol éppen nem vagyunk — bennünket is megsuhintott.

Mi sem ülhetünk úgy folyvást, mint virág a cserépben.

ugrás

1 Tihúzott mellette a gép, \ talán harminc méterre lehetett, egész nagynak látta. A hátsó ülés mögött a borítás fölszakadt, cafatokban csapkodott s a nyíláson egy pirosfedelű könyv hullott ki, a légöwény lapozni kezdte. megpörgette, majd újra összecsukva ejtette lefelé, mint egy vércseppet. A PO— 2-es vezérsíkja is mees^rült, az alsó merevítője meghorpadt

Andi most már értette, mi történt. A gép után úszó nyitott ernvő kirántotta őt az ülésből. Nvomban n*kiv*'ó- dott a lén farkának: ekkor kanta az első ütést. Oda szorult be. a há*só vezéreik alá. az ernvő fölfelé húzta, fejét belenvomta a mellkasába. Az a rúgás, karlendítés szabadította el. amellvel a haser- nyő' akarta nvitni.

A szél a repülőtér mellé sodorta, túl az országúton. Ügy manőverezett a zsinórokkal, hogy visszacsúszlatta

magát. Lent látta a csapatot, szétszórtan álltak, a feléje forduló kis, narancsszínű arcok szinte világítottak a zöld fűből.

/

Soha még így nem kívánta a társait, ilyen forró szomjúsággal. hogy köztük legyen. Az életöröm úgv zengett bonne, mint az ököllel vert cimbalom, tépett, meztelen húr-süvöltéssel.

A

harjgár tetejére tette az ernvőt. két lábával rú“ta el magát a peremtől. A többiek rohantak hozzá, olöl rs,.imént Ferenc. Andi egy pillanatig azt hitte. nem t"dia visszatartani a i<öno”'*lt és összeölelkezik mindegeikkel de zavarba iött s bíbelődni kezdett a hevederekkel Még azt hiszik. hogv 6 akar a Jani lenni. a nap hőse.- Hű. ahogy ott lógtál a ve-érs(k alatt, mint az akasztott ember... — Gyémánt erősen lihegett és csóválta a

fejét. — Mindent láttunk, ahogy kirántott az ernyő...

— Egy lány ugyanígy járt két éve — mondta a parancsnok. — Csak az nem bírt elszabadulni, a pilóta vele együtt hozta le a gépet.

— Ismertem azt a lányt, Tóth Marikának hívták — jegyezte meg Szi netár Sa- nyó, aztán barátságosan hátba püfölte Andit. — Be vagy biztosítva a viláabajnokság- ra. ne féli semmitől. Viszünk magunkkal mindenüvé, teleszel a szerencsemalacunk. Mert az ilven embert baltával se lehet agyonverni.

— De hogy a fenébe nyílt ki az ernyőd? — kérdezte Gyémánt.

— Ezen tanakodtunk mi

is. amikor az a lánv lejött

— terip hozzá a naran-snok.

— D® ő már s°nkinek se tudta píms-'-arázni.

— Mi-ideresetre a pofád, azt tjsripss^opson összetörted — ái’anftotta meg Szine- tár Sanvó.

— Igen? — csudálkozott Andi. — Nem is vettem észre.

— Maradt valami az orrodból? — vizsgál gáttá az arcát a parancsnok.

4as egyetemek és a különböző szintű iskolák kapunyitásával egyidőben, jelképes csengőszóval indulnak a

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében az országszerte népszerű szabadegyetemek, tanfolyamok. A szocialista brigádok és egyéb munkásközösségek, az értelmiségi-, alkalmazotti- és ifjúsági kollektívák szellemi gyarapodását szolgáló TIT rendezvények és sorozatok.

Túlzás nélkül mondhatjuk: ma társadalmunk valameny- nyi osztályát, csaknem valamennyi rétegét érintő folyamat a rendszeres tájékozódás és tanulás, az osztályok, rétegek közötti szintkülönbségek fokozatos csökkentése. Annak a folyamatnak a kibontakoztatása, amelyet a maga eszközeivel — az MSZMP közművelődési határozatában rögzített módon

— a kultúra valamennyi munkása is gyorsítani hivatott. A tudat, az ismeretek világában is fel lehet számolni a régi kiváltságok maradványait. A kívánatos társadalmi, művelődési, tudatbeli integráció azonban — sajátos módon — csak a szociális és szemléleti skála mai realitását jelentő sokféleség tudomásulvételével erősíthető. Csupán akkor gyorsítható, ha pillanatra sem felejtjük el. sőt az ismeretterjesztés javára fordítjuk a sajátosságokat és eltéréseket.

Ma talán a legfontosabb az üzemi ismeretterjesztés demokratizmusának tisztelet- bentartása. Senki ne gondolja. hogy a brigádok és műhelyközösségek munkásai nem tudják megmondani: mi érdekli őket, mire kiváncsiak? Igényeiket a műszaki- és természettudományok, a technikai-termelési műveltség körében fogalmazzák meg a legkönnyebben. A társadalomtudományok és a művészetek választékában nehezebb eligazodniuk, de ezeken a területeken is jellemezhető az érdeklődésük.

Nyitottabb füüel-szíwel ül a helyére az a munkás, akinek média volt és van ebben is véleményt nyilvánítani, kívánságait kénviselni. Nem mindenki él majd e lehetőséggel. De még a hallgató dolgozó részvételi kedvét is erősíteni fogia. ha brigádját, műhelyét, üzemét

— az ő tudomásával — szóra bírják, megrendelőként is kezelik, ha hangadó társaitól meekérdezik: müven témakörökben kívánnak tá- iékozódni, kiket akarnak meghallgatni, milyen módszerekkel (film, diavetítés, színészek közreműködése, szemléltető eszközök stb.) szeretnék az előadást színesíteni. A cél az. hogv a munkás ne feszengő vagy unatkozó vendégként, hanem

— Ha egy kicsi is megmaradt, még két embernek bőven elég lenne — röhögött Sanyo. — Ne nyúlj oda a piszkos mancsoddal, mindjárt itt lesznek a mentők, ők majd lekezelik.

A

ndi óvatosan sandított az orra hegye felé, de csak véres foltot látott. Hirtelen olvan hideget érzett a fogain, mintha az ajka is leszakadt volna.

Jött szirénázva a reptér mentökocsiia. a sofőr mellől Kállai Robi ugrott ki elsőnek, utána az orvos.

— Még azt az egvet mondd meg, mielőtt elvisznek, hogv mi a nvavalva történt ezzel az ernvővú? — unszolta a parancsnok.

— Hát az úgv volt... — kezdte Andi, de Kállai Robi

közbevágott:

— Az úgv van. hogy dumálni sokkal könnyebb, mint bizonyítani...

O

lvan kíméletlenség sütött a seprőéből, hogv Andi hirtelen elvesztette minden erejét. Kilépett a hevederekből és elindult a mentőkoesi felé. Kállai csendes, kiszámított szavai

jóleső otthonossággal, a házigazda öntudatával vegyen részt a számára rendezett előadásokon.

Azt megmondani, hogy hazánk sokszáz üzemének szocialista brigádtagjai,

munkásai, alkalmazottai milyen társadalomtudományi- közéleti-művészeti kérdések iránt érdeklődnek 1974 őszén — nyilvánvaló lehetetlenség. Ahány ház, annyi szokás, és talán ugyanannyi ízlés, vonzás, érdekeltség. Csakhogy a sokféleség mögött felismerhető egy-két — Soprontól Békéscsabáig érvényes — közös vonás is. Bizonyos például, hogy a munkás a versek és regények. filmek és drámák dolgában is elsősorban saiát élete felől tehető érdekeltté. Művészettörténeti, esztétikai, céhbeit-szaVmai megközelítés a dolgozók zömét hidegen hagyja, mert közvetlenül nem érinti.

A munkás arra kíváncsi, ami vele és családiával, muoVatársaivsl történik. A művészi alkotásokat is többnyire sorsa tükreként akaria és tiidía megismerni, érteni és lelkóh°z is közel engedni. Ebbe a keretbe azután — ha lóti-píön az élménvszerű találkozás — sok mmden helyet kanhat. Beszelni lehet a történelmi háttérről, társadalom és műySszpt össze- fövgéseiről. az irnöpiom, a fűm. a színház műholvnrob- lémáiról. A kiindoiónont azonban lebo+őlpg rnluőicf az élet., a munkások által köz- vptiooül ismert valóság.

fvet m"rf«»errpf

erősíthető a munkások közötti olvasási kedv. A jó könvv sem csak a szűkebben értett irodalmat, az úgynevezett szénirodalmat közvetíti. Dokumentumként is felfogható. ismeretet közv°ttt, világképet formál, az ember ízlését, értékrendet befolyásolta. Erre pedig mananság különösen nagy szükség volna. Hiszen mindenkit eláraszt azok ismeret és híradás. a saitó. a televízió, a rádió meaannvi műsora. Csak a válogatás k“oessé<je szerezhet könnvebbséget, biztosíthat ieazi élm^nvt. De erre csak akkor kénes az ember, ha sok mindenről — éo a legfontosabb dolgokról

— van határozott vélpménve. szilárd értékítélete. kiforrott ízlése. Mindez pedig csak a rendszeres olvasás adta műveltség és biztonság alapján feú ódik.

Régi korokban -r emlékeztetnek a művelődéstörténet szakemberei — a kasté- lvokhan. maid a nolgári szalonokban és a kávéházakban mindennani beszédtéma volt a tudomány, az irodalom és a művészet. Hozzátehetiük: a nénélet 1s létrehozta a maga

— idő és hely lehotősépoj szerint változó — fórumait:

ügy csattogtak a hátán, mint a korbácsütések:

— Mert némelyeknek még a homokban kellene csúszkálni ... És közben magyarázzák. hogy kell ernyő nélkül repülni... Mint a madaraknak ...

Ez nagyon megalázó volt. Felkapaszkodott a hágcsóra, majdnem visszaesett, a parancsnok megkapta a karját s visszatolta. A maga gyengesége mellett vasmarkok voltak ezek, baitársias vasmarkok. Hallotta a hangját is:

— Akárkivel megtörténhet Az a fő. hogy le iött.

Andi ráhanvatlott a hordágyra. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogv njnes orra. Kállai hangja beröppent a kocsiba, s ott verdesett fölötte, mint egy feldühödött keselyű:

— De Itt a csapatról van szó! A világbajnokságról! Egy halálos ugrás fejre állítja a csapatot!...

A mentőorvos is bemászott becsapta az ajtót. A motor zúgása erősödött, a kocsi ugrált. dobálta magát a gyepen.

... Megvan az orrom vagy

nincs?

a kovácsmühelyt, a malomalját, a kocsmát, a vendéglőt, a szakegyletet. A munkások és parasztok mindjg figvel- tek-ügyeltek a friss eseményekre. Ma a lehetőség, és az igény is százszoros. Műhelyben. irodában, fehér asztal mellett és családi körben gyakori — ha nem napi — téma az. amit a televízióban, a rádióban százezrek, milliók néznek és hallgatnak.

A közéleti-tudományos és művészi információ túlnyomó része napjainkban a tévé és a rádió közvetítésével jut el az emberekhez. Közismert dolog, vitathatatlan tény ez, mégis igaz, hogy közművelődésünk, ismeret- terjesztésünk nem eléggé alkalmazkodik hozzá. Elején vagyunk még csak a tévé- hez-rádióhoz kapcsolódó művelődési lehetőségek, formák és módszerek tanulmányozásának, felismerésének. Kísérletekre volna szükség. Arra, hogy országszerte keressék a tömegkommunikációs műsorok visszhangját szolgáló népi fórumok, üzemi és falusi tévékörök változatait. Azt, ami az említett hagyományokhoz is kötődik, mégis merőben új. Hiszen új a technika, és új a társadalom, amelyben létrejött és hatni képes.

Visszatére a társadalmi rétegek sajátosságaiból adódó változatokhoz: az értelmiségnek szánt szellemi szolgáltatások is több figyelmet kívánnak, mert eddig ki nem használt lehetőségeket tartogatnak.

A történelmi, közgazdasági, szociológiai, jogi stb. ismeretek körében, a művészet múltjában és jelenében eligazító tájékoztatásra aa értelmiségnek azért is szüksége van, mert ez — túl az ismereteken — világnézetet közvetít. Megkönnyíti az eligazodást hazánk és a világ eseménveiben, az aktuális társadalmi-gazdasági folyamatok, a két világrendszer közötti küzdelem értelmezésében.

Ebben pedig nagy szerep jut a humán ismeretek, az ember és közösségei, a társadalom anyagi és szellemi élete témakörében — röviden: a politika tudományos aspektusaiban — nyújtott tájékoztatásnak. Említsük most csupán a közéleti rátermettséghez szinte nélkülözhetetlen érzelmi-erkölcsi fedezetet. Ennek létrejötte és erősödése aligha képzelhető az irodalom, a film, a színház értékeinek — jól válogatott, de folyamatos — befogadása nélkül. Itt a fieve- lemébresztésben, és a köz- érdeklődésre legtöbb joggal számottartó értékek bemutatásában lehetne a TIT-nek többre vállalkoznia. Ki fog derülni, hogv fogékony közönségre talál.

Dersi Tamás

Köd gomolygott körülötte, ritkás, száraz köd, tudta, hogy ezen keresztül egész jól látják, az orvos is, a parancsnok is. Nem mert az arcához nyúlni, az a legrosz- szabb, ha az embert nem értik meg és kiröhögik.

— Van egy tükrötök? — kérdezte, de már nem figyelhette meg az orrát, a tükör a ködtől teljesen bepárásodott.

A kivizsgálással eltelt egy hét, utána még megfigyelés alatt tartották, a csapat nélküle ment Szófiába.

A

nnak az alagi ugrásnak

nem sok nyoma maradt. Az orrában a hajszálerek repedtek fel, azok vérezték össze, kívülről csak ha naevon megnézte valaki, akkor vette észre, hogy picit ferdült az orrgerinc, mintha száját elhúzva mosolyogna.

Belülről pedig... Andi néha maea is eltűnődött, miért is nem Motia különösebben. hogy Kállai Robi olvan durván nekiment. Hiszen ő a barátságát kínálta akkor, ott a Duna-parton. a szelíd, meleg estében, életre szóló, hű barátságot, ragaszkodást.