Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
1974. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A világ Italadó erőinek támogatásával Interjú Abdus Salammal, a Bangladesi Kommunista Párt kb-titkárával — Titkár elvtárs véleménye szerint jelenleg mi a kommunista párt legfontosabb feladata hazájukban? — Miután a kormány államosította az ipart, meghirdette a földreformot, nemzetközi kapcsolataiban pedig a pozitív semlegességet, pártunk most arra összpontosítja erejét, hogy a kormány vaióban végre is hajtsa programját. Ennek érdekében felhívást intéztünk országunk valamennyi haladó erejéhez, hogy fogjunk össze a fenti célok eléréséért. Eközben újfajta osztályharc bontakozik ki. Azok a haladó erők, amelyek a Kommunista Pártba, az Avami Ligába és a Nemzeti Avami Pártba tömörültek, küzdenek az imperialisták, a feudális és egyéb reakciós erők ellen, amelyek megkísérlik szabotálni fejlődésünket. — Hogyan tudják otthon hasznosítani a magyarországi tapasztalatokat? — A ml hazánk elmaradott mezőgazdasági ország, ezért érthető, ha minket elsősorban az érdekel, Magyar- országon, hogyan érték el a mezőgazdaság mai fejlettségi színvonalát. Még közelebbről, a szövetkezeti mozgalomról akarunk tapasztalatokat szerezni, hiszen úgy véljük, hogy a mezőgazdasag fejlődésének nálunk is a szövetkezeti út lehet az alapja. — Milyen benyomásokat szereztek eddigi látogatásuk során? — Budapesten és Borsod megyében jártunk, Szolnok megye ilyen értelemben utunk harmadik — utolsó — állomása. Itteni programunkat azonban alapvetően fontosnak tartjuk, éppen azért, mert itt nyílik mód leginkább a mezőgazdaság tanulmányozására. Igen mély benyomást tett ránk látogatásunk a Borsodi Vegyikombinátban, egy Miskolc környéki termelőszövetkezetben és természetesen az itteni mezőgazdasági üzemek megtekintése is. Találkoztunk több alapító tsz-tag- gal, voltunk tsz-tagok otthonában, s mindez maradandó emléket és jól hasznosítható tapasztalatokat is nyújtott számunkra. — Végül engedjen meg titkár elvtárs egy személyesebb természetű kérdést. Magyarországon az emberek annak idején nagy figyelemmel kísérték az Önök függetlenségi harcát, tudják, hogy milyen nehéz időket kellett átélniük, amíg kivívták önálló állami létüket. E harc idején Ön milyen munkát végzett, hogyan vett részt a küzdelemben? — A háború alatt a párt főtitkára voltam. Feladatom a nép mozgósítása volt a harcra, valamint a nemzetközi közvélemény mozgósítása e harc támogatására. A központi bizottság tagjai, úgy mondhatnánk, felosztották maguk között az országot, s mindenki egy-egy körzetben szervezte a fegyveres harcot a pakisztáni hadsereg ellen. Ezzel párhuzamosan propagandamunkát végeztünk, lapot is alapítottunk ennek érdekében. A haladó nemzetközi közvélemény mozgósításában igen nagy segítséget jelentett számurikra, hogy abban az időben , tartotta kongresszusát az Indiai Kommunista Párt, és e kongresz- szuson sikerült kapcsolatot teremtenünk huszonkét kommunista párt küldöttségével, közöttük több szocialista ország kommunista pártjának delegációjával is. Ez igen nagy siker volt. Illegalitásban dolgoztunk, ennek ellenére jelentős szerepünk volt a néptömegek mozgósításában. Számunkra emlékezetes nap volt 1971. március 25-e. A katonai kormány e napon kezdte meg a fegyveres harcot a függetlenséget követelő bengáli nép ellen. Ekkor mi előjöttünk az illegalitásból, pontosabban helyet cseréltünk azokkal, akik addig nyíltabb formában dolgoztak. őket ismerték az elnyomók, minket viszont még nem, ezért mi zavartalanabbal, kevesebb áldozattal dolgozhattunk, Szerencsére viszonylag rövid, idő alatt sikerült kivívni szabadságunkat. Azért történhetett így, mert megvalósult országunkban a hazafias erők összefogása és az egész világ haladó erőinek támogatását élveztük. B. A. KÖZLEMÉNY az 1974. szeptember l-én életbe lépő fogyasztói áremelésekről és jövedelemnövelő intézkedésekről A világpiaci árak nagymértékű és széleskörű emelkedése következtében belföldi termelői áraink nincsenek arányban az importbeszerzési árakkal. A kialakult árviszonyok már nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást a népgazdaság számára és nem ösztönöznek a takarékos gazdálkodásra. Ezért a kormány elhatározta egyes alapvető import nyersanyagok termelői árának — köztük az energiahordozók árának — emelését. (így pl. a nyersolajár 100 százalékkal, egyes olajtermékek, vegyipari alapanyagok termelői ára 50—100 százalékkal növekszik.) A termelői árak többségének emelésére a fogyasztói árak érintetlenül hagyásával kerül sor. A terhek jelentős hányadát továbbra is az állami költségvetés viseli. A tüzelőanyagokkal való helyes és takarékos gazdálkodás, továbbá a hazai energiaforrások fokozottabb kiaknázása azonban megköveteli egyes termékek fogyasztói árának emelését is. Az új fogyasztói árak 1974. szeptember 1-től lépnek életbe. A tüzelőanyagok, hőszolgáltatások árai differenciáltan, átlagosan 25 százalékkal emelkednek. Ezeji belül: — a szén és a brikett ára átlagosan — a kokszé —■ a tűzifáé a tüzelőolajé — a vezetékes gázé — a propán-butángázé — a távfűtés- és melegvízszolgáltatás ára pedig százalékkal nő. • Az üzemanyagok közül: — a benzin ára — a gázolaj ára lesz magasabb. 16 százalékkal 24 18 40 20 10 20 40 százalékkal 45 így többek között a tatai brikett ára (a budapesti telepeken) mázsánként 51.00 forintról 56.90-re, a tűzifáé (konyhafa, Budapesten házhoz szállítva) mázsánként 48,70-ről 57,40-re, a háztartási tüzelőolajé kútnál literenként 1,50-ről 2,10-re, a propán-bután,gázé kilogrammonként. házhoz szállítva 3,30-ról 3,60-ra, a főzésre használt városi gázé Budapesten köbméterenként 0.84- ről 1,00-re. a távfűtésé légköbméterenként 10,80-ról 13.00- ra, a 86-os oktánszámú benziné literenként 3,00-ról 4,20-ra, a 92-es oktánszámú benziné pedig literenként 4.00- ről 5,60-ra emelkedik. A kormány az áremelésekkel egyidejűleg jövedelem- növelő intézkedésekre is határozatot hozott. Minden munkáltató — a mezőgazda- sági szövetkezetek kivételével — a vele munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, szolgálati viszonyban, a betegségi biztosítási kötelezettség alá tartozó bedolgozó munkavi- szonvban álló dolgozók, valamint a fegyveres erők és rendészeti testületek hivatásos tagjai részére 1974. szeptember 1-től — abban a hónapban, amelyben a dolgozó munkabérben, munkadíjban, keresetkiegészítésben, táppénzben és terhességi- gyermekágyi segélyben részesül — havi 50 forint1 kiegészítést köteles folyósítani. A nyugdíjak, járadékok, a házastársi pótlék és az egyéb rendszeres pénzbeni szociális ellátások (ideértve pl. a tsz-nyugdíjasokat és nyugdíjjáradékosokat. hadirokkantakat stb.) összegét 1974. szeptember 1-től havi 50 forinttal kell kiegészíteni. Havi 50 forint kiegészítés illeti meg — a gyermekek számától függetlenül — a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyát. A jövedelem-kiegészítést egy személy csak egy címen kaphatja. A házastársi pótlékban részesülő nyugdíjasok — tekintettel alacsony jövedelmi színvonalukra — a jövedelem-kiegészítést mindkét címen megkap ák. A kiegészítés az átlagbérbe nem számít be, levonások nem terhelik, táppénzes állomány idejére is teljes ösz- szegben folyósítandó. A kiegészítéseket első ízben 1974 szeptemberében kell fizetni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek összjövedelme gazdálkodásuk összered- ményétől, felhasználása pedig alapvetően a tagság döntésétől függ, ezért a kiegészítés központi előírása a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál és alkalmazottaknál nem alkalmazható. A tüzelőanyag-áremelések évi 1,5 milliárd, az üzemanyagáremelés 800 millió forinttal, összesen 2,3 milliárd forinttal növelik a lakosság kiadásait, a jövedelemnövelő intézkedések pedig —*■ ugyan, csak, egy évre számítva — 3.5 milliárd forinttal növelik a lakosság jövedelmét. A lakosságnak szilárd tüzelőanyagra (szén. koksz, brikett stb.) 1974. szeptember 1-e előtt felvett megrendeléseit a kereskedelem régi áron teljesíti még akkor is, ha a kiszállítás eddig az időpontig nem történt meg. Az úi üzemanyag-fogyasztói .árak életbelépésével egyidejűleg megszűnik a külföldiek üzemanyagfelvásárlási engedélyi rendszere. Egy munkáslevél tanulságai Forgatom, olvasom a levelet. Egy kommunista munkás írja, higgadt, megfontolt szava kát, gondolatokat fűzve egymás mellé. Soraiból némi ke seredettség árad, olvasójában pedig felháborodást kelt. Ugyanakkor — mintegy a lecke ismétléseként — néhány meglehetősen ismert gondolat papírra vetésére is inspirál elveinket, politikánkat illetően. Sokat beszélünk mostanában a dolgozók megbecsüléséről, s van is foganatja. Mindinkább méltó rangja van a munkásoknak, hallgatnak, figyelnek a szavukra. Törvények is biztosítják ezt, olyan jogi és intézményrendszer, amely jól tükrözi társadalmi rendszerünk alapját: a hatalom birtokosa a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó osztályok. — A párt vezető szervei a társadalmi élet különböző területein időnként meg is vizsgálják, rendben mennek-e a dolgok, érvényesül-e rendszerünknek e? az alapvető elve, igazsága. Nagy erőfeszítéseket teszünk a szocialista demokrácia fejlesztéséért, alapvetően azt a célt szolgálva, hogy minél több embert tudjunk alkotó módon bevonni az előttünk álló feladatok kialakításába és mgoldásába, hogy minél több, a közvetlen termelők sorából kikerülő állampolgár legyen képes és kész a maga gondolataival, cselekedeteivel — előbbre vinni a szocializmus ügyét hazánkban. Ezek így általános megállapítások, de feltétlenül igazak, hiszen a mindennapi élet ezernyi tapasztalata áll mögöttük fedezetül. Mégsem elégedhetünk meg eny- nyivel, — mert kongresszusi számadásra készülve azt is észre kell vennünk, ha valahol — és csak ideiglenesen is nem fedik a tettek a szavakat, megsértik elveinket. — Ugyanis az emberek kapcsolata a közügyekkel mindig egy adott egységben valósul meg. egy községben, egy vállalatnál, intézménynél. S hiába az általános igazság, ha egy-egy ember ebben a konkrét, őt körülvevő közegben mást lát. Elveink megsértése így nyerhet politikai súlyt, hiszen a dolgozók a maguk környezetében szerzett tapasztalatokból indulnak ki. Egy hiba. egy-egy velük elkövetett, általuk tapasztalt igazságtalanság, — méltánytalanság árnyékot vethet a legtisztább elvekre is. Ilyen értelemben nincsenek kis ügyek. Minden, a dolgozók jogait, a szocialista demokráciát sértő jelenség, a munkások szavának, észrevételeinek mellőzése az adott közegben politikai ügyként kezelendő és orvosolandó. Ha valamire érvényes, itt többszörösen igaz, hogy a statisztikai átlag, a dolgok általános érvényű rendezettsége nem fedheti el a helyi, egyedi eseteket. Mindezek után ismerkedjünk meg a levéllel: „A termelőszövetkezet gépműhelyében dolgozom. Lehet, hogy nem is tudom felfogni a magasabb szempontokat, de annyit tudok, hogy a közös vagyon védelmére sokkal szigorúbb rendelkezéseket kellene hozni, amit nem lehet kijátszani; a közös vagyont egyéni érdekeire ne tudja senki büntetlenül kihasználni... Itt álljunk is meg. Levélírónk e néhány sora is azt bizonyítja, hogy nagyon is jól fogja fel a „legfelsőbb” szempontot: — tudja, hogy a közös vagyont mindannyiunknak őriznünk kell. A későbbiekből kiderül, hogy nemcsak szavakban tudja ezt, hanem ő maga így is cselekszik. Éppen ezért került most kellemetlen helyzetbe. Idézzük tovább: ,....már igen sok esetben saját bőrömön tapasztaltam, hogy ha a társadalmi tulajdon védelmében emelek szót a vezetőim felé, bizony a retorziók különböző, a legfinomabb változatait alkalmazzák. A legutóbbit írnám le. 1973 őszén beiratkoztam a dolgozók gimnáziumába, — mert úgy éreztem, szükségem van a magasabb műveltségre, még ha fizikai dolgozó vagyok, akkor is. Az egyik pártvezetőségi ülésen (mint pártcsoport vezető voltam meghíva) megkérdeztem a műhelyvezetőmet, ki, mikor, milyen célra veheti igénybe a termelőszövetkezet személygépkocsiját, mivel tudtam, hogy ő is nem egyszer veszi igénybe egyéni céljaira..." Figyeljünk csak: egy párttag, aki — ezt is tudjuk róla — nem sokkal előbb arra is érdemes volt, hogy öthónapos pártiskolára küldjék, s azt el is végezte, bíráló észrevételt tesz. Bizonyára meg is kapta a választ — gondolhatjuk —, ami többféle is lehet. „Előfordulhat; nincs igaza, s azt ott nyomban meg is mondják neki. Az is lehet, hogy észrevételeit meg kell vizsgálni, s majd csak az- ' után kap választ. De nem így történt. Olvassuk tovább: „...Mivel ő — a megkérdezett művezető — találva érezte magát és kielégítő választ adni nem tudott, — már másnap a retorzió alkalmazásához folyamodott..." És itt leírja levélírónk, hogy annak előtte négy hónapon keresztül kapott heti egy óra munkaidőkedvezményt, hogy elérje a gimnáziumi tanítás kezdetét. Ezt a kedvezményt azonnal megvonták tőle, az órák egy részét le is vonták a teljesítményéből. Majd így folytatja: „Sajnos, ettől én erkölcsileg olyan lesújtva éreztem magam, abbahagytam a gimnáziumot. A mai napig sem tudok napirendre térni és erkölcsileg megverve érzem magam csak azért, mert bírálni mertem a közös tulajdon védelme érdekében. Elkeseredése teljesen érthető. Mert lehet, hogy nem jár a gimnáziumi tanuláshoz az a bizonyos munkaidőkedvezmény, és visszavonásával ném sértettek meg semmilyen rendelkezést. De így tenni ezt? Retorzióként, mintegy fitogtatva, hogy valaki kénye-kedvére adhat kedvezményt, s meg is vonhatja azt — attól függően, „hogyan viselkedik” az illető dolgozó. Csúnya dolog ez. Levélírónk igaza végül is ki fog derülni. Mint írja, a pártvezetőséghez fordult — írásban a panaszával, s ez a fórum, vagy az illetékes felsőbb pártszervek minden bizonnyal igazságot tesznek. Ha szükséges — és beigazolódik — a retorziót alkalmazókat is felelősségre vonják. Az igazság tehát ki fog derülni, de egy dolgpt jóvátenni már nem lehet. Egy igyekvő kommunista egy időre elveszítette a kedvét, a tanulásról is lemondott. Kérdés, lesz-e ereje újra folytatni. Másokban, pártonkívüliekben, akik tanúi voltak az ügynek, erősödött — ha átmenetileg is — a „ne szólj szám, nem fáj fejem” ősi, de ma már nagyon elavult és káros tapasztalata. Visszakanyarodva a bevezető eszmefuttatáshoz: ilyen és ehhez hasonló esetek nerö erősítik a helyi demokratizmus, a jó, elvszerű munkahelyi légkör kialakulását. Ha valahol ilyet tapasztalnak az emberek a gyakorlatban, beszélhetünk bármennyit a munkás beleszólásról, nem sokat ér az. Más tanulsággal is jár ez a példa. Ismételten bizonyítja, hogy szinte minden kérdésben az alapszerveZe- teken• múlik a siker, ök vannak a front első vonalában, ott, ahol a dolgok eldőlnek. S ha nem állnak feladatuk magaslatán, ha eltűrik, hogy területükön megsértsék a párt általános elveit, politik ánk hitelén eshet csorba — ha csak ideig-óráig is. V. J. Sikeres lesz az aratás (Folytatás az 1. oldalról.) sával vállalni a hektáronkénti 2500—5000 forint terméskiesést. Azt hiszem, a válasz egyértelmű. — A szeszélyes időjárás nagyobb figyelmet és rugalmas intézkedést igényel a vezetőktől az üzem- és munkaszervezésben is. Így például a kapcsolódó tevékenységek, mint a magtisztítás, szárítás, átvétel terén is bizonyos program-módosítás szükséges. Ezért nagyon fontos hogy ne csak az üzemen belül, hanem a mezőgazdasági üzemek és a betakarításban érintett vállalatok között is naprakészen megtörténjen a munka egyeztetése, összehangolása. MOHÁCSI OTTÖ: — Ami a teendőket illeti, röviden úgy foglalhatnám össze, hogy az idő és a körülmények megszabta módon kell élnünk lehetőségeinkkel. Nem várhatjuk meg, amíg jobb időjárás lesz az aratáshoz. Pártszerveink azt kérik majd számon, az üzemekben. hogyan éltek a lehetőségekkel. A személyi és testületi felelősség megállapításánál, az elismerésben is .ez a meghatározó. — Miben segíthetnek a betakarítási munkákban érdekelt vállalatok, szervek, mit kell tenniük a mezőgazdasági üzemek vezetőinek? CSOMA JÁNOS: — Mindenkor nagyon fontos, de most különösképpen az, hogy az intézkedésre jogosult vezetők állandóan a földeken, az emberek között legyenek és a helyzet alakulásának megfelelő intézkedésekkel egy percet se késsenek. Számítani kell arra is, hogy az egves táblákon az aratás az átlagosnál nehezebb lesz és több lesz a gépek meghibásodása. Ezért még nagyobb a jelentősége a mozgószerviz biztosításának és a szolgáltató vállalatok közreműködésének. — Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy a betakarításban résztvevő emberekről sokoldalúan gondoskodjanak. A XI. párt- kongresszus tiszteletére tett vállalásaikban a dolgozók ígéretet tettek, hogy jól kihasználják a betakarítás meggyorsítását elősegítő lehetőségeket. Erre a vezetők messzemenően építhetnek. re A járási, városi tanács-* szervek és a területi szövetségek most szintén fordítsanak megkülönböztetett figyelmet az aratásra, az érdekeltek tevékenységének összehangolására, segítsék az üzemek közötti gépátcsoportosítást és egyéb kooperációt. Tervszerű, és összehangolt munkával a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk a nyári betkarítási feladatok jó elvégzését. MOHÁCSI OTTÓ: — A betakarításban érdekelt valamennyi szerv eddigi munkájával rászolgált a bizalomra. Azt a magas szintű kultúrát, amit a gabona- termesztésben tapasztaltunk,' most gazdag termés jutalmazta. A termesztés tudománya azonban mitsem ér,1 ha a hozzáértéssel, nagy szakértelemmel és szorgalommal megtermelt gabona ott veszik a földön. Biztosak vagyunk abban, hogy üzemeink ió munkával az üzem- és munkaszervezés bonyolult kérdéseiben is igazolják fel- készültségüket. Szorgalmas parasztságunk betakarítás! munkáját megyénk társadalmának odaadó figyelme és j rokonszenve kíséri. A sikeiíií nem maradhat ell
