Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. augusztus 7. á[~i •• hí •• rr Gyümölcsöző magyar—lengyel kapcsolatok Mint már jelentettük: Fock Jenőnek, a Minisz­tertanács elnökének meghívására — baráti látogatásra hazánkba ér­kezik Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke. Magyarország és Lengyel- ország kapcsolatai az elmúlt több mint negyedszázados időszak alatt annak a fon­tos dokumentumnak a szel­lemében fejlődtek és gyü­mölcsözőek ma is, amelyet a két ország közötti barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződésként 1948. június 18-án írtunk alá és 1968. május 16- án megújítottunk. Párt- és államközi kapcsolataink Teljes a nézetazonosság pártjaink — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkás­párt — között az alapvető ideológiai és politikai kér­désekben. A két párt illeté­kes képviselői rendszeresen találkoznak, tájékoztatják egymást és véleménycserét folvtatnak. Magasszintű párt- és ál­lamközi kapcsolataink fejlő­désének jelentős eseménye volt Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz baráti látogatá­sa 1971. májusában Buda­pesten. Henryk Jablonski magyarországi útja 1972 no­vemberében; Kádár János és Fock Jenő 1973 márciusában Varsóban tett baráti látoga­tása. E magasszintű esemé­nyek sorát folytatja most Piotr Jaroszewicz látogatása Budapesten. Esedékes — ugvancsak még ebben az esztendőben — Losonczi Pál­nak, a Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének lá­togatása Lengyelországban. A pártközi együttműködé­si tervek alapján évente szá­mos pártmunkás delegációt küldtünk, illetve fogadtunk tapasztalatcsere céljából. Széleskörűek a kapcsolatok a két országban működő par­lamentek, a tanácsok és a különböző társadalmi szer­vezetek között. Ga7da«ági együttműködés Évről évre gyarapodnak a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok. Kétoldalú áru­csereforgalmunk az elmúlt három évben esztendőnként áltagosan 15 százalékkal nö­vekedett. 1973-ban például a magyar—lengyel külkereske- . delem összforgalma megha­ladta a 300 millió rubelt. 1974-ben — a tervek szerint — tovább emelkedik a köl­csönös árucsereforgalom. A különböző termelési te­rületeken mind ólénkebbé válnak a két ország kapcso­latai. kölcsönösen előnyös megállapodások jöttek létre. Ezek közül kiemelkedik a timföld-alumínium egyez­mény, a lengyel kénszállí­tási megállapodás, a mű- szálipari szakosítási megál­lapodás, az autóipari koope­ráció és egyéb szakosítási szerződések a szerszámgép­ipar, a gyógyszeripar és a gumiipar területén. Eredmé­nyesen működik a meddő­hányókból kitermelhető szén felhasználására létrehozott magyar—lengyel közös válla­lat, a Haldex. Előrelépést jelentett a gaz­dasági együttműködésben a két ország miniszterelnöké­nek 1973 augusztusi találko­zója. Megállapodás jött lét­re komplett ipari berende­zések szállítására; a lengyel partner vállalta egy , nagy­teljesítményű cukorgyár szál­lítását, valamint öt hajó építését magyar megrende­lésre 1976—1980 között. Kormányközi magállapo­dást írtunk alá — a két or­szág gazdasági együttműkö­dési állandó bizottságának XIII. ülésszakán 1974 máju­sában — a harmadik világ, elsősorban a fejlődő orszá­gok piacain történő együtt­működésről. Központi terve­ző szerveink most dolgoznak a két országnak az 1975 utáni időszakra vonatkozó tervkoordinációs munkála­tain. 1974 januárjában a két ország műszaki fejlesztési bizottságainak elnökei meg­állapodást írtak alá: „a tu­dományos kutatás gnyagi- téchnikai bázisának kialakí­tásáról”. Kultúra, tudomány, oktatás Munkatervek alapján a két ország kulturális és tudo­mányos kapcsolatai megfe­lelően fejlődnek. Együttmű­ködési és közös kutatási megállapodása van 1972— 1975-re a két tudományos akadémiának. Felsőoktatási intézményeink közvetlen kapcsolatai is kielégítőek. Az idén tárgyalások voltak Budapesten a felsőoktatási intézmények között 1980-ig terjedő együttműködési megállapodás aláírásáról. Rendszeres az újságírók és televíziós forgatócsoportok cseréje. A Magyar Televízió az idén — első ízben — megrendezi a „lengyel fó- rum”-ot. Eredményes mun­kát fejt ki kulturális kap­csolataink bővítése érdeké­ben a kulturális, tudomá­nyos együttműködési vegyes­bizottság. Budapesten és Varsóban eredményesen mű­ködik a lengyel, illetve a magyar kulturális intézet. Időszerű események kap­csán meg kell említeni, hogy — megállapodás alapján — a két ország felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkal­mából 1974 szeptemberében Budapesten lengyel, 1975 áp­rilisában Varsóban magyar kulturális napokat tartanak. Magyarországon számos ren­dezvénnyel és széles körben megemlékezünk Lengyelor­szág felszabadulásának 30. évfordulójáról. VendP'gforwa*om Magyarország és Lengyel- ország testvérmegyéi és test­vérvárosai. valamint több ipari üzem között széleskö­rű és bensőséges kapcsola­tok alakultak ki. A turista- forgalom is jelentősen meg­növekedett. 1973-ban pél­dául csaknem egymillió len­gyel turista érkezett ha­zánkba és csaknem százezer magyar állampolgár járt Lengyelországban. A Tiszamenti Vegyiművek negyedik, lengyel kénsav- gyára ebben az esztendőben már több mint százezer tonna kénsavat termelt „Üre^ Iakoépüfeteli Angliában A Shelter nevű angol szer­vezet adatai szerint Anglia és Wales' területén jelenleg 675 000 üres lakóépület van. Ennek ellenére egy és ne­gyedmillió brit család ottho­nát minősítik emberi lakás­ra alkalmatlan helyiségnek. Tavaly — közli jelentésé­ben a szervezet — 32 000 csa­lád kért segítséget a helyi tanácsoktól, arra hivatkozva, hogy ä szó szoros értelmében hajléktalanok. A lakásokat azért hagyják üresen, mert így gyorsabban nő az értékük, s ha idő után adják ki vagy értékesí­tik őket, az időközben adó- kedvezményt is élvező házi­úr nagyobb nyereséghez jut. 26 kötei — százezer szerző Kijevben megjelent az Uk­rán SZSZK városainak és falvainak története című 26 kötetes nagy munka. Ebben feldolgozták a több mint 380 ukrán város és mintegy 1500 község és falu történetét. To­vábbi 8 ezer kis településről adnak még rövid ismertetést. A kiadvány minden város és falu történetét keletkezésétől napjainkig mutatja be. Az olvasó számtalan érdekessé­get megtudhat. Sokak előtt ismeretes például, hogy Bal­zac Hanska grófnővel Ber- gyicsev városában kötött há­zasságot, azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy e város közelében szü­letett Joseph Conrad, a ne- vés angol író. Az Ukrán SZSZK városai­nak és falvainak története — kollektív munka. A hatalmas anyagot falusi pedagógusok, főiskolai tanárok, írók és amatőr helytörténészek gyűj­tötték össze muzeológusok, levéltárosok és könyvtárosok támogatásával. Ha mindenkit összeszámolunk, aki valami­lyen formában részt vett az anyag összegyűjtésében, fel­dolgozásában, és megvitatá­sában, akkor kiderül, hogy az alkotó kollektíva száma eléri a 100 ezret. Ukrajnában az utóbbi 4 év alatt a helytörténeti iroda­lom kiadása megnégyszere­ződött. Idén 375 helytörténe­ti mű lát napvilágot, több mint 50 millió példányban. (APN — KS) KÉPERNYŐJE ELŐTT A világ közgazdászai Budapesten A Nemzetközi Közgazda- sági Társaság 1971-ben azzal a kéréssel fordult a Magyar Közgazdasági Társasághoz, hogy 1974-ben vállalja el a IV. Közgazdász Világkong­resszus megrendezését. — A Magyar Közgazdasági Társa­ság eleget téve a kérésnek, vállalkozott a kongresszus megszervezésére, melyre 1974. augusztus 19—24-e között ke­rül sor Budapesten. A Nemzetközi Közgazdasá­gi Társaságot az UNESCO Társadalomtudományi Osz­tályának kezdeményezésére, 1950-ben alakították. Célja, hogv elősegítse a személyi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesztését a világ különböző részein élő köz­gazdászok között. — Ennek megvalósítására, fennállásá­nak 24 esztendeje alatt mint­egy 40 nemzetközi szakértői konferenciát szervezett. A Nemzetközi Közgazda- sági Társaság kongresszusai alkalmat nyújtanak a világ közgazdászainak, hogy a vi­lággazdaság legfontosabb kér­déseiben kicseréljék nézetei­ket és vitákat folvtassanak. A társaság eddig három vi­lágkongresszust rendezett: Rómában 1956-ban, Bécsben 1962-ben — és Montrealban 1968-ban. A IV.. most meg­rendezésre kerülő kongresz- szus lesz az első olyan vi­lágtalálkozó, — amelyet egy szocialista ország fővárosá­ban, Budapesten rendeznek. A világkongresszus a világ- politika és a világgazdaság fontos kérdését: a gazdasági integráció területi és ágazati problémáinak magvitatását tűzte napirendjére. A téma aktualitását nemcsak az a tény indokolja, hogy a vi­lágnak úgyszólván ma már nincs olvan régiója, ahol ne lenne kialakulóban az orszá­gok valamilyen gazdasági közössége, hanem az ;s. hogy a világpolitikában végbeme­nő változások úi lehetősége­ket teremtenek és távlatokat nvitnak meg úi együttműkö­dési formák és az integrá­ciós törekvések számára. A világkongresszuson a közgazdaságtudomány műve­lői mellett — előreláthatóan nagy számban vesznek majd részt a kormányok mellett működő és az integrációs kérdésekkel foglalkozó ter­vezési, pénzügyi, vámügyi szakemberek is. A Magyar Közgazdasági Tanács — vendégként — mintegy 100—120 neves köz­gazdászt — köztük Nobel- díjasokat — is meghívott a kongresszusra, melyre mint­egy 1300—1500 szakember várható a világ minden ré­széből. A kongresszus előkészíté­sére 12 tagú programbizott­ság alakult, amelyben Ang­lia. Argentína, az Egyesült Államok, Franciaország, Gha­na, Japán, Lengyelország. Magyarország, a Német Szö­vetségi Köztársaság, Svédor­szág, Szovjetunió közgazda- sági társaságainak képviselői vesznek részt. Magyar rész­ről Csikós-Nagy Béla, a Ma­gyar Közgazdasági Társaság elnöke, a programbizottság tagja. A kongresszus 10 munka- csoportban folytatja majd munkáját. A világkongresszussal egy­idejűleg a Magyar Közgaz­dasági Társaság megrendezi a közgazdasági irodalom 200 éves fejlődését bemutató ki­állítást. A kiállítás bemutat­ja a közgazdaságtudomány fő eszmeáramlatait reprezen­táló publikációkat, kézirato­kat stb. Kiállításra kerülnek a nemzetközi szempontból jelentős szerepet játszó mű­vek és végül a nemzetközi szervezetek fontosabb kiad­ványai, a legjelentősebb köz- gazdasági folyóiratok és a közgazdasági információ fej­lődését bemutató dokumen­tumok. y. Gy, Az elmúlt hét műsorából nem nehéz kiemelni a leg­jobbakat; azokat, melyek színvonal dolgában, azaz tar­talom és forma egységét te­kintve kimagaslottak az át­lagból. Kezdhetjük a Nagy csaták normandiai partra­szállást bemutató legújabb darabjával, amely dokumen- tális teljességében, szemléle­tességében felülmúlta vala­mennyi eddigi elődjét. Ked­vező hatással mutatkozott meg az alkotók hovatartozá­sa; az tudniillik, hogy a soro-, zat francia készítői valóban igen jól ismerik a sztaling- rádihoz hasonló méretű drá­ma minden fontos jelenetét. Folytathatjuk a sort Déry Ti­bor tévésített kisregényével. Bóveer: Páger Antal A Nyitott könyv kellemes ajándékkal szolgált, Déry Ti­bor egyik, ha nem a legéret­tebb kisregényét nyújtotta át a képernyőn. Abody Bélában pedig nem akármilyen „pró­kátorra” talált a Kedves bó- peer. Külön dicséretére le­gyen mondva, semmiféle iro­dalmárkodás nem tolakodott szavaiba, annál inkább szí­nesítették mondandóját sze­mélyes érzelmeinek felhang­jai. (De jó lenne, ha mások is valami ilyesmire törekedné­nek hasonló szerepkörben!) Persze a remekműnek alig volt szüksége még az avatott szavú pártolóra is. Beszélt az önmagáért. Tudom, könnyű nem volt átfogalmazni a képek nyel­vére az öregedés folyamatát annyi és főleg olyan finom lí­rával és dérys iróniával áb­rázoló kisregényt, mint a Kedves bópeer. De a nehéz­ségek sem mentik az átdol- gozókat annak felelőssége alól, hogy a regény némely részei, a folyamat bemutatása szem­pontjából fontos részletek kí­vül maradtak az átdolgozok figyelmének körén. Olyan mozzanatok, amelyek a ked­ves após és szeretetre méltó meny között kialakuló kap­csolatot lélektanilag még hi­telesebbé tették volna. Ennek ellenére Páger Antal játéka egészen páratlan élménnyé avatta a kisregény televíziós változatát. Nálánál tökélete­sebb bópeert, azaz apóst, aki annyira pontosan tudta volna felvillantani az öregedő em­ber sajátos lelkivilágát, mint ő, lámpással sem találhatott volna a televízió. Hannibál, a bölcs A hét másik tévé játéka, a Hannibál utolsó útja is fi­gyelmet érdemelt már csak azért is, mert az irodalmi alapanyagot Sarkadi-töredé- kek képezték. Siklós Olga nagy igyekezettel, akárcsak egy vérbeli restaurátor il­lesztette egybe a különböző darabkákat, hogy végül ösz- szeáljon a mű, amelyben megelevenedik előttünk a környezete fölé növő első pun és a szűk látókörű és elfogult környezet közötti konfliktus. Nem tudom, ilyen volt-e Hannibál, ilyen rezig­nált, bölcs, már-már cinikus, mint amilyennek a tévéjá­tékban megismertük. Hogy ennyire rühellette volna-e a hadvezérséget, a háborúságot, miként a tévéjáték ábrázol­ta. Történelmi tanulmánya­inkból nem ez a kép él ben­nünk az Alpokon átkelő, Ró­mát fenyegető zseniális had­vezérről. Most a képernyőn közönséges emberként mutat­kozott be a dicsőített vezér. Hannibál hőstelenítéséről lett volna szó tehát a tévéjáték­ban? A történelmi alak képé­nek valamiféle helyre tévő restaurálásáról? Aligha. Hisz itt a történelem csupán té­ma. Sarkadi Imre és a szol­gálatába szegődött alkotók ebbe öltöztették nagyon is mai gondolataikat. Az alkotó munka dicséretének, az élet fenntartás nélküli tiszteleté­nek gondolatát. Sőt arra is figyelmeztetni kívánnak, hogy az üres formaságok, a bürokratikus kellékek csak arra valók, hogy eltakarják a lényeget. (Lásd Hannibál ce­remónia nélküli tárgyalása a 1 római követekkel.) De a tör­ténelmi játék fontos tanulsá­gai közé tartozik — úgy gon­dolom — az is, hogy az em­bernek nem szabad megen­gednie, hogy életét a körül­mények igazgassák, hogy kö­rülményeinek kiszolgáltatott­jává váljék, mert a körülmé­nyeket is maga teremti, a ma­ga számára. Remek párbeszédekben, ki­dolgozott jelenetekben teste­sülnek meg az említett gon­dolatok, de a tévéjáték in­kább példázat és okulásul szolgált a nézőnek, mintsem «valódi, katartikus élményt nyújtott volna. A környezeté­ből kiemelkedő nagyság és a silány környezet összeütkö­zése általában tragikus el­lentét szülője. És megtisztító hatású dráma lehetőségét hordozza. Erről ez esetben nem volt szó. Ha igazi tragé­dia nem is kerekedett a tö­redékekből, az azonban tény, hogy következtetésekre al­kalmas gondolatokban gazdag volt a Hajduffy Miklós ren­dezte Hannibál utolsó útja. Tekintettel pedig a dráma kamara jellegére, formai szempontból igazán képer­nyőre illő játék kerekedett belőle. A színészek közül el­sősorban a címszerepet ala­kító Gábor Miklós emelke­dett ki. Neki elhittük való­ban, hogy Hannibál is ember volt, közönséges, mint a többiek, s csak környezete csinált istent belőle; hogy ember volt, aki a vesztett csa­ta fáradalmai után pl. inkább egy kellemes patákbeli fürdő­zésre vágyott, mintsem a di­cső égbemenetelre. Az elv, az élet és a szabadság elve a fegyver csikorgató erőszakos politika ellenében játékában meggyőzően kapott hangot. Az építészet történész vallomása A Vallomások a XX. szá­zadról sorozatban Major Má­té vezetett végig bennünket életpályáján, amely valóban egybeesik századunk történe­tével. Élvezet volt hallgatni — okos embereket hallgatni mindig az — hogy milyen szeretettel beszélt azokról, akik élete útját egyengették, vagy a könyvekről, a bará­tokról, a harcos társakról. Vi­szont feltűnően keveset szó­lott építészeti kérdésekről. Arról, hogyan ítéli meg, he­lyesebben hogyan értékeli azt, amit századunk építé­szetben az ember számára produkált. Igaz, fontos alap­elvet fogalmazott meg újra. az építészet és a társadalmi berendezkedés kölcsönös ha­tásának elvét, mint meghatá­rozó tényezőt. S megszívlel­hetjük a 70 éves kommunista tudós azon gondolatát is, amelyben a művészet fontos­ságát húzta alá, mondván: a művészet igazi formájában érzékennyé teszi az embert a szocializmus tanításának be­fogadására is. Mégis elgon­dolkodtató, hogy a vallomás­nak ez a formája a televízió nem egy másik sorozatába il­let volna-e jobban, megold,'5 sait tekintve. Ügy tűnik, egy­két televíziós sorozat határa túlságosan is összemosódna1 Például a tudomány naP' öregjei, vagy a kérdéses so­rozat határai. Erre érdemes v.olna jobban odafigyelni. Röviden Beszéljenek a szobrok! Ez­zel az alapállással készített ihletett művészi filmet Zsig­mondi Boris Schaár Erzsébet életművéről. Az alkotó egyet­len, lényegre utaló mondatán kívül szavakban más* nem is hangzott el. Csak a szobrok beszéltek. És a hozzájuk kí­séretnek szegődő modem ze­ne. Némi hiányérzetet csupán az keltett a vasárnap este lá­tott produkcióban, hogy a ki­vételesen térbeli látású mű­vész alkotásai két síkban szólalhattak meg, térbelisé­gük nem érvényesülhetett eléggé. X. M,

Next

/
Thumbnails
Contents