Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
19T4. március TT SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 / Pardi Anna: + Cipőnk ormon, a por Amit átéltünk, Anyám, pontosan kiválik Lertvégeken, ajtókilincsek előtt, ó, halhatatlan az a ringlófára repülő madár cipőnk ormán a por, j a bedülő léckerítés, • \ a szél szomszédolása, j halhatatlan az almák kocsányán 4 lógó barna est, í érte megyünk, értünk jön, eltemet, ^ felráz, Toiint a szózat; t egy nappal megint kevesebb, * halhatatlan a szilvakék sziszegés: ' J ereszkedjék meg, kerüljön hozzánk közelebb ^ az ég, J hogy ő ml legyünk, ne a messzeségtől J újra meg újra elszakadó dallam. ^ ó. halhatatlanok azok a reggelek, 4 tejként forr a dér, a mozdulat fele szokás, J fele remény, - 5 te maradsz, • , 4 én indulok arra, amerre te nem mertél. é A Hold azért változatlanul halad pályáján Interjú Kerne» Nagy Agnes költővel — Milyen feladatot jelent XX századi költőnek lenni? __A múlt szazad végén, é gy irodalmi pályázaton nem osztották ki a 'fődíjat. Az akadémiai ülésen Jókai Mór te Jele® volt. Felállt, és az,t javasolta, hogy ítéljék oda ax első díjat is a legületé- kesebbnek: „Mert uraim, írni nehéz” — jelentette ki rycunatékkal. Ezt a mondást, irodalmi körökben azért emlegetik még ma is, mert Jókai Mórról köztudott, hogy milyen sokat irt fis ha még 6 is azt állította, hogy nehéz, igazsága kell._ hogv loff;-«i a mondásnak. XX. századi költőnek lenni se nem kony- tiyebb, se nem nehezebb leiadat, mint amilyent a M»- dankori költői hivatás jelentett A költőknek mindig mog kellett küzdeniük mondanivalójuk legszebb. leg- jgazabb ldfejezésaiért; es műviig le kellett póznánk egyfajta títoiiáUiifiifc ^ U őrünk ban például az emberek könnyen hozzászoktak ahhoz a kényelemhez, ante- Ivet a technika teremtett. Árt» a mű vészetek ben. igya költésükben Is, tiltakoznak az új formák ellen. A fejlődés folyamatos; ez Mól a müvétf&öt ©etil lőhet kávétól. Ax áUaaxáó értókeft ti ami ni sem tudja jobban kifejezni, mint a megváltozott* körülmények. Nézze például azt a szecessziós vázát.. Szülei ni tői örököltem, sotóig csak a kegyelet őriztette velem, de szégyellem, jól el is rejtettem. Most újból elővettem. A megváltozott környezetben új értéket kapott a tárgy. Szép, ugye? — Az a tény, hogy nő, segítette vagy éppen ellenkezően, hátráltatta költői pályafutásában? — Amikor az első verseim megjelentek, az idősebb kollegák szeretettel maguk közé fogadtak. Én ezt akkor természetesnek tartottam. Most tudom csak értékölni, hogy valójában milyen szerencsés voltam Ma már látom, milden nehézségekkel kell megküzdenie egy nőnek, ha szellemi pályán akar ■ érvényesülni. — Milyen tvlaj&önedgot hiányol leginkább á nőktől? — A tárgyilágósságot, Gyakran és — jogosan — vádolnak bennünket nőket szubjektivitással. Tudom, ■ hogy az az ember, aki súlyos terhet Cipel, nehezen tűd a teherről öbjéktívéh szólni Mégis, akármilyen nehéz. meg kell tanulni tárgyilagosnak lén ni. Felmérni, mire vagyunk kénébe’.--? Hogyan? Meggyőződésem, hop enélkül a kénesség néikü! nem juthatnak előbbre a nők. hiába vannak meg a jogaik. NO lám, magam is beleestem az említett hibába. Mert azúrt nem saabad «alfélé j tani, hogy a férfiak több ezer év óta cselekszenek, a nők alig ötven esztendeje. — Az orvosok a mozgást javasolják a szervezet biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében. Mit tanácsol szellemi egyensúlyunk fenntartásához? Hogy a sokasodó élmények elől ne meneküljön passzivitásba? — Étre a kérdésre nehéz egy publicisztikai írás keretein belül válaszolni, de azért megpróbálom. — Az olvasást mindenfajta kultúrműködós elé helyezem. Vitára, gondolkodásra késztet, de ugyanakkor egységet is teremt' a világ eseményei között. A legaktívabb szellemi tevékenységnek tartom, Bammi nem helyettesítheti. — Azután itt van az utazás. Nagyszerű. gazdagító szenvedély. Du csak akkor, Íja élünk is a lehetőséggel, amelyet az utazás jelent. Latkes híve vagyok a bédek- 1.elmeknek, ezeknek a hasznos ki« útikala ü-zotatak. Nagyfokú önhittség kell ahhoz, ha valaki azt hiszi, megismerte Párizst anélkül, hogy járt volna a l/xivréban. Az egyéni impresszióknak csali akkor lesz értelmük, l\á kiegészítenek, elmélyítenek égy meglevő tudást, élmény- anyagot Az az ember, áld képes rendszerezni új élményeit, nem menekül előlük. A természettudományoknak, különösen a csillagászatnak 1 megváltozóit szerepe van költészetében. Verseiben a Csillagok már nemcsak szép szimbólumok. Mi a magyarázata ennek a gondolkodásmódnak? — Gyermekkorom óta nosztalgikus vágy él bernien n a temiészettudományok Iránt Ehhez párósul még ugyanaz a romantikus vonzódás is, amely évezredek, óta minden kői lő társai unái fullelhetó. Tudóm áhjtos képzettségem nincs. De szerivedélyeseii elolvasok minden írást, amely közérthetően szól ezekről a kérdésekről. A természettu- dómánvoknak köszönhetem fantáziám megmozdulását térben és időiben. Minden újabb adat amely például a csillagászatot gazdagí tja, színes képekkel vetítik elénk a jövő valóságos arculatát Amióta az első ember visszatért 3 Hőidről, többször elhangzott a kijelentés: Ezután mér nem lehet a Holdról úgy fmi. mint eddig. Valóban. Ám a Hold. csakúgy mint a bolygók. & Csillagok, azért változatlanul a maguk pálvá’án haladnak tovább A’ a ténv. hogy többet tudunk róluk, csak elmélvítik eddigi ismereteink értéké* A költői szimbólum régi. Csak új értelemmel gazdagodott László fiúsa Kahána Mózes TEHETSÉG Mintha fényképész rendezte volna képbe, úgy helyezkedtünk el festő-barátom műtermében. A széles ablak közelében a mester pipázva bökdösí ecsetjét a készülő képre. Háta mögött ül vendége (személyesen), kíváncsiságtól megnyúlt arccal: „Hat ebből nii lesz?” Mellette, állva; a kerekképú, pirospozsgás, „örök ifjú” (de már nem egészen fiatal) Miksa, a mester egykori tanítványa; ő szemét, a kis szikár, szigorú képű nőre mereszti, aki e percben rajzmappat lengetve lépett a terembe —* a képbe. Ö a mester szintén örökifjú, nem egeszen fiatal felesége és egyetlen modellje; gyors kis szeme körbepillantással csokorba köti a három alakot,* befoglalva a pillanatba két kis fejbiccentést is kettőnk — a vendégek — felé. Férfias arca haragot és elszántságot mutat. Magdus egy lépést lesz férje háta felé: — Azt hittem, egyedül talállak. Felállók, hogy távozzam, de Magda leint: — Maradj, Józsi bácsi. — S az örök Ifjút is marasztalja, bár az nem mozdult: mereven, szerelmes kiskutya-szemmel .figyeli a nő minden mozdulatát. — Előttetek nincsenek titkaink mondja Magdus — a valóságnál is többet tudtok... Egyébként — megemelteti mappáját: — Erről van szó. Jó lesz már ezt is tudni nektek: én is rajzolok. És szeretném, akarom, hogy az én Péterem, pardon: a Mester nézze meg a mappámat és szóljon hozzá. Miksa hevesen igenei, de én furcsállom ezt a hangot, nem ismerem Magdának ezt a formáját, meg is mondom: „... de honnan veszed ezt a csípős stílust?” — Ma ilyen napom van. Ma felötlött bennem: meddig tűröm még ezt? —- Aztán a mester hátába döfi bele: — Nyolc éve vagyok szolgája, szeretője, pardon felesége, s mióta kérem, nézze meg a raj2aimat? De nem! Bele-be- letúrkál, azt mondja, csak folytasd, édes ... Miksa közbe-közbeszúrja felháborodását. F.n is nyilatkozom : valóban nem szép... De nem jövök tüzbe. Nem hiszek ugyanis a volt modell- nő tehetségében. Miksa tovább tüzel, kéri, követeli, hogy a nő néki mutassa meg rajzait. — Minek azt? Kiőre tudom, hogy nagyon tetszeni fognak. — Mién? — Mert jó vagyok nálad. — Nem értem ezt a gimnazista nyelvet. — De a férjemtől, ugyebár, megkövetelhetem — fordul Magdus megint a festegető ember felé —, elvárhatom, akármilyen nagy menő! Péter! Hozzád beszélek! —r Valószínű, mivel még egy Péter nincs itt. Egyébként: történt valami? — Történt. Majd megtudod ... Egyelőre kérlek, könyörgöm nézd meg a rajzaimat. De figyelmesen ... — Most? Azonnal? A mester leteszi ecsetjét, palettáját. — No add ide. Leül az állványa mellett adó asztalkához, elveszi a mappát, lassan lapozni kezdi, de hamar összecsapja: — Nem megy! Százszor megkértelek, amikor dolgozom, ne kívánj tőlem semmit, ne mondj el semmit, ne kérdezz semfrüt, tekinti, nera- létezőnék.. Visszamegy az állványhoz, folytatja munkáját. A teszült csendben Miksa óvatosan magához vonja a mappát,’ mohón, mélyed a rajzokba. — De hiszen éz nagyszerű' — kiált fel. Aítán: — Hiszen ez... ez... tüneményes... — Sajnos, a te véleményed engem nem győz még — hűti le Magdus. — Te szerelmes vagy belém. — Ez ... Ez ... Először is nem biztos... — Sajnos biztos... Na búmra! — Kitör: — Teszek mindenféle szerelemre! Csak a munkám érdekel már. Hogy az legyen igazi, fis a siker is. Igen! A karrierem! Igen! Na ... most tudjátok. — Keserűen : —- Sajnos, nő vagyok ... S ha nő vagy... A felvételin nem elég, hogy tehetséges vagy, nagyon tehetségesnek kell lenned. Kivételes tehetségnek! Magdus panasza minden kezdőé, férfié és nőé. Közbeszólok, de ő meg se hallja, süket. B'olytátja: — Ti nem tudjátok a történetet. Péter se. Most kimondom: miért lett Sáros! Magdolna Péter mester modellje, felesége?... Mert... mert a főiskolára nem vették fel. Mert a mester mellett, remélte, tud majd tanulni és ... igen: feljutni! Hogy vele, az ő árnyékában melegebb lesz, mint egyedül a nap alatt... — Dehát ml vagyok én neki? Egy okos gép, egy olcsón üzemeltethető berendezés ... — Tessék? — ébredezik a mester. — Persze ... Te né... nékem mindig... el,,, elragadó vagy... Közben megszólalt a telefon. A kagylót Magdus veszi fel, de nem beszél, odaviszi férjének: — Nesze, tudom ki beszél. Téged kér. Péter'á telefonba: —- ... Szervusz, örülök (...) A feleségem? (_.) Nem! (...) Nem! (...) Kérlek, csak nem tudom (...) Megpróbáljuk.. „ Kösz... Nagy köszönet... Magdolna: — Csergő elv- társ! Ha nem tudtam volna, kitaláltam volna arról a has- raeső hangról, amellyel beszéltél vele. Péter: — Azt mondja, beszél); veled. Magdolna: — Igen, hogy néhány képedet akarja közölni színesben, válogasd ki magad, egy óra múlva itt lesz. — És te ezt most mondod? Igen. Mert ha azonnal megmondom, lázba jössz, nem tudod megnézni a rajzaimat, mielőtt az a góró megjön. No igen, így döntöttem: neki mutatom meg a munkáimat. Talán megtetszenek neki, s közöl tőlem is néhány rajzöt... — Dilis vagy? Kényszeríteni a Szövetség lapjának főszerkesztőjét ... — Na möndd már! — ... hogy egy kezdővel.. 1 csak úgy uk-muk*fuk... —- Csak úgy... Haha.. „ De hogy odavagy! Nem is bánod, hogy félbe kell hagynod a munkát... Haha! — Nevetsz! Tudod mi az megjelenni a Magyar Művészben? Egy éven belül kiállítás! — Annál is inkább! De a percek telnek, ki kell választani a közlendő képeket. A mester és Miksa lázasan hozzáfognak. Csergő főszerkesztő ... Középkorú, jónövésű (ahogy a beteglapokon írják: jól fejlett és táplált egyén) erélyes arcvonások, korszerű elegancia; csupa külföldi, valután vett tarka holmi, zöldes-szür- kés-ezüstös inggallér. Demokratikus leereszkedése mesterkélt, amit fmtoros Orr- szippantásai árulnak el. Magdus kísérleteire, hogy mappájára irányítsa figyelmét, alig reagál. Pedig a nő, nála szokatlan, kacér kedveskedéssel fűzi. íliába. De Mag- dús ettől csak vadul. Végre IS nagy cselvetésre szánja el mázát: — Kérem! Csak nem megy el anélkül, hogy megnézné a mester rajzait? Csergő elvtárs ráharap: — A Péter rajzai? Nem tudtam, hogy grafikája van. — Még senki se látta... A férj, a barátolt, megkövültén hallgatnak. Mit is mondhatnának? Magdust Valami lehetetlen helyzetbe hozhatnák. Csergő elvtárs az óráját nézi, kelletlenül átlapozza a mappát. — Nem, ehhez több idő kell. Magdus nem késik a Válasszal : — Nos, nem sürgetjük. El- visázük. Hova parancsolja? Magam vinném el. Engem a dolog különösen érdekel. Izgat! ... A főszerkesztő jól a szemébe néz és meginog. A kihívás félreérthetetlen... Aztán: — Elvihetem, ahová kívánja. Lehet még ma? — Hogyne... A szerkesztőségbe kérem... természetesen. — férjre pillant: „És te?” Az pedig hallgat, meg- kukültan. A főszerkesztő távozása utón felbölydul a társaság: — Meghülyültél? — Játszol? — Komolyan gondolod? — Tudod mit teszel? Most Magdolna hallgat; ücm is tudná, mit mondjon. — Szóval . megyek. Át kell öltöznöm. Az ajtóból vissza: — Mit bámultok úgy ram ? ..» Tudom, mit teszek. Szervusz Péterke... Csak nem vagy féltékeny? De válaszra Sem vár, sarkon fordul és eltűnik az ajtón át. Egy hónap múlva jött tőle levél. Kedves Józsi bácsi! Végső elkeseredésemben írok neked. Szégyellem bevallani: lázadásom teljes kudarcba fúlt Még azt se tudhattam meg, rajzoló vagyok-e, vagy csak egy hülye dilettáns. No igen, , Csergő főszerkesztő elvtárs. Bizonyára nem tudjátok, milyen botrányom volt vele. Amikor felvíttem az albumot nem volt ott, hagyott egy cédulát, hogy a mappát adjam oda a titkárnőnek, s két nap múlva menjek a lakására. — Felmentem. A család, mint sejted, „véletlenül” éppen autókiránduláson volt. A rajzok, mondja, kitűnőéit meglátszik a mesteri kéz, kettőt leadott, a képekkel együtt talán jönni fognak. És várja, hogy ajánlkozzam neki. Mert ő, a nagy góré, ugye nem teheti ki magát egy esetleges visszautasításnak. És általában. Nem? De aztán, amikor közelmentem s megcsókoltam, s megvallottam, hogy a rajzok nem a mester műve s én vagyok a szerző, nagyon tűzbe jött értem. Ez a tény, vagyis tehetségem, s a leleményes trükköm is, mondja, egészen más megvilágításban mutatja személyemet, nagyon érdekes, lelkesítő egyéniség vagyok, akit nagyon meg lehet szeretni. Még egy pár fordulat a keringőben és ő már hevesen csókolgat, satöbbi. Lehűtöm, kérdem: csak azt mondja meg, valóban olyan jók a rajzaim? Mert ez nekem életkérdés, mondom, élet és halál kérdése. Pompásait, mondja, sikerük biztos, különösen jók a női figurák, mondja... Sűrűség, mélység ... Hát erre tört ki a balhé. Mert a mappában nem is voltak női figurák, csak egy mellékalak, annak is a hátoldala. Ellöktem, mert már a blúzom alá nyúkált, felugrót-' tam, felpofoztam, rákiáltottam: *— Te gazfickó, te hamiskártyás, te undok féreg, satöbbi. Ez sem volt elég, felrántottam az ajtót, a szomszédok felé kiáltottam: idejöjjenek, itt van a világcsaló, szélhámos 1 Itt látható, satöbbi ... És most, azóta, itt vagyok, vagyis lakom Miksa szobájában. AZ övé lettem. Mije vagyok néki? Szeretője, neje, éiettársa? Nem tudom. O olyan boldog, hogy az nem Igaz. Azt mondja, abbahagyja a festést, csak velem fog foglalkozni, iskola helyett fog tanítani, ügynököm lesz és titkárom, egész életét arra teszi fel, hogy én érvényesüljek. Dológzni fog, képeinkkel fog házaim, hogy mindenem legyen bőven, hogy kincseket tehessen a lábaimhoz. így dagadozik, hogy úgy mondjam, a lábaimnál... Azonban... „Hogy miért van minden jóban az „azonban”... ?! Az van, drága Józsi bácsi, hogy én mindezt a nagy gyönyörűséget unom! Nem kell, első naptól kezdve nem kellett nekem! Sejted, hogy mit kérek: Végy magadhoz. Legyek a te gyermeked, lányod, kis- hűgod, akit Oltalmazol... Van számomra felesleges szobád, jó, vendégszerető feleséged, s nem leszek terhetek- re ... S csak addigra legyek a tietek, amíg feltétlenül szükségem van erre. Utóirat: Ha nem teljesítheted a kérésemet, ne válaszolj: ebből tudni fogom. Kérését, *— érthető — nem teljesíthettem. Amit kért, engem, már vénülő öreget és már nem fiatal asszonyomat olyan zaklatásoknak tett volna ki, hogy az nem lett volna arányban a várható eredménnyel. Magdusnak se' leltünk volna segítségére. Levélben ajánlhattam volna valami jobbat, valami „járható utat”, hógy bátorságot öntsek belé. De erről is lemondtam: hasztalan dolog Ilyen kínokban vergődő barátnak tanácsokat adni. Nemrég egv kiállításon láttam. fi!fordult, elkerülte a találkozást. „Avángárd” kiállítás volt Száz-százalékos absztrakció Néhány mű — ceruza, tus fametszetek Magdolna névjélét viselte. Nem vagyok tnűéftő, se műismerő, de tudok érteni s érezni mindenféle művészetet. Van kulcsom az új „avan- g&rd” művészet igazi értékeinek megérzéséhez is. Magdolna rajzait azok közé a kisszámú absztrakt művek közé sorolom, amelyekben a sok csúnyaságon és zárt forma- burkon keresztül is átsüt az igazi tehetség. ___ R ÉSZLET a karcagi GyŐrffy István Nagykun Múzeum állandó kiállításának gazdag anyagaitól
