Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. április 81. 25 éve együtt, közös úton A magyar ezüst aranykora Magyarország egyetlen számottevő nyersanyagkin­cse a bauxit. E summás megállapítást egészítsük ki néhány adattal. A geológia tanúsága szerint hazánk bauxitvagyona 60—70 millió tonna és ez a világ becsült készleteinek mintegy más­fél százaléka. A Központi Statisztikai Hivatal 1973-as jelentése szerint tárnáinkból tavaly 2,5 millió tonna föld­fém került felszínre és ez Magyarországnak — a nem­zetközi rangsorban — a ha­todik helyet biztosítja. A KEZDET Úszni kötelező! Szverdlovszk városi taná­csa azt a feladatot tűzte a sport- és más társadalmi szervezetek elé, hogy e nagy uráli ipari központ minden lakosát megtanítsák úszni. Az elfogadott határozat elsősor­ban is iskolaköteles gyerme­kekre vonatkozik, akik sza­mára már az alapiskola har­madik osztályától kötelezővé tették az úszást. A különféle társadalmi szervezetek, a szakszervezet és a városi üzemek aktívan együttműködnek a kitörött feladat teljesítésének érde­kében. Az „Urál” uszoda pél­dául felajánlotta szolgálatait a környéken levő iskolák ta­nulóinak. Reggel és napköz­ben a gyerekek díjtalanul ve­hetik igénybe a medencét. A gyermekekkel tapasztalt ed­zők, úszómesterek foglalkoz­nak, és egészségükre szak­képzőit orvosok vigyáznak. A legtehetségesebb ifjú sportolókat külön csoportod­ba sorolják be, amelyekben mintegy 200 tanuló vesz részt rendszeres edzéseken. A gyerekek naponta két­szer látogatják az uszodát: az iskolai foglalkozás előtt és utána. A pedagógusok meg­állapítása szerint az uszodá­ba járó tanulók sokkal aktí­vabbak, előmenetelük jó, és fizikailag jól fejlettek. Maivar tran/itforealom a lengve! kikötőkben Gdyniában jegyzőkönyvet Írtak alá a magyar áruknak lengyel kikötőkben történő tranzitforgalmáról. Ennek ér­telmében a lengyel kikötők­ben kb. 1 millió tonna ma­gyar import-, Illetve export­árut — elsősorban darabárut fognak átrakni. Ez azt bi­zonyltja, hogy külkereske­delmi forgalmában Magyar- ország az eddiginél nagyobb mértékben kívánja igénybe venni a Balti-tengeren át vezető utakat. A magyar alumíniumipar kezdetei az 1920-as évek elejére nyúlnak vissza. A bányák és az ipari üzemek üzleti érdekeltségében már kezdettől ott találjuk a né­met tőkét, s így érthető, hogy az 1944-ben termelt 1 millió tonna bauxit. illetve 21 ezer tonna timföld és 10 ezer tonna alumínium csak­nem teljes egészében a hit­leri hadigépezetet szolgálta. A potsdami egyezmény ér­telmében a magyarországi német javak — ilyenformán a hajdani német alumínium- ipari érdekeltségek is — szovjet tulajdonba kerültek, illetve létrejött a magyar— szovjet bauxit- és alumí­niumipari vegyes vállalat, a Maszobai. Szakembereink a szovjet geológusokkal kar­öltve megközelítő pontosság­gal feltérképezték a számba jöhető lelőhelyeket, miköz­ben a bányaművelés, a tim­földgyártás és a kohósítás bővítéséhez gépek és beren­dezések érkeztek a Szovjet­unióból. A szocialista intemaciona- lizmuc országaink megszilárdult testvéri barát­sága értelmeoen, mint is­meretes, a Szovjetunió 1954- ben végleg lemondott a há­borúban megszerzett tulaj­donairól. Ekkorára viszont már jelentékenyen bővült az alumíniumipar valamennyi ágának termelése és megte­remtődtek az azóta megva­lósított erőteljes fejlesztés feltételei. Említsük meg a szocialista országok között kibontakozó gazdasági együttműködés egy másik korai, ám igen jelentős példáját: Magyaror­szág és Csehszlovákia 1951- ben megállapodott abban, miszerint hazánk bauxitot és meghatározott ideig tim­földet szállít északi szom­szédja számára, ahonnan az alumíniumipar fejiesziesenez a gépek sora és villamos­energia érkezik. Hazánk 1960-ban Lengyel- országgal is értékes együtt­működési megállapodást kö­tött. Ennek keretében 80 ezer tonnára emelkedő mennyiségben szállítunk timföldet, és az alumínium- tartalom negyven százalékát kapjuk vissza tömbalumf- nium formájában. AZ elszá­molás a mindenkori világ­piaci árakon történik. A FEJLESZTÉS Az 1960-as évek elején már mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az alumíniumipar vertikális termelés-fejlesz­tését — tehát a bauxitbá­nyászat, a timföld-, a tömb­alumínium, továbbá a kész­árugyártás bővítését — az ország képtelen megvalósí­tani önerőből, elsősorban a korlátozottan rendelkezé­sünkre álló villamos áram miatt. A kormány két le­hetőség között választha­tott: vagy lemond a leggaz­daságosabb félgyártmány — és készárugvártásnak az or­szág nyersanyag-adottságai­val arányos fejlesztéséről, vagy pedig a nemzetközi kooperációra építve „meg­takarítja” a rendkívül ener­giaigényes alumíniumkohá­szatot, ugyanakkor fejleszti a timföldgyártást és az alu- míniumfeldolgpzó ipart. Az utóbbi megoldás ígér­kezett célszerűbbnek. A ma­gyar—szovjet timföld-alumí­nium egyezményt a két kor­mány 1962. november 15-én írta alá. A szerződés lénye­ge. nogy Magyarország a Szovjetunió részére 1967-től kezuve, növekvő ütemben, végül is évi 330 ezer tonna timföldet szállít kohósitásra. Ennek megtörténte után a Szovjetunió évi 165 ezer tonna alumíniumot szállít vissza Magyarországra. A megállapodás egyik oldalán az olc«ó szovjet villamos­áram áll, a másik oldalon pedig azok a gépszállítások, amelyekkel hazánk kiegyen­líti a volgográdi alumínium- kohászat költségeit. Az egyezmény nyomán a magyar alumíniumipar át­rendezhette sorait Jelenté­kenyen meggyorsult a bau­xitbányászat. a meglevő tár­nák mellett újak létesültek. Szinte ugrásszerűen bővült az ajkai és az almásfüzitői timföldgyár termelése. AZ EGYEZMÉNY ELŐNYÖS A magyar—szovjet tim­föld-alumíniumegyezmény. amely egyben kifejező meg­valósítása a KGST komplex célkitűzéseinek, lehetővé tet­te, hogy a népgazdaság — a IV. ötéves terv kiemelt programjaként — fokozhas­sa a félkészgyártást és a készáru termelést. Székesfe­hérvárott új csarnokok épül­tek a Könnyűfémműben, korszerű berendezések, gép­sorok kezdték meg a termék választékot, illetve javítot­ták a gyártmányok minősé­gét. Reneszánszát éli az alu­mínium-alapanyagú kábel­gyártás is, miközben — egyebek között — a Fém­munkás Vállalatnál ötletes nyílászárók, könnyűszerke­zetes elemek, Jászberényben autoszifonok. a budapesti Alumíniumgyárban gázpa­lackok, kukták, s annyi más között — licenc alapján — teflo«nedények készülnek. A „FE 1VG” Nem vitás, hogy a két­oldalú megállapodás, ame­lyet a magyar és a szovjet kormány lényegében 1985-ig meghosszabbított, lehetővé teszi, hogy hazánkban is bő­ség alakuljon ki az olcsó alumínium-készárukból, s kifejlődjék a műszaki-tudo­mányos forradalomnak meg­felelő magasfokú alumí­niumkultúra. Amíg az egy főre jutó alumíniumfelhasz­nálás 1962-ben átlagosan mindössze 4,3 kiló volt, ad­dig jelenleg már több mint 10 kiló jut egy-egy lakosra Ez meghaladja Olaszország, Anglia, Franciaország fo­gyasztását, s a „fejadag” csupán az NSZK-ban és Svédországban magasabb További előny a magyar— szovjet egyezmény kereté­ben, miszerint az alumí­niumipar mai és holnapi be­ruházásai lehetővé teszik hogy az egy főre jutó átla­gos felhasználás 1985-re el­érje a 20 kilogrammot! Nemzetközi gazdasági kö­rökben nagyra becsülik és magas színvonala miatt egy­értelműen elismerik a ma­gyar alumíniumipart. Ugyanakkor az is köztudott hogy e sikerek a szocialista nemzetközi együttműködé­sen alapulnak. Benedek István Gábor Infláció az egész világon Infláció söpör végig az egész világon. A kén zord, de sok or­szág tekintetében kedvező álla­potot tüntet fel. mert nem sze­repel a százalékos növekedés­ben az egyre emelkedő kőolaj ára. Az elmúlt év áremelkedéseit az iparban tapasztalható gyors költségnövekedés idézte elő. A kapitalista világ országaiban az árszint 7%-kai növekedett, sok­kal gyorsabban, mint a háború óta bármikor. A lebegő valuta­árfolyamok csak tovább rontot­ták a helyzetet, főleg ott, ahol a pénz árfolyama csökkenő irányzatot mutatott. A fejlődő országok áruféleségük által nö­velt exportjukból származó több­letbevételét elnyelte az iparosítás­hoz szükséges gépekért és beren­dezésekért fizetett magasabb ár. 1970 óta az jnfláció mértéke meg­gyorsult, a világ sok országában megközelítette a 20%-os szintet. A szocialista közösség gazdasá­ga ugyanakkor stabil volt, az áremelkedés itt nem jelentke­zett, vagy csak igen kis mérték­ben. A világinfláció egyre sötétebb képet mutat, a közel-keleti probléma megoldatlansága és az ennek következtében alkalma­zott „olajfegyver” a fogyasztói árakban kezdi éreztetni hatá­sát. Az ENSZ Gazdasági Együtt­működési Szervezete a fejlett tőkés országokban a tavalyinál is nagyobb mértékű inflációt je­lez. igaz az Egyesült Államok­ban és az NSZK-ban 8,5; Fran­ciaországban 12,7; Nagy-Britan- níában 12,5%-kal mennek fel­jebb az árak. Lengyel berendezésekkel bővítik a magyar cukoripart A közelmúltban magyar cukoripari és kereskedelmi küldöttség járt Lengyelor­szágban, ahol előzetes eszme­cserét folytattak egy hazánk­ban létesítendő lengyel cu­korgyárról. Magyországon je­lenleg 11 cukorgyár működik. Köztük az ácsi 100 évnél idő­sebb, de a legfiatalabbat is még az első világháború előtt építették. S bár az üzemek­ben azóta már sok minden változott, ma már nagy szük­sége volna az országnak új nagyteljesítményű cukor­gyárra. Ehhez partnernek ígérkezik Lengyelország, amely eddig mintegy 40 tel­jes cukorgyárat exportált a világ különböző országai szá­mára. Hazánk eddig csupán részberendezéseket rendelt Lengyelországtól, főként dif­fúziós berendezéseket, szelet- szárítókat, centrifugákat és cukorszárítókat. 1971-ben 520 000, 1972-ben 1 368 000, tavaly pedig 712 000 rubelért vásároltunk lengyel cukor­gyári berendezéseket Komp­lett cukorgyár szállításának lehetősége most merült fel első ízben. « Magyar cukoripar! szakem­berek, tájékozódásképpen, a tárgyalások megkezdése előtt megtekintettek Csehszlováki­ában két cukorgyárat, ame­lyet lengyel szakemberek épí­tettek. Mindkét gyár napi 4000 tonna cukor előállításá­ra alkalmas. A tapasztalatok kedvezőek, Magyarország szí­vesen vásárolna Lengyelor­szágtól teljes cukorgyárat. Az előzetes megbeszélések sze­rint az építkezések 1976-ban kezdődhetnének és 1978-ban fejeződnének be. Olyan gyár­ról van szó, amely napi 1000 tonna cukorrépa feldolgozá­sára alkalmas. Ez a mennyi­ség egyötöde az összes magyar cukorgyár 1973. évi napi átla­gos teljesítményének. A szovie' lakásépítkezés J í új ir'nvai A LAKÁSÉPÍTKEZÉS rnéT rétéit tekintve a Szovjetunió a világon az első helyen áll. Ezt az első helyét évek óta változatlanul tartja. Az el­következő években a lakás­építkezés üteme továbbra is magas marad. Ugyanakkor igen nagy figyelmet fordíta­nak a lakásépítkezés minő­ségére. A cél: még több és még magasabb minőségi szín­vonalat képviselő lakást épí- te.ni Szebb épüle eket és szebb lakótelepeket. Intenzív tanulmányokat, kutatásokat folytatnak, ter­veket készítenek a jelenlegi lakásépítés fejlesztésére, a lakások és a lakótelepek új szabványainak kialakítására. Mintegy 300 mintaház és min­taváros építéséhez fogtak hozzá: ezek lesznek a közel­jövő szovjet lakásépítkezésé­nek a modelljei. A mintaházak tulajdonkép­pen a moszkvai Központi Lakásépítési Tudományos Ku­tató és Kísérleti Tervezőin­tézet továbbfeilesztett tervei alapján énített prototípushá- zak. E házak építésével egy ideje az intézet külön osztá­lya folgalkozik és ez lehető­vé teszi egyrészt a tervek el­len őrzését. másrészt a helves építéstechnológia alkalmazá­sát. új építőanyagok kipróbá­lását. A MTNTAHAZAK között találunk szolgáltatóhálózattal (kulturális. kereskedelmi szolgáltatások, megrendelése­ket felvevő helyek stb) el­látott lakóépületeket. Ez a megoldás a moszkvai intézet kutatásainak egyik irányát kéoezi. A lakásstandard nö­velési koncepciója értelmé­ben bevezetik a lakók köz­vetlen kiszolgálásának rend­szerét. Mosodák, a háztartási kisgépek javítását elvégző kisműhelyek, klubhelyiségek és élelmiszerbolt-fiókok lé­tesülnek. melyek feladata az. hogy az árut a lakó megren­delésére házhoz szállítják. Az épületben lesz óvoda, vala­mint kulturális szolgáltatá­sokat nyújtó intézmény. Ez a koncepció korlátozza a lakótelep-központ progra­mot mind funkcióit, mind te­rületét tekintve (egészség­ügy, kultúra, kereskedelem és vendéglátás). E központ reprezentatív jel­legű lesz. az egész lakótele­pet képviseli. Fokozatosan felépülnek az egésznapos is­kolák és egésznapos óvodák. Sok helyet szánnak az aktív pihenést szolgáló területekre. A garázsokat a föld alá vi­szik. A mintaházak jellemző vo­nása a méretük. Többségük­ben igen nagy, több mint tízemeletes épületek lesznek, Szemmellátható töreikvése 02 a szovjet lakásépítésnek. Moszkvában például jelenleg a lakóépületek 90 százalékát 11 vagy ennél is többszintű­re tervezik. A Szovjetunióban két új mintavárost építenek: Tog- liattigradot és Naberezsnije Csolnit a Káma folyó men­tén. Ezeknél a városoknál részben megemelt lakótémor- mákat alkalmaznak (az 1980- as standard előzetes elkép­zelései jegyében). Togliattigradban hozzá­fogtak egy olyan lakótömb építéséhez, melynek 7000 la­kója lesz (három 18 szintes épület egyenként 755 lakás­sal). E házak két szintjén a közös helyiségek és a ház- kézalőség található. A laká­sok átlagos területe 57,5 négyzetméter. A kísérleti városokra a to- Conyházak. a lakások magas minősége, a jóval több keres­kedelmi. szolgáltató népmű­velési és sportlétesítmény, a várakozóhelyek. parkolóhe­lyek nagy száma jellemző. Az épületekben elhelyezett szolgáltató hálózaton kívül vannak reprezentatív keres­kedelmi központok is. Ezek a szovjet minta­házak és mintavárosok a szovjet lakásépítkezés úi fej­lődési irányát és távlati (1990-ig szólói koncepció­iát tükrözik Az épületek ma­guk egyre magasabbak: a tervek szerint 16—25 és 30— 40 szintes házak épülnek. A moszkvai intézet most azoknak a lakásoknak a ter­vezési elvein dolgozik (a meg­valósításra 1980 után kerül sor), melyek hasznos lakó­tere és általában az egvos he­lyiségek területe nagyobb lesz, a lakások felszereltsége pedig gazdagabb. Eddig az intézet csak a lakás és a la­kóépület kérdéseivel foglal­kozott. most a lakóhelyi kör­nyezet alakításának új kon­cepciója jegyében foglalko­zik a mikrorégió (lakóház- együttes) urbanisztikai stan­dardjának problémáival is. AZ Üj ELVEK értelmében a lakások egyes helyiségeinek alapterületét jelentősen növe­lik: a nappali szoba 17—22 négyzetméter lesz (eddig 15— 16 négyzetméter volt), a két­személyes hálószoba 12—14 négyzetméter (eddig 10—12), az egyszemélyes hálószoba 8 négyzetméter, a konyha 7—9 (eddig 6—7). A laká­sok átlagos területét 72 négyzetméterre emelik, az egy lakóra jutó átlagos hasz­nos alapterületet 19,5 négyzet­méterre (Moszkvában maga­sabb normát terveznek: sze­mélyenként 22 négyzetmé-j tért.) r

Next

/
Thumbnails
Contents