Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

4 «WILNOK MW8YFT NtPL AP WM. ?$> A motoros orvos Harminchárom éve köxsxolgálaiban DOLGOZÓK ISKOLÁJA Tis zaburán. Papp Eszter tanárnő a rendszertant magyarázza a felnőtt tanulóknak, akik a helyi Lenin Tsz tagjai Kártyán nyert színdarab Ä népszerű Hungária ká­véház „sorsfordulói” (bezá­rás, átalakítás, megnyitás) alkalmával írói. újságírói és művészi berkekben tö­megével elevenednek fel azok a színes szellemes tör­ténetek, anekdoták, ame­lyeknek születési helye a patinás kávéház volt. így történt ez most, az újra- megnyitás napjaiban is. Az „alap-anekdota” az évtizedekkel ezelőtti meg­nyitáshoz kapcsolódik. Esze­rint Molnár Ferenc a New York kulcsát — egy bohém társaság élén — kivitte a Ounapartra, s a vízbe ve­tette, hogy soha be ne zár­hassák, mindig fogadhassa az éjszaka vándorait Molnár szerkesztő úrral esett meg egy New York­ban töltött éjszakán az- is. hogy három óra körül el­szunnyadt a kávéház egyik pamlagán. Előbb azonban intézkedett az ébresztésről: maga mellé tett egy cédulát, amelyre ráírta, hogy „5- kor”. A szolgálatkész pin­cérek azonban mégsem kel­tették fel. Csak amikor reg­gel 9 körül a friss kiflik ro­pogására felébredt, derült ki a félreértés: valaki pénz­zavarra gondolt, és öt ko­ronát tett mellé a pamlag- ra. Egyszer viszont nem ju­tott kifli a vendégek regge­lgazán nem hittem volna, hogy végül is bekövetkezik az, ami végül is bekövet­kezett. Előbb a szemem dörzsöltem meg. később a fülemet- is, de tényleg nem érzékszervi csalódásról le­hetett szó, mert az illetékes szakember mondókáját má­sok is úgy értették, mint szerénységem. A bejelentés így hangzott: — A konfekciós ruhák méretei nem tartottak lépést az emberek testalkatának változásaival. A vásárlók panaszai jogosak. A kon­fekcióipar által alkalmazott mérettáblázat még 1948-ban készült, jócskán elavult. Űj mérettáblázatra volt tehát szükség. Elkészítésében vég­re sikerült az első eredmé­nyeket elérni. Ezzel a hivatalosnak te­kinthető nyilatkozattal felte­hetőleg sokak szívéről esik le nagy kő. Eleddig usvanis inkább a konfekciós nadrág esett le róluk és főként nem a szívükről. Ezután azonban máskénben lesz. nem ne­künk kell alkalmazkodnunk a kész ruhához, hanem an­nak mi hozzánk. Az előz­mény pedig az. hogy több tízezer felnőttről és gyer­mekről vettek méretet, az adatokat antropológusokkal, majd matematikusokkal ele- meztették. És ezután elké­szítették az úi testmérettáb­lázatot a k^szruhák nagy­üzemi gyártásához. A közel- • jövőben tehát már nem kell 11 kapucinene mellé. A New York-ot ugyanis vidéki bér­lő, a két Harsányi testvér vette meg. Az egyik testvér szenvedélyes kártyás volt Egy éjjel annyit vesztett, hogy reggelre a frissen ér­kezett 300 kiflit is elját­szotta. Gárdonyi Géza, az egri remete — Pesten járva — pipaszó és bor mellett töl­tötte idejét a New York­ban. Egy alkalommal Beö­thy László felkérte, írjon színháza részére igazi paraszt­darabot. Meg is egyeztek 2000 forint honoráriumban; a fo­lyósítást Gárdonyi New York-beli törzsasztalánál várta be. Várnia „csak” ad­dig kellett, amíg Beöthy át­ugrott néhány órára az Ott­honba, és megnyerte a két­ezret. A kártyán nyert da­rab címe: A bor. A nagysi­kert aratott színműhöz még egy történet tartozik. A New York színészasztalának örökös tagja, Rózsahegyi Kálmán kapta „A bor” fő­szerepét. Gárdonyi nagy pa- táliát csapott, amiért Beö­thy egy ismeretlen fiatal színészre osztotta k főszere­pet. A közönségsikerkor azonban bebizonyította, hogy Rózsahegyi játéka nagyobb szerencsét hozott Beöthynek és „A bor”-nak, mint a lap­járás azon a kétezer forin­tos éjszakán... drága szabóhoz menniük a köpcösöknek vagy az égi­meszelőknek, lehetséges, hogy készen is kapnak ma­guknak az állami boltokban. Lehetséges, mondom ve- lemszületett gyanakvással, mert sajnos, egyelőre még több az emlékem a régi konfekcióiparról, mint pén­zem az új készruhához. Ezt persze csak a magam nevé­ben mondom, mások bizo­nyára nem így vannak vele. Elképzelem például,, hogy sok embertársam az eddigi konfekciós méretekkel is elé­gedett volt. Ök voltak a készruhák gyártóinak és el­adóinak örömei, mert bele­passzoltak a szabványba. Csak bementek a ruhabolt­ba, azt mondták, hogy kér­nek egy ötvenes férfiöltönyt, rájuk adták, és mintha rá­juk öntötték volna. A ruhá­zati szakemberek szerint ilyen szerencsés alkat volt a vásárlók mintegy negy­ven-negyvenöt százaléka, vagyis nem egészen a fele. Én viszont nem vagyok ilyen szerencsés alkat, mert ma­gasságomhoz képest hosszú a lábam, meg a karom, ki­lóg a régi szabványból. Rá­adásul vékonyabb is vagyok a kelleténél, emiatt a meg­felelő hosszúságú zakók és nadrágok lötyögnek raitam, csak irmtt-amott tudtam ki­tömni őket. Mindezideig azt hittem, hogv bennem van a hiba. Emlékszem, amikor hosszas „ Befoltozzák” a Badacsony sebeit Az idén befejeződik a Badacsony több, mint egy évtizeddel ezelőtt megkez­dett „foltozása”. Az egyko­ri kőbányák által okozott „sérüléseket” tüntetik el, a hegy felső részén, a „ba­zaltsapkán” a bányaudva­rokon, meddőhányókon és a vízmosta területeken — együttesen 80 hektáron — eddig 820 000 csemetét és cserjét ültettek el. Főleg nagylevelű hárs, ezüst ju­har, fekete fenyő, sajmeggy, virágos kőris, vadrózsa, ga­lagonya és fagyai került ezekre a közjóléti erdőterü­leteknek számító helyekre. A Rózsakép dűlő őrzi A Tüskevár határában lé­vő Rózsakép dűlőben Pá­lé gyi Szilvia a veszprémi bakonyi múzeum régésze a napokban egy IV. század­beli római sírt tárt fel a lapos terméskövekkel kira­kott és befedett sírból egy férfi- és egy női csontváz került napvilágra. A lelet közelében a közelmúltban téglából kirakott gyermek­sírt is felfedeztek. A szakemberek feltétele­zik, hogy a környéken na­gyobb kiterjedésű temetke­zési hely húzódik. előkészületek után elindul­tunk szüleimmel, hogy meg­vesszük nekem az első hosz- szúnadrágos öltönyt, még mindhárman tele voltunk reménnyel. Közösen kivá­lasztottunk egy amolyan jó strapabíró anyagot, az­tán belebújtam a nadrágba, amelyben elveszett a fene­kem. viszont előjött a bo­kám, ezzel szemben a zakó hasban volt bő és válban szűk, míg ujjban meglehető­sen rövid. Elszömyedve néztem a tükörbe, az eladó kedvtelve nézett rám és ki­jelentette, hogy nem baj, majd belenő a fiú. Szüleim nem nagvon hittek neki és rámutattak arra, hogv már jelenleg is kilóg az öltöny­ből a kezem meg a lábam, mi lesz akkor később Mire az eladó három vagy négy hasonlóan sikertelen ruha­próba után leszögezte, hogy nem tud rajtunk segíteni, az én testalkatom nem normá­lis. Ifjúkori megaláztatásomat számos más kudarc követte, amely közül egyik sem já­rult hozzá önérzetem visz- szanyeréséhez. Több helven már komoly, felnőtt férfi­nak tartottak, kivéve a ru­haboltokat. Ha beléptem a készruhaboltba. az eladók egv idpig uevan lelkesedtek, hryw úgy állnak raitam az öltönyök, mintha csak rám szabták vem a őket. aztán amikor kid°rnlt. hogv még­sem rám saabták őket, ak­Az Iskola keskeny padjai­ban most felnőttek szoronga­nak. Illedelmesen, suttogva beszélgetnek, mint a gyere­kek óra előtt, amikor a ta­nárt várják. Ám most tanács­tagi beszámoló lesz. Előadó dr. Pethő Mihály körzeti or­vos. Időben érkezik, kis motor­ját leállítja az iskola udva­rán, sietve lép a terembe,' és elnézést kér a hallgatóságtól, hogy pár percet késett. — Tetszenek tudni, sok a futkároznivalóm, délelőtt rendeltem a II. körzetben, délután otthon, aztán három helyen voltam megbeszélé­sen, most meg a fekvőbete­geket látogattam — mente­getőzik, s helyet foglal vá­lasztóinak gyűrűjében. — Nem tesz semmit a pár pere késés, ismerjük a dok­tor urat, tudjuk, hogy min­denütt időben ott van, — mondják többen is. Aztán elkezdődik a beszél­getés, mert ezt annak lehet nevezni, nem előadásnak. Beszélgetnek a külpolitikai eseményekről, majd a nagy­község problémáiról, a tenni­valókról. Szóba kerül, hogy az ivóvíz-ellátásban még mindig sok a probléma; ha csak egy-két szerelő foglal­kozik a vezetékek bekötésé­vel, akkor évek telnek el, míg pontot lehet ennek a vé­gére tenni. Terítékre kerül a bolthálózat fejlesztése is: sok a régi elhanyagolt üzlet, újak nyitását várják az ÁFÉSZ-től. A kenyér minő­ségével elégedettek a föld­váriak, de az árusítóhelyek számával már kevésbé, sok­szor sorban állnak a friss ke­nyérért, cipóért. A húsellá­tás sincs megoldva, ennek érdekében a két helyi tsz többet is tehetne. • • © A beszélgetést másnap a lakásán folytattuk. Most is olyan közvetlen, mint előző nap. Életéről, munkásságáról, a Tiszaföldváron eltöltött 33 évéről meséL 1912-ben született itt a Ti­sza partján. Szereti ezt a vi­déket, ragaszkodik hozzá. Szegeden végezte ai orvostu­dományi egyetemet, 1939- ben szerezte meg a diplomát kor lemondóan legyintettek. És azt mondták, hogy hiába, nincs mit tenni, a kedves vevő alkata nem normális. A statisztika szerint ha­sonlóan járt a vásárlók öt­venöt-hatvan százaléka, lev aztán nem csoda, hogy ve­lem együtt sokan elveszítet­ték az önbizalmukat, hiszen külön-külön mindannyian azt gondolhattuk, hogy ben­nünk van a hiba, amiért nem igazodunk a szocialista ipar és kereskedelem szab­ványaihoz. Ezért érzem most ügy magam, mint aki lidércnyo­mástól szabadult meg. Nem tudom, hogy személy szerint kinek legyek hálás, de mód­felett tisztelem azt az em­bert, aki kitalálta az új konfekciós mérettáblázatot Mert az ötlet csakugyan ere­deti: nem az embereket kell egyformává tenni, hanem a készruhákat különbözőkké. Vagyis nem a ruha veszi az embert, hanem az ember veszi a ruhát Ügy hírlik, hogy az új mérettáblázat szerint készült ruhákat kísérletképpen már árusítják néhány budaoesti üzletben, valamint Debre­cenben. Székesfehérvárott és Nagykanizsán, a jövő évtől kezdve pedig úgyszólván mindenütt. Ez csakugyan jó hír. de az emberek sajnos telhetetlenek. Mert máris hallottam olyan hangokat, amelvek szerint az élet más területein sem ártana felül­vizsgálni a régi szabványo­kat. Szerencsére focnlmnm sincs, hogy mire gondolhat­nak. Árkus József bel- és bőrgyógyász szakon. Cselédkönyves éveit Ceglé­den kezdte, de mindig vonzó­dott az önálló munka után (a községi orvosi állást ilyen­nek tartja). Egyik volt kollé­gája hívta haza Földvárra. — Egy orvosi táskával 1941-ben érkeztem a 13 ezer lélekszámú községbe. Akkor csak ketten dolgoztunk itt, Tiszaföldvár fele az enyém volt. De akkor még fiatal vol­tam és fáradhatatlan. Kora hajnaltól késő estig, néha éj­szaka is talpon voltam, mint általában a falusi emberek. A sztetoszkóp, a szike és gyógyszerek mellett emberi szóval is gyógyítottam, — emlékszik vissza, majd így folytatja. — Azóta sok víz lefolyt a Tiszán. Ma már öt körzeti orvos dolgozik a nagyköz­ségben, sok egészségügyi és társadalmi problémát meg­oldottunk, bár semmi nem ment könnyen. Megszervez­tük a gyógyszerellátást, böl­csődéket, óvodákat létesítet­tünk. 1950 óta vagyok tanács­tag. Most vesszőparipám a belterületi iskola és az isko­laorvosi szolgálat létrehozá­sa... Másoktól tudom, de ő is megerősíti: harminchárom év alatt négy kis motorbiciklit nyűtt el. Sokan úgy is hívják a községben, főleg az időseb­A címül idézett nyelvi for­ma azok közé a szavak közé tartozik, amelyek mindenna­pi nyelvhasználatunkban szó­ban és írásban egyaránt gyakran és sokszor felesle­gesen jutnak nyelvi szerep­hez. Jegyzetfüzetembe két hét leforgása alatt a követ­kező példatár került. „A visz- szafogott színeket kedvelte, visszafogott rendezésben ál­lította színre a darabot, visz- szafogott modorról tett tanú- bizonyságot, visszafogott hangon kezdte kritikáját, visszafogott hangnemével fe­gyelmezte a vitát” stb, stb. A példatár elsősorban ar­ról árulkodik, hogy a vissza­fogott szóalak a tompít, mér­sékel jelentésváltozatokat hordozó visszafog ige szárma­zéka. Gyakran halljuk és ol­vassuk például ezt a nyelvi formát: visszafogja a hang­ját, azaz mérsékelt hangon beszél, tartózkodik a hangos­kodástól, halk, finom hang­nemben közli gondolatait. A közölt példatár ugyan­akkor arról is árulkodik, hogy a visszafogott szóalak több jó magyar szó helyét bi­torolja. Figyeljük meg az alábbi szavakat, kifejezése­ket: halk, finom, mértéktar­tó, tompított, fegyelmezett, bek: Miska, a motoros or­vos. Nem tiltakozik a jelző ellen, sőt bizonyos fokig di­cséretnek veszi. Aztán maga mesél él motorjáról egy ese­tet: — Mindenki ismeri kotlós- kergető járgányomat. Igény­telen motor ez. A község minden zugába, a szigeti ta­nyák legeldugottabb helyére is eljutok vele, ha hívnak. Egyszer szülésnél voltam, amikor a kültelki utcáról el­lopták a motoromat. Gyalog ballagtam haza. A gyerekek jöttek újságolni: doktor bá­csi, egy suhanc az Ószöllőben futkározik a motorral... Dr. Pető Mihály már elér­kezett a nyugdíj korhatárig, sőt két évvel túl is van raj­ta. Három gyermeke, hat unokája van. De még most is fiatalosan, fáradhatatlanul szolgálja a község lakosságát: gyógyít és a problémák meg­oldásán fáradozik. — Hogy úgymondjam, a közszolgálatot megszoktam. fis ha már nem csinálom, hi­ányzik. A szabadságommal sokszor nem tudok mit kez­deni. A kertben dolgozgatok, 150 féle rózsám van és az an­tikváriumokban búvárkodom — de ez már nem tartozik a hivatásomhoz, — mondja bú­csúzóul, Tiszaföldvár köz­tiszteletnek örvendő doktora. Szatmári Tibor tartózkodó, óvatos, tapintatosi megnyerő, pallérozott, finom modorú, elővigyázatos, hig­gadt, körültekintő, józan, sze­rény, kevéssel is beéri stfaj stb. Azoknak a fogaim] ér­tékeknek tehát, amelyeket ma kényelmesen egyesek csak a visszafogott szóalak­kal neveznek meg, igen gaz­dag rokonértelmű szósorral adhatunk kifejezést, csak válogatni kell belőle. A visszafogott szóalak is első­sorban azért veszélyesemért gondolkodásbeli renyhesé- günket segíti elő, s az ár­nyaltabb kifejezésekre való törekvés útját állja. Újabban a visszafogottság képzett forma is egyre terjed írásban és szóban egyaránt Hallottuk már ezt azr egészén furcsa nyelvi képletet is: „önmaga visszafogottságában példát szolgáltatott társainak is”. Az önuralom, az önmeg­tartóztatás, a mértéktartó vi­selkedés nyelvi formák egy­értelműbb közlést eredmé­nyeztek volna. A visszafo­gottság, az önmaga vissza­fogottság szóalakok inkább meghökkentenek bennünket, s nem alkalmasak arra, hogy higgyünk a nyelvi formák befolyásoló erejében is. Dr. Bakos József A világ legdrágább itala Tokaj-hegyalja aranyban ragyogó borai közül a legna­gyobb karriert az úgynevezett 1811-es üstökös évjáratú aszú érte el Ez a borkülönlegesség már az elmúlt században is hires volt és igen magas áron vásárolták. III. Napóleon csá­szár például 1860-ban kétszáz fiaskót vett belőle — palac­konként ötven frankért. V. Ferdinánd koronázási ünnepsé­gére is ilyen aszút rendeltek és antalogjáért (egy antalog hetvenöt liter) ezer Körmöczy aranyat fiztettek Mádon és Tokajban. Ez az aszú ma is a viláa legdrágább itala. 1971- ben Londonban már kétszázhúsz fontért kelt el egy palack belőle. A híres aszú történetét, árfolyamának változását Pap Miklós, a tokaji Helytörténeti Múzeum vezetője megírta, és ennek nyomán a múzeumhoz számos olyan levél, érkezett, amelynek írói ritkaságnak tartott tokaji borokat kínálnak eladásra. Így — többek között — egy palack TV. Károly készletéből származó \ 1917-es évjáratú szamorodni borért háromezer forintot kértek. Az érdekes bejelentéseket és árajánlatokat a tokaji mú­zeum átküldi a tarcali Szőlészeti Kutatóintézetnek, amely­nek a ritkaságszámba menő Tokaj-hegyaljat borokból már kisebb gyűjteménye van. Beszélik, hogy... Az ember teszi a ruhát „Visszafogott..." (?D

Next

/
Thumbnails
Contents