Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

1974. Július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött as aratás Megy a kombájn, vágja az árpát, amerre elhalad, utána porfelhő, szalma és tarló ma­rad. Megszűnt a nehéz fizi­kai munka, az aratás azon­ban most is nagy feladatot jelent a gazdaságoknak. Vir gvázni kell a tarlómaga&ság- ra, tudni kell a géppel ma­nőverezni és nem utolsó Szempont a minél kisebb szemveszteség. A jászboldogházi Aranyka­lász Termelőszövetkezetben megkezdődött az aratás, és az alkalomból Csirke Béla gépesítési üzemágvezető a következőket mondotta: — Nagyon szépen beért az árpánk, még szárítani sem kell. Ugyanis a nedvesség- tartalma nem haladja meg a 14—15 százalékot. Amit most vágunk, ebből vetőmag lesz, és még le kell tisztítanunk is. Próbaaratást tegnapelőtt végeztünk, és akkor határoz­tuk el a munka megkezdé­sét. Az idén 12Ó0 hektár ga­bonát kell betakarítanunk, amivel terveink szerint húsz munkanap alatt végzünk. Er­re megvannak a lehetősége­ink, a kombájnállományunk száma és műszaki állapota megfelelő. Szabó János szerelő, a John Deere kombájn vezetője 1963- tól tsz-tag, a helyi gépállo­másról került a gazdaságba. — Minden évben kiveszem részemet az aratásból, a ké­zi kasza letétele után SZK— 3-as kombájnnal kezdtem meg a gépi betakarítást, de vezettem már SZK—4-est is. Most John Deere kombájn­nal dolgozom. — Mikor került erre a be­takarítógépre, és mi a kü­lönbség a régebbi típusok és a modern változat között? — Hát kérem, én ott kez­dem, hogy ennek a kombájn­nak légkondicionált a fülké­je. így aztán nem kell nyel­nem a port, fejlődik a tech­nika. Aztán meg az sem el­hanyagolható, hogy nagyobb a teljesítménye is, így én is többet tudok vele naponta betakarítani. — Az aratás időszakában mikor kezdik a munkát és mikor fejezik be? Hogyan váltják egymást napközben? — Az attól függ. Mikor reggel a harmat felszáll, azonnal kezdjük a munkát, és addig megyünk, míg le nem száll. Van úgy, hogy éj­jel tíz—tizenegy—tizenkét óráig is aratunk. Ma példá­ul kilenc órakor kezdtünk. Van egy társam, Fecske Já­nos, akivel napközben vált­juk egymást, nem kötöttük rendszerhez, mikor melyi­künk a fáradtabb, aszerint váltunk. A megyében elsőként a Jászságban kezdték meg az aratást, az idén az éghajlati adottságok itt voltak a leg­kedvezőbbek a gabona éré­sére. B. Z. Felvételünkön: több fokozatban mélybúzással alakítják ki a teáskannát Hallgatnak ránk a többiek Pártszervezet a Petőfi Tss-ben A tőszegi és a tiszavárkonyl tsz egyesüléséből létrejött Petőfi Termelőszövetkezet 6200 hektáron gazdálkodik, ebből 5 ezer 730 hektár a közösen megművelt terület. A két község­ben ezer tag, közülük hétszázan vesznek részt rendszeresen a közös munkában. Két iparszerű termelési rendszernek tagjai. A szekszárdi kukorica termesztési rendszerhez tartozva 633 hektáron termelnek ebből a fontos növényből — tavaly 75,7 mázsa átlagtermést értek el hektáronként. Cukorrépát pedig — a másik zárt rendszerben termelt növényük — 480 hektá­ron. És megmagyarázzák: annak ellenére, hogy tavaly nem jól fizetett a cukorrépa, az idén 180 hektárral többet vetettek. „Nem a zárt renszerben volt a hiba, hanem az időjárásban”. Napraforgóból — ami minden évben szép pénzt hozott a tó­szegi közös gazdaságnak —, 690 hektáron termelnek. Szorgalmasait, példamutatóan Varga József anyagraktá­ros mondta: — A pártcso- port-értekezleteken beszél­gettünk a munkák állásáról. Az is szóba került, hogy el­gyomosodott a napraforgó. Későn kapott esőt, nem oldó­dott a vegyszer. Most minden időt ki kell használni a nö­vényápolásra. A párttagok szervezték az embereket, ment is mindenki, szombaton és vasárnap népes volt a ha­tár. Az a jó, hogy a szövetke­zet vezetősége mindig igény­li a párttagság munkáját, közreműködését. És az embe­rek sem haborognak, ha ese­tenként többet kell dolgoz- niok, mert tudják, hogy anyagilag is megtalálják szá­mításukat. Az anyagraktáros már új „birodalmában” dolgozik: a 300 négyzetméter alapterüle­tű raktár az év elején lett kész, most 3 millió forint ér­tékű alkatrészt tárolnak ben­ne. — De csak akkor kér a mű­hely új alkatrészt, amikor a régit már végképp nem tud­jak kijavítani. Szóval nem választják a könnyebbik ol­dalát a dolgoknak. Itt a gép­műhelyben két brigád dolgo­zik, vannak köztük kommu­nisták és pártonkívüliek. A pártcsoportok száma is kettő, tizenöt kommunista összesen. De ha számszerint nem is va­gyunk sokan, hallgatnak ránk a többiek. — Én vezetem az építési, a szállítási és a szárítási mun­kákat, — mondta Szűcs An­tal. *— Nem vagyok párttag, de a kezem alatt több kom­munista > dolgozik igen be­csületesen, szorgalmasan, példamutatóan. Olyanok, akik magukkal tudják ragad­ni a többieket. 'Példát is említ:1 a szövetke­zetben üzem épül, a Pamut­nyomóipari Vállalatnak lesz náluk egy csévélő üzeme. A szövetkezetben teljes erővel' dolgoznak a kong­resszusi felajánlások teljesí­tésén, pedig "nem kis többlet- feladatra vállalkoztak. Elha­tározták, hogy 1973-hoz vi­szonyítva a két tsz egyesülés előtti eredményét, illetve Azok az asszonyok dolgoznak majd ott, akiknek a gépesí­tés miatt már nem tud fog­lalatosságot adni a mezőgaz­daság. A hatvanszor hu­szonhét méteres csarnokban százhuszonötén dolgoznak majd. Az asszonyok közül kilencen már el­utaztak Szegedre megtanul­ni a szakmát, ők tanítják majd be a többieket. Az, hogy fontos az üzem mielőbbi fel­építése mindenkinek szív­ügye, és elsősorban is a párt- alapszervezet szorgalmazta az építkezés mielőbbi megkez­dését. Pekő János párttitkártól tudom, hogy az építési terv összeállítása előtt taggyűlé­sen beszéltek az idei fejlesz­tésekről. Elmondták a párt­tagoknak, hogy a lucernaszá­rító és lisztkészítő után, fel­épülne a csévélő üzem, aztán egy Sirokkó 30/4-es szárító- berendezés, amit már most aratáskor is használhatnak, 2 ezer négyzetméternyi új ba­romi if érőhely (mert 1975-ben már egymillió csirkét akar­nak értékesíteni), 130 vago- nos magtár, vennének egy újabb John Deere gépsort, építenének új üzemi utakat, es meliorációs beruházások­ra 3,9 millió forintot keltené­nek. Mindez összesen 32 mil­lió, amelyhez 6 millió állami támogatást kapnak. A többi saját erőből megy, meg bank­hitelből. Az emberek kezdet­ben kicsit bizalmatlankodtak, aztán egymás után kértek szót, és megkérdezték: „Nem lesz sok ez a beruházás? Bír­juk erővel? Nem markolunk sokat? Amikor egyesültünk, azt mondtuk a tagságnak, a jövedelem nem fog csökken­ni. Az adott szó kötelez” Szó szót követett, végül is megál­lapodtak: a magtár, az útépí­tés a gazdálkodás alakulásá­tól függ. Fontosságnak meg­felelően rangsorolták a fel­adatokat. mérlegét figyelembe véve vá­góállatból 1500 mázsával, te­héntejből 3 ezer 600 hektoli­terrel, cukorrépából 5 ezer, napraforgóból 340 tonnával termelnek többet és értékesí­tenek. A lakosság jobb ellá­tására 30 holddal növelik zöldségtermő területüket. Korozs Mihály, a szövetke­zet versenybizottságának el­nöke. — Tíz brigádunk küzd a szocialista címért. Akik nem brigádtagok, azok közül 13 munkakollektíva és százöt­venhat dolgozó tett vállalást. Az összes dolgozó tagunknak több mint fele már írásban is eljuttatta hozzánk felajánlá­sát. Természetesen azok meg­tételében a párttagok jártak élen. Hogyan is fogalmaztak azon a párttaggyűlésükön, ahol az 1973. évi gazdálkodást értékelték? A szövetkezet ve­zetősége fordítson nagyobb figyelmet a szocialista bri­gádmozgalomra, a munka­versenyre. A jövő érdehében — Én amióta Itt vagyok a szövetkezetben és annak már hat éve — mondta Pékó Já­nos, — a tsz-vezetői megbe­széléseken mindig összehan­goljuk a feladatokat. Nem­csak az elveket, az elképze­léseket tisztázzuk, hanem a gazdálkodást érintő döntések meghozatala előtt közgazda- sági elemzéseket is készítünk. Azt vitatjuk meg a partveze- töséggel, a párttagsággal és aztán a szövetkezet tagjaival. Két alapszervezetünkben ki- lencvenhét kommunistát tar­tunk nyilván. Jó érzés tudni, hogy a gazdasági vezetés mindig kikéri a véleményün­ket és, hogy a párttagság ak­tívan dolgozik, érvel, vitatko­zik ha k?ll a .szövetkezet jö­vője érdekében. Munkára pedig szükség van, mert a tervük, hogy ebben az évben 104 millió forint árbe­vételt érnek el. A tagság is jobban keressen a tavalyi esztendőnél, pedig akkor sem volt kicsi a jövedelem: 123 forint jutott egy tízórás mun­kanapra. Szükség van tehát szorgalmas munkára. Most árvízzel harcolnak a tószegiek, várkonyiak. Éjjel­nappal a gáton dolgoznak emberek és gépek. Százhúsz ember, 45 erőgép — ennyi égy „műszak” létszáma, de ki nézi ilyenkor az órát? Az ár­területük 50 százalékát már elvitte a Tisza vize. több mint 9.millió forint érték — 4,30 hold cukorrépa. 290 hold búza, rét és legelő — ment veszendőbe. „De az ártér többi részét meg kell mente­nünk” — mondta Székely Jó­zsef termelési elnökhelyettes. Nem is a víz magasságával kell birkózniuk, hanem az át ázott töltés okozta veszéllyel, a buzgárokkal. Az emberek bizakodnak, — és ami a legfontosabb: ke­ményen dolgoznak. Varga Viktória A tagság felajánlása Az Alumíniumárugyár tisza­füredi gyáregységében kü­lönböző típusú ételhordók, tejeskannák, tejforralók, tea­főzők; fedők, légrugók és egyéb alumínium gyártmá­nyok készülnek. Tavaly augusztusban szellőzőcsövek gyártását kezdték el. Az új terméket, a házgyári ele­mekből épülő lakásoknál használják fel. Ez is hozzá­járult, hogy a tavalyi 95 mil­lió forintos termelési érték után 1974 végére már 120 millió forintot terveztek. Az eddigi eredmények alapján minden reményük megvan tervük teljesítésére, hiszen az év első felében a terme­lési érték meghaladta a 62 millió forintot Permetezik a MO­KÉP részére készüld „filmraktározó” fém­dobozokat Fotó: N. Zs. ízlés és építkezés Vegyes vállalat alakult A Csepel Autógyár, — a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat és a svéd AB. VOL­VO konszern Magyarorszá­gon vegyes vállalatot alapí­tott. A hazánkban külföldi rész­vétellel elsőként létrejött gazdasági társulás tíz évre szóló alapító okmányait teg­nap írták alá ünnepélyes ke­retek között. A szerződés értelmében svéd gyártási részegységekből a Csepel Autógyárban szerelik majd össze a VOLVO kon­szern L. 3314 típusú „Lapp­länder” elnevezésű összke- rékmeghajtású terepjáró gép­kocsiját. A Lapplander a ki­vitelezéstől függően személy- és teherszállításra, továbbá munkagépek, — segédgépek hajtására alkalmas, felhasz­nálható köztisztasági felada­tok ellátására, javító-szerelő gépkocsiként, erdővédelmi és mezőgazdasági célokra. A VOLVO cég a jármű­gvártás dokumentációján és és technológiáién kívül mint- egv négymillió svéd korona értékben átadja a gyártóbe­rendezéseket, szerszámokat és egyéb készülékeket a Csepel Autógyárnak. A ma­gyar fél ezek ellenértékét késztermékkel fogja vissza­fizetni. A terepjáró járműveket a VOLVO cég fogja értékesí­teni maid. 1975-ben — a gyártóbe­rendezések és gépsorok be­szerelése után — 200 gépko­csit gyártanak majd a Cse­pel Autógvárban, 1976-tól már évi 1000—1 '200 terepjáró kerül ki a gyárból. Az egyetemen azt mondot­ta egyszer az egyik öreg ta­nárom : fiaim, jegyezzétek meg; a legegyszerűbb a leg­művészibb. Szombaton a ze- begényi Szőnyi-múzeum ódon falait nézve eszembe jutot­tak szavai. Lám, itt van ez a festőnek hajlékot nyújtó valamikori öreg parasztház. Praktikum szabta nemes egy­szerűségével milyen harmo­nikusan felszabadult, nyu­godt légkört árasztva simul a fátyol-párás hegyoldalba. Semmi cicoma, felesleges ciráda nincs rajta. — A táj mellett ennek a kis paraszt­háznak is bizonyára szerepe volt abban, hogy a szomszé­dos kis temetőbe költözésig itt élt, alkotott a művész, fogva tartotta a ház és a táj lenyűgöző egysége. S eszembe jutottak az ott­honi tájak, megyénk vert­falú. tenyérnyi ablakú vis­kóit felváltó — helyenként f -’.fuvalkodott utcasorok. Tu­dom, le kellett rombolni a penészgombás régi falakat. Csupán egyéni építészeti for­mavilágukat, hangulathatá­sukat sajnálhatjuk, melyet nem pótolnak az egvkap ta­tára készült jellegtelen új­paloták, hiába cifrázzák azo- ka* mindenféle csiricsáré dir szítéssel. A napokban a pedagógus pártszervezetek titkáraival tartottunk ankétot. Az egyik felszólaló megjegyezte: na­gyobb aktivitással formál­hatnánk olvasóink ízlésvilá­gát, hatékonyabban hada­kozhatnánk a tűzoltósorfa] unalmasságú utcasorok épí­tése ellen. Utóvégre nem pénzkérdésről, hanem csak fejletlen ízlésről van szó. Nem törvényszerű, hogy így legyen. Persze, hogy nem' Eszter­gomon keresztül, a budai hegyvidék falvai n át jöttem haza. Ezernyi ötletet, egyéni ízlést bizonyító új családi házak tömegét láttam. Min­denféle uniformizálást félre­dobva ötvöződött bennük a hasznosság és a szépség, a derűs otthon két nélkülöz­hetetlen eleme. Miért ne le­hetne így nálunk is? Tényleg csak arról van szó. hogy fejletlen az építők ízlésvilága’ Szerintem más okok is közrejátszanak eb­ben. Nevezetesen az, hogy kevés az otthonalapíln!-: pénzügyi helyzetét figyelem­be vevő, a gazdag választási lehetőséget biztosító "típus­terv. S nem kielégítő a meg­lévők ismertetése sem. Köz­ségi tanácsházán, közműve­lődési intézményekben nem­igen látni ilyen jellegű ki­állítást. Pedig nemcsak az építők­nek fontos, hanem mtndan-- nyiunknak, hogy milyen lesz a környezetünk. — g. Bt

Next

/
Thumbnails
Contents