Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-18 / 193. szám
1974. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszavölgyl árvízvédekezés mérlege A helyreállítási munkákról, a károkról Az idei tiszavölgyi árvíz előtti helyzet — a tartós szárazságot követő csapadékos időjárás — hasonló volt az 1970. évi árvizet megelőzőhöz, sőt a Felső-Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén a csapadék mennyisége egyes helyieken meg is haladta az akkori értékeket. Az esőzések hatására júniusban a Tiszán és mellékfolyóin ismételten levonuló heves és igen magas árhullámok több helyen megközelítették, helyenként pedig meghaladták áz észlelt maximumokat. A védekező erők és a védelmi szervezet összpontosításával és megfelelő irányításával a Tiszán és mellékfolyóin a töltések által védett területet sikerült az elöntéstől megvédeni. A védekezés során, a Fehér- és Kekete-Kö- rösök között, a kijelölt területén vésztározásra került sor. A Tisza völgyében csaknem két hónapig kellett folyamatosan védekezni és egyidejűleg maximálisan 2260 kilométer hosszúságú védvonalon árvízvédelmi készültséget tartottak. Júniusban a védekezésben résztvevők átlagos napi létszáma megközelítette a 7 ezrét. Június 15-én 14 400 fő volt a létszám. Az 1974-es árvíz is bizonyította, hogy az árvízvédekezés leghatékonyabb, leggazdaságosabb módja a védelmi alap-létesítmények fejlesztésé, kellő biztonságra való kiépítése. Ezért a folyók árvíz- védelmi rendszerét a töltések * erősítése mellett területi árvízvédelmi rendszerré fejlesztik ki, és az arra alkalmas területeken vésztározókat létesítenek. A vésztározóknak igen nagy jelentőségük, ezért következetesen érvényt szereznek az építési tilalomnak, illetve az építési korlátozásnak ezeken a területeken. Az OVH előzetes felmérése szerint az árvízvédekezés költsége a Tisza-völgyében 97 millió forint volt, a belvízvédekezés költsége pedig mintegy 15 millió forintot tett ki. A vízi létesítményekben 30 millió forintos kár keletkezett. Az árvíz miatt 26 mező- gazdasági épület és kb. 300 személyi tulajdoni épület került víz alá. A víz kereken 7 ezer hektárnyi hullámtéren kívül fekvő mezőgazdasági területet öntött el. A kár hozzávetőlegesen mintegy 150 millió forint. ' A keletkezett károk jelentős részét megtéríti az Állami Biztosító az érdekelteknek, ha érvényes biztosítási szerződésük van. A Minisztertanács — figyelembevéve a keletkezett károk mértékét, és azt, hogy hasonló kár néhány éve már érte az érdekelt állampolgárokat, — úgy döntött, hogy a károk helyre- állítására a biztosításból járó öszegen felül további segítséget nyújt. Az árvíz- és belví^v-w szenvedett megyék tanácselnökei tájékoztatást ku a károsult mezőgazdasági nagyüzemek folyamatos gazdálkodása érdekében teendő intézkedésekről. Ennek érdekében a tsz-ek rendelkezésére bocsátják az időszerű mezőgazdasági munkákhoz (betakarítás, a következő gazdasági év előkészítése stb.) az esedékes munkadíjak kifizetéséhez szükséges pénzeszközöket. A biztosítási szerződés keretében meg nem térülő károk miatt év végén jelentkező veszteség rendezése ügyében — az éves gazdálkodás adatainak ismeretében — az érdekelt szervek hoznak majd döntést. Szeptembertől fizetik Rendelkezés a munkabérkiegészítésről December helyett j november A hazai szénhidrogén-bányászat legnagyobb beruházása, a szegedi 1-es számú gázfeldolgozó üzem építése, a nagy munkában résztvevő tíz vállalat kongresszusi felajánlása nyomán jó ütemben halad. Az eredeti határidőnél két hónappal előbb adják át az üzemi próbákra a létesítményt az építői?.: december 31 helyett november 7-re végeznek a nagy pontosságot igénylő szerelésekkel. A gáz- feldolgozó. határidő előtti átadása iehetővé teszi, hogy korábban jusson propán-bután gázhoz a több mint 100 ezer hazai fogyasztó. A munka összehangolását segíti az építkezésen dolgozó vállalatok KISZ-szervezeteinek szocialista szerződése és az a hamarosan megalakuló operatív bizottság, melynek feladata, hogy azonnal intézkedjen, ha szállítási, anyagellátási nehézségek jelentkeznek az építkezésen. A Minisztertanács rendelete értelmében — a mezőgazda- sági tsz-ek kivételével — a munkaviszonyban, tagsági, illetve szolgálati viszonyban álló dolgozók, betegbiztosítási kötelezettség alá eső bedolgozók munkabérét szeptember 1-től havi 50 forint pótlékkal kiegészítik. Ugyanennyi pótlékot fizetnek a nyugdíjak és egyéb ellátások, valamint a gyermekgondozási segélyek után. A munkabérkiegészítés havonta egyszer jár, s abban a hónapban illeti meg a dolgozót, amelyben munkabérben, munkadíjban, táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő kereset- kiegészítésben részesül. A rendelet szerint szeptemberben a munkabérkiegészítés mindazoknak jár, akiknek ebben a hónapban — a jogszabályok alapján — munkabért fizetnek ki. A nyugdíjasok a Nyugdíj- intézettől kapják a kiegészítést. A nyugdíjban, járadékban vagy egyéb szociális juttatásban részesülők külön munkabérkiegészítést nem kaphatnak. Általában nem kaphatnak munkabérkiegészítést az öregségi (szolgálati), rokkantsági és özvegyi nyugdíjasok, baleseti járadékosok, mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékosok, a személyi járadékosok vakok, az átmeneti segélyes csökkent munkaképességűek, a rendszeres szociális járadékosok, hadigondozási járadékosok, továbbá azok, akik sorkatona hozzátartozójaként családi segélyt, illetve rendszeres szociális segélyt kapnak. Valamennyien a folyósító szervtől kapják az 50 forint kiegészítést. Ha a munkáltató nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani: a dolgozó kapja-e az említett juttatásokat, akkor a munkabérkiegészítés első kifizetésekor a dolgozótól a munkáltató kérjen nyilatkozatot, hogy nyugdíjban, járadékban vagy egyéb rendszeres szociális juttatásban részesül-e. Kitüntetések népfront aktivistáknak Tegnap, a kora délutáni órákban Szolnokon, a HNF megyei titkárságának tanácskozó termében bensőséges kis ünnepség keretében dr. Szentistványi Gyuléné, a HNF Országos Tanácsának titkára, kitüntetéseket adott át a megye legjobb népfront- aktivitáinak. Évtizedes, jó munkájuk elismeréseként a legrangosabb kitüntetést: a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét Kántor Sándor, karcagi népművésznek, Kocsis Istvánná, kunszentmártoni pedagógusnak, Balogh Józsefnek, a karcagi Béke Tsz elnökének. Telek IStvánnénak, a szolnoki járási pártbizottság titkárának és Kis Kovács Mihályné- nak, a tiszászentímrei Takarékszövetkezet dolgozójának adományozta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Az alumíniumgyár tiszafüredi gyárában különböző típusú kannákat és edényeket gyártanak. Képünk egy teáskanna perforálását örökítette meg A közművelődés nem látványos, gyors sikert hozó, s az anyagiakat tekintve sem valami jó üzletet jelentő munka azok számára, akik élethivatásul választják. Talán ezért állnak olyan sokan tovább erről a munkaterületről. De akik megmaradnak, azokat valami belső tűz égeti, mások szellemi értékeinek gyarapodása élteti, serkenti újabb tettekre. Közülük hadd álljanak most hárman r ef lektor fény b en I Várszegi Mártonná — Nyolc szakmunkástanuló ült a nézőtéren, hallgatta— a kondertet. A tv mutatta. Nem így kell ezt csinálni, — mondtam. — S ma már négyszáz jövendőbeli szakmunkás vesz részt Szolnok megyében egy-egy hangversenyen. Várszegi Mártonná zeneiskolai szakfelügyelő felvidul az emlékezés tiszta örömétől. — De van még ennél izgalmasabb feladatunk, kimunkált tervünk: a szocialista brigádoknak szervezett hangversenyek. Azt tapasztaltuk, hogy az iskolák pat- ronálásáért járó „zenei viszonzásra”, a zeneiskolások kisebb műsoraira odafigyeltek a munkások, megnyerte tetszésüket. Ez adta az ötletet, hogy nívós hangversenyeket kellene tartani az üzemekben. Többek között a Néphadsereg Központi Mű- vészegvüttesének és a rádió gyermekkórusának koncertjét tervezzük a következő hónapokban néhány nagyüzem munkásai részére. Remélem, az eddig is tapasztalt segítőkészség ehhez is meglesz a vállalatok vezetői, — párt- és társadalmi szervei részéről. — Ez jogosan feltételezhető. De van-e a komolyzenének kellő számú híve a munkások között? — Optimista vagyok. Az se baj, ha először csak negyvenen lesznek. Legközelebb biztosan százan jönnek. — Meg aztán a kezdetre való emlékezés is erőt ad. —* Tudja, honnan Indultunk? Viszonylag nem is olyan régen a megyében mindössze három helyen tartottak hangversenyeket, évente alig négyszer. — Most csupán az Országos Filharmónia által szervezett zenei koncertek száma évente az általános iskolások részére 49, a szakmunkástanulóknak 32, a középiskolások és a felnőtt.°k részére együtt számolva 35. Egyetlen szóval sem említi, hosv neki milyen része van ebben. Pedig zeneiskolai tanár, szakfelügyelő, tagja az SZMT-nek. annak kulturális bizottságának szintén, szakszervezeti titkár, s emellett végzi az Országos Filharmónia hangversenyeinek szervezését, — egyszóval szerteágazó munkát felt ki a zenei nevelés érdekében. — Honv Mr ja mindezt? Nem fáradt? — Néha, ha valami nem egészen úgy sikerül, ahogy szeretném. & —. Én csak azt tanácsolom azoknak a fiúknak, akik komolyan meg akarnak tanulni valamilyen nyelvet, ismerkedjenek meg egv kistány- nväl. aki a kérdéses nyelvet beszeli, s mindjárt nsávszerű előrehaladásról- adhatnak számot. Dr. Gvőrffv LajöS, a túf- kevei Finta Múzeum igazgatója csendesen bazsalvog. Tanácsa hasznosságának bizonyítására hozzáfűzi: f Dr. Győrffy Lajos — Én is így tanultam meg a hadifogságban oroszul Elvégezte a jogtudományi egyetemet, majd a Keleti- Akadémiát. Diplomáciai szolgálatba szeretett volna kerülni. Ahhoz viszont az ő fiatal korában rangosabb családban kellett volna születnie. így került vissza Túr- kevére árvaszéki ülnöknek. — Belecsöppentem . a bürokratikus útvesztőbe. — Régi ismerősei rávették, — menjen el a hajózási Vállalathoz. — Ott is beugrottam. Szó sem volt arról, hogy külföldre küldjenek. Visszatértem ismét Túrkevére árvaszéki ülnöknek. Kezdődött az el- parlagiasodás. Tudom, hogy túloz, más fából faragták. Felbecsülhetetlen érdemei vannak a Finta múzeum létrehozásában s más munkákban is. ö fordította például maavarra az 1571-es szolnoki deftert. — Tele van speciális rövidítésekkel. arab és perzsa szavakkal, afféle finánc tolvajnyelven írták egv részét. Ha török látogató érkezik a múzeumba, mutatom neki, de nem tudják végigolvasni. Külön előtanulmányt igényel. Tizennégy éves korában már néprajzi pályázatot nyert. A Kunság legavatottabb ismerője, — számtalan cikk, tanulmány neves szerzője. Az inflációs időkben idegen nyelveket tanított. — Nevetve emlegeti: egv óra egy tojás. Ez volt a tandíj. Amikor bevezették az orosz nyelv tanítását, pedagógus lett. Tanítás közben végezte el a tanárképző főiskolát. Később másodállásban a múzeum igazgatója. Most ez a fő állása. A tanári pályán nyugdíjba vonult. — De innen jószántamból nem megvek. iLáttarti. hogy aki kizökken megszokott életritmusából, egv-kettőre az eresz alá dugja a kulcsot. Az pedig korai volna. Lajos bácsi 77 éve ellenére tele fiatalos hévvel. Ezért furcsa hallani tőle: — ilyen korban új dologba nem igen k°z.d az ember. Miiven távlattal számolhat? igyekszem befejezni félbemaradó munkáimat, s újakat nem kezdeni. Előkerült például az 1596-ös török adó- laistrom. Annak téfiedelmé jóval nagyobb az 1971-ben kiadottnál, s nemcsak Szolnok megyét öleli f“!, hanem a Szatmáríg terjedő területet. Vass Előddel vállaltam, högv lefordítom. A szolnoki kerületre vönatköző rész az envéfn. A rám eső munkával végeztém. Szolnok 900. jubileumának adóztam ezzel. — Ezután semmi újra nem számíthatunk LajöS bácsitó’? — Még valamire igén. — Morvái Péter nénraizos barátom rábeszélt, bog” az általam húsz éve gvűjtött kun szí vakat adjam ki. Vannak tájszótárak. ígv például a szegedi, a szömosháti, de én nem olyanokra gondoltam. Csak azokat a szavakat gyűjtöttem, amelyeket Csak Itt Széchenyi Istvánná használnak, s amelyek feltehetően kun eredetűek. Ilyen például az árkány. Kötélszerűséget jelent, a ló befogására használták. Kb. 400 ilyen szó van. E gyűjtemény feldolgozása vár most rám... ☆ — A férjem 23 évig tanított a jászladányi 2. számú tanyai islrolában, a községtől nyolc kilométerre. Akkoriban a tanító minden volt a tanyavilágban, — jószerével még orvos is. Én voltam a férjem jobbkeze. Kézimunkázni tanítottam a lányokat. 1949-ben egy láda „vándorkönyvtárt”, később pedig egy 400 köteteset kaptunk. Azt kezeltem. így lettem népművelő. Széchenyi Istvánná, a ti- szavárkonyi klubkönyvtár igazgatója csendben emlékezik. Beszélgetésünk előtt fél órával kapta meg a népfrontmozgalomban kifejtett áldozatos erőkifejtéséért a Társadalmi munkáért jelvény arany fokozatát. — Érthető, hogy még mindég az ünnepség hatása alatt áll. — Nem szégyellem, elsírtam magam. Pillanatok múlva kanyarodunk vissza a jászladányi tanyavilágban töltött évekhez. — A férjem ott lett a művelődésügy kiváló dolgozója. Azt mondta, nekem is részem van benne. Most, hogy megkaptam az arany fokozatot. azt mondom, neki ’ s része van benne, mert természetesnek vette például azt, hogy nem volt vasárnaDi ebéd, ha falugyűlést szerveztünk. A tanyai iskolát lebontották, megszűnt a régi értelemben vett tanyavilág. — Mozgalmas esték voltak Ott A szülők tyúkültető kosárban hozták este áz iskolába a gyerekét. Viharlámpa helyett többnyire gyertva égett befőttes üvegben, úgy vágtak néki a sötétnek. — Konyhánkban meleg volt, ott próbáltunk, — készülődtünk színielőadásokra. Másképpen nem is lehetett volna 23 évet elviselni tanyán. Ezt követően néhány Versenyen töltött év után jöttek a várkonyiak, amelyek szintén közösségi munkát jelentettek Erzsiké néninek. — Törődést a két ifjúsági klubbal, a szakkörökkel, a többi klubbal. S olyan . örömöket, hogy aZ egyik kisdiák 12 könyvet kölcsönzött, mert meghallotta, hogy szabadság“ ra megy Erzsiké néni. S áz is jó kedvre hangolta, hogy a községi tanács megkétszerezte a klubkönyvtár támogatására szánt összeget, s most már új katalógusszekrényt, új kölcsönzőasztalt vehetnek, s kicserélhetik a padozatot. S az örömök, gondok között eövre erősödik a vágy: több évtizedes távoliét után visszakerülni Szolnokra. De csak á nvuédíj után, mert: — Nem ér el eredményt az, aki folyton csak vándorol. Simon Béla r
