Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
1 SZOLKOR MEGYEI NtFLAI* 1974,. március 17.. Tanulmány a megye gazdasági helyzetéről Beszélgetés a szerzővel, Barta Lászlóval Saotook megye gazdasági helyzete és a gazdaság továbbfejlesztésén ek néhány kérdése címmel tanulmányt írt Barta László, a szolnoki ■ Városi Tanács elnöike, melyet a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya a közelmúltban megjelentetett. A szerző dolgozatát három fő fejezetre osztotta; az elsőben elemzi a megyei gazdaság fejlődését az 1945—1970. év közötti időszakban, a másodikban a negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit tárgyalja, majd a harmadik részben a távlati fejlesztésről mondja el véleményét, javaslatait. E tanulmány forrásmunka lehet mindazok számára, akik megyénk gazdaságával behatóan foglalkoznak, jelenét vizsgálják és jövőjét tervezik gazdaságpolitikusoknak és szakembereknek egyaránt. A tanulmány részletes ismertetése helyett arra kértük Barta Lászlót válaszoljon néhány kérdésünkre, mondja cl véleményét, mint a téma jó ismerője a megye gazdaságpolitikai helyzetéről. hl ilyennek látja viost megyénk gazdasági fejlődését? ■— Á megye gazdaságának fejlődését, ha erről véleményt alkotunk megközelíteni úgy célszerű, hogy a legfontosabb termelő ágazatok helyzetét vesszük vizsgálat alá. Szolnok megye ipara az előző ötéves tervek és a negyedik ötéves terv eddig eltelt ideje alatt az országoshoz hasonlóan, sőt azt meghaladó ütemben, viszonylag gyorsam fejlődött. Most már azt mondjuk, hogy az ország megy éj között iparilag közepesen fejlett a mienk. Az ipar és építőipar együttes termelési értéke megközelíti az évi 20 milliard forintot, s az iparban foglalkoztatottak száma mintegy hatvanezerre tehető. — Különösen gyors ütemű iparfejlesztés valósult meg az ' 1968 óta 'eltelt'' időben Karcagon, ' Mezőtúron, K isújszálláson, Kunszentmárton- ban es Tiszafüreden, hogy csak példákat említsek. Nagyjából le is zárult az iparfejlesztés extenzív időszaka, s a következő ötéves tervek ideje alatt a meglévő ipartelepek továbbfejlesztésével, bővítésével, in- tenzifikálással, és a termelékenység növelésével kell a további fejlődést biztosítani. Ez nem .jelenti természetesen azt, hogy jelentős ipari beruházás megvalósítására ezután nincs lehetőség. — A megye élelmiszergazdaságának eredményeit tekintve kiemelkedő volt az 1973. esztendő. — Nemcsak a tavalyi, hanem az utóbbi esztendők hoztak nagy változást. Szolnok megye növekvő mező- gazdasági áru termel ésével már egyre fontosabb helyet foglal el az ország ellátásában. A szocialista nagyüzemek gazdasági előnyeinek bizonyítéka ez, mélyek a jövőben. újabb, nagy eredmények forrásai. Az élelmiszergazdaságon belül azonban bizonyos aránytalanság alakult ki a mezőgazdasági termelés és az élelmiszer- ipari feldolgozás között, me - > lyen változtatnunk kell. Ami az ágazat fejlesztését illeti, a növénytermesztésben az elért termésátlagok stabilizálása és bizonyos mértékű (továbbfejlesztése szükséges. Ennek útja az öntözött területek növelése, az öntözési lehetőségek kihasználása és a zárt termelési rendszerek elterjesztése lehet. Az állattenyésztésben a szarvasmarhaprogram végrehajtása a legfontosabb megyei feladatunk. — Élelmiszergazdaságunk évi termelési értéke most mintegy 10 milliárd forint. A fejlesztésnek azonban újabb nagy lehetősége nyílott utca előttünk. —* Igen, a Tisza II. vízlépcső. s az ehhez kapcsolódó öntözési rendszer, hiszem a növénytermesztés hozamai stabilizálásának és növelésének, valamint az állattenyésztés takanriánybázisa megteremtésének fontos feltétele a víz, az öntözés. A Tisza II. hatása sokoldalúan és kedvezően érinti majd a megyei gazdaságot. — Hogyan ítéli meg a lakosság életkörülményeit javító fejlesztési célkitűzések megvalósulását? — Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a termelő ágazatok fejlődésétől, amelyek önmagukban is javítjuk a lakosság anyagi helyzetét és élefeltételeit, viszonylag elmaradtunk néhány területen. A foglalkoztatottság növekedésével és a keresetek emelkedésével egyre nagyobb vásárlóerő jelentkezik, s az igényeket a megye — különösen a megyeszékhely — kereskedelmi és vendéglátói pari hálózata nem képes zavartalanul kielégíteni. A mostani tervidőszak hátralévő, nem egészen két évében, ezért feltétlenül meg kell valósítani a nyár elhatározott fejlesztéseket, másrészt 1930-ig be kell hoznunk a lemaradás nagy részét. Csak címszavakban szólok arról, hogy az egész megyében javítani kell a közművesített vízellátást, a városokban és a kiemelt településeken csatornákat kell építeni és javítani, növelni kell a burkolt úthálózatot. A lakáshelyzet javítása, a gyermekintézmények, a szolgáltatás fejlesztés*.', az egészségügyi ellátás hálózatának bővítése mind fontos feladatunk. — Befejezésül még röviden megemlíteném. hogy Szolnok megyében más területekhez és a szükséglethez viszonyítva kevés a felsőfokú végzettségű szakember. Nem a fiataljaink tanuló- kedvével van baj. hanem azzal, hogy nem térnek vissza a megyébe az egyetemekről, főiskolákról olyan arányban, mint amilyenben elmennek tanulni. Ezért is örültem annak, hogy Szolnokra költözik a Cukor gazdasági Kutató Intézet, amely szellemi bázis lesz a megyeszékhelyen, és annak is, hogy az élelmiszergazdaság profiljába tartozó főiskola telepítése kezdődik el Szolnokon, az ötödik öteves tervben. S. J. Theodorakisz Öcsödön Mandolin szakkör az iskolában Theodorakisz neve nem ismeretlen számunkra, különösen mióta a világhírű Zorba a görög című film fülbemászó kísérőzenéjét megismertük. Zorba tánca, a feledhetetlen ,.szirtalii” sokféle hangszerelésben hangzott már el, s mindig nagy sikert aratott. így volt ez Kun- szentinártonban is, ahol ezúttal egy ünnepi műsorban hangzott el — öcsödí gyerekek előadásában, mandolinnal. Theodorakisz mandolinnal, pontosabban mandolinzenekarral. gi tárkísérettel, Öcsödön! Ez már elég ahhoz, hogy kíváncsivá tegyen. Elfekvő hangszerek Nem volt nehéz megtalálni a zenekar „atyját”, Hor- i váth Győzőt, az általános iskola ének-zene szakos tanárát. .. — .. .csak azt tanítok az iskolában, egyébként biológia— földrajz szakos vagyok — igazít ki. A mandolinzenekart tizenhárom éve vezetem. Mindig új tagokkaL — Miért éppen ez az olasz eredetű hangszer „honosodott” meg Öcsödön? A Tallin és Szolnok megye közötti testvéri kapcsolatok fejlődésének újabb áldomása lesz a Szolnok megyei KISZ-delegació észtországi látogatása. A négytagú küldöttséget Szívós Antal. a KISZ megyei bizottságának első titkára vezeti. — Tavaly a Komszomol négytagú küldöttsége járt nálunk, amelyet Anto Vel'.a- maa, a tallinni városi bizottság első titkára vezetett. Ezt a látogatást viszonozzuk most március 20 és 27. kö, zott. — Milyen céllal utazik a Szolnok megyei KlSZ-dele- gáció? — Alapvető célunk a testvéri kapcsolatok további szé• lesítése és a kapcsolattartás formálnak gazdagítása. — Fel akarjuk vetni pél— Egyszerű a magyarázat. A környéken, valamelyik tiszazugi iskolában találták, mint elfekvő „készletet”. Elhozattam, láttam benne íantá ziát. Így lett később zenekar is. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Mindig van rá elég jelentkező. Zenetanulás szakkörben — Jelenleg három gitáros és két mandolin os gyerekem van. Azért ennyi, mert nincs több hangszer. Persze elég is ennyi... Különös, de a zenetanulás nem a megszokott zeneiskolai keretek közt folyik, hanem heti egy órában iskolai szakkörön. Mandolin szakkör. Ez a hivatalos elnevezése is. — Nincs zeneiskola, de még szervezett zeneoktatás sem a községben, igy ez volt az egyetlen lehetőség. Ez is jobb, mint semmi... Zenei előképzés nincs. A gyerekek a hangszer alapfogásainak megtanulása után „fellépésre” gyakorolnak. Kell is valamit mutatni a szakkör munkájából — igényt dául a KISZ-fiatalok kölcsönös üdültetésének kérdését. Erről ugyan már volt szó, az észt delegáció tavalyi látogatásakor, de megállapodás nem született. — Az úttörők és pionírok nyári csereüdülése viszont evek óta folyik. — Igen, és most éppen» a mi úttörőink vannak soron. Nyáron huszonöt Szolnok megyei pajtás utazik Észtországba. — A megbeszélések során bizonyara fölmerül majd a két ifjúsági szervezet munkájának kölcsönös megis- mertetése, a tapasztalatok cseréje is. — Készülünk is erre. Szeretnénk ellátogatni mezőgazdasági és ipari üzemekbe. ahol a Komszomol munkamódszereit tanulmányoznánk. tart rá az iskola. — A házi ünnepségeken, kulturális szemléken lépünk fel. Zenei nevelés ? A járási rendezvényen nagy szeretettel fogadták a kis előadóművészeket, s a gyerekek valóban szép játékuk közben talán maguk is komolyan gondolták, hogy azok. Ennek csalt örülni lehet, mint ahogy annak is, hogy a Körös-parti községben e ri tka hangszerrel a kezdet óta közel százan ismerkedtek meg. De csak megismerkedtek, aztán az iskola elvégzése után visszadták — fájó szik vei. A száz gyerek közül öt sincs aki megmaradt volna á hangszernél — vagy egyáltalán az aktív zenélésnél. Erre már nem alkalmas a „fül- hallásos” Studium, s a szakköri foglalkozás. Az eddigi sikerek és elismerések azt bizonyítják, hasznos kezdeményezés az öcsödí Innen már csak egy lépés lenne a nagyobb óraszámú hangszeres oktatás, az alaposabb zenei nevelés. És ehhez a mandolinnal is el lehet indulni. I. Zs. MSZBT-aktivisták Balaíoualigáii A Magyar Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége az elmúlt napokban három turnusban Balatonaligun rendezte meg az MSZBT ügyvezető elnökök továbbképző tanfolyamát. Először a dunántúliak, majd a fővárosiak tanultak. Legutóbb pedig — az elmúlt hét első három napján — nyolc megye: Bács, Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú, Heves, Szabolcs-Szaltnár és Szolnok megye MSZBT-aktivistái töltöttek hasznos napokat a Balaton mellett. Megyénkből harmincán vettek részt a tanfolyamon, amelyen megismerkedhettek a szovjet tudomány, kultúra és népgazdaság legújabb eredményeivel. Megyei KlSZ-kiildöttség utazik a Szovjetunióba Mit jelent magyar hazaknak lenni Ünnepi gondolatok a hétköznapokról A márciusi szelek szélesen lobogtatják a zászlókat, ünnep ünnepet követ. Megemlékezések, koszorúzások, ünnepi beszédek cs vezércikkek méltatják a forradalmi napokat, idézik történelmünk büszke pillanatait. Csupa lobogás, lángoló lelkesedés — jó dolog e napokban magyarnak lenni. Ki ne vallaná ilyenkor büszkén, hogy maroknyi népünk minden nagy történelmi forduló idején oda állt, ahol a szabadság, a függetlenség, a haladás zászlaját emelték magasba. Március 15-c, március 21-c és április 4-e, az általuk jelzett történelmi tettek feljogosítanak bennünket erre a honfiúi büszkeségre. Nem kérdőjelesem meg e nagyszerű nemzeti érzést, nem, a világért sem, inkább hozzáteszem, hogy. olykor nem ártana még egyértelműbben. még határozottabban vállalni magyarságunkat. Nemcsak a jeles nemzeti ünnepek ihletett hangulatában, a lobogó zászlók alatt, hanem a csendes hétköznap* kon is ki szabad mondani; Szép ez a mi hazánk, kedves nekünk így, ahogyan van, múltjával, szocialista jelenével, reményteljes jövőjével. Mitöbb: nemcsak szabad, ki kell mondani, ha úgy tetszik. Petőfi módján a világba is kiáltani. Ehhez aboafe&g. . jól kell tudni, miért szép a mj hazánk és miért szeretjük. E gondolatokat folytatva hamar eljutunk a hétköznapok forra- dalmiságáig, s erről szeretnék tulajdonképpen egyet- mást elmondani — az ünnepi hangulatban. * * * Tegnapelőtt. emlékeztünk március 15-ére, az 1348-as szabadságharcra. E korból máig is. örökké időszerűen magasodik ki Petőfi Sándor markáns forradalmi alakja. Neki nem adatott meg — 48 tragikus veresége miatt —, hogy a forradalom hétköznapjairól is ssóljon, vagyazok részese legyen. Pedig lett volna mondanivalója — ezt egész életművéből ki lehet olvasni. Játsszunk egy kicsit azzal a gondolattal — ami a korszerű történelem- szemlélettel nem fér ugyan össze, de a publicistának megengedhető —, mi lett volna, ha ... Amikor^ a márciusi ifjak tóeklarál.ták a sajtószabadságot elfoglalták a Länderer és Heckenast-féle nyomdát, kinyomtatták a 12 pontos petíciót, vajon mit ért ez a, sajtószabadság? A szabad sajtót, a kinyomtatott 12 pontot az ország lakosságának hány százaléka tudta elolvasni? Bizony nagyon kevés. Elképzelem, mi lett volna, ha győz és kiteljesedik ez a forradalom. Ha a fegyverek elhallgatása után a ..Talpra magyar!” költője kultuszminiszteri rangban az általános népoktatás megszervezéséhez fogott volna hozzá. Bizonyos, hogy a költő, aki rajongással szerette a népét, ugyanolyan lángoló lelkesedéssel vetette volna magát ebbe a küzdelembe is, ahogyan a szuronyok erdejével nézett szembe azokon az utolsó, tragikus napokon. Tizenkilencet Illetően, lévén egy lépéssel időben, korban közelebb hozzánk, már nem is kell a képzelet erejére bízni magunkat. Közismert, hogy a tanács- kormány. a legkorszerűbb közoktatás- és művelődéspolitikai elveket dolgoztak ki, s kezdett a megvalósításukhoz. Mígnem 1945 után végleg kibontakozhatott a kulturális forradalom. Kibontakozott, de nem fejeződött be! S azt hiszem, ez a dolog lényege. Mert nem a huszadik század utolsó évtizedeinek, a tudományos-technikai forradalom korszalui irak a felfedezése, hogy egy nemzet előrehaladása mennyire függ a „kiművelt emberfők'' sokaságától is. rr/.t az 1848-as forradalmat érlelő, előkészítő reformnemzedék is tudta már. Megkérdezem hát; az oktatásügy és művelődéspolitika mai feladatán dolgozni, s napról napra előrehaladva küszködni, nem forradalmi tett? Az a javából, ha nem is olyan látványos, mint a Lan derer- nyom da elfoglalása. vagy az iskolái* államosítása volt. * * * Feat a reformnemzedéket említettem. Ez a gyűjtőnév nem fedi teljesen azt, amire gondolok. Tulajdonképpen azon tűnődöm, két nappal tizenötödike után. néhány nappal huszonegyediké előtt, vajon miért olyan féloldalasak ezek az ünepségeink. Miért csak arról szóltunk tegnapelőtt — többnyire —, hogy. ű'üiött a forradalom, honvédsereg alakult, dicsőségesen harcolt — s így tovább. Miért nem beszélünk arról, hogy milyen célokat szolgált 48. vagy éppen 19, mire kellett a forradalom? Nagyon jól tudjuk, hogy a forradalmak a történelem rendkívüli állapotát jelentik, a fordulópontokat. amikor az emberiség valami régi után — néha Igen látványos. néha tragikusan keserves módon — pontot tesz, s valami úiat kezd el. Miért csak a fordulópont tüziiáté- kos szépségeire emlékeztetünk — tisztelet a kivételnek —. s miért nem arra, amit szolgál? Alig vagy egyáltalán nem esik elég szó a megemlékezésekben arról, hogv az érlelődő magyar polgári forradalom legjobbjai vasútról, utakról Is szóltak, meg iparról. amely nélkül a nemzet „félkarú óriás”. Valamilven módon ez is negyvennyolc öröké — akkor is. ha tulajdonképpen csal* 45 hozta el megvalósulásának teljes lehetőségét. Azt hiszem, a napnál is világosabb, hogy az olefin-program, vagy a kiskörei vízlépcső. a paksi atomerőmű, vagy az iparszerű mezőgazdasági termelési rendszerek megvalósulása a 48-as álmok betelje- dését is jelenti. Nem tudom. ezek után fel kell-e még tenni a kérdést, hogy a mindennapi ép Hornunkénak forradalmi, tartalma van? • • • Más dolog, hogy mindenki, s itt főként a mai ifjúságra gondolok, fetimeji-e mindebben a forradalmi tettek romantikáját. De az első követ ne rájuk vessük, ha 21-én megint csak a szolnoki utcai harcokról, a Tiszaiad védelméről, Szamuely páncélvonatáról beszélünk. • • • A mai legfiatalabb nemzedékre, ifjúságunkra érthető módon nagy hatással van negyvennyolc emléke. Ebben semmi csodálnivaló, még kevésbé gyanakvásra okot adó momentum nincs. Ebben a romantikus lelkesedésre oly fogékony életkorban ez természetes dolog. s örömünkre, büszkeségünkre szolgál, hogy történelműn!* ilyen lelkesítő példával jár az elkövetkező nemzedékek előtt. Azon se csődálkozzullk, hogy 48 romantikája ifjúságunkban nosztalgiát, vágyakozást ébreszt egy olyan kor után, „amikor még nagy letteket lehetett végrehajtani", Aa már nagyobb baj. hogy egyeseknél ez ürügyül is szolgálhat a hétköznapi tettek forradalmiságának tagadására. Mindezt most már jól felismerjük. csak azt ne higy- gyük. hogy ez valami nemzedéki sajátosság. A közöttünk élő legidősebb generációban a tizenkilences időkről emlékezve dobban nagyot a szív, rumkor a kirn, lyok, hercegek, grófok, nap- lopók és burzsoák hadával szemben kelt fel a nincstelen proletár. Ez az érzés sem nélkülözi az „ezek voltak a szép idők’’ nosztalgiáját, s olykor bizony a mindennap] tetteit, a munka e*
