Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-28 / 98. szám
\ 6 SZOLNOK MEG TÉT NÉPLAP 1974. áprTHs 2*. Jókai Anna Szép, kerek egész — Nem volt téli kabátja, azért halt meg. — De ki a felelős? Mégis? — Nem volt téli kabátja — ismételte a fiú makacsul. — Marha — szólt közbe Ded érák —. néked sincs télikabátod. Mégse fordulsz fel csak úgy egyszerűen. — Csend — intett dr. Ka- ponyainé —, tartsuk be a parlamentáris formákat. Röhögtek. — Parlamentáris forma. Nem tudjátok, mi az? — Kaponyainé egymásba kulcsolta ujjait, kis kosárkát formált a kezéből, kis fehér kosárkát, idegesen mozogtak benne az ujjvégek, mint a nyuszifülek egy valódi kosárban. — Megfázott a szélben — mondta a felelő váratlanul —. akkoriban hideg volt a szél... — A téli szél most is hideg. Általában: a szél nem változik. — A bóra. A számum. A sirokkó. Azok ám a szelek — közölte Ded érák, és elismerőleg füttyemtett. — Csokonai Vitéz Mihály... — dr. Kaponyainé egy árnyalattal megemelte a hangját. Judit figyelmeztette. „A gyeplőt el ne engedd. Kapd őket torkon, már az elején. Hogy szóhoz ne jussanak. Különben nem rosszak. Nem olyan rosszait. Nem igazán.” — Fura, egy költőnél, a vitézi cím... — Az nem „cím” .11 az név. — Dederák felnevetett. Keresztve dobta lábát, a pádon kívül, hanyagul. — 'Mit vágsz fel? — kérdezte Bőrösi Kati kedvetlenül. — Te már tavaly ista- pultad. Meg tavalyelőtt!, — A memória! — Dederák n homlokára ütött — A memória! Tanárnő! Igaz? „Istenem — gondolta dr. Kaponyainé. — Nagyok már az iskolapadba. Türelem.” „Az első percben szorítsd vissza őket Törd le a szarvukat” — figyelmeztette Judit mikor otthonmaradt két hétre, Lacika skarlátja miatt — ..Utána már megy. Utána már szép, kerek egész.” Koponyámé egyszerű mondatokban fogalmazott. Dagályosság nélküL — Csokonai Vitéz Mihályt rövid élete alatt sok megpróbáltatás érte. Ugye, a szerelem. Vajda Júlia. Vagy, ahogy ő nevezte: Lilla ... nem lett a felesége, mert a költő szegény volt... — És csúnya Is — mondta Szekeres Jani nyújtózkodva. Inge tovább szakadt a hóna alatt hangos reccsenéssel. — Csúnya? — dr. Kaponyainé fellapozta a szemléltető képet — Csokonai csúnya? Nézte egy darabig az arcot, a vastag orral. — Más volt akkoriban a szépségideál... — Ideáll meg odaáll — nyöszörgőit mély hangon Truskovits Zsiga, és vonalzójával Truskovits Frici fejére'ütött. — Ne bántsd a bátyádat! Ejnye! — Én az öccse vagyok — mondta a sértett. Nyálazta a fejebúbját — Csak ő visz- szamaradt a fejlődésben. A Frici másfél fejjel magasabb. Dr. Kaponyainé gondosan mérlegelte, nem ugratják-e? — Na — tapsolt bele Dederák, és díszes karórájára nézett — A tanárnőnek is vannak idegei. Az idő pénz. — Azért, mert a költő csúnya .volt, még lehetett szerelmes. Azért még fájhatott neki — mondta Kaponyainé, kihasználva a hirtelen csendet. — Ebben egyetértünk, ugye? — Elvileg — emelte fel húsos mutatóujját Dederák. De ma már ez nincs. Nem siratjuk a csajokat. Á csajok elnyújtott bége- tésfélét hallattak. Kuzmics Vera ösztönösen húzott kettőt gyér haján a tupírfésűvel. „Istenem — rémült meg kissé Kaponyainé. — Túlkorosuk! Kellett ez nekem, két évvel nyugdíj előtt?” Pedig szerette az irodalmat. De hát a biológia—földrajz, jó szak ez is. Tárgyilagos. Biztonságosan fehér-fekete. — Ráadásul más se sikerült neki — magyarázta buzgón. — Nem méltányolták a verseit. Nem aratott sikert, nem kapott pénzt sehonnan. — Az rossz. Az marha rossz, tényleg. — Szóval, úgy minden ösz- szejött — mondta elmélázva Drink] Evelin. — Ahogy néha szokott... Dr. Kaponyainé rábólin- tott. Hosszan időzött a vers felett, kedvenc verse volt, kívülről tudta, még a líceumból, meg is siratta annakidején, s behelyettesítette a Lil- lák-at egy fiúnéwéL „Kedv. remények...” Tökéletes vers. Megbonthatatlan. Az a mély „jaj” a közepén, A felfénylő tavaszi kert. És a kert ugyanaz marad, nem egy másik kert, ugyanaz, lehervasztva. „Hittem szép szavadnak...” „Mind hittünk szép szavaidnak, igen. Hány éves korunkig? Harminc vagy negyvenkettő? De én már ötvenhárom múltam” — gondolta Kaponyainé Nagy lélegzetet vett. — A remény nem élő személy ... képzeletbeli isten- asszony. S a költő hozzá fohászkodik, neki tesz szemrehányást ... — Elég hülye! „Talán nem is szemtelen — gondolta Kaponyainé. — Csak buta. Vagy egyszerűen: más.” Kopogott a ceruzával — Hallgassátok meg. Hallgassátok meg, milyen szép. Milyen szép, kerek egész! Hangsúlyosan, de dísztelenül olvasta, ne legyen émelyítő. Közben rájuk nézett, igyekezett elkapni a szemüket. — Bájoló lágy trillák, tarka képzetek... — itt egy pillanatra megállt. — Kedv, remények, Lillák, isten védetek — fejezte be suttogva, — Szervusz — mondta Fried vidáman —, ez utazik valahova! — Képletes — kiabálta Dederák. — Tanárnő, ez képletes! Marha Fricek... — Mert te már kétszer tanultad — nyafogta Bőrös Kati —, mit vágsz fél? — Angyalok nincsenek — közölte Bocskai. — Védan- gyal... amikor nincsenek is angyalok... — És miért hajlong előtte, ha megcsalta? i — Ugyan ki hajlong? Hol? — kérdezte Kaponyainé. Viszketni kezdett a háta. Neki kéne dörzsölni az ajtófélfának. — Hetedik, nyolcadik sor... mint védangyalának, bókol unitalan ... —-Bókol: annyi mint szépeket mond. Hajbókol, az más. — Untalan ... maga is unja! — Untalan, annyi mint folyton-ioly vast... „Nem kellene ezt a kifijezést használ - nőm: annyi mint... —gondolta elkeseredetten — nem illik ide. Ehhez a vershez. Étihez a szép, kerek ...” — Csepegteti a kedvet... — Ha nem csurran, cseppen ... Hogyan kiáltson rájuk? Aránylag csendesek. — Tanárnő, miért nem adnak esöppentőt? Azelőtt adtak, a szívcseppékhez. — Csöppente? Mi az a csöppen tó? — kérdezte Szivi Mátyás, mint alti hirtelen megébredt. — Az a piros, gumivégű üvegcső! — Csak fel kell szivaty- tyúzni vele a folyadékot, kicsit nyomni rajta, és cseppen szabályosan. Tanárnő! Igaz? — Valóban — bólintott dr. Kapón yi né. — Szembe is cseppentenék vele, ha valami fertőzés.,. Bőrösi Kati lehúzta a szemhéját, mutatta. Sorba nézték, dr. Kaponyainé is, aztán megállapodtak, hogy csak kezdődő árpa. — Képzeljétek el — próbálkozott dr. Kaponyainé —, képzeljétek el a tavaszi kertet. Ilyen volt a lelke, amikor még bízott Lillában. — Nárcisz.., nárcisz.. 1 Melyik az a nárcisz? — kérdezte Drinkl Evelin. — Vein még ilyen virág? — Nárcisz, hogyne lenne! — Hát a bokrokon. te dinnye... az a vacak hul- lós... — Nem, fiam. Tévedsz. Az a jázmin. — Lila meg sárga. Hat forint szálja, kis kunkori... — Rajzoljuk le! — kérte Bocskai. — Ügy szeretek rajzolgatná. Kaponyainé előkotórta zsebéből a színes krétát. A nárcisz elfoglalta az egész táblát Hogy legyen valami értelme, odaírták mellé, apró nyilakkal: szár, gumó, levél, szirom. — Mint a margaréta ... — Csak illatosabb. Enyhe vaníLiaszaga van. — A fűszerek keleten teremnek — mondta Szivi és a gomblyukába fűzte a ceruzát — Onnan hozták a felfedezők ... — A bolondság... az ízesítette meg a költő életét, mint a fűszerek az ételt... fűszerezni annyi, mint... — Az én nagymamám nem engedi eldobni a konzervdobozokat. Ráragasztja a címkéimet, és mindegyilye ír valamit Anizs, gyömbér, szegfűszeg, babérlevél, kömény, meg a frász tudja... — Ennyi fűszer — mondta dr. Kaponyainé, kissé irigykedve. — Á..: ne tessék hinni. Üres mind. Kinyitottam. — És amikor itt a gondolatairól beszél... — Kaponyainé nerp bírta tovább. Meghajolt, hátrafelé, neki- dörzsölte viszkető hátát a katedra kiálló csücskének. — Az egy hasonlat — Dederák legyintett. — Ismerem. A hasonlatban két dolog jelenik meg. Egy hasonló meg egy hasonlított — Mit vágsz fel? Te már kétszer... — Gondolat = méh. Kert = lélek. — Felírták. Akadt aki vonalzóval húzta az egyenlőségjelet — És miért hordtak gyöngy koszorút ? — Gyöngykoszorú annyi, mint elismerés... — Babérkoszorú. ,1 — Fűsaerkoszarú! — Már az ókorban, a győzteseknek kijárt... Az irodalmi versenyek győzteseinek. A görög drámaíróknak. Vagy az olimpián. Az olimpia is görög eredetű. Ott is babér övezte a győztes homlokát. Hallgatták, tátott szájjal. — Szeretitek a történelmet? — kérdezte Kaponyai- né, mert kifulladt, és az évszámok nem jutottak az eszébe. — A történelmet nem — felelték kórusban a gyerekek. — Pedig szép — mosolygott Kaponyainé zavartan — és ez a befejezés ... meg akar halni ... — Hímteien a rét — vigyorgott Drinkl Evelin. — Mért fáj az neki, hogy nincsenek hímek? — Ej... Gondolj a hímes tojásra. Láttál már hímes tojást? Hát mit adsz húsvét- kor a locsolóknak? Drinkl Evelin mondott valamit, félig csukott szájjal, Kaponyainé nem értette, mit ad, de nem kérdezte újra, mindjárt csengetnek. — Mindenféle virágos, díszes ábrák ... csupa szín ... annyi mint hímes... Csengettek. Dederák villámszerűén lesöpörte bal kezével a könyvet a pádról, alátartott jobbjával ügyesen felfogta. — Első szakasz, ugyebár? — kérdezte Frici, s az első szakaszt píixjs filctollal, vastagon, sercegve bekeretezte. Dr. Kaponyainé megállt a lépcső aljában, körülnézett, azután alaposan megvakarta hátát az osztálykönyvvel. — Talán ha újra elolvastuk volna ... talán ha még egyszer... Csóválta a fejét, úgy lépett a tanáriba. „... isten véletek.” Előkereste a helyettesítési naplót Áthúzta a rovatban: „szakszerű”. De azért nem volt elégedetlen. A kikelet hívogató szózatára A nemzetközi munkásság legnagyobb közös ünnepe május 1. eredete visszavezethető a természeti népek ősvallásának idejére, amikor a zsendülő nyárkezdet kollektív ünnepét jelentette. Ez az ünnep a népek emlékezetében és gyakorlatában mindmáig megtalálható a történelmi korok változásai során, s ma is _éj az összes európai népek szokásanyagában, a falvakban épp úgy, mint a városokban. ♦ A szokás lényege: május első napjának előestéjén, vagy hajnalán egy legallyazott lombosfát, fenyőágat, vagy „ződágat” állítanak fel a házak elé, vagy kitűzik az ablakba, házra, maid a nap valamelyik időszakában táncot, vigalmat. mulatságot rendeztek a fiatalok a májusfa körül. A nap elmúltával vidám mulatság közepette „kitáncolták” a május- fát. Május 1. a történeti korokban az egymást váltó korok új meg új arculatát mutatták az ünnepnek. Hosszan lehetne sorolni az e nappal kapcsolatos szokásokat, de meg keli jegyeznünk, hogy a pogány tavaszünnepre való emlékezés 1 miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendelkezést hoztak ellene. Különösen akkor kezdték üldözni e nao hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi munkásmozgalom 1889- ben a világ munkásainak ünnepévé nyilvánította. így lett a legszebb tavaszi ünnep, melynek hagyományai évezredekre viszonyúinak, a munkásság világünnepe. Formai megnyilvánulásai: májfa, zöldág, mulatság, tánc, majális, megmaradtak, de az ünnep lényege forradalmi tartalommal telítődött. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben Lavigne, francia küldött javaslatara kimondta, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. Május 1. napját jelölték meg erre, mely napnak már voltak előzményei a munkásmozgalomban is. 1531. május 1-én volt az első európai munkás- tüntetés az, olasz Lucca városban; s utaltak az 1886-os chicagói véres események emlékére is. A II. Internacio- nálé felhívása ..nyomán már 1890- ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-i felvonulásokon, tüntetéseken. Később egyes országokban május első vasárnapjára tették át a munkásünnepet. Az USA-ban és Kanadában 1894-től szeptemoer első vasárnapja a munkásünnep. (Az európai munkásmozgalomban hosszú időn át folyt a harc a forradalmi es a megalkuvó erők között a munkásszolidaritás napjának az eredetileg meghatározott napon való, harccal, általános sztrájkkal összekapcsolt megünnepléséért. Az I. világháborút követően a munkásosztály több kapilaiista országban kiharcolta az V. 1-i munkas/.ünetet. 1945-től a legtöbb országban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szocialista országokban állami ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású felvonulása a világbéke és a szocializmus ügye mellett. . Hazánkban első ízben 1890- ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága e napot. Budapesten a Városligetben volt a nagygyűlés, amelyen 60 000 munkás vett részt. Az agrárproletariátus 1891-ben kapcsolódott be a munkásünnep megtartásába. (Orosházi véres május 1.) Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. Hódmezővásárhelyen 1893-ban Szántó Kovács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben terjedtek el a május l-ével "kapcsolatos munkásdalok is, amelyeket évtizedeken át énekeltek: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére, Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás ülje azt mgg. Éljen a munkás szabadság. Éljen a munkás! A fővárosban csak 1899- ben engedélyezték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, a munkásvédelmi törvények, majd a századfordulón az általános választójog követelése. Ekkor már általánosan ismertté váltak az e naphoz kapcsolódó dalok: Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele, Zengedezzük hát mi is dalunk, Mindnyájan testvérek vagyunk I Igen népszerű volt. s főként a Viharsarokban terjedt el az alábbi májusi munkásdal: Májusi reggel bíborpirja vonja körül az eget, Fodrosszélű forradalmi vörös zászló integet. S mintha mondni volna készen: Talpra, sorba emberek, Jogotokért, szabadságért egy világgal küzdietek 1 A május 1-i dalok között a legnépszerűbb volt a Csizmadia Sándor szövegére énekelt, 6 Hódmezővásárhelyen gyűjtött dal: A kikelet bivogatö szózatára, Felpattan a mübelybörtön ácska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten, Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt, kalapácsot, Élvezzük, bár egy napra a szabadságot. Nemsokára úgy is bőven lesz belőle, Meg ne ártson, szokjunk hozzá jóelőre! 1919. május 1-én a Tanács- köztársaság vörös fővárosának virág és, zászlódíszbe öltözött utcáin százezernyi felvonulj ünnepelte az első szabad május 1-ét, a proletár államot, s széliében énekelték a régebbről ismert májusi dalokat: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő, Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő, Testvérünk vagy mért ne tartanál velünk f Ha munkás vagy nem lehetsz te ellenünk. De új dalok is születtek ebben az időben, melyek közül igen népszerűvé lett Somlyu Zoltán—Lányi Ernő májusi dala: A vörös május rőtszínú sugara, Bcnyilai minden ajtón, ablakont Elér a fenyő elvtárs a szivedbe, Ha bárhol is lakói. Légy bányász, ki föld mélyébe túrkát, Vagy miként Jézus vala egykor, ács Nem hallod-e, nem hallod-e, Hogy dalol a sarokban a kalapács'; Az ellenforradalom időszakában az MSZDP és a szakszervezetek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket rendeztek, központi ünnepélyt a hatóságok csak egyes években engedélyeztek. A kommunisták szervező munkája sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepet. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az ország valamennyi városában, községében felvonulásokon, nép- ünepélyeken vesz részt a lakosság minden rétege. Különös jelentőségük volt az 1957. május 1-i ünnepségeknek. amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforradalom fölötti politikai és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szocializmust. építő népköztársaság és a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány mellett. Nagy Dezső Ztílk Zoltán C c c Micsoda madár Jaj, a szelek drótsövénye szét ne szedje már, földet érjen, megpihenjen ez a zöld madár. Előbb ágra száll, aztán gyöpre száll, zöld erdőben, zöld mezőben sétál a madár. Micsoda madár! micsoda madár! kék a lába, zöld a szárnya, fiihegyen megáll. Idegen a táj, tovább menne már, véres még a bóbitája, tolla csupa sár. kilobban a nyár, sárga pernye hull a fákról, füstöl a határ. Nem megy a madár, marad a madár, sűrű cső lesz a rácsa, ket.ece a táj. Holnap őszre vált, aztán télre jár, fehér fák közt, hómezőben sétál a madár. Micsoda madár! Micsoda madár! kék a lába. zöld a szárnya, dé~ gyöngyén megáll. Cyurkovies Tibor Kérés Kis napot adj, kicsiny napot, amilyen embereknek juthat, őrjítő-puha meleget, kétségbeejtöt, nyomorultat. Kis napot adj, kicsiny napot, a hiztetőkön épphogy élőt, a fejükön, a hajukon rajongva érezzék az élők. Kis napot adj, kicsiny napot, kifordultat, elveszítettet, amilyen jut, ha elhever, egy nyitott ingű tizedesnek. Kis napot adj, kicsiny napot, nem nyarat kérek, csak hogy este húsba burkolt csontjaimat valami átmelegíthesse, kis napot adj. Gutái Magda Gyerekkor Tűt kell szerezni, hogy kiszedjem ujjamból a vadrózsatüskét. Sokat kószáltam, de megrémít egy tisztás; az egyedüllét. Meztelen talpam kikezdi a tarló. Vörösödő égen szállnak a libák. Holnap szél lesz, és kifakulnak valahol a kék hortenziák.
