Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

1974. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mit mondanak az illetékesek? A 4-es úiiól és a szolnoki pályaudvartól Sajtóértekezlet a Köziekedé i- ét» Poeíaügyi Miniszt fiúmban Talajcsere dieózással. A zagyvarékasi Béke Tsz évente 270 hektáron végez ta­lajjavítást. A villanyszámla kicsit magas Ülést tartott a megyei tan cs vparrliaitií lmnlkáöíi A rádió hallgatói hétfőn este egyenes adásban hall­hatták a KPM-ben rendezett sajtóértekezleten elhangzott kérdéseket és válaszokat. Az adás befejezése után megkér­tük dr. Ábrahám Kálmán államtitkárt és Urbán Lajost, a MÁV vezérigazgatóját, hogy bővítsék ki a Néplap kérdé­sére adott, a rádióban szükségszerűen rövid Válaszukat.. Munkatársunk dr. Abrahám Kálmántól a 4-es út, első­sorban a szolnoki átkelő szaka'sz rekonstrukciójáról érdek­lődött. A jó hatásfokú vállalati gazdálkodás egyik közismert feltétele a termelési költsé­gek csökkentése. E költségek között szerepel — iparágan­ként változó súllyal — a termeléshez felhasznált vil- lamosenefgia ára is. A ma­gyar gazdaság 250 legtöbb villamosenergiát fogyasztó vállalatának egyesített vil­lanyszámlája például éven­te 9—10 milliárd forint. A villamosenergiára fordí­tott kiadások az egyes ve- gyiüzemek, kohómüvek ön­költségében eléri a 20—30 százalékos arányt is, míg a gép- és könnyűiparban át­lagosan éz az érték 3—5 százalék között mozog. Té­Nemrégiben miniszterta­nácsi határozat született az energiatakarékosság fokozá­sáért s ez több konkrét te­endőt is megjelölt. Ezek kö­zött alapvétő a vállalati és ágazati energetikusok szere­pének megerősítése! képzé­sük és feladataik rendszerbe foglalása. A vállalatok több­ségénél — különösen a nagyfogyasztóknál — eddig is dolgoztak energetikai szakemberek: itt most az a változás, hógy az energia- gazdálkodás javításáért — külön ezért a feladatért is A jó vállalati energetikus néni kis hasznot hajthat a gyárnak. Legnagyobb a sze­repe a beruházások megter­vezésekor, mikor akt kell mérlegelni, hogy milyen energiaforrások bol mekkora teljesítmény fogadására kell lehetőséget teremteni. Gép­beszerzés esetén az energeti­kus szaktanácsai meglntcsak aranyat — sok tízezer kilo­wattot érhetnék. Azzal, hogy Ismeri a gépek fogyasztásá­nak és teljesítményének ér­tékeit, hasznos társa lehet bármikor a technológusnak. Például annak eldöntésében, hogy égy adott termékét me­lyik gépsoron lehet a leg­jobb hatásfokkal megmun­kálni. Ilyen döntésben természe­tesen sok miiident meg kell fontolni, de mindenképpen érdemes figyelembe venni a villanyszámla alakulását is. A nagyfogyasztók számára sem azonos a tarifa például nappal, a csúcsórákban és éjszaka. Ez a körülmény is kínál variációs lehetőségét ahhoz, hogy a nap melyik szakában vonjanak be egy sok villanyáramot fogyasztó Az iparvállalatoknál négy­ezer energetikus munkája kapott most nagyobb figyel­met: a villamosenergia fo­gyasztás körülbelül 50 szá­zalékát tartják majd szem­mel. A másik 50 százalékot a közlekedés, a mezőgazda­ság és a lakosság fogyasztja el. Az igazság az, hogy eze­kén a területeken — mért a tevékenység szervezettsége a korszerű nagyiparhoz képest számottevően alacsonyabb — az iparénál szervezettlénébb, lazább az energiagazdálko­dás is. A szakemberek 15—20 szá­zalékos megtakarítás lehető­vedés lenne azonban ebből arra következtetni, hogy ak­kor elsősorban takarékos­kodjanak a kohászatban és a vegyiparban, ugyanis ezek a kiemelkedően energiaigé­nyes ágazatok egyben a leg­takarékosabb felhasználók is. A szakemberek mintegy 3—6 százalékra becsülik azt a villamosenergia mennyisé­get, amelyet a hazai gyár­ipar képes lenbe megtakarí­tani — fegyelmezettebb, szakszert bb felhaszhálással. És ennek a megtakarításnak — forintban 300—600 mil­liónak — a négyötöd részét a gép- és könnyűipartól vár­hat juk. — az igazgatók lesznek a felelősek. Ez garancia arra, hogy az energetikusoknak az eddiginél- nagyobb szavuk, cselekvési lehetőségük legyen. Tekinté­lyük növelését szolgálja, hogy bizonyos türelmi idő után csak megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek tölt­hetik be ezt a munkakört. Az összes változás részleteit — a feladat, a hatáskör, a szervezet pontos meghatáro­zásait a Vállalati énergigaz- dálkodásról hamarosan meg­jelenő rendelet tartalmazza majd. gépet a termelésbe és mikor helyezzék esetleg tartalékba. Most, hogy kormányhatá­rozat és rövidesén égy ren­delet írja majd elő az ener­getikusok feladatát, egyesek hangoztatják máris: ez — kissé — beleszólás a válla­latok belügyeibé, hiszen Vé- gülis a villanyszámlát a gyárak fizetik. Csakhogy a viliamosenergia — és min­denféle energia — nemzeti kincs. Ügy kell vele bánni, mint a közös vagyonnal. Fo- lyóinkat, tavainkat sem te­heti tönkre senki csak azért mert termel; az energiát pe­dig nincs joga pazarolni, rossz hatásfokkal elhasz­nálni. Házáhk csak számottevő energiaimporttal képes ki­elégíteni a növekvő szükség­leteket, így nálunk különö­sen fonios, hogy miképp gazdálkodnak az energiával a gyárak, hogy melinylVel nő évről-évfé ez az import. Feltétlenül jogos tehát az energetikusok pozícióit, te­vékenységük lehetőségeit erősíteni á gyárakban és az ágazati irányításban. ségét tételezik fel ebben a körben, mindenekelőtt a mezőgazdaságban és a la­kossági fogyasztásban. Ha tehát mindenki enérgetikusi komolysággal, lelkiismeret­tel gazdálkodna — kis- és nagyfogyasztóként egyaránt — az energiával — villannyal és persze gázzal, olajjal is — bizony egy többmilliérd- ba kerülő Villám őse fő mű teljesítményének megfelelő energia mennyiségét takarít­hatnánk meg magunknak — s így egy-kétmilliárd forint­tal lehetne kevesebb évente az Ország villanyszámlája. ü. F. Tegnap délután tartott rendkívüli ülésén a vb a ta­nyai lakosság helyzetéről, a megye vendéglátóiparáról és idegenforgalmáról, a sok- gyermekes családok helyze­téről, az 1973. évi tanácsta­gi jelölőgyűléseken elhang­zott közérdekű bejelentések, javaslatok megvalósításáról tárgyalt. A most megvitatott jelen­tések szerepelnek majd a megyei tanács harmadik ne­gyedévi ülésének napirend­jén. Hűtőgépgyár — Volán Olcsó, gyors, pontos Menetrendszerű luvarozás A Hűtőgépgyár még 1971- ben 5 évre szóló komplex Szállítást kötött a Volán 7. számú Vállalatiak Erre a megnövekedett fuvarigénv és a szállítások gyors lebonyo­lítása miatt vott szükség. A szerződés beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a gvár 18--2Ö százalékos termelés növekedése sem okozott szál­lítási nehézséget. Az áru közúton történő to­vábbítása azonban költség- többletet jelentett a gvámak. A költségek csökkentésére 1972 őszén úiabb tárgyalá­sok kezdődtek. Az akkori megállapodás alapján a Vo­lán két műszakban áruirá- nyító diszbécsenszolgálatot szervezett a gyárban, ahol a szállítást a Hűtőgépgyár me- netiránvítóiával közösen programozzák. Ezzel elérték a gépjárművek maximális kihasználását és a fuvarkölt­ségek csökkentését is. Ma már a szállítási költ­ségek a gvár termelési érté­kének csak eav százalékát teszik ki. A gvár összes anvag és áruszállítmányai­nak 54 százalékát közúton fuvarozzák, a többit vasúton. Ez az arány azért. ló. mert az így felszabaduló teherva­gonokba exDort-küldeménve- ket rakhatnak be. Az idei termelésnövekedés szükségessé tészi a Volán géoiárműparkiának további növelését és speciális gépko­csik beszerzését is. Mindkét vállalatnak célia az állás­idők csökkentése és a szál­lítások korszerűsítése. Ez a magyarázata annak, hoev kölcsönösen törekednek az együttműködés tökéletesíté­sére. a szállítás ió megszer­vezésére. — Bizonyos-e, hogy a töl beállta előtt a munka befe­jeződik? A szolnokiak azt is gyakran megkérdezik, hogy miért nem szerveztek több műszakot és nagyobb appa­rátust e munkáta? — A 4-es út szolnoki át­kelő szakaszának építése komplikált feladat — mon­dotta dr. Ábrahám Kálmán államtitkár. — A munkát a nagyarányú szanálás, a csa­tornaépítés és egyéb dolgok is nehezítették. Csupán a szanálás 35 millió forintba került. Közben merült fel az igény például a gyalogos aluljáróra is Szolnokon, el­sőként a vidéki városok kö­zött Nem elleneztük, hi­szen megalapozott Igény volt. de összességében jelen­tős beruházási többletet kel­lett adnunk. Az átkelési sza­kaszon elvégzett és még hát­ralevő munka értéke körül­belül 150 millió forint lesz. Több, miht amennyibe A kemencék kéménye messziről látszik. A téglák garmadáit széthordják az autók, a vonatok. Akik az agyagot bányásszák, sajtol­téit. égették — a kémények tövében maradnak. A ke­mencék füstje rájuk száll. Fulengcljen A Tégla és Cserépipari Vállalat karcagi gyára jó fél évszázaddal füstölt először. A korom akkor is a karcagi határt piszkította — a ha­szon meg a gyárosok orszá­gos szövetsége kasszájába került. Két fivér, Monöri Elek üzemvezető és Monori Imre égető szakmunkás jól ismeri a hajdani sós-paprikás ke­nyerét adó gyárat is. A „kemencés ember” á vasúti sorompó felé int: — A gyárkaputól addig állt a sor, onnan könyörög­tek az emberek, hogy ve­gyék fel őket. Én 1938 óta itt vagyok, tudom, állati munka volt. Így ni... — Mutatja, hogy milyen. — Nem fölnézni emelés közben, mert akkor megszé­dül az ember, kidől, és kivi­szik a gyárkapun. Márhogy a múltban ... — Mennyiért, mindezt? —* Hét fillér volt az óra­bér. Az üzemvezető a Nap felé fordít egy téglát. „Meózik". — Így volt. De azért most se könnyű ám! Az anyag­mozgatást meg mindig nem tudtuk gépesíteni. Sokmin­dent éppen úgy csinálunk, mint 50 vagy 7Ó évvel ez­előtt. A kemencék tetején be­szélgetünk. Alattunk 980 °C­os parázs izzik. Köhögnöm kell." A kékesszürke gázfel­hőket szinte tapintani lehet. A multimilliomos Izmos, barna asszonyka les le a kémlelőnyílásokon a kemencébe: özV. Simon Ffi- gyesné. égető szakmunkás. — Jól ég? —- Muszáj néki. Azt néz­tem, megvan-e a 980 fok, annyi kell. — Hol a niűsZet? — Á, csak Így szemmel. Négy-öt fok eltéréssel meg­ugyanilyen hosszú autópálya kerülne. Én mindezek alap­ján úgy látom, hogy az épí­tés eredményes és jó ütem­ben halad. Október elsején a helyszínen fogom felül­vizsgálni a megkötött Szocia­lista szerződések, érvényesü­lését és a befejezés mielőbbi biztosításának lehetőségét. Biztos vagyok benne, hogy az év végére a szolnoki át­kelési, szakasz rekonstruk­ciója, a legtöbb bosszúságot okozó híd felújításával együtt, elkészül. A szolnoki pályaudvarról a következő kérdés hangzott el: — Van-e remény, ponto­sabban biztosíték arra. hogy a szolnoki vasútállomás fel­újításának időarányos része — az állomásépület és kör­nyéke — a i'áros 900. évfor­dulójára. 1975 augusztusára elkészül? — A város 900 éves jubi­leumi ünnepségeire a MÁV a határidők féléves előreho­zásával fela jánlotta, hogy el­tudom a tűz színéről, hogy annyi-e, amennyi kell. — Nagy gyakorlata lehet. — Huszonöt éve téglagyár­ban dolgozom. — Talán ötéves korában kezdte?... Az én szemem meg így látja. Minden porcikája nevet: — A lányom is húszéves már, ő is itt dolgozik a gyárban. — Égető, téglahordó? — Az irodán van. — Szóval, mégsem nőnek való munka... — Én szeretem. 1966 óta vagyok szakmunkás, mindig három műszakban. Jól meg­vagyok: irányítani, táplálom, ellenőrzőm a tüzet. Meg­szoktam, aránylag meg is fi­zetik. Meg aztán... mond­tam, ezt szeretem. — Kiszámolta-e már, hány téglát égetett ki 1966 óta, amióta magára bízták a tü­zet? — Ügy hozzávetőlegesen. Kevesebbet mondok a való­ságosnál, nehogy azt higgyék, hogy nagyzolok. Úgy jó 100 millió téglát égettem eddig. Egy szép családi házhoz 27—35 ezer tégla kell. Si- monnénak tehát egy nagy­községre való „háza” vart. Néhány év múlva korked­vezménnyel nyugdíjba megy, mivel veszélyeztetett munka­helyen dolgozik. Minden itt töltött 5 év után egy év kor- kedvezmény jár. De addig még sok tégla „kiég” a keze alatt. Az öreg kemencének azonban hamarosan búcsút mond. A 150X15 méteres nagy csarnok mér elkészült. A gáz­tüzelésű kemencét most épí­tik. A közéi 60 millió fo­rintos rekonstrukció jó ütem­ben halad. Tavaly három ke­mencével 40 millió téglát égettek ki, az úi, ma.idhogy egyedül „elbír” ennyivel. Legfőbb Ideje, hogy meg­valósuljon a rekonstrukció, mert a téglagyári munkák egyes fázisaira már úgyszól­ván nem lehet munkaerőt kapiii. A behordok A behordok a szárító szí­nekből csűszfatókon tolják be a téglát a kemencébe. A szabadban esetleg míuusz ló készíti az átmenő pályaud­vart, a felvételi épületet p három aluljáróval, a távköz­lési és biztosítóberendezése­ket. a rendelkező állítóköz­pontot, a szerel vény tárolót, az elektromos és gőzenergia ellátást, a peronfeljárók le­fedését, az állomási előtér rendezését — mondotta Ur­bán Lajos, a MÁV vezérigaz­gatója. — Az építési munká­kat speciális vasútépítési anyagok hiánya nagy mér­tékben hátráltatta. Ez mint­egy háromhónapi lemaradást okozott az átmenő pályaud­var és a biztosítóberendezé­sek építésénél. A lemaradás ledolgozása — tekintettel ar­ra. hogy á pályaudvar épí­tése nagymérvű éiiel-nappali vágányzárokkal jár >— a vasút Szolnok térségére há­ruló, rendkívüli nagy mérté­kű, szállítási feladatainak teljesítése mellett nagyon gondos, mindenre kiterjedő szervezési munkát kíván. A vállalt feladatok teljesítésére, a problémák megoldására, a beruházó és a kivitelező fe­szített ütemtervet készített, amelvnek eredményeként a MÁV a felajánlott létesítmé­nyeket 1975. augusztus 20-ra felépíti, ezzel kötelezettségét teljesíti. B. A. fok van, a kemencékben pe­dig plusz 60 fok. Németh Ignác, a behordok brigádvezetőjé 48 évés. Törzsgárdatag, brigádja a gyár egyik oszlopa. — Hány téglát fog meg naponta? — A kisméretűből 7—8 ezret. — Julott-e már magának a téglámilliókból? — Persze. Tavaly előtt kész lett a házam, de már nagyon kellett, a gyerekek miatt. — Hány családja van? — öt. De kettő már kire­pült. Már nagy. — Könnyebb lesz... — Ném panaszkodhatok: négy. négy és fél ezer forin­tot megkeresek. Bírom, jól bírom. — Hány mázsát emel na­ponta? — Mázsát?! Naponta 18—■ 20 tonnát. Valakinek ezt is csinálni kell. mert ha nem, * a több), miből építkezne? A kihordok Ök a kiégetett téglát rak­ják ki. 50—60 fokos hőség­ben dolgoznak. A meleg ke­mencéből tolják lu a kocsit a szabadba. Monori Elek üzemvezető jót ismeri ezt a munkát is, — része volt benne. “* Nagyon kíméletlen r-un- ká. de mégis, akik ide iöh- nek, ittrasadnak. Legalább is a többség. Pedig elgnndol- kódik az ember: ha fc' HU a Fáz. áz építőket ürtnePllk. azokról beszélnek, de a tég­lagyári emberekről nemigen. Nem panaszként mondom, mert csinéliuk. tudiuk. hogv miiven szükség Van az éní- tőám-agra, dehát így Van. Maid ... — Májd? — A rekonstrukció után sok minden másképp lesz. Az új kemencéből embéri kéz érintése nélkül jön ki a tégla. Ég és föld. Tiszai Lajos A szakemberek tekintélye iVem a vállalat belügye Lehet egykét milllárddal kevesebb Kémények alatt

Next

/
Thumbnails
Contents