Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. február 24. Negyven fok árnyékban Zenés játék magyarországi bemutatója Egy többé kevésbé sikeres hazai musical-kúsérlet, a Pen dragon legenda után a Szigligeti Színház most ere­deti amerikai zenés játékkal lépett közönsége elé. A Negy­ven fok árnyékban a műfaj szülőhazájából érkezett egye­nesedi a Szigligeti színpadára — Magyarországon itt játs­szák először —, a kérdés: va­jon megérte-e, van-e értel­me. hogy a tengeren túlról, több ezer kilométert téve Ti- sza-parti városunkba érkez­zék. Kategorikus válaszom: igen, megérte. Nem azért, mert amerikai zenei importról van szó, hanem mert ez a fajta zenés játék racionálisabb, va­lóságosabb színpadi világá­val érzésem szerint közelebb éli a mai ember ízléséhez, mint testvére, vagy ha úgv tetszik, elődje, a jó öreg. porlepte operett. A musical azt. mondhatjuk, korunk ope­rettje, zenés színmű mai fel­nőtteknek. Még akkor is, ha nem minden musical töké­letes remekmű. A Negyven fok árnyékba» sem zenei különlegesség. Nem tartozik a műfai csúcsteljesít­ményei közé. Nemhogy a Mv Fair Lady, vagy a West Side Story mércéiével nem mér­hető, de még szerzőjének. Harvey Schmiedtnek is akad ötletesebb, szellemesebb ze­néje; például A fantasztiku- Bok. amely éveken át kassza­siker volt az államokban. Ez 6 muzsika, a Negyven fok árnyékban zenéje eredetiség dolgában elmarad az emlí­tett musicaltől, túlságosan ek­lektikusnak, ínnen-omnan csi- peaetettnek tűnik. Nemcsak ’korabeli klasszikus musicalok viszfénye csillog rajta, de v?- zony a modem hangszerelés és hangzás felszíne mögül edő-előcsillan a század eleji bécsi operettmelódiák fakó aranya is. (Némelyik dal szö­vege. a szöveg banalitása kü­lön problémát okoz, de ez alighanem fordítói gondból származik.) A zenés változat valójában hűségesen követi Nash világ-' sikert megért, mesterien meg­írt drámájának gondolatme­netét, legfeljebb a megzené­sítés természetéből adódóan az amerikai farmerélet rea­lisztikus rajza kap kevesebb fényt, s a középpontba, döntő hangsúUval a szép. de vén- lány sorba jutó Curry-lány, Lizzie érzelmi drámája kerül. Lélekben mi nézők is első­sorban az ő küzdelmét él­jük át; sikertelen férjhezme- nési kísérletei miatti keserű­ségét, fellobbanó, majd ki- alvó reményeit. birkózását már-már elhatalmasodó vén- lánvsági komplexusaival —s végül: sugárzó kiragyogását. Egy lassan hervadó virág nyeri vissza pompázó színeit, bontja ki újra hervadni ké­szülő szirmait — a szemünk előtt Azt hisaem, Lizáé rátalá- íása a boldogságra egyben jelképes is. Példázza az em­ber jogait az teljesebb élet­hez, ahhoz az élethez, amely­ből nem hiányozhat az ér­zelem. Hisz az ember nem leltári számadat, s az embe­reket nem lehet úgy irányí­tani. kormányozni. mint mondjuk egy farm gazdasági életét, ahogyan a drámában ■az idősebb Curry-fiú. Noah képzeli. Érzelmek esője nél­kül kiszárad a lelek, s az aszály lesz úrrá az emberben. Megszívlelendő gondolat, de a magvalósításához kissé csa­lóka receptet kínál a drá­ma írója: higgyünk feltétle­nül az álmainkban. „Hinni annyi, mint a szívünkkel látni” — fogalmazza meg Starbuck, az esőcsináló. De ki ne tudná, hogy a szív optikáján keresztül oly­kor túlságosan is megszépül­het a világ, vagy akár el is rondulhat kétségbeejtően, ha elfelejtjük feltenni az „ész szemüvegét” is! Az esőcsiná­ló filozófiája tetszetős és meg­ejtő, de megtévesztő és fél­revezető is egyben. Miként Lizzie gondolkodásmódja, a hétköznapi pici álmok kispol­gári filozófiája sem túlságo­san lehet vonzó szamunkra. Az onmagvalósulásnak. il­letve megvalósításnak naív és torz formái ezek. nem is sza­bad igazán komolyan venni őket. Olyan nagykapuk vagy kiskapuk, amelyeken ha be­sétálunk, könnyen zsákutcá­ban köthetünk ki. A zenés játék színpadra ál- btasa gondos munka eredmé­nye. Mentes mindenféle- ap­rólékos részletező naturaliz­mustól; környezetben. jel­mezekben, játékban mérték­tartás és lényegretörő realiz­mus érvényesül, párosulva megfelelő stilizálással. Szé­kely László díszletei ezúttal is kitűnő játékteret biztosíta­nak a dráma számára, szűk­szavúságuk ellenére is kife- jezőek. és hangulatot terem­tenek. Miként a világítás is, melynek ezúttal a szokásos­nál nagyobb szerep jutott. Jól húzza alá a dráma aszály- valóságát, hogy tudniillik olyan forró július köszöntött erre a kansasi vidékre, amely embert, állatot, földet éd nö­vényt egyaránt meginti az. A középütt elhelyezett szélvitor­la mozdula Lanságával, majd megmozdulásával beszédes tartozéka a színpadképnek. ökonomikus játékot látha­tunk a színen, látványos kom­pozíciók, öncélú mozgásmeg­oldások nem vonják el a fi­gyelmet magáról a drámáról. A rendezés — Bor József munkája — nem nyúl elkáp­ráztató, sztaniolos ötletekhez, a dráma erővonalainak pon­tos kibontására összpontosít. Helyenként lehetne talán vér­forral óbb tempót diktálni, a játék hőfoka néhány Celsdus- sal olykor alatta marad a negyvennek, főként az úgy­nevezett „tutti” jelenetekben, de itt meg kellett birkóznia az együttes sajátságos adott­ságaival is. (A bemutató óta a rokonszenves ’’csikócsa- patnak” beillő kar egyre fel­szabadultabban. magasabb hőfokon vesz részt a játék­ban.) A színészi teljesítmények megbízható, egyenletes képet adnak, három alakítás azo- ban a jó teljesítmények közül is kiemelkedik: a Lizzie-1 alakító Bókay Máriáé, a Cur- rv-papát játszó Polgár Gézáé és a Noahot megformáló Pi- róth Gyuláé. Bókay. Máriát talán még soha nem láttuk ennyire meggyőzőnek és hi­telesnek. mint most. Megsza­badult manírjaitól, éneklés- módjában sem kísértenek bi­zonyos operettes hagyomá­nyók. s a premier óta. ami­kor még itt-ott hajlam mu­tatkozott benne a túljátszás- ra, játéka letisztult, természe­tessé vált. Kitűnő jelenetek sorát produkálja, Lizzie-1 sok színből rakja össze. De Pol­gár Gézát sem hallottuk még ennyire emberinek, természe­tesnek: közvetlennek. Aho­gyan a jóságos, kissé a babo- naságra is hajlamos, fiait egy ü ttartó és osszebékítgetó özvegy papát megformálja: telitalálat. Piróth Gyula fa­nyar, rációtól megszállott, csak a centek és dollárok vi­lágában élő, kegyetlen, realiz­must megtestesítő Noahja is az előadás egyik erőssége. Érdekesen előadott figura Huszár László esőcsinálója: az igazságot dobra verő, ön­magát is álmokkal ál­tató. tornádórudakkal és egyéb hókuszpókuszokkal házaló komédiást, Starbuckot sajá­tos öniróniával állítja elénk. Lizzie megértő öccsének, az esőcsináló lelkes segédjének, a felnőtté éppen csakhogy fel­cseperedett Jim szerepében Somhegyi György hívta fel magára a figyelmet; bár vi­dám játéikába itt-ott betola­kodott a számító hatásvadá­szat is. Peczkay Endre, a zár­kózott seriffet, aki fél szem­benézni saját érzelmeivel és legfőképp pedig kimondani nem meri őket, ezért is ölti magára a mogorva ember ál­cáját, jól mintázza meg. Ba­ross Mari rövidke szerepében 'mintahogy az operettből ér­kezett volna egyenesen egv -számára idegein világba. Fontos szereplője az elő­adásnak a zenekar. Egyik fő tényezője a sikernek. Hiszen a kibővített együttes — meg­erősített fúvósok többek kö­zött — Nádor László irányí­tásával stílusosan szólaltatja meg Harvey Schmiedt zené­jét. Van erő, szín a zenekar­ban, az együttes érzékeny hangszer a nagy kedvvel di­rigáló karmester kezében. Végeredményben a Negy­ven fok árnyékban a Szigli­geti Színház újabb lépésének tekinthető azon az úton, ame­lyen a korszerű, ■zenés szín­ház megteremtése felé igyek­szik. Váltó Mihály Vízi-arborétum Dunapatajon A Szelíd i ló kíne&ci Természeti szemlét tar­tottak a napokban Bács- Kiskun megye „kisbalaton- jánál”í a dunapataji szelídi tónál az illetékes országos, területi és helyi szervek képviselői. Az országos ter­mészetvédelmi hivatal által összehívott szemlebizottság megállapította, hogy a je­lenlegi körülmények nem nyújtanak kellő védelmet az eredeti élővilágnak. A gyógyvizű tó az utóbbi tíz­tizenöt évben üdülő- és ki- rándulóhellvé fejlődött, s e változás sürgeti a tó ter­mészeti értékeinek meg­óvását. A botanikusok több mint 150 — a tóban és környé­kén élő — növényfajt írtak le, s ezek egyötöde különös figyelmet érdemel. Mikro- növényvilágának legalább harminc faitáia, illetve változata hazánkban csak e helven található. A csen­desebb parti részeken, s a tó északkeleti végénél elte­rülő ős-dunamederben a különböző vízi madarak ezrei tanyáznak. MYttVMiiVElÉS) Krelatív ? Krelatívitás ? „Huhogó pohár 55 Házi múzeumot rendezett be debreceni köpontjában a Hajdu-Bihar megyei Ven­déglátó Vállalat. Az anyag zöme az Arany Bika szál­lóból és a Gambrinus étte­remből származik. Külön­legességei közé tartozik a lyukas rákkés, amellyel a rák ollóját távolítottak el. Továbbá a huhogó nevű 12 centis magas pálinkás po­hár. Az utóbbi — a hagyo­mányok szerint — nemcsak ivásra szolgált, vészjelzés­re is használták. A horto­bágyi csárdában mulatozó betyárok ilyen pohárba hu­hogva figyelmeztették egy­mást a pandúrok közeled­tére. Látható a gyűjtemény­ben a knilcebein pohár is. Ez a századfordulóbani volt divatban. Az' aljára égetett szeszt, a felső részébe tojás sárgáját tettek, s erre ismét szeszt öntöttek. Ezt a* po­harat és különleges tartal­mát a feljegyzések szerint az énekesek kedvelték. A címben idézett két ide­gen eredetű szó újabban min­dennapi életünk nyelvhasz­nálatában is egyre gyakrab­ban jut szerephez. A megelő­zés szándékával kívánjuk bi­zonyítani, hogy nincs szük­ség rájuk, és sem a társalgási nyelvben, sem a sajtóban, sem az ismeretterjesztő írá­sokban nem elengedhetetlen a használatuk. Példatárunk­ból majd az is kitűnik, hogy az egyértelmű megfogalma­zás is szinte lehetetlenné vá­lik használatuk révén. En-t nek oka elsősorban az, hogy még a szaknyelvekben (nyel­vészet, pedagógia, lélektan stb.) is nagyon tág a két szó­alak jelentésköre, és sokszor teljesen bizonytalan a hasz­nálati értéke. Az alkot. teremi, létesít, szervez, alakit jelentésválto­zatokat megnevező creare latin igealak adott alapot a következő szócsalad kialaku­lásához: kreál, kreáció krea­túra, kreálás, kreáló, krea­tív, kreativitás stb. A krea­túra szinte teljesen kiavult nyelvhasználatunkból. A kre­ál. igealakot is egyre ritkáb­ban halljuk és olvassuk, s helyette a következő magyar szavak, kifejezések jutnak nyelvi szerephez: alkot, meg­alkot, kigondol,' ’teremt, léte­sít, megtervez, létrehoz. / Ha olykor fel is tűnik a kreál, a kreálás, a kreáló szósor beszédünkben és írásunkban, akkor is elsősorban gúnyos és rosszalló minősítést adnak a mondanivalónak. A szócsalád két új tagja, a kreatív és a kreativitás, újabban nagyon gyakran jut nyelvi szerephez. Hogy az egyértelmű közlésre, a gon­dolattársítás folyamatának megindítására mennyire nem alkalmas ez, a két szó, bizo­nyítja alábbi példatárunk. Sem a szövegösszefüggés, sem a beszédhelyzet nem ad felvilágosítást például arról, milyen fogalmi értékben ka­pott neylvi szerepet a két szó az idézett nyelvi képletek­ben : a kreatív megoldások feltételeit is keresnünk kell, kreatív képességét a köz ja­vára fordítja, a kreativitásra késztetés érdeke az üzemve­zetésnek stb. Nem tudhatjuk,- milyen munkakörre, foglal­kozási formákra gondolt az alábbi hirdetés szövegének megfogalmazója: Kreatív jellegű munkakörben (?) bár­milyen foglalkoztatottságot vállal diplomás férfi.” Még a szakmabeliek sem igen értik az idézett két szó­alak pontos használati érté­két. jelentéstartalmát. Éppen ezért nem örülünk annak, hogy újabban oly gyakran vesszük ajkunkra ezt a két szót. Még a szakszerűen meg­fogalmazott hivatalos jelen­tésekben sincs szükség a használatukra. A mondani­való szándéka, tartalma és az elérendő cél érdekében in­kább válogassunk a követke­ző magyar szavakból: alkot, megalkot, formál, megformál, alakít, alkotó módon létrehoz, rendez, teremt, kigondol, lé­tesít, megtervez. Ezekből az igékből képzett szóalakok (al­kotás, rendezés, formálás, te­remtés, létesítés, stb.). inkább kapjanak szerepet nyelvhasz­nálatunkban, s ha a beszéd­helyzet úgy követeli meg, akkor éljünk körülírással s olyan minősítő jelzőkkel, amelyek arra utalnak, hogy valaki munkáját, tevékeny­ségét, valóban alkotó módon, egyéni tehetségének kibonta­koztatásával. sok és friss le­leményességgel, találékony­sággal végzi el. A kreatív • és a kreativitás szóalak a nyelvszűkítés esz­közei, s az egyén valóban al­kotó nyelvi tevékenységének is útját állják. Dr. Bakos József Beszélik, Iwgy... A sorbaállás veszekedéssel jár te, Krieza 80. születésnap­ját köszöntve tűzték mű­sorra a darabot. A Golgo­ta előadásával a rzegedi színház hozzá kíván járul­ni a haza és ff szerb—-hov- vát irodalom közötti kap­csolatok erősítéséhez. A kétrészes drámát Csu­ka Zoltán fordításában mutatják be Szegeden. A díszletek és jelmezek Gyarmathy Ágnes tervei akoiája készülnek- j Velem együtt sokan meg­dörzsölték a szemüket a kö­zepesen zsúfolt autóbuszon, amely éppen kiindult a meg­állóból. Azt láttuk ugyanis, hogy az utcán, amely egyéb­ként a szokásos reggeli képet nyújtotta, az egyik (izlet előtt ménkű hosszú sor áll. Mi történhetett? A busz akkor már eléggé gyorsan ment, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy voltaképpen melyik üzlet előtt- gy ült össze ekkora tö­meg, de némelyik utas arcki­fejezése nemcsak ezért tük­rözött hirtelen bizonytalansá­got. Főleg az idősebbeké, akik sok mindent: átéltek már és erről nemcsak szívderítő em­lékeket őriznek. Magam is tudnék egyet s mást mesélni a fiatalabbaknak, jóllehet még nem szoktak az öregek közé sorolni, de ha az ember­re mind gyakrabban mond­ják, hogy olyan fiatalosan néz ki, akkor ezen már érde­mes elgondolkozni. Csakúgy, mint minden máson, ami szo­katlan, ami indokolatlannak tűnik. Mint például ez a sor­baállás ezerkilencszázhetvcn- négy februárjának második felében. A következő megállónál le­szálltam és elindultam visz- szafelé, amerre azt a sok em­bert láttam. Nem volt nagy út, de amíg a tetthélyre ér­tem, váratlan élességgel fel- idéződtek bennem emlékek, amelyekről már-már megfe­ledkeztem, vagy inkább azt hittem, hogy id^tözben a fe­ledés homályába merültek. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy az ember memó­riája lehetne célszerűbben szerkesztett is. Mások is pa­naszkodnak, hogy a rossz emlékek minduntalan eszük­be jutnak, a jókat meg úgy elfelejtik egy idő után, mint­ha fekete táblát hordanának belül a fejükben, amelyről a szépet könnyű letörölni, a csúnya viszont megmarad. Hogy miért így van és miért nem másképp, erre nem tu­dok tudományos magyarázat­tal szolgálni, mindenesetre ;t jót nemcsak elfelejteni könnyebb, hanem megszokni is, ellentétben a rosszal. Én például soha nem tudtán) megbarátkozni a sorbaállás­sal, pedig volt benne elég reszem. (Nem arra gondolok, hogy mindjárt az elején, ami­kor észért kellett soíbaállni.) Gyerekfejjel éltem át a hábo­rús időket, képtelen vagyok elfelejteni a mogorva téli hajnalokat, amelyeken félig alva elindultam a „községi” — a mai közértek őse — elé, hogy „sort fogjak” anyám­nak, aki felváltott, hogy reg­gel időben beérjek az isko­lába. Volt úgy, hogy hajnali kettőkor odaálltam a bolt elé, kenyérért vagy húsért, mikor mit osztottak, s reggel­re részint a hidegtől, részint a várakozástól teljesen el­gémberedtem. A legrosszabb mégis az volt, hogy amint ki világosodott, megkezdődtek a végeérhetetlen veszekedé­sek. s a nyitás idejéhez köze­ledve mind ingerültebbé vál­tak az emberek,'minden ap­róság miatt összezördültek, nem egyszer még tettlegesen is. És soha nem felejtem el a szüntelen rettegést sem amiatt, hogy elfogy a ke­nyér, mielőtt bejutnék a pult­hoz, ami egyébként eléggé gyakran megesett. Talán ennyiből is megértik, hogy miért fogott el a nyug­talanság, amint közeledtem most, harminc év után a szo­katlanul hosszú ember.sor fe­lé. Messziről úgy látszott, mintha a tojbollot ostromol­nak, amit végképp nem ér­tettem, mert igaz, hogy mos­tanában rengeteg reklámmal győzködnek bennünket tej- ivásra, meg gomolyatúró vá­sárlásra, de cseppet sem va­lószínű, hogy éppen ezen a reggelen szakadt volna át a gát és mindenki egyszerre különféle tejtermékből. kí­vánna egészségesebb lenni. Kiderült, hogy tényleg nem erről van Szó. Hanem arról, hogy új bolt nyílt, babkkelen- gye szaküzlet. S hogy ezt mi­ért kellett megrohanni? Ami­kor megkérdeztem, a sor vé­gén álló fiatalasszony in­gerülten azt felelte, lát­szik, hogy nincs kisba­bám, mert akkor tud­nám. Mert a kismamák hol ezt, hol azt nem kapnak, ösz- szejárják a fél várost, amíg minden szükséges holmit meg tudnak Vásárolni. Az új üz­letben viszont feltehetőleg még van, minden, mert nyi­táskor feltöltötték a készlete­ket. Elől közben kirobbant a veszekedés, mert valaki azt állította, hogy már. korábban ott állt, de közben elment megvenni a csecsemőtejet, óm erre senki sem akart em­lékezni. Egy másik asszony karonülő gyermekével soron- kívül próbált bemenni, mire többen kiáltozni kezdtek, hogy itt mindenki gyerekes Vagy terhes, álljon csak be a sor végére. Valaki elhíresz­telte, hogy bent az üzletben egy asszony hat francia rug- dalózót vett, holott nyilván nincsenek hatos ikrei. A kint állók mind hangosabban zú­golódtak, kiabáltak, lökdö­sődtek. Ennyit láttam, mielőtt visz- szaszálltam volna a buszra. Tanulságként könnyű volna kijelenteni, hogy sose legyen nagyobb gondunk annál, mint hogy csak sorbaállással le­het hozzájutni francia import rugdalózóhoz, annak idején mi egészen jól megvoltunk enélkül is. Csakhogy ma nem „annak idején” van. Szeren­csére nincs háború, nincs hi­ánygazdálkodás. általában nincs baj az ellátással. Baba­holmiból azonban a jelek szerint nincs megfelelő kész­let és választék, ami viszont határozottan baj. Már csak azért is, mert a sorbaállás rendszerint veszekedéssel jár együtt, s ez pedig nem hat előnyösen a népesség szapo­rodására. Egyáltalán: nem ártana most már valamivel kevesebb ünnepi beszéd népesedéspoli­tikai céljainkról, s minél több csendes intézkedés, minden különösebb szónoklat nélkül.1 Árkus József A Szegedi Nemzeti Szín­ház március 9-én bemutat­ja Miroslav Krleza Golgo­ta című drámáját. Az élű- adás kosztümös próbál már megkezdődtek. A világhírű horvát írónak ezt a művét még nem játszották ha­zánkban. A darab rendező­je, Giricz Mátyás Jászai-dl­l'as. a szegedi színház igaz­gatója, az ősbemutatóval kapcsolatban az MTI mun­katársának elmodotta, hogy az írói életműnek üzzlda­Krleza születésnapjára A „Golgota99 Szegeden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents