Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
I SZOLjVOK MEGYEI NÉPLAP 1974. június 16. ÁTLAGOK — CSALADOK ÉLETSZÍNVONAL Növekszik Magyarországon az életszínvonal? Igen. Mindenkié és folyamatosan ? Nem. A két kérdés s a tömör felelet az, ami magyarázatot kíván. Mert sok félreértést okoz, s félremagyarázásoktól sem mentes. Az életszínvonal mértéke nem a fizetés nagyságával egyenlő. Beletartozik abba a sokféle társadalmi juttatás is. Tavaly például ezek közül a pénzbeniek jóval gyorsabban gyarapodtak a béreknél: 19 százalékkal haladták meg az 1972. évit. Nincs varázspálca Csodaszer sincsen. Azaz egyetlen ország sem képes — gazdaságilag bármilyen fejlett — minden család számára megteremteni az életszínvonal növekedés folyamatos és egyforma feltételeit. Az évről évre szétosztható béremelések összege — ahogy a társadalmi juttatások fedezete szintén — meghatározott, nem a szándéktól, hanem a megtermelt nemzeti jövedelemtől függ. Ezért csak azt az utat járhatjuk, hogy fokozatosan, rendszeres intézkedésekkel differenciáltabbá váljanak a munka után élvezett jövedelmek, ugyanakkor a családi bevételek mind jobban kiegyenlítődjenek. Kgdár János a párt X. kongresszusán, a Központi Bizottság beszámolójában leszögezte: „A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dolgozók élet- színvonala rendszeresen emelkedjék; így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérhetünk, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak any- nyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható.” Sokféle szemüveg Tegyük föl az elsőt. Bizonyos mércéje az is az élet- színvonal emelkedésének, hogy 11 százalékkal több, összesen 63 milliárd forint értékű vegyes iparcikk fogyott el 1973-ban, mint 1972- ben. Egyebek között eladott a kiskereskedelem 265 ezer villamos hűtőszekrényt, 67 ezer személygépkocsit. Lássunk csak most egy újabb dolgot, másik szemüveggel. Tavaly, a központi bérintézkedések hatására az állami iparban 9,5 százalékkal növekedett a havi átlagbér, s 2 527 forintra rúgott. Ugrás volt ez, de persze nem mindenkit azonos mértékben érintett, a tanácsoknál és intézményeiknél például 2 320 forintot tett ki a tavalyi havi átlagbér, ami mindössze 2,4 százalékkal nagyobb az 1972. évinél. S ha ehhez hozzátesszük, hogy az iparban a havi átlagkereset — ami az átlagbérből s a részesedési alapból fedezett közvetlen személyi juttatásokból áll — még magasabb volt, 2 700 forint, akkor világossá válik az eltérés. Rendezzük tovább a kusza szálakat, s ehhez megint újabb okuláré kell. A teljesítménybérben dolgozó munkásnak lehetősége van a bérnövelésre, feleségének, aki ugyanabban a gyárban mondjuk anyagkönyvelő és havi fix fizetést vesz fel, nincs módja erre. ö három, négy évente jut fizetésemeléshez. Ha a családban a keresők valamennyien fix fizetést kapnak, akkor megtörténhet, hogy átmenetileg „áll” az életszínvonaluk, míg másoké halad. Sőt, mivel az árak emelkednek, rövid időszakra viszonylagos életszínvonal csökkenés is bekövetkezhet. Ennek fordítottja is történhet: amint egy családban munkába áll a gyerek, érezhetően javul az életszínvonal; több a kereső, kevesebb az eltartott, nagyobb összeg jut a család egy-egy tagjára. A munkás és alkalmazotti családokban az egy főre számított összes bruttó havi jövedelem 1971 forint volt 1973-ban, 1588 forint 1970ben. Azaz mérhető ezen is az életszínvonal növekedése. Persze, amikor viszont születik egy gyermek a családban, akkor kevesebb jut egy főre, négyfelé oszlik az az összeg, ami addig háromra tagolódott. Ám nem egészen, ugyanakkor többlet jövedelemhez is jutnak, a két gyerek utáq élvezett családi pótlékkal... Ahogy tehát a nagyon egyszerű példa bizonyítja, nemcsak az átlagok takarnak jelentős eltéréseket, hanem a család életszínvonala is más és más lehet adott időszakokban. Adni és kapni Sokatmondó tény, hogy 1974. márciusának végén 66,1 milliárd forintot tett ki a lakosság takarékbetétje. Ezerféle dologra gyűlik a pénz, de ne feledjük, a megtakarításhoz az kell, hogy legyen miből félretenni. Hasonló beszédes tény — elgondolkoztató- an az —, hogy míg a jövedelmek a munkás és alkalmazotti családoknál négy év alatt mindenképpen növekedtek, gyümölcsből, főzelékféléből, zöldségből ugyanannyit fogyasztanak, mint 1970-ben. A paraszti és kettős jövedelmű háztartások meg kevesebbet... Kapni, minden ember, valamennyi család többet szeretne a közösen megtermelt javakból. De azt senki nem tévesztheti szem elől, hogy a dolgok sorrendje így kezdődik: többet adni. A nagyobb és értékesebb terméktömeget előállító munka, a társadalom javait gyarapító tevékenység ugyanis nem egyik, hanem egyetlen forrása annak, hogy a jobb élet iránti vágyaink teljesülhessenek. T Uj autóbuszok Á mezők és halastavak őrei Leleplezik a köztulajdon vámszedőit — Segítségükkel külföldi olajcsempészeket fogtak el (Tudósítónktól) A mezőőrök és halőrök fontos szerepet töltenek be a társadalmi tulajdon, a közvagyon védelmében — ezt állapította meg a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának most elkészült felmérése. A tsz-ek és állami gazdaságok tulajdonában levő vagyon ma már több milliárd forintot tesz ki, ugyancsak több milliárdot ér a határban az úgynevezett mezei vagyon. Amikor néhány évvel ezelőtt a megyében megszervezték a mezőőri és halőri hálózatot, azt bízták rá, hogy őrködjön a köztulajdon felett. A kétszázhatvan mezőőr egyenruhával és fegyverrel felszerelve rendszeresen járja a határt és nagy gonddal, felelősséggel látja el feladatát. Amióta szolgálatot teljesítenek, kevesebb ' a mezei lopás, kevesebben legeltetnek tiltott helyen. A felderített társadalmi tulajdon elleni vétségeket minden esetben jelentik az illetékes hatóságoknak. akik a vétkeseket szigorúap felelősségre vonják, sőt az okozott károkat is megtéríttetik velük. Egy-?gy mezőőr átlagosan 3—4000 hektárnyi területre felügyel. Munkájuk jó ellátása érdekében szoros kapcsolatot tartanak a tanácsokkal, rendőri szervekkel. Éberségükre jellemző, hogy egyes esetekben nemcsak a mezei lopások megakadályozásában működnek közre, hanem egyéb bűncselekmények felderítésében, megelőzésében is. Példa erre, hogy a kunszentmártoni járásban a mezőőrök hatékony közreműködésével lepleztek lé külföldi csempészeket, akik megsértették a törvényes rendelkezéseket és tiltott árukat akartak illegálisan behozni, illetve kivinni az országból. A mezőőrök jelentései alapján az utóbbi két évben hatvan bűnvádi és 1175 szabálysértési feljelentést tettek, s a vétkeseket bírósági úton, illetve szabálysértési eljárások során vonták felelősségre. A mezők, szántók, gyümölcsösök, majorok őreire felelősségteljes feladat hárul. Az illetékes megyei szervek rendezésében ezért minden évben háromnapos továbbképzésen vesznek részt a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskolában. A továbbképzésen elsősorban a megyei rendőrfőkapitányság társadalmi tulajdonvédelmi, igazgatásrendészeti és közrend- védelmi osztályának munkatársai tartanak előadásokat, s konzultálnak a legfontosabb teendőkről. A megyében négy mező- gazdasági üzem: a Héki, a Palotási, a Középtiszai Állami Gazdaság és a szolnoki Felszabadulás Halászati Tsz alkalmaz tizenegy halőrt. Ez a létszám a vízterülethez képest természetesen kevés, ezért a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának- első félévi munkatervében szerepel a halászati társadalmi ellenőrök hálózatának megszervezése. Harmincegy embert bíznak meg a társadalmi ellenőri feladatokkal. A halőrök — hasonlóan a mezőőrökhöz — egyenruhát kapnak, sőt célszerűnek tartják fegyverrel való felszerelésüket is. Jelenleg az okozza - a gondot, hogy nem lehet egyenruhát kapni. A felmérés alapján javasolták a MÉM igazgatási és jogügyi főosztályának, hogy az AGROKER-en kívül legyen olyan kijelölt ruházati bolt is, ahol biztosítanák az egyenruhák mindenkori beszerzését, amely fontos tartozéka a hatósági feladatok ellátásának. A mező és halőrök általában jó kapcsolatot tartanak a vadásztársaságokkal. A tapasztalatok szerint ezeken a helyeken hatékonyabb, eredményesebb az együttműködés. Hetvenkilenc körzetben például vadriasztási megállapodást is kötöttek, ilyen módon is óvják a termést a vadkároktól. E. S. Hjabb, öt Ikarus 266 típusú autóbusz érkezett a Volán 7. számú Vállalatához. Az autóbuszok a szolnoki ejtőernyős világbajnokságon különjáratban közlekednek majd. Addig pedig a vidéki járatokat segítik ki a megyében A megye liét városában Filmbarátok köre és klubja „Filmbarátok műsora” — figyelmeztet egy felirat a „Lopott csókok” című Truf- faut-alkotás mellett a szolnoki filmszínházak június havi műsorán. A filmbaráti köröket a filmsorozatok iránt megnyilvánuló érdeklődés, a művészfilmek növekvő látogatottsága teremtette, s műsoraik ma már országszerte népszerűek. Űj és felújított filmeket- vetítenek, sor kerül premier előtti bemutatóra, sőt archív programra is. Megyénkben a szolnoki Tisza mozi vállalta az úttörő szerepet. A tavaly őszi nyitány óta Jancsó-, Bergman-, Wajda-sorozat, számos amerikai, japán, angol filmkülönlegesség aratott sikert. Rövid pár hónap leforgása alatt Törökszent- miklóson, Jászberényben, Mezőtúron, Túrkevén, Kisújszálláson, Karcagon alakult újabb kör, most Tiszafüreden és Kunszent- mártonban terveztek hasonlót. A filmbaráti körök hamarosan klubokkal, pontosabban klubszekciókkal bővülnek, ahol lehetőség nyílik szakmai vitákra, vetítés utáni beszélgetésekre, művész-közönség találkozókra. A szolnokiak klubja a „Mini” új helyiségben lesz. S hogy milyen vonzóak a filmbarátok körének műsorprogramjai azt minden bizonnyal jelzik nyári terveik. Júniusban, júliusban, augusztusban a „Kő a szájban” című maffia-filmet, Carlos Saura új művét és „A rend gyilkosai”-t is vetítik. Műcésstábor Tokajban Elkészült az immár hagyományos tokaji nyári művésztelep végleges programja. A müvésztelep az ország minden részéből két csoportban több mint száz, szakkörökben tevékenykedő festőművész, grafikus, szobrász, valamint a szakköröket irányító képzőművész vesz részt. A művésztelepnek külföldi vendégei is lesznek. Miskolc lengyelországi tesí vér városának, Katowicének képzőművészeit látják vendégül két hétre. Az idén első alkalommal rendezik meg Tokajban az ifjú népművészek találkozóját. A kéthetes táborozásra az ország valamennyi vidékéről érkeznek fafaragók és keramikusok. Ezzel egyidő- ben kerül sör a középiskolai képzőművészeti körök !cgi?- hetségesebb tagjainak nyári táborozására is. Kisújszállási fiatalok kezdeményezése Együttműködési megállapodást kötött a kisújszállási MEZŐGÉP gyáregység KISZ csúcsvezetősége és a KISZ Szolnok megyei Bizottságának vezetőképző iskolája. A megállapodás értelmében a helyi vezetőképzés módszertani segítésére három találkozót szerveznek. A vezetőképző iskola hallgatói csoportosan látogatnak el Kisújszállásra ,és az üzem KISZ-vezetőivel megvitatják, hogy milyen módon célszerű feldolgozni a KISZ KB áprilisi határozatát. Gondoskodnak a propagandista«, tapasztalatcseréjéről is. A vezetőképző iskolából a ME- ZÖGÉP-hez látogat majd egy tíz-tizenöt tagú propagandista csoport. Szavalóver- , senyt rendeznek a vezetőképző iskola és a MEZŐGÉP csapatai között. Vitaesteket lat .anaK es a KISZ-élet valamennyi területén kölcsönösen igyekeznek kamatoztatni tapasztalataikat. És szombaton? Péntek este mintha befejeződne a hét, legalábbis ami a szórakozási-művelődési lehetőségeket illeti. Szombat délelőtt, délután üresen ásítoznak a művelődési otthonok (este bál), a legtöbb könyvtár zárva, a moziba pedig fél-, vagy ne- gyedháznyian „szoronganak”. Hiába a megnövekedett szabad idő. hiába ezrek és ezrek szabad szombatja? Szombat holt idő? Szabadidő-felmérések tucatjai bizonyítják, hogy „szombati szokásaink” döntően még kialakulatlanok. Sokat a háztartás gondjai kötnek le: főznek, mosnak, takarítanak. Mások a kertben, hobbykertben dolgozgatnak; van aki sétálgat, ízlelgeti az üres délelőtt— délután nagyszerűségét és akad olyan is. aki alszik, pihen, olvas, televíziózik. Lehetetlen volna valamennyiünk elfoglaltságát felsorolni, ami viszont feltétlen figyelmet érdemel, az a számtalan túra, kirándulás. Kerékpárra, motorra, autóbuszra, vonatra száll a család, a brigád, a klub. az osztály és ki tudja még hányféle közösség. Nem mindegy hová mennek, nem mindegy mit csinálnak. Hasznos programról gondoskodni, azonban nemcsak az IBUSZ-irodák feladata, hanem a közművelődési intézményeké is. Szeged, Gyula, Szentendre — a nyári kirándulások három fő iránya a három, szabadtéri „városunk” lehet. Egy-egy előadás megtekintése már önmagában is dicséretes. de ne elégedjünk meg ennyivel. Múzeumok, kiállítások, bemutatók várják a látogatókat — minden táj, minden város más különlegességet kínál. Kirándulók persze hozzánk is érkeznek, s a vendéglátók gondja mindig nagvobb mint a vendégeké: mivel is fogadjuk őket? A megyeszékhelyen a ..szolnoki nyár” gaz- datfnak ígérkező programiéval: városonként, községenként pedig egy-egy apróbb meglepetéssel: hangverseny, tárlat, népművészeti — hely- történeti bemutató stb. Amivel igazán adósok vagyunk, az fürdőink, kirándulóhelyeink hétvégi (sőt hétközi) szórakozási — művelődési kínálata. Olyan hasonló ötletek hiányoznak, mint például a Cserkeszőlőn megvalósított szabadtéri, éjszakai filmvetítés. A fiatalok (legyenek bár vendégek, vagy vendéglátók) visszatérő szombat esti programja a tánc. Művelődési otthonaink báljai, formájukat tekintve évtizedek óta változatlanok. Ami változik: a zene, a tánc és főleg a zenekarok. Érdemes volna egyszer komolyan elgondolkodni azon nem volna-e jobb, célravezetőbb és főleg olcsóbb a gépzene. Egy-egy magnós, lemezjátszós est így alkalmas lenne új számok, új együttesek, zenei stílusok bemutatására is. A népművelők többsége szükséges rossznak tartja a zenés-táncos rendezvényeket annak ellenére, hogy ilyenkor a legnagyobb az intézmény forgalma. Változtatni kéne a báli hagyományokon, s jobb módszerek segítségével tartalmasabb szombat estéket „varázsolhatnának”. A változtatásra nagyszerű példaként kínálkozik a szórakoztató klubestek tapasztalata, ahol jól megfér egymás mellett a zene, a tánc, a játék, sőt az ismeretterjesztés. Ezért kár, hogy az állandó közösségek — klubok, szakkörök, művészeti csoportok — megfelelő helyiség hiányában szombaton csak ritkán tartanak foglalkozásokat. Pénteken befejeződik a hét... „Szombati szokásaink döntően még kialakulatlanok" — jó volna tehát, ha közművelődési intézményeink segítséget nyújtanának e megnövekedett szabad idő hasznos eltöltéséhez szombaton is. w. D,
