Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-13 / 60. szám
/ 1974. március TS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A HÁROM TESTVÉR András, Péter, György. A Fehér család három fiúgyermeke. Nem különleges fiatalok, mégis különböznek valamiben a többiektől. Nem mindennapi dolog, hogy egy családból mindhárom fiú a hivatásos katonai pályát, a haza fegyveres szolgálatát választja élethivatásul. — Mindhárman — a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán dolgoznak, tanulnak. Szolnokon születtek, az általános és a középiskolát is itt végezték. A Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskolában érettségiztek, jó eredménynyel. András, a legidősebb fiú már hadnagy. Szerény, csendes, fegyelmezett katona. A főiskolán végig jól tanult, háromszor volt élenjáró hallgató. Középiskolás kora óta dolgozik az ifjúsági mozgalomban, — jelenleg is egy nagy létszámú KISZ- alapszervezet titkára. — Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy a katonai pályát választja élethivatásul? — érdeklődtem tőle. — Édesapám 1950 óta, mint tanár dolgozott a főiskolán. Jelenleg nyugdíjas. Én már középiskolás koromban több alkalommal jártam a laktanyába. így kezdtem megismerni a főiskolások életét. Később magam is egyre jobban szerettem volna köztük lenni. Hatással volt rám az is, hogy tisztek környezetében laktunk, és szomszédaink példája is ösztönzött. Ügy érzem, jól választottam. s bízom benne, hogy az élet igazolni fogja elhatározásomat. Tiszti diplomáján alig száradt meg a tinta. Az aranycsillag fénye sem kopott még meg vállapján. Jog szerint tiszt, de megőrizte diá- kos énjét. — Hiába, hosszú az út az aranycsillagig — mondja tárgyilagosan, majd egyre felszabadultabban beszél munkájáról. — Először szokatlan volt a parancsnoki munka, de olyan tisztek közé kerültem, akik mindenben sokat segítettek. Ilyenkor látja már az ember, hogy más hallgatónak és más tisztnek lenni, mert az embernek nemcsak önmagáért, hanem a fiatal katonák neveléséért is felelősséget kell éreznie. Szeretem a munkámat, szívesen csinálom és szeretnék majd tovább tanulni. — Hogyan jogadta, hogy mindkét öccse a katonai főiskolára jelentkezett? — Azt hiszem ebben nekem is szerepem van, hiszen sokat meséltem nekik a munkánkról, életünk szépségeiről és a nehézségekről. Örülök, hogy követték példámat. Segítem őket a tanulmányi munkájukban és egyéb területen. Jó érzés, hogy gyakran felkeresnek és tanácsot kémek tőlem. Péter negyedéves hallgató, zászlós. Középiskolás korában tagja volt az MHSZ sportrepülő klubjánák, ott ismerkedett meg a repülés szépségeivel. Az élmények és bátyja példája ösztönözte arra, hogy a repülőtiszti pályát válassza élethivatásul. Bár tanulmányi eredményei hullámzóak, úgy érzi, sikerül eredményesen elvégeznie a főiskolát. — Milyen tervei vannak a tiszti pálya küszöbén? — Igaz, nem hosszú már az idő az avatásig, de addig nagyon meleg napokat kell átélni. Szakmai gyakorlat, szakdolgozat, államvizsgák. Még elmondani is sok, hót végigcsinálni. De bízom benne, hogy sikerülni fog. — Igyekszem majd megállni a helyemet. — Mivel tölti szabad idejét? — Kedvenc időtöltésem a sportrendezvények látogatása, de magam is szeretek sportolni, főleg úszni. Ebben a sportágban elég szép eredményeket értem el. György, a legkisebb fiú, másodéves hallgató. Jól érzi magát a főiskolán. Nehéz volt megszoknia a katonás életet. Bár bátvjai példájából viszonylag ismerte már, mégsem gondolta, hogy ilyen nehéz. Ma már egészen más minden, a körülmények is jobbak, s nem bánta meg, hogy a katonai főiskolára ment tanulni. — Ügy érzi, megtalálta számítását. — Eddig még mindig követtük egymást a testvéreimmel — mondja. — .Az általános iskolától a középiskolán keresztül a katonai főiskoláig. Talán van ebben valami hagyományú Engem mindig érdekeltek a gépek, a különböző mechanikus berendezések és az elektronika. Azt hiszem ez a műszaki érdeklődés is befolyásolta pályaválasztásomat. Hivatás, felelősségérzet, szakmaszeretet, vidámság és álmodozás. Három fiatal, három testvér, akik tizenéves fejjel indultak neki az életnek, hogy tudják mit akarnak. Ezért is vállalták a haza fegyveres szolgálatát Tóth Gyula Könyvtárak együttműködése Szabolcs-Szatmár megye közművelődési és szakszervezeti könyvtárhálózata között szoros együttműködés kezdődött a munkás és paraszt olvasók létszámának növelésére. A közművelődési könyvtár a szakszervezeti könyvtárral egyetértésben a most készülő távlati, 15 éves fejlesztési tervében külön figyelmet fordít a munkás és paraszt olvasók által igényelt könyvek számának gyarapítására, elsősorban a nagyobb ipari körzetekben: Nyíregyházán, Mátészalkán, Záhonyban. A megye néhány városában. üzemében és nagyobb településén megkezdődtek a vizsgálatok a munkások műveltségi szintjének, kpjturá- lis ellátottságának megismerésére. Nyíregyházán létrehozták a könyvbarátok klubját, amelyben főként munkásfiatalok, szakmunkástanulók találkoznak rendszeresen és vetélkedők, tanulmányi kirándulások. író—olvasó találkozók formájában tágítják ismereteiket A MÁV Széchenyi-hegyi Űttörövasút üzemfőnöksége úttörővasutas tanfolyamul indított. A tanfolyamon két száztíz úttörő tanulja a vasúti és postai ismereteket Szemtől szembe, az etika klasszikusai Új sorozatokat indít a Goüdolat Könyvkiadó A Gondolat Könyvkiadó évi 120—125 címből álló könyvtermése összesen több mint egymillió példányban jelenik meg. A kiadó tevékenysége ebben az évben tovább gazdagodik: új sorozatok közlését kezdik meg. A külföldön és hazánkban egyaránt sikeres írói. életraj zsorozatokhoz hasonlóan kívánják elindítani a „szem- től-szembe” elnevezésű dö- kumentumkötetek sorát. — Képzőművészek, zeneszerzők, színházi és filmrendezők, nagy színészek pályaképeinek összeállítására vállalkoznak a kötetek szerzői, ebben az évbén Bikácsy Gergely Andrzej Wajda, Ne- meskürty István Fellini és a Vincze Lajos—Udvary Gyöngyvér szerzőpár Mest- rovic című kötete jelenik meg^ A kiadó már korábban felvetette új ismeretterjesztő könyvtípus kialakításának gondolatát. — Körkérdéssel fordult olvasóihoz, amelyre .a. AZ ALAGSORBA ■> 7 — Ajaj — torpant meg f • egy pillanatra Bódi —, itt aztán ugyancsak régen szellőztethettek. Olyan szag van. akár egy kriptába«!. De azért csak bementek. És első dolguk volt, hogy a földszinten ablakot nyissanak. Az életnek semmi nyomát nem lelték a lakásban, ahol mindent vastag por borított. — Legalább három hónapja nem járhatott itt senki — jegyezte meg Frank. — De aki utoljára itt járt. az mindenesetre alapos munkát végzett — tette hozzá Bódi. aki szimatoló vadászebként cselekedve egy szempillantás alatt körbefutotta és feltérképezte az egész lakást. Mint kiderült, már az emeleten is járt — Hogy érti ezt? — Tessék csak megnézni, szakaszvezető úr. Ott látszik a képek helye a falon. Biztos szép képek lehettek, valakinek megtetszhettek. Aztán ott vannak a fiókok. Azok is üresek. De én bekukkantottam a szekrényekbe is. Hát a java dolog bizony onnan is hiányzik. Csak egy helyütt találtam néhány Ócska holmit. Biztos abban dolgozgatott a kertben a főorvos úr, ha kedve támadt egy kis parasztizáláshoz. Frank kajánul bámult Bódi ra. — Mindebből két tanulságot lehet levonni. Az egyik az. hogy ezek szerint vannak magánál nagyobb és ügyesebb csirkefogók - is. — Majd kis szünet után: — Akik, lám. meg is előzték. A másik pedig: ezzel legalább lehetetlenné tették a maga számára, hogy rablóként egy újabb égbekiáltó gazemberséget kövessen el. Bódi rezzenéstelen, sót sunyi arccal tűrte a nyilvánvalóan sértő szándékú ócsár- lást. — Csak egy baj van, alázatosan jelentem szakaszvezető úr kérem • — vetette közbe, amikor úgy érezte, hogy Frank kifogyott a szóból. — Hogy eközben veszedelmesen múlik az idő... Ezért alázatosan azt javasolnám, hogy helyezzük gyorsan biztonságba az alezredes úr holmiját. Még mielőtt besötétedne. És még mielőtt egy őrjáratnak kedve támadna bekukkantani ebbe az elhagyatottnak tűnő utcába. S Frank most az egyszer — bár nem minden kény- szerűség nélkül — egyetértett vele. Gyakorlott rakodók lévén — akik az elmúlt hónapok vándorlásai során hozzászokhattak már a gyors helyváltoztatás rájuk rótta feladatokhoz és megpróbáltatásokhoz — szakavatott, kiszámított, szinte már-már rutinos . mozdulatokkal dolgoztak. Fél óra sem telt bele, és az alezredes úr, minden hó- belevanca — pedig meg kéÜ hagyni, volt belőle éppen elég — ott volt fölhalmozva bent a földszinti 1 raliban. És nem is akárhogyan. Szépen rendberakva. Még a ponyvát is behozták, és gondosan letakarták vele. — Most pedig a lovak következnek. Tessék csak várni egy pillanatra, szak átvezető úr... Azzal szélesre tárta a teniszpálya drótkapuját. Szerencsére szép széles kapuja volt a pályának. Egy ilyen szekér is kdhnyen átjuthatott rajta. — No rajta — paskolta meg tenyerével Bódi az egyik: ló farát —, indulás befelé. Ha nem kárhoztok eú ha tehát egyszer bejuttok majd a lómennyországba, még ott se lesz ilyen fá- intos dolgotok Aztán becsukta a kaput Majd kiment az utcára. És a szemközti drótkerítés előtt lévő dúsan burjánzó bokrokról tördelni kezdte a nagyobb. bő lombú ágakat. ■ — Hát most meg mit csinál, maga ütődött? — kiáltott oda neki Frank. — Egy kis álcázás, alázatosan jelentem. Ahhoz kell. Majd szépen megtűzdeljük ezzel a zöldséggel a teniszpálya elejének dróthálóját... Nem muszáj azt mindenkinek tudni meg látni, akinek erre vezet az útja, hogy egy ilyen előkelő, salakkal behintett pályán két ló meg egy szekér js tartózkodik... Nem segítene a szakszvezető úr? Mert akkor, alázatosan jelentem, jóval hamarább elkészülhetnénk ... Franknak újfent el kellett ismernie — persze csak úgy magában —, hogy ez a kacs- karingós jeszű Bódi tényleg mindenre gondol Mit telietett? Bódi szaporán. ölnyt mennyiségben hordta oda az ágakat, ő meg szépen kezdte ókét betűzni a drótkerítésbe. l Tíz perc múlva már olyan volt a teniszpálya eleje, mintha egy sűrű erdő kezdődnék itt egyenes vonalban. Mikor távolabb mentek, hogy kellő perspektívából még egyszer sZemügyre vehessék gyors munkájuk eredményét. észrevehették, hogy a szekérből és a két lóból az égvilágon semmi nem látszik. — Most még el keli látni szegény jószágokat.. Majd kapnak jó zabógskát, arra rá finom Ids vizet... Elvégre megszolgálták alaposan a mai porciót. Meg aztán az is lehet, hogy holnap már óira nagv szükség lesz minden ereiükre... Aztán meg. ha a szakaszvezető úr is úgy gondolia. bemegyünk a házba. és megnézzük azt a bizonyos ládikát. amiért már annyit tetszett engem szidni máma. (Folytatjuk) mintegy kétezren — zömmel értelmiségiek — válaszoltak. A sorozat ügyében azonban már. társadalmi összetételű csoportok véleményét Is kikérték: megbízottaik a Csepeli Vas- és Fémművek 400 munkását és művezetőjét is felkeresték kérdéseikkel. A két nagy adatgyűjtés eredménye világossá tette: a kö- zönség igényli az ismeret- terjesztés e népszerű formáját A tapasztalatok alapján a kiadó ebben az évben megindítja a „Gondolat zseb- könyvek" sorozatot. Ez az átfogó és tematikailag sokoldalú, népszerűsítő ismeretterjesztő zsebkönyvsórozat a lipcsei Uránia Kiadóval közös vállalkozás lesz és nemzetközi együttműködéssel készül. A kötetek sorában elsőként Peter Kircheberg „Régi autók", A. E. Kob- rínszkij: „Figyelem! Robotok!" és Klaus Lindner: „A csillagos ég" című munkái jelennek meg. Á kiadó törekszik a magyar filozófiai könyvkiadás egyik 'régi hiányosságának pótlására is. Megvalósulás előtt áll „Az etika klasszikusai" című zárt sorozat, amely lő kötetben gyűjti majd ösz- sze az etikai irodalom legfontosabb műveit Arisztotelésztől a XX. századig Napjainkban egyre nő az érdeklődés a reneszánsz izgalmas művészegyéniségei iránt, Hamarosan megjelenik — Richard Friedenthal Leonardo című könyve. , Egy szakasz — egy iskola Ha odahaza elromlik az ablakkilincs, lehullik a vakolat, vagy csöpög a vízcsap, jobb esetben a családfő javítja meg. rosz- szabb esetben szerelőt kell hívni. Ha van, s ha kijön az ilyen apró-cseprő ügyekben. Iskolában ugyanez a hivatalos jelentések, ügyintézés után dől el. s néha kiderül, hogy most éppen nincs „kapacitás”. Tatarozásról pedig szó sem lehet nyárig. Előfordul persze más eset is. mint például a Tallinn körzeti iskolában, ahol a múlt héten is — idén már negyedszer — munkásőrök jelentek meg, és betonozástól a villanyszerelésig mindenféle építőipari apró munkát elvé- i géziek. A szolnoki munkásőr zászlóalj egyik szakasza. melynek tagjai építőipari dolgozók, Gyurcsá- nyi László parancsnok vezetésével, a szabad szombatot az iskola csinosítására áldozták. A napközisek közel 90 négyzetméteres ebédlőjének régen várt parketta- csiszolását. festését, az ablakok. ajtók javítását, a lehullott vakolat pótlását egy délután elvégezték. Nehéz leírni a frázisok ve- , szélye nélkül, hogy hasznos, értékes, sőt. forradalmi tett a társadalmi munka Munkaórára, forintra ■ „lefordítva” is csak adat marad. Igazán lemérni és értékein! csak ott. az iskolában lehet, s furcsa de igaz. nemcsak azzal, hagv ml történt hanem azzal is: mi nem történt? Nem kellett például beadványokkal. szemlékkel hihetővé tenni, hogy az iskolának szüksége vám most évközben is az építőipari munkára. Nem kellett napokat várni ml amúgy is elfoglalt szakemberek megjelenésére, s nem volt „szükségállapot” sem a gyermekmenzán a-2 ebédlő javítása miatt nem volt szünet és nem kellett költözködni teremről teremre. Mégis hétfőn megújult febédlő, új sötétítő függönyökkel felszerelt tantermek, frissen vakolt falak fogadták a megérkező gyerekeket Ez is mutat annyit, mint a számadatok, hiszen a ielae.se- dést úgysem lehet kilóra centire, százalékra mérni. A Tallinn körzeti iskola nem véletlen kivétel. A város munkásőr alegyséc gei patronálási mozgalmat szavaztak meg „Egy szakasz — egy iskola” jelszóval, melynek célja egyrészt az iskolában szükséges javítások elvégzése, másrészt a gyerekek' testi nevelésének segítése. Ez utóbbi célkitűzés nyomán például a szandaszőíősi és az újvárosi iskolában a patronáló alegység munkásőreinek munkája nyo- * mán szabadtéri tornakert létesül, nyújtókkal, mászó- rudakkal, súlyzókkal. Az Abonyi úti iskolában a kőolajipari munkásőrsza- kasz tagjai is dolgoztak a szaktanterem belső munkálatain. s a Beloiannisz úti iskola asztalos- és lakatosmunkáit is munkásőrök vZ-ezték társadalmi munkában, Felsorolhatnánk valamennyi patronáló szakaszt, minden ecves tagi át név szerint i® Talán csak helyszűke miatt nem tess ük Azt a 1elkes°>tést és helytállást azonban mellvei az iskolai munkát segítik, csak tisztelettel és elismeréssel említhetjük: a jö-. vő nemzedékéért teszik. .. W'. I LÉPCSŐ PAPP ZOLTÁN
