Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1974. mi'juB 8.

A kapu mellett volt egy még nagyobb kapu, de mint egy vasúti átjáró. A leeresztett sorompó rúdjáról tábla lógott le: Idegeneknek tilos a bemenet. A kiskapu mellett egy szomorú- fűz nőtt. Mit keres itt egy szomorúfűz? Sehol egy csepp víz, mindent beborít a szürke por. Vas. kő, beton, bazalt, földbedöngölt salak. Csermák Juliska sejtette, hogy a bánya bejárata ilyenforma. De mit keres itt egy szomorúi űz? A hajlékony, hosszú fűzfaágak apró rezdülései megbontották a hely mozdulatlanságát.

Jó ötlet volt, hogy itt mondjam meg neki, gondolta Csermák Juliska, hátát a raktár poros falának __ vetve, nem leszek bőbeszédű, épp csak a léhyeget... Te nern fogsz engem többé megütni, Dér Lajos, semmit se fogsz velem tenni, mert elmegyek. Amikor megszabadultam az otthoni verésektől, megesküdtem, hogy ha valaki még- egyszer hozzámnyúl, kiugróm a kollégium szárítópadlásáról. Tudod, hogy megteszem, amit mondok. Otthagytam a ruhagyárat is, mert óvodába akartam kerülni. Pedig harmadrészét keresem, mint ott keresnék. De ettől ne félj, megélek éji egyedül is, ebből a pénzből is... Ne is beszéljünk többet. ., Csermák Juliska erősen remélte, hogy ennél a pontnál se sírja el magát.

A sorompó mögött megállt egy óriás teherautó. Alighanem ezt hívják bikának. Olyan is volt, mint egy bika. ösbika. A szürkeköpenyes, sánta kapuőr körülményeskedve nyitotta a sorompót, a bika alig tudta kivárni, hörögve nekilódult, majd eltaposta az embert. A kapu előtti téren szabályos kört írt le, fékezett, majd tolatni kezdett, egészen a meredély szélére tolta a farát. A motor hangja ekkor megváltozott, bőgött, ordítva erőlködött az Ösbika. hátsója fölemelkedett, és hatalmas kőtomeg ömlött zubogva a mélybe. Az állat, vagyis a teherautó szemlátomást megkönnyebbült, magasra emelt hátsófelét úgy hagyta, és játékosan nekiira- modott a kapunak.

A visszatért csendben Csermák Juliska fölnézett az égre. A szürkéskék őszi égbolt valószinűtlenül mély volt, szinte látni lehetett, hogy végtelen... A végtelenből egy repülőgép bukkant elő. hangja valahol lemaradt mögötte, s nyomában fehér csík támadt az égen, olyan, amilyet Juliska szokott tejszínhabból a tortára nyomni. Mindig azt hitte, az édesszájú férfiak szelídek... Képek jelentek meg a mély égbolt vásznán: Lali, ahogy késhegyre szúrja a tortaszeletet és ki tátja a száját... Lali. amint fakanálról nyalogatja a krémet, sárgállik a bajsza, orrahegye.., Lali, el- ködösült szemmel, amint ütésre emeli a kezét....

A következő teherautó nagy tempóban vágtatott végig az előző útvonalán, úgy tolatott, mint aki njjndjárt hanyatt zuhan a szakadékba. Mokány. feketeképű sofőr tekerte a kormányt, vadul nyomta a féket, arca kihívóan nyugodt volt, derűs, szinte hányaveti. Csermák Juliska megborzongott A sofőr olyan erőkön uralkodott, amelyeket ő valószínűleg sosem tud fölérni ésszel. Sose tud megszabadulni a gépek és szerkezetek, a kordába szorított fizika iránti babonás félelemből. Legelső estéjén a kollégiumban t nem merte meghúzni a vécét. Mondták, hogy ott a fogantyú, mégse mert hozzányúlni. A nevelőtanár csodálkozva nézte a zokogó kislányt, de nem szólt semmit. Egyszer Dér Lajos, akkor még éppencsakhogy- udvarlója, föl akarta ültetni a hullámvasútra... Nem. a gépekben ott szunnyad a brutalitás lehetősége.

A feketeképű sofőr magas fülkéjéből a földre ugrott. Apró, görbelábú emberke volt, terepszínű vászonnadrágot és barna trikóinget viselt. A sánta kapuőr ts magasabb volt nála. öngyújtó

csattant, a sofőr a láng felé

hajolt, tenyerét használva ellenzőül a gyönge szélben. Csermák Juliska nézte, milyen kicsi és görbelábú ez az ember. Mint egy erdei tör- pegoaiba, ácsorgóit a salakon. Hányaveti volt, de nagyon kicsi. Beillett volna a kocsikerék küllőjének, akkora volt.

Ma a gyerekek nélküle reggeliztek. Krisztosz, a görög kisfiú a napos még Galambos Évike. Hajtogatták a negyedelt szalvétákat, Krisz- tosznak szemébe hpU a fekete haja. Két ügyetlen tenyerük közt hasasodik a pöty- ty'ös bögre. A tejeskávé. mint hosszú szőke bajusz, az állukig folyik. Juliska mindig odaugrik. rá ne menjen a ruhájukra. A szülők délután mégis összecsapják a kezüket: uramisten, milyen ma- szatos vagy, kisfiam! De a

eí. Azért jött. hogy megmondja Dér Lajosnak, nem

akar tovább vele élni. Sértettsége mélynek látszott, mint a csontot ért seb. Azért jött ide. S nem, hogy idegeneken s a világon sajnálkozzék. Nem, hogy beleélje magát ebbe a környezetbe, mintha valami lényegeset várna megint. Csermák Juliska, ne szimatolj megint felfedezéseket! Ne légy olyan érzékeny! Ne légy olyan.., „Koszorú, koszorú! Mért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú. .

Ettől még nem kell sírva fakadni. Ez csak egy gyermekded.

A szomorúfűz mintha növekedne. Apróleveles vesz- szőit tán addig-addig növeszti, míg rá nem. borul erre a bányára, mint egy eleven sátor. .. Az is igaz. hogy ronda

Hallania Erzsébet:

KOSZORÚ,

KOSZORÚ

szülők aiem érdekesek. Délelőtt Anna óvónéni hazaug- rik a kislányához, akinek torokgyulladása van, ugye Juliskám, levezeted a foglalkozást? . Ünnepi órák ezek. A papírlapokat égővörös virágok lepik el és krumplifejű emberkék boldog sokasága. A szobát betölti a gyerekfe- csegés és a guruló ceruzák otthonos zaja. Körbeállnak, papírkoszorút tesznek a fejükre, a repdeső hajszálakon átsüt a nap, koszon!, koszorú, énekelnek, Juliska visz- szafogja szép erős, csengő hangját, csak zümmögve vezeti a sok csetlő-botló dör- mögést meg csilingelőst, akár a kotlós a csibéivel, ez éppen olyan, csak hangban megformálva, milyen érdekes, hogy a világon sok dolog lényegében ugyanaz, noha más-más formában jelenik meg, talán a végtelenség ismétlődő csillagainak rendje ez...

Újabb teherautó érkezett, megtette az előzőek útját, le- zúditotta terhét és elrobogott. ,

Megint ketten maradtak, Juliska meg a , saomorúfűz. Nem tudni, melyikük volt a szomorúbb. Az asszony úgy érezte, a sok súlyos kő mind reá hullott. Kétségek fogták

kiáltottam rá. Ne lépj a koszos cipőddel a parkettámra! Először nem is volt rosV- kedvű, inkább mint egy rakás szerencsétlenség, részegen imbolygó feje akár egy rokkant játékmackóé, amit égy szál cérna tart... Ki tudja, mire gondol. Ügy viselkedtem, mint a nénje. Az lehetett ilyen hisztérika. És a hangja, ahogy mondhatta: „Amíg az én j kenyeremet eszed, édes fiam...” Lehet, hogy a nénje helyett ütött meg engem. Mert az mondtam: ne lépj a koszos cipőddel a parkettámra. Nem is az én parkettám. A kettőnk parkettája.

Megint a feketeképű jött. Fennhéjázó képpel gyötörte a kocsit, a gép hörögve engedelmeskedett. Hajszál hí- ' ján lezuhant, a kerekek Őrjöngve hányták maguk alól a földet. Meghunyászkodva lódult neki a gép. De Juliska már tudta, hogy a sofőr hetykesége csak egy erdei törpegomba hetykesége.

A következő kocsi, mint egy nagy jámbor állat tért rá a keréiknyomra. Fék, tolatás, fék, emelés, döntés, indítás. .. Kiderült, milyen takarékos, pontos mozdulatokkal dolgoznak ezek az emberek. A kocsik mindig .ugyanazt az utat tették meg. Ir^jgeae6fiC60fieOOaeC^)e60ceooa>Xi66CoooeoiMixxxxxxm3oa»>xxxioocmxx>xmx<xmx<x2

datlan mennyiségű követ döntöttek ki magukból. Pedig alig egy órája jöttek- menlek. A meddőhányó távoli hegycsúcsai most mutatták meg rejtett értelmüket.

S ekkor hirtelen megértette, honnét jön ez a sok kő. Lentről jön, a föld alól. onnan, ahol Dér Lajos az élete egyharmadát tölti. A teherautók szenvedő bőgése. keréknyomuk mélysége, a kitaposott út szigora? az a centrifugális erő. amely mozgatta, ele nem hagyta eltévelyegni őket, megsejtetett valamit az ember életét kivető munkanapok roppant kalapácsütéseinek tébolyító s egyedül üdvözítő monotonságából.

Ez a kalapács zuhan le Dér

Lajosra is minden áldott nap, s mindegy, reggel, délben vagv este lép ki a kapun, a fülében mindig ott van a kalapács dörrenése, tagjaiban a ránehezedő súly nyomása, idegeiben az egyhangúság pusztító szupercegése. Csermák Juliska egy másodperc tört részéig még a torok fojtogató szomjúságát is érezte, a port. ami a nyelvre, a szájpadlásra, a tüdőre rakódik, kiszikkaszlia a nyálkahártyákat, beül a pórusokba, ahonnét minden nélkülözhető nedvesség rég elpárolgott, s a hajszálereken át láthatatlanul ellebeg-úszik , az idegekbe is, fátyolossá teszi a figyelmet, ködfüggönyt emel az elvont világ elé...

S mivel a kapu mögött olyannyira lapályos volt a vidék, mintha a Föld séminiröl se tudna, Csermák Juliska szívét apróra szorította össze a rémület. Dér Lajos szinte nyomtalanul eltűnt a világból. Dér Lajbsné könnytelen szemmel meredt a kapura, s rettegve várta, hogy ura felbukkanj ék. Csak még most az egyszer lássa meg... A várakozás megfeszült, belső csendjében egy hang azt énekelte: koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú... talán Galambos Évike üvegpohár- hangja. Csak még az egyszer élve jusson ki! A kék ég alá, amire tejszínhab-csíkokat húznak a repülök. A föld' felszínére. ahol rebbenőlevelű saomorúfüzek nőnek mozdulatlan bazaltkockák és vasoszlopok között. A levegőre, ahol benzinSzagú öngyújtók fedele csattan... Mindennek jelentősége lett. Az élet ott feküdt végesteien végig a föld alatt, s úgy reszketett, mint vakító napfényben a tűz áttetsző lángja. A világot egyetlen pókhálószál tartotta össze.

Aztán mozgás támadt, a sánta ember kinyitogatta a kapukat. Csermák Juliska ebből rájött, hogy Dér Lajos él. A műszaknak vége volt A falak is üvöltenének itt. ha valami baj volna. De azért az a súlyos valami, amit nevezhetünk szomorúságnak is. megmaradt. Olyan volt, mint egy vastag, átlátszatlan kék üveggolyó. Mintha Csermák Juliska verejtékéből született volna, miként kagylók esetében a gyöngy.

A nyúzott sokaság nagyban tülekedett kifelé a kapun, vaskos szavak záporoztak a méltóságteljes kaouőr. fejére. Az egyik ember füle alágvű- rődött a sebtiben fölrántott svájcisapkának. A másik éppen csuklott egyet és káromkodott utána. A harmadik elszabadult cipőfűzőjét vonszolta, anélkül, hogy észrevette volna. A negvedik szemében űzött aggodalom^ látszott. Ahogy nézte őket, Csermák Juliska olyan valamit érzett, mint az óvodában, amikor ebéd után a gyerekek álmát őrzi, s figyeli, hogy cirógatja végig a nap a hajak csillogó szálacskáit s az orrok alatt gyöngyöző izzadt- ságcseppeket. ..

Amikor Dér Lajos bizonytalan medvealakja megjelent a kapuban, a felesége nekiiramodott és a nyakába ugrott. A többi, kifelé türem- kedő odafordult, valaki cup- pactott is.

— Nem kaphatnánk egyet mink is1? -Tr mondta ki végül Tóth IV. János, igen nagy tetszést aratva? S ezzel a dolgok visszaugrotlak eredeti heb'ükre.

Toldalagi Pál:

Ma újra látlak

Egy szép fejet ma megidézek, s felbukkan máris, újra látom meredt szemedet és sörényed vad kígyóit a koponyádon.

Parancsolok a levegőnek, s az hozzám egyre közelebb hoz, a szájunk szinte összenőhet, s homlokod csap a homlokomhoz.

Egész közelről és keményen így nézünk most farkasszemet mi, hogy ami volt, az véget érjen, s gyűlölni tudjunk, vagy szeretni.

mert felemás volt minden eddig, kerestük egymást iszonyodva, mint aki tudja: nem menekszik, s magát, ha futna, visszafogja,

mert aki már-már hátrahőkölt, azt vélte látni, hogy a másik jelenti neki az idős föld s az ég még nem látott csodáit.

KALÁSZ LÁSZLÓ:

Anyámnak kontya van

kerek,

sötét és dús, mint egy meleg

eső utáni éjszakán

sötét és dús lomb a fán.

Anyámnak szíve van, meleg, piros és fáj, ha nem merek időnként szemébe nézni: ő minden gondomat érti. \

Csak akkor leszek kedvesed, ha kerek kontyod lesz neked;

' ha mint anyám: első jajomra gyógyírt találsz minden bajomra.

I BIHARI KLARA

LÁTOGATÁS

A Vilma az oka mindennek — mondta a fiatalasszony morcosán. Alacsony, barna homloka mégj óbban elsötétült. — ö csalta fel magát Pestre. Addig jó volt anyámnak otthon is. Most meg csak ez a Pest. Csak itt tud meglenni.

Bajóné az ágya végében, a rácsos támlának könyökölt, s nézte a lányát, aki egyenes háttal, támaszkodás nélkül ült- a felkínált széken. Vastag karján, erős mellén megfeszült a kötött kardigán, amit

(

deréktól lefelé már nem is gombolt be. A sötétszürke I* szoknyát láthatóan kihízta, 7 erősen megteszült domború hasán és vaskos combjain.

— Ne hibáztassátok- ti Vilmát, nincs annak semmi köze az én dolgomhoz — mondta azután. — Csak éppen a pesti címeket adta meg. hová forduljak, hol kapok munkát, <1 meg lakást.

J A fiatal nő tekintete egyik

{ágyról a másikra ugrott a munkásszállás szobájában.

— Ez kell anyámnak? — kérdezte. — Hogy hatodmagával háljon? öt idegennel? Otthon velünk lehetne. A lányaival meg az unokákkal. tVénségére lett ágy rajáról

Az asszony tűnődve nézett rá. Látta bezárt, mégis indulattól rángó, beszédes arcán, összehúzott szemén, a szoba mélyéből gyorsan visszatérő, s makacsul lesütött tekintetén, hogy a friss, habos nylonfüggönyt, a futószőnyeget, s a közösen vásárolt kis állvány virágos cserepeit nem akarja észrevenni.

f— Nem mindenki idegen, akivel nem vagyunk rokonságban, Ilus — mondta. — Meg azután otthon sem aludtam én soha egyedül, Erzsinél. Csak mindig a három kicsivel abban a csepp szobában.

— Mert szűkén voltak — felelt a lánya. Magánál ezt ki tudná jobban? De hogy az új házukat megépítették .

— Abban is a gyermekek- kel'szorultam össze — mondta az asszony. Julikával még egy díványon is. Hol az egyik ébresztett fel, hol a másik. Soha egyetlen éjszakát én végig nem aludtam.

Ilus megint az anyjára nézett. sötét megbántottságot csillantó szemével.

— Hiszen gyermekekkel nincsen máskép — morogta. Nyelt egyet, mintha ingerülten kikívánkozó szavakat

4

1,

LUX ELEK: ANYASÁG