Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
1974. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Gyanús csend Lisszabonban Immár csaknem egy hónapja, hogy csend honol az ibériai félsziget nyugati szegélyén. A portugál rezsim úgy viselkedik, mintha „győzelmesen túlélte volna” a hadsereg egy részének lázadását és a vezérkari főnöknek meg helyettesének menesztését. Valójában azonban csak egy bel háború első nyilvánosságot kapott csatája zajlott le. Az igazi válságok sorozata még hátra van! Mint az utóbbi hetekben kiszivárgott információkból kiderül — nem kevesebbről van szó, mint a portugál uralkodó karok éles hatalmi harcáról. És ma már az sem bizonyos, hogy Gaetano miniszterelnök, a hírhedt Salazar utóda ,állva tud-e maradni” ebben a küzdelemben. ,.UJ“ TAKTIKA Emlékezetes, hogy a válság politikai lényege az volt: Spinola tábornok, a vezérkari főnök helyettese (felettesének Costa Gomez tábornoknak a jóváhagyásával és egyetértésével) nyíltan kimondotta: a portugál gyarmatbirodalom, a jelenlegi politika folytatása esetén, menthetetlen. Angola, Guinea és Mozambik felszabadító mozgalmait a portugál gyarmati hadsereg fegyveres erővel nem '"'őzheti le. Ezért Spinola — Gomez jóváhagyásával — „új” politikát javasolt. Mégpedig: valamilyen meglehetősen ködös „nemzetközösségszerú” politikai föderációt Portugália és fe^weres szabadság- harcot vívó gyarmatai köz' Lenn a kaszárnyákban a cél még világosabb volt. Portugália 27 ezer embert tart fegyverben Guineában, 55 ezret. Angolában, 60 ezret Mo- zambikban és az afrikai háborúk az egész költségvetés felét emésztik fel. A tisztikar középrétegei nem akarnak elpusztulni Afrikában és az ország katasztrofális pénzügyi helyzetéért teljes joggal a gyarmati háborúkat okolják. Ez indította meg a portód helyőrség embereit annakidején Lisszabon ellen! A HA IALMI HARC GYÖKEREI Ma már tudjuk, hogy a hatalmi harc gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak. Tomas ex-tábornok, portugál elnök 79 esztendős és rövidesen vissza kell vonulnia. Portugáliában 1926 óta mindig a tábornokok közül választották az állam elnökét. Salazar idején, aki „igazi” diktátor volt, az államelnokd funkciónak nem tulajdonítottak különösen nagy jelentőséget. Utódja, Caetano azonban távolról sem rendelkezik olyan abszolúthatalommai, mint Salazar és ráadásul a világ is más, mint Salazar idején. Sem az afrikai erőviszonyok, Bem az általános nemzetközi helyzet nem kedvez többé a gyarmati irtóháborúk módszerének. A lázadás óta .eltelt hetek sarán kiszivárgott új értesülések lényege éppen az, hogy maga Caetano is hajlamos lett volna az egyoldalú katonai módszer helyett valamilyen kombinált politikai-katonai taktika alkalmazására Afrikában és voltaképpen csak a hadsereg ..kemény” szárnyának nyom f í- ra írta alá Spinola és Gomez lemomdatásá okmányát. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy Caetano hatalma is megingott és hogy az agg Tomas utódjának megválasztása különleges jelentőséget kap! Az elnök valószínűleg nem lesz többé egyszerű „tiszteletbeli ....figura” — hanem az állam tényleges ura. Ez a lehetőség magyarázza, hogy az afrikai háborúk leghirhedtebb tábornokai indultak harcba a köztársasági Az NDK — ipari óriás Kevesen tudják, hogy a Német Demokratikus Köztársaság, amely területe szerint a világon a 90. helyen, lakossága szerint a 31. helyen áll — a világ tíz legerősebb ipari állama közé számít, a szocialista közösségben pedig az egy főre eső ipari termelésben a második helyet foglalja el. Talán még érdekesebbek a számok, ha az 1936-os, óriási német ipari erőt az NDK adataival hasonlítjuk össze. Az évi nyersvastermelés ugyanazon a területen akkor 201800 tonna volt — ma több mint tizenegyszerese: 2 303 842. A nyersacélgyártás 1 198 600 tonnáról 6 024 690 tonnára ugrott, a hengerelt acél termelese pedig 89 800-ről 3 968 262-re. Ha ránézünk az NDK gazdasági térképére, azonnal felmérhetjük, hogy testvérországunkban 17 bányavidék, két kőolajtelep, három atomreaktor, 12 nagykohó, 16 elektrotechnikai üzem. 28 vegyi kombinát, 38 gép- és járműgyár képezi a bázist. Ezen az alapon aratja rekordjait az NDK ipara. Csúcsteljesítményei közül ezúttal csak négyet említsünk. Világelső az egy főre jutó barnaszén termelésében, hatodik a világranglistán a fejenkénti műanyaggyártásban, tizenkettedik a cement előállításában, az elektromos energia termelésében pedig — a lakosság számához viszonyítva — meghaladja az NSZK-t. A német munkásállam ma már partnere a legnagyobb ipari hatalmaknak. Fejlődésük dinamizmusáról ismét a számok beszélnek. Az NDK nemzeti jövedelme 1960-ban 71 milliárd márka, 1965-ben 84 milliárd, 1969-ben 102,9 milliárd volt, tavaly pedig elérte a 126 milliárdot. Mi e dinamika háttere? A minden téren fellelhető, ugyancsak dinamikus. 6Ő* ugrásszerű fejlődés. Az NDK gép- és járműipara 1950-től 1968-ig nem kevesebb, mint 645 százalékkal növelte termelését. majd a következő öt esztendőben — tehát 1973-ig — az évi teljesítmény 32,9 milliárd márkáról 40 milliárdra szökkent. Miután gépeik minősége megbízható, nem csoda, ha ma már Európa-, Ázsia- és Afrika-szerte ismerik és kedvelik a gépeken a „Made in GDR” feliratot. A híres vegyipar 1950 és 1968 között 532 százalékkal növelte termelését. S az utóbbi öt év eredménye: évente 20,9 milliárd márka áru helyett 26 milliárdnyit szállítanak. Az ugrás az elektrotechnikai és elektronikus iparnál a legszembetűnőbb, ott, ahol a tudományos-technikai forradalom teljes diadaláról számolhatunk be. Ez az iparág 1950-től 1968-ig 927 százalékra nőtt. s azóta már rég meghaladta az ezerháromszáz (!) százalékot, hiszen az 1968-bel' 11.8 milliárdos termelési érték 1973-ban 17 milliárdra emelkedett És az idő terv? Az idén a tavalyi ipari termelés 106,7 százalékával 132.8 milliárd márka nemzeti jövedelemmel, s a tavalyihoz képest 105,3 százalékos beruházási programmal számolnak (f. a.) elnöki tisztség megszerzéséért. Maga Spinola is ezek közé tartozott. Csak helyettese volt ugyan a vele egyetértő Costa Gomez vezérkari főnöknek — de korábban ő volt a guimeaá portugál csapatok parancsnoka s a partizánellenes dasungelhad viselés legjobb szakértőjének tartották. Spinola tehát nem holmi „liberális tábornok” — hanem olyan partizártvadász, aki elég értelmes ahhoz, hogy „meglássa az írást a falon” és megpróbálja más eszközökkel — legalább korlátozott mértékig — megőrizni Portugália afrikai befolyását. Spinola ellenfelei nemcsak egyszerűen az afrikai háború ügyében merevebbek — hanem egyben megvan a saját elnök jelöltjük is. Éz pedig az angolai gyarmati csapatok volt parancsnoka, Kaulza de Arriaga tábornok. Az ő háta mögött áll Luz Cunha tábornok, az új vezérkari főnök, valamint Silva Cunha hadügyminiszter is. Spinola csatavesztése valószínűleg azt jelenti, hogy az Arriage csoport rövidesen megkezdi majd az ingadozó Caetano miniszterelnöki pozícióinak aláaknázását is. Céljuk olyan nyílt katonai diktatúra, amelynek megjelenési formája „elnöki rezsim”, poltiká- jának egyetlen tartalma pedig az afrikai irtóhábarú makacs folytatása. Ha ez sikerül — az minden valószínűség szerint a pontugál rezsim katasztrófájának előszobája lesz. FOKOZÓDIK A FESZÜLrSÉG Ennek számos óka közül a legfontosabbak a következők. Először: Portugália gazdasági hanyatlása még jobban meggyorsul és fokozódik a feszültség a hadsereg középszintjén, ami az „ezredesek és századosok” puccsát eredményezheti. Másodszor: az Atlanti Blokk vezető országai számára, afrikai érdekeltségeik miatt, ez a politika egyre kényelmetlenebbé válik és a „katonai elnöki rezsim” a blokkon belül fokozatosan. elszigetelődnék. Harmadszor: a Portugáliával ma is különleges katonai kapcsolatokat ápoló Spanyol- ország (Portugália egyetlen szárazföldi szomszédja!) maga is rendkívül nehéz és összeütközésekkel fenyegető átmeneti korszakban él. A portugál és a spanyol feszültség egymást erősítő Íratása olyan robbanáshoz vezethet az Ibériai félszigeten, ami már az atlanti szövetség egész katonai és politikai rendszerét veszélyeztetheti. Lehet, hogy Portugália sorsa Afrikában dől él — de itt már többről van szó, mint Portugália sorsáról. A Szovjetunió legnagyobb gázvezetéke A Szovjetunióban most végzik a Közép- Ázsiát az ország központi területeivel ösz- szekötő, több mint 3 ezer kilométer hosz- szan húzódó, eddig] legnagyobb gázvezeték lefektetését. Az 1420 milliméteres átmérőjű csövek a Türkmén SZSZK-ban levő Satlik lelőhelyről indulnak; ahol a föld mélyében hatalmas mennyiségű gáz található, a Türkmén SZSZK, az Üzbég SZSZK, a Kazah SZSZK • és a Szovjetunió európai része alatt. A gáz továbbításához 23 kompresszor állomást építenek fel. A vezetek keresztülhalad a Kara-Kom sivatagon. A szerelőknek gyakran éjjel kell dolgozniuk, mert a nappali homokviharok miatt a hegesztési varratok minősége nem mindig kielégítő. A nehéz munkakörülmények ellenére a szerelés egyetlen nap sem áll meg. A vezeték egy része már 1967-ben megkezdte működését Építésének befejezés« után nemcsak a Szovjetunió európai részének nyugati területei, de Csehszlovákia, az NDK, az NSZK, Ausztria és más országok is földgázt kapnak segítségévet A Recpnia-bolrány kuiitszatilkai A nyugatnémet sajtó 1971- ben még úgy mutatta be Max Brösét, a raunheimi Recenia Szövőgyár főnökét, mint a nyugatnémet gazdasági csoda élő jelképét. És 1974 februárjában ez a jelkép bejelentette a fizetésképtelenséget. Honnan indult Max Bröse? Az ötvenes óvek kezdetén az NDK-ban gazdasági bűncselekményekért került börtönbe. Amikor kiszabadult, átszökött az NSZK-ba és 1954- ben kezdte meg „szédületes pályafutását” Raunheimban. Beavatottak tudni vélik, hogy az akkori nyugatnémet kormány „kissé a hóna a'á nyúlt”: hétmillió márka ösz- szegű „jóvátételt kapott az NDK-ban „elszenvedett igazságtalanságért.” Kibérelt egy üzemcsarnokot, felállított tíz szövőszéket és ezzel megalapította a Recenia Szövőgyárat. Egy évvel később megvásárolta a mai telep helyét és mivel a vételárat nem készpénzben fizette ki —, a városi tanács vállalt érte kezességet. Tíz év múlva a Recenia forgalma kétmillió márka volt és Bröse lett a nyugatnémet gazdasági csoda prófétáinak az üdvöskéje. 1970-ben az évi forgalom elérte az 54 millió márkát. 1972-ben a gyár új részlegében 30 automatikus körkötőgépet állított üzembe és egyidejűleg — a kapacitás jobb kihasználása érdekében — 65 munkásnőt elbocsátott. 1973- ban nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy az évi forgalom értéke 100 millió márka lesz. Azonban a nyugatnémet márka vásárlóereje csökkent és ez elsősorban a közszükségleti ipart érintette: a Recenia évi forgalma mindösz- sze 25 millió márka volt. Azonban a szakszervezet képviselői szerint ezért még nem kellett volna bejelenteni a fizetésképtelenséget. A gyárnak minden más ipartelepénél korszerűbb program- vezérlésű, gépparkja van, gyártmányaik kiválóak. A konjunktúra lanyhulása még nem jelentheti az elkerülhetetlen csődöt. A cégnek 22 teherautója van. A főnök személyi kocsiparkja: két Mercedes, egy BMW, egy Volvo, egy Porsche és egy Audi. A főnöknek villája van Morcodé Essinben, Raunheimban, Kelsterbachban és Schloss- bornban. Az alkalmazottak egy része szolgálati lakásban lakik — havi 400—500 márka bérért — és most nemcsak attól tél. hogy kereset nélkül marad, hanem attól is, hogy hajléktalanná válik. Max Bröse tehát a fizetés- képtelenség leple alatt csalárd bukást követett el. Kutyából nem lesz szalonna, gazdasági bűnözőből nem lesz tisztességes üzletember — még az NSZK-ban sem. A világ egyetlen női révkalauza: Orchidea Jorres A fiatal havannai Orchidea Torres Hemandes dédelgetett álma az volt, hogy tengerész lehessen. Előbb azonban a forradalom katonája lett. A győzelem után résztvett a havannai kikötőmunkások szervezetének munkájában, s a Kubai Nőszövetség egyik alapító tagja volt. A tenger? Orchidea Tor- resnek sok dolga volt, álmáról mégse mondott le. 1961-ben Kubában megkezdték az írástudatlanság felszámolását, Orchidea elhatározta, hogy — a nyílt tengeren vesz részt a kampányban. Egyedül ő volt nő azok között az önkéntes tanítók között, akik betűvetésre oktatták a halászokat. A kampány befejezése után Orchidea Torres jelentkezett a kubai Tengerészeti Akadémia tiszti tanfolyamára. Felvették — a szabályok ellenére. Az akadémia elvégzése után hét évig a havannai kikötőben dolgozott. Végül tengerre szállhatott: az NDK-ba küldték azzal a megbízatással, hogy kormányosként vezessen haza egy vontatógőzöst. A sikeres „vizsga" után úgy tűnt, hogy Orchidea álma megvalósult: a kubai zászló alatt bejárt több tengert és óceánt — de még ez sem volt elég. A fiatalasszony a havannai kikötő révkalauza akart lenni. A versenyvizsgákra való készülődését sokan ellenezték. Hiszen a révkalauz .— több mint a kapitány segítőtársa. Ö felel a hajóért, amikor a kikötőbe, vagy a nyílt horgonyzóhelyre vezeti. Ezen kívül pedig a világ egyetlen kikötőjében sincs női révkalauz! Orchidea sikerrel letette a vizsgát, habár a kubai és külföldi szakemberekből álló bizottság szigorú volt. 1968 augusztusában első ízben vezetett be óceánjáró hajót Havanna kikötőjébe ... Hazahívják a külföldön élő egyiptomi tudótokat Szadat elnök nagy fontosságot tulajdonít a külföldön lévő egyiptomi tudósok hazatérésének. Az elnök megbízta dr. Kamel Leila felsőoktatásügyi minisztert, tegyen lépéseket és dolgozzon ki az egyiptomi tudósok hazatérését elősegítő intézkedéseket, könnyítéseket, gondoskodjék számukra megfelelő egyetemi katedráról stb. A felsőoktatásügyi miniszter a Gumhiri- jának adott nyilatkozatában kiemelte, hogy mintegy 500 egyiptomi tudós él jelenleg külföldön, főleg Amerikában, Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban és Svédországban. A miniszter nevében hazahívó levelet küldenek minden külföldön élő tudósnak, tájékoztatják őket, hogy hazatérésük esetén repülőjegyet küldenek családtagjaik részére is, itthon megfelelő katedrát, lakást biztosítanak számukra és olyan elbírálás alá kerülnek, mint az egyiptomi egyetemeken oktató külföldi professzorok. Dr. Kamel Leila a nyilatkozat végén kijelentette, hogy 48 egyiptomi tudós máris jelezte hazatérési szándékát. ÜLPOLITIKA
