Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

1974. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 EVI 87 EZER KÖBMÉTER fát dolgoz fel a Fűrész és Ho rdóipari Vállalat szolnoki üzeme. Képünkön: korszerűsített fűrészcsarnokban nagyteljesítményű keresztfűrészek dolgoznak (Foíó: Nagy Zsolt) Átvették a kitüntetést Szövetkezeti ünnepség Kaicagon és Tiszaíöldváron A csomót megoldjuk A Kiváló szövetkezet kitün­tetést tegnap vette át Fábián Márton, a karcagi Május 1. Termelőszövetkezet elnöke dr. K. Nagy Sándortól, a MÉM pártbizottságának első titkárától. A termelés fokozására meghirdetett gazdasági versenyben a Május 1. Tsz az 1973-as évi ered­ményei alapján nyerte el a Kiváló szövetkezet cí­met. A kukorica hektáronkénti át­lagtermését az 1972. évinek kétszeresére emelték, ke­nyérgabonából 37,6 mázsás, tavaszi árpából 40 mázsás, rizsből pedig 32,6 mázsás ter­mésátlagot értek el hektá­ronként. Tegnap adták át az 5,5 mil­lió forintos költséggel épült szociális létesítményt, is, amellyel megoldódott a mun­Szabó István brigád-vezető mindössze 30 éves. mégis atyai szavakkal mutatta be munkatársát. — Az Ybl Miklós szocialis­ta brigád 1964-ben alakult Jancsi jóval később, 1972-ben került a brigádhoz. Fiatal­ember, de jól dolgozik. — Ügy mondta, súlya volt a szónak: befogadtuk. Plósz János, 24 éves, ács­ként szabadult, majd meg­járta Miskolcot, Kazincbar­cikát Hogy ml hozta Szol­nokra ? — A feleségem a Május 1. Ruhagyárban szabónő. Le­jöttem Szolnokra. Amikor az épülő állomást megláttam, azt mondtam magamban: „No, itt helyemen vagyok.” összeházasodtunk, azóta itt dolgozom. A nagy építkezések embe­re. Azt mondja, a szakma hozza ezt. A városalapító, ipartelepítő egykori akarat­erejét örökölte. — Hát igen, megmutatha­tom bárkinek, hol dolgoztam, mit csináltam — fűzi tovább a szavakat. Nem mondom, büszke vagyok arra, hogy egy-két melegebb helyen is megfordultam. Pedig gyerek koromban motorszerelő akar­tam lenni. Aztán úgy for­dult, hogy ács lettem. Most már nem is cserélnék, meg­találtam a számításomat. — A betonrengetegben? Szekercével és százas szöggel hogy élnek meg itt az ácsok? — Én is, amikor ezt a szakmát választottam, csak a tetőn dolgozó ácsot ismer­tem. Régi dolog ez már — gyerekemlék. A tetőre szá­mítottam, gyalulni a fát, és kasok étkeztetésének és tisz­tálkodásának gondja. Az ün­nepség utolsó aktusaként a munkájukkal kitűnt szövet­kezeti tagoknak Matuz János, a megyei pártbizottság mun­katársa átadta a Kiváló dol­gozó jelvényt, amelyet öten és két oklevelet, amelyet ketten kapták meg a velejá­ró pénzjutalommal együtt. A tiszaföldvári Lenin Tsz művelődési termében is ün­nepséget rendeztek tegnap abból az alkalomból, hogy a gazdaság a múlt évi eredmé­nyei alapján elnyerte a Ki­váló termelőszövetkezet cí­met. A beszámolót Bódi Imre, a közös gazdaság elnöke tartot­ta. Elmondta, hogy a múlt évben a közös vagyon 15 szá­zalékkal, a tagok jövedelme pedig 1,7 százalékkal, a szö­vetkezet összárbevétele vi­a zsaluzás, a momolíkus ge­renda, a magassági kiemelés, a rihtolás várt rám, — mond­ja, majd sietve hozzáteszi, — No, persze az igazi, a tető­szerkezet ma is. A modem, új szerkezeteket szeretem leg­inkább csinálni. Így kezdődött, azóta az is­kolát követő igazi tan.ulóévek is elmúltak. Plósz János ki­tanulta az ács szakmát a ma­ga akaratával, a mestere se­gítségével. — A munka viszi rá az embert, hogy úgy cseleked­jen, ahogy a legjobb. A mun­ka diktál, a gyakorlat neveli kj a szakembert, — mondja. — Mert magamról tudom, a fiatal úgy kezd el dolgozni, ahogy az iskolában tanulta. Ma már a tapasztalat hajt, hogy ezt így, vagy úgy te­gyem. Igyekeztem is. Nem akartam olyan ember lenni, akit egyik helyről a másikra küldenek, akinek mindegy, hol van. csak a fizetést meg­kapja. Többet érdemel ez a szakma. Megfordult több helyen, emberekkel találkozott, akik­nek robot volt a napi mun­ka, de megismerte azokat is, akiknek kitölti az életét Ilyen ő is. — örülük, hogy „látni” tudok — mondja. Nem tu­dom megérti-e, de én előre­látok. A terv, az halott do­log, de én azt is látom, hogy fog kinézni. Tudom, hogy többféleképpen meg lehet valósítani. Próbálom a leg­jobbat kiválasztani. Ezért szeretem az új munkákat. Egy új szerkezet olyan, mint egy tanulmányi út Az em­ber felméri, mit tud, képes-e szont 131,8 százalékra növe­kedett. 1975 tavaszára az ön­tözhető terület nagyságát 1300 hektárra kívánják növelni, a szakosított sertéstelepről na­gyobb mennyiségű tenyészál­latot értékesítenek Csehszlo­vákiába és Lengyelországba. A búza iparszerű terme­lési rendszerét is tovább­fejlesztik. A beszámoló után Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja átadta a MÉM által adományozott ok­levelet és pénzjutalmakat a termelőszövetkezeti tagok­nak. A Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést öten, miniszteri dicsérő oklevelet ketten, a Kiváló termelőszö­vetkezeti dolgozó kitüntetést hatan, a Vezess baleset nél­kül oklevelet pedig négyen kapták meg a pénzjutalmak­kal együtt. megoldaná bonyolultabb fel­adatot. És általában megoldja. — A munkaidő vége felé, ha megkapjuk a következő feladatot, nem hagy nyugod­ni. Magammal viszem az öl­tözőbe, haza az albérletbe. Otthon előveszem Tóbiásnak, az ácsszerkezetekről szóló könyvét — az ácsok bibliáját. Hozzáteszem az ötleteimet, technikázgatok. Aztán másnap élőhozako­dik az ötletével: „Nézze már Pista bátyám, ezt így is meg lehet oldani.” — Az igazi öröm persze az — mondja, ha az idősebb szakmabeliek Is elfogadják, amit kiagyaltam. Plósz János szereti a szak- máját. De talán több is ez szakmaszeretetnél, önbecsü­lés, a munka tisztelete. — Mindig ilyen volt, vagy a foglalkozás hozta ezt is? — Kell, hogy az emberben mozogjon valami — ez biz­tos. De a szakmának olyan­nak. kell lennie, hogy lehe­tőséget adjon a kifutásra. Az enyém ilyen. Egész embert követel, leköti a gondolkodá­somat, a fantáziámat a fizi­kai erőmet is. Gyerekfejjel még motor- szerelő akart lenni. Akkor divatos volt ez a pálya. Ács lett mégis. Most elmondta, nem cserélne. Ebben a szak­mában találta önmagát. Ta­lán valóban a nagy építke­zések az úia*. n jobbat aka­rók embere lett, s talán va­lóban a szakma tette azzá. Bár maga is rajta van, hogy tartalmas életet éljen. Sz. Gy. A mai „fuvolázó béke­kornak” is megvannak a sajátos és tartós gondjai. Korántsem először beszélünk ezekről, s ha olykor hiába­valónak tűnik is minden erőfeszítés, tovább kell pré­dikálnunk rendületlenül, mi­ként azt a halszagú Jónás cselekedte a bibliai mese szerint. E prédikálás azonban nem lehet „lelkizés”. Egy jottá­nyit sem engedhetünk ab­ból, hogy a demokrácia min­dig csak olyan mértékű le­het, amennyi öntudat érle­lődik a társadalomban poli­tikai munkánk nyomán. Te­hát a dologkerülőkre, a ká­kán is csomót kereső köte­kedőkre, a szocializmus ügyét lejáratni kész rossz­indulatú elemekre nem sza­bad '--’lgatnunk. Ám an-i nál nagyobb szükség van a tisztességes emberek véle­ményére mindenütt az élet­ben, hiszen — ehhez (két­ség sem férhet — csakis a vélemények és ellenvélemé­nyek ütköztetése szülhet mindig újat, egyre tökélete­sebbet. Néhányszor szem- és fül­tanúja voltam már, hogy a fonákságok megmutatásának szükségét hangoztatok sza­vait — hosv úgy mondjam — nem kellő komolysággal fogadta a gyűlés közönsége. A hiba említésekor rendsze­rint fölélénkült a hallgatóság, az addig nyugodtan figyelő­tűnődő emberek közül több­nek mindjárt akadt közölni­valója a szomszédjával, jól­lehet később, amikor meg kellett volno vitatni a felve­tett problémát, a teremben süket csend kezdett ural­kodni. Az ilyen politikai vagy termelési értekezletek, akár­hogyan nézzük is. megbíz­ható tükörképei annak a sa­játságos helyzetnek, hogy helyén mód van ugyan ná­lunk éppen elég a beleszó­lási jogok gyakorlására, csak ehhez nem mindenütt tapasztalható elég kedv és nekigyűrkőzés. Hiába a tü­relmes biztatás, nagyon so­kan mintha éreznék, hogy inkább csak a formalitás, az illendőség kedvéért hangzik el a sztereotip kérdés: „kik­nek van véleménye”? Egy szövegminta, amelyet való­színűleg az élettanasztalat fogalmazott: „Senki nem szereti, ha a saját hatáskö­rében föllelhető fogyatékos­ságokat emlegetik előtte.” Nézőpont kérdése, szokták mondani, hogyan ítéljük meg a dolgokat, je­lenségeket és az emberek magatartását. Mert uffve, ha úgy nézem homorú, ha így nézem domború. Van, aki gerinctelenséggel vádolja és szidja azokat, akik még fe­lelős oösztön is csak lapí­tani, lavírozni látszanak, s tartózkodnak akár a legár­talmatlanabb ellentmondás­tól is. Mások röfftön párt­jukra állnak az ilyeneknek, mondván, hogy „ez kortünet apuskám, manapság legböl- csebb dolog félreállni, csak a bolond teszi ki magát az Tatabányai szénmosó Spany olországnah A spanyol állami szén­bányák Nalonban működő egyik bányája részére kor­szerű szénmosó és iszapke­zelő művet rendelt Tatabá­nyától. A múlt év közepén írták atá az egymillió dol­lár értékű üzletkötést. A tatabányaiak vállalták, hogy 13 hónap múlva megkezdek a berendezések, alkatrészek szállítását. Az ígértnél jóval korábban most útnak indí­tották az első szállítmányo­kat, s június végére már Nalonban lesz valamennyi berendezés. Az óránként 90 tonna tel­jesítményű új ipari létesít­mény a tatabányai mérnö­kök által kidolgozott eljárás­sal működik majd. A gépek szerelése, üzembe helyezése is a tatabányai szakemberek irányításával történik. infarktus veszélyének.” Fon­tos beosztású embereket is hallottam már úgy véleked­ni, hogy „ne izgasd magad pajtás, majd megoldanak mindent az okosok.” Azt mondják, cseppet sem hálás dolog észrevenni, sőt szóvá is tenni a fogyatékos­ságokat, hibákat, baklövé­seket, vagy a nemtörődöm­séget. Ebben van is igaz­ság. Az érintettek, vagyis azok, akik találva érzik ma­gukat, bizony könnyen oda­vágják a leghiggadtabb bí­rálónak is: miért nem az eredményeket veszi észre, hiszen a vak is láthat! a, ab­ból sokkal többet produkál­tunk. Csakhogy egyre töb­ben úgy .vannak vele, hogy sikereink örökös ismételge­tésével nem jutunk előbbre. Ez csak arra való, hogy a beképzeltségre hajlamos hír vatalnokok végképp -elru­gaszkodjanak a valóságtól és csakugyan elhiggyék, hogy ami szépet és jót csi­náltunk az egyedül nekik kö­szönhető. Akik ennyire eltájolták magukat, helyes útra kelle­ne téríteni. Mindazt, amit a párt vezetésével a nép meg­teremtett magának, azt egyes személyek semmikép­pen sem sajátíthatják ki. Vitatkozni kell velük, vállal­va az effajta küzdelemnek a kockázatát is. Háború ez, ha úgy tetszik, s a hábo­rúban néha bizony tneg is lehet sebesülni. És vajon ki ígérhetne sértetlenséget azok számára, akik vállalják ma­napság is a forradalmi har­cot? Nagy szükség van rá, mert tudjuk, a szocializmus építése közel 30 év múltán sem diadalmenet, hanem gyakran késhegyig menő csata mindenfajta maradi- ságal és szubjektivizmussal szemben. Mire való lenne elken­dőzni, hogy furcsa nép va­gyunk ml, olykor magunk se értjük önmagunkat. Mi­nél jobban élünk, annál hajlamosabbak vagyunk a melldöngetésre, a kelleténél jobban óhajtjuk a babért, a dicsfényt és hamar elfe­lejtjük a múlt nehéz küzdel­meit. Könnyen elszalad ve­lünk a ló — ahogyan a köz­mondás tartja. Kádár János elvtárs 1957. június 27-én. az MSZMP or­szágos értekezletén (a levert ellenforradalmi kísérlet után alig nyolc hónappal) szük­ségesnek tartotta arra fi­gyelmeztetni a párttagságot: „Igen nagy szükség van ar­ra, hogy leszámoljunk az el­bizakodottsággal.” Nem kü­lönös ez? Már akkor. És azóta is. sajnos, többször volt szükség ilyen bölcs in­telemre. A X. pártkongresz- szus határozatában ez ol­vasható : „Pártunknak úgy kell dolgoznia, hogy a jövő­ben is rászolgáljon a nép bi­zalmára... A párt élcsapat­jellege döntően függ attól is, hogyan fejlődnek kap­csolatai a tömegekkel.” A párt szándékait a kom­munistáknak kell elsősorban megvalósítaniuk. Nem vala­A szakmai napok befejez­tével tegnap ismét egész nap a nagyközönségé volt a vá­sár. A délelőtti kapunyitás­kor a hűvös, esős idő elle­nére sokszáz érdeklődő állt sorban a pénztáraknál. A kiállító hazai és külföl­di vállalatok már sorra kö­tik meg üzleteiket, írják alá a szerződéseket. Az ELEKTROIMPEX a csehszlovák Kovo Vállalattal hosszúlejáratú megáll ano- dást írt „Iá, mintegv ötmil­lió rubel értékben. Eszerint 1975. és 80. között a cseh­szlovák partner Siemens licenc alapján gyártott telex­gépeket szállít a magyar partnereinek. Befelezték az üzleti tár­gyalásokat a Videoton tár­gyalóiában is. és szerződést írt alá a gyár és a MET- RIMPEX képviselője a szov­miféle presztizsokok miatt, hanem azért, hogy minde­nütt jól érezzék magukat a javakat megtermelő embe­rek. haladósabb legyen a munka, ami közvetlenül hat a társadalom boldogulására. De ha valakinek netán két­ségei lennének afelől, hogy a párt ma is változatlanul fontosnak tartja a dolgozók tevékeny közreműködését a hibák folyamatos kijavításá­ban, hadd idézzünk a Politi­kai Bizottság jelentéséből, amelyet a Központi Bizott­ság 1973. november 28-i ülé­sén elfogadott: „A negatív jelenségek elleni harc nem fejlődött még a kívánt mér­tékben. Sokhelyütt kényel­mességből, az egzisztenciális függés alapján kialakult jogos-jogtalan félelem miatt nem bírálták az egyes párt­tagoknál jelentkező hibákat, jellembeli torzulásokat” Mostanában eiég gyakran hallható: „Érdem­legeset; úgy sem tud a melós mondani, hisz’ nem látja az összefüggéseket nem ismer) a magasabb politikát” Egy téesz-elnök így méltatlanko­dott: „Hová jutnánk, ha az én prémiumomat Mari néni állapítaná meg.” Ismerő­söm meséli: a főnöke jól lekapta, mert egy kimuta­tásában — úgymond — té­ves adat szerepelt Ez a jó­ember utánanézett a dolog­nak és kiderült, neki volt igaza, nem 'a főnökének. Mégis ráhagyta, mert sze­rinte „nem érdemes hábor­gatni az öreget, igen érzé­keny az ilyesmire.” Ellentmondásos helyzet: erősödött a pártban az er­kölcsi igényesség és mind erőteljesebb az immorális magatartás elítélése, közben azonban változatlanul kö­rülményes, nehézkes sok helyen a munkások, a tsz- tagok beleszólása a gazda! - kodás ügyeibe. A gyárak­ban, téesz-ekben, hivatalok­ban még ma is elég sok az olyan ember, aki fél „a nagy társadalmi szabadságtól”; csűri-csavnr.ia-vitatja az egyértelmű központi dönté­seket is; igyekszik félrema­gyarázni a határozatokat a saját szájaíze szerint; rátart és bebiztosít; itt is lefarag a demokratizmusból egy ke­veset meg ott is; elködösíti a fonákságokat. A XI. pártkongresszusra készülve e kérdések meg­oldása sürgető, de bizonyos is, mert a párt következetes saját határozatainak érvé­nyesítésében. Ezért, bár a csomó egyelőre megvan és nehezen hozzáférhető, bizo­nyos vagyok benne, hogy ezt' is megoldjuk a többihez ha­sonlóan. Csak éppen eszem­be jut, hogy az utánunk jö­vő nemzedékek fölvont szemöldökkel, fejcsóválva lapozgatják majd a mi ko­runk krónikáját, mert nem értik, sehogyan se értik, miért foglalkoztak már 1974- ben olv sokat a demokra­tizmussal, miért nem volt az akkor már egészen ter­mészetes dolog. F. Nagy István jet Elektronorgtechnika Vál­lalattal, amel----k értelmé­b en 90 millió rubelért szál­lítanak kölcsönösen számító­gépeket a KGST-tagorszá- gok integrációs programjá­nak kerekében. Ugyancsak/ tegnap írta álá a Technoim- pex is nagyjelentőségű szer­ződését szovjet partnerével, amely bekapcsolódik a ma­gyar Gördülőcsapágy-művek rekonstrukciójának munká­jába. Szombaton felkereste az új budapesti vásárközpontot Reginald Grimmer, a ber­lini párthízo++<?4g titkára, akit elkísért Somogyi Sán­dor. a budapesti pártbizott­ság titkára és Kelemen Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese. Délelő*t megtekin­tette a BNV-t F. Wohnsack, a lipcsei vásár vezérigazga­tója is. Betonrengetegben, szekercével Ismét a nagykSzSnsésé a BNV 90 millió rubeles üzletkötés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents