Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

Harci túrán az ifjúgárdisták

Április 6-a a felszabadulási harci túra második napja. Reggel 6 órakor az ébresztőre nyolcvan diák pattant ki az ágyból a kunhegyesi munkásőr bázison. Szolnoki ifjúgárdisták, akik részt vesznek a háromnapos harci túrán.

„Elkészülni, vigyázz, rajt!” — hagzott el pontban 8 órakor az indító parancs és útra kelt az első, hat tagú raj. A Kunhegyes és To- majmonostora közötti, 13 600 méteres terepen katonai térkép alapján tájékozódva keresték meg a hét állomást, ahol elméleti, játékos ügyességi és nehéz gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk. A szolnoki középiskolák és szakmunkásképző intézetek legjobb ifjúgár- .distáihoz méltó, kemény próbatétel volt.

Az első állomás amolyan bemelegítő volt. Katonapolitikai kérdésekből összeállított tesztlapot töltöttek ki, majd az árok fölé kifeszített kötélen másztak át egyik partról a másikra.

A kettes állomáson kézigránátok és újabb tesztlapok várták a kék egyenruhás fiatalokat. Amikor ezen is túljutottak, térképkezelési tereptani ismeretekről kellett számot adniuk. Kiderült, hogy fíúk-lányok egyaránt szakszerűen kezelik g tájolót és hozzáértéssel forgatják a térképet.

A 13 kilométeres terep közepén, a polgári védelmi állomáson a legnehezebb, a legbonyolultabb feladatok várták őket. Az állomás parancsnoka először tesztlapot adott a befutó rajnak. A lapon 14 kérdés. Nemcsak a fiatalok, a szakemberek véleménye szerint sem volt könnyű megtalálni rájuk a helyes választ.

— A, kérdések 80 százalékát jól oldják meg a gyerekek — mondta nem is titkolt büszkeséggel az állomásparancsnok, — Mi ennek a magyarázata? A túra résztvevőinek több mint fele rutinos versenyző, akik már tavaly is itt voltak a kétnapos kísérleti harci túrán. Közülük a legjobbak indultak a városi, majd májusban a megyei, augusztusban pedig az országos szemlén. De vannak köztük egészen kezdők is. Például ők ott hatan — mutatott a fiúk felé, akik éppen a gázálarcot illesztették a fejükre. Precízen, pontosan úgy, ahogyan a szabályzat előírja, ök a 633-as szakmunkás- képző intézet 1-es számú rajának tagjai. Mikor felöltötték magukra a védőruhát, abban a pillanatban sűrű, fehér füst borította el az erdőt, a rétet, ötven kilogrammos harckocsi ködgyertyát robbantottak a szennyezett terepszakasz imitálásá- ra. Ezt a szakaszt vegyvédelmi felszerelésben tették meg a gyerekek. Nem is akárhogyan. Pontosan megállapították a szél irányát, s azzal ellenkező irányba fordulva közelítették meg a célpontot.

Ezeket az alapvető tudnivalókat már a kezdők is ismerték, hiszen november 30-a óta rendszeres polgári védelmi kiképzést kaptak.

öt kilométer 'gyaloglás után légpuskával kellett bukó alakokra lőniük. Majd a közrend, a közbiztonság és az ifjúságvédelem témaköréből összeállított kérdésekkel ^.bombázták” őket. Az utolsó állomáson kötszerek, merevítősinek várták őket. A szakszerű elsősegély- nyújtással ért véget a harci túra második napja.

A tesztlapok kérdésein töprengenek a Varga Katalin gimnázium 1-es számú rajának ifjúgárdistái

©

Mi van

a faliújság alatt?

Polgári védelmi kiképzés az iskolapadban

— Gyerekek! Ki vállalkozik arra, hogy megkeresi az izotópot? — Kezek lendültek a magasba. A főhadnagy választott. A kislány kiment a tanteremből, a többiek addig eldugták a CO—60-as rádióaktív izotópot.

— Szabad! — kiáltották kórusban. A kislány nyakába akasztotta a ■ sugárszennyezettség-mérő műszert és a falon keresni kezdte az izotópot.

— Hideg, hideg — langyos, langyos — meleg — tűz, tűz! — .kiabálták a gyerekek. Megvan. A fekete mutató kilendült, jelezve, hogy a térkép alatt ott lapul a parányi izotóp.

Az iskolapadban úttörőruhás diákok ültek. A katedrán a tanár katonai egyenruhában. A külsőségek alapján azt hihette az ember, hogy rendhagyó, kölünleges órát tartottak késő délután Szolnokon a Lomb utcai általános iskolában.

Magyarázattal az ízlésesen díszített szakasznapló szolgált. Fedőlapján nagy betűkkel egy név: Tren- csényi József honvédelmi szakasz. (A szolnoki Kilián György úttörő honvédelmi zászlóalj egyik szakasza.) Tagjai az újvárosi iskola tanulói: negyven felső tagozatos diák, akiknek a 73/74-es tanév a kiképzés ideje. Minden héten egyszer honvédelmi, polgári védeími, közlekedési vagy munkásőr kiképzésen vesznek részt. Havonta 2 óra a polgári védelemé. Egy ilyen órának lehettünk szem- és fültanúi. Míg a gyerekek felváltva és nagy-nagy irgalommal az izotópot keresték, a naplójukat lapozgatva megakadt a szemem egy bejegyzésen: Február 22: a foglalkozás témája egyéni és tömeges védőeszközök. Feladat: készítsünk otthon védőeszközöket.

A játékos izotópkeresés után elő is kerültek a házilag elkészített

egyéni szükség-légzésvédő eszközök. A három legötletesebb legpraktikusabb készítőjét még díjazták is. A legnagyobb sikert Antal László, VI. c. osztályos tanuló virágmintás védőszerelése aratta. Az egész fejet eltakaró „álarcba” még vattával kitömött szűrőt is bedolgozott a leleményes készítő. Jutalom: golyóstoll és csokoládé.

Miután a gyerekek alaposan szemügyre vették a bámulatos ötletességgel és fantáziával készült díjnyertes eszközöket, elcsendesedett a szakasz.

— Ma az atomfegyverekről beszélgetünk — mondta a főhadnagy. Egy közepes atombomba 40 millió tonna trotilnak felel meg. Ennyi trotil olyan hosszú vagonszerelvényben férne el, amely az Egyenlítőnél körbe fogná a Földet.

— Mit gondoltok, hogyan juttatják célba a bombákat?

A gyerekek latolgatták: „repülőgéppel” — mondta az egyik. „Rakétával” — hallatszott a hátsó sarokból egy bátortalan nválasz.

— Mindkét felelet helyes. A második világháborúban valóban repülőgéppel juttatták célba. Az amerikaiak kísérletezték ki ezt a' módszert. Ma már rakétából lövik ki.

— Milyen hatásuk lehet az atomfegyvereknek? — volt a következő kérdés. A gyerekek ráncolták a homlokukat, töprengtek, de csak egyet, a sugárzást találták el. A mechanikai, a hő- és fényhatásról ezen az órán hallottak először. A főhadnagy segítségével kiszámították, mekkora lehet a hatása egy 40 millió tonnás bombának, ha a 100 ezer tonnás 2,5 kilométeres körzetben elpusztít mindent.

— A sugárzóanyagokról majd a következő foglalkozáson beszélgetünk — fejezte be az alőadást a főhadnagy.

„Hová dugjuk az izotópot?” — tanakodnak a gyerekek A mutató kilendült, az izotóp itt van a közelben