Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
197«. február IT SZOLNOK SSEGVEÍ PffiPLAP 7 A havannai Hemingway házban Havannai kikötőn túl, a külváros egvszerű faházainak verandáin idős néger asszonyok és férfiak pihennek elmaradhatatlan hintaszékeiken. Az e«"szeríi házaktól alig egv kőhajításra van a Finca Vigia. az őrtoronynak nevezett kilenc holdas park és épület. Hemingway kedves tartózkodási helye volt. A második világháború után. a már életében klasszikussá vált Író, ide tért vissza pihenni. Az egyszintes lakóépülethez néhánv lépcső vezet, s az ablakokat lueas védi a trópusi nap erős sugaraitól. Az altók zárva, a látogató csak a nyitott ablakokon tekinthet be a házba. A társalgó és az étkező helyiség bútorai kolóniái stílur súak. spanyol tapasztalatai alapján maga Hemingway tervezte őket. A hivalkodástól mentesen berendezett, helyiségekben minden kényelmes. praktikus és egvszerű. Az épületben mindenütt Amerikából. Afrikából származó vadásztrófeák diszftik a falakat A képek többségének alkotója az Író jóbarátja. Roberto Domingo spanyol festő. A társalgóban a kedvenc karosszék. lábzsámollval, mellette a kisasztalkán italai. A íolyóirattartóban lag- fölül a Les Tempes Modernes egyik példánya. Sziesztáját legszívesebben itt töltötte. dohányzott és klasszikus zenét hallgatott. Az ötvenen túli író hízásnak indul, -magas a vérnyomása. Lassan rátelepszik az öregedés hangulnta. Eévre többet elmélkedik. Itt írta ..A folyón át. a fák közé” című 1950-ben kiadott regényét. Korábbi írásainál ennek szerkezete kevésbé feszes, s a mű maga kissé terjengős. Tíz évi hallgatás után voltaképpen nem egy átütő sikerű regény. Dolgozószobáját. íróasztalát nem használta, azon mindenféle apróságok hevernek. A Lipótmezőt franciául Asyle Sainte Anne-nak hívják. Óriási a párizsi tébolyda. Fala, mint a gellérthegyi Citadella. Kertje, mint kétszer az Állatkert. öt akkora ház áll benne, mint a pesti Parlament. Olyan jövés-menés, mint az Árumintavásáron. Én is jövök-megyek, mert sehol sem találom Csikszere- daiékat. Pedig még otthon, néhány nappal elutazásom előtt, lelkemre kötötte egy szépasszony, hogy Párizsba érve kutassam fel őket. Azóta két levélben kérte, hogy ne feledkezzek meg szegényekről. Csíkszeredáit és a feleségét hét évvel ezelőtt vitték be az Asyle Sainte An- ne-ban. Azóta nincs róluk hír. — Van itt egy örmény — mondja a kisasszony, a felvételi irodában. —Ügy hívják: Karpeisz Doriszpáno- vics. — Nem az lesz az —- csóválom a fejem, az ablak alatti polcokon pedig cipői sorakoznak. Hálószobájában dolgozott. Az ablak mellett egvszerű polcon vastag könyv s azon a kis Royal táskaírógép. Medvebőrön állva.. mezítláb írta műveit. „A folyón át...” után a kritikusok által már-már eltemetett író két év múlva alkotta ..Az öreg halász és a tenger” című halhatatlan művét, s ebben megfogalmazta mindazt, amit az ötvenen túli Hemingway mondani akar az emberről és a világról. Hemingway életművének csúcsa e regény, amelyért Nobel-díjat kapott. 1952-től visszavonul a Finca Vigi-ba, néhányszor ' még átmegy Spanyolországba. negyedik feleségével és néhány barátjával. de mindig visszatér a havannai házba. Megtört egészségét, rengeteg sérülését gvógvíteatta. Erről árulkodnak a fürdőszobában a mérleg fölött a falra írt testsúly-adatok is. amit cukorbaja miatt mért pontosan. A házban, az ebédlőt ki— Hogyhogy nem az? — bosszankodik a kisasszony. — Emez nem örmény, hanem magyar. És nem Karpeisz. hanem Csíkszeredái. A kisasszony sóhajt. Két szekrény kartotékot böngészünk át. Százféleképpen írják a franciák a csé betűt. Ts-sel, Ch-val, Tsh-val. De Csikszeredaiékat még így sem írtak. Ügy írták, hogy ne lehessen rájuk találni. — Biztos, hogy nem örmény? — kérdezi gyanakodva. — Biztos — mondom. — Akkor szíveskedjék leírni a nevet. Leírom, megnézi, földerül az arca. Ja úgy! Zikszredé! Hát mért nem szól? Kiderül, hogy Zikszredét személyesen ismeri. A férfi elmebeli állapota kielégítő. Tavaly itt dolgozott ő is a felvételi irodában, aztán kikerült vidékre mezőgazdasági munkára. Van az intézetnek egy tanyája, Csíkszeredái most odakint van és dolgozik... A felesége csinos, karcsú fiatalasszony, nem ' 4. véve. mindenütt rengeteg könyv, még a fürdőszobában ts. érdekes módon a nagy könyvtárszoba könyvanyaga nem rendszerezett. A nagy kert egyik sarkában a háromemeletes torony- épületet Mary Walsh, a negyedik asszony építtette, hogy a ..Papa” nyugodtan dolgozhasson. Hemingway azonban sehogyan . sem tudott megbarátkozni az épülettel. valóiéban nem szerette. Itt is mindenütt vadásztrófeák. vadászatkor használatos különböző eszközök. A legfelső emeleten a dolgozó- szoba, innen legszebb a kilátás a szinpompás. buja trópikus növényzetre. A sz.obát. körülölelő polcokon mindenütt könyvek, köztük az Akikért a harang szól 1945-ös Révai kiadása. A nagy ház, olyan mintha gazdája énnen kiszaladt volna a városba. Az ágvon gondosan sorakozó folyóiratok árulják csak el. hogy már több mint egv évtizede megállt itt. az élet. Kép és szöveg: Boros Béla lehet több huszonnyolcévesnél, idebent van. hogyne, lehet vele beszélni. Menjenek el a kettes női pavilonba. A íőmadámot keressem. Madame Magnan a neve. Madame Magnan nagyon megértőén hallgat végig. Futó pillantást vet arra a cédulára is, melyet a felvételi irodában nyomtak a kezembe. — Magyar? — kérdi. — Magyar. — Huszonnyolc éves? ' — Annyi. — Akkor megvan. Csak egy magyar fiatalasszony van a kettes pavilonban; mindjárt idevezetem, addig foglaljon helyet... Otthagy az irodában öt-hat hölggyel, akik írógépeinek, radírral játszanak, fésülköd- nek, és mind engem néznek. Alighanem őrültek, mert fehér vászonköntöst és bokáig érő. fehér aljat viselnek. Az egyik íróasztalon, befőttes üvegben, lila virágokat veszek észre. Oroszlánszáj a nevük; lehet, hogy ők is őrültek. Behozták őket egy. virágüzletből, ahol kínos feltűnést keltettek, olyan kevéssé hasonlítanak a virágokhoz. Sajnálkozva szemlélem a csokrot, amikor végre visszatér Madame. Egy fehérruhás asszony tipeg a nyomában, iszonyú kövér és legalább negyven éves. Talán az a rögészméie, hogy huszonnyolc — gondolom, fölkelek, odalépek, meghajolok. — Kezétcsókolom, asszonyom — mondom. — Bocsásson meg a zaklatásért. Il-né küldött, a kedves családjától hozok üzenetet. önagvsága eleinte nem nagyon figyelt rám. de aztán azt mondta: Kiriszambó. Könnyen lehet, hogy nem ki- riszambót mondott, hanem deferótászt, nem emlékszem már pontosan. Annyi bizonyos, hogy nem volt semmi értelme. Körülnéztem, zavaromban újra meghajoltam. A család — mondtam — jól van, hál- istennek. Miklós a múlt Héten lett osztályvezető. Erre némiképpen felmelegedett, hosszan és türelmesen magyarázott valamit, amiből egy szót sem lehetett érteni. Odaléptem Madamehoz, és a fülébe súgtam hogy ez az asszony nem Csíkszeredáinál — llát ki? — kérdezte. — Azt nem tudom. De mégcsak nem is magyar, — Honnan tudja, hogy nem magyar? — kérdezte barátságtalanul. — Onnan, hogv egy szót sem értek a beszédéből. — Hogy lehet az? — nézett rám fürkésző tekintettel. — Mikor olyan jól elbeszélgettek. .. — Több magyar nincs a pavilonban? — Csak ez az egy. Nem okoskodtam tovább. Meghajoltam és elindultam kifelé; Madame szúrósan bámult utánam, szemmel láthatóan gyanakodott. Gyorsan átvágtam a parkon, de a kapu előtt megálltam. Kár volt úgy sietni. Nem is lehet rossz. Sőt, kitűnő lehet. Könnyű és édes. mint a gyermekkor, mint a mámor, mint a boldogság. Az ember törekedjék pontos fogalmazásra. amíg fiatal és erős. Amikor belefáradt, elég, ha azt mondja: Deíerótász. Még tíz évig gondoltam, írok. Aztán visszatérek ide, szent Anna oltalmába ajánlom magam, a látogatóknak azt mondom: Kiriszambó, és lila oroszlánszájat tűzdelek a hajamba. Ha lesz még hajam, ....... . K önyvjelző Seres Tibor: Afrika Nem könnyű egy Európánál csaknem hároinszur nagyobb földrészről képet adni. A szcfző mégis erre vállalkozott. s tegyük mindjárt hozzá, hogy sikerrel. Könyvének első részében Afrika történelmét, hagyományai, köztük az ókori Egyiptomé , valamint a középkori afrikai birodalmak. Zimbabvc, Benin és Mali — emlékei!. Ebben a fejezetben olvashatunk a gyarmatosításról, a rabszolgakereskedelem kialakulásáról. az első szabadság- küzdelmekről, s azok egvi i legnagyobb alak árról Szamo- miról. a „sztjdáni Napóleonról”. A második rész a kontinens kialakulását. földra - zát. éghajlatát tárgyalja — táiegységek, országok szerint. A harmadik rész főként néprajzi tudnivalókat közöl. \ legnagyobb afrikai néncso- oortok. törzsek mai életével, szokásaival ismertet met De hasonlóan az elő^ő két fedezethez. •> szerző itt is sokszínű képet fest: a híres nemzeti parkokról énoúgy szó esik. mint a gazdnsá i fejlődés gondjairól, eredményeiről A kötetet arre’vet számos fénykén il’usztrál. részletes, az egves országok legfontosabb tartaln-i^ó statisztikai összefoglalás zárja.' A havannai Hcmingway-ház homlokzata. Á munkásművelődésről E vek óta napirenden szereplő kérdés a mun.,ásműveljöés, és tegyük hozzá — évek méilva is az lesz Egyszerűen azért, mert ezen a területen bőségesen akadnak tennivalók. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt, és később is a munkásszállásokon tartottak ismeretterjesztő eljadáio.rat a TIT előadói, a vacsorát főzőcskéző és fogyasztó fáradt munkások között. Akkoriban ezeket n kísérleteket nem tartottam célravezetőnek. Egy momentum azonban mégis erősen megragadott. Már akkor is. és ott is. a' zsúfolt hálótermek zajában, nagyritkán csendjében, a munkások egv része, bármilyen fáradtan és elgyötörtén üldögélt is vaságyán vagv székén, ha a téma érdekes volt. odaadással figvelt. Igaz. sok függött az előadó olykor bravúros produkciójától. A munkás kulturáloddsának problémája ma sokkal differenciáltabban jelentkezik, mint a múltban. A nemrég folytatott vizsgálódások, szociográfiai felmérések, viták, amelyeken olykor magam is részt vettem, minduntalan arról győznek meg. hogy a munkásművelődés kérdése rendszerint elválaszthatatlan a munkásöntudat, az osztályöntudat problematikájától. Ezt vallották maguk a munkások is, akik részt vettek ezeken a vitákon. Nem vitás, a munkásművelődés taglalását mint minden alkalommal, most is az abc első betűinél kellene kezdenünk: az általános iskolai tanulmányoknál. Hiszen tudomásul kell venni, hogy még mindig rengeteg olvan fiatal kerül be az iparba, a mezőgazdaságba, akik nincsenek birtokában az általános iskola elvégzését igazoló bi7onvítvánvnak. A munkáskultúráról rendezett vitán, egy angyalföldi munkás nemrégiben énnen erről panaszkodott, mondván: ..Nem értem, hogyan lehetséges a felszabadulás után ennvi évvel hogv az általános iskola ötödik és hetedik osztályaiból még ma is annyian kimaradnak!" Az elhangzott panasz korántsem alaptalan. Bizonvttia ezt a dolgozók általános iskoláiba iáró felnőtt munkások csökkenő, de még mindig jelentős száma. Csuhán egv-két adat. amelyek fénvénél felmérhetők n vállozások. Az 1960 fii -es tanévben 99 300 munkás járt a dolgozók általános iskoláiba míg 1972/73-han mór csak 24 000 A megfogyatkozott létszám vitathatatlanul azt ielenti. hogv ma már kevesebb munkásnak van szüksége az utólagos tanulmányi „kirándulásra” az általános iskola padjaiban. Hadd tegvük hozzá azonban, hogv ez. a megfogyatkozott, létszám 1970/71-ben valójáhan enn^l is kisebb volt: 21 300. Ez utóbbi viszont azt bizonyítja, hogv egyetlen év alatt óira meeugrott az élt-dános iskolai tanulmányaikat keltő időben el nem végzettek száma. Az 1973/74-es tanév adatai még nem ismeretesek. Lehetséges, hogy ez a szám rrrig tovább növekszik? A statisztikai adatok persze mindig bizonyos merevségről tanúskodnak. A számok mögött, ha egy kicsit megpiszkáljuk őket. összetett emberi sorsok, életpályák rejtőz.nek. Nemrégiben egyik olajfeldolgozó vállalatunknál járva, egv kétgyerekes családanyával, egv majdnem negyven éves asszonnyal beszélgettem, aki nagy büszkeséggel mondta el. hogy most végre kijárta a nyolcadik általánost. Leánykorában családi okok miatt ki kellett maradnia az Iskolából. Elfojtott ambíció. kútbafulladt akarások, betűszeretet és ismeretszerzési vágy áradt az asszony szavaiból. Ez az asszony egvike azoknak, akik még mindig benne foglaltatnak az általános iskolát végzők huszonegynehány- ezres tömegében. % Az általános iskola azonban csak nélkülözhetetlen alaoja a műveltség megszerzésének. Később is számtalan lehetőség adódik tanulásra, ismeretek szerzéséra. A munkások maguk is tudják, hogv „a nvolc általános iskola néhány év múlva már nem elegendő egv szakmunkásnak”, ahogy ezt nemrégiben megfogalmazta számomra egv húszesztendős villanyszerelő. Valóban, sorolhatnánk azt az évről évre növekvő számsort, amelvből világosan kitűnik. hogv egvre többen tanulnak a dolgozók középiskoláiban is. A munkásművelődés' lehetőségeiről a munkások éppen eleget hallhatnak munkahelyükön. Ezúttal inkább a még mindig sokakat érintő rossz, avítt szemléletről ejtsünk néhány szol. A „nemtörődöm, a nemérdekel, a fáradt vagyok” szemléletről. amely éppen a kultúra elutasításában csapódik le, és amely ellen a munkásoknak maguknak kell verekedniük. A munkások egy jelentős rétege ugyanis csak igen kevés energiát, vagy semmit sem hajlandó áldozni saját műveltségének megszerzéséért. Gyakorta hajtogatják azt is, hogy fáradtak, és ezért nem érdeklődnek a kultúra áldásai iránt. Sokakat kielégít a kocsmában felhajtott munka utáni íröccs. csevegés. Egy másik réteg viszont hajlandó befogadni némi kultúrát, de ez inkább álkultúra, felszínes, könnyű, nem kerül megerőltetésbe, és nem késztet gondolkodásra. Egv harmadik kérd-»«:«.; réteg, nmelv ugyan különbözik az előhb>ekt'l, kitűnik vasszorcalmával. fáradhatatlanságával. de kizárólag otthont teremtő munkájával. kerti^vel. te'kével. motorjával, azaz komfortjával bajlódik. A munkásosztály szerencsére, nemcsak a lelsorolt rétegekből áll. Nagyon sok közöttük a kultúrára, műveltségre igényt tartó munkás. Igaz, sokan azt vallják — és talán nem is jogtalanul — „hozzak a gvár kapujához a kultúrát, ne kelljen külön fáradnunk érte. mi készek vagyunk befogadni!” Nos, ezen lehet meditálni. Még mindig jobb ez a szemlélet. ezerszer jobb. mint zárt, vagy éppen üres kapukon dörömbölni. Az ország tele van kultúrházakkal. művelődési otthonokkal. sok közülük egyeneseh a gyárkapukban ásítozik. A munkásokat be kell csa-. lógatni, be kell vinni a művelődés otthonaiba. Megvan bennük a mélyről érkező érdeklődés. Csakhogy sok helyütt még fel kell ébreszteni ezt a lappangó vagvat. Hogyun? Erre nem lehet recepict adni. ..Az utak Rómába vezetnek” — tartja egy régi latin mondás, .s ezúttal a Várpalotai Erőmű egyik szocialista brigádjára gondolok: tagjai önként segédkeztek az anyagi eszközökben szűkölködő régész munkájában. Nem is sejtve pontosan, mire vállalkoznak. kiásták a megye leggazdagabb római sírját. Alig várják, hagy elkezdhessék a következő kultúrtörténeti munkálkodást. Nos igen. Az érdeklődés felébresztése! Kinyitni n kultúra bűvös Pundora- szelencéjét. Hadd lássák, mi mindent tartalmazhat ez a rejtelmes dohoz. Szcmann Béla ÖRKÉNY ISTVÁN TÉBOLYDABAK
