Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
8 STOTvo*? MPr,m vPpt.ap 1974. február W. Államosítás Peruban KÜLPOLITIKAI A* áj esztendő küszöbén Peru kormánya dekrétumot fogadott el az amerikai bányaipari vállalat, a Cerro de Pasco Copper Corporation leányvállalatának államosításáról. Ennek az imperialista polipnak a csápjai erősen rátapadnak Latin-Ame- rika sok országára. A Cerro de Pasco társaság „felhőtlen jólété”-re Peruban először 1968-ban mértek csapást. Akkor a Juan Velasco Alvarado elnökkel az élen hatalomra került katonai kormány határozott politikát folytatott annak érdekében, hogy a perui állam visszaszerezze természeti kincseit. Az új kormány egyik első törvénye az a dekrétum volt, amely véget vetett az amerikai International Petroleum Company olajmonopólium perui uralmának. A Cerro de Pasco főkolomposai azonban nemcsak arra számítottak, hogy „életben maradnak” az új helyzetben, hanem arra is, hogy befolyásolhatják a perui kormány politikáját is. Pontosabban szólva arra készültek. hogy megakadályozzák az országban megindult átalakulási folyamatot. A fejlődés 6zabotálása céljából a Cerro de Pasco nem vont művelés alá felderített lelőhelyeket csökkentette a működő bányák termelését durván megsértette az új törvényeket A társaság vezetői bomlasztó tevékenységüket összehangolták eaves, a belső reakciót bujtogató, külső Imperialista központok tevékenységével. A Peruban működő amt: rikai bánvaipari társaság leányvállalatának államosítása nagv visszhangot keltett egész Latin-Amerikában. Tervszerűtlen irányítás A kínai gazdaság helyzete Gazdaságpolitika helyett üres jelszavak A Kínai Kommunista Párt tavaly augusztusban megtartott X. kongresszusa nem adott konkrét programot az óriási ország gazdasági fejlődése számára. E helyett néhány jelszóra és utasításra (szorítkoztak, amelynek egy részét még a „nagy ugrás” Idejéből vették át A kongresszuson közzétett két fobe- számoló nagyon kevés ténybeli tájékoztatást tartalmazott Kína élért eredményeiről. a megoldatlan problémákról és a feladatokról. Csou En-laJ beszámolójában az ország gazdasági helyzetének jellemzése, tényék és konkrét feladatok helyett, lényegében ennyiből állt: „Országunk iparának, mezőgazdaságának, »állításának, pénzügyének és kereskedelmének ügye jól áll”. Kozmetik ázott statisztika Jóllehet a maoista kormány rgjük legnagyobb titokként kezeli a gazdasági statisztikai számításokat, néhány — erősen szépített — adat bekerült a kínai sajtó hasábjaiba, ami lehetővé teszi, hogy némi képet kapjunk az ország gazdaságának valódi helyzetéről. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ország helyzete bonyolult és nehéz, az alapvető népgazdasági problémákat pedig továbbra sem sikerült megoldani. A kínai kormány gazdasági politikája nem mutat fél semmilyen elvi változást, az továbbra te elsősorban a háborús gépezet fejlesztésére irányul. .A gazdaságpolitikát továbbra te Mao elnök „hatalmas stratégiai Irányvonala” határozza meg, s e szerint „elő kell készülni a háborúra és az elemi csapásokra”, „népfelkelő, hadosztályokat kell felállítani’, „mélyre kell ásni a lövészárkokat, szeleskörűen tartalékolni kell a gabonát”. Vagyis folytatódik az a káros gazdasagpoli ti ka, amely az utóbbi, immár másfél évtizedbén a „nagy ugrás” és a romboló „kulturális forradalom” okozta visszaesésekben keletkezett károk helyrehozására elvesztegetett években, az ipari és a mezőgazdasági termelés zavaraiban jutott kifejezésre. Kü'kereskedelmi politika A Kínai Népköztársaság gazdaságának nemzetközi luujc&olaLaiban «txxibaa nyegPs változás következett be. Amíg a tőkésországokkal lebonyolított árucsereforgalom 1959 és 1972 közt 3, 4- szeresére emelkedett, a szocialista államokkal folytatott külkereskedelem volumene ugyanezen idő alatt két és félszer lett kisebb. Amíg 1951 és 1961 között Kína aktívan együttműködött a szocialista országokkal, addig a KNK külkereskedelmének évi átlagos növekedési üteme 12,6 százalék volt Az 1961—72-ig terjedő 12 esztendő alatt amikor Kína erőteljesen csökkentette külkereskedelmi forgalmát a szocialista országokkal, a külkereskedelmi forgalom átlagos évi növekedési üteme alig érte el a 3 százalékot Bár jelenleg a KNK az ipari termelés teljes volumenét tekintve a világ első tíz országa között foglal helyet részesedése a világ ipari termeléséből nem haladja meg a 3| százalékot mivél az ország lakossága a Föld lakosságának kb. egynegyedét teszi ki (az ENSZ számítása szerint 1972-ben meghaladta a 800 millió főt.) A nyugati sajtóban közzétett számítások szerint az egy főre eső nemzeti jövedelem értélre a hetvenes évék elején mindössze évi 100 dollár, ami az jelenti, hogy Kína a világon az utolsó helyeik egyikét foglalja eL A leggyengébb láncszem A kínai ipar fejlesztéséhez sokoldalú és céltudatos erőfeszítések lennének szükségesek. Hiszem a KNK-ban széles körben elterjedtek a termelés technikailag elavult formái (a kézi munkán alapuló manufaktúrák, kézműipar, kisipar.) 1970-ben például az Ilyen kézi munkán alapuló helyi ipar tette ki az ország teljes ipari termelésének 40 százalékát. Tovább bonyolítja a helyzetet,, hogy az egyes iparágak között és az iparágakon belül is jelentősek az aránytalanságok. Különösen nagy az aránytalanság a bányászat és a feldolgozóipar. illetve az energiatermelés és a gépipar között. A China News Analysis jólértesült hongkongi hetilap szerint „ha egy városban élkezdenek új üzemeket építeni, akkor annak a városnak a Uko&ai eAt&toöwuátí nélkül maradnak”. A KNK gazdaságának az egyik leggyengébb láncszeme a szállítás. A vas- úthálózat fejletlenségét csak súlyosbítja, hogy a meglévő vonalakon még a gőzvontatás van túlsúlyban (90%). Rendkívüli hiány mutatkozik teherautókban, az aviatika csak kis légiparkkal rendelkezik, azok is többnyire kiöregedett személyszállító gépek. Egyre nagyobb problémává válik az ipar ellátása mérnökökkel, műszaki káderekkel, kvalifikált szakmun- munkásokkal. A feltételeket e téren tovább rontotta a „kulturális forradalom”, hiszen a KNK felsőoktatási intézményeinek több mint négyéves szüneteltetése azzal járt. hogy csaknem háromnegyedmillióval kevesebb szakembert bocsátottak a népgazdaság rendelkezésére. Lief mezes Anni a mezőgazdaságot illeti, a gabonatermesztés, amely alapvető a közélelmezésben, 1957-től 1972-ig mintegy 25 millió tonnával növekedett. Mégis az egy főre eső termelés észrevehetően csökkent, mert ebben az időszakban Kína lakossága 150 millió emberrel szaporodott A mezőgazdaság fejlesztését nagymértékben gátolja, hogy csaknem teljesen abbahagyták a nagyszabású földrendezési és öntözési munkálatokat amelyet a mezőgazdaság fejlesztésének 12 éves tervében irányoztak elő még az ötvenes években. Mindez azt eredményezi, hogy az ország lakosságának csupán 75 százaléka számára tudják biztosítani a szükséges kalóriamennyiséget, vagyis a szükséges 2850 kalóriával szemben, naponta átlagban nem egészen 2200 kalória jut egy emberre. Ez a csaknem másfél évtizede tartó áldatlan állapot mindinkább Visszaveti a kínai népgazdaságot. Ha ehhez még hozzászámítjuk a hatalom jellegében mutatkozó negatív fejleményeket akkor szembe kell nézni azzal a következtetéssel. hogy a fejlődésnek ez az Irányzata mindinkább aláássa a Kínai Nép- köztársaság gazdaságában és társadalmi struktúrái álján a szocialista elemeket .Várnai Ferenc „A cgapat*zétvAla«ztá« Egyiptom számára az izraeli szándékok próbaköve — írta az A1 Ahram vezércikke. — A Szuezi- csatorna térségének újjáépítése attól függ, hogy Izrael teljesen végrehajtja-e a megállapodásban előírt visszavonulást”. Ha vé- getér a csapatok szétválasztásának programja, a víziút teljes egészében ismét egyiptomi ellenőrzés alá kerül, az izraeli csapatok pedig visszavonulnak a Sínai- félszigetet uraló három hegyszoros lábához, s a szembenálló erőket az ENSZ kéksisakos katonái „ütközőövezettel” választ- : ják el egymástól. , ' Nemcsak arról van szó, hogy visszatér- hetnek-e lerombolt városukba Kantara, Iszmailia, Szuez lakói; hogy a csatomaöve- zetben megkezdődhet-e az újjáépítés; hogy kikotorhatják-e a csatorna elhomokosodott medrét, s hogy hat hónap múltán újra megnyithatják-e a nemzetközi víziutat. Ha ez megvalósul, Egyiptom visszaszerezheti egyik legfontosabb jövedelmi forrását (a csatorna megnyitása ugyanis hatalmas, legalább évi 100 millió fontos jövedelmet biztosít az egyiptomi kincstárnak) — de ennél is fontosabbak a távlati lehetőségek. Nevezetesen: lehetővé válhat a genfi értekezlet folytatása, annak a méltányos és igazságos békerendezésnek megvalósítása, amelyet a konferencia céljául kitűzött. Ezt a véleményt teljes mértékben támogatják a szocialista országok, az arab ügy barátai, s elsősorban a Szovjetunió, amely az egyiptomi külügyminiszter legutóbbi moszkvai látogatásának alkalmával ismét leszögezte: tovább kell lépni a megkezdett úton, folytatni kell a genfi békeértekezlet második szakaszának előkészítését, azzal a feladattal, hogy maradéktalanul hajtsák végre a Biztonsági Tanácsnak a válság rendezését célzó ismert határozatait. A csapatszétválasztás teljes lebonyolítása a genfi értekezlet folytatásának fontos — de nem egyedüli — feltétele. A genfi konferencián üresen maradtak a Szíriái delegáció számára fenntartott karosszékek, s hiányzott a palesztínai delegáció is. Nyilvánvaló, hogy általános politikai rendezés elképzelhetetlen lenne n két ugyancsak érdekelt fél, Szíria és "a palesztínai nemzeti felszabadító mozgalom nélkül. A figyelem éppen ezért mindinkább erre a kérdésre is rá terelődik. „Szíria hozzájárul a Golan-fronton lévő csapatok szétválasztásához, ha ez az izraeli erők teljes kivonását és a palesztínai nép jogainak biztosítását jelentő első lépés lesz” — jelentette ki a napokban Khaddam szíriai külügyminiszter. Ez annyit jelent, ho'gy Szíria kész az egyiptomi—izraeli megállapodáshoz hasonló megegyezést kötni a csapatok szélválasztásáról, feltéve, ha ez a megegyezés nem elszigetelt, nem önmagáért való. Szíria szervesen össze kívánja kapcsolni a csapatok szétválasztását, mint első lépést a továbbiakkal, azokkal, amelyek a teljes izraeli visszavonuláshoz és a palesztínai nép törvényes jogainak elismeréséhez vezetnek. Ha sikerül ilyen megállapodást kidolgozni, akkor Szíria csatlakozhat a genfi konferenciához. Kairóban leszögezték, hogy Szíria nélkül Egyiptom sem tér vissza a genfi konferencia tárgyalótermébe, s hogy Egyiptom kívánatosnak tartja a palesztínai képviselet jelenlétét is. Ami az utóbbit illeti, a megoldásnak még a körvonalai sem rajzolódtak ki. Egyfelől a jordán uralkodó is igényt tart a palesztínai képviseletre, arra hivatkozva, hogy Jordánia lakosságának nagyobb része palesztínai eredetű. Ezen alapul Husz- szein király terve, amely Ciszjordániát állama jövendő „palesztínai tartományának” tekinti. Erről a Palesztínai Éelszabadítási Szervezet hallani sem'akar. Másfelől Izrael is ellenzi a tárgyalást a palesztínai delegátusokkal. Tel-Aviv csak államokkal hajlandó tárgyalni, de palesztínai állam nem létezik. Maguk a palesztínai ellenálló szervezetek sem egységesek. Míg Arafat (a legnagyobb palesztínai szervezet, a Fatáh képviseletében) hír szerint hajlana arra, hogy elmenjen Genfbe, a PFSZ több kisebb szélsőséges csoportja ezt mereven elutasítja. Mindebből kitűnik: még hosszú és nehéz utat kell megtenni a közel-keleti békerendezésig. Rudnyánszky István Á bányászok csatája Angliában Az angol sajtó két fő témája: a hó végére kiírt választások és a szénbányászok sztrájkjáról szóló határozat. Képünkön: a legfrissebb jelentéseket tanulmányozzák az olvasók Feburár elején mintegy 309 munkahelyen szavaztak a brit bányamunkások és határozott igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy sztráj- koljanak-e. — A bányákban dolgozóknak több mint 80 százaléka foglalt állást szavazatával amellett, hogy a sztrájk folytatásával próbálják kikényszeríteni Heath kormányától a béremeléseket. Mint ismeretes, Angliában mindenkor, de most az energiaválság idején különösen nagy a szénbányászat gazdasági jelentősége. A bányászokat — mivel kell a szén — igen sókat is túlóráz- tatják, de mind a hivatalos munkaidőt, mind a túlórát alacsonyan fizetik. A legsúlyosabb válság Amikor néhány éve az általános választásokon a Konzervatív Párt győzelmet aratott, és Edward Heath megalakította kormányát, senki nem gondolta volna, hogy a szigetországban ilyen rövid időn belül kirobbanhat a második világháborút követő legsúlyosabb belpolitikai és gazdasági válság. Heath három évvel ezelőtti ígérgetései annak idején igen sok politikailag tájékozatlan embert megtévesztettek. Sokan elhitték, amit akkor mondott: hogy a torvk valamilyen „csodaszerrel” elejét tudják venni az országot fenyegető inflációnak, — meg tudják fékezni a feltornyo- sult gazdasági gondók további áradatát. Az uralkodók érdekeit kéviselő konzervatív kormány akkori fogadkozásának beváltásával teljesen adós is maradt. Sőt, az életszínvonal ez idő alatt bizonyíthatóan visszaesett. Növekedtek a lakosság adóterhei, romlott a font értéke is. Béremelést köreteinek Az utóbbi hónapok fontos világpolitikai és gazdasági felleménvei sem kedveztek az aneol betnolitikának. Az ólai- és a nversanvsook árának növek»'**«« .;ern tett jót a „stabilizációs” programnak. Az a tény, hogy 1973- ban rekordot, ért el Nagy- Britannia fizetési mérlegétek hiánya, a iont hosszá időn át tartó gyengélkedése elsősorban a szerényebb jövedelmű családok helyzetét nehezítette. A fűtőolaj, a kenyér stb. árának újabb emelése változatlanul keserűséget okoz a szigetországban. Mindezeket legjobban a szakszervezetekbe tömörült bányamunkások látják. Ok léptek fel a leghatározottabban helyzetük megváltoztatásáért — bérük 30 százalékos emelésének követelésével. Néhány hete egyik szakszervezeti vezető erejükben bízva azt a kijelentést is megkockáztatta, hogy egy országos bányászsztrájk esetén a katonaságot is felszólítják, hogy csatlakozzanak ahhoz. A kormány a bányászok megfélemlítésére még január elején bevezette a háromnapos munkahetet. Ez félelmetes helyzetet teremtett. A tavalyi 2,3 százalékossal szemben óriási lett a munkanélküliség. — Akadtak „ncmzclmentű” gyáriparosok. akik ajánlatot tettek: a most kiírt választásokig léid tik a t bányászok bérkövetelésének jelentős részét, csak hagyjanak fel a sztrájkkal. Időközben a ■ munkások egy másik jelentős csoportja, a vasutasok is bérsztrájkot tartottak. Teljes tehat a felelőtlenség az ország vezetésében. — Heath kimondta ugyan az új választásokat, csaknem egy évvel korábban, mint az esedékes lett volna. Átlátszó ködfüggöny Az angol kormány most egy ideig megteheti, aogy a munkások sztrájkját okolja az elmérgesedett helyzetért, a válság kiéleződésért, de tartósan nem hitetheti ezt ei senkivel. Egvrg több angol munkás előtt viláeos lesz, hogy a feszültség gyökerei nagyon mélyen vannak, s azt az idő elöl ti választások köd- íüggönye son kiírhatja cjj Közel-Kelet Még hosszú az út
