Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
1974. június 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatvanmillió terven felül Kongresszusi munkaverseny Karcagon A Szerszámgépipari Művek karcagi gépgyárának versenyfelajánlásait böngészem: vállalják, hogy évi tervüket a tavalyihoz képest 10 százalékkal növelik; megalapozzák a tőkés export dollárbevételt; a dolgozók lakásgondjainak megoldására... — SZIM-vasas lakásakciót indít a gyár — mondja Rá- polti Imre lakatos, a Béke szocialista brigád tagja. — Kapunk kamat nélküli kölcsönt, kedvezményes fuvart. Ha sikerül, őszre lesz lakásom. Csak jövőre adták volna át, de a kivitelezők vállalták kongresszusi felajánlásukban, hogy fél évvel hamarabb elkészülnek. Most 34 éves vagyok, két gyermekem van, albérletben lakunk. Szóval sokat jelent a lakás. Az építők tulajdonképpen értünk dolgoznak többet, hát mi hogyne vállalnánk a közösségért eny kis többletet. Csatlakoztunk a mozgalomhoz. Jenei József marós, a Korvin Ottó ifjúsági szocialista brigád vezetője maga is fiatal ember. — Húsz éven aluliak a brigádtagok, jó lendületes gárda. Egy plusz műszakot rögtön felajánlottunk. Társadalmi munkát végzünk a Varró utcai bölcsődénél: a környezetet rendezzük, berendezési tárgyakat készítünk. Egyébként a bölcsőde mellett épül a SZIM-lakás, egy kicsit tehát munkatársaink gyermekeiért is dolgozunk. Elek János, a karcagi November 7. Tsz tehenésze, az elletőistálló gondozója. T i- nyán laknak, egyik fiának az évzárójára, a tanyai kollégiumba készül éppen, amikor faggatni kezdem: — Tervünk teljesítését fél évvel élőre hoztuk. Több lett ugyan a munkám a több jószággal, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy én sem járok rosszul. Jobbak a munkakörülmények is, már fejő- géppel fejünk. Nem hasogat úgy a karom éjszakánként, mint azelőtt a kézi fejés idején. — Ezeket a vállalásokat a szövetkezet vezetői javasolták a brigádjuknak? — Nem kérem, mindez tőlünk származik, csak tőlünk. Tóth István üvegfúvó a berekfürdői Üveggyárban. — Nyolctagú szocialista brigád vezetője. Mosolyog. — Kevesebb lesz a cigarettaszünet, kevesebb selej- tet csinálunk, jobban kihasználjuk a munkaidőt. Ennyi az egész. Ezt vállaltuk, meg fejenként még 30 óra társadalmi munkát. Meg is csináljuk. Hát ennyi az egész... ☆ Az irányelvek megjelenése után a városi pártbizottságon titkári értekezleten részletesen megtárgyalták a verseny lebonyolítását. Az üzemek figyelmét felhívták, — hogy a XI. kongresszus tiszteletére konkrét felajánlásokat tegyenek, vállalásaik a terv túltelejesítésére vonatkozzanak. Azt kérték, hogy az üzemek kerüljék a formális felajánlásokat, amit vállalnak, az legyen hasznos a város számára éppúgy, — mint a gazdasági egység számára. Karcag üzemei, intézményei nagyon komolyan vették a felhívást. A felajánlásokat már összesítették: a város gazdasági egységei 60 milliós tervtúlteljesítést vállaltak. K. U Győztes községek CIBAKHÁZA Befejeződött a tavalyi tanácsi fejlesztési verseny értékelése. A megyei tanács jóváhagyta az eredményeket és odaítélte a díjakat a legtöbb munkával büszkélkedő városoknak, nagyközségeknek és községeknek.' A n^gy kategóriában (városok, nagyközségek, kétezernél több es kétezernél kevesebb lakost számláló, községek) mé^rgn- dezett verseny eredményét lapunk a megyei tanács ülése után közölte. Mint ismeretes, a városok versenyét Szolnok nyerte. A megyeszékhely fejlődéséről azonban szinté napról napra tájékoztatjuk olvasóinkat, ezért most kezdődő sorozatunkban csupán a másik három kategória győztesét mutatjuk be. szívesen eljön Ide térzenét hallgatni, meginni a büfében egy pohár sört vagy egy colát. , . A vízhálózat bővítése 145 ezer. sportöltöző építése 80 ezer forint társadalmi munkát igényelt. Az iskola és az óvoda javára összesen 95 ezer forint értékű segítséget nyújtottak. Az összeg fennmaradó része viszonylag kisebb — tíz—húsz ezer forintos — tételekből adódik. A tanácselnök elmondotta, hogy a Vörös Csillag Tsz az útfenntartásban, a MEZŐGÉP cibakházi gyáregysége pedig a vízi sporttelep építésében segített a legtöbbet, de igen sokat kapott az iskola is az üzemtől, hiszen évek óta rendszeresen meghirdetik az „ahány gyerek, annyi óra társadami munka” mozgalmat. A. díj kétszázezer forint. Ennyit kap a tanács az első helyezésért. — Mire fordítják ezt az összeget? — Szűkebb körben már tervezgettünk, hogy mire fordítjuk — mondta Molnár Mihály. — A jobb vízellátás érdekében építünk egy 50—60 köbméteres tárolót, jó volna erre költeni a versenyben nyert pénzt. Vizünk van elég, csak n tároló kapacitás kicsi. Ha megvalósul a tervünk, a legmelegebb nyárban sem lesz vízhiány Cibakházán. De ez csak egy lehetőség a kétszázezer forint felhasználására. A végső szót majd a tanács mondja ki. (Folytatjuk) B, A. A KTJNMADARASI Kossuth Termelőszövetkezet tagságának háztáji földjén megkezdték a kukorica kultiváíorozását. Képünkön Facsar Balázs, a termelőszövetkezet traktorosa beállítja az egyik ekefejet líílíelező parancs A megyei pártbizottság június 21-én intézkedési tervet fogadott el az MSZMP XI. kongresszusának előkészítésével kapcsolatos, szervezeti, tartalmi feladatokról. Ezzel, az MSZMP KB 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatnak megfelelően, megyénkben is kezdetét veszi a pártszervezetek felkészülése a párt soron következő kongresszusára. A kezdet, a felkézülés körülményei biztatóak, s minden reményünk megvan arra, hogy nyugodt lelkiismerettel adjunk számadást majd a megyei pártértekezletnek az elmúlt négy esztendőrőL Optimixmvsunkat a helyzet gondos áttekintése Indokolja. Idézzük ehhez kiinduló pontul Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság 1972 novemberi ülésén elhangzott szavait: „Tekintsük ezt a határozatot harci és munkaprogramnak, amely mindenütt lendületet ad a munkának és segíteni fog abban, hogy a kongresszus határozatai megvalósuljanak. Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy most nem a tűnődés, a filozófálgatás, az óhajok és a meddő viták időszaka, hanem a lendületes munka következik. .. Most a határozat mind teljesebb végrehajtása és a végrehajtás folyamatos ellenőrzése a fő feladat.’’ E szavak akkor hangzottak el, amikor a X. kongresszus határozatainak maradéktalan végrehajtása érdekében, a konkrét helyzet konkrét elemzése után — tehát betartva a lenini követelményeket — a Központi Bizottság meghatározta a soron következő kongresszusig a párt- szervezetek és a kommunisták feladatait. Minden túlzás nélkül elmondható, folyvást előrehaladunk a szocialista építés országútién: határozottan, következetesen és igen eredményesen munkálkodik társadalmunk a kongi-esszusi határozatok sikeres megvalósításán. Ennek lényege — mint az a Központi Bizottság X. kongresszusi beszámolójában olvasható —, hogy a társadalmi élet minden területén „megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredményesebben folytathassuk”. Az esztendőből alig több, mint hat hónap van hátra, s egyben a negyedik ötéves tervből is. Most a megye pártszervezetei annak felmérését kezdik el, hogy Szolnok megyében mekkorát változott a „világ” körülöttünk. Az esztendő végéig kell-e fokoznunk, fokozhatjuk-e haladásunk sebességét? Emlékeztetni szeretnénk arra a helyzetre, mely megyénket a X. kongresszus, tehát az 1970-es évek elején jellemezte. Néhány — az országostól eltérő — sajátosságra is szeretnénk utalni. Megyénk ipara és mezőgazdasága szinte azonos történelmi időszakban lépett abba az új fejlődési szakaszba, amikor fő kérdéssé a munka hatékonyságának gyors emelése, az élő és holt munkával való ésszerűbb gazdálkodás vált. Amikor az iparban az intenzív fejlesztés került előtérbe a korábbi extenzív fejlesztés helyett, s s ugyanakkor a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi kereteit korszerű műszaki- technológiai tartalommal kellett megtölteni. Megyénk további gazdasági fejlesztésének döntő láncszeme ma is e két feladat maradéktalan megoldása. Mindehhez rendkívül fontos sajátosságként járult, hogy Szolnok megyében a régmúlt örökségéből származóan pótolni valóink is voltak, s még vannak is. Éppen ezért nagyobb sebességet diktált számunkra az élet, mint az ország más, a miénknél fejlettebb területein. Ezért is emelte menet közben, főként a Központi Bizottság már idézett 1972 novemberi határozata nyomán a megyei pártbizottság mind magasabbra a mércét. Azért, hogy a megye gazdasága, közművelődése, közigazgatási, oktatási és művelődési intézményrendszere a korábbinál nagyobb teljesítményekre legyen képes. Nem azért volt tehát, és van ma is szükség az átlagosnál is nagyobb, lendületre, az átlagosnál is jobb, okosabb, hatékonyabb munkára, mert bárki Is „pápább akart lenni a pápánál.” Nem ezért, mintha a kongresszusi határozatok „túllicitálásá- ba” kezdtünk volna. Objektív körülmények, a konkrét helyzet „kényszerítette” ki ezt a helyi politikát, mely a X. kongresszus határozatainak minél eredményesebb Végrehajtását szolgálja. A közös munkával „megtermelt” sikerek feljogosítanak bennünket az optimuzmusra, sőt még a büszkeségre is. Ax eredmények tételes felsorolására ezúttal nincs szükség, hiszen lapunk nap mint nap hű tükröt ad azokról. Inkább a megye lakosságának mindennapi tapasztalataira hivatkozunk. A munkások jól tudják, a nagy- üzemekbén racionálisabbá vált a munka (azt is, hogy még hol nem); fokozódott a tervszerűség, eredményesebbé vált a gazdálkodás. Űj termékek egész sora szerez jó hírnevet megyénk iparának itthon és a világpiacon egyaránt. A munkásság saját életszínvonalának emelkedéséből is látja, hogy nemcsak lehet, hanem érdemes is jobban dolgozni, így több jut otthon a család asztalára is. A megye munkássága a párt változatlan, több kongresszuson kimunkált politikai irányvonalával és az azt szolgáló helyi politikai intézkedésekkel való teljes egyetértését fejezi ki tetteivel, áldozatkészségével, nap mint nap. S ezt nemcsak a gyárban, hanem a közélet más területein is kinyilvánítja. A törökszentmiklósi, szolnoki, jászberényi, kisújszállási, karcagi munkások készek voltak óvodát építeni, az iskolák felszereléseit gazdagítani — egyszóval példamutatóan mellé állni minden új helyi kezdeményezésnek. A megye munkásságának politikai állásfoglalásáról ezekben a hetekben sokszor hírt adhattunk: pártunk XI. kongresszusára, felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére — miként országszerte — üzemről üzemre vállalták, hogy önmagukat. terv»,!*“t megelőzik, hogy még lendületesebben fognak dolgozni a X. kongresszus határozatainak mind teljesebb végrehajtásáért, az ötéves terv célkitűzéseinek teljesítéséért. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói is mind jobban felismerik, hogy a mezőgazdaság iparosítása, a zárt rendszerek kiépítése mennyi .előnnyel jár számukra. Büszkék vagyunk arra, hogy ebben az országos átlagnál gyorsabban haladunk előre. Tiszaföldváron, Zagyvarékason, Karcagon, Héken, s másutt a szövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók forradalmi változások megvalósítói és részesei. Maguk győződhetnek meg róla: a mezőgazdaság iparosítása, bár egyáltalán nem köny- nyű feladat, de aki vállalja, hogy a technikai múltat megelőzze, a korszerűtlent a korszerűvel váltsa fel, joggal mondhatja el, hogy maradandót hagyott maga után. A mezőgazdaság termelés- növekedése 1973-ban meghaladta a tervben előirányzott mértéket, főbb célokban elérte az 1975-re tervezett szintet. Az idei eredmények szilárd és tovább erősített alapra építve születnek meg, a kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére is újabb sikerekkel biztatnak. Előxésben vagyunk. a városfejlesztésben, — aminek főként Szolnok, Kisújszállás a legszemléletesebb példája — a községekben az életviszonyok javításában is. Szemmel látható a fejlődés a közművelődésben, az egészségügyi ellátásban is. Egyszóval az élet, tízezrek mindennapi tapasztalata bizonyítja, hogy a. kongresz- szusi határozatok végrehajtása eredményesen folyik életünk minden területén. Kádár János a X. kongresszuson zárszavában mondotta, hogy a párt politikájának kongresszusi megerősítése, jóváhagyása: „Kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk igényét... pártunk kötelező feladatát”. E kötelező parancs szellemében dagoznak a példamutató kommunistákkal az élen Szolnok megyében is tíz- és tízezrek. Az vezérli ókét, hogy a lehető legtöbbet tegyék az ország asztalára. mert csak ezáltal javíthatjuk gyorsan életviszonyainkat, alapozhatjuk meg holnapunkat. Ezt a célt szolgálják a mezőgazdaság fej- teszésére kidolgozott és sikeresen megvalósuló programok. Ezt szolgálják a várospolitikai tervek, melyeknek középpontjában a lakosság életviszonyainak jelentős mérvű javítása áll. Ezt szolgálja az iparban a műszaki fejlesztési, üzem- szervezési — egyszóval a munka hatékonyságának emelését célzó tervek va- lóraváltása. A feifohoxoit ütem a kongresszusi határozatok maradéktalan végrehajtásáért folyó harc intenzitása és annak kézzel fogható eredményei sem feledtethetik, hogy vannak nehézségeink, vannak, s még maradnak is megoldatlan gondjaink. ^ A kongresszusra való készülődés folyamatában sorra ezt is fel kell tárni és számba kell venni pártszervezeteinknek. Sorolni kell ezeket és különválasztani közülük azt, amit megtehettünk volna, de az emberi gyengeség, a hanyagság a nemtörődömség, a tehetetlenség, a rétermettség hiánya az útjában állt eddig. E feladatsorral csak egyet tehetünk: megszüntetve az útjában álló akadályt, maradéktalanul végrehajtjuk azt a még hátralevő időben. Más sorba tartoznak azok a gondjaink, amelyek ugyancsak megoldásra érettek, de lehetőségeink — akár szellemiekben, akár anyagiakban — még nem elegendők hozzá. Ezek számontartása, jövőre szóló programozása is kötelességünk, de létezésük semmi képpen nem okoz számunkra pesszimizmust, ha elmondhatjuk, hogy a két kongresszus között erőnktől, tudásunktól telhetőén dolgoztunk. Ennek megállapítása a most következő hónapokban pártszervezeteink feladata. 5 Pártszervezeteink a megyei pártbizottság által elfogadott munkaprogram alapián elvégzik munkájuk elemzését, felmérik a megtett utat. az elért eredményeket, s felsorakoztatják mindazokat a tennivalókat. amelyek a következő években végzendők, végezhetők el. A számadás eredménvét illetően nem nehéz jósolni. Optimisták lehetünk, hiszen lendületben vagyunk. Bírjuk a sebességet a nehézségekkel. olykor a kockázattal együtt vállaljuk a további feladatokat. A következő hónapokban, a XI. kongresszusig, az eddig elkezdetteket kell folytatni. A politikai célok adottak és változatlanok. Szolnok megyében is a megkezdett gazdasági, szociálpolitikai, kommunális, kulturális folyamatokat kell sikerre vinnünk. Az országban folyó lendületes munka, a megye dolgozóinak szorgalma, politikai egysége a legfőbb biztosítéka annak, hogy a kongresszusi felkészülés, a X. kongresszus által meghatározott feladatok teljesítése W Slkacül. Fábián Péter Cibakháza első helye tulajdonképpen meglepetés. A nagyközségben 1972-ben 75 forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Ez az összeg 1973-ban 601 forintra emelkedett. Molnár Mihály tanácselnököt arról kérdeztem, hogyan sikerült a nem mindennapi növekedést elérniük? _ Tavaly komolyabban v ettük ezt a versenyt, mint 1972-ben. Több munkát fektettünk a szervezésbe. — Ez csak mennyiségi többletet jelent, vagy alkalmaztak valami új módszert is a szervezésben? — Az új módszer az üzemekkel kötött együttműködési megállapodás volt. Beszélgettünk a gazdaságvezetőkkel. Elmondtuk. mire volna szükségünk, ők is elmondták, hogy mit tudnak vállalni. Azután megkötöttük az együttműködési megállapodást. így szervezettebben. tervszerűbben ment a munka. Az üzemek minden vállalásuknak becsülettel eleget tettek. De a lakosok egyénileg is többet végeztek. Ebben „benne van” a községi pártbizottság, a KISZ- bizottság és a Hazafias Népfront szervező, felvilágosító munkája is. Cibakházának jelenleg 5267 lakosa van. A szervezés eredményességét bizonyítja, hogy 1973-ban összesen háromezren végeztek társadalmi munkát a nagyközségben. A legnagyobb tétel a földutak felújítása, karbantartása. 2,7 millió forint. Kétségtelenül ez a legkevésbé látványos munka, viszont elvégzésével másra fordítható nagy összegeket takarítottak meg a tanácsnak. A Tisza holt ágának partján vízi sporttelep épült, mintegy 270 ezer forintért. Ebben a csónakok, a táncparkett. a padok. a lámpák, és az épületek építése, szerelése szerepel. A szünidő első napjától kezdve birtokukba vették a fiatalok, de vasárnaponként mindenki
