Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
19T4. anfuiT+us tí; SZOLNOK MEGYEI NEPLA* 9 Vissza a kályhához Százmilliós kísérlet Tiszavárkonyban (Tglytatás az 1. oldalról.) került A Magnezit ehhez jelentős támogatást kapott az acélipartól, s a kutatásban nemcsak a vállalat szakemberei, hanem a veszprémi Vegyipari Műszaki Egyetem kutatói és szovjet valamint román szakértők is részt vesznek. A kísérlet során nagyon sok műszaki problémát kellett megoldani, többek között olyan szűrőket találni, amelyek a néhány mikron nagyságú anyagot is képesek kiszűrni az oldatból, olyan berendezéseket konstruálni, amelyek, az acél olvadáspontjánál lényegesen magasabb hőhatásnak is ellenállnak. Szinte megszámlálhatatlan műszaki újítás, megannyi fejtörés után a kutatás most már utolsó stádiumába érkezett A tiszavárkonyi kísérleti Üzemben előállított alapX megyeszékhely lakől a Városban működő intézmények, üzemek közösségei évről évre növekvő munka- kedvvel vesznek részt a várospolitikai feladatok végrehajtásában. Az elmúlt évben 90 üzem, 173 szocialista brigád, 18 KÍSZ-szervezet, 15 szülői munkaközösség, két szakmunkástanuló intézet, a hozzájuk csatlakozó mintegy nyolcezerötszáz szolnoki lakos kiemelkedő munkát végzett Önként vállalt, ellenszolgáltatás nélküli munkájuk értéke meghaladja a 23 millió forintot Közülük, a városi tanács dísztermében rendezett ünnepségen, a legkiválóbbak vették át az őket megillető kitüntetéseket Jubi I. és Juhi II. Köztük volt Tőrök Tamás Is, a Szolnok megyei AÉV KISZ-bizottságanak titkára. — Kicsit meglepődtem, amikor a meghívót megkaptam. Munka közben természetesnek vettem, amit csináltam, nem is gondoltam kitüntetésre. 'A vállalat fiataljainak munkáját szerveztem, azért úgy vélem, az aranyjelvény valamennyi KISZ-istának szól, hisz közösen dolgoztunk, együtt értük el eredményeinket. A vállalat is jól szerepelt Á versenyen most arany plakettel jutalmazták. I — Szinte valamennyi építkezésen ott volt a vállalat 11 alapszervezetének ötszáz fiatalja. Csak a legnagyobbakat említem: a Zagyvaparton, az 1408 lakás befejezésén. A hajrában főleg a villanyszerelők jeleskedtek, 2 500 társadalmi munkaórát dolgoztak. Aztán ott van — mj csak így nevezzük — a Jubi I. és a Jubi II. KISZ- védnökséggel épült fel mindkét óvoda. A szakipari munkákat teljes egészében társadalmi munkában végeztük el. A nagy építkezéseken látványos munkájuk volt, de másra Is jutott idő. — A kommunista műszakok mellett KlSZ-alapszer- vezeteink patronálják a város iskoláit, óvodáit. Vállaltuk, hogy a Délibáb úti, a Kassai úti, a Beloiannisz úti Iskolában, a Jókai úti és a jubileumi óvodákban a társadalmi munkában javltjuk anyagból a legjobb, ma még Csak tókés importból beszerezhető tűzálló tégla is gyártható lesz. Ha a most folyó számítások bizonyítják,* hogy a kikísérletezett gyártási technológia gazdaságilag is kifizetődő, hozzá lehet látni a nagyüzemi gyártás megtervezéséhez. Ez év őszére készülnek el a költségelemzései?, ekkor lesz látható, hogy a szintetikus magnezittel ki lehet-e váltani a jelentős alapanyag importot, fel lehet-e építeni egy olyan nagy üzemet, amely gyakorlatilag fedezi majd a bázikus tűzálló anyagok nyersanyag- szükségletét Hogy egy ilyen nagy gyár mikor jöhet létre, az nemcsak a kísérleti eredménytől, hanem attól is függ, hogy a népgazdaság erejéből mikor telik több mint 1 milliki az esetleges rongálódásokat, hibákat. A város tovább fejlődik, az idén és jövőre is szükség lesz az építők segítségére. — Ismét csak nevek: Pelikán Szálló, MÁV-állomás, Sportcsarnok, József Attila úti lakótelep. Most itt dolgozunk. A vállalat a jubileumra több létesítmény átadásával készül, s a fiatalok napi munkájukon túl is vállalnak áldozatot, hogy ez sikerülhessen. Nevelő vagyok Markő Júlia óvónőt ismeri a cukorgyári lakónegyed ap- raja-nagyja. Nem csoda, hiszen naponta találkozik a szülőkkel és a gyerekekkel. A telepiek megszerették. Már 21 éve az óvodában dolgozik, újabban a cukorgyári klubot is ő vezeti. — A cukorgyár művelődési házában működik a klubunk. A korábbi nőklub és nyugdíjasklub egészült 'ki a telep lakóival — mondja —. Azelőtt is sokat tevékenykedtem, és a megalakuláskor engem bíztak meg a klub irányításával. — A jelek szerint a klub jól működik. — A cukorgyár egy kissé a perifériára szorul. Nagyobb szükségük van maguknak a kintlakóknak is a klubra. Nagyobb az igény egy-egy film megtekintésére, tudományos előadás meghallgatására. Magam pedig szívesen csinálom, nehezen is tudnék meglenni nélküle. A klub céljai, feladatai közé tartozik, hogy tagjai törődjenek a telepen élő idős magányos emberekkel, valamint, hogy támogassák a lakobizottsá^ok és a körzeti Népfront munkáját. A klub programjában előadások szerepelnek, pl. a népesedéspolitikáról, az érrendszeri megbetegedésről, vagy a nők helyzetéről. A vállalat autóbuszán hétvégi kirándulásokon Ismerkedhetnek meg hazánk legszebb tájaival. Markó Júlia társadalmi munkában szervezi ezeket a programokat. — Pedagógus, nevelő vagyok. A hivatásommal járó feladatnak tekintem a nevelést, és örülök ha egy-két árd forintos, egyedi nagy beruházásra. A szintetikus magnezit előállításához szükséges alapanyagok egyébként szinte korlátlanul állnak rendelkezésünkre, hiszen a Rá- kóczifalva-Tiszavárkony térségében feltárt széndioxid gázmező egy nagyüzem teljes élettartamára elegendő szénsavgázt tud adni, s dolomitunk is van bőven. A vállalat szakemberei, a közreműködő kutatók — a téma népgazdasági, sőt nemzetközi jelentőségét felismerve — nem mindennapi szorgalommal, már-már szenvedéllyel dolgoztak. S ha reményeik valóra válnak, talán már az ötödik ötéves terv folyamán felépül a Magnezit- Ipari Művek alapanyaggyára Tiszavárkonyban. T. P. embernek jelent valamit a klub. Hatszáz munkaóra Sárkány István kocsifényező, a Járműjavító dolgozója. Tavaly bronzjelvényt kapott, idén — múlt évi munkája alapján — a „Társadalmi munkáért” kitüntető jelvény arany fokozatát nyerte el. Szerény ember, de a kitüntetéssel a kezében büszkélkedve mondja: — hatszáz órát dolgoztam, de az idén sem adom alább, már, eddig ötszázvalameny- nyim van. — Hatszáz órából mire futotta? — Ajaj, rengeteg munka akad. A Kolozsvári út 28. számú .épületben lakom. Ha az ember azt akarja, hogy tiszta, gondozott legyen a környezete, dolgoznia kell. Legszívesebben a szakmájába vágó munkákkal törődik, ezeket végzi el gondosan hozzáértéssel. — A festésben vagyok otthon. Ha a kerékpármegőrző, a gyermekkocsitároló felirata leesik, eltűnik — mert sok gyerek van nálunk — hát fogom a festéket meg az ecsetet, és délután takaros feliratot kanyarítok. Az új tábla aztán nem vész el, mert tudják, hogy én csináltam. ~ Es a büszkesége? — Azt már többen lefényképezték. Oda járnak a környékből is csodálni, yan nálunk három pihenőpad. Olyan egyforma sárgák voltak, én meg befestettem. Az egyiket kék-fehérre, ráírtam: Szolnoki MÁV 1910, a középsőt kék-sárgára, 900 év felirattal és a harmadikat piros-feketére, az MTE megalakulásának dátumával. Ötvenöt éves, nyugdíj előtt áll, mégis fáradthatatlanul ügyködik, terveket sző. — Már megbeszéltjük a lakókkal, díszsövényt ültetünk majd a füvek mentén, és kilenc fát szeretnénk meggyökereztetni. Készülünk mi Is, szívesen teszünk valamit, amit tudunk, a saját környékünkön Is. ezért a szépen fejlődő városért. Sz. Gy. Xz elmúlt hét végén egy rádióriportban két gazdasági vezető szavait hallgattam. Elgondolkodtató volt, ahogyan beszéllek. A riporter a kereskedelmi vállalat vezetőjét és az ugyanabban a helységben lévő nagy állami gazdaság egyik vezetőjét faggatta arról, miért nincs a városban elegendő őszibarack. Kiderült ugyanis, hogy a gazdaság töméntelen menv- nyiségben termel és exportál, észre sem vennék, ha valamennyit a városi boltoknak is adnának. Nagyon olcsón tudnák adni, s a számítások szerint így sem fizetnének rá. De valahogy mégsem megy. A részletek — amelyeket a riporter sem tudott eléggé felderíteni — ezúttal el is hanyagolhatok. Inkább idézem idős elvtársam véleményét, aki ugyancsak végighallgatta a riportot: „Látjátok, ezért nem megyünk semmire. Tudod hogyan kellene ezt csinálni? A két gazdasági vezetőt le kellene ültetni a városi pártbizottságon. Megkérni őket, tegyék le a tagkönyvüket az asztalra, és menjenek ki, tárgyalják le az őszibarack ügyet. Ha megoldották, jöjjenek vissza a tagkönyvekért. Tudom; hogy az idézett módszer nem szokásos a mi pártunkban. Amikor itt-ott divatban volt, sem vezetett mindig jóra. De azért ne mosolyogjunk olyan könnyen az idős elvtárs szavain. Mielőtt ezt indokolnám, hadd soroljak még néhány példát. A riport elhangzásának másnapján egy igen forgalmas üdülőtelepen jártam. A környék egyetlen gyümölcsboltja vasárnap is egész nap nyitva volt. Ez dicséretes dolog, de sok haszonnal nem járt. Egy szem őszibarackot sem kapott a boltos. Megkér* deztem, miért. Elmondta, hogy ő rendelt, de valamiért nem küldtek. Pedig szombaton a fél napja ráment, hogy árut szerezzen. De ha barackot akarok venni — tanácsolta— menjek kisbolttal szemben autóból árulja egy maszek. Igaza volt. Vettem is, dupla áron, elég gyenge minőségűt. Újból eszembe jutottak az idős elvtárs előző napi szavai. És az is, hogy a vállalat, amelynek a kötelékébe tartozik a gyümölcsbolt, igen A Szakszervezetek Országos Tanácsának, a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának kongresszusi felhívása nyomán a munkahelyeken széles körben bontakoztak ki a versenymozgalmak. Hatással, vannak a városaink, községeink fejlesztéséért, szépítéséért, a lakóterületi ellátás elősegítéséért folyó mozgalmakra, versenyekre, — akciókra, melyek szintén kötődnek a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusára való felkészüléshez, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó megünnepléséhez. A tanácsok és a népfront- bizottságok többsége megfelelően támogatja a helyi közösségeknek a lakossági igények kielégítését szolgáló kezdeményezéseit; elősegítve a központi célkitűzések, tervek megvalósítását, a helyi társadalmi összefogás erősítését, formálva a közösségek és egyének gondolkodásmódját, önzetlen helytállását, jól szervezett. Van több osztálya, sok-sok előadóval, az osztályok élén — de a vállalat csúcsán minden bizonynyal — kommunista vezetőkkel, vannak függetlenített társadalmi funkcionáriusai, egyszóval „jól el vannak eresztve”. És ez a nagy szervezet nem tudta megoldani, hogy az egyébként dömpingmeny- nyiségű gyümölcsből vasárnapra jusson a boltokba. A dolog nem volna meglepő, ha magánvállalkozásról van szó, és az igazgatótanács úgy dönt, elég nagy a profitunk, megengedhetjük, hogy üresen álljanak a boltjaink. (Igaz, ez is könnyen megdől. Mert hol az az ostoba magánvállalkozó, — aki ilyen könnyen lemond a további haszonról, mitöbb, jóhírét is kockáztatja a vevőköre előtt.) A mi esetünkben a szocialista állam tulajdonát képező vállalatról van szó, amelyet azért hoztak létre, hogy a fogyasztók igényeit elégítse ki. A vállalat élére állított emberek ezt a célt kötelesek szolgálni. Ám az említett esetekben a dolog itt valahol sántít. Mintha az érintett vezetők erről, tehát éppen a lényegről feledkeznének meg. Idézem még egyszer az állami gazdasági vezetőt: számunkra jelentéktelen volumenű tételről van szó. Nem nagyon érdemes vele foglalkozni. Figyeljük: azt latolgatja — mondhatnánk így is, azt meri latolgatni — egv vezető, hogv „érdemes-e” a városban élő és oda látogató embereknek olcsó és jó gyümölcsöt adni. Feltehetően arra gondolva, hogy az évi több száz milliós bevételi számlán ez valóban nem sokat emelne. Nem szeretem a hangzatos; nagy szavakat, s tudom, az sem jó. ha mindig a kályhától indul el az ember. De ha össze-vissza járja a táncot mindenki, vezényeljük csak őket ahhoz a bizonyos kályhához, s mindjárt szépen rendben megy az össztánc. Társadalmunk szocialista alapelveire gondolok. Arra, hogy ilyen esetekben nagyon szűklátókörű, ökonomista szemléletre vall a haszon forintokban való számolgatása. Már-már az a gyanúm — és meg is fogalmazom, — az ilyen szemlélet a szocialista módon való gondolkodás hiányáról árulkodik, s ezért Életkörülményeink javításában a társadalmi közreműködés — mindannyiunk egyéni és közösségi érdeke. Ezért csatlakozzunk a lakóhelyi igények kielégítését elősegítő, helyi kezdeményezésből kibontakozó országos mozgalomhoz. A városok és községek lakói társadalmi összefogással tevékenykedhetnek a lakások, az egészségügyi-közoktatási -szociáli s és kulturális intézmények, továbbá utak-járdák-közmű- ve'c építésénél, karbantartásánál: az emberi környezet védelmében, a lakóhely szépítésében, tisztaságának megőrzésében; a parkok, játszóterek, sportpályák létesítésében. A tanácsok és a népfrontbizottságok a társadalmi-gazdasági szervekkel együttműködve segítsék a kezdeményezéseket, irányítsák megvalósításukat. Törekedjenek a helyi tartalékok és új lehetőségek feltárására, a felHazafias Népfront Országos Tanácsa titkársága a vezetői alkalmatlanság jele. A dolog annál is furcsább, mivel köteteket lehetne írni az ellenkezőjéről. Megannyi példája van annak, hogy bizonyos esetekben mennyire úrrá tud lenni a szürke gazdaságossági számításon egy egészen másfajta érdek. Éppen a napokban írtunk lapunkban arról, hogy a mező- héki Táncsics Tsz milyen sokat tesz a martfűi munkások élelmiszer-ellátásának megjavításáért. Pedig forintban igazán nem számottevő, s ha a sok gondot, vesződséget is mérjük, ami vele jár, egyenesen ráfizetéses az ilyen dolog ennek /a nagy mara- mutgazdaságnak. Menjünk csak vissza a kályhához: a martfűi példa annak a megértéséről tanúskodik hogy a szocialista államban, a szocialista közösség bizalmából vezetőnek választottak számára nem lehet közömbös a környezetükben élő munkások ellátása, nem szabad az üggyel való foglalkozás „érdemességét” fillérekben számolgatni. Így bontakozik ki lassan a dolog lényege. Ez az a gondolkodásmód, ami — többek között — társadalmi rendszerünk fölényét biztosíthatja a tőkés rendszerrel szemben. Az, hogy a társadalom, a köz érdekének mindenek fölé helyezése, a humanizmus át- meg átszövi egész életünket, s benne gazdasági mechanizmusunkat, mitöbb, a vállalati gazdálkodási és üzletpolitikát is. Ezekben a hetekben, hónapokban széleskörű összegezés folyik. Számadással készülünk a párt közelgő XI. kongresszusára. Szép eredményeink vannak, de bizonyos, hogy teljesebb lenne — még lehetne is, van rá idő — a számadás, ha nem ütközne néhány kézenfekvő dolog elintézése ilyen szemléleti akadályokba. S hogy visszatérjek a cikk elején felvetett gondolathoz: Bizonyára nem a bizalom megvonásával — ahogyan idős elv- társam fogalmazott, a piros könyvecskék begyűjtésével —i kellene a szóban forgó területek vezetőit sújtani. Elő* gendő lehet az is, ha megmutatjuk nekik újra meg újra, hogy hol van az a bizonyos kályha. Varga József tételek biztosítására. Gondoskodjanak arról, hogy közvetlen érdekeltségi körében mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb közreműködési lehetőségeket és formákat. Kísérjék figyelemmel a társadalmi munkák alakulását. Értékeljék és ha- zánl? felszabadulásának évfordulóján, majd a IV. ötéves terv befejezésekor széles körben ismertessék az eredményeket, biztosítsák a lakóhelyi társadalmi munka jövőbeni folyamatosságát, a kiemelkedő teljesítmények méltó elismerését. A népünk kiemelkedő eseményeinek tiszteletére indított lakóhelyi mozgalmak i* képezzék alapját a folyamatos, mindennapi munkábí ötvözött öntevékenységnek mely által a társadalom ítéletében számítson többneh az, aki önzetlenül munkál-, kodik a közösségért, városaink és községeink fejlesztéséért. Minisztertanács tanácsi hivatala Hárman a sok ezerből i i * . Építsük, szépítsük városainkat és falvainkat
