Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19T4. július 14. / A repülés századai (6) Üzemi büfékben A repülőgép előfutárai Fanatikus feltalálókban a múlt század közepe táján sem volt hiány. A gőzgép és a vasút, a gőzzel hajtott hajó utat nyitott sok más felfedezés segítségével — a technika fejlődésének. Jó és kevésbé jó ötletek születtek. A szabadalmi hivatalok előszobáiban ülő keménykalapos urak közül minden harmadik repülőgép-szabadalommal várakozott. Csakhogy ezeknek a géneknek egyike sem repült még. A tudományok azonban ekkor már egész sor, a repüléssel kapcsolatos összefüggést tisztáztak, a többi között a felhajtóerő képződését, a légcsavarral kapcsolatos számításokat, a közegellenállást, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Cayley sárkánya A sok komolytalan repülő- feltaláló között azonban igazi koponyák is töprengtek a repülőgép megteremtésén. A többi között ilyen volt George Cayley (1773—1857). Ö volt az, aki a mai értelemben vett repülőgéptestet — az úgynevezett sárkányt — megkonstruálta és felépítette. igaz. csak modell formájában. Cayley legnagyobb modelljének felülete hozzávetőlegesen 30 négyzetmétert tett ki és szépen siklott. Siklás közben kiváló repülési stabilitást mutatott. A modell nagyméretű volt, és Cayley azt tapasztalta, hogy amikor szembeszélben előreszaladt a géppel, a szárnyakon keletkezett emelőerő fölkapta és hosszú métereken keresztül szinte repült a modellel. Tulajdonképpen ő volt az első, aki a repüléssel kora legalaposabb tudományos ismereteinek felhasználásával foglalkozott. Mélységesen hitt abban, hogy idő és megfelelő hajtóerő (motor) kérdése csupán, és az ember repülni fog: repülő gépen. Számtalan találmánya és szabadalma volt: a hernyótalpas jármű, a lőporgáz hajtotta motor stb. A múlt század közepén írt a repülés jövőjéről: ......meg v agyok győződve... a hajózásnál biztosabban, 36—180 kilométeres óránkénti sebességgel tudunk majd utazni a levegőben. Magunkat, családunkat és árunkat eképp szállítjuk idővel. Ennek elérésére nincs másra szükség, mint ggy olyan könnyű motorra, amely egy adott időn belül önsúlyához képest nagyobb teljesítményt hoz létre, mint bármelyik állat izomereje.” W. Henson (1805—1885) gőzgéppel hajtott motoros repülőgépre adott be szabadalmat 1842-ben. Henson repülőgépe már csaknem azonosítható a későbbi gépek felépítésével és formájával. A szerkezeti elemek szilárdságát huzalokkal teremtette meg. Ö fogalmazta meg a repülőgéptervezők azóta is tisztelt aranyszabályát: „Könnyű, de szilárd!” Ez természetesen a gép felépítésére vonatkozott. Még mindig csak modellek A különböző nemzetek fiai nagy intenzitással foglalkoztak repülőgép tervezésével és megépítésével. A lecke adott volt: elvileg lehet repülni, és ezt kellene a gyakorlatban is megvalósítani. A fejlett országokban sorra alakultak a repüléssel kapcsolatos társaságok a gépi repülés megteremtésére. Sőt, 1873-ban, a londoni Kristály Palotában megrendezték az első repülési kiállítást is, ahol bemutatkozott ugyan 77 modell — de még egyik sem repült, csak a léghajók. 1868-ban Boulton szabadalmaztatta a csűrőkormányt, amely máig is a repülőgép egyik fontos kormányszerve (magassági kormínv, rr'- - kormány és csűrőkormány, ezek a fő kormányaié. . A francia Pénaud (1850— 1880) már olyan gumihajtású modellekkel kísérletezett, mint a mai repülőmodellek; természetesen kezdeti szinten. Pánaud 1876-ban megkapta repülőgépére a francia szabadalmat. Gépe már repülőképes konstrukció lett volna, de a tervezett és lehetséges motorteljesítmény — 20—30 lóerő — kevés volt a felszálláshoz. Az első benzinmotoros fi ép Ugyancsak érdekes modellt épített az orosz Mo- zsajszkij (1825—1890), de felépült, két gőzgépes repülőgépének felszállásáról nincs adat. Nagyobb teljesítményű motorok építése közben érte a halál. Hirapi Stewens Maxim (1840—1916) az a hírhedt feltaláló, akinek a gépfegyvert „köszönhetjük”. Egész vagyonát hiábavaló kísérletekbe ölte, hogy felépítsen egy motoros repülőgépet. Tevékenységének mégis volt egy rendkívüli haszna: olyan, önsúlyához képest nagyteljesítményű gőzgépet konstruált, amelyhez foghatót azelőtt még senki. Motoros repülőgépével 1894-ben több kísérletet végzett. Az első, tulajdonképpeni benzinmotoros repülőgépet az osztrák Wilhelm Kress (1836—1913) építette 1901- ben. Tőke hiányában azonban a sikertelen kísérleteket nem tudta folytatni, nem tudott eredményt elérni. Elkészült 1902-ben az első csillagmotor (ma is a legelterjedtebb dugattyús repülőgépmotor konstrukció). Ez Charles Manly nevéhez fűződik. Hosszú listát lehetne megtölteni azoknak a nevével és tevékenységük akárcsak hézagos leírásával is, akik a Wright fivérek 1903. évi valódi repüléséig sokat tettek, néha az életüket is feláldozták a motoros repülőgép megteremtéséért. Kő Tamás (Folytatjuk.) Tengelyen robogott az idő Fgy szolnoki vasutasdinasztia Tengelyen robogott el az idő. Csabai József 30 év szolgálat után a pihenésre készül, de a vasutasnap még munkában éri. Harminc év a vasút kötelékében, fél élet telt el a gőzösön. — Ketten voltunk testvérek — mondja — az öcsém is a vasútnál dolgozik, a Járműjavítóban, a felesége is, az egyik lányuk és a ve- jük szintén. Az öccse lakásán jött össze a család egy kis beszélgetésre. Megpróbáltuk megállapítani, hogy a családban hányán is vannak, akik a vasúthoz kötődnek. Többszöri nekirugaszkodásra sem ment. A nagyszülőkig még csak eljutottunk, de az oldalági rokonság vasutas tagjait már nem győztük összeszámolni. — Mi vonzotta a vasúthoz? — Szeretem a gépeket. Az első szakmám is motorszerelő volt. Először én is a Járműben kezdtem, de ’46- ban a mozdonyvezető tanfolyamot is elvégeztem. így kerültem a gépre — emlékszik vissza Csabai József, de az emlékek világában még messzebb köt ki, a gyermekkornál. __ A jóapámnak hordtam e bédet. Fűtő volt. Codál- tam a hatalmas gőzösöket. Már akkor elhatároztam, ha törik, ha szakad mozdony- vezető leszek. Ügy lett. Az első nagy élménye az volt. amikor a szabályozót először megfoghatta. Most annak örül. hogy a vasútnál 30 évet baleset nélkül töltött el. Pedig járt mindenfelé, a vasútnál üzemben levő gőz- mozdonvokat. a 275-től a 424-ia mind megismerte. , — Mindjobban alkalmazkodtam a vasúthoz. Az otthoni életet is a vasúthoz kellett igazítani. Ha jött a kiértesítés, menni kellett. Még a moziból is kiszólítottak egyszer. Nem volt vasárnap. ünnep. A kötelesség szólított, teljesíteni kellett. Pedig amikor kezdett, nehéz idők jártak. A háború után nem volt ritka a 70 órás szolgálat sem. öccse. Csabai Ferenc is az újjáépítésre, a vasút hőskorára emlékszik. — Mint a Járműjavító munkása vettem részt az újjáépítésben. Három évig a lerombolt hidakat hoztuk helyre. A dombóvári, az algyői hidakat ő szegecselte. Aztán ismét itthon, a műhelyben. Idén kapja meg a 30 éves törzsgárdatagsággal járó kitüntetést. — A tavaszt itt tölöttem, most már az őszre is maradok — mondja. Én már el sem tudom másnak képzelni magam. ’44 februárjában üzemlakatosként kerültem be. azóta egyfolytában húzom. Most a karbantartóknál vagyok. Ismerem az egész gyárat, a munkásokat név szerint. De még így is akad számára is újdonság. — A napokban két tanulóval elmentem a Dieselosztályra. Megkértem az egyik szakit, hagv mutassa meg nekik a gépeket. Az ember ma már szinte csak Diesel-mozdonyt lát a pá- lván. de közelről még nekem is úi volt. Csak tekint- gettem. még mindig tanultam én is. — A Diesel hogy bejött, fogvott a munka neheze — szól ismét Csabai József — nincs már 20—25 fokos hideg, havaseső. Csak a gombot kell nyomkodni. De én a gőzösön maradtam. Az időm elhaladt, késő volt arra, hogy tanfolyamra jelentkezzem. Csabai József még az emlékei közt időz kicsit. — Apám 36 évig volt fűtő. Neki egy órával előbb kezdődött a munka. Elő kellett készítenie a masinát. Aztán jött a mozdonyvezető, kemény gallérban, kemény sapkában. A fűtőnek meg a lépcsőfeljáró fém kapaszkodóját is le kellett előtte törölni. De a világ kereke fordult. Csabai József már együtt dolgozott fűtőjével, együtt is kenyereztek. A családban is megmaradt a vasúthoz való ragaszkodás. A fiatalabb nemzedék is itt kötött ki. — A 8. osztály után nyári munkára vettek el — mondja Csabainé lánya. Szabó Ferencné. Megtetszett, ott maradtam. Először négy, aztán hat végül nyolcórás munkakörben helyeztek el. Most a mosodában dolgozom. A férje is itt lakatos. 1960-ban házasodtak. Négy év múlva az üzem nyolc lakást adott dolgozóinak, köztük voltak. — Már én is 15 éve a Járműnél vagyok — mondia Szabó Ferenc — jól érzem magam, megvan mindenünk. A gyerek most is a balatonkenesei MÁV-üdülőben nyaral. Nem vagyok az az ember. aki pár száz forintért továbbvándorol. Nem vágyók el sehova, úgv látszik a mi sorsunk is a vasúthoz kötődik végleg, innen megyünk nyugd’íha. Szőke György Milyen a dolgozók ellátása Nyolc óra hosszú idő. Megéhezik az ember, esetleg elfogy a cigarettája, inna egy hűsítőt a nyári melegben, vagy egy kávét, ha arra támad kedve. Néhány üzemi büfében megnéztük, milyen lehetőség van mindezekre. Bizony negyed órányit is sorban kell állni, míg az ember a Hűtőgépgyár büféjében megkapja a reggelit. Oka ennek az is, hogy egyesek — egy-egy munkahely kijelölt bevásárlói — húsz— harminc munkatársuk részére vásárolnak. Visznek tejet, felvágottat, sajtot, péksüteményt, cigarettát, darált kávét. édességet — ki mit rendelt. A büfé nagy forgalmat bonyolít, havonta átlagosan 240 ezer forint a bevétel. Péksüteményből például 2 ezernél is több fogy reggelente. A választék jobb az átlagosnál, mióta két helyen szolgálnak ki a vásárlás is gyorsult. Reggel meleg kakaó, kávé is van. délben friss cukrász- süteményt és — ha jó a gép — fagylaltot is lehet kapni. A havi ellenőrzések sem találtak a bejegyzések szerint alapvető kifogásolni valót. Kisújszálláson a Fékon fehérneműgyár büféjét zárva találtuk, most nincs is rá szükség — nyaral az üzem. A kéthetes leállást viszont jól ki lehetett volna használni, hogy egy kicsit rendbe tegyék a büfét és környékét. mert a fal repedezett, majdnem piszkos, egy kiadós festés vagy meszelés igen csak ráférne. A kunhegyesi BHG előtt, az utcán az ÁFÉSZ tart fenn egy kis büfét. Ide járnak vásárolni a MEZŐGÉP dolgozói is. A szövetkezet szeretett volna a BHG területén egy nagyobb büfét nyitA Hűtőgépgyár dolgozói elégedettek a büfével, egyetlen baj — hogy csak ez az egy van. A gyár jónéhány részlegétől bizony messze esik. Ezen segített — életrevaló ötlettel — a 2. számú üzem kollektívája, amikor az agregá tszerel dé^en létrehozta saját „mini” büféjét. A szocialista brigádok társadalmi munkában megépítették a kis bódét a raktárhelyiségben, s be is szálltak néhány forinttal, hogy meglegyen az indulótőke. A büfét az egyik dolgozó kezeli, s a két óránkénti tíz perces szünetben bizony nagy. a forgalom. Colát, kávét, cigarettát, édességet lehet itt kapni, nemcsak nappal, de — egy külön szekrényben — az éjszakásoknak is elteszik az „adagot”, ezt a szakszervezeti bizalmi osztja szét. ni, de a vállalati szabályzatra hivatkozva, nem engedték be őket. A munkások elsősorban a nyitvatartásra panaszkodnak, melyet nem is az ÁFÉSZ szabott meg — nem is tudják pontosan, mikor tart nyitva —, hanem a BHG üzemének vezetője. Eddig csoportonként kaptak a dolgozók egy-egy kilépőt naponta, most ez is megszűnt. Lesz egy „küldönc”, aki a büfé reggeli és déli nyitva- tartása idején behordja majd amit a dolgozók kérnek. Hogy a több száz embert az egyetlen kifutó hogyan tudja ellátni, nem lehet tudni. Nem panaszkodhatnak a dolgozók a választékra sem. Van olcsó húsáru, többféle is. A konzervek, sajtok sem hiányoznak. Szokott lenni — ami egyébként sajnos ritka az üzemi büfékben — meleg virsli és kolbász is. Kenyér, péksütemény is mindig van. Viszik a kávét, a cigarettát, az édességet és a hűsítőket is. A mozgóárusítást is jól megszervezték. Minden üzemrésznek van egy bevásárlója, így a munkásoknak nem kell sorbanállással időt tölteni. Feketekávét üzemegységenként főznek és azt is széthordják a dolgozóknak. A büfét a KÖJÁL rendszeresen ellenőrzi. A tisztasággal, a higiéniával eddig soha semmi baj nem volt. Kereskedelmi ellenőrzést nem régen tartottak és a vállalat társadalmi ellenőrei is sűrűn letogatják a büfét. Kevés és egyhangú Nincs, kevés, egyhangú — ez a dolgozók véleménye a Vasipari Vállalat büféjének árukészletéről. A büfé az ebédlő egyik sarkában kapott helyet, rakodni, tárolni nehezen lehet benne. Itt sincs hűtőpult, helyette hűtőszekrények vannak. Egyikben a tejet, tejterméket, a másikban a felvágottat tárolják — ha van. Panaszkodnak, hogy sokszor szikkadt a kenyér, a péksütemény, de ez nem az eladó hibája, ö már így kapja a sütőipartól. Nincs olcsó húsáru, legtöbbször csak kétféle felvágott közül választhatnak. Korábban volt meleg étel is. de megszűnt. (A büfés szerint nem igénylik a dolgozók.) Ugyancsak nincs zöldáru, paprika, paradicsom. A vállalatnál azt tervezik, hogy ha az új szerviz megnyílik, a szakszervezet és a KISZ közösen nyit egy kis büfét. Ami még sehol nincs Szinte mindenütt tapasztaltuk, hogy ellentmondás van a munkaidő egyre jobb kihasználására való törekvés, és aközött, hogy a dolgozók szeretnék, ha munkaidejükben jobban el lennének látva. Szerintünk a megoldás mégsem az, hogy szigorú intézkedésekkel gyakorlatilag hátráltatják a dolgozók ellátását. Célravezetőbb lenne, ha a büfékben — ilyet sehol nem tapasztaltunk — rátérnének a valóban büfészerű kiszolgálásra. Csökkenne a sorbanállással töltött idő. ha előre elkészített szendvicseket szolgálnának ki. ha bevezetnék a poharas tejet is — volna bőven, de az üzemi büfék mégsem igénylik — ha mozgó „büfé- targoncák” járnák a nagyobb gyárakban a műhelyeket, ha nem idegenkednének az automaták használatától. Joggal feltételezzük, hogy a gyárak, a szocialista brigádok — ha a kereskedelem ilvpn kéréssel fordulna hozzájuk —, szívesen adnának vagy készítenének targoncákat a hozzátartozó felszereléssel. így többféle árut, gyorsabban lehetne eljuttatni a munkaközi szünetekben a munkapadokhoz, s a most bevásárlással foglalkozók se esnének ki a termelésből. Mint tájékozódtunk róla, a megvei tanács kereskedelmi osztálya is szorgalmazza, hogy a kereskedelmi vállalatok. szövetkezetek üzemi büféiket ebben az irányban fejlesszék, s kezdjenek tárgyalásokat erről a gyárakkal. Szekeres Edit Trömböczky Péter Délután és éjszaka A jászberényi Aprítógépgyár munkásai évekig a gyár melletti fűszerüzletben vásároltak, de az áruellátásra állandó panasz volt, ezért a gyár — a szakszervezeti bizottság közbenjárására — létrehozott egy büfét az ebédlő mellett. Most égy méreteiben ugyan picike, de ragyogóan tiszta kis büfé szolgálja a dolgozókat, s az ő véleményük szerint is sokat javult az áruellátás. A közelmúltban itt is igazgatói utasítás szabályozta a büfé nyitvatartását és használatát, de — így is lehet csinálni — a munkások a jól szervezett bevásárlógárdától munkahelyükön kaphatják meg a reggelit, a frisZokni és Automata vasaló, nylon harisnya, férfizokni, desodor, arckrém, hajlakk. Nem áruházi kirakatról van szó. Mindezt egy „üzemi büfé’” polcain láttuk a Papírgyárban. Ugyanakkor délben már nem lehetett tejet és felvágottat kapni. Pedig a gyárban délután, sőt éjszaka is dolgoznak. Azok a munkások is meginnák a tejet, és vennének vacsorát is. Legtöbbjük éppen ezért otthon csomagol magának. Igaz, tárolni tudják, hiszen minden üzemrészben van egy hűtő- szekrény. A panaszok egybehangzóak. Nem megfelelő a választék húsáruból. különösen nyáron nehéz vásárolni, ha már megvan a kenyér meg a mellévaló, szívesen vennének hozzá zöldpaprikát is. de nincs. A vezető szerint azért, mert drága a paprika. nem vennék meg a munkások. Ritkaság a tepertő, a császárszalonna, a kenőmásítőt. A második műszak már nem kap ilyen jó ellátást, bár műszakkezdés előtt még nekik is lehetőségük van a bevásárlásra. Rosszabb az éjszakai műszakban dolgozó munkások helyzete. Számukra elkelne egy-egy, a hűtőgépgyárihoz hasonló „büfépótló”, vagy egy kávé, esetleg Cola-auto- mata. Ez azonban — a szak- szervezet titkára szerint — költséges mulatság, 35—40 ezer forintba is belekerül, s javítani is nehéz. (Látszólag ezt igazolja, hogy a Hűtőgépgyárban is a raktárban porosodik két automata, mert, ha elromlik. Budapestről kell szerelőt hívni.) desodor jas. Pedig ezek igazán olcsó, ízletes áruk. Reggelente át- talában 200 tasakos tej fogy el. zacskós kakaó is szokott lenni. Korábban nem lehetett colát kapni, most már van. Örömmel újságolták a Ti- szamenti Vegyiművekben, hogy az üzemi büfét nemrég alakították újjá. Most már szellőztethető a kis „üvegkalitka”, van hideg-melegvizes mosogató is. (Így már a KÖJÁL is engedélyezte a működését!) A raktározásra azonban kicsi a hely. Nagyobb helyiséget egyelőre nem tud biztosítani a gyár, de hajlandó a vendéglátó vállalattal — a büfé üzemeltetői-vei — közösen építeni. A büfé reggel 7-től délután 3 óráig van nyitva. A délutáni műszakosoknak se kell otthonról hozni a vacsorát. mert megvehetik még két óra után is. A forgalom elég nagy. átlagosan 80 ezer forint havonta. Szigorú rendszabályok i Sütemény és fasylalt
