Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
rrr<. május 1: SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Évf olyamtalálkozó a gyárban — Rendszerint egy nagy bőrönddel jártam. Az első évfolyamokban mindig könyvvel volt tele, az utolsóban leginkább kajával. Jó étvá- gyúak voltunk, s ha mást nem, szünetekben, ha hazautaztunk, jó csomagokat rakott batyunkba anyánk. Messzire szakadtunk a szülői háztól, jól esett a hazai. Így mentem, nagy bőröndömmel vissza ötödéves koromban a féléves szünet után. A lépcsőn találkoztam a tanulmányi felelőssel. Te, azt mondja, megjött az első két gyártól a levél, lehet jelentkezni. Mondom neki: honnan, milyen gyár? Várjál már, gondolkozni kell tán Jászberényből de hogy milyen gyárak, nem is tudom. Kókai Rudolf mesél, emlékezik. Szép, ízes tájszólás ér- »k itt-ott mondataiban. — Mondjuk meg őszintén, térképen kerestük meg, hol van Jászberény ! — Akkorát nevet a társaság, hogy reng belé a fal is. Pedig akkor-1 1959. februárjában László Károly, a jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyár főmérnöke (azóta Hűtőgépgyár, 6 László Károly műszaki igazgató) az akkori személyzeti főnökkel elindult a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. A fejlődő gyárnak Ugyanis megfelelő műszaki gárdára volt szüksége. Miskolcról akkor már volt néhány mérnökük. Ez adta az ötletet, hívjanak onnan többet. — A tanulmányi osztályra hívtak össze bennünket — emlékezik Zircher Tibor. Tíznél többen jelentkeztünk addig; megnézzük azt a gyárat, megpróbáljuk ott a kezdést. „Fogós” volt a gesztus, hogy a főmérnök jött el értünk, ismerkedni velünk. — Nem beszéltünk sokat másról, csak a gyárról. Ozsvári Ferenc mondja: — Nekem akkoriban elég közel laktak Berényhez a szüleim, mégse tudtam a gyárról. — Én meg jászapáti illetőségű vagyok, ami összesen 20 kilométer ide, mégis Miskolcon hallottam először, hogy van ilyen gyár Jászberény-, ben, — ismeri el Ferencsik Pál. — Eljöttünk háztűznézőbe hárman. — Mester István, Zircher Tibor, s ki is volt a harmadik? — talán éppen ő hiányzik, s tárgyal most fontos gyári ügyben. Mentünk a titkárságra, jelentkeztünk a főmérnöknél. Készségesen fogadott bennünket. — Jöttem én magam Is, gyalog egészen a vasútállomásról, aztán gyalog vissza a városba — «falija be Ozsvári Ferenc. — Látni kellett a gyárat, ahová az ember élő- ször lép be, friss diplomával, tiszta munkakönyvvel. A Hűtőgépgyár elődjének, a Fémnyomó és Iemezáru- gyárnak 1956-ban még csak négy mérnöke volt. 1958-ban a gyár a Heller-Forgó féle hűtőelemmel elnyerte a brüsszeli világkiállítás nagydíját. És 1958 végén új üzemrész építése kezdődött, 1959- éen megindult a hűtőelemek sorozatgyártása ... Ebben az évben, ebben az egyetlen esztendőben 24 mérnökkel gyarapodott a műszakiak létszáma. És elkezdődött hazánkban először, a háztartási hűtőszekrények gyártása. Csiszár Sándor, Ferencsik Pál, Kovács László, Kókai Rudolf, Mester István, Ozsvári Ferenc, Simon Géza, Szabó István, Tassi Imre és Zircher Tibor — pontosan tíz, 1959-ben végzett gépgyártótechnológus szakos gépészmérnök Miskolcról, Szászi Károly és Tavasz Ferenc gépészmérnök Budapestről, a Műegyetemről munkára jelentkezett a gyárban. 1959 május harmadika volt az első munkanapjuk. Akkoriban a mérnöki kezdőfizetés egységesen, illetve tanulmányi eredménytől függően ezerháromszáz forint volt az ország legtöbb gyárában. — Nekünk egységesen 1500 forintot adtak és — kezdő embereknek ez se mellékes, — emeli fel mutatóujját Szabó István — gondoskodtak albérletről. — Nem is beszélve a három „sietősről” — nevetnek, — akik már feleséggel jöttek. A három ember elkomolyodik. Az emlék még most is örömük. — Mind a három családos még abban az évben lakást kapott! — Pedig nem volt Igényünk, követelésünk. Mégis, ha valamit Ígértek, teljesítették. Talán ezért vagyunk itt évfolyamtársak, egyidősek. Mi május elején megüljük a tizenöt éves jubileumot. Szép jubileum. Tizenkét mérnök, tizenöt éve! Száznyolcvan munkásév! László Károly, a Hűtőgépgyár műszaki igazgatója a beszélgetés végére érkezik. — Eltelt, el tizenöt év. É9’ ez tény, ez beszél. Mindenki jelentős poszton, vezető állásban dolgozik, s része van a vállalat fejlődésében. Ezekből a fiatal — nekem most is • fiatalok, hiszen ki öreg itt? — mérnökökből jutott a gyár minden fő területére. Üzemszervezési, technológiai, konstruktőri, célgépszerkesztési, minőségellenőrzési — mit soroljam a sokat — munkákban irányítanak, sok maradandót alkotnak. A kezdetben csak arca voltak kíváncsiak: milyen műszaki feladatok várnak rájuk, milyen fejlődés vár a gyárra? Szerények voltak, nem követelőztek. Az alkotás lehetősége izgatta őket legjobban. Tiszteletre méltó korosztály, tizenöt munkás év van mögöttük. Nagyon remélem, hogy újabb tizenöt év múlva is így találkozunk. tanultak nyelveket. Azt se, hogy a jubilálok mindegyike kiváló dolgozója a gyárnak. A héten is hárman kaptak oklevelet. Van lakásuk, sokuknak autója, kivétel nélkül mindannyian családosak, egy-két gyerekes apák. Mondják, egy-egy nagyobb, átfogó műszaki feladat idején évfolyamtalálkozó is van a tervező-tárgyalóasztalok mellett. Érthető. Tizenkét mérnök tizenöt évét dolgozta végig becsülettel a gyárban egy-egy fontos szakterületen. Tréfával ütik el a dicséretet: — Majd a legközelebbi tizenöt éves találkozón folytatjuk! Sóskúti Júlia Fények és árnyak a Tiszaiigeiben Minden nagyvárosban kialakul a fejlődés folyamán egy, esetleg több, olyan terület, ahová a falak közé szorult városiak kijárnak „egy kis levegőt szívni”, kimenekülnek a zajból, a poros, füstös utcákról. Szolnoknak is van ilyen természetadta zöld területe, a Tiszáin get. Minden feltétel megvan. hogy a város pihenőparkja legyen: tíz—húsz perces sétával Szolnok nagy részéből elérhető, elég nagy ahhoz, hogy igazán pihentessen, kikapcsolódást nyújtson. Sajnos azonban a Tiszaliget mái- nem igazán pihenőpark. Sőt a pihenni vágyó szolnoki, ha végigsétál a fái alatt, igazából azt sem tudja eldönteni, hogy vajon minek szánják ezt a területet. Van itt több vendéglő, kemping, sporttelep, strandfürdő, KISZ-tábor, úttörőtábor, több irodaház és vállalati üdülő. Az embernek az az érzése, hogy sok ez már, s a létesítmények sokfélesége lehetetlenné teszi, hogy a Tiszaiigét egységes jellege kialakuljon. HOL LEHET PARKOLNI? Legkevésbé az irodaházak illenek ide. A tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat remélhetőleg hamarosan kiköltözik a Ti- szaligeiből. Utána a városi tanács végrehajtó bizottságának ki kellene mondani, hogy termelő üzemet éá hivatalt nem lehet a Tiszaliget- be telepíteni, s meglevőket fokozatosan ki kell költöztetni. Erre feltétlenül szükség van, ha legalább a mai állapotában meg akarjuk őrizni ezt a területet. Javasoljuk, hogy a vállalat faházalnak eltávolítása után társadalmi összefogással nagy játszótér épüljön a megmaradt nagy fali alatt A sporttelep és a sport- csarnok, amelynek most még csak betonesontváza látható a fák'között, \várhatóan rányomja majd a bélyegét a TiszaÜgetre. Szerencsére a sportlétesítmények mind az országúthoz viszonylag közel, a liget külső részén vannak, remélhető hát, hogy a belső területeket nem zavarják túlságosan. Jelenleg nem látható, hogy a néhány száz gépkocsit hol lehet majd hagyni a mérkőzések idejére. Ha az építés során erre nem gondolnak, a nézők ott fogják leállítani autóikat, ahol éppen 1 ellet. AZ ORSZÁGÚT MELLETT Az autóparkolót az országút túlsó oldalán kellene kiképezni. Felvethetné valaki, hogy az árterület. Ez igaz, de a víz viszonylag ritkám, három-négy évenként jön fed idáig, s legfeljebb két-há- rom hétre, nem is az igazi sport- és turistaszezonban. A megoldás így is mindenképVilágítanak-e a csillagok? Általános iskola a Járműjavítóban pen jobb lenne, mint a Tf- szaliget egyre zsugorodó zöld területének további csökkentése. Egy jó tágas autóparkoló létrehozása után ki kellene tiltani — szombaton és vasárnap feltétlenül! — a gépkocsikat a Tiszaligetból, természetesen az autóbusz, a célfuvarok és a kempingbe tartó autók kivételével. A Tiszaliget belseje így zavartalanul maegmaradna a pihenőknek, sétálóknak. Természetesen kellene még tenni egyet-mást, hogy a látogatók igazán jól érezzék magukat. Mindenekelőtt padokat kellene felállítani. Jelenleg alig van pad, enélkül pedig igazi séta el sem képzelhető. Szükség van továbbá nyilvános utcai „zöldvillamosokra” is, hiszen ezek is hozzátartoznak a kulturáltsághoz. Ez a gond ugyan nem csupán a Tiszaligeté, hanem érthetetlen módon évek óta szinté áz egész városé, de a TiszaUgetben sem nélkülözhető az a bizonyos házikó. Jelenleg egyetlen úton lehet sétálni a Tiszaligetben, de ott sem végig, hiszen jól használható járda, csak a strandig épült. Kavicsos út van még egy darabig, azután csak az úttesten lehet menni, ami nem biztonságos, a gépkocsi- és a gyalogos közlekedést egyformán zavarja. A tiszaligeti sétány is kellemes, jó sétaút lehetne, de előbb-utóbb gondolni kell a tehermentesítésére, hiszen a nyári hónapokban már most is zsúfolt. Erre a célra a Tisza város felöli gátja látszik a legcélszerűbbnek. A gát tetején nagyszerű sétautat lehetne kialakítani, viszonylag nem is nagy költséggel. Ehhez azonban szükséges. hogy kényelmesen ki lehessen jutni a gátra az üdülök között. Nem szabad megengedni, hogy az épületek elzárják a kijárást a vízpartra. Jelenleg oly módon folyik az építkezés, hogy ez a veszély fennáll. Ha nem akarjuk, hogy a Tiszaliget zajos, nyüzsgő üdülőtelep legyen, megálljt kell parancsolni a további üdülőépítésnek. Nem mondta senki, hányszor járt külföldön, önszorgalomból, az újért hányán 1 — Világítanak-e a csillagok, vagy csak a Nap fényét tükrözik vissza? A hallgatóság — a szolnoki Járműjavító Vállalat kihelyezett általános iskolai tagozatának nyolcadikosai — ezernyi ilyen kérdést tesznek fel a naprendszerről szóló előadás meghallgatása után. Beigazolódik osztályfőnökük, Kupái Sándomé jellemzése az osztályról: igyekvő, sokoldalúan érdeklődő csoport verődött össze. A tizenévesektől a nyugdíj korhatárig minden korosztály képviselje van. Több gátlással küszködnek, mint a gyerekek, ezért nehezebb is szóra bírni őket, de fegyelmezni sosem kell az osztályt. A járműjavítóbeliek mellett vannak itt az olajbányászoktól, a Patyolattól, s más vállalatoktól is. Egy év alatt két osztályt A hetedik s a nyolcadik osztályt egy év alatt végzik el. Egy hallgató maradt csak ki .közülük. A félévi vizsgán puskázott, az elnök megdorgálta érte. Azóta nem látták. A többiek azonban kitartanak. Pedig nem kivételezettje egyikük sem a sorsnak. Gábó Józsefné például ígyszólvárt a gyermekágyból ment a félévi vizsgára. A múlt év utolsó napján született a kislánya. Korábban kisegítő iskolába járt, háromszor ismételte a harmadik osztályt. Alig tizenhét éves. a férje katona. A szülei dicséretre méltóan segítik, de így is hallatlan buz- , »alommal kell megküzdenie f a bizonyítványért. < Persze, másnak is megvan fa maga gondja-baja, hiszen I* ebbe az osztályba a napi munka után jönnek a hall- ('gatók. Azt mondja Hajnal Istvánná, a Járműjavító mozdonyosztályának ' darukeze- <|lője: f — Tessék elhinni, éppen elég reggel hétre bejönni dolgozni, s tanítási napokon este hétre érni haza. Meggyőződésem viszont, hogy értékes időt tölt itt el az ember. Ezért szégyelleném, ha ketteseket vinnék haza. Van közöttünk, aki kétszen is a fiam lehetne, olyan fiatal, mégis csak tengődik. Nem győzöm tőle kérdezni, hogyan elégedhet meg kettesekkel? Én már negyvenöt éves vagyok, nem köteleztek a tanulásra, De jó, hogy eljöttem, sok hasznos dolgot tanultam, merem ajánlani a tanulást mindenkinek. Tovább akarok tanulni Jó tanács ez. hasznos megfogadni minél hamarabb. Kállai Tstván, a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója idejében megfogadta. Igaz, iskolaköteles korban is befejezhette volna az általános iskolát, de... — Túlságosan rossz gyerek voltam. Négy-öt társammal összefogva mindig verekedtünk, nem tanultunk, kimaradtunk az iskolából. így kerültem ide. a felnőtt csoportba. Szeretném elvégezni az iskolát, mert tovább akarok tanulni. Motorszerelő szeretnék lenni. Volt társaim közül csak én tanulok tovább... Vannak olyanok is, akik azért nem végezték el a nyolc osztályt, mert az ő diákkorukban csak hat osztályos volt az alsófokú iskola. — Ha nyolc osztály lett volna, az sem fogott volna ki rajtam — mondja Szend- rej Lajos, a Járműjavító görgőscsapágy szerelője. — Most viszont már egyre több körülöttem a technikus gyerek, a lányom mérnök lett. Húzóerő ez is a tanulásban. Az egyik tanára azt mondja róla: — Ha az átlageredményt néznénk. Szendrei Lajos jeles lenne. Mi, akik régóta tanítunk, tudjuk, mennyi energia, mennyi önfeláldozó munka rejlik emögött. Ötvenkét éves ’ munkástól bizony derék dolog ez. S az a tanulásra vállalkozott fia- talabbaktói is. akik nagy vonalakban Eszenyi Imre, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat autószerelő-gépműhelye dolgozójának nézetét vallják: — Magam szántából jöttem ide. Ügy éreztem, hogy ehhez a mai rohanó élethez, a gyorsan változó világhoz nélkülözhetetlen a tanulás. A feleségem biztat, hogy iratkozzunk be ősszel együtt a közgazdasági szakközépiskolába. Jó tanuló volt mindig, ígéri, hogy majd segít. Két gyermekünk van. Miattuk is\ érdemes tanulni, de attól" függetlenül ügy érzem, mai már nem élhet az ember az" általános iskola elvégzése nélkül. A felismerést azonban nem könnyen követi a tett. Pintér László, a Járműjavító szakmunkása szavaival élve: — Nem olyan* egyszerű húszévi kihagyás után ismét beülni az iskolapadba. Mi-1 vei annakidején elvégeztem1 az ipariskolát, nem voltam, rászorulva a továbbtanulás-1 ra. Inkább futballoztam. Ti-1 zenhat évig rúgtam a bőrt. Ha akkor annyi ésszel rendelkeztem volna, mint most! Ilyenkor már úgy van az ember, hogy szégyenli is a1 tanulást, meg örül Is neki. Nem akarom, hogy a gyere- kemnek azt kelljen bedik- * tálni az iskolába, hogy az ap- *. jának nincs meg a nyolc ál- . talánosa. De nemcsak azért tanulok, hogy a gyerek sze- * mébe merjek nézni. Munkahelyemen is állandóan korszerűsödnek a berendezések. Szeretnék majd gépipari technikumba menni. A fele-" ségem érettségizett. ígérte, hogy segít. Minél szebben A kisebb-nagyobb bukta- * tők, távlati tervek említése* közben mindegyikük megbe-f csüléssel. szeretettel beszél f tanáraikról, akik a hasznos f tudnivalókkal a tartalmasabb f életre serkentik őket. A búcsúzáskor önkéntelenül Is arra gondolok, teljesülnek-e vágyaik? Eszembe jut az a kérdés, s akarva — akaratlan képletesnek érzem: vi- lágítanak-e a csillagok vagv i csak a Nao fénvét sugároz-f zák vissza? Ez esetben azt hiszem, mindegy. Az a fontos. hogy minél szebben ragyogjanak. ^ Simon Béla £ NYUGTALANÍTÓ Jó elgondolás volt, hogy az egykori Vidámpark helyére ismét fákat, pázsitot ültettek, viszont a most készülő kétemeletes épület el is vesz egy jókora részt a zöld területből. Ezt akkor is pazarlás lenne folytatni, ha a másik oldalon a szandál rét felőli körgát mellett még meglehetősen nagy gondozatlan területek vannak. Rendezésük nem Csupán azért szükséges, mert Jelenlegi állapotukban rontják a Tiszaliget összképét, hanem azért is, mert így semmire sem használhatók. Megfelelő rendezés, parkosítás után ez a rész elvonná a sétálók egy részét, s csökkentené a vasárnaponként mutatkozó zsúfoltságot. A rendezés azonban semmiképpen sem bekerítést, beépítést jelentsen. Tudomásunk szerint a Tiszaligetnek nincs átfogó rendezési terve, csupán egy tanulmányterv készült el a fejlesztésére. Megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy az úttörőtábor és a KRESZ-park közötti területre MHSZ-lóteret akarnak építeni. A tervek most készülnek, az átadás jövőre várható. Ezt az elképzelést úgy gondoljuk felül kellene vizsgálni, ha nem akarjuk teljesen tönkretenni a Tisza- ligetet, helyrehozhatatlanul megzavarni így is egyre zajosabb „csendjét”, nyugalmát. Még van idő és lehetőség a vál kiadatásra. ☆ A Tiszaliget olyan kincse Szolnoknak, amit szinte jóvátehetetlen hiba volna elpazarolni. Jelenlegi építésének, fejlesztésének tanul* mányterv szintű koncepciója, a konkrét helyzet alapján, egyáltalán nem megnyugtató. E néhánv gondolat ebből a közérdekű nyugtalanságból született. Blstey András
