Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974 június 23, Csak tisztán „Elégedetten ezen az estén legfeljebb a művelődési házak csaposai dörzsölhették kezüket” — írtuk néhány héttel korábban egy cikkünkben, melyben azt vizsgáltuk, hogyan töltik szombatestéiket az emberek. Nos, a „csapos” kifejezést szó szerint értettük: a legtöbb művelődési otthonban ugyanis kocsmára bukkantunk. Igen, kocsmára, hisz a „büfében” csapolt és üvegesysört, palackozott bort, égetett italokat árusítottak (árusítanak). A forgalom nagyságát saját tapasztalatunk mellett jónéhány rendőri jelentés is igazolhatja: se szeri, se száma a botrányoknak, a verekedéseknek. A „büfések” persze nem jogtalan betolakodók. Mindenütt szerződés rögzíti ottlétüket, sőt még helyiségbért is fizetnek. A jogszerűség ellenére bérlők és bérbeadók között egyaránt nagy a bizonytalanság: vajon helyes ez? A helyhiánnyal küszködő újszászi művelődési házból például kiköltözködött a büfé (miután lapunk hasábjain ezt felvetettük), pár nap múlva visszaköltözött, aztán újra ki és újra vissza. Ez utóbbi állapotot alighanem már véglegesnek tekintik, mert a harmadik „honfoglalást” szabályosan megünnepelték. Pedig kocsmának nincs helye egyetlen művelődési intézményben sem. Nincs azért, mert a szeszes ital nem odavaló, mert klubok, szakkörök, művészeti csoportok nem zsúfolódhatnak kényszerűségből: azért, hogy a csapszéknek, az ital- raktárnak megfelelő helye legyen. Kell viszont büfé: süteménnyel, Colával, cigarettával, s érdemes volna elgondolkodni egyszer a könyv- és a folyóirat-árusítás lehetőségén is. Csak tisztán — kérhetnénk stílszerűen, nem szóda, de bor nélkül... —sz —ő Az MTESZ haszna AZ IPARBAN az automatizálás, az egyre korszerűbb technológiák alkalmazása, a mezőgazdaságban a zárt termelési rendszerek. az iparszerű gazdálkodás módszereinek terjedése mutatja, hogy a tudományos technikai forradalom hazánkban is forradalmi változások létrehozója. A hetvenes évek eleién népgazdaságunk az extenzív fejlődés szakaszából az intenzív fejlődés szakaszába lépett, így a technológia korszerűsítése mellett új feladatokkal is meg kell birkóznunk. A munka intenzitásának növelése. a termelékenység fokozása nemcsak a szűkén vett szakmai ismeretek bővítését igényli a szakemberektől, de azt is, hogy új szervezési, vezetési módszereket sajátítsanak el. Ezek a feltételek motiválják a magyar természettudományi társaságok munkáját, melyek eddig is sokat tettek már azért, hogy szakembereink mind szakmailag, mind politikailag fejlődjenek. A megváltozott körülmények. a fejlődés gyorsulása azonban ma már ebben a munkában is többet igényel a korábbinál. E felismerés első jegyei már látszanak a Szolnok megyében működő szakcsoportok tevékenységében. Az iparban, a mezőgazdaságban dolgozó szakember- gárda m.-i már csak akkor tud hatékonyan dolgozni, ha nagy gondot fordít az önművelésre. A MTESZ megyei szakcsoportjai az önképzésre nevelés területén az utóbbi években több módszert is sikeresen alkalmaztak. A kiállítások, a megszokott rendezvények mellett több szakcsoport ma már rendszeresen tart szakmai napokat, ahol elsősorban a fiatal szakembereknek adnak lehetőséget, hagy munkájukról beszámoljanak. Egy-egy előadás — bár a színvonal ma még hullámzó — jó lehetőség arra. hogy az ifjú szakemberek újszerű elgondolásaikat, érdekes műszaki megoldásokat szélesebb körben ismertessék. Ugyanakkor a felkészülés a fiatal előadókat mélyebb szakmai búvárkodásra is készteti. Egyelőre még nem általános. de már több szakcsoport ír ki rendszeresen pályázatot tagjainak. A beküldött munkák jó részét hasznosítják is. A Gépipari Tudományos Egyesület jászberényi szakcsoportjának tagjai — hoigy példát is említsünk — kidolgozták a Hűtőgépgyár gyártástechnológiai rendszerét. Az Aprítógépgyárban dolgozó műszakiak a pneumatikus és hidraulikus vezérlésről ké-. szi tettek jól felhasználható tanulmányt. A bányászati— kohászati egyesület szolnoki csoportja pedig most készít egy tanulmányt a megyében fellelhető széndioxid hasznosítására. A MTEISZ megyei szakcsoportjainak elismerését jelenti az is, hogy szakmai problémák megoldásához ma már egyre gyakrabban kérnek véleményt tőlük. A közelmúltban például az újítás új rendiének kialakításához, vállalatok átszervezésének változataihoz adtak többek között szakvéleményt. A már említett körülmények, a fejlődés gyorsulása indokolja, hogy a művelődéspolitikai határozat végrehajtásában is egyre nagyobb feladat háruljon a MTESZ szervezeteire. Ma már nem elég ha csak a mérnök, a technikus szakmai fejlődését biztosítjuk. Igaz, könnyebb prbgramve- zérlésű szerszámgéppel, automatikus vetőgéppel dolgozni, ám annak működését. kezelését is meg kell tanulni. A korábban inkább belterjes — műszaki vezetőket, technikusokat, legfeljebb művezetőket magában foglaló — MTESZ-szakcso- portoknak ezért most az a legfontosabb feladatuk, hogy megtalálják az utat a fizikai dolgozókhoz. Jó példák már most is vannak. Több szakcsoport rendezett tanfolyamot fizikai dolgozóknak. — de egyelőre csak az iparban. Jó lenne, ha az agrátudományi szakcsoportok (létszámuk a megyei MTESZ-tagság egy- harmadát jelenti!) is tartanának ilyen tanfolyamokat. A szakcsoportok kevésbé kötött szervezetek mint egy- egy vállalat vagy gazdaság, így. a szakmai képzés mellett, a munkásokkal bensőségesebb emberi kapcsolatokat is ki tudnának alakítani. S EZ A GONDOLAT már elvezet oda, hogy jó lenne egy igazi MTESZ-klub a megyében, a megyeszékhelyen. Igaz, pillanatnyilag erre nincs megfelelő hely, Szolnokon még nincs Technika Háza (az ország számos városában, többek között Egerben, Kaposvárott, Esztergomban ugyanis van). Addig is. míg ez a gond — remény van rá. hogy most már rövidesen — megoldódik, jó lenne már most megkezdeni egy ilyen klub szervezését. Ez nemcsak a műszakiak, közgazdászok, agrárszakemberek tapasztalat- cseréjének lehetne spontán (de azért néha „szervezetten spontán”) fóruma, de egy- egy közérdekű előadáson a munkásokat is szívesen láthatnák. — trömböczky ™> „Játszótér” az ifjúságnak Rengeteg akadályt kellett elhárítani, hogy megnyílhasson Szolnokon az ifjúsági park, az egyetlen a vá( ?- ban, sőt a megyében is, amely tömegjellegű, olcsó és kulturált szórakozásra ad lehetőséget. A park működése — május elsején — esővel kezdődött, és esővel is folytatódott. Nem kedvezett az időjárás eddig a szabadtéri előadásoknak. Jónéhány rendezvényt a Ságvári Endre művelődési központban tartottak meg az eső miatt. Bosszankodnak is eleget a park vezetői, s persze maguk a fiatalok is. A sok nehézség és néhány ellenkező híresztelés ellenére is fejlődik azonban a park. A rossz padokat már részben felújították, nemsokára felszerelik az új higanylámpákat is. A büfé is mindinkább bővülő választékkal rendelkezik, sőt az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat új, korszerű pavilont állít fel. Igaz, nem készült el még minden és készülhetne gyorsabban is. Dehát csak négy-öt olyan vállalat van, amelyik társadalmi munkával járul hozzá a még meglevő hiányosságok pótlásához. Pedig sokkal több olyan munkahely akad a városban amelynek fiataljai a parkban szórakoznak. Nyilvánvaló, hogy több KlSZ-szerve- zet közreműködésével hamarabb lehetne bensőségesebbé, szebbé tenni a parkot. A közeli jövő terveiben többek között diaporáma műsor, vidám társasjátékok, vetélkedők szerepelnek, Fü- zessy Zoltán filmjei a profi ökölvívókról, Zombori Ottó csillagász előadása és az Apolló '73 című film. Megszülettek a park dekorációs tervei is. Az ifjúsági park egyedülálló lehetőségeit hamar felismerték a fiatal vezetők. Űj szellemben látták a komolyabb és sokrétűbb műsorok megszervezéséhez — a közösség, a jó hangulat kialakításához. Törekvéseik máris éreztetik hatásukat. De nemcsak rajtuk múlik, hogy az ifjúsági park — mint fiatal létesítmény — valóban az ifjúság kulturális szórakozó köpontja legyen, hanem magukon a fiatalokon is. Amit egyes ifjúsági klubok nem tudnak megoldani, megfizetni, azt itt mind meg lehet valósítani. Ajánlják fél ötleteiket, anyagi támogatásukat, fogjanak össze a parkért, hogy valóban a magukénak érezzék. hogy legyen a park az ifjúság nagy nyári „játszótere”. K. L. Tavasz Mongóliában A tavasz Mongóliában nem olyan mint nálunk. Áprilisban még nem zöldell a határ és a fák sem bontogatják lombjukat. A kopár hegyek tetején és oldalán még ott ül a hó és a sztyeppe száraz fűcsomói között élelem után kutatnak az állatok. A ragyogó napsütésben, a pormentes száraz levegőben nem érezni úgy a hideget, de annál inkább mongol barátaink forró szeretetét és kedvességét. A magyar és a mongol nép között igazi barátság alakult ki a hosszú évek folyamán. A magyarokat mindig különös kedvességgel és szeretettel fogadják a mongol emberek. Baráti beszélgetéseink során, a fehér asztalnál még a rokoni kapcsolatok is szóba kerültek, hiszen több száz azonos szó van a mongol és a magyar nyelvekben. De hát nem az köt össze elsősorban bennünket, hanem azok a gazdasági-politikai kapcsolatok, amelyek során magyar segítséggel épült fel Mongóliában a szonginói biokombinát, a darhani húsüzem, vagy az ulanbatori ruhagyár. Nem is szólva arról a több száz kútról, amelyet a magyar hidrogeológusok létesítettek ebben a rendkívül vízszegény országban. Változó életforma Aki nyitott szemmel jár ebben a távoli szocialista országban, egy nagyon, érdekes és szinte egyedülálló átalakulási folyamatnak lehet a tanúja. Mégpedig annak, hogy egy fél évszázada felszabadult, nomadizáló nép, hogyan lép át az ősi életformából a legfejlettebb társadalmi alakulatba: a szocializmusba. Kihagyva a klasz- szikus lépcsőfokokat. Természetesen a mongol körülmények között különösen nem könnyű ez az életformaváltozás, nem könnyű a szocializmus építése. Az ország éghajlata nagyon szélsőséges, a hőmérséklet +40 és —50 Celsius fok között ingadozik. Mindössze száz fagymentes nap van az évben. Mindez nagyon próbára teszi a lakosságot, és a most még fő jövedelmi forrást jelentő hatalmas állatállományt is. Az ország csapadékban is nagyon szegény, az évi csapadék 60—300 milliméter között ingadozik. Nem könnyű tehát az ország lakosainak élete. Mégis, a szocialista országok hathatós segítségével, komoly mértékben fejlődik az ipar és a nagyüzemi mezőgazdasági termelés is szép eredményeket mutat fel. Mongóliának 3400 kilométeres határa van Kínával. S a szomszéd ország vezetőinek ismert magatartása kemény próbára teszi az állami és pártvezetés türelmét. De a mongol nép szilárdan áll a Szovjetunió és a többi szocialista ország mellett, s ezt otthon és a nemzetközi fórumokon is kinyilvánítja. Jó vi-zonvban Mongólia megbecsült tagja a szocialista országok nagy közösségének. 1962 óta tagja a KGST-nek, és közel hetven országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Persze, ennél a néhány adatnál sokkal több Mongólia. A kemény, a bátor, az edzett sztyeppéi nép országa. A puszta, a sivatag, a kopár hegyek, a jurták, a juh- és tevenyájak országa... Ahol a kisiskolás lóháton jár az iskolába: a jurta lakója tranzisztoros rádiót hallgat; a világon egyedülálló repülőgépes állatorvosi szolgálatot építettek ki; a fővárosban gomba módra nőnek ki a földből a tízemeletes, modern lakóépületek; a színházak és a mozik körül éjjelnappal pezseg az élet; egymást érik a lovas-, a birkózó- és az íjászversenyek; nemzetközi sporteseménye> zajlanak... Egyszóval, a szocializmus építésének medrében folyik az élet. A mongol pásztorok most szerveződnek munkássá. Most alakul ki a mongol munkás- osztály. Bővülnek kapcsolataink A mongol párt- és a mongol nép, túl a gazdasági kapcsolatokon, nagy érdeklődéssel és szerel e ttél fordul felénk. Mint tapasztaltabb testvértől, tanulni akarnak, segítséget várnak és kérnek tőlünk. Ennek az igénynek mindjobban eleget tenni: internacionalista kötelességünk. A mongol tavasz más, mint a miénk. Több mint tízezer kilométerre vagyunk egymástól. De mind a két nép azonos célokért küzd és dolgozik. S jóleső érzés tudni, hogy mi, magyarok jelentős mértékben hozzájárultunk ehhez a közös célhoz. Bizonyítéka ez annak, hogy mit jelent, a gyakorlatban, a szocializmus országhatárokon, földrészeken túlsugárzó nagy eszméje. Antalfia Jenő, a HNF osztályvezetője • • „Üzemmérnökké fogadom" Diplomaosztó ünnepség a mezőtúri iőiskolán „Esküszöm, hogy... minden erőmmel arra törekszem, hogy a haladó tudomány, a fejlett technika alkalmazásával a magyar mezőgazdaság felvirágoztatását és ezen keresztül hazámban a szocializmus felépítését előmozdítom”. Kétszáznyolcvan torokból hangzott fel tegnap délelőtt a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezögazclasagi Gépészeti Főiskola Karának nyilvános tanácsülésén az A SZOLNOK megyei Víz- és Csatornamű Vállalat márciusban kezdett hozzá Karcagon, a IL vízmű mellett egy újabb kút fúrásához. Hatszáz méterig jutottak a fúrással, amikor csőhiány miatt a munkát abba kellett hagyni. Június 17-én azonban újra dolgozni kezdtek. A kutat 330 méter mélységig fúrják. Űjabb két kút is készül. A Gagarin szocialista brigád tagjai vállalták, hogy az első kutat egy hónapon belül átadják újonnan felavatott üzemmérnökök esküje. A szerdán kezdődött államvizsgák után a most már képesített szakembereket dr. Helmeczy Balázs egyetemi tanár, az egyetem és a főiskola rektorhelyettese üzemmérnökké fogadta. A kari nyilvános tanácsülésen, amelyen meghívott vendégként megjelent Móricz Béla, a városi pártbizottság titkára és Papp János, a városi tanács elnöke is Tóth István, a főiskola igazgatóhelyettese jelentésben számolt be az államvizsgák és a megszerzett oklevelek eredményeiről. A kilencvenkét nappali tagozatos hallgató közül legtöbben a jó és a közepes osztályzatot szerezték meg (44, illetve 39 vizsgázó), s egy hallgató vizsgázott kitűnő eredménnyel, egy pedig elégtelennel, egy tagozaton ki- lencvenegy oklevelet adtak át: harmincat jó, ötvenötöt közepes és hatot elégséges eredménnyel. A levelező hallgatók valamennyien megfelelteké a követelményeknek — csakúgy. mint a kiegészítő államvizsgát tevő, korábban végzett szaktechnikusok, s velük és a százötven államvizsgát nem tett, de kiegészítő képzésben részesült hallgatóval együtt pontosan kétszázhetvenkílene mező- gazdasági üzemmérnök hagyta el a mezőtúri főiskolát. Az útra bocsátás előtt Dr. Patkós István, a főiskola igazgatója ünnepi beszédben búcsúzott a mezőgazdaság új szakembereitől, s hangsúlyozta, hogy az igazi szakemberré válás folyamata a főiskola elvégzésével nem fejeződött be, s a mezőgazdaság egyre magasabb s műszaki-technikai színvp- nalához való igazodás megköveteli minden agrárértelmiségitől „a közösség szolgálata mellett önmaga folytonos továbbképzését társadalmi politikai és szakmai téren egyaránt”. Ehhez a főiskola is segítséget nyújt a rendszeresen szervezett szakmai továbbképzésekkel, melyekre néhány év múlva most kibocsátott hallgatóit is elvárja. Az ünnepség végén a fiatal diplomások egyik képviselője köszönte meg az oktatók munkáját és Ígéretet tett, hogy legjobb tudásuk szerint szolgálják a mező- gazdaság fejlődését. S végül ketten a kétszázhetvenkílene üzemmérnök közül: Babcsan József 1969-ben végzett levelező tagozaton, s az akkor megszerzett szaktechnikusi képesítést most „egészítette” ki üzemmérnökire. — Nehéz helyzetben lennék, ha megkérdezné valaki, milyen közvetlen számokkal kimutatható gyakorlati hasznát látom az üzemmérnöki képesítésnek — és ugyanis nem a termelésben dolgozom, hanem a ceglédi járási pártbizottság munkatársa vagyok. Mégis nekivágtam újra a tanulásnak, mert úgy érzem, a politikai szemlélet kialakításában sokat segít. Erre viszont szükségem van: a pártbizottságon gazdaságpolitikával foglakozom., Kottra Veronika — a2 egyetlen lány a diplomások között. — Üzemgépász szakon végeztem és a Mezőtúri Állami Gazdaságban helyezkedtem el munkavédelmi és biztonságtechnikai előadónak. A munkakörhöz szükséges ismereteket a főiskolán megtanultam, s ezeket szeretném is megvalósítani. Most az ünnepségen nem érzek meghatódottságot: természetes, hogy a kezemoen van a diploma, hiszen ezért tanultam. S ha nagy szavakat várnak tőlem, csalódást kell okoznom: nem a mező- gazdaságot akarom megváltani. Egyszerűbb terveim vannak: azt szeretném, hogy az állami gazdaságban csökkenjen a balesetek száma. Ez az én feladatom. L Zs.
