Szolnok Megyei Néplap, 1974. március (25. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

Un*. március *i. SZOLNOK MEGVU NÉPLAP Karcagi jegyzetek (1) V árossá válni — Fölszólaltak a múltkori­ban — mondja Kundra Jó­zsef tanácselnök — hogy egy öregember szeretne velem be­szélni, de nem bír följönni a lépcsőn. Lementem a kapu­ba, tényleg ott állt az öreg. Egvütt él a régi és az új Kisvárosok jellemző voná­sa, hogy lakóik szinte vala­mennyien ismerik egymást. Az emberek közvetlenek, tö­rődnek mások gondjával-ba- jával. Ez lehet zavaró is, hi­szen nem mindig könnyű megvonni a határt a tolakodó kíváncsiság és az őszinte se­gítő szándékú érdeklődés kö­zött, amely a közösséghez tartozás egyik fontos jele. Karcag most van a fejlődés talán legdinamikusabb sza­kaszában. Sok szempontból még jellegzetesen kisváros, a szó leghagyományosabb ér­telmében, de ha olykor csu­pán csírájában is, megjelent az ipari városok sok. jellem­ző vonása. Egymás mellett él a régi és a- új. Nemcsak kül­sőségekben, az emberek tu­datában is. Az intenzívebb fejlődés kezdetét körülbelül hét-nyolc éve érzékelik min­den kétséget kizáróan a kar­cagiak. Azóta változott meg az idegen számára is jól lát­hatóan a város arculata. A régi földszintes házak mel­lett egyre több modern lakó­épület emelkedik. Rendezik a Nagvvénkertet — A tanács már megren­delte a Nagvvénkert rendezé­si tervét. Ezen a kórháztól északnyugatra lévő területen alközpont alakul ki. A város terjeszkedésének másik irá­nya az úgynevezett Kisíöl- dek szórványtelepülés, a Szolnokra vezető út mentén, g mezőgazdasági szakközép­iskola környéke. Jelenleg a városnak mint­egy huszonötezer lakosa van. Ez a szám az ezredfordulóra körülbelül kilencezerrel nö­vekszik. A lakásépítésnek azonban nem csupán ezzel a növekedéssel, de a korsze­rűtlen, régi házak felszámo­lásával is lépést kell tartania. — A lakásállomány összeté­tele igen rossz — mondja Kundra József tanácselnök. — 1988—69-ben a lakások 48 azázaléka számított elavult­(F oly tatjuk.) Bistey András Amikor odaértem, sírva a nyakamba borult. „Józsikám, meghalt az asszony!” Nem volt rokonom, éppen csak tudtam a nevét. Azt mondta, senkije se maradt, hát ő most kinek mondja el a bánatát? Dobrai Ilona, a tanács mű­szaki, építési osztályának ve­zetője így beszélt a lakásépí­tésről : — A negyedik ötéves terv időarányos részét teljesítjük. Bár az OTP társasházak épí­tésében van 15—20 százalé­kos lemaradás, összességében mégis megépül annyi lakás, amennyi a tervben szerepeL — A lemaradást a magán­építkezések egyenlítik ki? —• Igen. És ehhez lehető­ség szerint a tanács igyekszik megadni minden segítséget. Elsősorban a telekbiztosítás a gond. Karcagon egy jobb he­lyen fekvő telek ára körülbe­lül négyszáz forint négyszög­ölenként. Az árak további emelkedését az úgynevezett telekrendelet szigorú végre­hajtásával sikerült elérni. Mintegy kétszáz telek megosztására került sor. Ez a lehetőség azonban véges, és nem is oldja meg a lakás- helyzetet. A jövő útja itt is a lakótelepszerű építkezés. — Hol épül az új karcagi lakótelep? nak. Ez nádtetőt, vertfalat je-' lent, gyakran pedig minden alapozás nélküli épületeket. A lakótelepek építésével párhuzamosan a városköz­pont rekonstrukcióját is el­végzik. —• A városközpont rekon­strukcióját mindaddig foly­tatjuk, amíg elegendő terület áll rendelkezésre. Lebontjuk a főtér elavult épületeit, s étterem, szálloda, üzletek lesznek a helyükön. Egyelőre a gyors, nagy méretű építke­zések a legfontosabbak. A foghíjak beépítése későbbre marad, hiszen egy-egy épü­lethez nfem gazdaságos nagy erőkkel felvdriulni, házgyári módszereket alkalmazni. A Kossuth tér sarkán fel­kiáltójelként magasodik Kar­cag első, nvolcemeletes to­ronyháza. Más városok mér­ÜGYSZERETET Mennyi szépség, vonzerő van a mi közéletünkben! Az embernek csak nyitott szemmel kell járnia az utcán, s már­is számos jelét látja a közügy iránt érzett lelkes odaadásnak, buzgóságnak. Bármennyire igaz lehet az Is, hogy vannak közöttünk, akiket elhagyott a forradalmi szellem, vagy sohasem hatotta át őket igazán — társadalmunkban az ügyszerető emberek vannak többségben. Olyanok akik a rájuk bízott vagy ön­ként vállalt rftunka iránt lelkesedést, odaadást éreznek. Ók azok, akik meggyőződéssel vallják, a szocialista társadalom csak úgy építhető fel, ha magukévá teszik a munkásosztály egyik legfőbb erkölcsi normáját: első a közügy. építés forradalmiságának fel nem Ismeréséhez is elvezet. És léphetünk még egyet. Júa már mind gyakrabban találkozni a lassan korosodó negyvenötös nemzedéknél is c régi idők vágyó felidéz- £ elésével. Egyesek közülük megkopva, elfáradva beszél­nek a földosztás, a koalíciós idők harcairól, mondván: akkor még volt értelme, ök, a tisztességben őszülni kez­dők már nehezebben veszik észre azt — ami esetleg egy harminc-, negyvenéves ag­rármérnöknek vagy gépész- technikusnak. népművelőnek vagy olajbányásznak egészen természetes —, hogy ma is can értelme. Mintha csak • nekik, ez utóbbiaknak szólnának Aczel Györgynek, az MSZMP KB titkárának a szavai: „Miért lenne kisebb jelentőségű tett hazánkban új városokat, ipartelepeket, erőműveket létrehozni, terméketlen föl­det termővé tenni, országun­kat a fejlett államok sorá­ba emelni, mint húsz-hu­szonöt évvel ezelőtt a mun- kásegvség megteremtéséért harcolni? Mindaz, ami ak­kor és azóta történt és ma is történik, nem más, mint egyazon szocialista forrada­lom átalakulásának más­más szakasza. Igaz, ezért az átalakulásért évtizedekig kell fáradozni, olykor bizony csak lépésről lépésre, centi­méterről centiméterre halad­va, De a marxista—leninista forradalomelmélet számára nincs igazi és nem iaazi forradalmi cselekvés: a for­radalmi munka csak olyan lehet, amilyet a mozgalom, a forradalmi harc megkí­ván és jellege aszerint vál­tozik, hogy a forradalom a fejlődés mely szintjén van, hogy milyen a konkrét hely­zet, amelyben a forradal­márnak cselekednie kell.“ Az Idézett gondolatsor folytatható Arrtennyiben történelmi évfordulóink egy­ségét. az általuk jelzett for­radalmi események folya­matosságát elismerjük, úgy nemcsak a negyvenöt utáni évekre állnak az elmondot­tak. A szocialista építés napjainkban aktuális, meg­valósuló feladatai negyven- nyolc és tizenkilenc ü^vénok ki/bíiesedését, „ megvalósulá­sát is jelentik. Ilyen érte­lemben azokkal is azonos értékű forradalmi tettnek számítanak. • • • Magyarnak lenni jó dolog. Büszke is lehet rá minden­ki, aki tudatosan vállalja ezt a hovatartozást. (Akad még, aki valamilyen görcs szorí­tásában nem meri ezt ilyen nyíltan vállalni?) A régmúlt idők nacionalista gőgje, a más népek rovására vindi­kált kivagyiság, az árvalány- hajas, pántlikás magyarko­dás a lomtárba került. 'A helyébe lépő s mind általá­nosabbá való korszerű ma­gyarságtudatnak egyértel­műen haladó tartalma van. mert magában foglalja a már Idézett történelmi ha­gyományokat. s a szocialis­ta jelent is. Leszámoltunk azzal i£, mintha magyarnak lenni születéskor örökölt érdem lenne mindenki számára. Jó, hogy ez is a múlté Mert mit is jelent a világ előtt önmagában az. hogy valaki magyar? Tulaidonkéooen semmit Azt. hogy ezenkí­vül varrnak németek, fran­cé jé vei mérve nem nagyon magas, de itt messzire látha­tóan kiemelkedik a környező épületek közül. Modern, tá­gas lakásaiba januárban köl­töztek be a lakók. Közülük sokan fiatal házasok, akik számára ez a fészekrakást, a Karcaghoz kötődést jelenti. A toronyház Jakói > . Centeri László, a könyves­bolt vezetője is januárban költözött az új lakásba. — Hat éve élek a városban, 1968-ban kerültem ide. Júli­usban volt az esküvőnk, ha­marosan beadtuk a lakás­igénylést. Először albérletben laktunk havi 600-ért. De a fő­bérlő meghalt, onnan ki kel­lett költözni. A feleségem ter­hes volt, fűhöz-fához szalad­gáltunk, de sehol sem kap­tunk albérletet. Ami később lett volna, azért havi 1000 forintot kértek. A tanács se­gített. Átmenetileg kiutalt nekünk egy szoba-konyhás lakást, havi 400-ért. Csak vi­zes volt, ezért hagyták ott a korábbi lakók is. Megszüle­tett a kislányunk és az egész­ségtelen lakás miatt féltet­tük az egészségét, minden­képpen szerettünk volna el­jönni onnan. Tavaly októ­berben végre megtudtuk, hogy a negyvenöt új lakás közül mi is kapunk egyet. Január 15-én adták át a laká­sokat, azután kezdődött a köl­tözés. — Elégedettek az új la­kással? — Nálunk szerencsére nincs jelentős hiba, bár az épületről elég terjedelmes hibajegyző­könyv készült. Egyébként mondanom sem kell, hogy mennyire örültünk, hiszen végre ötvenegy négyzetméte­ren a magunk gazdái va­gyunk. A törlesztést elvben 35 évig kall fizetni, három éve nyugdíjba leszek mire letelik. A következő években sok száz új lakás épül még Kar­cagon, de egyelőre nem ter­veznek újabb toronyházat. Ez az egy jól illeszkedik a városközoontba, reprezentál­ja a fejlődő, városiasodó Kar­cagot, de az újabb házak már csak négy-öt emeletesek lesznek, ezek alakítják ki a város modern arculatát cáák, románok, megannyi nép, nemzetség a világon. Más népek előtt is úgy kü­lönbözünk egymástól, aho­gyan idehaza magunk között Az emberi tehetségünk, tu­dásunk, cselekedeteink alap­ján. Abban, ahogyan végez­zük a dolgunkat Ha ebben egymásközt versengve nap mint nao különbek leszünk — ám ismerjen meg így a világ bennünket Tula j dóriképpen Itt is ' a hétköznapi hazafi-sásról van szó. Mert bennünket, mai magyarokat nem tart a vi­lág senkinél sem előbbreva- lónak Petőfi, Kossuth. Kun Béla érdemeiért. Annál in­kább nagy lesz a becsüle­tünk, ha körtudottá válik, hogy él Európa szívében egy kis dolgos, becsületes, elkö­telezetten internacionalista nép. amely azzal hívia fel magára a fi eveimet, mii ven tisztes eredményeket ér el a jövő társadalma, a szocializ­mus építésének útján. • • • Ez nem vágy, reménység, még kevésbé álom. A ve­hikre gondotok? Mindazokra, akik tettekkel mutatják meg — s nem poli­tikai fecsegéssel — hogyan kell szocialista módon dol­gozni. Köznapi tények soka­ságát könyveltük el már a sajtóban és más helyütt, ame­lyek — Lenin szavaival élve — „a tudatosan áldozatot ho­zó tömegek hősiességét” fe­jezik ki. Valóban, lehet szó hősiességről? Lehet. Az újvárosi iskolá­ért megmodult az egész szol­noki „Angyalföld”. Szocia­lista brigádok, vállalati ve­zetők a „csoporttól” elvont pénzzel és megannyi kétkezi munkával teremtették meg a jó feltételeket a tanuláshoz a munkásgyerekeknek. Ugyan­ilyen lelkesedés hatotta át az első szolnoki jubileumi óvo­da építőit, vagy á törökszent­miklósi munkásokat, akik há­rom óvoda bővítésével szol­gálták a közügyet. S említ­hetném a szocialista brigá­dok, fiatalok megannyi ne­mes vállalkozását melyekből a köz került ki meggazda­godva. De hát mi ebben a hősies- , ség? Az, hogy minden egyes ilyen sikeres akció a kispol­gári önzés feletti győzelem­mel ér feL Ebben a csatában, melyben rendre a munkás­osztály erkölcsi felfogása ke­rekedik felül a kispolgáriság felett: valóban hősiességre jellemző tettek születnek. Hiszen ki nem találkozott már a maga környezetében azzal a nézettel: „bolond aki ingyen dolgozik”; vagy „aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni”. Vannak még így gondolkodó emberek? Van­nak. Mintahogyan vannak még akik közpénzen rázzák a rongyot, s jogtalan anyagi előnyöket hajhásznak, akik csak önös érdekeikre gondol­nak. 4 lemondás, az áldo­zatkészség néha önmagunk­kal, s nem ritkán környeze­tünk nézeteivel megvívott küzdelem szülötte. Ismerek lünk egy úton járó szocia­lista országok, a haladó em­berek az egész világon, ré­gen így ismernek bennünket ök azt tisztelik népünkben amit saját maguk is esz­ményként tűrtek maguk elé: olyan társadalom megvaló­sításán fáradozunk mind több eredménnyel, amelyben az ember értékét tudásával munkájával. a közösség iránti fele! ősséc érzetével mérik. Vagyis annak a va- lóravái fását, amelyről törté­nelmünk lesi óbb lal álmo­doztak. amiért forradalmaink fellángoltak Még közelebb­ről nézve: A világban el­foglalt helyünket rangun­kat önmagában nem hatá­rozza meg fényes múltunk még az sem, hogy legjobb­jaink mindig az emberi ha­ladás zászlóvivői mögött so­rakoztak fel. Ez legfeljebb tiszteletet és rokonszenvet ébreszt — múltunk iránt Mai mércénk mindenki előtt az, hogyan valósítjuk meg az elődök álmát hol állunk ma. s merre tartunk. Ha ígv méretünk meg a világban mérhetiük-e mi magunkat Idehaza másképpen? olyan munkahelyet ahol a szó nemes értelmében ügy­buzgó ember alig titkolt ne­vetség tárgya. Ott bizony ezt is vállalnia kell annak, aki a közügyért „hajtja magát”. Valaki azt mondhatná: így állunk hát csaknem három évtizednyi küzdelem után? Hősiesség volna ma, a mi szocialista társadalmunkban ügyszeretőnek, önzetlennek, áldozatkésznek lenni ? Igen. Köznapi értelemben egy-egy látszólag apró tett önmagá­ban nem mindig vall hősies­ségre. De a szocializmus épí­tésének éleniáró erőihez tar­tozni történelmileg tekintve annvit jelent, mint a hősök gárdájához tartozni. Hogy valóban mennyire szén és gazdag a mi közéle­tünk csak az tudia igazán, aki maga is részt vállal a közéleti teendőkből. Ezért van az. hogy a kommunisták, tanácstagok, néofront akti­visták, szakszervezeti mun­kások, a fizikai dolgozók gyermekeit lelkesen segítő pedagógusok, ifjúmunkások tudnak a legszebben, a lég- vonzódban beszólni ügysze­retetről. Saját életükön ta­pasztalják. Pártunk politikájának leg­főbb támogatását az ügvsze- rető, 16 munka iei»nti. Olvan társadalomban élünk, amely­ben a iobb, a teliesebb élet feltételei csak munkával te­remthetők meg, minthogy anvagi és szellemi életünk fejődésének kizárólagos for­rása a munka. Ha elmara­dunk tehát valamiben, csak Önmagunkat okolhatlak, csak önmagunktól várhatlak a fej­lődés meggyorsítását, helyze­tünk megjavítását. Ennek Igazságát a szocia­lista építés egész eddigi tör­ténete., közvetlenül vagy ta­lán közelebbről a Központi Bizottság 1972. novemberi ha­tározatainak végrehajtásán való fáradozásaink új ered­ményei is bizonyítják. E hatőroma'ok kö­vetkezetes végrehaitása nyo­mán szemmelláthatóan fel­gyorsult az élet. a munka ha­tékonyabbá vált. jobban ha­lad ‘— ezért jobbak eredmé­nyeink is. A lendületes és sikerekben gazdag munka közenette egy­re nő azoknak a becsülete, akik tói dolgoznak, egyre erő­södik az a közszellem, amely­ben a rossz munka egy-egy ember adósságának számít. Egvre inkább és egyre szigo­rúbban megkövetelik. íogy a rossz munka adósságát ki­ki mielőbb letörlessze. Mit tükröz ez a folyamat? Azt, hogy a párt vezetőszere­pének növekedésével a mun­kásosztály politikai befolyá­sa még teljesebben érvénye­sül a társadalmi életben. Azt Is tükrözi, a termelőerők fej­lődésének felgvorsulása, a közélet szocialista vonásai­nak erősödése, hogy a párt döntései elsősorban a párt­szervezetek növekvő aktivi­tása révén válnak társada­lomátalakító erővé. Sikereinket és prob­lémáinkat a lenini munka­stílust követve reálisan, konkrétan értékeli a párt* bogy a további tennivalókat a konkrét helyzetnek megfele­lően tudományos igénnyel és előrelátással határozhassa meg. A megyei párt-végre­hajtóbizottság gazdaságpoliti­kai irányelveiben értékelte az elmúlt év eredményeit és ki­tűzte a gazdaságfejlesztés idei legfőbb céljait. A gazda­ságban dolgozó kommunis­ták, a munkások műszakiak ügyszeretete a fő biztosítéka annak, hogy ezek a célok maradéktalanul valóra vál­nak. Az élet minden területén elért újabb sikerek — gond­jainkat sem elhallgatva — mindenki számára bizonyít­ják, hogy nemcsak lehet, de érdemes Is jobban dolgozni. Ez a sikerélmény nélkülözhe­tetlen emelője a még eddigi­nél is jobb, tudatosabb, ha­tékonyabb munkának. Szolnok megye Iparában és élelmiszergazdaságában s a társadalmi élet más terüle­tein egyaránt az alkotó mun­ka megannyi „új hajtását” fedezhetjük fel. A termelő­szövetkezetekben például nagy lelkesedéssel, ügyszere­tettel dolgoznak azért, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ke­reteit megtöltsék nagyüzemi műszaki-technológiai tarta­lommal. S lám ez a felgyor­suló haladás hogy magával ragadta a közepes és gyen­ge termelőszövetkezeteket 1 Mezőtúron, Jászberényben, Tiszaigaron és másutt hogy nekibuzdultak a legjob­bak példáján. A siker nem maradt el, 1973-ban az ipar- vállalatokon túlmenően vala­mennyi szövetkezet jövedel­mezően működött. Az idei évre még jobb eredmények elérését — és ami legalább olyan fontos — a jó eredmé­nyek megszilárdítását ter­vezték. Sorolhatnánk hasonló jó példákat a közoktatás, a közművelődés, vagy az ideo­lógiai munka területeiről is. A lényeg: mindez szerves ré­sze szocialista közéletünknek, hisz megyénk fő társadalmi erői munkálkodnak ügyszere­tettel a fejlődés meggyorsítá­sán, a párt határozatainak mind jobb végrehajtásáért. Minden óinak a gya­korlatba való átültetése több, fáradtságosabb, áldozatké­szebb munkát feltételez mint amennyit materiálisán és közvetlenül megfizetnek. Úgyis mondhatnám: ingyen munkát. Íme a sok különbö­zőség mellett ez a rokonvonás az óvodát építő társadalmi munka, egy-egy iskola tan­testületének a fizikai dolgo­zók gyermekeit segítő tevé­kenysége és például az ipar­szerű mezőgazdasági terme­lés meghonosítása, az ipari termelékenységet emelő mo­dern technológiák, új gyárt­mányok bevezetése között. Társadalmunk legjobb erői­nek, de különösen a munká­soknak növekvő aktivitása sürgetővé teszi, hogy még többet tegyünk a dolgozók al­kotó erejének teljesebb ki­bontakoztatásáért, hogy min­denütt még több szavuk le­gyen az ügyek eldöntésében. Az Ügyszeretet fáján —• Lenin szavaival élve —• „megannyi új hajtás jön^ vi­lágra”. Ezeket az új kezde­ményezéseket, a társadalmi fejlődést, a megyénk fejlődé­sét meggyorsító konkrét tö­rekvéseket „gondosan tanul­mányozni kell” majd minde­nütt, s minden eszközzel se­gíteni erősödésüket. Ügyünk szeretete erre köte­lez bennünket. táblán Péter Mi, a ma élő nemzedékek büszkén tekintünk történelmi elődeinkre. Hogy az utánunk követ­kező nemzedék reánk is így tekintsen, ahhoz minden reális lehetőségünk megvan. Oly kor­ban és olyan hazában élünk, ahol minden ed­diginél tágabb a cselekvés határa mindazok számára, akik hazafiként, forradalmárként tenni akarnak. Bennünket ú°ry fog mérni az utókor, hogy e lehetőségekből mennyit váltot­tunk valóra. VARGA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents