Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember 15. A felkínált ajándék lázbahozta Bujkóé- kat. Az asszony mégegyszer elolvasta a levelet, amit a pesti rokonok írtak, azután behúzta az urát a szobába. — Nézd csak, apa! Ha kidobhatjuk ezt a nagy, rozoga asztalt... És helyébe tesszük az újat... — N.anaJ Az se új, amit a sógornéd ad. Csak jobb, mint ez. — De mennyivel jobb és modernebb! És milyen szén! Hiszen láttad te is. nem egyszer. Kinyitható, összecsukható. Több helyünk is lesz, behozhatjuk a verandáról a másik virágállványt... — A rózsafákat nem hoznád be az udvarról? — kérdezte gúnyosan Bujkó. De látszott rajta, hogy ő is örül a lakás szépülésének. Kezével megmozgatta a nagy, ovális asztalt, ami a két végén alányomott székekkel együtt az olajkályhától a régimódi ebédlőszekrényig nyújtózott, s itt is — ott is csak egy keskeny utat hagyott szabadon. A fényes lap imbolyogni kezdett a recsegő. hengeres lábakon. —' Ez már csak tüzelésre való — mondta Bujkó. — Ha ráülnék, összerogyna alattam. Pedig nem vagyok több ötven kilónál. — Most már összerogyhat, annál könnyebben hasogatod fel. Elfőzök vele a konyhában négy-öt napig. — Egy hétig is, meglásd. Lesz egy kis szag a politúrtól. dehát azt el lehet viselni. Bujkó arca felderült arra a gondolatra, hogy megtakarítanak egy heti tüzelőt. De mindjárt árnyék borult rá. Balkezébe fogta az állát, s maga elé meredt. — Igenám, de az új asztalt haza is kell hozatni. Harminc kilométer... A te- hertaxi sok pénzbe kerül. Az asszony valahonnan nagyon magasról zuhant le. — Látod apa, erre nem gondoltam örömömben. Mit kérhetnek azért a taxiért? — Mit? Akármennyit, mindegy. Ügy számolják ki a viteldíjat, hogy az üresjáratot is meg kell fizetni. Tőlünk a vállalatig. Ez pedig már... az én nyugdíjamból nem telik ki. — Akkor hát ml lesz, apa? Jaj Istenem, az a gyönyörű, modern asztal! Már annyira beleéltem magamat.. Te! Talán a Koiász-gyerek megtenné, hogy hazahozza. Annyit jön megy a gépkocsijával. .. A sok feketefuvar közt könnyen elmenne ez is. Meg azután harminc esztendeje vagyunk szomszédok a családdal. Ismerjük karonülő ideje óta... Hiszen annyi külön fuvart vállal! — Erről nem beszélhetünk. Mindenki tudja az utcában, de felemlíteni... Kiátkozna bennünket a világból! • — Nem mondtam, hogy említsd. Isten őrizz! A szomszéddal legyen jóba az ember. Csak kérjed meg szépen, apa... Te tudsz a nyelvén. .. Talán... Talán még ingyen is hazahozza. — Nem szívesen kérem én ezt az Andrist... — morogta Bujkó. — Nagyon elszokott az már mitőlünk... Hónapszámra színit se látom. — Dolgozik az. mint a megszállott... A legtöbbször késő este jön haza. Isten tudja, mire gyűjti azt a sok pénzt — mondta az asszony. — Dehát ez az ő dolga. Nekem az a fontos, hogy az asztalt... — Jól van. ha hazajön, átmegyek hozzá. De azt ne is reméld, hogy ingyen... Nem olyan fiú az. Bujkóné a nyitott ablakhoz ült, a fehér csipkefüggöny mögé. Izgatottan lesett ki az üres utcára. Ahányszor nyílt egy ajtó, vagy megzör- rent a száraz göröngy a biciklik kereke alatt, nvúitott nyakkal, kíváncsian kijjebb hajolt. — Dobaiék jöttek meg a vasútról... Megy haza a Csurogi lány.. .• Indul már a Kevéék menye szomszédolói... — súgta visszafordulva íz urának, aki megszokásból téli helvén ült. a kálvha- tugban. Félhétkor nagy dübörgéssel teherautó állt meg a harmadik ház előtt. — Hazajött a Kotász-fiú, méghozzá a kocsival — mondta izgatottan Bujkóné, mintha csak 6 hallotta volna a nagy durrogást. — Ismét kilesett a függöny résén. — Ponyvával takarta le.. 1 Ki tudja, mi van alatta... — Nincs nekem ahhoz közöm ! — vágta rá Bujkó kedvetlenül. — Nincs, nincs, persze, hogy nincs! — duruzsolta az asszony hízelegve. — vNe- ked csak annyi a dolgod, hogy menj át hozzájuk és kérjed meg... Mégis csak ismerjük pólyáskora óta. Bujkó várt egy kicsit, azután nyakára csavarta a sálat. fejébe nyomta a sapkát. Kistermetű volt, hatvannégy éves létére már kiszáradt és gyönge, akár egy aggastyán. A gondosan ápolt kiskert salakos ösvényén kiment az utcára. Izgatottan nyomta le a Kotászék szép házának kilincsét. Végigment a kerten. ami sokkal nagyobb és szebb volt az övékénél. Ritkán járt itt, az öregekkel legtöbbször a ház előtt, az utcán beszélgettek. Azok visszahúzódók lettek az utóbbi években, ők meg nem akartak tolakodni. Érezhetően ezzel a tartózkodással védték az otthonuk bejáratát. Emögött az a gyanú bújt meg, hogy mindenki azt lesi, mijük van, mit gyűjtöttek össze. Bujkó ámélkodva pillantotta meg a modern, ernyős hinta-ágyat és mellette a színes, ösfze- csukható székeket. A konyhaajtó kinyílt és a két öreg kilépett a verandára. Csodálkozva nézték a sovány, sapkás kis embert, aki elmerült a hintaágy szemlélésében. Sem az arcuk, sem a •hangjuk nem volt barátságos. mintha a váratlan szomszédi látogatás, s a leplezetlen bámulat valami alattomos támadás lett volna a tulajdonuk ellen. — Már megnézzük, ki jön ilyen későn... — Én volnék..Tőlem nem kell megijedni — felelte Bujkó. A tréfa erőlte- tetten hangzott, mert attól, ahogyan Kotászék a magas verandáról lenéztek rá, elveszítette a biztonságát. — Az a hinta a fiataloké. .. ök vették maguknak kéz alatt — mondta az öregasszony kedvetlenül, beideg- zett védekezéssel, hogy a vagyon látható, le nem tagadható tárgyainak értékét kisebbítse. — Jól jártak vele. Merthogy egészen újnak látszik — válaszolt Bujkó. Kedélyes akart lenni, de a hízelgésnek szánt dicséret valahogyan rosszul sült el. Látta az öregek arcán. Mindkettőjüké elsötétült, mintha fejükre olvasták volna a hazugságot. — Andrissal szeretnék beszélni. Csak azért, hogy egy kis szívességre... — magyarázkodott Bujkó bátortalanul. — Tessék, csak, tessék. Itt van éppen a konyhában.. — felelt Kotász. Kezével invitáló mozdulatot tett. de az arca nem engedett fel. Elő- rement. nyomában az asz- szonnyal. De mire Bujkó meg-megállva fellépdelt az öt lépcsőn és benyitott a konyhába, már egyik sem volt ott. A szobába vezető ajtót énpen akkor csukta be belülről egy erősfogású kéz. A fiatal Kotász az asztalnál ült. s egy hosszú kötél csomóit boaózta ki. — Jóestét. Andris! Bujkó maga sem tudta miért, nem mondott szer- vuszt. mint máskor, ha nagyritkán találkoztak. S mindjárt utána visszafoghatatla- nul tört ki belőle a csodálkozás : — Azt a... Ez aztán igen! Egvízben. amikor műhelybeli barátját új lakásában, a lőrinci lakótelepen meglátogatta. akkor 'látott ilyen konvhát. Beépített bútorokkal lakkos villanvtflzhellvel, kétrészes mosogatóvályúval. Hogy került ide ez a berendezés. meg a rózsaszín csempe a falakra? Ennyire észrevétlenül? Igaz, Andris olykor a teherautóján jött haza és nemegyszer beállt vele az udvarra, a kert előterébe. .. Mindebből a nagy átalakulásból kívülről csupán annyi látszott, hogy Kotászék bevezettették a vizet a házba, csapból folyatják, akár a pestiek. Már nem szaladgálnak kannákkal az utcai kútra. . — Tessék csak... Foglaljon helyet, Feri bácsi — mondta a szélesvállú, barnaarcú fiatalember. Csak egy pillanatra nézett fel. s észrevette, a sápadt. szemüveges arcon a szétömlő, szinte gyermeki ámulatot. Sötét szemöldökét összehúzta, s hangját, mint valami tilalmi karót emelte Bujkó és a konyhai látnivalók közé: — Halljam csak, miféle szívességről lenne szó? „Nicsak, már tudta, az öregek sebtében elmondták neki. .— gondolta Bujkó. „Vajon ő parancsolta be a szüleit a szobába?” — Egy asztalt kellene hazahozni. Pestről, a Nefelejts utcából. Nem ingyen kívánom. .. Megfizetném. Gondoltam, hogy te, aki annyifelé jársz a kocsival... — Arra járok, amerre a szállító vállalattól küldenek... — vágott közbe a fiatalember és rávillantotta az idős emberre barna szemét. — A Nefelejts-utca felé nem jársz? — kérdezte Bujkó. Tréfás színt akart adni a hangjának, de ez nem sikerült. A kemény figyelmeztetés elgyávította. — Ha muszáj, akkor járhatok — szólalt meg a fiatalember. — De üljön már le, Feri bácsi, minek áll, hát hiába kínálom? — tette hozzá bosszúsan. Az első, burkoltan reményt nyújtó mondat felderítette Bujkót, de a második felkarcolta a büszkeségét. Érezte, azért nyomták le a székre, hogy ne vizsgálódjon tovább, hagyja a beépített szekrényeket, a szikrázó csempét. De elnyelte a sértődöttségét, hogy tovább nyomulhasson előre, a cél felé. — Az bizony jó lenne, ha arra járnál — mondta óvatosan —, mert nagy szükség lenne arra az asztalra. A miénk már ósdi, elfoglalja szinte az egész szobát és rokkant, ha rákönyökölünk, félő, hogy összeroskad. Nagy szívességet tennél nekünk fiam, ha... — Sokat kockáztatnék én avval — szólt közbe a fiatalember. Nem nézett fel, egy csomót feszegetett a kötélen. — Ha egy rendőrnek véletlenül eszébejut, hogy igazoltasson és az asztalt nem találja a fuvarlevélben, hát megnézhetem magamat. — Megfizetem — szólt közbe Bujkó gyorsan, mintha a kockázat említése csak ezt a szót húzhatta volna ki belőle — mondtam már, hogy megfizetem. — „Hát a többi, ami nincs benne a szállítólevélben? Amiatt nem aggódsz?” — gondolta. — A világért sem kívánnám él ingyen — mondta azután hangosan. — Mit kóstálna az a kis kockázat? — fűzte hozzá a régi ismerős, a szomszéd bizalmas cinkosságával. hdgy ezzel az emlékeztető hanggal is hasson az ár megállapítására. Kis szünet következett. A fiatalember nem hagyta abba a munkát és a fejét sem emelte fel. — Kétszáz forint — mondta azután közömbösen, de nyomatékkal. — Kétszáz forint? — Buj- kónak elállt a lélegzete. — De hiszen öt-hatszáz forintért már új asztalt is vehetek. ha nem is il''<ar’ jót, mint amüyei >. — Hát akkor vegyen újat! — vágta rá a fiatalember. — De azt is haza kell hozni. — Ránézett a kistermetű, ösz- szeszáradt emberre. Tekintete hideg volt és kemény, mintha most látná először. — Én úgy ötven-hatvan forintot gondoltam, hogy meg- vall.jam az igazat... — motyogta Bujkó bátortalanul. — ötven-hatvan forint! — A fiatalember felrántotta vaskos állát. Hideg tekintetében bosszúság és szemrehányás villant. — Mit lehet manapság ennyiért kapni? Semmit! Mondja csak meg, mit lehet! — Nekünk kettőnknek kétnapi koszt! Nekünk nagy pénz az is! — mondta önkéntelenül Bujkó. Hangjában ingerültség rezgett. Haragudott magára, hogy ezt kibökte, mert úgy hatott, mintha sajnálatot akarna kicsiholni Andrisból. — Az már nem az én bajom. how maguknak ennyi pénz is számít. Ha Aranka néni is dolgozott volna, mint az én anyám, most ő is kanna nyugdíjat. Kettő több, mint egy, nem igaz? — Az én feleségemnek mindig gyenge volt az egészsége. Jól tudod, az orvos tiltotta el az olyan munkától, amit nem végezhet a szabadban — felelte Bujkó. Érezte, hogy a vér felszáll a fejébe, s háta az ing alatt átnedvesedik. — Az is munka, hogy gondozza a kertet tette hozzá elszorult torokkal. — Főzeléket,, savanyúságot pénzért soha nem veszünk. Meg a háztartás... Nem ül ő ölhetett kézzel. Sokat kell pihenni neki, ez igaz. De azért többet hoz be így, mintha teszem azt, ezeröt—ezerhatszázért... — Ez nem az én dolgom, csak úgy megemlítettem — vágott közbe a fiatalember. De érezni lehetett a hangján, hogy az érvelés nem győzte meg. Ettől Bujkó halántékán erősebben kezdtek verni az erek. Mindenkinek más a sorsa, meg a... Teszem azt, a te apád erősebb volt nálam, többet bírt, több pénzt hozott haza, magasabb nyugdíjat kap. Ebben a pillanatban meg-’ nyílt a szobaajtó. De éppen csak annyira, hogy a fiatal Kotászné kiférjen rajta. „Titkolják, mijük van, valahogy be ne lássak — gondolta Bujkó. — Lehet, szép csendben a belső bútorzatot is kicserélték. Ki tudja, mi minden került ki a ponyva alól. meg mit hordtak el észrevétlen hazulról.” A fiatalasszony köszönt, de nem ült le. Állva maradt, mint az őr az őrhelyén, szemében leplezetlen, gyanakvó kíváncsisággal. Jelenléte az urát visszatérítette a kiindulási ponthoz: — Szóval kétszázban megegyezhetünk. Annyiért hol- nap-holnapután, ahogy időm engedi, elhozom az asztalt. Andris emelt hangon, megfontoltan beszélt, hogy a felesége, akit ott érzett a háta mögött, tisztán megértse, miről folyik a szó. — Legfeljebb százast.. 1 annyit tudok adni, mert több már a megélhetés rovására menne... — mondta Bujkó. A kérő hangsúllyal még inkább kiszolgáltatta magát Nagyon szerette volna, hogy meg legyen az Aranka öröme. — Hát arról én már nem tehetek. — A fiatalember megvonta a vállát. — Nekem meg az én megélhetésem a fontos. Mindenkinek a magáé, nem igaz? Bujkónak felelt, s egyúttal a feleségéhez is szólt, aki továbbra is hallgatott, de csendje és az ő szavai valami nagy és mély egyetértésben olvadtak össze. — Éppen ezen a szállításon akarsz meggazdagodni? — kiáltott fel Bujkó, mintha a szó és hallgatás egyformán megszúrta volna. Halántéka újra lüktetni, zúgni kezdett. — Hiszen te úgyis... — Mi az, hogy én úgyis? Andris felkapta a fejét. Elsőízben hagyta abba a munkát. Szeme kifejezéstelenül, mégis fenyegetőn meredt a szikkádt, szürkeborostás arcra. Bujkó érezte, tudta, hogy most mindhárman a fekete fuvarokra gondolnak. Ha kimondja ezt a két szót. abból rettenetes, mi lesz. Örökös pletvka. ádáz harag, izgalom. S most, ebben a pillanatban talán ordítozás, tett- legesség, utcát felverő botrány. .. Mindenképpen ő húzpá a rövidebbet. Hiszen bizonyítani semmit nem tud, s még ő lenne a rágalmazó. — Már úgy értem, te úgyis sokat furikázol, és így nem esne nehezedre... — motyogta a teljes vereség érzetében tehetetlenül. — Kétszáz forint az ára, Bujkó bácsi, olcsóbban nem megy egy fillérrel sem. Nekem sem engednek el semmit a szabott árból a Közértben — mondta a fiatalember keményen. — Ha ennyit megér maguknak, akkor nagyon szívesen. Nem vállalhatom kétszáznál alább. — Hogy a fene enné meg ezt a büdös világot — morogta Bujkó míg hazafelé igyekezett a sötétedő utcán. A jó asztal elvesztésén túl még az a szégyen is égítte, amire most eszmélt rá. Andris nem hívta be a szobába. A konyhában ültette le, nehogy elhordja a hírét, mit látott odabenn. Pedig ő nem tartozik a naponta vendégeskedő szomszédok közé. akiknek jó a konyha is. Évek óta nem ment át hozzájuk, mindig csak a ház előtt... Dehát aki gazdagszik, az mind ilyen titkolózó. Mégis, leginkább a kétszáz forint izgatta fel. Megmutatta a fiatalember senkinek- semminek nem engedő kemény akaratát, amivel megállíthatatlanul tör egy számára tisztán látható cél felé. Lehet, sokat kockáztat, amikor használja az autót. Ki tudja, miféle összeszövet- kezés teszi ezt lehetségessé! De talán joga van hozzá, kibérli, megfizet érte. Azt csak ő tudja. De akár így van, akár úgy, egyetlen forintot, egyetlen fillért nem enged el, inkább elszakítja azt a láthatatlan szálat, ami őket több, mint harminc esztendeje összeköti. És nemcsak ő, hanem a szülei is... S mintha ezzel valami megnevezhetetlen, de értékes dolgot tettek volna tönkre, valamit, aminek az elpusztításával megalázták, s szinte meglopták őt meg a feleségét — Bujkó a kifosztott- ság és tehetetlenség keserű szájízével nyitott be a háza ajtaján. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában most jelent meg Fahmi Dzsihangir könyve. A Török Köztársaság fél évszázada. A könyv ennek a jelenlegi nemzetközi események szempontjából is érdekes országnak forrongó öt évtizedét, új arculatának kialakulását ismerteti. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Darvas Jóizsef művei sorozatban megjelentette a nemrég elhunyt író egyik korai regényét, melynek címe Elindult szeptemberben. Ugyancsak a kiadó gondozásában látott napvilágot Koróda Miklós: Bolondok tornya, az Olcsó Könyvtár sorozatban pedig Lion Feucht- wanger Simone című regénye. melyhez Pók Lajos írt utószót. Királyhegyi Pál: Csak te! És ők címmel megjelent kötete újabb karcolatéit. novelláit, valamint A becsület nem szégyen című komédiáját tartalmazza. Ur- bán Ernő riportkötete, a Világunk varázsa is most került a könyvesboltokba. Harmadik kiadásban jelent meg Gergely Sándor könyve, az Achrem fickó és a Hidat vernek című regényekkel. Űjból megjelent Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony című történelmi regénye, a Diák- könyvtárban pedig Az aranyember. A Déry Tibor munkái sorozatban két kötetben látott napvilágot híres regénye, A befejezetlen mondat. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó is több érdekes újdonsággal jelentkezett. A népszerű Búvár zsebkönyvek sorozatában jelent meg Pa- tay László: Vadak című kötete. Halász Zoltán érdekes útikönyvének a címe: Képeslapok Amerikából. Kovács Ágnes válogatta és szerkesztette. Reich Károly illusztrálta a második kiadásban megjelent szép meséskötetet: Icinke-picinke a címe és óvodásoknak tartalmaz népmeséket. Ismét megjelent Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regénye; a Grimm mesék válogatása; Mikszáth Kálmán könyve, A beszélő köntös; Palotai Boris Örök harag című könyve, mely gyerekeknek írt történeteket' tartalmaz. Würtz Ádám illusztrációival. Valentin Katajev: Hétszínvirág című meséjét Hincz Gyula, illusztrálta. A Műszaki Könyvkiadónál jelentek meg — második, javított kiadásban — a személygépkocsi-vezetői vizsga tesztkérdései; Frölich János szakkönyve Hidegkötések az elektronikában címmel került a könyvesboltokba. Az Akadémiai Kiadó a Nyelvtudományi értekezések sorozatban jelentette meg Kemény Gábor: Krúdy képalkotása című könyvét. Ugyanebben a sorozatban adták ki Havas Ferenc: A magyar, a finn és az észt nyelv tipológiai összehasonlítása című füzetet, továbbá egy vaskos kötetet. Jelentéstani stilisztika címmel. Ez a magyar nyelvészek második nemzetközi kongresszusának előadásait tartalmazza. Érdekes kultúrtörténeti dokumentum Szemere Gyula most megjelent nyelvészeti tanulmánya, Az akadémiai helyesírás története 1832—1954. Pór Anna műve, Balogh István és a XIX. század elejének népies színjátéka, az Irodalomtörténeti füzetek sorozatában került kiadásra. A nyelvtanulók munkáját segíti a sokadik kiadásban megie- lent Német—magyar kéziszótár és a két kötetes nagy Német—magyar szótár, mindkettő Halász Előd szerkesztésében. A népszerű miniszótárak legújabb kötete Havas Lívia Magyar—német miniszótára. A Terra gondozásában jelent meg a Magyar—bolgár (bolgár—magyart útiszótár. Két fontos ipargazdasági mű is napvilágot látott. Az egvik Mód Aladárné—Kozák Gyula: A munkások rétegződése, munkája. ismeretei és üzemi demokrácia a Dunai Vasmű két gyárrészlegében, a másik Kiss Tibor: A szocialista nemzetközi vállalat. Bihari Klára: Az asztal jaaocoooooooo20Docoaooooooo<aoyxoooaooxoooooooooooooooooooooooooxioocoax<x.'i DONÁTH GYULA RAJZA
