Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

1974. február 19, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyár a sínek mellett „KISFIAM” KORÁNK ELŐ LETT lJelenleg folyamatban t>an a Hűtőgépgyár jászbol- dogházi egységének építése, ahol radiátorokat fognak gyártani. A gyár körülbelül 1970 nyarán kezdi meg mű­ködését. Ez meg fogja olda­ni a község nődolgozóinak foglalkoztatottságát. Jelen­leg már kilencvenketten járnak be Jászberénybe, a Hűtőgépgyárba, s ez a szám a beindulás után mintegy kétszázhatvanra fog növe­kedni”. (Készlet a „Jász- boldogháza újjászületése" című helytörténeti tanul­mányból.) Róluk lesz szó ebben a riportsorozatban. Az iskolapadból egyenesen az üzembe vezetett az útja. Tizennégy éves volt, amikor először belépett a gyár ka­puján. Azóta eltelt három esztendő, de az üzemvezető ma is csak „kisfiamnak” szó­lítja. Apró termet, barna hosszú haj, kedves, szép arc. Az em­ber inkább gyereknek nézi, mint munkásnőnek. Pedig Barát -Terézia már 17 éves, és betanított munkásként dolgozik. — Miért ment el gyerek­fejjel dolgozni? — Amikor elvégeztem az általános iskolát, úgy gondol­tam, hogy kereskedő leszek. Mindig tetszett nekem az a munka. A felvételi azonban nem sikerült, mert sok volt 8 jelentkező. Nem volt ked­vem mást tanulni, elhatároz­tam tehát, hogy dolgozni me­gyek. A szomszéd bácsi aján­lotta, hogy az üzembe men­jek. Gondoltam új gyár, hely­ben van, meg aztán pénzt is keresek. Hát eljöttem. — A családban van-e ipa­ri munkás? — Áh... nincs. Sok a ke­reskedő. ■ Édesanyám otthon van, édesapám pedig a tsz- ben dolgozik. Nem is nagyon akartak engedni a gyárba. ■ — Miért? — Erről nem beszéltek, de gondolom, azt szerették vol­na, ha én többre viszem, mint ők. Pedig nem kell azt szé­gyellni, hogy az ember üze­mi munkás. Én így valakinek érzem magam. Van egy hú­gom, gimnáziumba jár. — Emlékszik az első mun­kanapjára? — Éjszaka nem tudtam aludni. Mindig arra gondol­tam, mi lesz holnap az üzem­ben. Az első napokban az irodán segítettem. Talán két hét is eltelt, amikor azt mondták, hogy másnap lenn az üzemben kezdek. Nagyon kíváncsi voltam a munkára. Kalapácsot, meg egy vésősze­rű szerszámot adtak a kezem­be, ugyanis azokkal dolgo­zunk. Először nem akart menni sehogy sem a munka. Sokszor a kezemre ütöttem, már tiszta piros volt. Sírva is fakadtam, hiszen már az első nap selejtet csináltam. Mentem hazafelé, s elhatá­roztam, hogy másnap be sem jó vök. Aztán reggel mégis alig vártam, hogy a kalapá­csot a kezembe vehessem. Egy kicsit meg akkor is fél­tem, de mindenáron meg akartam tanulni dolgozni... — Mit szokott meg a leg­nehezebben? — A koránkelést. De na­gyon nehéz volt! Már akkor is baj volt a felkeléssel, ami­kor suliba jártam. Hát még a reggeli félhatos ébresztő! Édesanyám sokáig minden reggel sírva költögetett. Aztán a munka is nehéz volt eleinte. Otthon nekem nem kellett segíteni, azt csinál­tam, amihez kedvem volt Itt meg keményen dolgozott mindenki. Éppen én marad­jak le, mondogattam. Igye­keztem ahogy tudtam. A zajt is nehezen szoktam meg. Éj­szaka mindig dobolt valami a fülemben. Mostmár nagyon jól megy. Meg lehet nézni. — Az első fizetés mennyi volt? — Akkor még 300 forintot kaptam. Mint egy kincset úgy vittem haza. Ha nem res­telltem volna, mindenkinek megmutatom, hogy ezt én kaptam, ezért én dolgoztam meg. — Most mennyit ketes? — összehozom a 2000 fo­rintot is. Attól függ, mennyi a teljesítményem. A pénzt odaadom édesanyámnak, mert az én kezemből hamar elszaladna. Habár most vet­tem egy porszívót és magnó­ra is gyűjtök. — Szocialista brigád tagja. Milyen a kellektíva? — A József Attila szocialis­ta brigádban három hasonló korú fiatal van még rajtam kívül, a többiek családos anyák. Néha rosszallják, hogy viccelünk, nevetgélünk. Azért jól kijövünk egymással. Azt szeretem a legjobban, amikor a brigádtagok felköszöntik egymást a névnapujkon. Én vagyok a gazdasági felelős. Összegyűjtöm a pénzt és ajándékot veszünk egymás­nak. — KISZ-tag? — Igen, amióta megalakult az alapszervezetünk. Felada­tom is van, a tagdíjakat sze­dem. Eljárok a rendezvé­nyekre. Van egy jó pince­klubunk. Oda is elmegyek minden héten. — Munka után mivel tölti az időt? — Először is farkas éhesen hazamegyek és ebédelek. Le­hetne az üzemi ebédlőben is. de édesanyám otthon van, és főz. Aztán sokszor bemegyek a városba, hogy megnézzek egy filmet. Nagyon szeretek táncolni is. — Három éve, hogy a gyár­ban dolgozik. Gyerekként ke­rült ide. Amióta munkás, más lett az élete? — Sokat változtam. A c munka hozzásegített, hogy megkomolyodjak. Amikor idejöttem, még kis szeles vol­tam. A gyár sokat jelent ne­kem, mert egy jó közösség­ben dolgozhatok. Később lementünk az üzembe. Teri megmutatta, hogyan kell bánni a szerszá­mokkal. A kalapács engedel­meskedett (Folytatjuk) Sóskúti Júlia — Szekeres Edit Fotó: Nagy Zsolt MÁRKÁS NEVEK Csavarhúzó és hegedű A sárguló nyomtatvány, amit a kezembe tartok, 44 éves. A pecsétet 1930-ban ütötték rá, szól pedig Pál Szabó István nevére, s meg- állapittatik benne, hogy ne­vezett eredményesen végezte el az elektromosipari tanfo­lyamot, munkakönvv váltá­sára jogosult. Pál Szabó Ist­ván ekkor 17 éves volt. 1939-től megszakítás nél- kül n szolnoki Járműjavító­ban dolgozik. Dolgozik. írom, de pontatlan a kifejezés. Hiszen nyugdíjas életének első napjait tölti, itthon pihen. Pihen... — dehogy pihen. Mikor este a lakásán csen­getek. hogy a másnapi lá­togatást megbeszéljem, kék köpenyben, munkától borza­sán toppan elém. (Igen, bor­zas, nincs rá jobb szó — dús. hullámos haját lengő sörényű tinédzserek is meg- irigye'hetnék.) — Szerencsés ember va­gyok. Harmincöt év alatt egyetlen egvszer voltam táp­pénzen. akkor is egv apró baleset miatt. Igyekszem egészségesen élni. Vajon, mikor azt mond­juk. egészségesen élni vajon gondolunk-e arra, hogy eb­ben is benne van: haszno­san élni. — Akkor, mikor a szakmát tanulta, egyszerűbb volt a villan"« zerelés? — Más volt. Mert itt van­nak ugye ezek a motoros esztergapadok. Egy automa­tánál 70—80 szálat kell be­kötni. Figyelni kell. — Elég figyelni? — Érteni is keli ahhoz, amit csinál az ember. De higgye el, értelmesek a mai fiatalok. Némelyik még a mesterén is túltesz. A csoportomban nem egy gye­rekem volt. aki este haza­vitte a rajzot, aztán más­nap megbeszéltük, mit. ho­gyan. Látszott, hogy igyek­szik. Aki kevésbé törte ma­gát, azzal sem veszekedtem. Az embereket meg kell ér­teni. Nem egyformák. Szak­mailag sem. Aki gyengébb volt, olyan helyre tettem, ahol egyszerűbb a munka. Mert nem mindegv. '----- -*■ é rzi magát a munkában az ember. Önmagáról alig beszélt. Pedig „ gyárban megbecsü­lik. jó vezetőnek, kiváló szakembernek tartják. Sok inasból lett n keze alatt a szakma mestere. S a tanít­ványok hálásak is érte. — Most. hogy nyugdíjas lett: mit kezd az ideiével? — Egész nváron az erdő­ben leszek. Télen meg ja­vítgatom a kantárakat. Harminc éve méhészkedek, azóta a szabadságom is min­dig ezzel telt el. A felesé­gemmel együtt vittük a mé- heket. Szép foglalatosság és jövedelmez is. A modem társasház égjük szép lakásának szobájában, ahol beszélgetünk, kottatar­tó állvány árulkodik. Ami­óta itt vagyok, egyfolytá­ban halkan szól a rádió. Brahms III. szimfóniáját közvetítik. —- Szereti a zenét? — Főleg a klasszikusokat: Mendelssohnt. Csajkovsz­kijt. Beethovent. — Elgon­dolkodva mosolyog. — Hja. kérem én a „járműbe” is hegedűmmel jutottam be. Akkor, ’39-ben az nem ment könnven. Egyszerre lettem én villanyszerelő és a MÁV szimfonikus zenekarának el­ső hegedűse. A színjátszó csoporttal is rengeteget jár­tam. Sok ’'»•óba. sok műsor van mögöttünk. A hegedűt nagyon szeretem. Az a ter­vem, hogy most megint ke­resek egv zenekart... T’rembövzky Péter ERŐS SZELEK Erős szelet küld a Mát­ra vógigboirzolja a Jászsá­got. A földek felett távve­zetékek. Erek a testben. Zi­zeg a drótrengeteg, a szú­nyoglábú traverzeken ton­nányi erők himbálóznak. A négyszállási szérűs- kertben Kis Mihály állat­gondozó megtapossa a pet- rencés kosarat. A hátára ve­szi, kilép a kazlak mögül. A szél belekap, nekidöinti a szín falának. Birkózik az ember meg a természet. A föld, a szél, a víz néha együtt nevetnek az ember tehetetlenségén. Jászberény Peres—Négy­szállás—Borsóhalma—Érpart határrészein sokáig nevet­hettek. Ezen a három és fél ezer hektáron a Lenin Tsz tagsága akart megélni. Az ellentétek földje ez. A huszonéves Hűtőgépgyár vi­lágszerte elismert hűtőbe­rendezéseket gyárt Harminc éve még vermelték a jeget. A földekkel meg évezrede itt kínlódik az erpber, de a mezőgazdasági termelés vi­lágszínvonalát még csalt a jövő tervei sejtetik. Megle­het-e valósítani a jászberé­nyi határban, a Lenin Tsz mostoha földjein? Emberfőid érek A nyomorúság az 1940-es évek legvégén érlelte be ezeken a földeken a szövet­kezés gondolatát. Egyedül nem ment. 1950-ben meg­alakult a Harcos Tsz. Hu­szonnyolcán voltak benne, úgy is mondhatjuk: huszon­nyolc tanya, három pár ló, egy gumis kocsi, — amin nem fért volna el a keserű­ség. Minden évben becsapta őket a föld. ígért, de alig adott valamit Kardos Já­nos arcáról csak le kell ol­vasni az emlékeket Minden barázda egy év. A hetvenöt éves éjjeliőr valamikor a Harcos Tsz elnöke volt — Nem mentünk ötről a hatra. Nekem is csak öt elemim volt. Hiába, a jó­szándék kevés. De honnan is tudtuk volna, hogy kell? Vgy szétcsapott köztünk a mncstelenség, hogy alig ma­radtunk. .. Visszamentem én is a tanyára- Két évig ker­tészkedtem, majd ’5 9-ben, amikor azt mondták: gye­re János, csináljatok igazi szövetkezetét, újra belép­tem. .. — Ez már igazi? — Most már. Már) De eddig? Áh! Nyolc kisebb szövetkezetből állt össze ’60-ban a Lenin. Volt ott mindenféle nép, sokfajta szándék. Kutya vacsorája évek voltak... Egymásnak adták az elnökök a kilin­cset. .. — Hány elnök volt a Harcostól idáig? Számok számol, újra kez­di. A kezén sorjázza a ne­veket, majd legyint... — Áh! Mit hánytorga- tunk. Előre kell figyelni, nem hátra lesni. — Tud a mostaniak ter­vedről? — Hogyne tudnék. Jól gondolják: fejük van hozzá! Hiába, ebbe’a mostani vi­lágban öt elemivel az isten se boldogulhatna. Tudomá­nyosan kell csinálni Azt meg meg kell tanulni Hát ők igencsak tudják. A hajdani Tiborc nehezen ült fel a biciklijére. Volt fogatos, elnök, brigádvezető, jószággondozó. ötvenkilenc éves koráig bírta a nehéz munkát. Azóta éjjeliőr. Ke­véske pénzzel megy nyug­díjba. Csőd az Agó mentén A jászsági löszhátok meg­tévesztik az embert. Erre­felé is van komisz föld elég' A jászberényi Lenin Tsz-nek több mint ezer hektárnyi jutott a „meszes­ből”. A földiük egyharmada valamire való. a többit szi­kes foltok, vándorvizek rontják. (Ha elvetnek egy 100 hektáros táblát, — 85—90 hektáron aratnak, a többin kijön a só, elpusztul a nö­vény. Mégsem csak és kizárólag ez volt a szegénység oka. Nem sokat javultak ezek a földek az utóbbi három év­ben, s a Lenin mégis kllá- bolt a bajból. Igaz, az ál­lam négy és fél millióval se­gített kihúzni a szekeret. Még a hatvanas évek vé­gén is átjáróház volt a tsz. A szövetkezeti demokráciát — ha ugyan tudtak igazi lé­nyegéről — úgy értelmez­ték, hogy mindenki a ma­ga ura, mindenki azt csi­nál, amit akar. Az anarchiában védtelen vándor a jószándók. Ha lök- dösik az asztalt, nem leltet rajta tervezni. Gór béli Lesz­nek az egyeneseit. A tagság önös érdekközösségekben próbált hadakozpi. Hamis értékrend alakult ki. győ­zött, aki jobban bírta hang­gal. A föld munkától terem. A jószág se a gazda szemétől hízik. Rövidlátó próféták szóno­koltak, nagy jószándékkal. Mindenki a saját „kispar- cellás” elképzelésére eskü­dött, azt próbálta megva­lósítani. Volt olyan év, ami­kor 30—35 féle növényt ve­tettek a kétezer hektárnyi szántóba. A gyors sikert remélők hátat fordítottak minden hagyománynak, botanikus kertet csináltak a gazda­ságból. Egyszóval: tudo­mánytalanul gazdálkodtak. Üzemszervezés? Közgaz­daságtan, távlati tervezés...? A győztes magasugró is megkérdezi talán önmagá­tól: miért nem tudtam én ezt eddig átugrani ? Biztos rájön, miért nem. de nem ítéli azért el önmagát... A Lenin-beliék is megflziették a tandíjat. Amikor a tojás egy forint húsz fillér volt a piacon, nekik 2,87 forintba került darabja! Csődbe jutottak a fűszerpaprikával is. A tag­ság elégedetlenkedett. so­kan közülük rögtön a fel­ső C-n kezdték... .A másfél, két évenként cserélődő ve- vezetőség mindig csak (!) erre a megállapításra ju­tott: ezzel a néppel nem le­het mit kezdeni. A hatvanas évek végén a gazdaságot szanálták. Eltemetett Nem legyint már senki a városszéli tsz neve hallatán. A munka tisztességet ad. Forgács István agrármér­nököt, a tsz elnökét és Ba- ranyi Kálmánt, a szövetke­zet párttitkárát a változás hogyanjáról faggattam. — A mit, miért és ho­gyan egységének megérteté­sével kezdtem — mondja az elnök. — A szakvezetés (hat agrármérnök, három üzem­mérnök. hat felsőfokú vég­zettségű technikus és hét technikus) mérlegelt és mér­legel: mit csinálunk, miért ezt csináljuk, hogyan csi­náljuk. Elmondtuk a tag­ságnak, — mindent megbe­szélünk a tagsággal... Meg­beszéltük például a nővény- termeszftés kérdését is. Ma­gam sem hittem . volna, mennyire egyetértettek ve­lünk: csak búzát, árpát, lu­cernát, kukoricát és cukor­répát termelünk. Ez utóbbit most kezdjük, — zártrend­szerben. Csak így érdemes. A három éve együtt dol­gozó szakvezetés helyes dön­tésein négyszázötven család kenyere, megélhetése mú­lik. — A régi klikkelkkél mi lett, Baranyi elvtárs? — Talán igaz se volt..'. Valamikor a tagsáa hatvan százaléka tanyán élt, most összesen nincs száz tanyánk. A"dolgozó tagság egyharma­da szakmunkás. Mást nem is igen veszünk fel tagnak. — Lennének jelentkezők? — De még mennyi! Meg­fiatalodtunk- Néhány éve 58 év volt a tagsáa átlag élet­kora, most 44 év... A tények beszélnek: az új vezetést és a benne bí­zó tagságot erősítik. 1970- ben csak 14 mázsa bú­zát adott a föld hektara. ta­valy már jó a dupláját, majd 32 mázsát. Dehát köz­ben 10 millió forintot köl­töttek gépekre 1 — A jó technológia, # gép se oldana meg semmit, ha a tagság nem adta vol­na szívét, lelkét, munkáját. Az ember fontosabb, mint a gép... felderült arcok Pintér Károly anyagraktá­ros: — Én alapító tag vagyok. Hej, másképpen muzsiká­lunk. Megfogunk minden pénzt, nincs már anyagpa­zarlás. — egy darab vas is érték. Ami a közösé, az a közösé! — ezt már minden­ki tudja. Régebben még, nem mondom, rák ment a vetésre. Szégyen már erről beszélni is... Baross Sándor gépszerelő: — Én az iparból jöttem ki a tsz-be. Azt mindenki­nek mondhatom: sókkal na­gyobb itt a munkafegyelem, mint a városban volt. De kell is. Sok szép új gépünk van, de rossz, régi is van, — rengeteg a munkánk. Hiába, az öreg tehén is ad még va­lamicske tejet... Amíg nincs jobb... Itt aztán nincs olyan, hogy elkésés, meg lazsuká- lás. önmagát ki bolond meglopni? Tóth Ferenc juhászati te­lepvezető : — Ahogy mondani szok­ták. még szárad a tinta a diplomámon. A debreceni agráregyetemről jöttem. Nagy fantáziát látok a juh- programban. Ha ’78-ig, ’80- ig meg tudjuk csinálni amit akarunk: nagy dolog lesz... Ébren axőit álmok Kilendült a kocsi a kátyú­ból. 1971-ben 6,5 millió, 1972-ban 12,2 millió, tavaly meg 14,7 millió forint volt bruttó jövedelem. Három éve még egy fillér fejlesz­tési, biztonsági alapjuk se volt, most meg jó pár mil­lió... 1970-bén másfél ezer liter volt egy tehén évi tejhoza- nyi, most ezerszáz literrel több. Három éve csak ép- pémhogy 17 ezer forint évi jóvedelem jutott egy taera, tavaly már ötezer forinttal több. Százezer gyöngyös csapkod a farmon. De ez még csak a kezdet, mond­ják. Há sikerül, amit aka­runk. Ha...? Ha...? Mit akarnak? Győzni a természet fe­lett Ugyanolyan biztonság­gal termelni a birkaszomo- rító földeken, ahogy a hűtő­gépeket csinálják a gyár­ban. Mondják a terveiket Két paraszti közösség gond­ja és álma. Jól tudják: ha nem lépnek tovább, tíz év múlva semmi lesz a mai sok! A jászágói Tam amenti Tsz — a határszomszéd — szarvasmarhát akar tenyész­teni. A Lenin Tsz birkát. — Ha néhány éven belül 12 ezer anyabirkánk lesz, akkor évente 35 vagon pe­csenyebárányt, 10 vagon juhhúst, hat vagon gyapjút tudunk értékesíteni. Messzi van odáig. Vagy ta­lán nem is oly messzi? A terv reális, hiszen a tsz je­lenlegi földterületén valaha 15 ezer birka élt meg. De­liét rideg, vagy féirideg tar­tásban. Öntözni kellene a legelőket. Akkor legyen viz, amikor kell. Az Ágópatakon túl van egy nagy mélyedés. Ha itt tározó épülne, bele­férne vagy 2 millió köbmé­ter viz. Csak meg kelleaie fogni az áradást! Csak.. Nagy munka len­ne. de megérné: mind a két tsz áttérhetne az öntö­zéses rét- és legelőgazdál­kodásra. 10 millió forint kö­rüli pénz kellene. — de egyelőre közösen se bírlak. Petiig a víztározó létkérdés. Most is a pénz hiányzik, de nem úgy mint 1970-ben. Ak­kor a veszteségen gondol­kodtak. most az ésszerű be­ruházásokon. Juhos Marika a Talpalat­nyi föld-ben egy famonst­rummal húzta a vizet... Piros Góz lázadt... Az utó­dok víztározóról álmodják valós álmaikat. Tiszai Lajos / l

Next

/
Thumbnails
Contents