Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-05 / 155. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. július 5. Baltikumi változások... Litvánia: Búcsú a tanyáktól Litvániában 1940-ig sok százezer apró parasztmajorság létezett. A sovány, elmocsa- rasodott földeken levő kis gazdaságok szakadatlan gondot jelentettek a tulajdonosaiknak, akik szűkösen tengették itt életüket. Amikor az ötvenes években a köztársaság területén megkezdődött a szövetkezetekbe való tömörülés folyamata, a parasztok közül sokan kérték felvételüket a kolhozokba. A közös munka összehasonlíthatatlanul jobbá tette az életüket: lehetővé vált számukra,- hogy a gépesítés, a villamosenergia alkalmazásával lényegesen növeljék a terméseredményeket. A mocsarak és a földek között a magányos tanyák azonban továbbra is megmaradtak. 1967-ben még 200 000 ilyen tanya volt Litvániában. . A tanyák problémáját tehát köztársasági méretekben kellett megoldani. Az általános fejlesztési terv keretében körülbelül 3000 korszerű falusi település építését tervezik Litvániában. Idővel minden paraszt, ezekbe a falvakba költözik. Az állam az áttelepülőknek nagy anyagi támogatást nyújt. A segítség egyik formája — a szövetkezeti építkezés. Ha valamelyik paraszt elhatározza, hogy az új faluban épít házat, az építési költségnek csak az egyharmadát kell összegyűjtenie. A többit kölcsön formájában veheti fel, amelyet 10—15 év alatt kell visszafizetnie. A háztáji földet és a kertet ingyen kapja. Barlangkutatók az iskoláért A Komárom megyei Művelődési Központ barlangkutatói a természettudományos oktatást segítő jelentős társadalmi munkát fejeztek be: hetven általános és középiskolának gazdag ásvány-, kőzet- és őslénytani gyűjteményt adtak át. A barlangkutatók elhagyott bányákat kerestek fel, bejárták a hegyvidék lelőhelyeit. s több tonnányi ásványféleséget. vulkáni és üledékes kőzetfajtákat, ércásványokat, őskövületeket gyűjtöttek össze. A gyűjtemény rendszerezésébe, összeállításába mások is bekapcsolódtak. Nem kevesebb, mint 2700 csomagot állítottak össze. Mintakollekciót küldtek Szlovákiába is. A falu építési anyagokkal való ellátásának kérdését ma már megoldották; építészeti komplexumok, házgyárak épülnek. Alitus városban most fejezik be a hatalmas házgyár építését. 1975-ben kezdenek termelni a vasbeton-szerkezeteket gyártó nagy üzemek. Mindez lényegesen meggyorsítja a tanyák felszámolását. Hogyan fest az új litván falu? Az új települések igen változatosak. Megtaláljuk köztük az egyemeletes családi házakból álló falut és a sokszintes házakból felépült kisvárost is. Minden házban korszerű komfortot teremtenek. Az új falvak elmaradhatatlan tartozéka a kultúrház, a könyvtár, az iskola, a filmszínház, a kereskedelmi- és közszolgáltatási létesítmények. Így a falvakban az életkörülmények maximálisan megközelítik a városi életformát. Észtország: a világ legtöbbet olvasó köztársasága Észtországban, miként bármely más szovjet köztársaságban, az átlagos szakmunkás egynapi keresetéből egy- egy írónak több kötetből áÚó gyűjteményes művét tudja megvásárolni, függetlenül attól, hogy nagy könyvüzletben vagy kis kioszkban, nagyvárosban, vagy eldugott járásban vásárolja a könyvet, mindig a fedőlapon feltüntetett árat fizeti érte. A könyv olcsó, bárki hozzájuthat. Vajon miért ilyen olcsó a könyv Észtországban? A zalaegerszegi Göcseji Múzeum legújabb évkönyve részletes ismertetést ad a magyar kultúra hajnalának két nagyértékű emlékéről, a hahóti kódexről és p csatári bibliáról. A XI., illetve XII. században született, s már a maguk korában rendkívüli értéket képviselt dokumentumok annak a virágzó kulturális életek kézzel fogható bizonyítékai, amely a XI. század elején a dunántúli magyar életet, a déli, délnyugati határmentének vidékét jellemezte. Egyben arról is vallanak, hogy festészetünk legpatinásabb emlékei Zalából származtak el. A hahóti kódex sacramen- tárium — misekönyv. (Korát tekintve ez a második legrégibb hazai írásos emlék. legelső hazai kódexünket. a ..Szelepcsényi kódex”- et valószínűleg Salamon uralkodása idején írták.) A — Az állami politika a könyvek árának megállapításánál mindenek előtt a kis népeket részesíti előnyben — mondja Lembit Kjand, az észt Minisztertanács meűett működő, a könyvkiadással, a nyomdaiparral és a könyvkereskedelemmel foglalkozó tervezési-pénzügyi osztály vezetője. — Ma Észtországban a könyvek átlagos ára például 10—12-szeresen alacsonyabbak a burzsoá Észtország könyvárainál Egészen 1965-ig az észt könyvkiadók "veszteséggel dolgoztak, az állam támogatására szorultak. Az árpolitika azonban, s még egy sor más, szociális tényező: a nép képzettségi színvonalának az emelkedése, a dolgozók jólétének fokozása, s következésképp a vásárló képesség növekedése — olyan érdeklődést keltettek a nyomtatott szó iránt, hogy a könyvkiadás — elsősorban a példányszám emelkedése révén — jövedelmezővé vált. Az ismert török költő, Nazim Hikmet azt mondta Észtországról, hogy a világ legtöbbet olvasó köztársasága. E megállapításnál a lakosság lélekszámút egymillió fő) és a kiadott könyvek példányszámát vette figyelembe. Az észt könyvnyomtatás 450 éves története során körülbelül 80 000 különböző művet jelentetett meg, a kiadványok fele a szovjet hatalom éveire esik. Az általános példányszám vonatkozásában az adatok még meglepőbbek: az utóbbi harminc évre esik a példányok 80 százaléka, több mint 230 millió példány. ma is létező Zala megyei Hahót község Árpád-kori alapítás, az akkori apátságon született a misekönyv. A kódex 1094-ben királyi adományként jutott ki a zágrábi érseki könyvtárba, ahol ma is őrzik. A zalai földön született misekönyv nemcsak a magyar liturgiának, hanem p magyar miniatura festészetnek is legrégibb fennmaradt emléke. A kétkötetes csatári bibliát századokon át az ad- monti kolostor bencései vigyázták. ma pedig a bécsi österreichische Nationalbibliothek tulajdona. A csatári biblia p Zalaegerszeg melletti kis községben egykor fennállott apátság könyvtárába tartozott, magyar képfestésünk legelső emléke. Két nagyméretű kötetében 11 iniciálé. 42 miniatura van, 499 lapját 31 nagyjelenet. 4 kánonkép ékesíti. Patika a földeken Hazánk gyógyönvény- ragyhatalom — állítják a szakemberek, nem minden alap nélkül. A vadon termő medicinákból ugyanis tekintélyes mennyiséget exportálunk a világ különböző részeibe. Előkelő posztunk elvesztésétől egyelőre nem kell tartanunk: adottságaink kiemelkedően jók, s az ír-választék is rendkívül gazdag. Dr. Tétényi Péter, a Gyógynövény Kutató Intézet igazgatója így beszél erről: — Hazánk klímája, a sok napsütés, a viszonylag rövid tél és a talajadottságok változatossága nagyon kedvez a nem minden országban honos gyógynövény- kultúrának. Nálunk a vadon élő gyógynövények mintegy 200 féle faja terem meg. s 30 körül van azok száma, amelyeket különböző termelőszövetkezetek és állami gazdaságok termelnek körülbelül 15 ezer hektáron. A magyar gyógynövények között még mindig a kamilla a sztár, kitűnő minősége miatt. A második helyre a csipkebogyó sorolható harmadikra pedig a hársvirág. Népszerű és keresett azonban sok, másféle növény, így például a maszlag és többfajta csalán is. — A felhasználás skálája rendkívül változatos. Gyógynövényekkel „él” — hogy csak néhányat említsek — az élelmiszeripar, a konzervipar, az édesipar, a bőripar, a likőripar és a kozmetikai ipar. A bodzából nyert kivonat egyenesen a gépek egészségét, őrzi : a finommechanikában használatos precíz fémalkatrészek zsírtalanítására szolgál. A csalánkivonatot az élelmiszeriparban „zölddúsító” (zöld színező) tulajdonságáért tartják nagy becsben. — A már említett éllovasok közül a csipkebogyó C-vifcamdn tartalma tízszer annyi, mint a citromnak. Ráadásul található benne A, B, K, P vitamin és különböző ásványi sók is. A csipkebogyóból készült és magnéziummal dúsított Vi- roma a magas vérnyomás és vérkeringési zavarban szenvedők orvossága. —a. A magyar festészet „őshazája”: ZALA Kinevezés L eontov fogott egy fehér papírlapot, és a következő nyilatkozatot írta rá: „Nyomatékosan kérem. hogy ne nevezzenek ki osztályvezetőnek.” Könnyedén aláfirkantotta az irományt, és egy hanyag mozdulattal átadta a titkárnőnek. Nem telt bele egy óra sem. és az igazgató szobád jában már együtt ült a rendkívüli tanácskozás. — Valamiféle Leontyev —• kezdte türelmetlenül az igazgató — nyomatékosan kéri, hogy ne nevezzük ki osztály- vezetőnek. Ki ez a szerencsétlen flótás? A tanácskozás résztvevői egymásra néztek, összesúgtak, huzigálták a vállaikat. Végül Kurgapkin szólalt meg: — Bizonyára egy különcködő alak. — Miféle különcködő alak? — csodálkozott az igazgató. — Csak nem ment el a józan esze? — Fiatal, tapasztalatlan még — mosolyogdott el Kurgapkin. — Megjátssza magát... — A bolondot? — kérdezett vissza az igazgató. — No, rendben. Akkor majd én beszélek a fejével. — Már éppen be akarta rekeszteni az ülést, amikor hirtelen Szemjonov emelkedett szólásra: — Nem kell azt úgy elkapkodni — mondta különös hangsúllyal. — Én jól ismerem Leontyevet. Nem ostoba fickó. Csak úgy vak- tába nem firkálgat. — Mit 'gondol, mi volt az indító oka? — kérdezte az igazgató. — Nem ismerem az írás indítékát — felelte Szemjonov. Egy pillanatig csend ülte meg az igazgatói irodát. — Az hírlik felőle, az apja nagy kutya — jegyezte meg Orlovszkij. — No, és akkor mi van? — horkant fel az igazgató. — Akkor mi van? Van ennek egyáltalán jelentősége? Mindezek ellenére valami mindenkiben motoszkálni kezdett. — Kedves barátaim — kérlelte a társaságot az igazgató. — Bizonyára rendes, becsületes emberek a szülei. Egyszerű dolgozók. Önök meg... — Nézzen akkor annak utána, hogy ki a nagybá- csikája — hozakodott elő jelentőségteljesen Orlovszkij. — Hogy nem szégyenük magukat? Ilyen dolgokkal érvelni! — szidta a társaságot az igazgató. — Szégyen, gyalázat!... Közben viszont azon kezdte törni a fejét, hogy tényleg ki is lehet a nagybácsi. De a nagybácsiról senki sem tudott mondani semmi konkrétat... — Pontosan nem is tudom — szűrte a fogai között Orlovszkij, kajánul mosolyogni kezdett. — Nagy kalapot hord, és alatta nem valami bizalomgerjesztő ábrázatot... Az igazgató felhúzta a szemöldökét: — Ebben nincs semmi különös. A kérdés itt az: miért írta ezt a nyilatkozatot? — Tudta ő azt nagyon jól, miért csinálja!.. — jegyezte meg Szemjonov. — Mire célozgat ismét? — fordult hozzá a direktor. :— Ajánlom, fontolja jól meg, mielőtt döntene. Csak úgy vaktába nem írnak az emberek ilyen fontos dolgokat. Mi sem írunk egyikőnk sem, még csak hasonlót sem... — hadarta egyszusz- ra Orlovszkij. — Kinevezni! És már pontot is tettünk az ügy végére. — Dehát ezt ő saját maga sem akarja! — vetette ellen az igazgató. — Így harcol a nagybácsi- káia ellen — adta meg a felvilágosítást Orlovszkij. — Az a nagybácsika ragaszkodik a kinevezéshez, ő meg ellenkezik. . Fiatal még a gálám hocskám. — ön úgy véli? — Kétségbevonhatatlanul. De döntsön ön ... Kinek adjunk igazat? A fiatal tacskónak vagy a tapasztalt nagybácsinak? Az igazgató felemelte a hangját: — Köpök a nagybácsikra meg a nagynénikre. Értik? Tudom én, magamtól is. hogyan .kell döntenem! Ki szavaz az ellen, hogy kineveztük Leontyev elvtársat osztói vvezetőnek? Ellenszavazatra, természetes, senki sem gondolt. A. L Sárgorodszkie Fordította: Sigér Imre Hány éves az Indiai-óceán? Az Indiai-óceán korát 140 millió évre becsülik. Ezt szovjet, amerikai, svájci és ausztráliai tudósok közös vizsgálódásának eredményeképpen állapították meg. Nemzetközi expedíciójuk öt mélyvízi fúrótornyot állított be. s Ausztrália partjai közelében, csaknem 6 kilométernyire a ten,germélyben, 500 méternyi üledékréteg után elérte az óceán bazaltfenekét. A tengermélybő] felhozott kőzetek geológiai elemzése lehetővé tette az Indiai-óceán korának meghatározását. További próba- * fúrások alapján a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy Ausztráliától nyugatra „fiatalabbá vált” az Indiai-óceán. Az Indonézia partjainál talált üledékes kőzetfajták kora mindössze 80 milüó év. Az óceánok közül a „legrégibb” az Atlanti. Az északnyugati részén található legrégibb üledékes kőzetek 155 millió évesek. Az Indiai-óceán korának megállapítása igazolta azt a feltevést, hogy India és Ausztrália valamikor egyetlen szárazföldet alkotott. Szövetkezeti lakások falun Az észt falvakban nagyméretű lakásépítkezés folyik. Az utóbbj években új szövetkezeti lakásépítkezési forma alakult ki. Egy-egy lakóház ára 15— 20 ezer rubel. Az összeg 30 százalékát a kolhoztagok előre kifizetik, a többit 20 év alatt törlesztik. A kolhozban tíz, .vagy több éve dolgozó tagok helyett a kolhoz fizeti ki a ház értékének 20 százalékát. Az épületeket egyéni tervek alapján építik. A 4—5 szobás lakásokban központi fűtés, hideg-meleg víz, fürdőszoba, garázs és kívánságra szauna is épül. Az észt „Pilva” kolhozban 1975. végéig száz házat kívánnak felépíteni, amelyeknek nagyobb része szövetkezeti alapon készül. Szövetkezeti lakóház a „Fiivá” kolhozban Város a tó fenekén Az időszámításunk előtti második évezred végén épült bronzkori cölöpvárost fedeztek fel Bolsena mellett, a vulkánikus eredetű Mezzano- tó fenekén, mintegy 100 lemre Rómától északra. A felfedezés tulajdonképpen egy „balszerencsés” horgásznak köszönhető. A horgász botjára ugyanis hal helyett egy régi kerámia edény akadt. Miután a szakértők megvizsgálták a leletet, sürgősen hozzákezdtek a feltáró munkához. A cölöpöket 3— 12 méterrel a víz felszíne alatt találták meg, ez arra utal, hogy mielőtt a víz végérvényesen elárasztotta volna a várost, meglehetősen változó volt a vízszint. A tó fenekén bronztárgyakat (három fejszét és egy sarlót), valamint számos kerámiatárgyat találtak. Ez utóbbiak között mintegy 50 érintetlen cserépedényt fedeztek fel, és ezek vizsgálata alapján a tudósok úgy vélik, hogy a város az időszámításunk előtti 1300 és 1100 között épült. A város lakói minden bizonnyal az indoeurópai eredetű ital néphez tartoztak, amely a második évezred folyamán szivárgott be Közép-Európa és a Duna övezete felől Olaszországba. A régészek véleménye szerint az újonnan feltárt város az egyik legősibb település, amely abban a korban keletkezett, amikor a nomád pásztornépek áttértek a helyhez kötött mezőgazdaságra. Az a körülmény, hogy a várost cölöpökre építették, a régészek véleménye szerint azzal magyarázható, hogy így kerestek menedéket a tóhoz innj vonuló állatok elől. A szolnoki MEÍZŐGÉP 2. sz. gyáregysége TÓSZEG FELVESZ — esztergályost, — géplakatost, külső szerelés' munkára: — központi fűtésszerelőket, — lakatosokat, — vízvezeték szerelőket, — segédmunkásokat. Külsé szerelési munkára (elvett dolgozók fizetést teljesítménybér és kiküldetési átalány. Jelentkezni lehet: a gyáregység igazgatójánál.
