Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

1974. február 24.. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 5 HA ESIK AZ ESŐ Könyvtárból akvárium i Mi történt Jászjákóhalmán ? Mint két testvér, úgy á® egymás mellett a jászjákóhaü- mi művelődési ház és a könyvtár. Bejárataik, valamint az előcsarnok közös, de az egyik épületrész régi, míg a másik: csaknem vadonatúj. Régi a művelődési ház; gondjaival lapunk hasábjain, az elmúlt hónapokban sűrűn foglalkoztunk. Pár év leforgása alatt harminc igazgató váltotta egymást, a harmincegyelik csak a napokban foglalta él helyét. A változatosság kedvé­ért most a könyvtár „panaszkodhat”. No nem a könyvtáro­sok hagyták cserben, hanem a vadonatúj, 1971-ben épített épületrész ,., Költözik a könyvtár Málló vakolat, parkettahuU lámok, a mennyezeten hatal­mas beázásfoitok. A könyve­ket már elszállították.., — Apróbb beázások már korábban is voltak — mond­ja Lékö Erzsébet kömyvtár- vi'zető. — December' első hetében aztan szabályos „ár­vízkárt” szenvedtünk. Úszott minden, a kölcsönzést be­szüntettük. A beázás oka. hogy rossza tetőszerkezet Ügynevezett la- pustető, a tervezők eredetileg azt gondolták: zenés-táncos rendezvények lebonyolítására is alkalmas lesz. De fiatalok helyett, sajnos csak esőcsep­pek ugrálnak, táncolnak ^ — Az építkezés több mint másfél millióba került — folytatja a házigazda. — A tervező és a kivitelező egy­aránt a jászkiséri Nagyköz­ségi Tanács költségvetési üze­me volt. Bejelentésünkre ki­jöttek, megvizsgálták az épü­letet, majd fóliatakaróval próbálták megakadályozni a további beázást. Ä fólia saj­nos kevésnek bizonyult, az épületrészt hivatalosan is életveszélyesnek nyilvánítot­ták. Szerencse a szerencsétlen­ségben: a költségvetési üzem felajánlotta a könyvtárnak ré­gi. haszálatan kívüli, jákó- halmi Irodahelyiségeit Janu­ár végén, február elején a könyvtár átköltözött. — Szükségmególdás, de a semminél jobb — ez a könyv­tárosok véleménye. Indokolatlan tervmódosítás Lázár Ottó, a költségvetési üzem vezetője szemmel lát­hatóan nehéz helyzetben van. — Három éve, 1969—70— 71-ben készítettük el a jász- jákóhalmi művelődési ház bővítését, illetve az egész könyvtárat. A „tánctető”-vál­tozat a községi tanacs kéré­Sikeres mezőgazdasági könyvhónap Mezőtúron (Tudósítónktól) Már a végéhez közeledik a jnezőgazdasági könyvhónap. Készülnek az összesítések, mennyi szakkönyv kelt el, milyen rendezvények voltak, mennyi látogatóval Mezőtúron a Magyar—Mon­gol Barátság Termelőszövet­kezetben is megtörtént a fel­mérés. A tsz-ben három éve alakult meg a kulturális bi­zottság. Tagjai az oktatási, üdültetési, színházi ügyekkel, a könyvterjesztéssel foglal­koznak. A mezőgazdasági könyvhónapot is ők szervez­ték meg munkahelyükön. A mezőgazdasági könyvhó­nap megyei megnyitója után felkeresték a helyi könyves­boltot és több mint 200 szak­könyvet kértek, köztük a leg­újabban kiadott 33 kötetet is. Ezeket a különböző munka­helyeken kiállították, hogy a dolgozók azonnal megvehes­sek, mivel többségük más­kor nem tud hozzájutni a legújabb szakkönyvekhez. A szövetkezeit dolgozói a gépesítési, műszaki és gép­javítási könyveket vásárol­ták a legszívesebben. Nagy volt az érdeklődés azonban a háztáji állattenyésztéssel, a gabonanövények termesztésé­vel, a kertészettel foglalkozó szakikönyvek iránt is. A ter­melőszövetkezetben dolgozó nők körében a legnépszerűb­bek a virágoskertek ápolásá­ról szóló könyvek voltak. sére épéit Az eredeti terv­ben nem szerepelt, ezt ők is elismerik. A helybeliek ígér­ték, utánunk még lebetonoz­zák a tetőt, de erről elfeled­keztek. 1971 őszén újraszige­teltük az épületet, sőt később a jászberényi TOVÁLL-tól megrendeltük a bádogosmun­kák elvégzését is. Ez utóbbi megoldotta volna a vízelve­zetés, csatornázás gondját. Kár, hogy anyaghiányra hi­vatkozva a TÖVÁLL mind a ■mai napig nem teljesítette vállalását. — Mégis, várhatóan mikor használhatják majd újra Ja- kóhalman a könyvtárat? — Talán a tavasz végén, a nyár elején. Mi mindent megteszünk a mielőbbi át­adás érdekében, de megmon­dom őszintén: váratlanul ért bennünket a garanciális kö­telezettség kényszere. Az építéskor még nem- én vol­i tarra az üzemvezető. így né­hány részletkérdés számomra is tisztázatlan. Ki a hibás? Á fentiek ismeretében jog­gal kérdezheti az olvasó: ki a hibás, kit terhel a felelős­ség? Az újságíró szerint most hibázott a megrendelő és hibázott a kivitelező. Felelős­ség terheli a jákóhalml ta­nács vezetőit, mert indokolat­lan tervmódosítást kértek, de felelős természetesen a költ­ségvetési üzem is, hisz két­szeri próbálkozásra sem ol­dották meg a tető szigetelé­sét, tehát hanyag, hiányos munkát végezitek. Sajnos, mindez nem csu­pán helyi jelenség Tucatjá­val sarolhatánk a példát: hol, milyen hiányosságokat pana­szolnak a közművelődés szak­emberei egy-egy építkezés, vagy 'felúiítás után. Alattyán- ban például a rossz tervezés miatt csaknem klubkönyv­tári besorolást kapott az úi művelődési ház, ugyanitt szűk és balesetveszélyes a színpadi feljáró, Karcagon mondhatni fűthetetlen a „Dé­ryné” színházterme, az pedig égvén esen elképesztő; hogy e területen mennyi a felsze­relési, berendezési hiba. Mindez azért szomorú külö­nösen, mert a megfelelő tár­gyi feltételek hiánya, bizony a tartalmi munka színvona­lát fenyegeti. A jákóhalmi történet mtn- áenesetre újra igazolja: ma már gondosságot, igazi szak­értelmet követel a közműve­lődési intézmények tervezése, építése. Hérész Dezső AZ ALAGSORBA Bár az ebédmeghí- • vés elhangzásakor kifejezetten improvizációnak tűnt, valójában anya és lá­nya már csütörtökön este eltervezték. Miután sor került arra az ominózus telefonhívásra mi­után tehát Danneroé kétsé­gei tökéletesen eloszlottak, egyből azon kezdett el töp­rengeni. hogyan-miként le­hetne ezt a kialakulóban le­vő románcot a jól bevált konvenciók hagyományos lo­gikájú útiéra terelni ? Hogyan lehetne tehát a családnak — neki és fér­jének — Is összeismerkednie azzal az emberrel, akihez egvik naoról a másikra oly nagy reményeket kezdtek fűzni. A legalkalmasabbnak er­re egy ebédmeghívás lát­szott. — Régóta él külföldön. Az üyen ember eevlk leghőbb vágya, hogy jót egyék. Ott la tat mindenféle kulimászk beléjük tömnek. Egy jő ma­gyaros ebéd, az kell neki — töprengett, nem egészen alaptalan logikával Danner- né. — Ami után megnyalja mind a tíz ujját, A férfiak szívéhez különben is a ha­sukon át vezet az út... Majd azt mondjuk neki. hogy te főzted, kislányom. — Ugyan anyu. ne viccelj már — visszakozott Edit. — Hiszen te tudod a legjobban, hogy egy rántottlevest se tudnék megfőzne Anyja azonban már ele­mében volt. mint egv had­vezér. aki a maga birodal­mában és eszközeivel akar csatát nyerni. — Ezt egyrészt nem kell elárulni. Másrészt pedig: majd megtanulsz szénen főzni. Mit gondolsz, mit akar ez az ember ott kint? Jókat enni. Jó magyaros kosztot kannl ebédre, vacso­rára. Hát ki főzze neki. ha nem a felesége, akit direkt ezért hozott el a szülőhazá­jából?... Ebben is volt némi ’ ráció. Edit számára azonban talán egy kicsit túlságosan is 6ok. Mert neki ugyan eszeágában sem volt főzni megtanulni. Nem olyan életről ábrándo­zott, amelyben az ő kezé­ben forgatott fakanálnak bármi szerepe is lehetne. Majd viszünk ki magunkkal egy szakácskönyvet és a személyzet abból mindent megtanul — gondolta. Arról azonban nem tud­ta lebeszélni anvlát hogy a pontosan — két nagy cso­kor rózsával — érkezett és igen jő étváuvat tanúsító Frank előtt ne tukmálja rá a valóban remek ebéd szer­zői jogát Kezdődött a húslevessel, amelvben végetérni nem akaró hosszúd gú tésztacso­mók úsztak. Aranysárga lé­ből kellett őket ki halászni, az aprólékkal együtt Hét évszázad vízfestményei címmel reprezentatív Idő­szaki kiállítást nyitott meg szombatom a Szépművészeti Múzeumban Pogány ö. Gá­bor, 'a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója. E sajátos művészeti ág ki­állított lapjait — száimszerint kétszázat — a budapesti gra­fikai gyűjtemény anyagából válogatta a kiállítás rendező­je, Czobor Ágnes. A tárlat Időrendbein valahol a XIV. század elején kezdődik, s fi­gyelve az iskolák és korsza­kok egymásutánjára, a „Bib­lia pauperum” kézzel rnné­zett illusztrációitól mutatja be a legjellemzőbb alkotáso­kat, napjainkig, Chagall víz- festrhény-vázlatávg. A kiállí­tott anyag a legkülönbözőbb technikát vonultatja M, több olyan lapot is amely több évtizede nem szerepelt a nyil­vánosság előtt. A gyűjtemény új szerzeménye, a XIX. szá­zad francia remeke Paíil Sig­nac Antibes-t ábrázoló akVa- rellje és a Párizsban dolgozd holland A. Mauve egy vÍ2> festménye. Egyetemisták népművelési gyakorlaton Odakíntről a táncteremből már csak a zenészek csoma­golásának zaja szűrődött a szobába. A klubest véget ért, Kovács Istvánnal, a klub ve­zetőjével beszélgettünk, vár­tuk az egyetemistákat. — Tízre ígérték, hogy jön­nek — mondta. Most lesz a búcsútalálkozás. Eltelt a hét, vége a népművelési gyakor­latnak. Holnap utaznak visz- 'sza Pestre^ Kevés volt Pontosan érkeztek. A be­mutatkozás némi meglepetés­sel szolgált Hogyan ... Nép­művelési gyakorlat népműve­lők nélkül? Megfigyeltem már, az em­berek általában a legfrissebb élményeikről beszélnek. Most is így volt —Egy hét azért kevés volt — mondta Szász Ferenc, má­sodéves jogász hallgató. Be­leszagoltunk a karcagi életbe, aztán holnap már megyünk az egyetemi előadóterembe. — Mégis, milyen volt Pest után Karcag? — Más. — Néhány év különbség van, — szólt közbe Martos Balázs, villamosmérnök je­lölt Észrevehetően fejlődik a város. Az iparosodás, a me­zőgazdaság iparszerüvé válá­sa érezteti hatását — Az embereken is? — Attól függ. Modernebbül öltöznek. Van tévé, mosógép, fürdőszoba. Tapasztalatok Aztán a'várt kérdés a nép­művelésről — füst a méhkas­ban. Reflexiók kis és nagy, vélt és létező problémákról? a mai tömegkommunikációs eszközök „házhoz szállítják- a népművelést... A hagyo­mányos értelemben vett nép­művelés módszerbelileg ki­merül ... Csak a klub-moz­galomra épül... Kisajátítják a fiatalok... Vita arról, hogy a közönség igényét elégítsük ki, vagy a szintet emeljük fel. Operett, vagy szupermű- vészet stb. Az ellenkérdés: milyen ja­vaslataik vannak a megoldás­ra? Csend. Egymásra váró hall­gatás. — Bármennyire is a nép­műveléssel foglalkoztak, nem kifejezetten szakmai gyakor­latról volt szó. — Valóban nem, mert egyi­kőnk sem népművelő, — vá­laszolt Török Miklós állator- vos hallgató — hiszen más-más szempontok szerint vizsgálja a közgazdász, a mérnök, a jogász Karcag népművelési helyzetét. Tapasztalataink összegezését jelentésben kell elküldeni a Népművelési In­tézetnek. Így, ott elég átfogó képet alkothatnak története­sen Karcag, de kollégáink jó­voltából más települések nép­művelési tennivalóiról is. Va­lójában ez a feladatunk. — Mit láttak a szakembe­rek szemével? A kérdésre felidéződtek a szerszámipari üzemben, az üveggyárban, a tsz-ekben, a talajkutató intézetben, a gim­náziumban tett látogatások emlékei. Az állatorvos, a köz­gazdász, a mérnök és a jo­gászjelöltek tapasztalatai ele- ven gazdasági, kulturális, szociológiai elemzéssé válnak. Hasznos A kép Összeállításával fo­galmazódott meg egy másik cél is, mély népművelési gya­korlat fedőnév alatt futott, a amit Szász Ferenc így sum­mázott: — Nem csak a Népművelési Intézet által ránk bízott fel­adatoknak tettünk eleget. Számunkra is hasznosak a Karcagon töltött napok. A saját szakmánk gyakorlatán túl közelről ismerhettük meg a kisvárosi életet is. Így va­lóban teljesebb, igazabb ké­pet alkothatunk arról, hogy milyen körülmények várnak rank Milyen is a valóság. hi. G& Folytatódott a csirkepapri­kással. A szép darab húsok mellett a tűzpiros lében apró galuskák rezegtek. Remekül át volt főve a paprikás. Csak hozzá kellett érni a combhoz, mellrész- hez, már foszlott is le a csontról a hús. Aztán rántottcsirke követ­kezett. Körberakva ropogós­ra sült burgonyával. Kis tányérokban ecettel, paprikával, némi fokhagy­mával ízesített uborkasaláta És hátra volt még a lek­város, túrós palacsinta. Gyümölcs, szóló, körte, alma, majd görögdinnye zárta a sort Igazi mestermű volt az ebed, el kell ismerni. Egy­ben — jelképesen — azt is dokumentálta, milyen alap­anyagok közreműköd ésével történt Dannerné jelenlegi formainak es testméreteinek kialakítása. Danner mindvégig szófián volt, mint aki háttérben kí­ván maradni, de az elfo­gyasztott bor végül csak megoldotta a nyelvét A smmvolországí viszonyok felől kezdett érdeklődni. Frank eléeeé reális képet festett az ottani állapotok­ról. — Nem hull az ember szá­lába a sült galamb — mond­ta. — Keménven meg kell dolgozni minden kis sike­rért Már csak aiáct ä meet az üzletben nem Igen szá­míthat az ember mások se­gítségére. Ott nincs barát­ság, megértés, méltánylás. Az ügyesebb marad felül Aki tehetetlen, az pedig menthetetlenül elbukik. Dannemek nem túlságo­san tetszett ez a realitás. Mint a legtöbb kispolgárnak, úgy neki is körvonalazatlan, ám ebbeliségükben is igen eltúlzottan optimista elképze­lésed v voltak Nyugatról, az ott uralkodó viszonyokról, ^létformáról, lehetőségekről. Amit Frank mondott, se­hogy se illett bele ebbe az Összképbe. Area gondolt, hogy ez az idegen talán szegény, azért festi ilyen sötétre a dolgokat, hogy a maga sanyarú helyzetét mentse Elkezdett tehát tüzeteseb­ben puhatolózni a vendég anyagi viszonyai iránt Ezt azonban már Edit sem nézhette tétlenül. — Jöiiőn, megmutatom a lakást. Kicsi, de azért nem csúnya. És ez a md ottho­nunk. Frank mindent végigné­zett Még a konyhát is akart» látni. — Ahol ez a kitűnő ebéd készült — mondta. Ott a korlátra nézett: — Ez mi? — Egy lejárat •— felelte Edit — Lépcső, Lépcső az niaflSprhA. \ ittasra vAr a révész tlszaburan PAPP ZOLTÁN LÉPCSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents