Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1374. június 5. LABDARÚGÓ VB 1974 Az ünnepi könyvhétre A szomszédok mérlege Chile és Ausztrália * nem valószínű, hogy beleszólhat az első csoport „komolyabb ügyeibe”. Lé­nyegesen érdekesebb lett vol­na a küzdelem, ha a FIFA szégyenletes döntése nem fosztja meg a szovjet válo­gatottat a világbajnoki rész­vételtől. Ekkor ugyanis há­rom csaknem egyforma ké­pességű csapat versenghetne a továbbjutásért. Akárho­gyan is csűrjük-csavarjuk, mérlegeljük, e csoport két másik résztvevőiének értékét, egyik sem közelíti meg a má­sik kettőét. Chilének ugyan nagyobb a, világbajnoki múlt­ja mint Ausztráliának, vagy mint az NDK-nak, de já­tékerőben hasonlíthatatlanul alacsonyabb ‘ szinten állnak. 1962-ben Chile ugyan har­madik lett. de mint rendező ország, selejtezők nélkül in­dulhatott a világbajnoka gon. Háromszor a csoportmérkőzé­seken háromszor a selejte­zőkben esett ki, kétszer nem indult. Ausztrália ezúttal elő­ször került a legjobb tizen­hat közé. Ausztrália a legjobb tizenhat között A két ország múlt évi mér­lege: Chile: tíz mérkőzésből öt győzelem, három döntetlen, két vereség 18:12-es gólarány. Ausztrália: tizennégy mér­kőzésből öt győzelem, hat döntetlen, három vereség 24:18-as gólarány. A chileiek és az ausztrálok is általában a négy—három hármas hadrendben játsza­nak legalábbis a felálláskor, amíg az ellenfél nem kény­szeríti reájuk harcmodorát. A chilei csapat legveszélye­sebb embere a huszonhárom éves Carlos Humberto Ca- szely, aki az 1972. évi brazí­liai mim világbajnokságon tűnt fel. és szerzett magának nemzetközi hírnevet, gólki­rályságával. Akkor még a Coío-Colo játékosa volt, je­lenleg a spanyol másodosztá­lyú Levante együttesében játszik. Társai ugyancsak jó képességű labdarúgók, de a válogatottban nem különö­sen összeszokott csapatjáté­kosok. A leggyakrabban sze­replő együttesük: Latinos „magabiztonság ” Olivares — Machuca. Fi­gueroa Quintano. Arias — Rodriguez. Valdes. Reinoso — Caszely, Ahumada. Veliz. Luis Alamos, a felelős ed­ző éppen arról panaszko­dott legutóbb az újságírók­nak. hogy az összeszoktatás- ra kevés ideje maradt, mert a bajnokság csupán márci­usban fejeződött be. Ennek ellenére reménykedve indul­nak Európába, de ettől senki nem retteg, mert is­merik a latinos „magabiz­tonságot”. Az ausztráloknál a leg­többször játszó együttes: Corry — Utjesinovics, Wil­son, Schaefer, Hagg — Ri­chards. MacKay, Baartz — Alston, Abonyi, Buljevics. Gyakran szerepel még az együttesben Rooney, Warren, Campbell is. Ahogy a neve­ket böngésszük, láthatjuk, hogy nagyon sok ország szü­lötteiből tevődik össze ez a „nemzeti tizenegy”. „Nemzetközi” tizenegy Utjesinovics, Buljevics és a tartalék kapus Miloszavlje- vics Jugoszláviából, Wilson, Richards Angliából. MacKay, Rooney Skóciából, Schaefer a Német Szövetségi Köztár­saságból, Abonyi Magyaror­szágról származik. S a csa­pat szövetségi kapitánya Ralp Rasics egv kis szabad­kai csapat védőjátékosa volt. mielőtt kivándorolt az ígéret földjére. Éppen a kapitány nyilatko­zatából tudjuk, hogy teljesen reálisan értékelik helyzetü­ket, tudják, hogy nem vehe­tik fel egyenrangú partner­ként a küzdelmet a VB ti­zenhatos döntőjének legtöbb csapatával. Mégis örömmel jönnek Európába a világbaj­nokságra. mert ettől a lab­darúgás további fellendülé­sét várják Ausztráliában. Már azt is nagy fegyvertény­nek könyvelik el — s való­ban az —, hogy a brit nem­zetközösséget Skócia és ők képviselik az NSZK-ban, míg a korszerű labdarúgás szülő­hazájának válogatottja a len­gyelek jóvoítából ezúttal kénytelen távol maradni. Mindezek után nem tűnik túlzásnak, hogy a fejezet címadójának a házigazdát és szomszédját választottuk. Az első csoportban még az is nagyon valószínűtlennek lát­szik, amihez a kommentáto­rok azt írják, hogy ugyebár a labda gömbölyű és minden lehetséges. Bécs István (Következik: Hiányzunk-c vagy nem?) Drezda, Berlin, Leningrad Magyar kultúra külföldön Lipicán A világ leghíresebb ménese A világ első telivér mé­nesét mintegy négy évszá­zaddal ezelőtt, 1580 tavaszán alapították, a mai Jugo­szlávia észak-nyugati részé­nek festői területén, Lipi- ca környékén. Az alapítók jól tudták, hogy milyen ki­váló tulajdonságokkal ren­delkező lovakat tenyészte­nek itt. hiszen már a római császárok innen szerezték be lovaikat „elit-légióik” szá­mára... Mindmáig világhírű a mé­nes, s ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy néhány évvel ezelőtt egy Ruhr-vidéki nagyiparos egv lipicai kan­cáért 13 Volkswagen kocsi árát fizette ki! Lipica híre az elmúlt négy évszázadban olyan ismert volt. hogy például Napóleon, s később az amerikai Paton tábornok úgy irányították hadműveleteiket, hogy „útba ejtsék” a csodálatos lipicai lovakat is. Napóleonnak nem sikerült, ezért dühro­hamában felégette ,a telep minden istállóját. Az állo­mányban nem esett kár. mert szerencsére már koráb­bam sikerült; elmenekíteni a lovakat — méghozzá Ma­gyarországra. A nemes kiállás, a szőr­zet fehérsége, a test elegáns vonala, a rendkívül magas intelligencia-fok — mindez hozzájárult ahhoz, hogy a 18. század elejétől Európa- szerte ismerték a lipicai lo­vakat, s uralkodók, marsal- lok, generálisok győzelmi büszkesége volt. ha ritka aiándékként lipicai lovat kaptak. A „fehér ménes”-sel kap­csolatban még egy érdekes legenda is él. Régen, ha egy fedezőmén elkerült a mé­nesből, akár az ország más tájára, akár külföldre, a li­picaiak tölgyfát ültettek em­lékére. A legenda szerint a kimúlt telivérek mindig visszatértek Lipicára, s há­lájuk jeléül aranypatkót ve­tettek. Júniusban is jó néhány kiállítás képviseli határain­kon túl a magyar kultúrát a Kulturális Kapcsolatok Intézetének gondozásában. Június 6-tól 26-ig Lengyel Lajos Kossuth-díjas könyv­művész legszebb műveit te­kintheti meg a berlini kö­zönség az ottani Magyar Kultúra Házában. Ugyan­csak ott — a berlini VIT egyéves évfordulója alkal­mából — június 28-án tárlat nyílik Kocsmáros László fo­tóművésznek a VIT idején készített fotóiból. Június 28- án nyílik a „Magyar naív művészet” című kiállítás Drezdában. A több mint 40 szoborból és festményből ál­ló gyűjtemény darabjai kö­zött ott találhatók Szőrös József és Csikós Nagy Már­ton fafaragásai, Kapoli An­tal pásztorfaragásokat idéző Jelena Zsukova már 40 éve gyűjti a zajokat, han­gokat, azóta, hogy 1938-ban munkába állt a Moszfilm Stúdió hangtárába. A polco­kon több mint 700 vaskazet­tában mintegy 6 ezer féle ipari, városi, falusi, otthoni, katonai zaj- és hangfelvétel található. — Ez a Szovjetunió leg­nagyobb hangtára — mond­ja Jelena Zsukova. — Egv- egy filmhez a zajok sajá­tos. hitelességet, hangulatot kifejező erejét adja. Vannak különösen értékes zajok, amelyeket rendkívül nehéz megszerezni. Hosszú ideig hiányzott például a farkasüvöltés. Ezek a vadak csak akkor vonítanak. ha éhesek. A kiutat űav talál­tuk meg, hogy a befogott or­dasokat néhány napig éhez- tették. A felvételt készítő kollegánk az állatokat ko­rábban etető gondozóval együtt közelítette meg ket­grafikaj lapjai, Bácskái And- rásné, Gáspár Juliska, Gél- lértfi Ferencné népművé­szettel rokon festményei. Június második felében a leningrádi Ermitázsban a mai magyar grafikai termés­ből nyílik kiállítás. Az illusztrációk mellett önálló grafikai lapokat is felsorakoztatnak a magyar művészek a nagyszabású se­regszemlén. Az idősebb nem. zedék művészetét képviselik Borsos Miklós, Szabó Vladi­mir, Szántó Piroska. Ék Sándor munkái. A közép- nemzedék alkotói között ta­láljuk Kondor Béla, Reich Károly. Csohánv Kálmán. WürtzvÁdám és Makrisz Zizi alkotásait, de számos érde­kes megoldású grafikával jelentkeznek a fiatal és a legfiatalabb grafikusnemze­dék tagjai is. Nevük nem szerepel a feliratokon OLEG SZMIRNOV Iíaíonavonat Szmirnovnak ez a re­génye nemcsak a szerző életművén belül tartozik a legjobb és legismertebb alkotások közé, de az egész újabb szovjet iro­dalom egyik legkiemel­kedőbb teljesítménye. Vonatkozik ez mind a te­matikai újításra, mind az írói alkotómódszer, meg­formálás sajátosságaira, mind a mű etikai, esz­mei jelentőségére. A Katonavonat jórészt annak az útnak az elbe­szélésére szorítkozik, amelyet a Győzelem nap­ja után egy egység a tá­vol-keleti front felé hajt végre, nem tudva bizto­san, új háborúra kell-e készülnie, vagy csupán záróaktusra kerül sor. A főhős elbeszélésén ' ke­resztül, monológ formá­ban értesülünk az esemé­nyekről, de főként azok tudati lecsapódásairól, a fiatal hadnagy reflexiói­ról, elképzeléseiről, vá­gyairól, még egészen friss háborús emlékeiről. Az elbeszélői látószög rendkívül sok helyen probléma fölvetését teszi lehetővé, amelyek általá­ban kimaradnak az el­sősorban eseménytörté­netre szorítkozó, hagyo­mányosabb háborús te­matikájú regényekből. Ezek a problémák átszö­vik az emberi lét szinte minden — határhelyze­tekben különösen tisztán felvetődő — választási, döntési, értelmezési kér­dését. Ezt az is elősegíti, hogy a főhős fiatal, ta­pasztalatlan, akinek mo­nológjait az iró időnként finom iróniával, kívül­ről is bemutatja. Július 5-én Premier a gyulai várszínházban Minden nyáron megnyitja kapuit a színházkedvelők előtt az Alföld egyetlen kö­zépkori téglavára, a gyulai vár, hogy helyet adjon „Thá- lia papjai”-nak. Az idén Szá­raz György „Nagyszerű ha­lál” című történelmi drámá­jának előadásával kezdődik az évad. A darab Csík Fe­renc rendezésében kerül színre, július 5-én. Július 20- án pedig Tirso de Molina „A zöldnadrágos lovag” című vígjátékát láthatja a közön­ség Miszlay István rendezé­sében. Akj látta a Karamazov testvérek, a Pugacsov, a Vá- nya bácsi című filmet, ész­revehette. hogy a kocsis sze­repét mindegyikben a film­gyárban rendkívül népszerű Alekszej Rankov játszotta. Pedig nem ez a fő foglalko­zása. Rankov 41 esztendeje dolgozik a stúdióban. Nyer­geket, finomművű lószerszá­mokat készít: mind egv-egv iparművészeti remek. Egy­szer egv kalandos filmhez mexikói nveraet készített. A bemutatón mexikói újságírók is voltgk és felkeltette ér­deklődésüket a szép munka. — Melyik mexikói nyer­gestől rendelték ezt? — ér­deklődtek. Alig akarták elhinni, hogv a moszkvai mester alkotása. A filmek sikere nemcsak azokon múlik akiket a néző jól ismer, hanem azokon is. akiknek a nevét a bevezető feliratokon nem olvashatjuk. kekrnvsje előtt Lám milyen a televízió! Múlt heti jegyzetemben még azért lelkendeztem, mert a képernyőn jobbnál jobb műsorokkal találkozhattunk, most pedig — fordult a kocka — kicsit szomorúan kell megállapítanom, hogy a képernyőn az elmúlt hé­ten apály köszöntött ránk. Persze, mint minden az e világi életben, ez is relatív dolog. Lehet például, hogy ami nekem kevésbé volt ér­dekes. vagy akár unalmas­nak tűnt, néző kartársaim közül sokaknak emlékezetes perceket jelentett. Aki mondjuk nem rajong a lab­darúgásért, az sokallhatta a focit, és ezért „szomorko- dott”. Viszont vannak, akik nagy gyönyörűséggel nézték i végig, hogv utánpótlás-válo­gatottunk miként győzedel­meskedett jóhírű NDK el­lenfelén. vagv hogy a nagy válogatott hogyan gvűrte maga alá a világbajnokságra készülő jugoszláv tizenegyet. A két győzelemből egyesek már a magyar labdarúgás reneszánszára is következ­tetnek, s rózsás kedvük ke­rekedett. Kár volna ünnep­rontóként fellépnem, meg aztán egv magamfajta tévé- jegyzetíró soortügyekben ne is bölcselkedjék, hisz a szur­kolók lélektana amúgy is túlságosan bonyolult. Amit megpendítettem, azt is csu­pán azért tettem, hogy il­lusztráljam: azért még ha a jegvzetírónak keseregni kél kedve, azért a televízió né­zőinek nem feltétlenül kell vele egyezni a kesergésben. Hol van az előírva, hoey a műsorban mindenkinek ugvanazt kell szeretnie, kedvelnie, ugyanazokat az ízeket kell keresnie! A múmiák háborúja Ezután a kis kitérő után lássuk most, hogy az elmúlt hét programjából melyik ha­gyott nyomot a jegyzetíró noteszében. A múmiák há­borújáról — szerda este lát­tuk — a következő rövid bejegyzés: igen jól felépített, érdekes részletekben bővel­kedő. értelemre és érzelem­re egyaránt hatni tudó tele­víziós munka. Ez a tömör elismerés az NDK doku­mentumfilmet illeti, amely­ben olyan tények, bizonví- tékok is felvonultak, ame­lyeket eddig nem ismertünk, illetve nem láthattunk. A megidézett események ré­vén a chilei nép drámáia szemléletesen és egyre ma­gasabb hőfokon bontakozott ki, s az ellentétes erők küz­delmének felvillantott jele­netei okosan, de egyben szenvedélyesen is bizonyí­tották: a nemzetközi reak­ciónak döntő szerepe volt e véres tragédiába torkolló történelmi színjáték meg­rendezésében. A Parasztok második részletéről csupán két jel­ző tanúskodik jegyzeteim­ben: kissé idegen, szokat­lan. Hozzátehetem, talán az a legfeltűnőbb, hogy milyen lassan bomlana)? ki az ese­mények. De váriunk még a bírálattal. Hátha ez is olyan televíziós étek, amely­nek az ízét meg kell még szoknunk. Radar Sok-sok bejegyzés a pén­tek esti programról és a leg­végén a summa: igen tar­talmas. Éppen ezért erről a műsornapról többet és bő­vebben. Kezdem a Radar­ral. Valójában rétegműsor, hiszen az ifiúságról és az ifjúságnak szól. De már ré­gen kilépett az önmaga vá­lasztotta keretekből. Az egv- egy központi témához kap­csolódó. azt körüljáró adás ugyanis olyan közérdekű kérdéseket boncolgat ame- lvek már nemcsak az ifjú­ság belügvét. hanem a tár­sadalom közös gondját ké­pezik. Ezúttal is izgalmas kérdéssel, az iskolai testne­velés megoldásra váró fel­adataival szembesítette a nézőket. Azt a nyugtalanító ellentmondást tárta fel. amely a test kultúrája ápo­lásának széles feladatai és szűkös lehetőségei között feszülnek. Van heti három óra testnevelésre, de nincs hol testüket edzeniök a gyermekeknek. Kevés a tor­naterem és mint hallottuk, szakemberből- sincs valami nagy bőség. Külön szólt a műsor a testnevelő tanárok és a sportedzők fizetése kö­zötti nagy különbségről, az utóbbiak javára. Jó volt, hogy mind emiatt nem ke­sergett a Radar, hanem a jelenlegi helyzet okait, ösz- szetevőit kereste. Amit hiá­nyolok: több jó példát le­hetett volna felsorakoztatni arra, hogy társadalmi ösz- szefogással miként lehet úr­rá lenni egy-egy esetben a jelentkező nehézségeken. Könyvheti kóstoló Szívesen pmlékszem visz- sza a nap fő műsorára, a könyvheti kóstolóra is. Minden esztendőben meg­teszi a televízió, hogy ide­jéhez mérten mustrát ad az újdonságokról, igyekszik fel­hívni a figyelmünket egy- egy érdekesebb könyvre, ki­adványra. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesz ezzel az ol­vasónak, aki szegény a — megfelelő tájékozódási esz­közök hiányában — köny­vek rengetegében hovato­vább már el is veszhet. Az efféle műsorok, mint a mos­tani könyvheti előzetes is alkalmas iránytű ahhoz, hogy a jó könyvek irányába tartsunk. Különösen akkor, ha ezt az „eszközt” formás, gondos és elmélyült munká­val készített műsor adja a kezünkbe. Az előzetes alko­tói kitűnő televíziós formát találtai? például Rákosi Ger­gely szatirikus írásának be­mutatására. Űj színt jelen­tett az Enzensberger doku­mentumjátékából adott kós­toló és Borosz Vasziljev A legutolsó nap című művét Páger Antal fogadtatta szí­vünkbe. a kiragadott néhány jelenetben magával raga- dóan játszotta a nyugállo­mányba vonuló rendőrtiszt szerepét. Nem szabad meg­feledkeznünk Mészáros Ta­más műsorvezetéséről sem, aki nyelvileg is igen stílu­sosan megformált szöveggel kötötte egvbe az „ajánlott” művek fűzérét. Nevelési Magazin Ugyanerre a napra esett a szülők, nevelők magazin­ja is. Kovácsékkal. a pszi­chológussal. a gyermeknő­gyógyásszal és sok-sok más színnel. Amit láttunk a kép­ernyőn valóban magazin volt. változatos, tarka szóra­koztató Most már kétség­telen. hogy a műsornak ez a formája és a formában testet öltő új tartalom talál­kozik a néző igényeivel. Egyébként jó dolog az, hogy a műsor hatására egyre több embert érdekel a ne­velésnek nemcsak az ügye, hanem a módia is. Es hoey a televízió játékos formában használható ismeretekhez juttatja a nevelés alanvait, a felnőtteket. Legutóbb a bi­zalom gyakorlására oktatott, három változatban is tálal­va a szülő és a gyermeke közötti bizalom. bizalmas kapcsolat témáját, rámutat­va. hoev bizalom cs3k köl­csönösségi alaoon lehetsé­ges. Azt hiszem, ez a tanul­ság felnőttek egymás közöt­ti kapcsolatára is bátran alkalmazható. Vaion nem volna-e itt is. felnőtt és felnő+t között is nagvobb szükség az effvroás megbe­csülésén a Tanuló, őszinteség­re épülő kölcsönös bizalom­ra? Dicséretes a magazin­ban az is. hogy a gvermek- nőgyógvász a legkényesebb kérdések előtt sem „zárta be az ajtót”. Ezzel ugvanis töri az utat a szükséges és az álszeméremtől mentes is­kolai felvilágosító tevékenyt ségnek is. V. M. recüket. Amikor a farkasok meglátták etetőjüket, élel­met követelve üvölteni kezdtek. ☆ A filmgyár másik érdekes foglalkozása a cipészet. Aranykezű mesterek dolgoz­nak a műhelyben. Amin Zakirov mester ala­csony cipészszékén hnrmoni- kás torkú csizmán dolgozik. Hogyan lehet ezt megcsi­nálni. hiszen az ezt értő egvkori mesterek közül ma már senki sem él, és a mes­terség titkait is magukkal vitték. De az Agónia című filmhez, amelyet a Moszfilm- ben forgatnak, erre van szükség. Ki kellett tehát ta­lálnunk saját módszerün­ket, de a csizmák két nap alatt elkészültek, s éppen olyan szépek voltak, mint az egykori mestereké...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents