Szolnok Megyei Néplap, 1974. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
«Tm.iwm MKSTn wWl «f » 1974. február 17. Népművelés harmadállásban A tissnburai művelődési hás gondfai A művelődési házak munkájának támogatására a szakemberek, ahol csak lehet, szorgalmazzák a helyi gazdasági egységekkel a közös fenntartási szerződések megkötését. Tiszabura ebben a haladó kezdeményezésben — holtversenyben — országelső. A Lenin Tsz öt (éve a községi tanáccsal közös gazdája” a falu művelődési házának, lehetőségeihez képest támogatja a munkáját. Jelenleg a művelődést ház a falu legnagyobb középülete. Itt rendezik a falugvű- iéseket, tsz-közgyűlést, KISZ- ósszejöveleleket. tanácstagi beszámolókat, az általános iskola tornaóráit, s itt kap helyet az ötezer kötetes könyvtár apró olvasótermével is. ahol a gyerekek olvasókörét is megszervezték. Itt tartják a Lenin Tsz dolgozóinak általános iskolai oktatását, n traktoros tanfolyamok s legutóbb KRESZ- vetélkedót a KlSZ-fiatalok- nak. A KÉRDŐJELEK Ha a felsorolást nézzük, nagyjából tetszetős képet alkothatunk a művelődési házban folyó életről, ha azonban a konkrét népművelési munkát keressük, hiányérzetünk támad A könyvtárról csak jót mondhatunk, s hasznosnak Ítélhetjük meg a dolgozók szakmai és általános iskolai képzését is, a gyűléseket (bármennyire fontosak isi az évente két-há- rom KISZ-vetélkedőt azonban még nem tekinthetjük közművelődésnek. Még inkább szaporodtak n kérdőjelek. amikor Papp Gyulától, a művelődési ház igazgatójától megtudtuk, hogy volt korábban ifjúsági klub. zenekar, irodalmi színpad — most nincs. Ismeretterjesztő előadás, színházi tájelőadás „nem megy", a másutt jól bevált kiscsoportos foglalkozások sem népszerűéit IGÉXYTELEXSÉG? Aligha lehet kellő magyal rázat az iskola közművelődési Igazgatóhelyettesének, a helyi művelődésügy megbízottjának véleménye: „Nincs igény az emberekben. A fiatalok akkor jönnek ide, ha inni, meg táncolni lehet. A komolyabb ■ programok nem érdeklik őket.” Tény, hogy nincsenek „komolyabb programok”. A fiatalok esténként bejárnak a művelődési házba, s ott re- xeznek, pingpongoznak, s mert a büfé törődik velük — söröznek is. A faluban azt mondják, van ifjúsági klub. Ez még nem az. Azt is mondják, két klub van. A másikat a fiatal pedagógusok alkotják. Összejönnek, beszélgetnek, jól érzik magukat ... ez sem az. De egv biztos, ez nem az igénytelenség bizonyítéka. hullCmvölgy? — Hullámvölgy/ van Tl- szaburán — mondja Kovács Pál. a tiszafüredi járás népművelési felügyelője. — Ennek szinte nem oka senki. Ott mutatós, nagy dolgokat nem lehet csinálni. Az igazgató rendes, jóakarata fiatalember, dolgozna is, csak túl van terhelve. Most jár agráregyetemre, nincs ideje. Nézzük csak az elfoglaltságokat: agráregyetem, pontosabban felsőfokú munkavédelmi technikum utolsó éves hallgatója. A Lenin Tsz munkavédelmi megbízottja, tűzrendészet! előadó, és a művelődési ház igazgatója. Ezért kapja a fizetését. Emellett községi vb-tag, sportköri titkár, a kulturális és oktatási versenybizottság elnöke. A községben tavaly kinevezett közművelődési igazgatóhelyettestől sem várható „vi lágmegvál tás”. — Az az igazság, hogy én nem látom tisztán a feladataimat. Az iskolait azt igen, de o közművelődési munkaköröm nem elég világos. Kovács Pál: — Azt hiszem, a közművelődési igazgatóhelyettesek feladatait senki nem tudja, pontosan az országban. Mi koordináló, mozgósító feladatot szánnánk neki. JÓ EZ ÍGY? Egy harmadállású, funkciók halmazában vergődő igazgató, aki ráadásul agrárszakembernek készül, s egy feladatait homályosan ismerő igazgatóhelyettes tartja vállán a helyi közműve-1 lődést. Az eredmény ismeretes. Joggal kérdezhetjük, nem lenne-e helyesebb főállású szakképzett emberre bízni a munkát, legalábbis a művelődési ház vezetését? Dr. Vörös Sándor vb-tlt- kár: — Az igazgatónak valóban túl sok a megbízatása. Ebben mi is hibásak vagyunk. Vadászi Jánosné községi és tsz-párttitkár: — A jelenlegi helyzeten segíteni kell. A tsz egy másik dolgozóját kellene erre kijelölni. Arról nem volt szó, hogy főállásút alkalmaznánk. Dukus Károly tsz-elnökhe- lyettes: ...Ügy tudom, ezt máshol sem csinálják egész állásban. Emellett kell, hogy más feladata is legyen, hiszen csak télen van munkája, nyáron nem csinál semmit. Nagy István tsz-enök: ... nem ellenzem, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez megoldaná a burai művelődésügyet. De van itt egy másik probléma is. Mi vállaltuk a támogatást a közös fenntartással. Költünk is rá jócskán. Azt azért mégsem látom be, hogy a mi feladatunk lenne a kulturális élet irányítása. AZ ELSŐ LÉPÉS LEIIETXE A helyzet egyelőre tisztázatlan, de a megoldás felé vezető úton az első lopes a szakképzett népművelő beállítása lenne. (Ma már sok tsz-ben van erre példa.) Az előbb már említett fiatalok példája, a tsz tagösszetétele (340 aktív dolgozó közül 110 KISZ-korosztáiyú) arra figyelmeztet: új vezetőre van szükség Tiszaburán, s ez nem csak a termelőszövetkezet feladata. Igrlczi Zsigmondi Negyven fok árnyékban — Pénteken este nagy sikerrel mutatta be a Szigligeti Színház N. Richard Nans Harvey Schmied! — Tom Jones zenes játékát. Képünkön jelenet az előadásból: Bókay Mária (Lizzie) és Huszár László (az esőcsináló) ‘ __ • ***—.,* Tizenkét nóklub Szolnokon Emberi kapcsolatokra vágynak. Nagyon sok magányos, nyugdíjas nő, társaságra vágyó háziasszony él Szolnokon. A dolgozó nők a társasélet egyik fajtáját még megtalálják a munkahelyükön. Az idős és társ nélküli nők viszont, akik hétszámra otthon ülnek, jó szóra, megértésre, emberi kapcsolatokra vágynak. Ezt figyelembe véve indította el a Hazafias Népfront Szolnok városi Bizottsága, közösen a Megyei Művelődési Központtal, a nők összefogására a klubmozgalmat. A város nagy lakókörzeteiben mindenhol van egy nöklub, összesen 12 működik. Létszámuk a körzet nagyságától függően harminc főtől egészen kilencvenig változik. Bekényi Istvánná, a Hazafias Népfront városi titkára, aki egyik létrehozója, támogatója a klubmozgalomnak, elmondta: — Minden klub szabályos szervezeti keretek között működik. Havi ötforintos tagsági díjat kell fizetni, de a kis nyugdíjjal rendelkezőktől ezt senki nem kéri. Egy évre szóló munkatervet készítenek a klubok, az aktuális eseményeket mindig figyelembe veszik, és természetesen mindig a kollektíva véleménye alapján döntenek a programról. A klubvezetők egészségügyi dolgozók és pedagógusok, illetve nyugdíjasok. Kevés tiszteletdíjért sokat fáradoznak, hogy a klubban jól érezzék magukat a tagok. Legrégebben a Varga Katalin nevet viselő klub működik, 1965-ben alakult. Az idejáró asszonyok között fiatal, sőt egy-két férj is akad. Minden hétfőn összejönnek, amikor mi ott jártunk, éppen a szabás-varrás fortélyaival ismerkedtek. — Vettünk egy anyagot, melyet tombolán kisorsolunk, és aki megnyeri, arra közösen „rászabjuk.” Egyik klubtársunk pedig vállalta, hogy ingyen jaeg is varrja a ruhát — mondja Ecseki Istvánná, aki már három éve hűséges tagja ennek a társaságnak. — Miért járnak ide, mi az. ami ide vonzza az idősebb embereket? — Az összejövetel kikapcsolódást jelent a megszokott, egyhangú környezetből. Szórakozhatunk, tanulhatunk, ha idősek vagyunk is, illik sok mindent tudni — foglalja össze mindenki nevében a választ a 72 éves Pótári Józsefné, aki kultúr- íelelőse a klubnak. Szívesen énekel, szavai társainak szórakoztatására. — Ebben a klubban mit és hogyan tanulhatnak? — Előadásokat tartanak a város párt-, tanácsi és gazdasági vezetői. A MEZŐGÉP kölcsönadta az autóbuszát, amellyel eljutottunk a Vegyiművekbe. Más alkalommal az épülő Szolnokot utaztuk körbe. A régi Szolnokot ismerjük, de most már tudjuk, milyen városban élnek majd az unokáink. Jelenleg vendégségre készülünk, szovjet családokat hívtunk meg, velük együtt ünnepeljük meg a Vörös Hadsereg megalakulásának évfordulóját, majd a nyolcas körzeti pártalap- szervezettel közösen, amelyik négy. éve patronálja a klubot, megtartjuk a nemzetközi nőnapot, — ismerteti közeli terveiket a klub vezetője, Pintér Béláné. — veres — LÉPCSŐ AZ ALAGSORBA | "f Editet nem áldotta * * • meg ugyan kivételes •mellem) képessegekkel a sors, de azért rendelkezett azzal a jó női ösztönnel, amely bizonyos szituációkban többnyire csalhatatlan rány tűnek szokott bizonyulni. Anyja már kisgyermek kora óta nap mint nap azt szuggerálta belé, hogy különb a többieknél. Igyekezett is mindig másoknál szebben járatni, csi- nosabban öltöztetni. A megoldhatatlannak tűnő gondok az érettségivel kezdődtek. Ami bizony — minden erőfeszítés és korrepelí- ció ellenére is — csupán közepesre sikerült Edit megpróbálkozott ugyan egy lehetőséggel: jelentkezett a tanárképző fö- skolára, rajz és testnevelés szakra. (Elég ügvesen rajzolt és tornázott.) Hogv mégis valamilyen alkalmat te- emtsen önmaga számára a diplomaszerzésre. Ám a többiek még ügyesebbek voltak nála. Ráadásul jobb eredménnyel érettségiztek. Úgyhogy a továbbtanulásnak ezzel befellegzett. Munkát kellett vállalnia, megyei OTP-központ •• gyik — szerencsére a belvárosban székelő és működő — fiókjánál lett adminisztrátor. Nem sok. De valamivel több a semminél. Es itt általában mindig nagy volt a nyüzsgés. Edit rossz pillanataiban azzal vigasztalta magát, hátha megjelenik egyszer a sok ügyfél között egy olyan, amilyenre ő vár. Álmodozásai ugyanis tökéletesen kielégítették az átlagideált. Edit arra várt, hogy megjelenjen egyszer majd az- OTP-fiókban egy magas, karcsú, széles vállú férfi, aki nőtlen, van jó fizetése, autója. Másokkal szemben határozott, vele szemben gyöngéd. Sikeres filmekben, ugyanilyen regényekben, magazinokban, tévéadásokban minduntalan ilyen férfiakat reklámoztak. Akik tökéletesek voltak, már-már az irrealitásig jutva azok. S ez a férfi, aki tegnap ott ült a falmélyedésben elhe-, lvezett asztalnál... nos. ez a férfi, legalábbis külsejében, megközelíteni látszott ezt az ideált Edit előtt egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogv a férfi akkor nézte, sőt egy bizonyos idő után kifejezetten figyelte őt Ám tisztában volt azzal is, hogy barátnőiben nemcsak hozzá hasonlóan csinos, hanem ráadásul ugyanilyen leleményes, sőt ha kslj, lúl»' jezetten erőszakos vetélytárs- nőkre fog lelni. Ha netán egyáltalán odáig eljutnának, hogy meg ismerkednek a fér- fivaL Neki tehát szebbnek és főképp ügyesebbnek kell lenni. Tegnap is azért ment el hamarabb, hogy egyedül láthassa, és jó alaposan megnézhesse a férfi. A nadrágkosztüm szép volt — ezt ó is tudta —. és sikerült szabásával csak még nyúlánkabbá tette. Hozzá csakúgy, mint arcához iól illett a vörös paróka is. Bár az egy kicsit túl feltűnő. Ezért most úey határozott, hogy megmarad a természetes szőke hajánál, s valami lilát vesz majd föl hozzá, hogy ebben az összetételben a haj is. meg a ruha is #31 érvényesüljön. Ahogy a színházban mondják, egy picit kislányosra vette a figurát ezen az estén. Titokban talán arra gondolt: az ilyen középkorú férfiakban mind nagyobb érdeklődés támad minden, így a nA? iránt is. ami időben, tehát korát tekintve kezd már- már szinte befoahatatlan messzeségbe távolodni tőlük. A megfogalmazás persze nem volt ilven pontosan körvonalazott benne, de az ösztönön alapuló ho”' ’''yos megér?# k^TlUbeliP est » felismerést és az ehhez igazodó szándékot fedte. — Állati csinos vagy — mondták a többiek. Ö azonban elnézett a fejűk fölött, a falmélyedés irányába, majd később körbejáratta pillantását az egész helyiségen. A férfit azonban nem látta sehol. Annyira biztosra vette az újbóli találkozást, és olyany- nyira bízott a lehetőségben, amit ennek a férfinak a föl- bukkanása hozott létre, hogy most túl erős volt a csalódás. Néhány pillanatra valósággal megszédítette. Mintha fejbe- kólintották volna. Ki is ment a mosdóba, hogy egy pillanatra egyedül maradjon és hideg vízzel megnedvesítse lüktető homlokát, halántékát, egész tüzelő arcát. Amikor a borravalót letette a fehér abrosszal leterí- tett hokedlire, a néni. aki a dolgokra felügyelt, és aki régről jól ismerte őt, odasúgta: — De csinos máma. Edit- ke. Nem is csodálkozom, hogy tegnap az a magas őszes hajú férfi annyira érdeklődött itt magáról. Még a nevét is megkérdezte. Edit minden öröme ellenére is átérezte a helyzet már- már megalázó fonákságát — Ugyan már. Mariska néni — mondta, és gyorsan kijött a helyiségből. De r.em ment vissza az asztaltársasághoz. És mire kilépett az utcára, átrillantott a túlsó oldalra, már láthatta. hogy a fák alatt, a félárnvékban karba- tett kekekkel ott áll. és féléié néz a sötétszürke ruhás férfi. (Folytatjuk) nyelvmuveles Elpaterol az üzemből,.,9* (?!) 9) Egy olvasónk a címül idézett nyelvi formára egyik vidéki lapunk hasábjain talált rr Először a sző jelentéstartalmáról és használati értékéről szólunk. A szövegösz- sszefüggésből és a cikkben vázolt beszédhelyzetből egyértelműen kitűnik, hogy az elpaterol szóalak jól helyettesíthető az elküld igealakkal. Akkor miért használta a cikk írója az elpaterol igét? Két ember beszélgetéséből idézte az újságíró azt a mondatot, amely arról is árulkodik, hogy meglehetősen bizalmas szituációban, az élő szóra jellemző stílusjegyekkel formálódott a mondanivaló. Az elpaterol szóalak tehát olyan bizalmas beszédhelyzetben jutott nyelvi szerephez, amelyet gyakam jellemez a pongyolább, az igénytelenebb nyelvi megformálás is. A paterol, elpaterol igealakok sem a köznyelvben, sem az igényesebb irodalmi nyelvben nem kapnak gyakran nyelvi szerepet. A nép nyelvében is ismeretlenek. Honnan kerültek akkor elő? A magyar tolvajnyelv szótára című kiadványban megtalálhatjuk mindkét alakváltozatban igénket, s a szótár szerkesztői a következő jelentésváltásokat, illetői'■g használati értékeket társítják az igealakokhoz: elküld, megszabadul valakitől, eltüntet, eltesz szeme elől. Ebből a közlésből az is kitűnik, hogy az argó, a tolvajnyelv, a jassznyelv, a titkosnyelv szókészletének mindkét igealak, s hangsorukban az alábbi link nyelvi, zsargon nyelvi szavak sorába illeszthető bele: fí- rol, befírol (becsap), kaséról (menteni), mószeról (besúg, elárul), elmárol (ver, elver) stb. Újabban az ifjúság nvelv- használatában is fel-feltűnik a paterol ige. Különösen, gyakran halljuk ezt a szólásszerű formát: elpaterol a fenébe.- Bár sok jel mutat arra, hogy ez a titkos nyelvi eredetű igealak megpróbál betömi a köznyelvbe is. mégis azt reméljük, hogy nem állandósul a használata, s mint felkapott diyatszó csak tréfás ízzel vagy éppen rosszaié minősítéssel jut nyelvi szerephez. Mint sajátos és jellemző stíluseszköz azonban jól teljesítheti nyelvi szerepét. Olyan szerephez azonban soha ne juttassuk, amelyben a nyelvi ellenséget vállalja olyan beszédhelyzetekben is, amelyekben a küld. az elküld, a meneszt, az elmeneszt, az eltüntet igesor inkább alkalmas a mon ’nniva'ó megfogalmazására. * De, Baka» ( PAPP ZOLTÁN
