Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
1974. február. 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÜLÖNÖS TALÁLKOZÁS Túrkeve - Új-Guinea - Kisújszállás Professzor a gimnáziumban Különös találkozás: a kisújszállási gimnázium előadótermében a széksorokban a tudománynak még csak morzsáit szedegető gyerekek, a ka tedránál Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi professzor, egy tudományág nemzetközi szaktekintélye. — örömmel jöttem az én nagykunsági gyerekeimhez. Mondja dr. Balogh János biológus, aki bár több mint negyven éve a fővárosban él, kunságinak, túrkeveinek (ke- vinek) mondja magát. S hogy szívesen emlékszik vissza a megyében eltöltött gyermekevekre, arra Ecsegpuszta a magyarázat. Egy életre szóló élményt szerzett itt. — Szüleim meghaltak, s Túrkevére nagyszüleimhez kerültem. Szabadffy Elek, nagyapám a túrkevei kántor szenvedélyes vadász volt Állandóan a pusztát járta és engem is magával vitt Megismertem a természetet Tudtam örülni egy érdekes növénynek, életközelebben láthattam a pusztai madarakat Nagyapám, aki még Herman Ottót is vezetgette gyűjtő útjain, sokat mesélt a nagy kutatóról. Itt érlelődött meg bennem az elhatározás, amit később, tizenhat éves koromban a naplómba is beírtam: biológus leszek... íVem „dobtam be a törülközőt* — ... trópust biológus. Ecsegpusza felébresztette bennem a vágyat, hogy eljussak ismeretlen tájakra. Ez különösen akkor ért meg bennem, mikor Pestre árvaházba küldtek, s ja húsvéti szünetben a puszta már nem csak a természet, maga a szabadság volt számomra. Ma már tudjuk, hogy vágyai teljesültek. Tizenegy trópusi expedíció áll mögötte. Az első 1963-ban sikerült, ötven éves karában! S addig? Érettségi, egyetem, doktorátus, ingyenes tanársegédi állás, Tolnai Világlap tudományos cikkírója, s a felcsillanó remények. Fejős Pál, az ismert amerikai filmrendező két éves Dél-Ameri kai expedíciót szervezett 1939-ben. Felkészülés spanyol nyelvtanulással. Kitört a háború, Fejős Pál nem jelentkezett. Pályázat Formosa (Tajvan) szigetére. Felkészülés olasz szerző angol—japán szótárából. Ezt Pearl Harbour „vitte” el. — Továbbra sem tettem le arról, hogy eljussak a trópusokra, hogy ott végezhessek talajbiológiai kutatásokat. Nem dobtam be a törülközőt” — most minden megpróbáltatást vállalok a munkámért. az az ezerötszáz talajminta, amelyeket utazásai során összegyűjtött. A turistának a sok feledhetetlen táj a nagy élmény. Neki, a nagykunsági embernek pedig az, hogy mindezt szűkebb hazájában elmesélte, útifilmjét levetítette, és találkozott egykori önmagával — az érdeklődő diákszemekben. 4 legszebb Ecsegpuszta Nem meghökkentőnek, vallomásnak hatnak befejező szavai. — Higgyék el, a világ legszebb tója számomra mégis Ecsegpuszta maradt Itt éreztem át először a természet szépségét, és a megismerés vágyát, s később a felfedezés örömét, amit nem pótol sem pénz, sem utazás, sem dicső- sé§ Különös találkozás. Térbeli, időbeli távolság után együtt a Nagykunságon. A tudósnak visszatekintés, a diákoknak jövőbemutató példa. L Zs. SZOLNOK ESTI FÉNYEI Fotó: Nagy Zsolt Magyar és szovjet művészek egy Hit működése Egyezményt írtak alá tegnap Budapesten: az 1974— 76-os időszakra rögzítették a Magyar Film- és Televízióművészek Szövetségének a Szovjet Filmművész Szövetséggel közös programját. Az 1974-re szóló nrogram alapján műalkotások cseréiére és kölcsönös bemutatásra, szakemberek, delegációk küldésére és fogadására kerül sor UNESCOexpedíció — Az emberiség egyik nagy problémája, hogy a civilizált területeken a talaj biológiai egyensúlya felbomlik. A Föld — egyre kisebb — érintetlen területeinek talajvizsgálatával általános törvényszerűségeket állapíthatunk meg a kultúrterül etekre is. Ezért akartam én a trópusokra utazni. A téma jelentőségét megértették az UNES- CO-nál is és támogattak. Ettől kezdve sorra jöttek a trópusi kutató expedíciók. Kongó, India, Ausztrália, Űj- Guinea, ahol az első magyar kutató, Bíró Lajos elődje Fenichel Sámuel sírját is megtalálta, majd Chile, Argentína, később Brazília, egy földkörüli út és végül ismét Üj-Guinea — magyar tévésekkel. A kutatónak legértékesebb Művész — Yagy csak főváros (?) Megint terjed a kór, a nagyzási hóbort. Olvasom: fővárosi előadó művészek, fővárosi énekesek lépnek fel itt és ott... Mi a hang — a fogalom legjobb értelmezésében — ha valaki fővárosi, vagy művész? Csak akkor művész valaki, ha a fővárosban él? Törőcsik Mari vagy Kozák András neve mellé odakí- vánkozik-e a fővárosi jel2ő? (Mellesleg: mindkettő vidéki.) Nem, — mert mindkettő csak művész! Latinovits nem Latinovits amióta Veszprémben játszik? Vidéki művész Latinovits? Nem, de nem is fővárosi. Csak művész, — méghozzá igazi, nagy művész. Szombathy Gyula vagy Gácsi Mihály talán csak szolnoki művészek? Nem, dehogy! A magyar művészeti élet kiválóságai, akik itt élnek a Tiszaparti városban, itt alkotnak... Székely Gábor, a Macskajáték című Örkény darab Európa-szerte elismert rendezője talán legyint a színivilág, hogy áh, ő csak vidéki? (A napokban volt a prágai premiere.) Papi Lajos, — ma nyílik a tárlata a Szolnoki Galériában — attól szobrászművész, hogy Kisújszálláson el? Nem, hanem a tehetségétől, s attól, hogy vállalja a szülőföld igézetét. Szomorú, hogy a vidéki rendező szervek úgy mond hasra esnek eme nagy, nesze semmi, fogd meg jól titulus előtt, és ezzel az igaz művészet tartalmáról alakíthatnak ki torz fogalmakat. Szolnokon és az ország sok más városában élnek művészek, és aki nem igazi művész, aki nem tehetséges, az Budapesten is csak „fővárosi” marad. — ti — LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA H Meg kel! hagyni, a • rendőrség meglehetősen gyorsan érkezett ki a helyszínre. Két kék-fehér kocsi, sebesen száguldva. Az egyik tán még szirénázott is közülük. A környékbeliek különben is igen kíváncsi természetűek, de a kialakulóban lévő fejleményeket ismerve nem teljesen indokolatlanul gyűlt össze akora tömeg a ház előtt, mint amekkora percek alatt összeverődött. Igaz, Gedeonné már önmagában is érdeklődést felajzó látványt nyújtott. Ott állt az ajtóban és hangosan jaj ve— Jaj, Istenem! Édes jó istenem! Hát mit tettem én, hogy ilyen borzasztó büntetést róttál rám?! Egy halott ... Egy hulla, az én becsületes otthonomban!... Jaj istenem, jaj, istenem! Ezt a szégyent!... Az egyik nyomozó végül már nem birta tovább idegekkel, és betessékelte a lakásba. Miközben a kint posztot foglalt fiatal rendőr üzedes halk, szinte kérlelő hangon szólogatni kezdte az egybegyűlteket: — Ne csoportosuljanak, legyenek szívesek szér pen továbbmenni. Ez nem tartozik Önökre... Kérem, legyenek szívesek ,.. Az emberek persze egy tapodtat sem tágítottak. Bent a lakásban viszont megkezdődött a nyomozás nagy és igen szövevényes munkája A specialisták a holttestet és a színhelyet kezdték alaposan megvizsgálni, a nyomozófőhadnagy pedig hozzáfogott Gedeonék kikérdezéséhez. Munkája — ez már az első pillanatokban kiderült — távolról sem ígérkezett köny- nyűnek. Lévén, hogy Gedeonék még annak ellenére is zavaros válaszokat adtak, hogy az égvilágon semmiről sem tudtak. Ügy hogy bizonyos időbe telt, amíg a nyomozónak sikerült összevissza-beszédükből kihámozni az egyszerű, áttekinthető, ám igen negatív tényt: nem láttak, nem hallottak, nem tapasztaltak semmit. Azt már könnyebben megállapították, hogy nem hiányzik semmi a lakásból. A halottat viszont — igaz, eléggé rossz állapotban volt már a bomlani kezdett test — nem ismerték föL Mindketten határozottan állították, hogy soha életükben nem látták, és el sem tudják képzelni, hogyan-miként kerülhetett ide. Míg Gedeonékkal bajlódtak, addig két másik nyomozó a szomszédos villákat járta sorra, valami nyom után kutatva. Határozottan állítható hogy ebben az esetben különös balszerencsében volt részük. A két testvér közül, akik azon az éjszakán fölriadtak a földszintről fölszűrődő zajokra, egyiket sem találták otthon. Laczkó viszont nyugodtan nézett a rendőrök szemébe: ő tényleg nem tudott semmiről, hiszen aludt, mint a bunda. Horváth pedig ekkor éppen kórházban feküdt. Felesége meg úgy gondolta, miközben tagadó válaszokat adott a detektívek kérdései-' re, felesleges lenne előhozakodni azzal a cigarettafüstszaggal, meg a két, néhány centiméterrel állítólag elmozdított ládával. Végül is szinte egészen biztos, hogy nem volt cigare.ta- füst-szag, és hogy azokat a ládákat a kutya se mozdította el a helyükről. Ha viszont ő most előjön a képzelődésre különben is erősen hajlamos férje ködös fel-. tételezéseivel, akkor jegyzőkönyvbe veszik az egészet. Még tán házkutatást is tarjának. Föltúrják a lakást. Vagy esetleg tanúskodni is el kell menni. Már pedig az ilyesmitől Horváthné jobban irtózott, mint az ördög attól a bizonyos tőmjénfüsttől. Még egy ember adhatott volna felvilágosítást a nyomozóknak. Azonban ő is mélységesen hallgatott Az egyes számú villa emeletén lakó Benkő János nevezetű férfi. Ö viszont abból kiindulva többször is látott az utcában, a házak körül napközben, de főleg délelőtt ólálkodni egy eléggé idős férfit. Benkő rokkant nyugdíjas volt. Otthon dolgozgatott. Suszter volt, cipőket javított naphosszat De ráérősen forgatta a dikicset meg a suszterkalapácsot. Nem volt sietős a dolga. Ezért aztán gyakran kibámult az utcára, hátha akad valami érdekesebb látnivaló. Ö viszont abból kiindulva hallgatott, mert félt, hogy túlontúl magára vonja a rendőrség figyelmét. Volt ugyanis Benkőnek egy titka, amit csupán egyetlen ember ismert: orgazdától vásárolt anyaggal dolgozott Íme, így nehezülhet meg egy nyomozás még akkor is, amikor van elegendő tény valamilyen ésszerű hipotézis fö'állításához. De azok ismerete nélkül a rendőrség kénytelen volt sötétben tapogatózni. Legfontosabbnak látszott a halott kilétének mielőbbi megállapítása. (Folytatjuk) Senki sem születik olvasónak Ólra som a statisztikában, hogy a magyar munkásság 4 százaléka érettségizett, 51 százaléka elvégezte, 45 százaléka pedig nem fejezte be a nyolc általánost. Azt hiszem, ez az arány nem megnyugtató. A műveltebb, a világot, a társadalmat tudatosabban ismerő ember jobb munkás, többre képes, többet tud adni a közös cél, a szocialista társadalom kiteljesítéséhez. Ezek alapigazságok, és felismerésük vezethet csak oda, hogy a munkásművelődés lényegéről és szükségességéről elmondott szavaink, javaslataink, határozataink teremtő valóssággá váljanak. A felismerések szerint 1965-ban a munkásháztartásokban egy családtagra 630, 1972-ben pedig 833 forint kulturális kiadás jutott. Mondhatja valaki: a 253 forintos emelkedés kitűnő! Mások meg igen kevésnek tarthatják. A2 igazság talán a2, hogy az emelkedés nem nagy ugyan, de a munkásművelődés gyorsuló és bővülő folyamatát tükrözi. Ellenben ha azt vizsgáljuk, hogy m:ből adódik, már nem juthatunk egyértelmű eredményre. Egyrészt: az 1965 óta eltelt időszakban megdrágultak a kul- túrálódással kapcsolatos szolgáltatások, s drágultak a könyvek is (bár szebbek, mint voltak). Másrészt az is kérdés, hogy a szóban forgó 253 forintban milyen arányban szerepének a kultúra olyan határterületei, amelyek csak közvetve járulnak hozzá a művelődéshez. Érdekes adat, hogy 1871- ben átlag 60 forintot költött egy munkás könyvek vásárlására! Átlagban igen kis összeg ez, két-három közepes áru könyv mindössze, mégis meg kell jegyezni, hogy ezzel a hatvan forinttal a munkásság az értelmiség és a parasztság között helyezkedik el! Ha csak ebből az egyetlen tényből, ebből a hatvan forintból indulunk ki, akkor is egyre bonyolultabb és sokat mondó felfedezésekre juthatunk. A hatvan forint tíz év alatt is csak húszkötetes házikönyvtárat eredményez. De milyen könyvtárat? S milyen könyvekből? Nyilván — és erre is számos felmérés válaszolt már — szép- irodalomból, könnyű szépirodalomból elsősorban. Hangsúlyozni kell: ha ezt nem látjuk, évekre konzerváljuk a rosszat, a kétségtelen változó-bővülő érdeklődés sokszor még mindig meghatározó vadhajtásait. Arról nem is beszélve, hogy szakmai ismereteket bővítő könyvet alig vásárolnak az emberek. Egyrészt, mert az igén/ még erre nem érlelődött meg általánosan, másrészt mert jószerével nem is kapnatt Ha pedig nincs elegendő ne.osze- rűen, közérthetően megírt szakmai könyv, akkor hiába a felismerés, hogy a munkásság általános műveltségével együtt szakmai műveltségét is bővíteni kell. A különböző tanfolyamok, továbbképzések erre önmagukban nem elegendőek. Senki sem születik olvasónak. Senki sem tudja eleve: olvasás és művelődés összefüggő fogalmak, egyik nem létezik a másik nélkül. A könyvekhez már az általános iskolában el kell vezetni a gyermeket, és aztán végig erősíteni ezt a kapcsolatot a szakmunkásképző intézeteken, a középiskolákon át, tovább és állandóan. Nem véletlen, hogy közművelődésünk irányítói és magasszintű szervezői annyi gondot fordítanak az iskolai könyvtárak bővítésére. Az sem véletlen, sőt művelődés- politikánk jellemzője, hogy különböző mozgalmak szerveződnek, melyeknek egyetlen céljuk: az olvasó ember, és ezáltal a műveltebb ember. Az sem véletlen, hogy új könyvtárak épülnek. De látni kell, hogy még sokkal többre van szükség, és a meglevők kapcsolata sem a legjobb az emberekkel, akikért létrejöttek. Hogy miért oem az? Mert kevés a könyvtáros, és munkaidejük nagy részét a mechanikus kölcsönzés foglalja le! Hol van ettől az az elképzelés, hogy a könyvtáros — kis könyvtárakban is — olvasói tanácsadója legyen, hogy jusson szellemifizikai ereje új olvasók szervezésére. A munkásról, és a munkásművelődésrőí volt szó, arról, hogy menynyi a sürgető tennivaló, hogy tíz- és százezer munkás, ol - vasó emberré válva, ihűvelt emberré legyen. Mert a műveltebb munkás nemcsak a közös cél, a szocialista társadalom kiteljesítéséhez ad többet: egyéni haszna, egyéni öröme is több, magánélete ií boldogabb, tartalmasabb! S. E. Üzenet — Nem hal meg mindenki Hangjáték Ilőzsa Ferencről és Schönherz Zoltánról A következő hetekben néhány különösen érdekes adás szerepel a rádió ifjúsági osztályának programjában. Ezek közé tartozik az a két hangiáték, amely a munkásmozgalom agy-egy nagy mártíriának állít emléket. A kétszer kétrészes hanaiáték amely Hollós Ervin könvv^nek felhasználásával készült. Rózsa Ferencnek és SchŐnherz Zoltánnak életútját, nobtikai tevékenységét követi nvomón. A műsorban nemcsak, a politikus, á pártszervező arca mutatkozik meg, hanem a magánemberé is. Február 14-én, illetve 20-án kerül a hallgatók elé az „Üzenet” című produkció, amely Rózsa Ferencet állítja középpontjába. Az első rész azl az utat térképezi fel. amelyen a rendőrség eljut s nárt Központi Bizobságáig a második részben pedig lé- R vai’-*ösáról és honjáról szóL A S?-höpr,°rz hs-pí öték. amé lyet ..Nem hal meg mindenki” címmel közvetítenek, aa MPniim-eit rpp^o*4t tekintve fnlvtntása a Rózsa hangjátéknak. % PAPP ZOLTÁN
