Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

/ 1974. március TS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A HÁROM TESTVÉR András, Péter, György. A Fehér család három fiúgyer­meke. Nem különleges fia­talok, mégis különböznek va­lamiben a többiektől. Nem mindennapi dolog, hogy egy családból mindhárom fiú a hivatásos katonai pályát, a haza fegyveres szolgálatát választja élethivatásul. — Mindhárman — a Kilián György Repülő Műszaki Fő­iskolán dolgoznak, tanulnak. Szolnokon születtek, az álta­lános és a középiskolát is itt végezték. A Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskolában érettségiztek, jó eredmény­nyel. András, a legidősebb fiú már hadnagy. Szerény, csen­des, fegyelmezett katona. A főiskolán végig jól tanult, háromszor volt élenjáró hallgató. Középiskolás kora óta dolgozik az ifjúsági mozgalomban, — jelenleg is egy nagy létszámú KISZ- alapszervezet titkára. — Hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy a katonai pályát vá­lasztja élethivatásul? — érdeklődtem tőle. — Édesapám 1950 óta, mint tanár dolgozott a főis­kolán. Jelenleg nyugdíjas. Én már középiskolás korom­ban több alkalommal jártam a laktanyába. így kezdtem megismerni a főiskolások életét. Később magam is egyre jobban szerettem vol­na köztük lenni. Hatással volt rám az is, hogy tisztek környezetében laktunk, és szomszédaink példája is ösz­tönzött. Ügy érzem, jól vá­lasztottam. s bízom benne, hogy az élet igazolni fogja elhatározásomat. Tiszti diplomáján alig szá­radt meg a tinta. Az arany­csillag fénye sem kopott még meg vállapján. Jog sze­rint tiszt, de megőrizte diá- kos énjét. — Hiába, hosszú az út az aranycsillagig — mondja tárgyilagosan, majd egyre felszabadultabban beszél munkájáról. — Először szo­katlan volt a parancsnoki munka, de olyan tisztek kö­zé kerültem, akik minden­ben sokat segítettek. Ilyen­kor látja már az ember, hogy más hallgatónak és más tisztnek lenni, mert az embernek nemcsak önma­gáért, hanem a fiatal kato­nák neveléséért is felelőssé­get kell éreznie. Szeretem a munkámat, szívesen csiná­lom és szeretnék majd to­vább tanulni. — Hogyan jogadta, hogy mindkét öccse a katonai főiskolára je­lentkezett? — Azt hiszem ebben ne­kem is szerepem van, hi­szen sokat meséltem nekik a munkánkról, életünk szép­ségeiről és a nehézségekről. Örülök, hogy követték pél­dámat. Segítem őket a ta­nulmányi munkájukban és egyéb területen. Jó érzés, hogy gyakran felkeresnek és tanácsot kémek tőlem. Péter negyedéves hallgató, zászlós. Középiskolás korá­ban tagja volt az MHSZ sportrepülő klubjánák, ott ismerkedett meg a repülés szépségeivel. Az élmények és bátyja példája ösztönözte arra, hogy a repülőtiszti pá­lyát válassza élethivatásul. Bár tanulmányi eredményei hullámzóak, úgy érzi, sike­rül eredményesen elvégeznie a főiskolát. — Milyen tervei van­nak a tiszti pálya kü­szöbén? — Igaz, nem hosszú már az idő az avatásig, de addig nagyon meleg napokat kell átélni. Szakmai gyakorlat, szakdolgozat, államvizsgák. Még elmondani is sok, hót végigcsinálni. De bízom ben­ne, hogy sikerülni fog. — Igyekszem majd megállni a helyemet. — Mivel tölti szabad idejét? — Kedvenc időtöltésem a sportrendezvények látoga­tása, de magam is szeretek sportolni, főleg úszni. Ebben a sportágban elég szép ered­ményeket értem el. György, a legkisebb fiú, másodéves hallgató. Jól érzi magát a főiskolán. Nehéz volt megszoknia a katonás életet. Bár bátvjai példájá­ból viszonylag ismerte már, mégsem gondolta, hogy ilyen nehéz. Ma már egészen más minden, a körülmények is jobbak, s nem bánta meg, hogy a katonai főiskolára ment tanulni. — Ügy érzi, megtalálta számítását. — Eddig még mindig kö­vettük egymást a testvé­reimmel — mondja. — .Az általános iskolától a közép­iskolán keresztül a katonai főiskoláig. Talán van ebben valami hagyományú Engem mindig érdekeltek a gépek, a különböző mechanikus be­rendezések és az elektroni­ka. Azt hiszem ez a műsza­ki érdeklődés is befolyásol­ta pályaválasztásomat. Hivatás, felelősségérzet, szakmaszeretet, vidámság és álmodozás. Három fiatal, há­rom testvér, akik tizenéves fejjel indultak neki az élet­nek, hogy tudják mit akar­nak. Ezért is vállalták a ha­za fegyveres szolgálatát Tóth Gyula Könyvtárak együttműködése Szabolcs-Szatmár megye közművelődési és szakszer­vezeti könyvtárhálózata kö­zött szoros együttműködés kezdődött a munkás és pa­raszt olvasók létszámának növelésére. A közművelődési könyvtár a szakszervezeti könyvtárral egyetértésben a most készülő távlati, 15 éves fejlesztési tervében külön figyelmet fordít a munkás és paraszt olvasók által igé­nyelt könyvek számának gyarapítására, elsősorban a nagyobb ipari körzetekben: Nyíregyházán, Mátészalkán, Záhonyban. A megye néhány városá­ban. üzemében és nagyobb településén megkezdődtek a vizsgálatok a munkások mű­veltségi szintjének, kpjturá- lis ellátottságának megisme­résére. Nyíregyházán létre­hozták a könyvbarátok klub­ját, amelyben főként mun­kásfiatalok, szakmunkástanu­lók találkoznak rendszere­sen és vetélkedők, tanulmá­nyi kirándulások. író—olvasó találkozók formájában tágít­ják ismereteiket A MÁV Széchenyi-hegyi Űttörövasút üzemfőnöksége úttörővasutas tanfolyamul indí­tott. A tanfolyamon két száztíz úttörő tanulja a vasúti és postai ismereteket Szemtől szembe, az etika klasszikusai Új sorozatokat indít a Goüdolat Könyvkiadó A Gondolat Könyvkiadó évi 120—125 címből álló könyvtermése összesen több mint egymillió példányban jelenik meg. A kiadó tevé­kenysége ebben az évben to­vább gazdagodik: új soro­zatok közlését kezdik meg. A külföldön és hazánkban egyaránt sikeres írói. élet­raj zsorozatokhoz hasonlóan kívánják elindítani a „szem- től-szembe” elnevezésű dö- kumentumkötetek sorát. — Képzőművészek, zeneszerzők, színházi és filmrendezők, nagy színészek pályaképei­nek összeállítására vállal­koznak a kötetek szerzői, eb­ben az évbén Bikácsy Ger­gely Andrzej Wajda, Ne- meskürty István Fellini és a Vincze Lajos—Udvary Gyöngyvér szerzőpár Mest- rovic című kötete jelenik meg^ A kiadó már korábban fel­vetette új ismeretterjesztő könyvtípus kialakításának gondolatát. — Körkérdéssel fordult olvasóihoz, amelyre .a. AZ ALAGSORBA ■> 7 — Ajaj — torpant meg f • egy pillanatra Bódi —, itt aztán ugyancsak régen szellőztethettek. Olyan szag van. akár egy kriptába«!. De azért csak bementek. És első dolguk volt, hogy a földszinten ablakot nyissa­nak. Az életnek semmi nyomát nem lelték a lakásban, ahol mindent vastag por borított. — Legalább három hónap­ja nem járhatott itt senki — jegyezte meg Frank. — De aki utoljára itt járt. az mindenesetre alapos mun­kát végzett — tette hozzá Bódi. aki szimatoló vadász­ebként cselekedve egy szem­pillantás alatt körbefutotta és feltérképezte az egész la­kást. Mint kiderült, már az emeleten is járt — Hogy érti ezt? — Tessék csak megnézni, szakaszvezető úr. Ott látszik a képek helye a falon. Biz­tos szép képek lehettek, va­lakinek megtetszhettek. Az­tán ott vannak a fiókok. Azok is üresek. De én be­kukkantottam a szekrények­be is. Hát a java dolog bi­zony onnan is hiányzik. Csak egy helyütt találtam néhány Ócska holmit. Biztos abban dolgozgatott a kertben a fő­orvos úr, ha kedve támadt egy kis parasztizáláshoz. Frank kajánul bámult Bó­di ra. — Mindebből két tanulsá­got lehet levonni. Az egyik az. hogy ezek szerint van­nak magánál nagyobb és ügyesebb csirkefogók - is. — Majd kis szünet után: — Akik, lám. meg is előzték. A másik pedig: ezzel legalább lehetetlenné tették a maga számára, hogy rablóként egy újabb égbekiáltó gazember­séget kövessen el. Bódi rezzenéstelen, sót su­nyi arccal tűrte a nyilván­valóan sértő szándékú ócsár- lást. — Csak egy baj van, alá­zatosan jelentem szakaszve­zető úr kérem • — vetette közbe, amikor úgy érezte, hogy Frank kifogyott a szó­ból. — Hogy eközben ve­szedelmesen múlik az idő... Ezért alázatosan azt javasol­nám, hogy helyezzük gyor­san biztonságba az alezre­des úr holmiját. Még mi­előtt besötétedne. És még mielőtt egy őrjáratnak ked­ve támadna bekukkantani ebbe az elhagyatottnak tűnő utcába. S Frank most az egyszer — bár nem minden kény- szerűség nélkül — egyetér­tett vele. Gyakorlott rakodók lévén — akik az elmúlt hónapok vándorlásai során hozzászok­hattak már a gyors helyvál­toztatás rájuk rótta felada­tokhoz és megpróbáltatások­hoz — szakavatott, kiszámí­tott, szinte már-már rutinos . mozdulatokkal dolgoztak. Fél óra sem telt bele, és az alezredes úr, minden hó- belevanca — pedig meg kéÜ hagyni, volt belőle éppen elég — ott volt fölhalmozva bent a földszinti 1 raliban. És nem is akárhogyan. Szépen rendberakva. Még a ponyvát is behozták, és gondosan le­takarták vele. — Most pedig a lovak kö­vetkeznek. Tessék csak vár­ni egy pillanatra, szak átve­zető úr... Azzal szélesre tárta a te­niszpálya drótkapuját. Szerencsére szép széles ka­puja volt a pályának. Egy ilyen szekér is kdhnyen át­juthatott rajta. — No rajta — paskolta meg tenyerével Bódi az egyik: ló farát —, indulás befelé. Ha nem kárhoztok eú ha tehát egyszer bejut­tok majd a lómennyország­ba, még ott se lesz ilyen fá- intos dolgotok Aztán becsukta a kaput Majd kiment az utcára. És a szemközti drótkerítés előtt lévő dúsan burjánzó bokrok­ról tördelni kezdte a na­gyobb. bő lombú ágakat. ■ — Hát most meg mit csi­nál, maga ütődött? — kiál­tott oda neki Frank. — Egy kis álcázás, aláza­tosan jelentem. Ahhoz kell. Majd szépen megtűzdeljük ezzel a zöldséggel a tenisz­pálya elejének dróthálóját... Nem muszáj azt mindenki­nek tudni meg látni, akinek erre vezet az útja, hogy egy ilyen előkelő, salakkal behin­tett pályán két ló meg egy szekér js tartózkodik... Nem segítene a szakszvezető úr? Mert akkor, alázatosan je­lentem, jóval hamarább el­készülhetnénk ... Franknak újfent el kellett ismernie — persze csak úgy magában —, hogy ez a kacs- karingós jeszű Bódi tényleg mindenre gondol Mit telietett? Bódi szapo­rán. ölnyt mennyiségben hordta oda az ágakat, ő meg szépen kezdte ókét betűzni a drótkerítésbe. l Tíz perc múlva már olyan volt a teniszpálya eleje, mintha egy sűrű erdő kez­dődnék itt egyenes vonalban. Mikor távolabb mentek, hogy kellő perspektívából még egyszer sZemügyre ve­hessék gyors munkájuk ered­ményét. észrevehették, hogy a szekérből és a két lóból az égvilágon semmi nem látszik. — Most még el keli látni szegény jószágokat.. Majd kapnak jó zabógskát, arra rá finom Ids vizet... Elvég­re megszolgálták alaposan a mai porciót. Meg aztán az is lehet, hogy holnap már óira nagv szükség lesz minden ereiükre... Aztán meg. ha a szakaszvezető úr is úgy gondolia. bemegyünk a ház­ba. és megnézzük azt a bi­zonyos ládikát. amiért már annyit tetszett engem szidni máma. (Folytatjuk) mintegy kétezren — zömmel értelmiségiek — válaszoltak. A sorozat ügyében azonban már. társadalmi összetételű csoportok véleményét Is ki­kérték: megbízottaik a Cse­peli Vas- és Fémművek 400 munkását és művezetőjét is felkeresték kérdéseikkel. A két nagy adatgyűjtés ered­ménye világossá tette: a kö- zönség igényli az ismeret- terjesztés e népszerű for­máját A tapasztalatok alapján a kiadó ebben az évben meg­indítja a „Gondolat zseb- könyvek" sorozatot. Ez az átfogó és tematikailag sok­oldalú, népszerűsítő isme­retterjesztő zsebkönyvsórozat a lipcsei Uránia Kiadóval közös vállalkozás lesz és nemzetközi együttműködés­sel készül. A kötetek sorában elsőként Peter Kircheberg „Régi autók", A. E. Kob- rínszkij: „Figyelem! Robo­tok!" és Klaus Lindner: „A csillagos ég" című munkái jelennek meg. Á kiadó törekszik a ma­gyar filozófiai könyvkiadás egyik 'régi hiányosságának pótlására is. Megvalósulás előtt áll „Az etika klassziku­sai" című zárt sorozat, amely lő kötetben gyűjti majd ösz- sze az etikai irodalom leg­fontosabb műveit Arisztote­lésztől a XX. századig Napjainkban egyre nő az érdeklődés a reneszánsz iz­galmas művészegyéniségei iránt, Hamarosan megjele­nik — Richard Friedenthal Leonardo című könyve. , Egy szakasz — egy iskola Ha odahaza elromlik az ablakkilincs, lehullik a vakolat, vagy csöpög a vízcsap, jobb esetben a családfő javítja meg. rosz- szabb esetben szerelőt kell hívni. Ha van, s ha kijön az ilyen apró-cseprő ügyekben. Iskolában ugyanez a hi­vatalos jelentések, ügyin­tézés után dől el. s néha kiderül, hogy most éppen nincs „kapacitás”. Tataro­zásról pedig szó sem lehet nyárig. Előfordul persze más eset is. mint például a Tallinn körzeti iskolá­ban, ahol a múlt héten is — idén már negyedszer — munkásőrök jelentek meg, és betonozástól a villany­szerelésig mindenféle épí­tőipari apró munkát elvé- i géziek. A szolnoki mun­kásőr zászlóalj egyik sza­kasza. melynek tagjai épí­tőipari dolgozók, Gyurcsá- nyi László parancsnok ve­zetésével, a szabad szom­batot az iskola csinosításá­ra áldozták. A napközisek közel 90 négyzetméteres ebédlőjé­nek régen várt parketta- csiszolását. festését, az ab­lakok. ajtók javítását, a lehullott vakolat pótlását egy délután elvégezték. Nehéz leírni a frázisok ve- , szélye nélkül, hogy hasz­nos, értékes, sőt. forradal­mi tett a társadalmi mun­ka Munkaórára, forintra ■ „lefordítva” is csak adat marad. Igazán lemérni és értékein! csak ott. az is­kolában lehet, s furcsa de igaz. nemcsak azzal, hagv ml történt hanem azzal is: mi nem történt? Nem kellett például be­adványokkal. szemlékkel hihetővé tenni, hogy az is­kolának szüksége vám most évközben is az épí­tőipari munkára. Nem kel­lett napokat várni ml amúgy is elfoglalt szak­emberek megjelenésére, s nem volt „szükségállapot” sem a gyermekmenzán a-2 ebédlő javítása miatt nem volt szünet és nem kellett költözködni teremről te­remre. Mégis hétfőn meg­újult febédlő, új sötétítő függönyökkel felszerelt tantermek, frissen vakolt falak fogadták a megér­kező gyerekeket Ez is mu­tat annyit, mint a szám­adatok, hiszen a ielae.se- dést úgysem lehet kilóra centire, százalékra mérni. A Tallinn körzeti iskola nem véletlen kivétel. A város munkásőr alegyséc gei patronálási mozgalmat szavaztak meg „Egy sza­kasz — egy iskola” jelszó­val, melynek célja egy­részt az iskolában szük­séges javítások elvégzése, másrészt a gyerekek' testi nevelésének segítése. Ez utóbbi célkitűzés nyomán például a szandaszőíősi és az újvárosi iskolában a patronáló alegység mun­kásőreinek munkája nyo- * mán szabadtéri tornakert létesül, nyújtókkal, mászó- rudakkal, súlyzókkal. Az Abonyi úti iskolában a kőolajipari munkásőrsza- kasz tagjai is dolgoztak a szaktanterem belső mun­kálatain. s a Beloiannisz úti iskola asztalos- és la­katosmunkáit is munkás­őrök vZ-ezték társadalmi munkában, Felsorolhatnánk vala­mennyi patronáló szakaszt, minden ecves tagi át név szerint i® Talán csak hely­szűke miatt nem tess ük Azt a 1elkes°>tést és helyt­állást azonban mellvei az iskolai munkát segítik, csak tisztelettel és elis­meréssel említhetjük: a jö-. vő nemzedékéért teszik. .. W'. I LÉPCSŐ PAPP ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents