Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
1974. augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tanyai ifjúság találkozóján Szolnoki fiatalok közölt Nagykállón, a szabolcsi nagyközségben tartották a tanyai fiatalok kétnapos országos találkozóját, amelyen a hét megyéből érkezett háromszáz küldött mellett több ezer, a megye és a járás tanyáin élő fiatal adott egymásnak randevút. Megyénket, Szolnokot huszonnégy fiatal — hét lány és tizenhét fiú — képviselte. A Nagy káliéban szerzett tapasztalatokról kérdeztük Rajta Istvánt, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának munkatársát, a megyei delegáció vezetőjét. ' — A tanyákon élő fiatalok életkörülményei, gondjai valóban hosszabb ideje napirenden lévő kérdés az állami, párt- és ifjúsági szervezetekben. A fiatalok tapasztalhatják, hogy figyelemmel kísérik munkájukat, életüket. A tanya^ ifjúság összetételében érdekes rétegződés mutatható’ ki. Az ő gondjaik, nehézségeik nemcsak a tanyákon várnak orvoslásra, de megoldást kell keresni valameny- nyire azokban az üzemekben, gyárakban, vállalatoknál, iskolákban, ahol mindennapi munkájukat végzik. A két nap alatt kitűnő alkalom nyílt arra, hogy megbeszél hessék közös gondjaikat, tennivalóikat. Az alkotmány ünnepét megelőző napokban az idén kilencedik alkalommal rendezik meg a csongrádi napok eseménysorozatát. Az évezredes múltú tiszaparti kisvárosban mintegy ötven különféle rendezvény lesz augusztus tíz és húszadika között. Irodalmi estek, koncertek, képzőművészeti és más kiállítások, iparcikkek bemutatói, veterán gépjárművek találkozója és ügyességi versenye, folklór és könnyűzenei műsorok, divatbemutatók, különféle sportversenyek nyújtanak majd szórakozási leheBali Rozália, a zagyvaréka- si Béke Tsz küldötte és Marosi György, a Nagykunsági Állami Gazdaság képviselője is egyetértett a megyei bizott- •ság munkatársának összegzésével. ök, olyan tanácskozáson is részt vettek, amely mint elmondták, nagy élményt jelentett a számukra. A tanyai ifjúsági klubok vezetői, munkatársai a többszörösen kitüntetett felsősimái művelődési házban találkoztak, és ismerkedtek a gyakorlatban is a klubfoglalkozások módszereivel. — Szinte egy „ötletbörzével” felérő találkozón vehettünk részt. A hazaiak bemutőséget a városba látogató vendégeknek. Az idei csongrádi napok egyik legjelentősebb eseménye lesz az ország első kubikos múzeumának megnyitása. A múzeum termeiben helyet kapó sokszáz tárgyat magában foglaló gyűjtemény, amely az elkövetkező években állandó kiállításként marad nyitva az érdeklődők előtt, emléket kíván állítani nemcsak a csongrádi és környéki, hanem a Viharsarok, a Dél-Alföld egykori valameny- nyi kubikosának. tatták, hogyan is csinálják, milyen módszerrel tervezik a foglalkozásaikat. Amiket magammal „viszek” haza is, azok a fotóklub megszerve- ' zéséről, indításáról szerzett módszertani tanácsok, útmutatások — mondta Marosi Gyula. Rozália sem távozik üres jegyzetfüzettel. A tanácskozáson is megemlítette a szász- bereki KISZ-esek kezdeményezését, s azt, hogy a tervből valóság lett. Rövidesen felavatják a fiatalok munkájából készített sportpályát K. Z. Idegenforgalmi csúcs Hat hónap alatt 2.521.000 külföldi járt hazánkban Soha ennyi turista nem járt még az országban, mint az idén: a Központi Statisztikai Hivatal első félévi összesített idegenforgalmi adatai szerint 2 521 000 külföldi fordult meg január 1-e és június 30. között hazánkban, csaknem kétszer annyi, mint egy évvel korábban. Igaz, tavaly az év első hónapjaiban állategészségügyi okok miatt a hatóságok korlátozták az utazást, de az idegenforgalom évek óta megszakítás nélkül rohamosan növekszik. Rekordszámban utaztak külföldre a magyar turisták is, hat hónap alatt összesen 1 139 000-en keltek útra a szomszédos, vagy távolabbi országokba, kétszer többen, mint 1973 első felében. Legtöbben Csehszlovákiából érkeztek, összesen 899 ezren; Jugoszláviából 472 000, Lengyelországból 208 000, Ausztriából pedig 150 000 vendégünk volt. Ugrásszerűen növekedett a szovjet turisták száma, közülük 104 ezren ismerkedhettek hazánk tájaival. A magyar turisták közül Jugoszláviába — főként az Adria partjára — utaztak legtöbben: 397 ezren, Csehszlovákiát pedig 338 ezren választották uticélul. Az adatokból az is kitűnik, hogy továbbra is Budapest és a Balaton a fő idegenforgalmi vonzerő, de ezek mellett lassan újabb tájakat is megkedvelnek a külföldiek. A Dunakanyarba, a Mátrába és a Bükkbe kétszer többen kirándultak, mint az elmúlt és első felében, s mind több külföldi keresi fel a Velencei tavat is. A statisztikából az is kiderül, hogy a vasútról mindinkább a közutakra tolódik el az idegenforgalom, fél év alatt 431 ezer autó érkezett hazánkba a határátkelőhelyeken, míg az 1973-as év azonos időszakában 217 ezer. Nemcsak külföldiek, hanem a magyarok is mind többen kerekednek autóval útra; félév alatt 109 ezer gépkocsival jártak külföldön — a tavalyi év első hat hónapjában alig fele ennyivel. A tekintély hajszálrepedései Apróságokkal kezdődik. Apró kis szívességekkel. — Szeretnék ma egy órával előbb hazamenni — szól be valaki a műhelyvezetőhöz. — Sajnos nem engedhetem el, sok a munka — hangzik a válasz. — Ez esetben kivételt tehetne.. 1 — Nem teszek... A vita egyre élesebb. Aztán elhangzik a mondat: sörözés közben nem volt ilyen szigorú... A műhelyvezető kutatni kezd az emlékezetében. Igen, valóban együtt sörözött az illetővel és néhány más kollegával a közel' kisvendéglőben. Mindenki rendelt egy kört, őt nem hagyták fizetni. Gyengén erőszakoskodott, éppen pénzszűkében volt. Nem tulajdonított jelentőséget a dolognak, el is felejtette volna ha most nem emlékeztetik rá s méghozzá ilyen módon... Az üzlevezetőnek vidéki rokonaihoz kell utaznia — egyik alkalmazottja felajánlja, hogy elviszi saját kocsiján. Az üzletvezető örül és nem sejti, hogy milyen lavinát indít el azon a napon, amikor beszáll alkalmazottja világoskék Skodájába. A beosztott magatartása attól a naptól megváltozik. Többet lóg, kevesebbet dolgozik. Társaival sejteti, hogy ő az üzletvezető bizalmasa. Azok súgnak-búgnak. Gyanakvóan méregetik az üzletvezetőt. Ha valakit megdorgál, azonnal levonják a következtetést: — bezzeg ha én furikáznám jobbra-balra akkor velem is kivételezne... Apróságok. Hajszálrepédések a fegyelmen s a vezetői tekintélyen. Ezek a repedések mélyülhetnek, veszélyesedhetnek, kárt okozhatnak. A vezetői tekintély sokak részéről vitatott téma. A vezetőnek sok mindenre kell odafigyelnie. A vezetőnek kedveznek, a vezetőnek kedvében járnak, igyekeznek kivételezni vele, nagyobb adag ebédet tálalni az üzemi étkezdében, soron- kívül' beutalót szerezni az üdülőbe és a többi. Szüksége van erre a vezetőnek? Semmiesetre sem. Legtöbbször nem is tart igényt rá csak elfogadja jó érzéssel vagy valami hamisan értelmezett „lám így szeretnek” felfogással. És nem sejtik, hogy ha belépnek irodájában, azt is megfigyelik, hogy „bezzeg itt jól működik a ventillátor, míg odalenn a műhelyekben..s hogy „ezért a csodálatos íróasztalért talán a mi nyereségünkből vontak le két-három órát”. Felesleges előnyök, amelyből senkinek sincs haszna, csak kára. Rontja a morált, a munkakedvet, a légkört. A vezető észre sem veszi, miként kötelezi el magát azoknak, akik ügyesek, szemfülesek, akik szeretnek a zavarosban halászni. Nem a korruptakról, pénzzel megvásárolhatókról. kapzsiságukban bűncselekményt elkövetőkről van szó. Nem azokról. „Csak” a nem viszonzott korsó sörökről, az elfogadott fu- rikázásokról, az étkezdéi kivételezésekről... Vigyáznia kell a vezetőnek, önmagáért és mások érdekében. A kollektíva jó közérzete érdekében. Azért, hogy ne súgjanak össze a háta mögött, hogy ne illessék a „megvesztegethető” jelzővel. B. L Kubikos múzeum nyílik Csongrúdon AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (5.) Megszökni a városból „Délelőtt fél 9. Párizs. Átható eső mossa a .várost. A csillogó aszfalton járművek hosszú oszlopai berregnek türelmetlenül, a csiga- lassúságú sorban. A közéjük szorult, zsúfolt autóbuszok megpróbálnak kitörni. De mindenki egyforma sebességgel halad: óránként 7— 7,5 kilométert. A főútvonalon azonban csak 5,5 kilométer a sebesség. A metró is majd szétreped. Négy ember egy négyzetméterre. Csúcsforgalomban, fél 9 és délután 6 óra körül nyolcán is jutnak egy négyzetméterre. Japán után ez a világon a legnagyobb sűrűség. Szörnyűség, csak azért, mert el kell menni dolgozni és utána haza kell jutni.” zett tömegközlekedés kell. Ami ma létezik, nem az. A legtöbb stressz, úgy látszik. a franciákat éri. A munkába induló 6 millió amerikai naponta legfeljebb másfél órát veszít, a londoniak egy órát és 40 percet, a brüsszeliek és a tucatnyi nagyobb nyugatnémet város lakói körülbelül 50 percet. Párizsban a belvárosi munkahelyig is másfél órát tart az út. Baj van a régi párizsi metróval, de mit lehet tenni? Az új kocsikat olyan lassan szállítják, hogy a régi rosszakat csak 1982-ben lehet kiselejtezni. Óránként autóbusszal: 9—11 kilométer Zsúfoltság az utakon A Paris Matchs című francia képes magazin riportja kezdődik így. A kép, amelyet fest. nálunk sem ismeretlen, bár a zsúfoltság korántsem éri el azt a mértéket, amelyről a lap beszámol. A folyamatos, nagy összegeket áldozó intézkedéseknek és annak a szemléletnek köszönhető ez, amely vitathatatlanul előnyben részesíti a tömegközlekedést a magánautókkal szemben. Nem véletlen, hogy az új KRESZ kidolgozásánál nálunk terítékre került az a kérdés is: nem kelle- ne-e a villamosoknak, autóbuszoknak szabályban is lefektetett előnyt biztosítani? Nyugat-Európában, ahol a helyzet — a magánautók sokkal nagyobb száma és a tömegközlékedés fejlesztésének elhanyagolása miatt — sokkal súlyosabb, ilyen kérdések még nincsenek napirenden. Az ébredés későn történt, először a problémákat kell számba venni, hogy aztán tenni is lehessen. A Paris Match erről így ír: „A pszichológusok egyetértenek abban, nem jó dolog, ha a ‘munkahely a lakóhely közelében van, ahogyan az sem jó, hq a férj és feleség együtt dolgoznak. Ahhoz azonban, hogy az említett kívánalomnak eleget tegyünk, jól megszerveÉs mit mondjunk az autóbuszokról? Külföldön, óránként körülbelül 27 kilométert tesznek meg Párizsban mindössze 9—11 kilométert. A vasúti forgalom mérlege sem jobb. Huszonöt év alatt Franciaországban egyetlen új vonal sem épült. Csak a meglevőket villamosították, de legalább 900 állomással kevesebb van a kelleténél. Szó sincs a helyzet javításáról, csak a legszükségesebb karbantartás folyik. Marad tehát a magánautó, amelyet tulajdonosai kritizálnak, de mégsem tudnak meglenni nélküle. 375 ezer. autó tódul naponta Párizsba, de 1975-re már 530 ezer várható. Az ember egyszerűen szükségét érzi, hogy megszökjék a városból, kiránduljon. Ezért is kerültek a háztartásokba az autók, annak ellenére. hogy a legtöbb gondot okozzák. Törődik is ezzel a tulajdonos: az autó azt a csalóka érzetet ébreszti benne, hogy szabad”. A párizsi lap ezután hírt ad egy Glasgowban megtartott közlekedési tanácskozásról. Száz nyugat-euróoai közlekedési szakember jött össze megbeszélni a következő 20 évre vonatkozó terveket. Nem véletlenül választották ezt a várost: több mint másfél millió lakosának 3 vasútállomása, metrója, villamosa és autóbusza van, tehát kevés a közlekedési probléma. Közlekedés 1990-ben „Nos, lássuk, hogyan képzelik el a párizsi közlekedést 1990-ig? A távolsági buszok gyakorlatilag megszűnnének. A fizető parkolóhelyektől eltekintve korlátoznák a kocsiállást. A nagy külvárosokkal az óránként 220—240 kilométer sebességű Jean Bertin-féle légpárnás vonat bonyolítaná le a forgalmat A légpárnás vonattal végzett kísérletek sikeresek voltak, de elterjesztése megmagyarázhatatlan konzervativizmusba ütközik. Pedig negyedébe kerül a földalatti vasútnak. Az állomásokon óriási parkolóhelyeket létesítenének. Párizs 100 kilométeres körzetében 30 percre csökkenne a menetidő. A városközpontban a forgalom a korszerű villanymetróra alapulna, szélesítenék az autóutakat. De nincs elég pénz.” A „pénzhiány” okára a Canard Enchainé, Párizs baloldali érzelmű szatirikus hetilapja világít rá. „A francia belügyminisztérium légi rendőrségének főnöke azt a feladatot kapta, hogy az Orly-repülőtéren zárjon le bizonyos kifutópályákat. Magyarázat: a Szaúd-Arábiába és Líbiába induló hadianyagszállítmányok innen indulnak minden este 21 órakor. Az Izraelnek szánt alkatrészek 22 óra 30 perctől emelkednek a levegőbe. Csak nehogy összekeverjék a dolgot!” — szúr a lap a glossza tüskéjével az államvezetésbe. Talán nem is kell már részletesebben beszélni a francia „önálló atomütőerő’* atomtengeralattjárókkal és Mirage — Délibáb — vadászgépekkel fémjelzett, szi- várványos ábrándjáról. Elsősorban ez a magyarázata annak, hogy a tömegközlekedés problémáinak megoldására „nincs elég pénz”. Hódi T. József Következik: Az igazi veszély: Mururoa! Egyetemre főiskolára készülnek Záróvizsga a szakmunkások előkészítő tanfolyamán Augusztus végén tesz záróvizsgát az a mintegy 200 fiatal szakmunkás — aki az elmúlt tanév során egyetemi. illetve főiskolai tanulmányokra előkészítő tanfolyamon vett részt. Mint ismeretes, a szakmunkás képesítésű ifjúmunkások felsőfokú tanulmányainak elősegítésére tavaly hozott határozatot a kormány. Az 1973—74-es tanévben így több mint 200 harminc éven aluli fiatal számára indítottak speciális tanfolyamokat, hogy megkönnyítsék számukra a műszaki egyetemi, illetve főiskolai tanulmányokra való felkészülést. A tízhónapos tanfolyamon Budapesten és az ország hét városában heti egy alkalommal tanultak a szakmunkások. A központi tanfolyamokon kívül az üzemek hetente általában még egy napot szántak arra, hogy a helyi mérnökök segítségével elmélyítsék az előkészítőkön tanult anyagot. A fiatalok júliusban és augusztusban intenzív, napi 8 órai foglalkozásokon vettek. illetve vesznek részt. A záróvizsga sikeres letétele után az üzemek tanulmányi ösztöndíjjal támogatják egyetemen vagy főiskolán tanuló dolgozóikat. A fiatalok a tanulmányi évek alatt anyagi helvzetüktől függően fizetésük 80—110 százalékát kapják ösztöndíjas szerződés alapján. A kezdeményezést várhatóan még ebben az évben kiterjesztik a tudomány- egyetemeken és az agrár felsőoktatási intézményekben továbbtanulni kívánó szakmunkásokra is. Az az elképzelés is közel áll a megva- t lósításához, hogy a munka mellett érettségi bizonyítványt szerzett szakmunkások továbbtanulását is hasonlóképpen megkönnyítsék. A már évek óta folyó felsőoktatási reformoknak ez a kezdeményezése csupán egyik, de alapvetően fontos oktatáspolitikai lépése. A legfontosabb célok közé tartozik ugyanis, hogy a fizikai dolgozók, illetve azok gyermekeinek hátrányos helyzetén javítsanak, vagyis hogy mind kevesebb legyen az olyan fiatal, aki körülményei miatt nem tudja folytatni tanulmányait. Ezt a célt szolgálják egyebek között a már évek óta működő — a 16—18 éves fiatalok számára szervezett — egyetemi előkészítők, az úgynevezett stúdium generálék is, és ennek jegyében született határozat arra is, hogy szeptember 1-től megkezdik működésüket a szakmunkások középiskolái. Községi krónika filmssalagon Hétfőn este az újszászi Hunyadi filmklub amatőr filmesei a korábbi évek jó hagyományait folytatva megtartották évi nyilvános szabadtéri filmvetítésüket. A község lakóinak nagy érdeklődése közepette rendezett filmesten az egy év helyi eseményeit megörökítő községi krónikát vetítették le, amelyet a klub alkotói közös munkával készítettek. A nagyobb társadalmi események, ünnepségek mellett helyet kapott a sok munkával készült parkerdei tornapálya „portréfilmje” is, amely méltán viszonyította az újszásziak dicséretes összefogását. Ha a vetítés egyetlen témája csak a filmszalagon rögzített községi krónika lett volna, akkor is elismeréssel szólhatnánk az újszászi amatőrfilmesek kezdeményezéséről. hiszen filmklubjuk nem * öncélú, hanem közérdeklődésre számot tartó munkát végzett. S hogy mégsem csupán ennyi volt. azt a filmbaráti kapcsolat javára is írhatjuk: a kétórás műsorban szolnoki, túrkevei, budapesti és NSZK-alkotók díjnyertes amatőrfilmjeit is bemutatták. •
