Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

1974'. május 29, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 INapirenden a téeszek gazdálkodása Hétmilliárd termelési érték Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Tudósítónktól) Tegnap délelőtt megtar­totta soron következő ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A tanács elnö­kének jelentése után a le­járt határidejű vb-határo- aatok végrehajtásáról tár­gyaltak. Meghallgatták és megvitatták a mezőgazda- sági és élelmezésügyi, va­lamint a pénzügyi osztályok vezetőinek — Csorna János­nak és Révész Ferencnek — jelentését a termelőszö­vetkezetek 1973. évi gazdál­kodásának értékeléséről, melyet a zárszámadások alapján állítottak össze. A tegnapi ülés napirendjén szerepelt a gazdálkodás fel­ügyeleti és belső ellenőrzé­séről szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásának megszervezéséről, a gazdál­kodás tapasztalatairól szóló jelentés megtárgyalása is. A vb tagjai ezekután több elő­terjesztésben döntöttek. A termelőszövetkezetek gazdálkodásáról szóló jelen­tés többek között hangsú­lyozta : tavaly 114 termelő- szövetkezet készített zár-, számadást Szolnok megyé­ben, és valamennyinek az adatai azt bizonyítják, hogy a tavalyi gazdasági évben mindegyik közös gazda­ság túlteljesítette az éves és a középtávban meg­határozott tervét. ...... i A z aszályos időjárás el­lenére emelkedtek a termés­átlagok, nőtt — ha lassúbb ütemben is, mint korábban — a rendelkezésre álló víz­készletek korlátozottsága miatt az öntözőkapacitás. javult a, sertés- és a szarvasmarhatartás hely­zete. A növénytermesztésben és állattenyésztésben elért eredmények alapján a tsz- ek halmozott termelési ér­téke 17 százalékkal emel­kedett. és csaknem elérj a 7 milliárd forintot. A végrehajtó bizottság el­ismerését fejezte ki a ter­melőszövetkezeti vezetők­nek, dolgozóknak és mind­azoknak a szolgáltató és termeltető vállalatoknak, akik segítették a termelő­szövetkezetele eredményes gazdálkodását. Külön elis­merését fejezte ki a taná­csi szakigazgatási szervék és a tsz-szövetségek segítő munkájáért. Ugyanakkor megállapította, hogy az 1974. évi célkitűzések megvalósí­tása egy sor területen cél­tudatosabb munkát követel meg Általában mindenütt szem előtt kell tartani a takarékosabb gazdálkodást, a termelési költségek csök­kentését, az okszerű, helyes munkaerőgazdálkodást, a termelékenység további nö­velését ahhoz, hogy az 1974- es esztendőt is eredménye­sen zárhassák a közös gaz­daságok. A műszaki fejlesztésben a termelő beruházásoknak kell előtérbe kerülniök. A termelés szerkezete nem felelt meg mindenben a népgazdasági céloknak. Nem kielégítő a helyzet a zöld- ‘•'•4gte’-mesztéoK“n, a sz*’" és gyümölcsterületek re­konstrukciójában sem. Sok tennivaló van még az öntözőkapacitások maxi­mális kihasználásában, a korszerű legelőgazdálkodás magvalósításában. Több ter­melőszövetkezetben huzamo­sabb ideje egy helyben to­pog a műszaki fejlesztés és beruházás. Ezen változtatni kell. ha lépést akarnak tar­tani a fejlődéssel. Nem szolgálja a tsz-ek ér­dekeit, hogy a vártnál na­gyobb mértékben fizettek jövedelemnövekmény-adót. A múlt évben 27 terme­lőszövetkezet összesen csaknem 6 millió fo­rintot. Nagy belső tartalékok van­nak még a vezetés és üzem- szervezés terültén, melye­ket jobban ki kell használni. Karcagra látogatott az iraki nőküldöttség (Folytatás az 1. oldalról.) lálozás aránya. A lakosság 75 százaléka analfabéta, ter­mészetes tehát, hogy rend­kívüli jelentőséget tulajdoní­tunk a tanulásnak, az okta­tásnak. Az utóbbi években nagyon sok nő végzett egye­temeinken. főiskoláinkon. El­sősorban gyógyszerészek, ké­mikusok, mérnökök lettek. Ezek a nők el tudnak he­lyezkedni az állami vállala­toknál. Ma már sok nő bolti eladó, tisztviselő, telefonke­zelő, szóval lassan meghódít­ják a legkülönbözőbb mun­katerületeket. Vegyék figye­lembe, hogy nálunk a lakos­ság 90 százaléka mohame­dán vallásé, s e vallás kö­töttségei a nőlcre nézve köz­ismerten hátrányt jelentenek. — Mit tesz a nőkért az Iraki Kommunista Párt? — Elsősorban azt kérjük tőlük, hogy segítsék az or­szág építését, dolgozzanak jól. A párt és a nőszövetség igen fontos célja, hogy a nők érdekeit minden terüle­ten, a hivatalokban, a gyá­rakban egyaránt képviselje megvédje. A dolgozó nőktől, de a diákoktól is azt kér­jük. hogy legyenek jók a tö­megkapcsolataik, ők maguk főleg a kommunista nők dol­gozzanak aktívan a szakszer­vezetekben és más ér­dekvédelmi szerveze‘1 k- ben is. Gyakorlatilag minden olyan munkahelyen, ahol nők dolgoznak, vannak kommunista nők is. Megvan tehát a lehetőségünk, hogy a párt célkitűzései érdekében megmozgassuk őket. — Milyen a kommunista nők helyzete a munkahelye­ken? — Természetesen a kom­munista párt nőtagjainak ne­hezebb a helyzetük, mint más dolgozó nőnek: végzik munkájukat, otthoni felada­taikat is ellátják, de elvég­zik a párt által rájuk bízott feladatokat is. — Milyen tapasztalatokkal térnek haza? — Mély benyomást gyako­rolt ránk az a gondoskodás, amelyben a nőket részesítik Magyarországon. Különösen a terhes nőknek és a kis­gyermekes anyáknak nyúj­tott segítség ragadott meg bennünket. Nálunk. Irakban egy terhes nőnek addig kell dolgoznia, míg el nem megy szülni. Nagyon szép, hogy itt. Önöknél a nők olyan so­kat foglalkozhatnak gyerme­keikkel. és úgy nevelhetik őket, hogy közben anyagi tá- mogátást kapnak. Másik él­ményünk: Magyarországon a kommunista párt nagy gon­dot fordít a vezető 'női ká­derekre, segítséget nyújt munkájukhoz. Természetesen mindenhol mások a társada­lom építésének, a mozgalmi munkának a lehetőséged. Mi •boldogan visszük haza ma­gyarországi tapasztalatainkat. Szívesen megvalósítanánk va­lamennyit, de Irakban ma még nem vagyunk abban a helyzetben. Ránk még na­gyon sok munka vár. Az Iraki Kommunista Párt KB Nőszövetségének küldött­sége Karcagról az essti órák­ban visszautazott Buda­pestre. — körmendi —* U] acélmű épül a Dunai Vasműben Augusztus 20-ra Elkészül a jubileumi park Hétfőn este megbeszélésre ültek össze a szolnoki Út­fenntartó Üzem parképítő re&zlegének brigádvezetői. Miután előzőleg alaposan fel- . mérték a rendelkezésükre ál­ló erőket felajánlották, hogy a jubileumi park építését az eredetileg tervezett novem­ber 7-1 határidő helyett augusztus 20-ra befejezik. Török Ferenctől, az Út­fenntartó Üzem igazgatójá­tól azt kérték a brigádveze­tők, hogy felajánlásukhoz za­vartalanul biztosítsák a gé­pet, az anyagot és a szállító kapacitást. Erre ígéretet kap­tak. A mintegy 32 ezer négy­zetméter nagyságú, több mint hétmillió forintba kerülő, modern játszótéri felszerelé­sekkel épülő jubileumi park az építők jóvoltából, két és fél hónappal korábban dí­szíti majd a 900. évforduló­jára készülődő megyeszék­helyet. Tegnap, p Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésben dr. Kocsis József kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes vá­zolta a kohászatban, acél­gyártásban és feldolgozás­ban már megkezdett és az V. ötéves tervben folytató­dó modernizálást, és tech­nológiai fejlesztést a jövő év végéig az acéltermelést 300—400 ezer tonnával kell növelni, ezt a mennyiséget intezifikálással termelik meg a vállalatok. Elkezdő­dött az Özdi Kohászati Üze­mek acélművének átállítá­sa az oxigénbefúvásos tech­nológiára, a kétmilliárd fo­rintos beruházás 1977-re ké­szül el teljesen. Még ebben az évben befejezik a Dunai Vasmű oxigénkon verteres új acélművének tervezését, a mintegv egy és egynegyed millió tonna kapacitású tizem 1978-ra épül fel. Az ózdi fejlesztés oxigénüzema az NDK-ból, az egyéb be­rendezések túlnyomó része a Szovjetunióból érkezik, mert az eddig vásárolt szovjet berendezések telje­sítményei világviszonylatban is kiemelkedőek. 1975-ben dől el, hogy részt vesz-e Magyarország egy Kurszk­ban felépítendő KGST- kohómű építésében, vagy a Lenin Kohászati Művek mellett építünk-e fel egy új kohót. Az új beruházásoknál a cél a finomacéláru-termelés növelésé. A Lenin Kohásza­ti Művek nemesacél henger­művének egy része már ter­mel, az egész üzem 1975-ben készül el. Egy évvel később dolgozik majd teljes kapa­citással az ózdi betonacél hengermű. Tovább bővítik a Dunai Vasmű hideghenger­művét, és a huzal- és drót- gvártó kapacitást is. Az év végéig döntenek az illetéke­sek a csőgyártás govábbfei- lesztéséről Csepelen, illetve Dunaújvárosban. Longa Elemér vezérigaz­gató-helyettes elmondta, hogy 1975. január 1-én a kohászati termékek termelői .árai — a világpiacon ta­pasztalható nagyarányú nyersanyag-áremelkedések miatt — megváltoznak, át­lagosan 10 százalékkal emel­kednek. Az árváltozások nem növelik az egyesülés nyereségét. Elhunyt Komócsin Zoltán (1923—1974) Mély megrendüléssel és fájdalommal tu­datjuk, hogy nagy türelemmel viselt, hosz- szan tartó, súlyos betegség után május 28- án elhunyt Komócsin Zoltán elvtárs, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának, Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Népszabad­ság szerkesztő bizottságának vezetője, or­szággyűlési képviselő, az országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke, pártunk és a Budapest, 1974. május 28. magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a nemzetközi kommu­nista mozgalom ismert személyisége. Komócsin Zoltán elvtárs temetése június 1-én, szombaton 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az elhunyt harcostársai, munkatársai, elvtársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGGYŰLÉSE Komócsin Zoltán elvtárs 1923. április 18-án Felsögal- lán született, munkáscsalád­ból. Életének nagy részét Sze­geden töltötte, ott végezte is­koláit, tanult szakmát és kap­csolódott be a munkásmozga­lomba. 1944-ig mezőgazdasági nap­számos, alkalmi munkás, inas, végül kereskedelmi al­kalmazott volt. A felszabadu­lástól halála napjáig külön­böző pártfunkciókat töltött be. 1938 óta volt tagja a párt­nak; ugyanettől az évtől vett részt a munkásmozgalomban. 1944—1948 között Szegeden tevékenykedett, mint párt­funkcionárius. Kiemelkedő szerepet játszott a kommu­nista ifjúsági mozgalom szer­vezésében. Szegeden már az illegalitás éveiben az ifjúsági mozgalomban tevékenyke­dett. Egyik alapítója volt Szegeden a Kommunista If­júmunkás Szövetségnek, majd MADISZ-nak. 1948-ban rövid ideig a párt központi vezető­sége titkárságának munka­társa volt, majd 1948—1949 között a Vas megyei pártbi­zottság titkáraként tevékeny­kedett. 1949 és 1950 között is­mét a központi vezetőség ap­parátusában dolgozott, mint az agitációs osztály helyettes AHg egy hónapja vdüt 51 éves és ilyen fiatalon külö­nösen tragikus a halál. Még­is elmondhatjuk, teljes életet élt és maradandó életművet hagyott hátra. Nem volt még 15 éves, amikor bekerült a kommu­nista mozgalomba, egy olyan periódusban, amikor javában folyt a soviniszta-nacionalis­ta lélekmérgezés, a második világháború ideológiai elő­készítése. És a mozgalomhoz, azokhoz az eszmékhez, ame­lyekkel ebben az időszakban, gyerekfejjel jegyezte el ma­gát. haláláig hű maradt Napszámos munkásfiú és bolti dolgozó: 1944-ben a fel­szabadult Szegeden a i KIMSZ-t, majd a MADISZ-t szervezte. 1945 januárjától különböző párttisztségeket töltött be: az MDP KB ap­parátusának vezető munka­társa, megyei pártbizottsági első titkár lett. Az ellenforradalom után a párt különösen nehéz fel­adattal bízta meg: az újjá­szervezett Kommunista Ifjú­sági Szövetség élére került. 1957 februártól a Központi Bizottság tagja. 1961-ben bíz­ták meg a párt központi lap­ja, a Népszabadság főszer­kesztői posztjának betöltésé­vel. Ezen, a számára újtípusú Roszton is megbecsülést szer­zett, marxista—leninista mű­veltségével, lelkiismeretessé­gével, igényességével és ügy­szeretetével: a késő éjszakai lapzárta többnyire a szer­kesztőségben érte. Politikai publicisztikai írásai népsze­rűek voltak és ő maga halá­láig a tömegekkel való kap­csolat fontos formájának te­kintette ezt. Szerette a tömegmunkát és a legfeszítettebb időszakok­ban is volt ideje gyűlésekre, találkozókra, sajtókonferen­ciákra. kitűnő, nagy meggyő­ző erejű szónok volt. A gyű­lésekre mindig alaposan fel­készült. d®. gyakran eltette az vezetője. Közben a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága mellett működő főiskola hallgatója lett, újságírói, képesítést szer­zett; majd 1953-tól 1956 feb­ruárjáig ismét a központi ve­zetőségben dolgozott, előbb az agitációs és propaganda osztály helyettes vezetője­ként, majd vezetőjeként. 1956 februárjától 1957 márciusáig a Hajdú-Bihar megyei párt- bizottság első titkára volt. 1957 áprilisától a KISZ or­szágos szervező bizottságának • • • előre elkészített beszédszö­veget és spontán módon, sza­badon fejtette kj a problé­mákat. Megvolt az a képes­sége, hogy a bonyolult kér­dések mélyére hatolva is közérthetően beszéljen azok­ról, s közel kerüljön hallga­tóságához. 1962-től a Politikai Bizott­ság tagja, 1965-től pedig a Központi Bizottság titkára. Ebben a minőségben nagy munkát végzett a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom marxista—leninista egységének kdkovácsolására, egy rendkívüli bonyolult idő­szakban. Tevékeny részese volt a pártok közötti eszme­cseréknek is. Az a mód, ahogy az MSZMP politikáját képviselte, megbecsülést szer­zett pártunknak és személy szerint neki is. Ö maga ezt mondotta: „A kommunista és munkáspártok kapcsolatai­ban, két- és sokoldalú ta­lálkozóin elvi jelentőségű a demokratizmus és a kollekti­vitás hatékony érvényesítése. Az egyes pártok belső életé­ben la nagy jelentősége van a demokratikus légkörnek, amelyben őszintén fel lehet tárni a hiányosságokat, és meg lehet vitatni bármilyen témákat Legalább ennyire fontos ez a nemzetközi ösz- szejöveteleknél. Kölcsönös bi­zalom és jóhiszeműség, egy­más tiszteletben tartása, nagy türelem: az elvtársi eszme­csere és termékeny vita szük­séges feltétele. Kívánatos, hogy ne csak a saját állás­pontunkat tudjuk képviselni, hanem a másikat is meghall­gatni. A demokratikus esz­mecserében nem a vitapart­ner legyőzése, megszégyení­tése a cél, nem vele szem­ben, hanem érte harco­lunk .. Tántoríthatatlan híve volt a magyar—szovjet barátság erősítésének és elmélyítésé­nek, vallotta és hangoztatta: a proletár intennacionaliz­vezetője, majd Központi Bi­zottságának első titkára volt. Ugyan ebben az évben bevá­lasztották a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságába s a párt Politi­kai Bizottságának póttagja lett. 1961—1965 között a Nép- szabadság főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1962-től a Politikai Bizottság tagja, 1965-től a Központi Bizottság titkára volt. A Központi Bi­zottság 1974. március 19—20-i ülésén bízta meg a Népsza­badság szerkesztő bizottságá­nak vezetésével. Több alkalommal választot­ták meg 'országgyűlési képvi­selőnek. 1949-ben Vas me­gyében, 1953-ban Szabolcs megyében, 1958 és 1967 kö­zött három alkalommal Csongrád megyében válasz­tották képviselőnek, 1971-ben Borsod megye 5. sz. választó körzetében lett országgyűlési képviselő. 1958-tól az országi- gyűlés honvédelmi bizottsá­gának tagja, 1967-től pedig külügyi bizottságának elnöke volt. Kitüntetései: Magyar Nép- köztársaság Érdemrend V, fokozat (1950); Munka Ér­demrend (1962); Szocialista Hazáért Érdemrend (1967); Felszabadulási Jubileumi em­lékérem (1970); Lenin Emlék­érem (1970). mus próbaköve 1917 októbe­re óta a testvéri szolidaritás a szocialista forradalom el­sőszülöttjével, a legidősebb, legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. „Proletár in­ternacionalista egységünk a Szovjetunióval megmásítha­tatlan történelmi tényeken, a szocialista forradalom, a mai világhelyzet objektív realitá­sán alapul. A világ kettésza­kadása kizsákmányoló és ki­zsákmányolástól mentes tár­sadalomra a Szovjetunió lét­rejöttével vette kezdetét.” A Központi Bizottság 1974. március 19—20-i ülésén bíz­ta meg a Népszabadság szer­kesztő bizottságának vezeté­sével. Utolsó cikkében, ame­lyet a Népszabadság 1974. március 23-i száma közölt, hitet tett a párt változatlan politikája mellett. Ezt írta: „Legutóbbi ülését a Párt Központi Bizottsága olyan időpontban tartotta, amikor mind belső helyzetünk, mind ’ a nemzetközi politika alaku­lása kedvező a szocializmust építő népünk számára. Az országban eredményesen fo­lyik a békés alkotómunka. A nemzetközi porondon az eny­hülés irányzata, ha nem ke­vés nehézség árán és meg­torpanásokon keresztül is. előretör. Pártunknak még nem volt olyan kongresszusa, amelynek eredményes előké­szítéséhez kedvezőbbek let­tek volna a belső és külső feltételek, mint amilyenek a XI. kongresszus előkészítésé­nek időszakában.” Ezt a kongresszust Komó­csin Zoltán már nem érheti meg. Súlyos betegen, utolsó pillanatig írt, olvasott, véle­ményt mondott a felmerült nagy és apróbb konkrét kér­désekről. az újságcikkekről: dolgozott. Az 6 esetében nem hat közhelynek: a munkát.a párt, a nép ügyéért és javá­ért vívott harcot tekintette mindvégig életcéljának, ez volt élete értelme. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents