Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
4 SZOLNOK MFGYEI NÉPLAP fS74. auguszfnS ff! * MUNKA KÖZBEN Emberséges szigorúsággal Beszélgetés Vajda Jenöné doktorral, a társadalombiztosítás megyei igazgatójával — A közmondás szerint senki sem próféta a saját hazájában... — Nem törekedtem prófétaságra, de az igaz, hogy nem volt egyszerű dolog elfogadtatni magam. Hogy talpon maradtam, azt talán annak köszönhetem, hogy soha nem voltam „szívbajos”, mindig nyíltan elmondtam a véleményem. Még akkor is, amikor úgy látszott, hogy a túlságosan nyílt igazmondásom, számomra talán nem előnyös. — 'Amikor ön visszajött Szolnokra dolgozni, tudomásom szerint elég nagy szenzációnak számított a városban. — Ez érthető. Huszonkét évvel ezelőtt nem sok nő volt megyei vezetői beosztásban, ráadásul még akkor nem voltam 30 éves, és ebből a kollektívából kerültem ki. Elmentem Budapestre 1947-ben mint irodai segéderő, és visszajöttem 1952- ben igazgatóként, ugyanis az OTX-központ küldött a jogi egyetemre. — Ma sincs sok nő vezető beosztásban. — De lényegesen több, mint akkor volt. Nekem az a véleményem, hogy ne is azért kerüljön egy asszony vezető állásba, mert nő, hanem azért, mert rátermett, mert megvan a kellő szakmai, politikai tudása, a mindig megújuló képessége, mert tud bánni az emberekkel. Éppen ezért én azt tartom; nőkben, férfiakban egyaránt van jó és rossz vezető. Manapság divatos azt mondani: tennénk mi nőt vezető beosztásba, de nagyon kevesen vállalkoznak rá, nem szívesen tanulnak. Nekem más a véleményem. Vannak, akik vállalkoznak arra, hogy tanuljanak, képezzék magukat, csak meg kell keresni őket, és keresni nem egy kis szűk körben kelL — Érdekelne’, hogy ezek- után mi a véleménye a női egyenjogúságról. Szerintem még mindig többet beszélünk róla, mint amennyit cselekszünk azért, hogy megvalósuljon. A család nagyobb gondja az asz- szony vállán van. Legtöbbször a nő marad otthon, ha beteg a gyerek, neki kell rohanni munka után vásárolni, főzni, mert azért a legtöbb férj elvárja, hogy a felesége friss vacsorát készítsen számára. Tudom, mert itt többségében nők dolgoznak. Nagyon sokszor előfordult már, jött egy postamunka, de egyszerre három kismamánk is otthon maradt a beteg gyereke mellett. Mit tehettünk, gyors belső munkaerő-átcsoportosítást hajtottunk végre. Az ellenőrök a nyugdíjelszámoláshoz kerültek, vagy a családi pótlék kifizetéséhez. Az élet nem állhat meg. — Ezek szerint ön szerét nőkkel együtt dolgozni? — Igen. Sokszor tréfálkoznak is velünk, hogy nálunk az igazgatóságon nőuralom van. Valóban a helyettesem is nő, van egy nő osztályvezető és hat női csoportvezető. Annakidején. amikor szóba került, hogy nő lesz a helyettesem, többen ellenezték: két nő együtt a vezetésben, nem sok jót ígér. Büszkék vagyunk arra, hogy nem nekik lett igazuk. — Tud róla, hogy nagyon sokan azt mondják, ön rendkívül szigorúi főnök? — Az tény, hogy megkövetelem j rendet, a fegyelmet. Aki elhanyagolja a munkáját, azt nem tartom itt. Való igaz, aki nem dolgozik rendesen, ahhoz szigorú vagyok. Különösen a fiatalokhoz, mert úgy vagyok velük, mintha a gyermekeim lennének. A saját gyerekét is megfenyíti az ember, ha szófogadatlan. És ne- feledje el, a szeretet nem egyenlő a kedvességgel, abba az emberséges szigorúság is beletartozik. Éppen azért, mert nekünk kell nevelnünk azokat, akik a nyomunkba lépnek, akiknek holnap már nagyobb feladatokat kell megoldaniok, mint ma nekünk. — Holott nem kis feladatok teljesítésére vállalkozott és vállalkozik a mi nemzedékünk sem. — Így van és az élet nem áll meg. Sokszor elgondolom, amikor visszajöttem szülővárosomba az OTI igazgatójának, akkor a megye lakosságának mindössze 30 százaléka volt biztosított, és én hetvenketted magammal dolgoztam itt. Ma lényegében minden embernek van társadalombiztosítása. Évente csaknem másfél milliárd forinttal gazdálkodunk. Azt is meg kell mondanom, hogy a létszámunk nem nőtt egyenes arányban a biztosítás kiterjesztésével. Itt a központban százhat- vanöten dolgozunk, és 113 üzemi kifizetőhelyünk van a megyében. Nekünk minden szociális intézkedés pluszmunkát jelentett, de ne higy- gye, hogy a mi kollektívánk valaha is zúgolódott emiatt Nem! Még akkor sem, ha főtt is a fejünk, hogy oldjuk meg a plusz feladatokat — öntől gyakran hallottam, hogy a társadalombiztosítás politikai munka. •— Ez így van. Nem min-: degy, hogy egy ember mikor kapja meg a táppénzét, a nyugdíját a családi pótlékát és így tovább. Ha ml pontatlanul, rosszul dolgozunk, abból messzemenő, helytelen következtetéseket is levonhatnak egyesek. Én mint kommunista vezető, ezt nem engedhetem meg. 'Nálunk követelmény, hogy munkatársaim értsék a feladatukat, jól ismerjék a törvényeket a rendeleteket és amellett jó politikai érzékkel. a dolgozók, a lakosság iránti megértéssel végezzék munkájukat. :J — És ez a munka nem könnyű ilyen zsúfolt körülmények között, ahogyan jelenleg dolgoznak. És úgy túr- dóm, eléggé elavult a gépparkjuk is. — Tegye hozzá, hogy sokáig a fizetésünk is kevesebb volt, mint a többi köz- alkalmazotté. Most már változott a helyzet, és munkakörülményeink is óriásit javulnak, ha felépül a városközpontban az új irodaházunk. ,— Ezzel a régi épülettel mi lesz?-----Már eladtuk a városi t anácsnak. Központi gyermekszakorvosi rendelőt alakítanak ki benne. Tudja, én nagyon becsülöm mindazt, amit itt Szolnokon is a tanács az egészségügyi ellátás fejlesztése érdekében tesz. Most felépítettek a Zagyva-parti városrészen egy szakorvosi alközpontot, tudomásom szerint ezt a távlatban fejleszteni akarják. hogy legyen Szolnoknak külön városi rendelőintézete. Ezzel nagyban tehermentesíthetik a megyei intézetet. Viszont feltétlenül jó lenne, ha hozzá egy városi kórház is kapcsolódna. Ennek meg lehetne találni a módját Szolnokon. — Ügy vészem ki a szavaiból, hogy Ön nagyon szereti a .munkáját. —‘ Ezt lehetetlen nem szeretni. Más ügyiratokat, papírokat lát csak benne, én és munkatársaim emberi sorsokat, életeket látunk a papírok mögött. — Elgedett ember? — Vidám természetű vagyok. Főként optimista. Ha voltak is problémáim, mindig tudtam, hogy egyszer megoldódnak. A magánéletemben is. Tudja én régen elváltam a férjemtől, nyolcéves kora óta egyedül neveltem a fiam, aki most a szolnoki ügyészség ösztöndíjasaként végzi a jogi egyetemet. A felesége is jogásznak készül, évfolyamtársak, negyedévesek. — Tehát követi a fiú a mamát a jogi pályán? — Igen, ő döntött így. Már van egy kis unokám is, Evelinke 20 hónapos. Én nevelem, meg az anyám, amíg a szülei egyetemre járnak. — 1Akkor van mit csinálnia a szabad idejében. — Amiből nagyon kevés van. Ugyanis elég sok a társadalmi megbízatásom: tagja vagyok az SZMT elnökségének, a megyei tanács vb-nek, mint' Jászberény egyik tanácstagja. Tizenhárom éve végzem ezt a munkát. Szeretem Jászberényt, a szívemhez nőtt. Mivel itt lakom Szolnokon, eljárok érdekükben a megyeszékhelyen. Nemrég jártam a Vízéi Csatornamű Vállalatnál, a víztorony építése ügyében, amire a városnak nagyon nagy szüksége van. — Tehát nem probléma, hogy nem lakik ott? — Nem, legalábbis eddig nem volt az. Elég gyakran megyek hozzájuk. — És a megyei tanács vb- tagság? — Higgye el, őszintén mondom, nagyon sokat tanultam ott. Alaposan megismertem a megyét, a táj gondjait, problémáit, örömeit, eredményeit. Egy-egy jelentés megtárgyalása közvetve vagy közvetlenül az én hivatali munkámban is segít. Már harmadik ciklusban vagyok tagja a vb-nek. Huszonkét évi helyi ismeretem, a vállalatokkal való kapcsolatom révén úgy érzem, én is sok olyan információval szolgálhatok a testületnek, ami előreviszi a munkát. Főként egészség- ügyi, művelődési és munkaügyi kérdések érdekelnek. — Művelődés? — Valamikor bölcsésznek készültem, és jogász lettem. De az irodalmat nagyon szeretem. Sokat olvasok. Igaz. legtöbbször, amikor este a szakfolyóiratokkal, közlönyökkel végzek, legszívesebben már lefeküdnék aludni. És szeretek utazni is. Minden évben elmegyek valahova külföldre. Nincs kocsim, se nyaralótelkem. Nekem a hobbym a munkám, a családom, a könyv és egy jó utazás repülőgéppel. Csak az elég drága. Szeretem tapasztalni, hogy s mint élnek másutt. Aztán mindig rájövök: mindenütt jó, de legjobb itthon. Varga Viktória Napközis tábor Törökszentmiklóson Úttörőtábor, nyaralás a nagyszülőknél, kirándulás a papával™ valahogy ezek az események töltik ki az általános iskolás gyerekek nyári vakációját. De mi történjék akkor, ha egyik sem sikerül? Hol legyen a gyerek? Törökszentmiklóson egyszerű a válasz a kérdésre: napközis táborban! A városban június 24-től e hónap 24-ig közel háromszáz, nagyrészt fizikai dolgozó gyereke tölti a szünetet a tanyai kollégium udvarában berendezett napközi* táborban, ahol számukra nevelők gondoskodnak megfelelő programokról, így például mindennapos a filmvetítés, a strandolás, a csapatsportjáték. Ebéd előtti kézmosás Faházak. Minden iskolán ak külön „klubháza” van, melyet a gyerekek saját ötleteik alapján rendeznek be. , Jó a hűs víz, különösen így: a táborlakók 50 lilléiért lubickolhatnak egész nap. Szabadtéri foglalkozáson, Minkó Irma tanárnő a gyere-; kekkek
