Szolnok Megyei Néplap, 1974. április (25. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

1974. április 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Gyanús csend Lisszabonban Immár csaknem egy hó­napja, hogy csend honol az ibériai félsziget nyugati sze­gélyén. A portugál rezsim úgy viselkedik, mintha „győ­zelmesen túlélte volna” a hadsereg egy részének láza­dását és a vezérkari főnök­nek meg helyettesének me­nesztését. Valójában azonban csak egy bel háború első nyil­vánosságot kapott csatája zajlott le. Az igazi válságok sorozata még hátra van! Mint az utóbbi hetekben kiszivárgott információkból kiderül — nem kevesebbről van szó, mint a portugál uralkodó karok éles hatalmi harcáról. És ma már az sem bizonyos, hogy Gaetano mi­niszterelnök, a hírhedt Sala­zar utóda ,állva tud-e ma­radni” ebben a küzdelemben. ,.UJ“ TAKTIKA Emlékezetes, hogy a válság politikai lényege az volt: Spinola tábornok, a vezérka­ri főnök helyettese (felette­sének Costa Gomez tábor­noknak a jóváhagyásával és egyetértésével) nyíltan ki­mondotta: a portugál gyar­matbirodalom, a jelenlegi po­litika folytatása esetén, ment­hetetlen. Angola, Guinea és Mozambik felszabadító moz­galmait a portugál gyarmati hadsereg fegyveres erővel nem '"'őzheti le. Ezért Spinola — Gomez jó­váhagyásával — „új” politi­kát javasolt. Mégpedig: va­lamilyen meglehetősen kö­dös „nemzetközösségszerú” politikai föderációt Portugá­lia és fe^weres szabadság- harcot vívó gyarmatai köz' Lenn a kaszárnyákban a cél még világosabb volt. Portu­gália 27 ezer embert tart fegyverben Guineában, 55 ez­ret. Angolában, 60 ezret Mo- zambikban és az afrikai há­borúk az egész költségvetés felét emésztik fel. A tisztikar középrétegei nem akarnak el­pusztulni Afrikában és az or­szág katasztrofális pénzügyi helyzetéért teljes joggal a gyarmati háborúkat okolják. Ez indította meg a portód helyőrség embereit annak­idején Lisszabon ellen! A HA IALMI HARC GYÖKEREI Ma már tudjuk, hogy a ha­talmi harc gyökerei ennél mélyebbre nyúlnak. Tomas ex-tábornok, portugál elnök 79 esztendős és rövidesen vissza kell vonulnia. Portu­gáliában 1926 óta mindig a tábornokok közül választot­ták az állam elnökét. Sala­zar idején, aki „igazi” diktá­tor volt, az államelnokd funk­ciónak nem tulajdonítottak különösen nagy jelentőséget. Utódja, Caetano azonban tá­volról sem rendelkezik olyan abszolúthatalommai, mint Salazar és ráadásul a világ is más, mint Salazar idején. Sem az afrikai erőviszonyok, Bem az általános nemzetközi helyzet nem kedvez többé a gyarmati irtóháborúk mód­szerének. A lázadás óta .el­telt hetek sarán kiszivárgott új értesülések lényege éppen az, hogy maga Caetano is hajlamos lett volna az egyol­dalú katonai módszer helyett valamilyen kombinált politi­kai-katonai taktika alkalma­zására Afrikában és volta­képpen csak a hadsereg ..ke­mény” szárnyának nyom f í- ra írta alá Spinola és Gomez lemomdatásá okmányát. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy Caetano hatalma is megingott és hogy az agg Tomas utódjának meg­választása különleges jelen­tőséget kap! Az elnök való­színűleg nem lesz többé egy­szerű „tiszteletbeli ....figura” — hanem az állam tényleges ura. Ez a lehetőség magyaráz­za, hogy az afrikai háborúk leghirhedtebb tábornokai in­dultak harcba a köztársasági Az NDK — ipari óriás Kevesen tudják, hogy a Német Demokratikus Köztár­saság, amely területe szerint a világon a 90. helyen, lakos­sága szerint a 31. helyen áll — a világ tíz legerősebb ipari állama közé számít, a szocialista közösségben pedig az egy főre eső ipari termelésben a második helyet foglalja el. Talán még érdekesebbek a számok, ha az 1936-os, óriási német ipari erőt az NDK adataival hasonlítjuk össze. Az évi nyersvastermelés ugyanazon a területen akkor 201800 tonna volt — ma több mint tizenegyszerese: 2 303 842. A nyersacélgyártás 1 198 600 tonnáról 6 024 690 tonnára ugrott, a hengerelt acél termelese pedig 89 800-ről 3 968 262-re. Ha ránézünk az NDK gazdasági térképére, azonnal fel­mérhetjük, hogy testvérországunkban 17 bányavidék, két kőolajtelep, három atomreaktor, 12 nagykohó, 16 elektro­technikai üzem. 28 vegyi kombinát, 38 gép- és járműgyár képezi a bázist. Ezen az alapon aratja rekordjait az NDK ipara. Csúcsteljesítményei közül ezúttal csak négyet említ­sünk. Világelső az egy főre jutó barnaszén termelésében, hatodik a világranglistán a fejenkénti műanyaggyártásban, tizenkettedik a cement előállításában, az elektromos ener­gia termelésében pedig — a lakosság számához viszonyítva — meghaladja az NSZK-t. A német munkásállam ma már partnere a legnagyobb ipari hatalmaknak. Fejlődésük dinamizmusáról ismét a szá­mok beszélnek. Az NDK nemzeti jövedelme 1960-ban 71 milliárd márka, 1965-ben 84 milliárd, 1969-ben 102,9 mil­liárd volt, tavaly pedig elérte a 126 milliárdot. Mi e dinamika háttere? A minden téren fellelhető, ugyancsak dinamikus. 6Ő* ugrásszerű fejlődés. Az NDK gép- és járműipara 1950-től 1968-ig nem kevesebb, mint 645 százalékkal növelte terme­lését. majd a következő öt esztendőben — tehát 1973-ig — az évi teljesítmény 32,9 milliárd márkáról 40 milliárdra szökkent. Miután gépeik minősége megbízható, nem csoda, ha ma már Európa-, Ázsia- és Afrika-szerte ismerik és kedvelik a gépeken a „Made in GDR” feliratot. A híres vegyipar 1950 és 1968 között 532 százalékkal növelte termelését. S az utóbbi öt év eredménye: évente 20,9 milliárd márka áru helyett 26 milliárdnyit szállítanak. Az ugrás az elektrotechnikai és elektronikus iparnál a legszembetűnőbb, ott, ahol a tudományos-technikai forra­dalom teljes diadaláról számolhatunk be. Ez az iparág 1950-től 1968-ig 927 százalékra nőtt. s azóta már rég meg­haladta az ezerháromszáz (!) százalékot, hiszen az 1968-bel' 11.8 milliárdos termelési érték 1973-ban 17 milliárdra emelkedett És az idő terv? Az idén a tavalyi ipari termelés 106,7 százalékával 132.8 milliárd márka nemzeti jövedelemmel, s a tavalyihoz képest 105,3 százalékos beruházási programmal számolnak (f. a.) elnöki tisztség megszerzésé­ért. Maga Spinola is ezek kö­zé tartozott. Csak helyettese volt ugyan a vele egyetértő Costa Gomez vezérkari fő­nöknek — de korábban ő volt a guimeaá portugál csa­patok parancsnoka s a par­tizánellenes dasungelhad vi­selés legjobb szakértőjének tartották. Spinola tehát nem holmi „liberális tábornok” — ha­nem olyan partizártvadász, aki elég értelmes ahhoz, hogy „meglássa az írást a falon” és megpróbálja más eszközökkel — legalább kor­látozott mértékig — meg­őrizni Portugália afrikai be­folyását. Spinola ellenfelei nemcsak egyszerűen az afrikai háború ügyében merevebbek — ha­nem egyben megvan a saját elnök jelöltjük is. Éz pedig az angolai gyarmati csapatok volt parancsnoka, Kaulza de Arriaga tábornok. Az ő háta mögött áll Luz Cunha tá­bornok, az új vezérkari fő­nök, valamint Silva Cunha hadügyminiszter is. Spinola csatavesztése valószínűleg azt jelenti, hogy az Arriage cso­port rövidesen megkezdi majd az ingadozó Caetano miniszterelnöki pozícióinak aláaknázását is. Céljuk olyan nyílt katonai diktatúra, amelynek megjelenési formá­ja „elnöki rezsim”, poltiká- jának egyetlen tartalma pe­dig az afrikai irtóhábarú ma­kacs folytatása. Ha ez sikerül — az minden valószínűség szerint a pontugál rezsim ka­tasztrófájának előszobája lesz. FOKOZÓDIK A FESZÜLrSÉG Ennek számos óka közül a legfontosabbak a követke­zők. Először: Portugália gaz­dasági hanyatlása még job­ban meggyorsul és fokozó­dik a feszültség a hadsereg középszintjén, ami az „ezre­desek és századosok” puccsát eredményezheti. Másodszor: az Atlanti Blokk vezető or­szágai számára, afrikai ér­dekeltségeik miatt, ez a poli­tika egyre kényelmetlenebbé válik és a „katonai elnöki rezsim” a blokkon belül fo­kozatosan. elszigetelődnék. Harmadszor: a Portugáliával ma is különleges katonai kapcsolatokat ápoló Spanyol- ország (Portugália egyetlen szárazföldi szomszédja!) ma­ga is rendkívül nehéz és összeütközésekkel fenyegető átmeneti korszakban él. A portugál és a spanyol fe­szültség egymást erősítő Íra­tása olyan robbanáshoz ve­zethet az Ibériai félszigeten, ami már az atlanti szövetség egész katonai és politikai rendszerét veszélyeztetheti. Lehet, hogy Portugália sor­sa Afrikában dől él — de itt már többről van szó, mint Portugália sorsáról. A Szovjetunió legnagyobb gázvezetéke A Szovjetunióban most végzik a Közép- Ázsiát az ország központi területeivel ösz- szekötő, több mint 3 ezer kilométer hosz- szan húzódó, eddig] legnagyobb gázveze­ték lefektetését. Az 1420 milliméteres át­mérőjű csövek a Türkmén SZSZK-ban levő Satlik lelőhelyről indulnak; ahol a föld mélyében hatalmas mennyiségű gáz található, a Türkmén SZSZK, az Üzbég SZSZK, a Kazah SZSZK • és a Szovjet­unió európai része alatt. A gáz továbbí­tásához 23 kompresszor állomást építenek fel. A vezetek keresztülhalad a Kara-Kom sivatagon. A szerelőknek gyakran éjjel kell dolgozniuk, mert a nappali homok­viharok miatt a hegesztési varratok mi­nősége nem mindig kielégítő. A nehéz munkakörülmények ellenére a szerelés egyetlen nap sem áll meg. A vezeték egy része már 1967-ben meg­kezdte működését Építésének befejezés« után nemcsak a Szovjetunió európai ré­szének nyugati területei, de Csehszlová­kia, az NDK, az NSZK, Ausztria és más országok is földgázt kapnak segítségévet A Recpnia-bolrány kuiitszatilkai A nyugatnémet sajtó 1971- ben még úgy mutatta be Max Brösét, a raunheimi Recenia Szövőgyár főnökét, mint a nyugatnémet gazdasági cso­da élő jelképét. És 1974 feb­ruárjában ez a jelkép beje­lentette a fizetésképtelensé­get. Honnan indult Max Bröse? Az ötvenes óvek kezdetén az NDK-ban gazdasági bűncse­lekményekért került börtön­be. Amikor kiszabadult, át­szökött az NSZK-ba és 1954- ben kezdte meg „szédületes pályafutását” Raunheimban. Beavatottak tudni vélik, hogy az akkori nyugatnémet kormány „kissé a hóna a'á nyúlt”: hétmillió márka ösz- szegű „jóvátételt kapott az NDK-ban „elszenvedett igaz­ságtalanságért.” Kibérelt egy üzemcsarno­kot, felállított tíz szövőszéket és ezzel megalapította a Re­cenia Szövőgyárat. Egy évvel később megvásárolta a mai telep helyét és mivel a vétel­árat nem készpénzben fizette ki —, a városi tanács vállalt érte kezességet. Tíz év múl­va a Recenia forgalma két­millió márka volt és Bröse lett a nyugatnémet gazdasági csoda prófétáinak az üdvös­kéje. 1970-ben az évi forgalom elérte az 54 millió márkát. 1972-ben a gyár új részlegé­ben 30 automatikus körkötő­gépet állított üzembe és egy­idejűleg — a kapacitás jobb kihasználása érdekében — 65 munkásnőt elbocsátott. 1973- ban nyilatkozott a sajtónak és kijelentette, hogy az évi forgalom értéke 100 millió márka lesz. Azonban a nyugatnémet márka vásárlóereje csökkent és ez elsősorban a közszük­ségleti ipart érintette: a Re­cenia évi forgalma mindösz- sze 25 millió márka volt. Azonban a szakszervezet képviselői szerint ezért még nem kellett volna bejelenteni a fizetésképtelenséget. A gyárnak minden más iparte­lepénél korszerűbb program- vezérlésű, gépparkja van, gyártmányaik kiválóak. A konjunktúra lanyhulása még nem jelentheti az elkerülhe­tetlen csődöt. A cégnek 22 teherautója van. A főnök sze­mélyi kocsiparkja: két Mer­cedes, egy BMW, egy Volvo, egy Porsche és egy Audi. A főnöknek villája van Morco­dé Essinben, Raunheimban, Kelsterbachban és Schloss- bornban. Az alkalmazottak egy része szolgálati lakásban lakik — havi 400—500 márka bérért — és most nemcsak attól tél. hogy kereset nélkül marad, hanem attól is, hogy hajlék­talanná válik. Max Bröse tehát a fizetés- képtelenség leple alatt csa­lárd bukást követett el. Ku­tyából nem lesz szalonna, gazdasági bűnözőből nem lesz tisztességes üzletember — még az NSZK-ban sem. A világ egyetlen női révkalauza: Orchidea Jorres A fiatal havannai Orchi­dea Torres Hemandes dé­delgetett álma az volt, hogy tengerész lehessen. Előbb azonban a forradalom kato­nája lett. A győzelem után résztvett a havannai kikötő­munkások szervezetének munkájában, s a Kubai Nő­szövetség egyik alapító tag­ja volt. A tenger? Orchidea Tor- resnek sok dolga volt, ál­máról mégse mondott le. 1961-ben Kubában meg­kezdték az írástudatlanság felszámolását, Orchidea el­határozta, hogy — a nyílt tengeren vesz részt a kam­pányban. Egyedül ő volt nő azok között az önkéntes ta­nítók között, akik betűve­tésre oktatták a halászokat. A kampány befejezése után Orchidea Torres je­lentkezett a kubai Tengeré­szeti Akadémia tiszti tanfo­lyamára. Felvették — a sza­bályok ellenére. Az akadé­mia elvégzése után hét évig a havannai kikötőben dol­gozott. Végül tengerre száll­hatott: az NDK-ba küldték azzal a megbízatással, hogy kormányosként vezessen haza egy vontatógőzöst. A sikeres „vizsga" után úgy tűnt, hogy Orchidea álma megvalósult: a kubai zászló alatt bejárt több tengert és óceánt — de még ez sem volt elég. A fiatalasszony a havannai kikötő révkalauza akart lenni. A versenyvizsgákra való készülődését sokan ellenez­ték. Hiszen a révkalauz .— több mint a kapitány segí­tőtársa. Ö felel a hajóért, amikor a kikötőbe, vagy a nyílt horgonyzóhelyre veze­ti. Ezen kívül pedig a világ egyetlen kikötőjében sincs női révkalauz! Orchidea si­kerrel letette a vizsgát, ha­bár a kubai és külföldi szakemberekből álló bizott­ság szigorú volt. 1968 augusztusában első ízben vezetett be óceánjáró hajót Havanna kikötőjébe ... Hazahívják a külföldön élő egyiptomi tudótokat Szadat elnök nagy fontos­ságot tulajdonít a külföldön lévő egyiptomi tudósok haza­térésének. Az elnök megbíz­ta dr. Kamel Leila felsőokta­tásügyi minisztert, tegyen lé­péseket és dolgozzon ki az egyiptomi tudósok hazatéré­sét elősegítő intézkedéseket, könnyítéseket, gondoskodjék számukra megfelelő egyetemi katedráról stb. A felsőokta­tásügyi miniszter a Gumhiri- jának adott nyilatkozatában kiemelte, hogy mintegy 500 egyiptomi tudós él jelenleg külföldön, főleg Amerikában, Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban és Svédország­ban. A miniszter nevében ha­zahívó levelet küldenek min­den külföldön élő tudósnak, tájékoztatják őket, hogy ha­zatérésük esetén repülőjegyet küldenek családtagjaik részé­re is, itthon megfelelő kated­rát, lakást biztosítanak szá­mukra és olyan elbírálás alá kerülnek, mint az egyiptomi egyetemeken oktató külföldi professzorok. Dr. Kamel Leila a nyilatkozat végén kijelen­tette, hogy 48 egyiptomi tu­dós máris jelezte hazatérési szándékát. ÜLPOLITIKA

Next

/
Thumbnails
Contents