Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
ini. szeptember 13. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 7 Történelmi lecke — élő közvetítésben Múzeumok új típusú közművelődési tevékenysége Emlékszünk Móra. Ferenc tündér! ásatási történeteire? A parasztemberek, napszámosok mondásaira a feltárt sírok előtt? A természetes, józan eszükre, ahogy egy-egy Móra által elmesélt históriai tényre reagáltak? Fájdalmas derűvel írt róluk Móra; mindig emlékeztetve arra, hogy a tudatlanság nem az egyszerű emberek hibája vagy mulasztása, hanem az osztályé, amely ilyen sorban tartotta őket. ő maga — a régész és az Író — nem sokat tehetett a felvilágosításukra; egyedül volt, örült, ha a múzeum szegényes pénzéből arra futotta, hogy felfogadjon néhány ásatási munkást. Amit a múzeumi ismeretterjesztésről gondolt. — az terv és írás maradt. Gyönyörű terv és gyönyörű írás — megtalálható a köteteiben —. de valóság akkor nem lett belőle. A magyar múzeumok a felszabadulás óta rendkívül sokat tettek a tömegek történelmi ismereteinek gyarapításáért. Kitűnően rendezett tárlatokon mutatták be a korábbi és a mai ásatások leletanyagát, előadássorozatokat tartottak, múzeumi baráti köröket szerveztek. kiadványokat bocsátottak közre — egyszóval kilépték a múzeumok falai közül. Sőt, nemcsak a szakemberek eredményeit tétték közkinccsé, ösztönzést adtak helytörténeti gyűjtemények létesítésére, s az ösztönzésen kívül pénzt is és szakszerű tudományos támogatást. Ennek — valamint a helyi tanácsok áldozat- készségének — köszönhető, hogy szerte az országban mind több értékes helytörténeti gyűjteménnyel találkozhatunk, amelyeknek anyaga a látogatók örömére, tanulságára szolgáL De ez még mindig kevés. A múzeumok — mondjuk pontosabban: sok múzeum — felismerte, hogy ha tömegeket akarnak „bearatni” történelemismertető tevékenységűkbe, ahhoz még nagyobb erőfeszítésekre, új formákra és módszerekre van szükség. Az elmúlt években már kibontakozott egv-egy új kezdeményezés, s nagy lendületet adott a munkának a közművelődésről szóló párthatározat és a helyi pártbizottságok, tanácsok, közművelődésért felelős intézmények szorgalmas ösztönzése. Rájöttek: nem elég, ha bármilyen közérthető formában és nyelven kibocsájtott Ismertető füzetekkel és kész tárlatokkal sietnek a múzeumi tevékenységben eligazodni kívánó emberek segítségére. Az élményt semmi sem pótolja; s a személyes kapcsolatot sem. Más dolog, ha egy új ásatásról előadást tartanak a régészek, — s megint más, ha bemutatják, a helyszínen magyarázzák s így a látogatók és az érdeklődök élményévé teszik. így kezdte meg a közelmúltban a Baranya megyei, a Veszprém, a Somogy megyei, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a székes- fehérvári István király Múzeum — s még több másik — az ásatási-műemléki séták rendezését. Mi a lényege ezeknek? Bemutatják: milyen történelmi isme- retkiegészítéssel szolgál az ásóval „vallatott” föld. Mindezt az ásatások színhelyén, az ásatások alkalmából, ahogy szaknyelven mondják: ..in situ”. Előfordul, hogy egy-egy érdekesebbnek látszó temetőrészlet, sír szakszerű feltárásával Várnak addig, amíg kellő számú látogató-részvevő összejön (nem „véletlenül”, járókelőkből verbuválódva, hanem rendszerint a körzeti művelődési ház szervezésében), s akkor látnak munkához. A régész közben magyaráz, bemutat, ismertet. Beszél a korról, amelynek emlékéit felfedezték, beszél arról, milyen népek éltek akkor azon á tájon, hogyan éltek, mivel foglalkoztak. miért harcoltak, milyen volt a társadalmi berendezkedésük. Egyszeriben érthetőbbé, felfoghatóbbá válik így a régész munkája. Hogy nem „halottkeresés” az. meddő forgatása a gyakran sokáig hallgatag földnek. — hanem a múlt megismertetésére való fontos tudományos tevékenység. S miközben az alkalmi hallgatóság „részvételével” dolgozik, kultúrák, népek életével ismerteti még a figyelmes nézőket. Szóba kerülnék művészettörténeti, irodalomtörténeti vonatkozású témák, — a szabadtéri Oktatás így komplex jelleget is ölt; tanulságossá, sőt szórakoztatóvá válik. Szemléltetésképpen hadd számoljunk be röviden egy Ilyen élményről. (Szom- bathy Viktor közölt róla elsőnek beszámolót a Magyar régészet regényé-ben.) Romhány ban, Nógrád megye délnyugati csücskében a Cserhát hegység halmai között mocsaras lapály húzódik: a Lókos patak völgye. Itt, Romhány mellett vívta meg Rákóczi Ferenc egyik nagy csatáját Schiekíngen osztrák tábornok hadaival. Ha végigjárjuk — mint ahogy a Nógrád megyei múzeum munkatársának vezetésével végigjártuk — a csatamezőt, azonosíthatjuk a látványt a Lókos patak háromnyílású hídján, megvannak a hadi utak nyomai, a közeli dombot a csata- vesztés óta hívják Vészhegynek, — egyszóval végigkövethető a csata lefolyása, így is volt; a vezető megmutatta az egykori térképek másolatait, felolvasott leírásokból, kalauzolta az érdeklődőket a Galgaguta felé vezető út egy rövid szakaszán (errefelé vonultak vissza a kurucok), megmutatta a Szátok község határában, a mai műút mellett levő oszlopot, amelyet a szabadságharcosok emlékezetére állítottak fel. Flő történelmi lecke volt. Ilyesfajta modell szerint változtatják meg ismeretterjesztő-közművelő tevékenységüket manapság a múzeumok. Csaknem mindegyikben akad lelkes munkatárs, akinek nemcsak a tudományos munka öröm, hanem az emberekkel való találkozás, az előadás, az „archeológiái vezetés” Is. Mind több ilyenre van szükség, hogy a történelmi Ismeretek széles tömegek kincsévé válhassanak. T. L Az emberi cselekvés lehetőségeit kutatom Beszélgetés Kosa Ferenc filmrendezővel JCós* Ferenc első filmje, a Tízezer nap a eannes-1 fesztiválon elnyerte a rendezés diját, a Dózsa-film közönségsikert kőzett, a Nincs idö-t vitatta a kritika, s most legfrissebb alkotása. a Hószakadás adott alkalmat az interjúra. — A filmekről és a közönségről szeretnék beszélgetni. — Szívesen, de előre bocsátom, hogy én csakis a cselekvő filmekben vagyok illetékes. — Ezt hogyan kell érteni? — Kissé leegyszerűsítve a kérdést arról van szó. hogy számomra a művészet tulajdonképpen elkötelezett gondolkodást jelent. Töprengést a mi világunkról. Természetesen az elgondolkodtató. vagy az úgynevezett súlyos filmek sem nélkülözhetik a közönséget Éppen ezért olyan filmeket szeretnék csinálni, amit megértenek az egyszerű emberek is. Nem keresem a bonyolult, avantearde formákat, a rejtjeles dialógusokat, közérthető gondolatokat fogalmazok meg, de anélkül, hogy a filmek tartalmát felhígítanám. Én nem hiszek a magas művészet fogalmában, számomra mindén művészet eleve demokratikus. —■ A mozikban nagyon sok a nyugati kommerszfilm. Es Sikerük van. — Ezek a filmek sajnos leszoktatják az embereket a gondolkodásról. Őszintén szólva én félek tőlük. A szórakozást persze én is szeretem. de azt már veszélyesnek tartom, ha egy film úgy csinál. mintha komoly dolgokról beszélne, miközben sekélyei. Érdemes itt megjegyezni azt is, hogy míg a silány művészet kirekeszti a művelt közönséget, addig az igazi művészet mindenkire hatással van. még a legegyszerűbb emberekre is. — Ha már itt tartunk, megkérdezem: mi a véleménye a közönségről? — Nekem csak jó véleményem lehet. Eddig bemutatott három filmemet két és fél millióan nézték meg idehaza. Ez jó eredmény. A Dózsá-filmnek, az ítéletnek egymillió nézője volt. És ha ehhez még azt is hozzáteszem. hogy filmjeimet negyven ország vásárolta meg, igazán nem panaszkodhatom a közönségre. A statisztikán túl persze az is lényeges, hogy a közönség átvegye az alkotók gondolatait. Számomra ugyanis nem äz önkifejezés lehetősége a fontos, hanem az. hogy az emberi közösség is megértse saját sorsát. Én sokat iárok ankétokra. így gyakran találkozom a nézőkkel. Ezeken a találkozókon azt tapasztalom. hogy a közönség érti a filmet és követi az alkotók mondanivalóját. — Hogyan határozná meg filmjeinek visszatérő mondandóját? — Tulajdonképpen a cselekvés lehetőségeit kutatom. Nem az egyén, hanem a közösség oldaláról vizsgálom ezt a témát, mert vallom, hogy a szabadság lehetősége egybeesik a társadalmi cselekvés lehetőségével. Az ember ugyanis olyan mértékben szabad, ahogyan tenni tud másokért. — Napjainkban mi a legizgalmasabb filmtéma? — A szabadság és a békeakarat megfogalmazása. Legalább is én ebben hiszek. Hiszen erről szól legúiabb filmem, a Hószakadás is. — Ha nem ydvaríaskodik. megkérdezem: mi a véleménye a kritikáról? — Nem ucjyariaskodom. Azokat a kritikákat szeretem, amelyek arra ösztönöznek. hogy iobb filmeket csinállak. Nem szeretem. ha dicsérnek — nem azért dolgozom — de még kevésbé szeretem, ha a kritikus mellébeszél. A Nincs idővel kapcsolatban sajnos ez történt. Én az embert helytállásról próbálok gondolkodni és a kritika ezt nem akarta észrevenni. M, U DONATH GYULA RAJZA r Gál Vera gobelinjei a Damjanich Múzeumban Fiatal iparmű vésanő első ielentősebb bemutatkozásának biztosított teret a Dam- ianich Múzeum földszinti kiállítóhelyiségeiben. A rangos tárlatot, amelynek megrendezését és megnyitását dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató la vállalta, szeptember hónapban tekinthetik meg az érdeklődők. Gál Vera 1966-ban végzett az Iparművészeti Főiskola textiltervező tanszékén, ahol Gerzson Pál volt mestere. Kezdettől fogva a szövött technikákkal elérhető művészi hatások, hangulati lehetőségek érdekelték. Maga is sző. ő készítette a kiállítás egyik legszebb darabiát a Nemzeti Galéria tulaldoná- ban levő. 310X160 cm méretű „Hainal az erdőben” Című gobelint. A kifelező egyszerűségében, elegáns szín- kult.úráiában megragadó fali- szónvég a szarvassá változott fiúk legendáiét dolgozza fel lírai gyengédséggel és a témaismételt megfogalmazása után is megragadó ötletességgel. A háttér erdőidéző függőleges játéka előtt áll a kecses büszke, hatalmas agancsú szarvasfiúk két szimmetrikus, egymással szemben álló sora. A kompozíció középpontjában vöröslő napkorong előtt a szőnyeg teljes szélességében az agancsok igen közeli formavariánsaként madarak rönpennek. A lábak, testek, felek agancsok és madár- szárnyak dekoratív ritmikája bizonyítja Gál Vera érzékenységét a gobelintechnika lehetőségei iránt. Ugyanúgy a „Madarak” árnyékaik foltjával együtt repülő kecses-elegáns röpte a festőileg megmozgatott, színgazdag pasztell háttér előtt a művész lírai fogékonyságáról tanúskodik. Ide tartozik az erősebb, piros-lila színvariáeiójú „Piros fa”, s Gál Vera lírát, gazdag formavilágot s népi ihletést egyaránt hordozó művészi sajátosságainak szép együttese; „Üdvözlet, Vízitáció és Anya gyermekkel” triptichonja. Alapszíneiben a három munka a sárga. kék. piros árnyalataira épül. Jellemzője ennek á kompozíciósörnak is a formai egyszerűsége. A* egymáshoz hajlő, egymással szemben állő alakok vörös foltjait a legszűkszavúbb domborulatok alakítják emberré. ahol például a Vizi- táció fejformáiban sárga virágmotívum, a törzs vonalában pedig néhány folttal stilizált virágzó fa motívuma kelti éppen a kompozíció biztonsága miatt az egymással szemben álló két hosszú ruhás nőalak képzetét. Gál Vera kitűnően variálja egy-egy kompozíciójához kiválasztott elemét. Itt ebben a három szorosan ösz- szefüggő munkában a pitoskék-sárga foltocskákkal nemcsak növények életteli- ségét képes biztosítani, de a ruha díszítését, sőt az anya gyermekével kompozíció két alakjának egymáshoz való viszonyát, összetartozását, szeretetét is. Alapjában véve Gál Vera absZtrahált formákkal dolgozik. Vázlataiban követhető az a folyamat. melynek kapcsán a művész egv-egv konkrét növényi formától, például paprikától, mákgubótól eljut annak absztrakt rajzSig. Már csak ezek a színben leess - szerűsített, elvont formák kerülnek leszövésre. összességében azonban a textíliák egy viráöoskert gazdagságával terítik elénk a természet színes varázsát, s az apró geometrikus. vagy játékosan hajló formák színe, ritmusa, összecsengése | szemünkben erdővé, virágzó mezővé, gyümölccsel gazdag fákká áll össze. Gál Vera a francia gobelin technikája mellett a torontáli technikát is szívesen alkalmazza munkáinál. Ez a számunkra is ismertebb szövésmód rusztikusabb alapokat követel, geometrikusabb, szabályosabb tervezést igényel, mint a gobelin. A művésznő anyag- és technikaismerete ebben a Vonatkozásban is érzékelhetően érvényesül. „Parasztbaba” kompozíciója egységes formák ritmusából épül. s alakul a szemlélő előtt bájos, színes ruhás, főkötős kislány figurájává. A fiatal művész a főiskola elvégzése utári tervezőként dolgozott élőszőr Szarvasön, maid a mezőtúri Szőnyegszövő HTSE-bert. Jelen kiállításának 7 darabja is Mezőtúron készült. Örömmel fogadtuk és mutatjuk Gál Vera anyagát ezért Is. de különösen azért, hogy képzőművészeti kiállításokkal bővelkedő közönségünknek ebből a nálunk kevésbé ismert dekoratív műfajból is ízelítőt adhatunk. Ezrl Mária
