Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

A SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1974. március Iá.’ Anschluss évforduló Alekszandr Urban, a TASZSZ szovjet hírügynök­ség bécsi tudósítója megem­lékezik az Anschluss 36. év­fordulójáról. Hitler parancsára 1938. március 11-én kétszázezer fasiszta katona tört be Auszt­riába. Ausztriát elfoglalták és a „harmadik birodalom" részévé nyilvánították. A Szovjetunió volt az egyetlen hatalom, amely kez­dettől fogva agressziónak bélyegezte az Anschlusst. A szovjet kormány rámutatott, hogy Ausztria megszállása olyan esemény, amelvnek messzemenő következményei lesznek. A szpvjet kormány intézkedéseket javasolt a fa­siszta agresszor kollektív visszaverésének megszerve­zéséire, de a nyugati hatal­mak figyelmen kívül hagy­ták ezt a javaslatot. Az Anschlussnak zöld utat nyitott az ausztriai fasizmus és a német tőke aktív be­hatolása az osztrák gazda­ságba. j Theodor Harnisch, anna'j: a munkásdelegációnak a tag­ja. amely az Anschluss kü­szöbén, március 3-án tár­gyalt Schuschnigg akkori osztrák kancellárral és fel­hívta a figyelmét az Auszt­riát fenyegető veszélyre, az évforduló alkalmából a kö­vetkezőket mondotta a TASZSZ tudósítójának: — Felhívtuk Schuschnigg fi gv elmét Ausztria megszál­lásának közelgő veszélyére, és közöltük vele: a munká­sok elszánták magukat hogy védelmezni fogják az ország függetlenségét. — Március 12-én éjszaka a Gestapo-ügynökök Bécs- ben tömegesen tartóztatták le a munkásaktivistákat. Né­hány napra rá a dachaui koncentrációs táhorba elin­dították az első transzporto­kat a-, letartóztatott hazafiak­kal. A náci megszállás 7 esztendeje sokba került az osztrák népnek: a hazafiak tízezrei vesztették életüket. — Az osztrák nép — mu­tatott rá Hainisch — felsza­badulását a hős szovjet had­seregnek köszönheti. A Szovr jetunió nemcsak, hogy felsza­badította Ausztriát a német fasiszta megszállók igája alól, hanem segítette abban is, hogy helyreállíthassa álla­miságát. A Szovjetunió döntő módon hozzájárult az 1955- ös államszerződés megköté­séhez. Az Anschluss — mondotta végezetül Hainisch —■ nem­csak Ausztria történetének tragikus fejezetére emlékez­tet azt is bizonyítja, hogy ébernek keli lenni, harcolni kell az antikommunizmus és a szovjetellenesség minden megnyilvánulása ellen. Elhidegülés a kínai—japán kapcsolatokban Japán politikai körökben általános a nézet, hogy Ta­naka miniszterelnök, aki vá­lasztási megfontolásokból vi­haros gyorsasággal rendezte a kapcsolatokat Kínával, az utóbbi időben az „elhidegü- lés” jeleit mutatja Peking irányában. Ezt támasztja alá. hogy Tanaka nem nyújt megfelelő támogatást Ohira külügyminiszternek, aki mi­előbb tető alá szeretné hoz­ni a japán—kínai légiforgal­mi egyezményt. S miközben a hatalmon 1 levő Liberális Demokrata Párt jobbszárnya élesen támadja Ohira Kína- politikáját. sőt a külügymi- niszter fejét követeli, Tana­ka miniszterelnök édeskeve­set tesz azért, hogy a táma­dókat megfékezze. Japánban immár csaknem bizonyosnak tekintik, hogy Kína megkeményíti állás­pontját a Tanaká-kormány- nyal szemben. Erre követ­keztetnek abból, hogy a kí­nai és a Hongkongban meg­jelenő Feking-barát lapok­ban egyre több. Japánt bírá­ló írás lát naoivlágoL Propagandistáknak ajánljuk Szocializmus és nemzetiségi kérdés 2. A kelet-európai nemzetiségi kérdés történeti jejlődésének sajátosságai t A XV. századtól érvényesü­lő társadalmi fejlődés jellem­ző vonása a kelet-európai te­rület agrárjellege, a második jobbágyság rendszere, amely azt jelentette, hogy a feudá­lis nagybirtok a lobbágvok robotmunkáját felhasználva, elmaradott technikai eszkö­zökkel tért át az áruterme­lésre. Emellett az ipari fej­lődés gyengesége, a manufak­túrák feudális, a kereskede­lem közvetítő s távolsági jel­lege. alkalmat!e-mé tette a társadalmi fejlődést arra, hogy a belső Piac kohéziós tényezőjévé váljon. Amikor az egvetemes törvénvs-erű- ségak . érvényesülése követ­keztében az árutermelés a XVTTT—XTX, században e te­rületen is áttöri az autarebi- kus feudális gazdasági struk­túrák kereteit. >akkor ez a fejlődés felülről létrehozott reformok, a porosz utas fej­lődés formájában, a feudális erőkkel létrejött társad almi - politikai kompromisszumok talaján ment végbe. Hogyan hatott ez a vázla­tosan* összegezett és leegy­szerűsítettnek tűnő társadal­mi fejlődés az együtt élő né­pek viszonyára? Melyek vol­tak az objektív ellentétek ki­alakításának irányába Kató, majd azokat tartósító ten­denciái ? Fejlesztés hatalmi érdekből Mindenekelőtt az, hogy az egvséges törvényszerűségek által meghatározott térségen belül olvan gazdasági szint- különbségek és egyenlőtlen­ségek alakultak ki. amelyek­nek nemzetiségi kihatásai is voltak. Gondoljunk pl. a bé­csi udvarnak arra az Iparo­sítási politikájára, amely fej­lesztette a Cseh—Morva-me­dencét, viszont a kiszolgáló mezőgazdasági terület szint­jén tartotta a. szlovákok lak­ta területet. Vagy arra a tö­rekvésére, hogy tengeri ke­reskedelmének lebonyolítása érdekében, megkülönböztetett figyelemben részesítette'Hor­vátországot. ezért építtetett vasútvonalakat a tengerparti kikötőkhöz Szlovénián ke­resztül. ugyanakkor Szerbiát az elmaradott mezőgazdaság állapotában konzerválta. De említhetnénk a Székely­föld problémáját is, amelv a viszonylagos ipari fejlődés­nek induló erdélyi területen elmaradott, mezőgazdasági szinten stagnált. Ugyanakkor természetes népszaporulata az átlagosnál magasabb volt, s azt a kevés és rosszminősé­gű termőfölddel rendelkező mezőgazdaság nem tudta le­kötni. Az ipari fejlődés, a munkaalkalmak híján ez a népességfelesleg a múlt szá­zad második felében kezdett elvándorolni. Ezek a nemzeti­ségpolitikai szempontból is fontos migrációnak első hul­láma Brassó ipari fejlődésébe olvadt bele, majd 1919 után Bukarestébe. A gazdasági szintkülönb­ségeket . kialakító, viszonyla­gos és mondjuk ki nyíltan: korlátozott ipari fejlődés leg­károsabb nemzetiségpolitikai kihatása az volt, hogy alig teremtett alapokat a termé­szetes asszimiláció folyama­tához. és ezért hosszú időn keresztül az erőszakos asszi­miláció túlsúlyát biztosította. Mivel a szocialista nemzeti­ségi politika egyik kulcskér­dése a természetes és erősza­kos asszimiláció fogalmának megértése, foglaljuk össze röviden Lenin ezekkel kap­csolatos gondolatait. Lenin gondolatai a természetes asszimilációról A természetes asszimiláció — fejtette lei Lenin — olyan objektív folyamat, amely mindenütt, ahol ipari fejlő­dés van, érvényesül, és az alacsony szintre leszorított nemzetiségek vagy népcsor portok társadalmi egyenlőt*. lenségének a felszámolását eredményezi. Ha pl. mi ma Magyarországon nem ismer­nénk el a természetes asszi­miláció folyamatát — füg­getlenül attól, hogy ez a fo­lyamat a szubjektív állás­ponttól objektíve úgyis ér­vényre jut —. akkor ki kelle­ne mondanunk, hogy a Bé­kés megyei szlovák paraszt- gverekek nem válhatnak so­ha értelmiségiekké. Abban a pillanatban ugyanis, amikor bármely városunk eg- e+nmen elkezdik tanulmányaikat, az­zal együtt, hogy nemzetiségi anyanyelvűk szabad haszná­latát a legteljesebb mérték­ben biztosítjuk, nemzetiségi igényeik kifejezésére szlovák nvelvű lap áll ren­delkezésükre, sajátos po­litikai szerenük kifej­tését a Szlovák Szövetség in­tézményesíti, ráléphetnek a természetes asszimiláció út­jára, anélkül, hogy őket er­re bárki is kényszerítené. A természetes asszimiláció folyamatát elismerve. Lenin következetesen elutasította és a szocializmus elveivel szöges ellentétben állónak minősítette az erőszakos asz- szimilációt, amire olyan te­rületeken került sor, ame­lyeknek nem volt ipari, váro­si társadalmi bázisuk. Így az erőszakos asszimiláció végre­hajtói a feudális-burzsoá közigazgatás és egyház szer­vei az ilyen, speciális felada­tok ellátására létrehozott szervezetek (Julianus Társa­ság. EMKE, stb.) voltak, és ezek fizikai és lelki terrorral nemzetiségük, anyanyelvűk megtagadására kényszerítet­ték a más nyelven beszélő­ket. I A nemzetiségi ellentétek hatalmi háttere A társadalmi fejlődés kö­vetkeztében Kelet-Európá­bán évszázadokon keresztül az erőszakos asszimilációnak folyamata és formája volt, túl­súlyban, és elképzelhető, hogy ez milyen mély, a közös sorsot elhomályosító tudatot alakított ki az egvütt élő né­pek tudatában. Ezt a törté­nelmi zsákutcát azok a ten­denciák is mélyítették, ame­lyek azt eredményezték, hogy az osztályellentétek s az osz­tályelnyomás gyakran a nem­zetiségi ellentétek síkjára te­relődött. Volt itt persze nem­zetiségi elnyomás is. de olyan, hogy a nemzetiségek jórészé­nek saját uralkodó osztálya sem tudott kialakulni. Köz­tudott* pl., hogv a feudális magyar társadalom évszáza­dokon keresztül magába ol­vasztotta az erdélyi román, a felvidéki szlovák, a károát- ukrainai ukrán, a délvidéki délszláv társadalmak ural­kodó rétegeit, és ezek a tár­sadalmak csonka, azaz saját feudális uralkodó osztályok nélküli jobbágytársadalmnk maradtak. A román, szlovák stb. jobbágy társadalmi el­nyomója ígv a magyar föl­desúr volt. és ez az állápot olyan politikai és lélektani gvúanyagot halmozott fel, amely jónéhánv történelmi pillanatban nem a feudális földesurak, hanem a magya­rul beszélők ellen robbant fel. Nem ^okat változott a helyzet a polgári fejlődés időszakában sem. Igaz. hogy ekkor már kezdett, főleg a hitelügyletek és a bank­tőke izmosodása révén a nemzetiségi társadal­mak egy olvan szűk uralkodó osztálya kialakulni, amely tőkéjét részben földvásárlás­ra. részben a nemzetiségi mozgalmak kulturális céljai­nak támogatására fordította, de a túlnyomórészt paraszti jellegű nemzetiségi társadal­mak népi rétegeinek ^tudatá­ban társadalmi elnyomóiként továbbra is a magyarul be­szélők, nem pedig az Albina vagy a Matica Slovenska ve­zetői jelentek meg. A prob­léma persze más vetületben is felmerült. Gondoljunk pl. arra. hogy másutt évszázado-. kon keresztül német a tőkés, s mondjuk, lengyel a pro­letár, örmény a bérlő, s ro­mán a jobbágy, görög a mes­ter, bolgár az inas, de a ha­tás ugyanaz, amit a magyar- országi fejlődéssel kapcsolat­ban elmondottunk. Politikailag a fejlődésnek az az időszaka — mindebből következően — még egy el­lentmondással bővült. A nemzeti ébredés s nemzetté válás olyan nacionalista esz­mei irányzatok kialakulásá­hoz vezetett, amelyeknek vi­szonylag szűkreszabott a tár­sadalmi mondanivalója és sok esetben csupán az etnikai, nyelvi közösség tudatára épít­ve fogalmazták meg, a nem­zeti mozgalmak célkitűzése­it. Az etnikai és társadalmi (jelen esetben anti feudális! tényezőknek az az összhang­ja, amely a modern polgári nemzeteket Nyugat-Európá- ban létrehozta, itt felbomlik, a társadalmi háttérbe szorul; ott mítoszokat rombolt és hozzájárult az inkvizíció ha­talmának megtöréséhez, itt gyakran misztikus, vérségi kötőanyagoknak vagy vallá­sos tudatformáknak ad he­lyet. Az esetek többségében — s ez szintén az elmondot­takból következik — ezeket a nemzeti mozgalmakat nem a feudalizmus szétzúzásában érdekelt radikális polgárság, hanem papok, feudális réte­gek s legfeljebb igényeiben, de nem életformájukban pol­gárinak nevezhető értelmisé­giek vezetik. Ugyanakkor a nagy s sok- nemzetiségű birodalmak olyan központi államhata­lommá tudtak szerveződni, amelyeknek leglényegesebb tartópilléreit a feudális erők képezték. S amikor a nemze­tiségi mozgalmak legtisztáb­ban látó s legtiszteletremél­tóbb képviselői népeik eman­cipációjának lehetőségeit ke­resik — Stur és Avram láncú esetében beleértve bizonyos antifeudális követeléseket is —, a helyzet logikájánál fog­va óhatatlanul a feudalizmus legerősebb bástyájára, a csá­szári Hatalomra kénytelenek támaszkodni. Os-ztályarcvonalak összekeveredése Ez a magyarázata annak, hogy amikor a történelem felhúzta a zsilipeket, az év­százados társadalmi elnyo­más alatt szenvedők dühe, keserűsége, gyűlölete nem az igazi elnyomók, hanem a más nyelven beszélők népi rétegei ellen is fordult. S itt az alapja 1848/49 véres tragédiáinak is. A képet persze lehet finomítani, de a tragikus örökség az osztálv- arcvonalak összekeveredésé­nek iránvába hatott. Nem Rosa Luxemburgnak s má­soknak a „tiszta proletárfor­radalmakról” szóló nézeteit kívánjuk ebben a kérdésben alkalmazni. Egyetértünk az­zal a bírálattal, amit erről a kérdésről Lenin művei alap­ján, gondolatait alkalmazva Lukács György adott, de az is teljesen nyilvánvaló: Ke­let-Európábán nem egyszerű­en arról volt szó, hogy nin­csenek „tiszta szociális” for­radalmak. A torz. elmaradott fejlődés következtében itt az osztályellentétek nemzeti vagy nemzetiségi ellentétek formájában jelentkeztek, vagvis a kapitalista fejlődés korlátozottsága következté­ben nem került sor az osz- tálvharc . terepének olvan szintű megtisztítására, ame­lyet Lenin a proletárforra­dalmak nélkülözhetetlen fel­tételének tartott. A társadalmi helyzet adott­ságai azonban nemcsak az együtt élő nemzetiségek, ha­nem a nemzetek és országok viszonylatában is mélyítették az objektív és tudati szakadé­kokat. i (Folytatjuk) Csatári Dániel s Nem számoltam utána — kinek kedve van, tegye meg, — de abból kiindulva, hogy naponta kétszer is jelentke­zett a Telesport. hol a Ké­zilabda VB, hol a Műkorcso­lya Világbajnokság esemé­nyeivel, sőt a labdarúgás is képviselve • volt, gyanítom, hogy időmennyiségben az el­múlt héten ez a „műfaj” uralta a képernyőt. Ezt a látszatot erősíti az a tény is, hogy a kérdéses hét prog­ramjában iga7óri kiemelkedő, úgynevezett nagy esemény bizony nem akadt. Olyan, amelyik a maga nemiében hasonló élménnyel ajándé­kozott volna meg bennünket, mint a műkorcsolya egyik­másik parádés produkciója, vagy a kézilabda fel-felcsa­pó izgalmai. A kézilabda a kitűnő közvetítések révén, mértéktartó, okos kísérő szö­veggel,-ami Knézy Jenő stí­lusérzékét dicséri. belopta magát a néző — figyelmébe. És még egy dicséret a fi­gyelmes sportrovatnak: okos és hasznos ötlet volt az Új­pesti Dózsa—Tmava mérkő­zésről adott késő esti össze­foglaló: így ugyanis azok is láthatták az összecsapás ie- lentősebb mozzanatait, aki­ket — uram boesá — napi feladatuk a munkapadhoz vagy az Íróasztalhoz kötött, s nem állt módjukban, hogy vigyázó szemüket kora dél­után a képernyőre vessék. És ezek után a hét íjgyéf) műsorairól. Feje fölött holló A fenti címet viselő tévé­filmmel a magyar elbeszélő irodalom egyik méltatlanul elfeledett alakját kívánta idézni a televízió; abból az alkalomból, hogy a kiváló novellista Lövik Károly 100 esztendeje született. Illés Endre nagyszerűen rajzolta meg szavakkal a századvég- gek ezt a különös írói egyé­niségét. gazdagon ecsetelve Lövik sajátos vonzalmát a lovakhoz, vonzóan körvona­lazva az író saját független­ségét mindénnél többrebe- csülő törekvéseit, élesen vi­lágítva rá didergető magá­nyára is. A míves esszé foko­zott étvágyat teremtett a té- véfümhez. Sajnos a Dömöl- ky János írta-rendezte tévé- film alaposan elmaradt a felfokozott várakozástól. Do­rn ölky a drámai szövetet több novellából igyekezett összeöltem; hogy melyekből, az azonban titok maradt, csupán egy biztos, hogy a Feje fölött holló című. no­vella jutott központi szerep­hez, azaz Garas Peti históri­ája. A tévéfilm alkotóját lát­hatóan Lövik Károly írásai­nak hangulata, különös lég­köre Izgatta, ezt szerette volna költői módon lefor­dítani a képek nyelvére. A káprázat, a képzelődés. a rejtelmek világát kívánta képernyőre varázsolni; azt a világot, amelyben minden oly tovatűnő, megfoghatat­lan, sejtelmes. Filmjét néz­ve az lehetett az érzésünk, mintha valami furcsa elva­rázsolt, vagy talán elátko­zott kastélyban iámánk. Va­lami titokzatos homályba burkolózik itt minden, szü­letés, származás, események, történetek. A filmnek sike­rült ezt a ködöt oly mérték­ben sűrítenie, hogy mi né­zők ettől a ködtől olykor már bele sem láttpnk Lövik a bevezetőben oly szépen aposztrofált mélyebb gando- lataiba. Csak a köd, az ter­jengett a képernyőn. S amikor az utolsó eleven szegénylegény előkerült — itt: legalább a történet vala­melyest megvilágosodik _— akkor sem . tudtuk igazán,: hogy mit is kezdjünk ezzel az ágrólszakadt magyarral: Tiborc kései utódjának tart­suk-e, vagv esetleg Göre Gá­bor rokonának. Hisz Garas Peti. a kastélyban úgy meg­bámulja a villanyt, akár Gárdonyi Göre Gábora a vízcsapot. Még el ,is akarja fújni az égőt. (Csak megjegy­zem, ezek a mozzanatok a novellában nem szerepelnek. Ki tudjat milyen írói meg­gondolásból tétettek a filmbe.) Alighanem a látott megol­dásnál szerencsésebb lett volna néhány novella egy­szerű tévésí tése. A szereplők közül érdemes azonban meg­említeni Bánhidi László ne­vét, aki Garas Petit,, rendkí­vül nagy meggyőző erővel ábrázolta, s ahogyan a Var­jú-nótát megtöltötte élettel, abban felismerhettük a „megvénült saskeselyűt”. Rekviem Ámos Imréért A . nagykállói születésű Ámos Imre a két világhábo­rú közötti időszak tragikus sorsú művészeinek sorába tartozik, az elsüllyedt, pon­tosabban elsüllyesztett nem­zedék tagja, erőszakos halál végzett vele, művészit pályá­jának. életének fonalát a fasizmus vágta el. Szép fil­met készített a Televízió a festőnek arról a drámai küz­delméről. amelynek eredmé­nyeképpen a gyermekien tisz­ta líráiú. a mesék és míto­szok emlőjén nőtt festő, el­jutott a társadalmi valóság könyörtelen törvényeinek fel­ismeréséig, emberi tragédiá­jának felfogásáig. Képekből és zenéből — milyen kife- jezőek voltak Durkó Zsolt lélekszakító, jajongó akkord­jai — olyan „siratót” kom­ponáltak, amely méltó em­léket állított a derékba tört tehetségnek. Amiről külön is szeretnék szólni, ez Ámos Imre és Szolnok kapcsolata. Egri Má­ria, aki a bemutatott művé­szi dokumentumfilm alko­tásában is részt vett. gondos tanulmányban ^összegzi, elem­zi Ámos szolnoki tartózko­dásának nyomait, emlékeit: elsősorban annak az iskolai füzetnek a tartalmát, amely­be a munkaszolgálatos Ámos Imre kék és piros tintával rajzolta be üzeneteit a halál előtti hetekben, mint Rad­nóti tette volt híres bori no­teszébe. Azóta ezek a rajzok Szolnoki vázlatkönyv néven bekerüllek a művészettörté­netbe. A füzet legszebb 40 lapja, fakszimile kiadásban, Egri Mária értő, a jelképek erdejében is biztos utat. el­igazítást adó tanulmányával a Corvina kiadásában meg­jelent Szép könyv, megren­dítő vallomás a halál fölé kerekedni akaró művész életszeretetéről és emberfe­letti küzdelméről. Röviden Azt hiszem, nem én va­gyok az egyetlen, akinek lo- galma sincs, hogy milyen lehetett egy hamisítatlan bu­dapesti kávéház. De hitem­re, ha olyan, mint a televí­zió szombat estére kreált In­tézménye, akkor jobb, ha már nem is létezik. Két műsorral is köszön­tötte a nőket a Televízió, egy dokumentumfilmmel és egy zártkörű Ki mit tud-műspr- ral. Nekem az előbbi tetszett jobban, a Lépésváltás, amelyben Papp Endre a vál­tozó arcú Marcali egyik üze­mének. az Elektrolitnek a lányaival, asszonyaival be­szélgetett arról, hogy az utób­bi években miként változott meg az ő életük. A film meggyőzően mutatott tik, hogy az idősebbek körében més milyen erős a kétlaki- ság vonzása, de azt is fel­villantotta, hogy a fiatalok már tudatosan törekednek egyéniségük felszabadítására Ezért is Volt nőnaphoz illő a Gyarmati Klára szerkesz­tette, Szabó Árpád fényké­pezte — kitűnő képek — és Markos Miklós rendezte Lé­pésváltás, ; - »I | 'f. MT \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents