Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

1974. március 2S. SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 3 Olajbányászok között (3.) Baraktábor - társaké Az o/lajbányászok többsége messzi . környékről került Szegedre. Itt munkásszállá­sokon Iáknak, s kétheti mun­ka után utaznak haza 4—4 napra. Nyolc órai szabadban lét nehéz munka után gépko­csikon érkeznek a barakk­táborba, ahol alapos fürdés s kezdődik az étkezés, majd pedig a pihenés. A barakok jól fűtöttek, néha túl mele­gek. A folyosókon öltözőszek­rények, a szobákban pedig vaságyak, pokróccal szépen letakarva. A rend és tiszta­ság az Igényességre enged következtetni. Van egy íratlan szabályra pihenőt soha ne zavard! A kisrádiók ezért oly halkan szólnak, hogy a szomszéd szobában észre sem lehet venni. A közlekedés általá­ban „Iá bújj hegyen” történik. Van sakk, asztalitenisz, kártya A bányászok azonban nem alszanak mindig. A pihenést másra használják a fiatalok — a 30 év alattiak — másra az idősebbek — a 40—50 év közöttiek. Van sakk, asztali- tenisz. kártya és különböző társasjáték. Este pedig tv- nézés a kultúrteremben. Az igazi társalgó azonban az ebédlő, annak is a büfékör­nyéki része. Ott szinte min­den asztal foglalt. nagy fröccs vagy korsó sör mel­lett hányják-vetik a nap tör­ténetét, a világ folyását. — öcsikém! holnap ka­paszkodnod kell odafönt. Fúj és esik is ... Megette a fe­ne az egészet. Most kezd tél lenni, amikor tavaszodnj kel­lene. — Ez nem tetszett a dorogi bányászoknak sem. Azt hi­szem három éve. hogy ide­helyezték őket s aztán rövi­desen , meglépték.., — Több az már, 69-ben volt.. — És mit gondolsz, hány maradt itt a 200-ból? Kettő! Azt magyarázták, hogy a toronyban nagyon nagy az ájer. Inkább a bánya. Ott van födél a fej fölött. Na és meleg is. Ahogy megyünk lefelé, úgy melegszik. Fölfelé pedig miildig hidegebb.: i Keveredik a múlt és a je­len. Szóba kerül a reggeli, az ebéd, a vacsora. Fúrómester, lakatos, esztergályos, tmk-s egy asztalnál. Reggel fél 6-kor már nyit az étkezde. Műszak előtt mindenki reg­gelizhet. Az étlap kifüggeszt­ve a falon. Választhat ki-ki kedvére, zsebére. Legolcsóbb a tea és a tejféleség. Az vi­szont ném elég a nehéz mun­kára. — A főttkolbász az még teszi. Az ára is elfogadható. De egy darab fasírozöttért 5 forintot kérni... Ez már rablás! \ — Ezért mondom én. hogy át kellene venni az egész ét­keztetést és büfét a Vállalat­nak. Akkor nem a mi bő­rünkre gazdagodnának ott — mutatnak hátra a büfé felé. — Az a csapos, az a fiatal srác is. otthagyta a tornyot.' Gondolta itt többre megy, jobban keres ..; — Persze, hogy otthagyta. Itt megvan az ingyen pia, meg ha „jól számol’.’, akkor a piroshasú naponta ... — De a mi bőrünkre, ko­mám! Miért engedjük ezt meg? Van elég népi ellenőr közöttünk ... Nem igaz, hogy a konyhán nem lehetne leg­feljebb 10 forintért kihozni a vacsorát. Háromszori meleg ételért 30—40 forint. Sok ez egy napra .:. Persze nem kerül minden­kinek ennyibe. Ebbe már benne Van a napi sör és a néhány nagyfröccs is. Aki az üzemi étkeztetésben vesz részt, az az ebédért 5 nap­ra 54 forintot fizet. A szállá­sért keveset, néhány forintot. Két hét munka, négy nap szabadság otthon. Persze csak annak négy nap, aki gyorsan hazaér, mert jó a közlekedése. Fúrómester húsz éve ■— Azt mondják, minden út Rómába vezet. Ezért vet­tem én lakást Budapesten. Oda mindenhonnan könnyen fel lehet érni. Eger mellől nősültem, de Szegedre kerül­tem. Húsz éve vagyok már fúrómester. Kaptam volna lakást itt is, de nem igé­nyeltem. Félreraktam inkább a pénzt..: Kilenc éve már pesti vagyok vidéki élettel... — Az a baj. hogy nem mindenki Piri Kis Ferkó, — Az jó főmester. Az a szerencsés, aki odakerül. Az ottragad, az nem vándorol... — Nincs igazatok. Minden akciónak van egy reakciója. Akit kedvelek, megengedem Napirenden a szakszervezeti munka . (Folytatás az 1. oldalról.) esetek száma csökkent. A munkavédelmi helyzet a ja­vulás ellenére sem kielégítő. Több időt kell fordítani az előírások betartásának ellen­őrzésére. Az SZMT elnöksége tavaly több szociálpolitikai témát is tárgyal t, illetve beszámolta­tott gazdasági vezetőket, szak- szervezeti tisztségviselőket az üdültetési munkáról, az üzemegészségügyi helyzetről, a béren kívüli juttatásokról. Megállapították, hogy 1973- han — ha szerény mértékben is — növekedett az üdülte­tésben részt vevő dolgozók száma. Szakszervezeti ked­vezményes üdültetésben 6 ezer 432, vállalati üdültetés­bén 8 ezer 22 dolgozó része­sült. örvendetes, hogy a ked­vezményes üdültetésben emelkedik a fizikai munká­sok száma. Tavaly 1159 ké­relmező kapott segélyt, 967 ezer forintot. A szakszervezetek politikai névelő munkájának is része van abban, hogy a szervezett dolgozók gondolkodásában tovább erősödtek a szocia­lista vonások. Minden évben több és több dolgozó vesz részt politikai oktatásban. Je­lenleg 23 ezren járnak kü­lönböző politikai tanfolya­mokra. Ennek a munkának is vannak fogyatékosságai. Nem igazodik eléggé az egyes rétegek igényeihez, nincs megfelelő előrehaladás a be-. járó dolgozók, a nők és a fia­talok körében végzett politi­kai nevelésben. A megye 360 szakszervezeti alap- és kö­zépszerveiben 114 függetlení­tett és 17 ezer 284 választott tisztségviselő dolgozik. A vá­lasztott szervekben a nők aránya 43,6, a fiataloké 27.4 és a fizikai munkásoké 47,8 százalék. A nőpolitika és az ifjú­ságvédelem mindennapi ré­sze a szakszervezeti munká­nak. Az üléseken megtár­gyalták a nő- és ifjúságpoli­tikai határozatokat, és a vég­rehajtásról folyamatosan be­számoltatták a gazdasági ve­zetőket. Az SZMT vizsgála­tokat végzett az ifjúság, a nagycsaládosok és a gyerme­küket egyedül nevelő anyák körülményeinek megismeré­sére, állást foglalt helyzetük javítására. A szakszervezetek közreműködtek a negyedik ötéves terv megyei célkitűzé­seinek előkészítésében, segí­tették a beruházások és üzembővítések, a lakásprog­ram megvalósítását, a gyer­mekintézmények fejlesztését, a kommunális, szociális, ke­reskedelmi. egészségügyi há­lózat bővítését. Az évi munka értékelése után vita alakult ki. A ti­zennégy felszólaló beszélt az üzemekben, a vállalatoknál végzett szakszervezeti mun­káról. Az ülés végén egyhan­gúlag elfogadták az SZMT idei munkatervét. o neki húszéves létére is, hogv azt mondja: szervusz Józsi bácsi. Elvárom azonban tőle. hogy őszinte legyen hozzám és legalább annyi tiszteletet adjon nekem, mint amennyit én adok neki. Nem vagyok én különös vagy erős em­ber! Most töltöttem be a 36. évem. Ha kiküldenek egy munkára. akkor elvárom, hogy aki velem jött, becsü­letesen dolgozzon. Ha nem ért valamit, szóljon. Az aranygyűrű az én ujjamról se esik le .,. Kérdezek én fiataltól is, ha nem tudom. — De nem őszinte ám mindenki... — Ez a baj a fiataloknál. Volt nekem is egy fiatal ká­derem, olyan „erős” ember. Az Ifjúsági Presszóban adta a nagyot a ki vagyok, mi vagyokot. Persze, amikor meg­kapta a magáét... mondja másnap: Józsi bácsi, árpám van. Fájós dolog az. Kinn a toronynál csináltam helyette is a munkát. Ne fázzon meg a szeme, maradjon a bódé­ban. Egyszer megakadtam Megyek, hogy tanácsot kér­jek tőle. Olvassa az újságot, lefityegő kötéssel. Az anyja szép szentségét! Elfeketedett szeme alatt az árpatábla. Hazúg> ember azóta nem ül­het az én asztalomhoz, nem dolgozhat velem. Mondta volna meg, hogy hókon csap­ták. — Könnyű nektek, jó a brigádotok. Vállalat kiváló szocialista brigádja... Szokik vagy szökik — Az még nem minden. Mi alakítottuk és magunk­hoz formáljuk a brigádtago­kat. Szokik vagy szökik. A legtöbbje szokik... A kiskun dorozsmai ifjúsági presszó nagyon sokszor szó­ba kerül. Vannak, akik azt mondják, hogy kibékíthetet­len ellentét alakult ki a kiskundorozsmaiak és az ola­josok között. Az idősebbek viszont tűrik, hogy a fiata­lok hőbörögjenek. — Meglátszik már a sze­men, ki az, aki tudja, med­dig lehet elmenni, öcsi te nem vagy erős ember. Zalai létedre is kijössz a dorozs­maiakkal. Kérdezd csak meg a Jani bátyádtól, hányszor verték meg 22 év alatt! — Sehányszor. Bolond em­ber az, aki fejjel megy a falnak. Az okos, az kikerüli... Beszélgetnek pihenő idő­ben. Amikor eljön a fél 8, a Tv-híradó kezdete, ott ül­nek a képernyő előtt. Ki-ki megitta már a maga egy fröccsét vagy a két korsóját. Érzik rajtuk az ital illata, de nem a bűze. Tíz óra után elcsendesedik minden. Haj­nalban kezdődik a munka. Erősen fúj a délkeleti szél, fenn a 30 méter magas to­rony tetején. Átfúj minde­nen, didereg az ember... Förgeteg Szilveszter (Folytatjuk.) Kádár János Nyíregyházán és Fehérgyai mai (Folytatás az 1. oldalról.) bah köszönetét mondott a szívélyes fogadtatásért. Kifejezte örömét, hogy ellátogathatott a gyárba, ahol igen jó benyomáso­kat szerzett. Elmondta, hogy az itt vég­zett munka nem ismeretlen számára, his2én annak ide­jén gyakran megfordult a régi ruggyanta árugyárban, tisztában van a szakma ne­hézségével. A feilődést mu­tatja, hogv az új nyíregyhá­zi gyáregységben lényegesen megváltoztak a múlthoz ké­pest a munkakörülmények. Az ember itt a szocialista éoítés valóságos megtestesü­lésével találkozik: nemcsak új falak, korszerű technikai berendezések épültek, ha­nem formálódott az embe­rek, a dolgozók szocialista tudata is. Az üzemlátogatás után Kádár János megtekintette Sóstófürdőt, majd a Jósa-vá- rosi új lakótelepet, ahol 1970 óta 2200 korszerű lakás épült, és az- V. ötéves terv­ben megépítendő további 1200 lakáshoz máris közmű­vesített terület áll rendelke­zésre. Kádár János délután Nyír­házáról Fehérgyarmatra uta­zott. Útközben rövid időre megszakította útját az 1969- hen várossá nyilvánított Má­tészalkán. A város új. keleti lakótelepén Forgács András, a városi pártbizottság első titkára, Danes József, a já­rási pártbizottság első titká­ra, országgyűlési képviselő, Lánczi János, a városi ta­nács elnöke, dr. Szabó Jó­zsef, a megyei tanács járási hivatalának elnöke fogadta a Központi Bizottság első titkárát. Az egvhegyűlt töboszáz helybeli lakos meleg ün­neplésben részesítette, tanssal, virágcsokrokkal köszöntötte Kádár Já­nost, aki rövid sétát tett az új la­kótelepen, s megismerkedett Mátészalka mai arculatával. • Az 1970-es árvizet követően nagyarányú építkezés kezdő­dött itt a károk helyreállítá­sára, s azóta csaknem ezer lakás épült. A várossá nyilvánítás óta jelentősen megváltoztak a lakosság élet- és munkakö­rülményei. Ebbén alapvétő jelentőségű az iparosítás: több új üzemegység műkö­dik a városban, s az itt fog­lalkoztatott több mint tíz- P70’' mintegy fé­le ipari munkás. Tavalv 1,3 milliard forintot kéövisélt az ipari termelés és a lakosság éve"*“ 4—6 millió forint érté­kű társadalmi munkával já­rul hozzá a város fejleszté­séhez. Fehérgyarmaton a Győzhe­ted en Bríyád Termelőszövet­kezetbe látogatott e! a Köz­ponti Bizottság első titkába, akit = közös gazdaság köz­pontiában Gutáési- Sándor, a iárási pártbizottság első tit­kára és a tsz vezetői fogad­tak. Dánvádi László, a terme­lőszövetkezet elnöke táiákoz- tatót adnft a ss éves múltra visszit^intő közös gazdaság életéről, munkájáról. Szóit arról, hogv a szövetkezet feiiödésót megszakította az 1970-e,s árvíz, arrielv tetemes károkat okozott a közös gaz­daságban is. Az á-vízkárosultak ta­rn«-at !sára megnvllvá- n»lt or~7.’gos «egiiökÄsz- ség a fehArsrvarmatiakal is hozzásegítette az élet újrakezdéséhez, az vniáánítés és a helyreál­lítási munkák mellett a ter­melés megindításához, meg­alapozásához, s az utóbbi években jelentős fejlődés következett be a gazdaság­ban. Kerekes Lajos, a pártszer­vezet titkára a termelőszö­vetkezet pártéletéről táié- koztatta a Központi Bizott­ság első titkárát. Kádár János köszönetét mondott a járás és a terme­lőszövetkezet vezetőinek a meghívásért. Elismeréssel ál­lapította meg, hogy a nagy természeti csapás után össze­fogott erővel láttak munká­hoz. Ahogyan a fehérgyar­matiak és sorstársaik, a párt és a kormány, az egész társadalom segítsé­gével az újjáépítéshez fogtak emlékeztet arra az időre, amikor a felszaba­dulás után egész népünk, országunk maga mellett érezhette a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri segítségét, és ez nagy erőt, önbizalmat adott számunkra — mondta Kádár János. A találkozó után a Közpon­ti Bizottság első titkára meg­tekintette az 1970-es árvizet követő újjáépítő munka ered­ményeit. A Május 14. téren, amely már nevében is a pusz­tító árvízen aratott győzel­met jelképezi, 192 lakásos, többszintes épülettömb emel­kedik. Ennek egyik bejárata előtt Haklik József ÁFÉSZ dolgozó szívből jövő szavak­kal mondott köszönetét a párt és a kormány gyors se­gítségéért, amely visszaadta a trtár-már reményét vesztett lakosság hitét a jövőben, és az elvesztett hajlék helyébe korszerű, új otthonhoz jut­tatta a földönfutóvá lett em­bereket. Meghívta Kádár Já­nost, tekintse meg lakását. Az első titkár örömmel tett eleget a szíves meghívásnak és a szépen berendezett la­kásban érdeklődött az ismét révbe jutott kis család életé­ről. Megtudta, hogy az egész épülettömbben csupa árvíz- károsult lakik, köztük ven­déglátójának két nőtestvére és édesanyja is. Az 1970-es árvizet követő újjáépítés so­rán nemcsak a romba dőlt 576 lakás épült újjá, hanem új otthont adtak a környező községekből betelepült ár­vízkárosultaknak is és össze­sen 836 új lakást építettek. Ehhez 267 telket kellett gyor­sított eljárással kisajátítani. Tizenüt új utcát és egy teret hoztak létre. Ezen- j kívül több mint félezer ’ lakást újítottak fel, ka- ’ matmentes kölcsönnel. A nagyarányú építkezéssel a nagyközég új arculatot ka­pott. Kádár János ezután a Kos­suth téren megtekintette az árvízi emlékművet, Szömor László szobrászművész mun­káját, majd végigsétált a község főterén. Többszáz fő­nyi lelkes tömeg kísérte útján és amikor köszönetét mon­dott a kedves megnyilvánu­lásért, sűrűn hangzott „vi­szontlátásra Kádár elvtárs!” Kádár János az esti órák­ban visszautazott Nyíregyhá­zára. ... hogy síép legyen a környezetünk Járási kommunista aktira Tiszafüreden Április a társadalmi munka hónapja Mándi Sándor, a járási pártbizottság első titkára mondta megnyitójában: „Azért hívtuk össze ezt a kommunista aktívát, hogy egyeztessük nézeteinket, kü­lönösképpen tennivalóinkat A Politikai Főiskola hallgatói a megyében A Politikai Főiskola veze­tő-továbbképző tanfolya­mának taniűmányi csoport­ja dr. Kurucz Imre, a buda­pesti V. kerületi pártbizott­ság első titkárának vezetésé­vel tegnap egésznapos láto­gatást tett a megyében Dr. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára a tiszaligeti pártüdülőben kö­szöntötte a megye életével ismerkedő tizenhét tagú cso­portot, majd a délelőtt fo­lyamán előadást tartott Szolnok megye gazdaságpo­litikai helyzetéről, valamint a párt gazdaságiránvító szer­vező, ellenőrző tevékenysé­géről. Dr. Gergely István előadá­sában ismertette a megye gazdaságföldrajzi adottsá­gait, és a statisztikai adatok tükrében mutatta be az ipar, a mezőgazdáság, a vízgaz­dálkodás. a kereskedelem, a közlekedés és a településpo­litika helyzetét. A pártirá- nyításról szólva hangsúlyoz­ta. hogy a gazdasági élet szervezése a párt irányító munkájának kiemelt terüle­te. A témakörön belül szó volt többek, közt a káder­munkáról, a vezetőképzés­ről, a gazdaságpolitikai irányelvek megyei megvaló­sításáról. Az előadás utáni konzul­tációban a kérdésekre adott válaszokból a vezető-tovább­képző tanfolyam tagjai még behatóbban, részletesebben megismerkedtek a megye gazdasági eredményéivel, a pártirányítás vezetési mód­szereivel. Délután Nádas József, a járási pártbizottság első tit­kárának kíséretében a Poli­tikai Főiskola hallgatói ellá­togattak a mezőhéki Tán­csics Termelőszövetkezetbe. településeink esztétikai ar­culatának megváltoztatásá­ban, hogy konkrét munka bontakozzék ki ennek érde­kében." Közismert, hogy a Hazafias Népfront mellett dolgozó me­gyei környezetvédelmi bizott­ság felhívással fordult a te­lepülések vezetőihez, a la­kossághoz: legyen „tiszta, vi­rágos Szolnok megye". A ti­szafüredi járási pártbizottság, a járási hivatal és a Hazafias Népfront járási bizottsága e cél elérése érdekében hívta össze tegnap délelőttre á tiszafüredi művelődési Ott­honba a járási kommu­nista áktívát, mélyen részt vettek a községi párt- bizottságok. csúcsvezető- ségek, az üzemek párttitká­rai, a tanácselnökök, a gaz­daságvezetők, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. A tiszafüredi járásban, kü­lönösképpen időszerű e témá­ról beszélni. Mint azt dr. Er­délyi Ferenc, a járási hivatal elnöke referátumában hang­súlyozta: „Községeink több­sége elhanyagolt, az utcák sárosak, piszkosak* nincsen elfogadható parkosítás, fát- lanok az utcák.” Az intézmé­nyek többsége elhanyagolt, a tsz-irodák, majorok látása a gazdátlanság gondolatát kel­tik. Nem kivételek ezalól aZ ÁFÉSZ-ek üzleteinek kör­nyékei sem. Ezek rendben- tartásához pedig nincs szük­ség sok pénzre. Sajnos á ta­nácselnökök sem szorgalmaz­zák eléggé a községek szépí­tését, tisztántartását. (El­hangzott az aktíván olyan észrevétel is, hogy a tanács­tagok is „fáznak” az effajta tennivalótól.) Bár a járás ve­zetői több községben kezde­ményezték parkok, játszóte­rek építését, a lakóházak környékének rendbetételét, jelentős előrehaladás nem történt. Pedig a tiszafüredi járás a megyében lévő köz­ségfejlesztési versenyben az utolsó előtti helyen van. Amíg az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke a megyében 278 forint, addig ez a járásban mindössze 145. És amíg a szolnoki já­rásban 18,5, a kunszentmár­toni járásbán 15,9 millió fo­rint volt a társadalmi mun­ka értéké 197.3-ban a tisza­füredi járásban csak 5,6 millió forint. Kommunistákhoz méltó nyíltsággal tárté fel a beszá­moló a környezetvédelemben meglévő gondokat, és ugyan­akkor konkrét feladatokat is meghatározott. A Cél: május elsejére virágos, szép, tiszta községek fogadják az arra járókat. AZ aktíva ülésén ezért áprilist a járásban a társadalmi munka hónapjá­nak nyilvánították, A felszólalók egyetértettek az elhangzottakkal, sőt java­solták. hogy akik a szép szó­ra rtém tesznek rendet saját portájukon, akik rongálják a játszótereket, parkokat, ki­tördelnek fákat, viráeokat, azokat szabálysértési eljárás útján felelősségre kell vonnij

Next

/
Thumbnails
Contents