Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ' ftrft JBníus I«: Nyugodt abban dolgoznak a szülők Nyári napközi otthon nyílik a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói gyermekeinek részére június 17-én nyári napköziotthont nyit a vállalat művelődési házában. Jelentősen tehermentesítik ezzel a szülőket, akik nyugod- tabban dolgozhatnak, ha tudják, hogy gyermekeik biztonságban vannak. A vállalat vezetősége és a városi tanács művelődési osztálya messzemenő segítséget nyújtott a megfelelő körülmények megteremtéséhez. Az ötletet Három Sándor, a művelődési ház igazgatója hozta: — Áprilisban értekezleten vettem részt a fővárosban, ott vetődött fel az ötlet. Megpróbáltuk átültetni a helyi viszonyok közé. — Előzőleg tájékozódtunk, beszélgettünk a szülőkkel — mondja Nagyiványi György- né, a Tiszamenti Vegyiművek szakszervezeti bizottságának szerveztő titkára. — Elsősorban a városban lakó dolgozókkal, hiszen ott jelent inkább problémát a gyerekek nyári elhelyezése. Az ötletnek nagy sikere volt, tetszéssel fogadták a szülők, és a gyerekek is. r — Hogyan teremtették meg a feltételeket? — Készítettünk egy tervezetet, melyet a szakszervezeti bizottság jóváhagyott. A vállalat nyereségrészesedési alapjából 13 ezer forintot bocsátott rendelkezésünkre. Ebből rendeztünk be egy termet a művelődési házban a gyermekeknek, ebből vásároltunk játékokat. A szülőknek csak az ebéd árát keli ■ étkezés a vállalat üzemi étkezdéjében lesz. — Hogyan fog működni a napközi? — Tízhetes lesz a tábor, augusztus 24-ig tart. Az újvárosi iskola öt pedagógusa fog felügyelni a harminc— harmincöt alsó tagozatosra, kéthetes váltásokkal. Munkájukat két középiskolás lány segíti. A foglalkozások 7—15 óráig tartanak. Ügy mint az iskolában, a gyerekeknek csak tízórait, tisztaságcsomagot, és váltócipőt kell hozniuk magukkal. — Milyen program várja a gyerekeket? — Jó időben strandolhatnak itt a telepen — és kirándulni mehetnek a vállalat autóbuszán. Rossz időben filmvetítések, bábműsorok lesznek, társasjátékok állnak rendelkezésükre és természetesen a könyvtárunk is. A Tiszamenti Vegyiművek nyári napközi otthona hétfőtől megnyitja kapuját. Bizonyára más vállalatoknál is van erre lehetőség, s a jó példát előbb-utóbb követik majd. — k. 1. — Pedagógus szolgálati emlékérem A művelődésügyi miniszter rendeletet adott ki pedagógus szolgálati emlékérem adományozásáról. A rendelet szerint pedagógus szolgálati emlékérmet kaphat nyugállományba vonulása alkalmából az a pedagógus, aki alsó-, illetőleg középfokú oktatási-nevelési intézményben legalább 25 évig eredményes munkát végzett, és utolsó munkaviszonya is ilyen intézményben állt fenn. Áz emlékérmet megkaphatja nyugállományba vonuása alkalmából az a pedagógus is, aki az oktató-nevelőmunka, illetve az oktatásügy irányításában és segítésében az állami, párt- és társadalmi szerveknél, valamint a szövetkezetek országos érdek- képviseleti szerveinél végzett hosszú időn át kiemelkedő tevékenységet, vagy ezt az időt részben az említett szerveknél, részben az alsó- és felsőfokú oktatási-nevelési intézményben töltötte. A pedagógus szolgálati emlékérem és az arról szóló oklevél átadása a nyugállományba vonulás alkalmával az illetékes szakszervezeti szerv bevonásával, ünnepélyes keretek között kerül sor. Ebből az alkalomból legfeljebb egy havi alapbérnek megfelelő összegű jutalom adható. A rendelkezést először az 1975. folyamán nyugállományba vonulóknál alkalmazzák. Lesz-e tejbár Szolnokon? Fél éve Is elmúlt már; hogy, kissé irigykedve, arról írtunk, Kecskeméten működik egy tejbár, ahol a város lakói nemcsak tejet, vagy kakaót ihatnak, hanem tejjel készült ételek széles választéka, a hidegkonyhai készítmények. a cukrászsütemények is megtalálhatók. Akkor, még tavaly novemberben megkérdeztük az illetékeseket. mikor lesz egy hasonló Szolnokon is. Már akkor mindannyian egyetértettek abban, hogy a város központjában nagy 6Zükség lenne egy ilyen tej boltra, konkrét elképzelésekről is szó esett, ígérték, hogy majd tárgyalnak ezekről. Most ismét megkerestük az illetékeseket és megkérdeztük, mi történt ebben az ügyben az eltelt hónapok alatt. A kiskereskedelmi vállalat — Á „tejbár” létrehozásáról még nem állapodtunk meg. A vállalat programjában sem szerepel, csak esetleg a következő ötéves tervben kerülhetne sor egy ilyen bolt kialakítására. Most nincsenek anyagi eszközeink erre. Ha a tanács a városközpontban tudna egy olyan helyiséget biztosítani, amelyet bérelni lehet, ott bizonyos idő után, esetleg lehetne szó róla, ha nem kerülne túl sokba. Könnyebben menne a dolog ha a tejiparral közösen vállalkoznánk. Hasonlóra már van példa, az új hús-mintaboltot, a húsiparral közösen hozzuk létre — válaszolt kérdésünkre dr. Szabó Árpád, az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat igazgatója. A tejipar — Mi nem zárkózunk el a kooperációtól, de az anyagiak miatt ezt még a tröszttel is tisztáznunk kellene. Hasonló együttműködésre már jó példáink vannak. A tsz-ek- kel együtt a Tisza Antal úton építünk egy AT3C-áru házat, Tis'’rüreden pedig belépünk a tejtársulásba. Azzal egyetértünk, hogy kellene végre egy ilyen tejértékesítési központ Szolnokon. Erről bármikor szívesen tárgyalnánk a partnerekkel — mondta Molnár Lajos, a szolnoki Tejipari •Vállalat igazgatója. Az ÁFÉSZ — Tavaly november óta nem volt még olyan tárgyalás, amelyen a szolnoki „tejbár” ügyét megbeszéltük volna, önállóan mi nem tudunk egy ilyet létrehozni, de egy közös vállalkozásról mi is szívesen tárgyalnánk. Azt, hogy az új tej bolt hol legyén, természetesen a tanácsnak kell megmondani — mondta Sárosi Béla, a szolnoki ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke. A vendéglátóipar — Mi, ha egy megfelelő nagyságú helyet kapunk, önállóan, vagy esetleg a tejiparral kooperálva hajlandók lennénk már ebben az évben hozzáfogni egy komplex tejbolt létrehozásához. Ehhez legalább 200 négyzet- méter terület kellene a városközpontban. ezen a kecskemétinél is modernebb, korszerűbb tej boltot tudnánk létesíteni. Sok külföldi példát ismerünk. De egy ilyen nagy boltot csak a centrumban érdemes üzemeltetni, ahol a legnagyobb a forgalom. Itt olyan ételeket is fel tudnánk vonultatni, melyeket Szolnokon jelenleg sehol sem lehet kapni. Gondolok itt például a gyümölcshab készítményekre, turmixokra, tejszínes ételekre. Ha a tanács biztosít helyet, mj gondoskodunk kivitelezőről is, sőt az építési munkát saját erőből Is meg tudnánk csinálni — tájékoztatott bennünket Lukács Ferenc a vendéglátó vállalat megbízott igazgatója. A tanács — Legutóbb a termelési ellátási bizottság ülésén már beszéltünk a szolnoki tejbárról. A városközpont kereskedelmi hálózatának 1 alakításáról most folynak tárgyalások. Keressük a megoldást. Korábban volt egy olyan elképzelés, hogy a régi állami áruház földszintjén legyen majd a tej- bolt, erre azonban az épület műszakilag nem alkalmas, ott ilyen nagyfogalmú boltot nem létesíthetünk. Kétszáz négyzetméter, amit a vendéglátóipar kéme, olyan nagy terület, hogy a város- központban ezt nem tudjuk biztosítani. A szanálások miatt egyébként is sok gondja van a tanácsnak. Így véleményünk szerint elsősorban új létesítményről lenne szó, például egy önkiszolgáló étteremhez kapcsolva kellene a tejbárt létrehozni. A tanács ehhez minden segítséget megadna. Volna még egy lehetőség. Az új Centrum Áruház felépítése után a piac melletti pavilon áruház épületében önkiszolgáló éttermet tervezünk, itt elképzelhető egy tejbár is. Vagy a városközpontban majd felépülő valamelyik épületben is el lehetne helyezni — mondta Ábel József, a városi tanács elnök- helyettese. Addig is... Bármelyik javaslat szerint születik is meg majd Szolnokon a tejbár, nem lesz egyhamar. Addig is, míg végleges megoldást lehet találni, felhasználhatnák azt az ötletet, melyet Pécsett megragadtak. Ott ugyanis olyan tejpavilonok építését határozták el, melyek olcsón és gyorsan felállíthatok. A FORFA névre hallgató pavilonok könnyűszerkezetes elemekből, nagyobb részt üvegből és műanyagból készülnek, országosan azonos típustervek alapján. Egy ilyen pavilon költsége 300 ezer forint körül van, de ezek megvásárlásához 100 ezer forinttal hozzájárul a Belkereskedelmi Minisztérium és a tejipar. A FORFA pavilon első mintapéldányát már e hónap végén Budapesten az Árpád-híd hídfőjénél felállítják. Meg kellene nézni... T. P. Az eltűnt idő nyomában — Jászfényszarun — Emlékszik? — Igen. Az iskola udvarán énekeltem: „Van nekem egy kisegerem (Kalitkába zártam) Minél jobban ugrándozott (Annál jobban ráztam...) Ezt énekeltem... — Aztán? — Rosszul lettem. Éhen..'. Majdnem elmaradt a rádió- felvétel. Jó tizenöt évvel ezelőtti keserűséget idéztünk a jász- fényszarui cigány népi együttes volt szólistájával. Izmos lurkók játszanak körülöttünk. — Kisbogaraim. Egy se éhezett egy percet se. Az apjuk tán’ puszta ököllel neki menne a világnak, ha a gyerekeinek nem lenne meg mindenük. — Hol a férje? — Csak estére jön haza: Pesten dolgozik. A 43-as építőiparnál van gyerekkora óta. Már mester... Pereg a borsószem, készül az estebéd. Egy öregasszony előtt — Radics mama — borsóhegy. — Tizenöt kilót pucolok. Nagy a família. Mind dolgozik. Török Sándor, a nagyközségi tanács elnöke is ezt mondta. Főleg Pestre járnak, az építőiparba, de sokan közülük Jászfényszarun találtak munkát. Radics József hetvenhét éves alvégi ember kísérőmnek ajánlkozik: — Nézze ezen a soron ezeket a szép házakat. Megfogták a munkát! Van miből. Ha nem is sok, de van... — Bár minden telepen ennyi lenne. Nagy eredmény, hogy minden munkabírás emberük dolgozik. — Suhanc gyerek voltam, beállított kapálni a gazda egy táblába. Csináltam ím- mel-ámmal. Délben jött a gazda, olyan kenyeret vágott, hogy átláttam rajta. Gazd’- uram, mondtam, de kicsi ez a kenyér. Az öreg a kukoricatáblára mutatott: mennyi van bekapálva Jóska?! Hát csak ennyi, mondtam. Akkor a kenyér is csak ennyi, mondta. Hát én ezt sose felejtettem el. Elmondtam már az egész telepnek. Hát tán’ értettek a szóból. Bizonyára, de talán nagyobb erő a környezet formáló hatása. A Jászság szelíd homoklankái között Jász- fényszaru a legszebb alföldi falvak egyike. Kevés hasonló, ennyire rendezett, célszerűen fejlesztett települést ismerek. Az utak fényesen tiszták, a kertek gondos, szorgalmas gazdákról beszélnek. A vesszőből font, sárból vert kerítések az alvégi telepen sem állták az időt. Az utak megnyíltak, s akik kimentek a világba, az ottani életet hozták vissza a putrikba. A házak szűkek lettek, verendás, ikerablakos házacskákat szült a képzelet, épített a kéz. Farkas Béla az Arany János úti házának portáját keríti. Az oszlopok betonalapban állnak. — Bejön, szétnéz? Kétszobás ház, típusbútorokkal, gáztűzhellyel, olajkályhával, televízióval. — Hol dolgozik? — Az ÁFÉSZ-nél vagyok segédmunkás. Dolgozik az asszony is, a két nagylányom is. öt, hatezer megvan havonta. De kell is... A kiskertekben katonás ve- teménytáblák, virágparcellák. A fényszarusiak szorgalma úgy ráragadt az alvégiekre, hogy talán észre se vették. Nem ment persze máról holnapra, de már csak elvétve neszez a múlt. Megvert kutya itt a szegénység, kitá- molygott Farkas Béla portájáról is. A tanácstag, Radics Flórián is most építkezik. — OTP kölcsönnel? — Nem. összehoztam valahogy. Én is egy pici kis házban laktam, a válykos-tó mellett. Nőnek a gyerekek, kell a ház. — A tanácselnök dicsérte magukat. — Mi se panaszkodunk rá. Dolgozunk, mint mindenki, törvénytisztelők vagyunk, adót fizetünk. Ha olyat mondok netán, ami/nem tetszene, nem a vezetők ellen szólok, hanem a jövőért. ' — Mit tud „olyat” szólni? Ha van mit, mondja... — Nézze... Ez a rendszer megtalálta nekünk is az utat. Ez egy igazság! De segítség nélkül már nem jutunk tovább. Mélyről jöttünk ám mi, nagy gödör fenekéről. Most talán jól van minden, nagyjából, de baj lesz... Az asszonyok ekkor már elmondták: nincs mind— !. A járda csak a teler i, csak egy kis boltjuk' vau, a válykos-tó szeméttelep... — Mi baj lesz? — Baj lesz. öt, tíz év múlva. Nőnek a gyerekek, családot alapítanának. Most is hatan, tízen laknak egy- egy parányi kis házban. Valóban így van. Csoda, hogy rendet, tisztaságot tudnak tartani az asszonyok. Rend van, tisztaság. — A kiút...? — A kormány megadta a lehetőséget, hogy telket kapjunk, házat építsünk. Jobban kellene ezzel élni. Ezt önmagunknak is mondom, meg a tanácsnak is. — Évente hat-nyolc család kér és kap kamatmentes kölcsönt. Kevés? — Kevés! Vagy hatszázan élünk a telepen, toldozgatjuk, foldozgatjuk a házakat. Sűrűn vagyunk. A fiatalok menjenek, csak akkor jusson eszükbe a telep, amikor az öregeket meglátogatják. Az öregek egymás után mennek el ősnek. A rongyokat elégetik. Az unokák vaCsaládi otthonokban, utcán táskarádiókban, autóbuszon és taxiban hangzik föl esté- ről-estére a szolnoki rádió húsz éve ismert szignálja. Lapunkban naponta két-há- rom sor mindössze a műsor. — Lehetne egy kicsit több? — a jövő hét műsoráról érdeklődőt szívesen fogadják a Magyar Rádió és Televízió szolnoki stúdiójában. Hétfőn ■ a Zenés hullámhossz szerkesztője igazi nyári témát választott. A múlt héten a szabad szombatokról, most a nyári szabadságra készülődő emberek elképzeléseiről beszélnek. Ezen a napon, 19 órakor kezdődik a Dél-Alföld nemzetiségi lakosságának sugárzott félórás műsor, a szlovák nyelvű adás. Kedden a Táborról-táborra című riportban a nyári ifjúsági építőtáborok megyei megnyitójáról készült hang- felvételt, és a tiszaligeti fiútábor első napjáról készült riportot sugározzák. Szerdán a Farmer és nyakkendő, — az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő magazin következik. A 35 perces, sok jó zenével fűszerezett műsor szerkesztője most a jászbolkító fehér ingben járnak. Ä piszok bűn a telepen, a szegénység szégyen. Nem igen vállalják. — Maga... vajda-féle...? — Áh... Épületburkoló szakmunkás vagyok, meg tanácstag. Ugyanolyan, mint a többi. Vajdánk már nincs. Cigánybírónk még igen, de csak „tiszteletbeli”. — Minden gyerek jár rendesen iskolába. — Még szép. Elmondtam nekik a múltkor a cigányrigmust: „Se istenünk, se hazánk (Se keresztapánk, se nagyapánk) Kinevettek. — Akkor miért mondta el? — Csoda tudja... talán hallani akartam, amit tudok: már régen nem itt tartunk. — Ha kész a háza? — Tudja mit akarok? Meg akarom írni a nemzetségem, a telep történetét. Meg is írom. — Sok gondja van? Nem esik néha „baj”? — Ritkán. Dehát a legszebb vetésben is van gaz. Gyomlálgatjuk. A tanácstag is elvezet a válykos-tóhoz. Ez a környék szemétrakodója. A gyerekek ezen futkároznak. A telep körül vízvezeték. Az asszonyok ötször, hatszor mennek a kútra naponta. — A telepre nem vezetik be ugye a vizet? — Ahol elmegy a vezeték, ott 6 ezer forintot kell fizetni. Nem igen érdemes behozni az alvégre. Nekünk kell kimenni a telepről. El innen, fiatalok, mindenki, aki csak teheti. Mert nincs járvány, meg nincs éhség, meg nem fázik telente senki, mezítláb se jár, de az igazi élet az mégiscsak ott van bent a faluban, az ikerablakos házakban. Az éhségtől elájult egykori szólista kislány is ezt mondja: — Be akarunk menni Be- rénybe, vagy Hatvanba, hogy ott legyen a gyerekeknek a gimnázium kéznél... dogházi Radiátor klubot mutatja be. Ismét elhangzik a rejtvény, amelyre sok megfejtés érkezik a zenét, az irodalmat kedvelő fiataloktól. Csütörtökön öt percre a jogászé a mikrofon. Dr. Fü- löp Ferenc műsorában útbaigazítást, hasznos jogi tanácsokat kap a hallgató, világos, tömör megfogalmazásban. Az Alföldi krónika szignálja hetenként négyszer hangzik föl a 222 méteres középhullámon. A pénteki 15—18 perces műsorban Szolnok megye mellett — a tudósítók riportjai, tudósításai révén — Heves, Bács Csong- rád és Békés eseményeiről is beszámol a helyi rádió. A szombat a zenei szerkesztőé. Egész héten jönnek a levelek az Alföldről, — néha olyan messziről is, hogy a stúdióban csodálkoznak. A közelmúltban egy Újpesten katonáskodó szolnoki fiatalember kedvelt zeneszámát is sugározták. Két nap múlva jött a levél: köszöni, hallotta. (Az „éter hullámai” már ilyenek, a tiszafüredi járás «ok településén „hallhatatlan” a 222 méteres középhullám, Újpesten élvezhető...) Tiszai Lajos Szolnok hullámhosszán Ízelítő a liét műsorából
