Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

1974. Járt!us 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Angol szövetkezeti szakemberek megyénkben (Tudósítónktól) A SZÖVOSZ és a szolno­ki ÁFÉSZ vendégeként 24 tagú angol szövetkezeti de­legáció tartózkodik egy hé­tig megyénkben. A szövet­kezeti, főként kereskedel­mi szakemberekből álló csoport Charles Ringrose munkáspárti képviselőnek, a londoni fogyasztási szö­segítségével megismerked­hetnek más szövetkezeti ágazatok munkájával is. Ma délelőtt például Bordás Lászlónak, a KISZÖV el­nökének tájékoztatója alapján az ipari, délután a tószegi Petőfi Termelőszö­vetkezetben pedig a me­zőgazdasági szövetkezetek életét tanulmányozzák. Ülést tarlóit a megyei tanács vb A Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága tegnap délutáni ülésén összesen tíz napirendi téma szerepelt — Ezek között a vb tárgyalt Szolnok megye 1973. évi ösz- szevont és központi költség- vetéséről, valamint fejleszté­si terve teljesítéséről, a me­gye élelmiszerellátásának ta­pasztalatairól és az 1975— 1985 közötti távlati zöldség­termelési tervről. Mint ismeretes, a közsé­gek, nagyközségek és váro­sok között minden évben te­£^y brigád fóliát fogott Munkaszervezés a műhelyben összeültek, megbeszélték, leírták. A feladat megoldása, a válasz mindössze másfél oldal. Nem clrkalmas. lényegre- törő mondatok: „... mi, szakmunkások keressük a módját, hogyan határozzuk meg legjobban a munkafolyamatokat. — Javasoljuk, hogy a műveleti sorrendeket helyesen állít­sák fel, a munkadaraboknak ne kelljen nagy utat megtenni a leszabástól a készre gyártásig. — A nyersalkatrészek, a rajz, az utalvány legyen előkészítve, így mi több időt tu­dunk produktív munkával tölteni. — Az átvett munkada­rab, ha a műhelyben tároljuk, összeverődik, oxidálódik. Ja­vasoljuk. hogy legyen egy félkésztermék-raktár, és ne a szakmunkás, hanem szállítóbrigád szállítsa a műhelyből a raktárba a termékeket.. fogjuk kérdezni, akar-e tag­ja lenni a Dienes-brigádnak. Barát Lajossal, a gyáregy­ség igazgatójával a brigád javaslatairól beszélgetünk. Mint kiderül, ő maga. bár végigszurkolta a vetélkedőt, a javaslatot, amit a brigád a pályázatra állított össze, nem ismeri. Az időközben meghozott intézkedések ter­mészetesen nem véletlenül esnek egybe a brigád javas­lataival, azt mutatják, egy a gondja munkásnak, vezető­nek. vetkezetek vezérigazgató­jának vezetésével a ma­gyar szövetkezeti mozga­lom helyzetét, tevékenysé­gét tanulmányozza. Tegnap délelőtt Sárosi Béla, a szolnoki ÁFÉSZ elnöke tartott tájékoztatót a vendégeknek a magyar fogyasztási szövetkezeti mozgalomról, valamint a megye ÁFÉSZ-einek, ta­karék- és lakásszövetkeze­teinek tevékenységéről, eredményeiről. Az angliai vendégek főként a szövet­kezeti demokrácia helyze­te és a kereskedelemben dolgozók élet- és munkakö­rülményei iránt érdeklőd­tek. A csoport vezetője el­mondotta, külön öröm szá­mukra, hogy vendéglátóik Egyhangúan köpködi ma­gából az automata gépsor az alkatrészeket. A gép elején lévő tartályba időnként be­szórják a kovácsolt csapágy­gyűrűket, s azok emberi be­avatkozás nélkül haladnak végig a szerszámok között. Ez a modern gépsor a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyárában ma még ritkaságnak számít, de már a közeljövőt idézi. — Berendezéseink 60 szá­zaléka teljesen elavult, s így a most elkezdődött re­konstrukció — gyakorlatilag teljes gépparkunk kicserélé­sét igényli — mondja Major Ottó, a gyár műszaki igaz­gatója. Mosógépbe és traktorba A magyar népgazdaság egy esztendő alatt mintegy 2 mil­liárd forint értékű gördülő­csapágyat — több 10 millió darabot — használ fel. Mo­sógépbe és traktorba egy­aránt beépítésre kerülnek ezek a nélkülözhetetlen gép­elemek. A hazai iparban fel­használt összes csapágynak mintegy felét a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek állítja elő. Fiatal üzem ez, alig múlt húsz esztendős, ámde az idő­közben bekövetkezett mű­szaki haladás miatt mégis öregpek számít. A két évti­Az egyhetes program ke­retében fogadja a vendé­geket Szolnok Város ta­nácselnöke vidéki program­jukban pedig a jászberényi szövetkezeti nagyáruház, a jászárokszállási takarék- szövetkezet és a Hűtőgép­gyár jászárokszállási gyár­egységének megtekintése szerepel. A vendéglátók gazdag kulturális prog­ramról gandoskodtak: a szövetkezeti szakemberek ellátogatnak a szolnoki könyvudvarba, a Damja­nich múzeumba és a Mű­vésztelepre, sőt „bekukkan­tanak” a „Tisza” tánc- együttes és a „Kodály” kó­rus próbájára is. T. F. EXPORT külkereskedelmi vállalat. Ez a cég végzi a rekonstrukciót: szovjet ter­vek alapján, szovjet beren­dezésekkel újul meg a ma­gyar csapágygyártás. A szov­jet segítség ezen a területen már hagyománynak számít. Amikor 1953-ban megindult a gördülőcsapágygyártás, a Szovjetunió nemcsak az eh­hez szükséges berendezéseket szállította, részt vállalt az új magyar üzem dolgozóinak betanításában is. Az 1977-ig befejeződő rekonstrukció so­rán 20 millió rubel értékű szovjet berendezés érkezik a gyárba, s ugyanakkor — je­lezve a nemzetközi együtt­működés egyre nagyobb mér­vű térhódítását — 10 millió dollár értékű nyugati gyárt­mányú új gépsort is üzembe helyeznek. A nagy beruházások egyik hasznos tapasztalata, hogy az egykézben lévő irányítás gyorsítja a munkát, s ezért a szovjet fővállalkozó impor­tálja a nyugati berendezése­ket is. Az idő itt nagyon so­kat jelent, mivel a rekon­rületfejlesztési versenyt hir­detnek, amelynek győztesei minden kategóriában igen jelentős pénzjutalmat kap­nak, ugyancsak területfej­lesztési célokra. A végrehaj­tóbizottság most megtárgyal­ta és jóváhagyta a verseny eredményéről és a díjak oda­ítéléséről szóló javaslatot. A végeredményt a megyei ta­nács hagyja jóvá. A továbbiakban a vb a megyei tanács hatályos ta­nácsrendeleteinek felülvizs­gálatáról, a jogi és állam- igazgatási bizottság mun­kájáról, valamint a helyi ta­nácsok gazdasági tevékeny­ségéről s a megnövekedett önállóság gyakorlásával je­lentkező további feladatok­ról tárgyalt. strukció alatt is folytatódnia kell a termelésnek: az igé­nyek a teljesítmények növe­lését követelik meg a gyár­tól. A magyar csapágygyár­tás felújítása kapcsolódik a KGST szakosítási törekvései­hez, mivel egyes csapágyli- pusokat a KGST-tagorszá- gok számára is készít a ma­gyar üzem. Évente 5 millió csapággyal több Debrecenben Az MGM-nek Diósdon is van egy telepe, ahol kúpgör­gős csapágyakat készítenek. A Debrecenben lévő közpon­ti gyárban a jelenlegi 15—16 millió csapágyról — a re­konstrukció eredményeként — 20 millió darabra növek­szik majd az évi termelés, Diósdon pedig a mostani 3 milliós mennyiség 4,5 millió­ra emelkedik. A szinte találomra kiraga­dott mondatokat a Vízgépé­szeti Vállalat kunhegyesi gyáregységének szakmunká­sai, a Dienes Sámuel szocia­lista brigád tagjai írták le. A MEDOSZ szocialista bri­gádok részére meghirdetett vetélkedőjén ugyanis az volt az egyik feladat, hogy te­gyenek javaslatot a munkát javító szervezési intézkedé­sekre. Amikor a brigád tagjaival beszélgettem — a pályázat után néhány hónappal — örömmel újságolták, hogy javaslataik közül néhány már meg is valósult. — Nem mindegy az. hogy a 14—15 forintos szakmun­kás tölt el félórákat azzal, hogy az anyagot hordozza az üzemen belül, vagy az alatt az idő alatt is termelhet — mondja Gyepes János, a bri­gád helyettes vezetője, kép­zettségét tekintve gépész- technikus. szakmáját tekint­ve marós. — Jó két hete már, ' hogy targoncával hordják a félkészterméket, szállítómun­kások, nem kell nekünk va­cakolni vele. Megvan a fél­készraktár is. — írták, jő lenne, ha minden munkához készülne műveletterv. — Gyártunk például egy házi tervezésű szivattyút. Eh­hez van műveletterv, igaz nagyobb darabszámban ké­szítjük. Sokszor drága anyag­gal dolgozunk. A kezünkbe adnak egy nagynak alig mondható fémdarabot — 18 000 forint. Nem mindegy, hogy fog hozzá az ember, az se, mennyi időt tölt el a munkával, s az végképp nem, nem lesz-e belőle selejt. Ezért kellene a műveletterv. — A másik, a hullámzó munkaellátás — tesz; hozzá Végső Jenő esztergályos. — Mert van néhány nagy érté­kű gépünk, például a két méter asztalátmérőjű karusz- szel-eszterga. Úgy néz ki, an­nak most megint elfogy a munkája. Máskor meg három műszakban megy. A gépnek sem mindegy, hogy van ki­használva. — Ne úgy értse ezt, hogy nincs munkánk — szól köz­be Gyepes János. — Tavaly négytized híján 120 százalék B. B. I. 1 ■ ■'MU*' zed azonban nem telt el hiá­ba. E viszonylag rövid idő alatt sikerült meghonosítani a hazai gördülőcsapágygyár­tást (korábban az igényeket szinte teljesen importból elé­gítették ki), s ma már a két évtized tapasztalataival fel­vértezett jó szakembergárda jelenti a rekontsrukció fő bázisát. — Amikor a gyár meg­épült, egy-egv berendezés átlagértéke néhányezer fo­rint volt. Ma már vannak olyan gépsorok, amelyek ne­gyedmillió forintot érnek — mondja a műszaki igazgató, s ezzel arra utal, hogy az emberekre háruló felelősség növekszik és ezért a rekon­strukció során nemcsak a gépeket cserélik ki — nagy _ gpndot fordítanak a gépke­zelők kiképzésére is. A gyár területén már lát­hatók az épülő ú.i nagycsar­nok körvonalai. Az udvaron nagy ládákat rakodnak, fel­adójuk a szovjet PROMAS­Kombájnnal kultivátorozzák a dohányt a zagyvarékasi Béke Tsz-bcn volt a brigád átlagteljesítmé­nye. Végső barátom meg legalább 130 százalékot csi­nál, annál neki nem lehet kevesebb. De az egyenlete­sebb munkaellátás mégis csak nagyobb nyugalmat ad­na. Az idén már valamivel jobb a helyzet, de ahogy mi tudjuk, a 75 milliós évi terv­nek csak jó 50 százalékára van a forgácsolóműhelynek lekötött munkája. — Van-e változás a szerszámok megren­delésének rendjében? — Valami van, de ez még kevés — mondja Végső Jenő. —1 Mondok egy példát. Ah­hoz, hogy egy mikrométer ne csaljon egy századmillimé- ternyit se, ahhoz ugye jó mikrométer kell. És nekem századmilliméter pontosság­gal kell gyártani egy alkat­részt ahhoz, hogy a meós át­vegye. — Jó szerszám és jó műszer nélkül az bizony le­hetetlen. Kalicz Sándor negyedik éve dolgozik itt. tavaly ka­pott szakmunkás-bizonyít­ványt. Meglepődöm, amikor mondja, hogy ő még nem brigádtag. — Nem mondom, hogy nincs esélye — magyarázza Gyepes Sándor —■ de még egy éve sincs, hogy szak­munkás. Mi megnézzük, kit veszünk föl. Ötször kaptuk meg a szocialista címet, most mi lettünk a vállalat kiváló brigádja. A felvételt is ko­molyan vesszük. Persze nem­csak azokét, akik jelentkez­nek, mi is figyelünk. Van egy munkatársunk, már négy éve dolgozik velünk, ön­ként vesz részt a brigád va­lamennyi munkájában, már szinte úgy van. mint egy hrigádtag. így hát most meg — Nem lehetne va­lamennyi munkára művelettervet készít­tetni? — Egyedi termékre ez nemcsak hogy nem kifizető­dő, de nincs is rá ember. Százötven—százhatvan fajta termékre az előkészítők kép­telenek művelettervet adni. így csak arra a munkára ké­szül műveletterv, amit szé­riában gyártunk, vagy az alapanyag nagy értéltű. Azért jó. hogy a brigád felhívta erre a figyelmet, megbeszél­jük velük. — Az egyenlete­sebb munkaellátásra milyen intézkedéseket terveznek? — Nekünk valóban a ter­vezést kell úgy szervezni, hogy hosszabb távra lássunk élőre. Ehhez elsősorban a piac} munkát kell javítani. Tavaly ilyenkor még nem volt szerződésünk az egész évi munkára. Az idén már a tel­jes kapacitásra van szerző­désünk. Az természetesen okoz némi egyenetlenséget, hogy plyan, rövid határide­jű munkát is el kell vál­lalnunk, amit egy nagyobb gyár vagv üzem nem tud megcsinálni. — És a szerszám­ellátás? — Ez valóban gond. Már említettem, rövidek a határ­idők. Ahhoz, hogy időben rendelkezésre álljanak a meg­felelő szerszámtartalékok, ha­marabb kellene ismernünk a munkát. A munkásoknak persze igazuk van. Tervezünk már most olyan intézkedést, amely javítani fogja az anyagbeszerzést. Egy brigád tollat fogott. Leírták, szerintük hogyan le­het a munkát jobban, okosabban megszervezni. De nemcsak ók. Rajtuk kívül — e pályázat keretében — még több mint harminc brigád fogalmazta meg javaslatait. Ezúttal egy ötletes pályázat sikere bizonyítja, hogy a munkások nyitott szemmel élnek a műhelyekben. Javasla­taik az eleven gyakorlatra épülnek, s éppen ezért meg is valósíthatók. Most egy vetélkedő nyitotta meg az ötletek árja előtt a zsilipet, legközelebb a termelési tanácskozás, brigádérte­kezlet lesz a fóruma a munkaszervezésnek. Bizonyára nem­csak Kunhegyesen, hanem más üzemekben is. Trömböczky Péter Szocialista szerződés Mezőtúron A mezőtúri Városi Tanács kórháza és a Könnyűipari /Gépgyártó Vállalat helyi 'gyára a közelmúltban szocia­lista szerződést kötött, mely­nek célja a kölcsönös segít­ségnyújtás, valamint egymás munkájának jobb megisme­rése. A gyáregység dolgozói vállalták például, hogy szo­cialista brigádjaik segédkez­nek majd a kórház karban­tartási munkáiban, cserébe a kórháziak egészségügyi fel- világosító előadásokat tar­tanak. Magyar síékek az US4-nak Az Egyesült Államok egyik legnagyobb áruházhálózatá­nak képviselői néhány nap­pal ezelőtt Budapestre ér­keztek, a HUN GAROCOOP szabad idő kiállítására, — majd tárgyalásokat folytat­tak több külkereskedelmi vállalatunkkal. A szakembe­reket elsősorban a magyar kempingcikkek, sportcipők, férfi, női pulóverek, szőrme­és irhatermékek érdekelték, de ezeken kívül még sok egyéb apró cikket szeretné­nek importálni Magyaror­szágról. Tárgyalásaikról idő közben értesítették vállala­tuk vezetőségét és tegnap reggel már meg is érkezett az első 210 ezer dolláros megrendelés a HUNGARO- COOP-hoz különleges össze­csukható székekre. 4 A gördülőcsapágy gyártás rekonstrukciója

Next

/
Thumbnails
Contents